Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-07-01 / 77. szám

77-ik számi Ali újság túl a Királyhágón ? _ A horvátoknak megengedtetik a pes­ti országgyűlésben, ha tetszik horvátul beszélni. Követelik továbbá, hogy ne csak a horvát minisz­térium, de minden kormányzati ág csak horvát nyelven közlekedjék Horvát­országgal, mibe a ma­gyar deputátió még bele­fero egyezett.­­ Az igazságügyi minisztérium egy körrendeletben tudatja az orosz kormánynak a kö­zös külügyminiszterhez intézett értesítését az iránt, minő formalitások szükségesek az esetben ha a monarchiából megkeresések s egyéb hivatalos köz­lések intéztetnek az orosz hatóságokhoz. Az intéz­kedés veleje az, hogy nem közvetlen, de csak a külügyi hivatalok utján szabad érintkezni és hogy hitelesítések szükségesek, és egy orosz fordítás mel­léklendő. — A viszonosság elvéből kifolyólag ne­kt­nk is kell követelni a magyar fordítást. — Bor­sa Zsigmond interpellációja tár­gyában a levéltitok sértetlensége körül a bizottmá­­nyi vizsgálatból kitűnt, hogy a vád alaptalan, s a­zér­ett borítékú levél a rosz becsomagolás miatt útközben felszakadván hivatalosan lepecsételtetett. Kimondatott tehát, hogy: „Semmi körülmény nem mutat arra, hogy a levélboríték szándékosan sértetett volna meg. Ellenben azon körülmény, miszerint a levél feltűnőleg gyenge papírba volt borítva, súlyá­hoz képest zsineggel nem volt körülkötve, alakja a közönséges levelekénél jóval hosszabb volt, arra mutat, hogy a sérülés útközben esetleg történt meg, s a hivatalos pecsét a kiadó posta­hivatal által, a fennálló szabályok értelmében, elővigyázati szempont­ból nyomatott rá.“ Borb­a Zsigmond ebben meg­nyugodott, s indítványba hozta, hogy minden postahi­vavatalnál panaszkönyv nyittassák, mire elnök Fest Imre kijelenti, hogy ezen panaszkönyvek tényleg léteznek, de a közönség által igénybe nem vé­tetnek. — Egy pap a milyent mi szeretünk. A Felső-Pyremnasokban fekvő Audi faluban két ház nem rég lángba borult. A tűzbenálló házak egyi­kéből segitségi jajveszéklés hallatszott, egy kétség­be esett anya rémkiáltása törte be a léget: Mentsé­tek meg gyermekemet.“ Az érsek éppen akkor ér­kezett a helyszínére és részt vett az oltásban , a segítség hívásokat meghallva 25 Lajos aranyat ígért annak, a­ki a szegény anyát és gyermekét a lángból kimenti. Az érsek ismételte az ígéretet, de nem találkozott vállalkozó, vagy a kiben mégis volt jó akarat, az a sziporkázó lángoktól visszaret­tent. Ekkor az érseket a tűzfényénél látni lehetett, midőn egy vászonlepedőt vizbe mártott s azzal be­fedve magát, a lángokban álló ablakban eltűnt. Pár percz múlva visszajött a megmentett anyával és gyermekével. Az érsek erre a tűz által tönkre ju­tott anyához fordult s igy szólt: „Asszonyom 25 Lajos aranyat ígértem annak, a ki megmenti ke­­kegyedet, én megszolgáltam ez öszveget, a­­zt most kegyednek ajándékozom.“ — „Ungarischer Acţionar“ czím alatt Lichtenstein szerkesztése mellett egy vasárnapon kint megjelenő hetilap mutatványszáma jelent meg. Tüzetesen tárgyalja a hazai anyagi érdekeket, így többek közt a magyar vasutak összekapcsolását a szerb-török s az oláh-moldvai vaspályákkal, továb­bá közlést hoz a magyar vasiparról, az adók és adó­zókról, az osztrák egyesületi bankról, tőzsdei s áru-­­ értesítéseket az európai legfőbb kereskedelmi és pénzpiaczokról. _ Az Srbska omladina, melyről a top­csideri merénylet óta annyiszor szó volt, az „Osten“ ezeket írja: „Omladina“ annyi mint „fiatalság“ s az összes szerb tanulók egylete, mely a bel és külföldön létező egyletekből áll és igy csak egy­szer évenkint, a julius szeptemberi vacáziók alatt léphet össze. Szerbiának saját egyeteme nincsen, miért is a szerb fiatalság többnyire állami költsé­gen tanul Francziaország, Németország, Ausztria és Svájcz egyetemein. Mind e