Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-08-02 / 91. szám

Második évi foly«"1' Előfizetési kj Évre . . • • . 6 Félévre ••• 4 . 3 Negyedévre • •\ . 1 Havonként • • * jelenik hetenkiut ll4romsíor: V­érnap. Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Szentegyház-utcsa 467. sz. 91-ik szám. POLITIKAI LAP. Kolozsvár.rt vasárnap augustus 2. 1868. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. En­yeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Dem­­jén László. KOLOZSVÁR, AK.ISIIS I. Legújabb távirati tudósítások. Páris, juun­. 30. A törvényhozó testület a kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatot 213 szóval 16 ellen elfogadta. Elnök felolvas egy császári decretumot, mely elrendeli a jelen ülésszak bezárá­sát. Az esti Moniteur a bulgáriai eseményeket tárgyalva, igy szól: A hatalmak figyelemmel kisé­rik a Duna melletti eseményeket s egyetértésük e tájak békéjére nézve a legbecsesebb biztosíték. Bécs, juli. 30. A császár a lövész ünnepély­re készitett csarnokban megjelenvén, az összes lö­vészek egészségére ivott, s lelkes éljenzések kísé­retében megtekintette a helyiségeket. Bécsi ágro, aug. 1. Arany 5.40 Ezüst 111.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. ám 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.­ pénz 152.75. áru 153.25. T­ARCZA: A mezőségi tavak madárvilága. Utoljára a kékbegyről szóltam. Rövid tartóz­kodás után ezek a kedves vendégek ritkábbak lesznek, mig végre egy-egy lecsapolt tóban egy­­egy párt találunk, a melynek határozott megtele­pedése tudatja, hogy megszerezte hazánk e pontját , itt akar családot nevelni. Az alatt az idő alatt, a­míg a fészek épül, a hím nappal ritkán szól, de mintegy kárpótlásul estvefelé szinte belemámo­­rosodik szerelmi dala hangoztatásába. Ez tehát már egy polgár a nádak státusában, a­melynek hűségére bizton számíthatunk, mig a Chrysanthemum a dér fagyasztó kezével daczolni bir. E virág halála kiadja a kis madárnak az út­levelet, de a mi a Chrysanthemummal kárba ment, azt meghozza a hóvirág. — A­míg így elmélked­ik, nagy változás történt. Napokkal ezelőtt jött meg a kékgémek futárja és szállásmestere, mely hivatalt rendesen egy tapasztalt, vén s menyegzői öltözetének teljes díszében ragyogó hím viseli. Két napig nézett körül, azután eltűnt, hogy negyed napra tizenegy társsal az általa kiszemelt helyen megpihenjen. A társaság csupán csak öregebb, erős egyénekből áll, hosszú még az út, azért ér­keznek hozzánk oly jókor. A megpihenési és ille­tőleg megtelepedési helyek előzetes megvizsgálása egyes példányok által a legérdekesebb jelenségek közé­ tartóak, s a vándorok minden fajánál szó-A­mint mondom, legeslegelőször megjelenik egy vén hím, a mely a kiszemelt tóvonalat bekalap­­ozza s egy két nap után észrevehetjük, hogy egy szongos helyet választott, mire eltűnik. Kövárvidéke főkapitánya Ujfalusi Miklós ur folyó hó 24 éve meghivá­s. Somkutra Dézs, Szath­­már, N. Bánya, F.-Bánya város képviselőit értekez­lette, hogy consortiumot alakítsanak a dézs szath­­mári vasútvonal kiépítése tárgyában. Megjelentek Dézs városa részéről Roth Pál, Pataki Ferencz; Szathmárról Kisseli Károly, Va­jai Károly; N.-Bányáról Füsüs Menyhért és Bér­esei ; F.-Bányáról Sinka Miklós és Báthi Károly , néhány helyi birtokos. Miután az értekezlet elnö­kéül Ujfalusi Miklóst, jegyzőül Kisseli Károly urat megválasztó, elnök előterjesztő, hogy a múlt na­pokban egy idegen ember jelent meg nála, ki tud­­tul adá, miszerint érdektársakkal consortiumot akar alakítni, hogy engedélyért folyamodjanak a dézs­­szathmári vasútvonal kiépítése tárgyában; ki, miu­ I tán értesült, hogy hazafiak akarnak szövetkezni e czélra, visszalépett. Elnök felhívá az értekezletet ezen vasútvonal iránti nézeteiket kifejteni, a­mely-Az eltűnése utáni első vagy második napon a választott helyen kisebb, nagyobb társaságot ta­lálunk. Azok a madarak, a melyek legkorábban érkeznek, éppen csak megpihennek, s egy két na­pi tartózkodás után ismét eltűnnek; rendesen