helyeken a fiatal szerbek egyleteket képeztek, melyek különféle ne­veket viselnek. Régben „Zora“ nevet visel s a bé­csi szerb kereskedők is részt vesznek benne. Ez egyletek czélja részint társadalmi, részint tudomá­nyos és irodalmi s mindnyájan kiadnak évenkint egy almanachot, melyben hazafias költemények és tudo­­nyos czikkek foglaltatnak, így a bécsi Zora e na­pokban adta ki évenkinti könyvét, a belgrádi már májusban megjelent szigorú censura után. Ezen év­könyvek a mostani szerb irodalomnak csaknem egyet­len terméke. Ha már most szétszórt szerbek szünidőre hazatérnek, az átalános tanulóegyletet képezik „omla­dina“ név alatt, mely a hatóság felügyelete alatt Bel­grádban székel s melyen az egyes egyletek lefolyt mun­kásságukról jelentést tesznek s határozatokat is hoz­nak, melyekhez aztán szigorúan tartják magukat. A szerb tanulóság „nagy-szerb“ eszmékkel van el­telve s nem igen kedvelte Mihály fejedelmet. Az omladina az idén nem Belgrádban fog összejönni, hanem Újvidéken vagy Cettinjében. POLITIKAI SZEMLE. Az orosz redicális párt teljességgel nincs megelégedve a belgrádi válság békés lefolyásával; nincs ínyére Milán herczeg megválasztása, mi­ál­tal a meggyilkolt fejedelem politikáját újabban ina­­ugurálják Szerbiában; oly embert szeretnének a szerb trónon látni, ki Oroszország, legkülönösebben pedig radicatis­tánszláv pártnak feltétlen híve vol­na. A tanúvallomásokból (Lásd „Belgrádi esemé­nyek­ez. rovatunkat) egyébiránt nem tűnik ki, hogy Oroszország befolyást gyakorolt volna a top­­csideri undok bűn létrehozására, de félreismer­et­­lenül elárulják az orosz közlönyök mennyire örül­nek annak, hogy Ausztria s a nyugati hatalmak vasal­­ját utolérte a — szerintük — igazságos boszú. Az angol pártok rég álltak oly ellensége­sen szemben, mint az ír­egyházi kérdés szőnyegre hozatala óta. A jelen parlamenti ülőszak ide­s­to­va lejár, s az új választásoknál előreláthatólag élet­halál harcrot fog folytatni egymással a conservatív és liberális párt. A rábeszélés tiltott eszközei: veszte­getés, itatás stb., nem csak nálunk, hanem az al­kotmányos szabadság őshazájában — Angliában—is ismeretesek s alkalmaztatni szoktak. Gyakran ol­vashatjuk a parlamenti tudósításokban, hogy ezen s ezen választás „bebizonyult vesztegetés miatt“ megsemmisíttetik. A választások mozgalmasságá­nak mintegy előképe gyanánt tekinthető azon mee­ting befolyása, melyet a London­ belvárosi liberáli­sok rendeztek büntetésképen a lord mayornak egy más meeting alkalmával mondott conservativ nyi­latkozata ellen: a termet felbérelt csőcselék töl­tötte meg s lármájával minden nyilatkozást, tanács­kozást lehetlenné tett. A jun. 22 én tartott consistoriumban mondott pápai allocutio következőleg hangzik: Tisztelendő testvérek! Sohasem hittük volna, hogy azon egyezmény után, melyet minden jók örömére az ausztriai csá­szárral és apostoli királylyal mintegy 13 év előtt kötöttünk, a mai napon kénytelenek legyünk pa­naszt emelni azon szorongatások miatt, melyek­kel az egyház az austriai császárságban az el­lenséges emberek által oly szomorúan illettetik és üldöztetik. Múlt évi dec­ember 21-kén ugyanis az osztrák kormány egy valóban sajnálatos állami alaptörvényt bocsátott ki, mely a birodalom minden részében, még a csupán katholikusok között is teljes érvénynyel bírna. Ezen törvény mindenféle néze­tek és sajtótermékek, a vallás, lelkiismeret és taní­tás föltétlen szabadságát állapítja meg, átóla minden felekezetű polgároknak megengedtetik oktató- és nevelő­ intézeteket alapítani, minden bárminő vallá­si felekezetek egyenjoguaknak nyilváníttatnak s az állam által elismertettek. Midőn erről fájdalmunkra értesültünk, szerettük volna szavunkat azonnal föl­emelni; mindazonáltal inkább tűrtünk és hallgattunk, remélvén hogy az osztrák kormány meg fogja hall­gatni tisztelendő testvéreink, az ausztriai püspökök legigazságosabb előterjesztéseit, helyesebb tanácsot követ és megváltoztattja érzületét. Reményeink azoban meghiúsultak. Május 25-én ugyanazon kor­mány egy törvényt bocsátott ki, mely ama biroda­lom összes népeinek, a katholikusokat sem véve ki, parancsolja, hogy a vegyes házasságokból szár­mazó gyermek atyjok vallását kövessék, ha fi-, és anyjukét, ha nőneműek; hét éven aluli gyermekek kötelesek követni szüleiket az igazhittől való el­szakadásban. Ugyanazon törvény által továbbá min­den kötelező erőtől megfosztatnak amaz ígé­retek, melyeket a katholikus egyház méltán és teljes joggal követel és előszab, mielőtt valamely vegyes házasság köttetik; a kath. egyháztól, valamint a keresztény vallástól való el­szakadás polgári joggá emeltetik, az egyház hatal­ma a temetőkre vonatkozólag mellőztetik, a a ka­tholikusok köteleztetnek saját temetőikben temetni el az eretnekek hulláit, ha ez utóbbiaknak nincse­nek saját temetőik Ugyanazon kormány szintén május 25-én nem borzadt még egy házassági törvényt is közzétenni, mely a fenebb említett egyezményünk alapján ki­bocsátott törvényeket teljesen érvényen kívül he­lyezi, s ismét életbelépteti azon régi osztrák törvénye­ket melyek az egyházi törvényekkel a legmerevebb el­lentétben állanak, továbbá az igen kárhozatos úgyne­vezett polgári házasság is behozatik, sőt paran­­csoltatik is azon esetre, ha az egyházi hatóság vonakodik megengedni az egybelést oly ok miatt, melyet a polgári hatóság nem ismer el érvényes­nek. Ugyanazon kormány továbbá a szóban lévő törvény által megfosztotta az egyházat minden ha­talom­ól és joghatóságtól a házassági ügyekben s házassági törvényszékeit is eltörölte.­­ Azonképen az iskolák felöl bocsátott ki egy törvényt, mely ál­tal az egyház minden befolyása eltávolittatik és ki­jelentetik, hogy az oktatás- és nevelésügy legfen­­sőbb vezetése, valamint az iskolák feletti fel­ügyelet és ellenőrködés az államot illeti, s csupán a vallás­oktatás engedendő át a népiskolákban a különféle vallási elöljáróságoknak, továbbá, hogy minden­féle vallási felekezet, saját felekezetükhöz tartozó gyermekek számára iskolákat alapíthat azon feltétel mellett, hogy ezen iskolák is a legfensőbb állami felügyelet alatt álljanak, s a tanköny­­vek a polgári hatóságok­ által vizsgáltassanak meg azon tankönyvek kivételével, melyek a vallási ok­tatásra rendeltetvék, s az egyházi tanhatóság által vizsgálandók meg. Látjátok tehát, tisztelendő testvérek,­mennyi­re elvetendők s kárhoztatandók az austriai kormán által kibocsátott ocsmány törvények, melyek a ka­tholikus egyház tanát, jogait, tekintélyét , isten­­szervezetét, valamint a szent­szék hatalmát az e­litett egyezményt, sőt magát a természet­ jogát legnagyobb mérvben sértik.­­ A Krisztus Urunk által ránk bízott összeg egyházak iránti gondosságtól vezéreltetve, fel­­emeljük apostoli szavunkat ezen tisztelt gyüleke­zetben s apostoli tekintélyünkkel elvetjük és meg­átkozzuk érintett törvényeket, valamint átalánosság­ban s a részletekben is mindazt, a mi ezekben s más dolgokban az austriai kormány s hatóságai részéről az egyház jogai ellen rendeltetik;—ugyan­­azon tekitélynél fogva e törvényeket következmé­nyeikkel együtt atalán semmiseknek s mindenkor­ra érvényteleneknek nyilvánítjuk. Azok szerzőit pe­­dig, különösen azokat, kik azzal kérkednek, hogy katholikusok,­valamint azokat, kik az említett tör­­vényeket javaslatba hozni, elfogadni, helyeselni , végrehajtani merészkedtek, intjük, emlékezzenek a szokásos büntetésekre, melyeket az apostoli cons­­titutiók s az egyetemes zsinatok határozatai értel­mében magukra vonnak mindazok, kik az egyház jogait sértik. Különben szivünk mélyéből üdvözöljük s mél­tókép megdicsérjük tisztelendő testvéreinket az austriai érsekeket s püspököket, kik főpásztori eré­lyükkel nem szűntek meg az egyház ügyét s az említett egyezményt (concordatumot) szóval és írás­ban rendületlen bátorsággal védelmezni, s a híve­ket kötelességeikre emlékeztetni. Igen óhajtjuk, hogy tisztelendő testvéreink, a magyar érsekek és püspökök, főpásztortársaik dicső példáját kövessék s hasonló élénk buzgalommal törekedjenek az egy­ház jogait s ezen egyezményt védelmezni. A szorongattatások közt, melyektől az egy­ház e rendkívüli szomorú időben látogattatik, nem fogunk megszűnni folyvást növekedő buzgalommal szivünk mélyéből kérni Istent, hogy mindenható hatalmával hiusitsa meg az ő s egyháza ellenségei­nek gonosz terveit, verje vissza rohamukat, s ir­galmasságával az igazság s üdv ösvényére vissza érelje őket. — 314 — Bécsi börze. Junius 30-án. frt. kr-5°/0 Metalliques 100 frt............................... 57.40. Kamat ..................................................... 58 50. 5% Nemzeti kölcsön 100 frt...................63... 1860-ki kölcsön ...........................................84.15. Bankrészvény.......................................... 729.9. Hitelintézeti részvény 200 frt. . . . 190 90. London 100 frt. 23­­/a kr...............................115.6(). T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. Julius 1 Helybeli iparosoknak feleárban. HIRDETÉSEK. Nagyobb hirdetéseknél kedvezmények: (67) (3—*) A nagy érdemes közönség becses ügye bátorkodom ajánlani jól berendezett száraz is olajba törült telében­nd nemkülönben mindenféle lakkok­ és ahoz szükségeltető eCSe­biztosítva, hogy­ az árak legjutányosabbak; továbbá egész tisztelettel jelentem, hogy friss töltésű­ ásvány­vizeim útban vannak, minek következtében nehány napok múlva szerencsém leend a nagy idemü közönségnek szolgálhatni, maradván mély tisztelettel Karnzy Gyula, főtér gróf Teleky-ház. 176) (3-3) N­ várna. , é geltetésre. ^♦árán 3000 Ln°Z3várÍ ° frazáS Úthoz közel Élesd mellett Ötfalu egész új­évig A2,gen 116 legdere’ darab­számra 80 krral jég mellett sertéses pat­nik, szar^as marhák és lovak , külön egyes­védddyjagyvárad ,S‘Ví“ L­­ erd­ekes röpirat! Éppen most jelent meg ez alábbi rendkívül érdekes munka, s kapható Stein­­Banos könyvkereskedésében (Újból érkezett szállítmány.) ■•“Kossuth Lajos­*! újabb leveleire Horváth Mihály. Ara 1 írt 30 kr. Mieh­elet­­, A TENGER Francziából Lövei Klára. Ára 2 frt. Valódi franczia- és angol rajzpapirok,­­ - kisebb és nagyobb ívekben - egy­ről számra - igen finom olajozott szalma­ papír, egész rajz­készletek, czirkalmok és vonalzó­pennák, finom fekete és színes-íron, valódi kármin, kék- és zöldtontak, vonalzók és háromszögök. Valódi ch­inai­ tusok­, továbbá: többféle minőségű és formájú levélpapírok és levélborité­kok, minden egyéb iró- és rajz-eszközök nagy választásban és jutányos árakért kaphatók Kolozsvárit 81 ELV J.Á­DS könyvkereskedésében. 1. Nyomatott az ev. re£ fötanoda betűivel (Bel-Farkaautcza 74. sz.) Kolozsvárt^ A buza-utczában 119. szám alatti ház, mely áll hat szoba, konyha, kamara, két tágas pin­­cze­ és padlásból, az udvaron egy virágházzal, szabad kéz­­b­e 1 örök áron eladó. Értekeződhetni kereskedő Márkovics Istvánnal helyben. (79) 1-3 (77) (3—3) iseirdetés. Van szerencsém értesíteni a t. ez. kö­zönséget, hogy a bel középutczában 544 *7 km alatt fekvő saját házamnál levő nagy mennyiségű hegyaljai és károlyfehérvár­­vidéki ó és ui boraimat, melyek jó minőségük és tisztaságuk által kitűnőknek ismertettek el, a lehető legju­­tányosabb áron eladóvá tettem, melyeket a t. ez. vásárló közönségnek annál inkább ajánlok, mert bár­ki is egyszeri kóstolás, vagy próba után meg leend győződve mind boraim tiszta kezeléséről, mind pedig jó minőségéről és ezek felett jutányosáról. Kolozsvárit, 1868 junius 16-kán. Heller Adolf.

Next