a legvénebbek s földrészünkben felköltöznek a meny­nyire az éghajlat engedi. A nálunk megtelepedők rendesen a fiatalabb nemzedékhez tartoznak és hetekkel későbben érkeznek. Megjegyzem, hogy ez mind egyes és oly fajokról szól, a melyek tár­saságban vonulnak. A pároson vonulók más ren­det tartanak, a melyre a maga helyén vissza fo­gok térni. — A három hófehér tollból álló szép, hosszú konty­yal ékeskedő, rubinpiros szemű vak­varjú (Ardea nycticorax) vonulása különösen bosz szadalmas. A pihenő helyeken, melyek minden év­ben ugyanazok maradnak, az első kémle hossza­san időz, míg azután eltűnve, másodmagával jele­nik meg; ehhez az első párhoz csatlakoznak több párok (3—5) s napról-napra szaporodik a társa­ság, mig százak szerint számlálva, úgy a mint jött, tünedezni kezd. Egy reggelen a vizsla mindjárt a nád szélén húzni kezd, azaz orrát feltartva, lépésről-lépésre óvatosan halad, ez a jel, hogy a nádibika (Ardea stellaris) megérkezett, buzdításunkra a kutya egy bizonyos irányba ugrik s a rémes hangú, bagoly szinü, gémalaku madár felrepül. — Kevesen van­nak, a kik e madár hangját nem hallották, de ke­vesen vannak, a kik színről szinre ismerik. A ná­dibika a gémek családjához tartozik s a vakvar­­júnak legközelebbi fajrokona, nyaka azonban nem oly karcsú, vékony, mint a szürke (kék) vagy ve­res gémé, hanem a testhez arányosítva rövidebb amarokénál és vastag, a nyak oldalainak tollai hosszuk, úgy, hogy a nyaknak pelyhes hátrészét is fedik a eszközük, hogy az összehúzott nyak (Me.) A védrendszeri törvényjavaslat ország­gyűlési tárgyalása előtt s a jövedelmi törvényjavas­latnak részletes tárgyalása után elvi discussiókra a képviselőházi gyűlés napirendje sem szolgált ki­indulási ponttal. A komoly eszmecserék, és viták színhelyei e napokban a pártconferentiák, hol előre Konczkés alá vették a ház elé július 30 dikán ke­rült honvédelmi javaslat pontjait. A képviselőház­nak julius 29-én nem is jutott egyébb munka, mint a jövedelmi adó törvényjavaslatnak harmadszori fél­hosszúságát elfedik, miáltal a madár aránytalan alakot ölt magára s inkább tyúkhoz, mint gémhez hasonlít. A tollazat tetőtől talpig a vajsárgából a sárgabarna szinbe megyen s a baglyoknál észlel­hető módon, feketével van tarkálva; még nagy szeme is emlékeztet a baglyokra, mert gyönyörű aranysárga. Az első nádibikák olykor párosan, olykor tömegesen érkeznek, de miután csak pi­hennek, hangjukat nem hallani, s így az első hang egyszersmind jele annak, hogy a madár megtele­pedett. A midőn megemlíteném, hogy e gémféle madarakhoz későbben még a veresgém (A. purpu­rea), az itt úgynevezett szép vajsárga szinű, kis fattyúkócsag (A. commata) és végre a gémek leg­­kisebbike az alig csirkenagyságu A. minuta csat­lakozik, másra kérem ki a k. o. figyelmét. Ismét egy kis művészszel van dolgunk, mely­nek művészete azonban másnemű, mint akár a csalogányé, akár a kékbegyé, s ha a két zenét dalával elbájol, akkor a nagy építőmester e pará­nyisága, a függőczinke (Parus pendulinus) csodá­latra késztet. Ez a kis madár, mely parányibb az ökörszemnél is, elütő színe és csőre daczára ma­gán hordozza a czinke család jellemző tulajdonait, s ha eszünkbe jut a madárvilágot az emberi tár­sadalommal összehasonlítani, akkor a czinkék meg­felelnek a czipészinasnak. Éppen az a pajkosság, kandiság, czivakodás, örökös nyugtalanság! A táp­lálék beszerzése csak mintegy mellékdolognak lát­szik (habár nem az), nyomát sem látjuk annak a komolyságnak, a­melylyel pld. egy gém táplálék­­ját keresi, órákig horogvessző módra kinyújtott nyakkal, mozdulatlanul azt a pillanatot lesve, mely alkalmas a hal biztos elérésére. A czinkék arány­lag rövid idő alatt nagy térségeket barangolnak be, de ha figyelemmel kísérjük, meggyőződünk, hogy a barangolásban rend van, mert mindennap H. Herman. — A királyh­ágóiluimeni ellenzék feladata. Ma került kezünkbe a tordamegyei bal­oldalnak e lapok hasábjain közzétett pro­­grammja. Nem akarjuk e helyen azon alapelve­ket, melyek e programmban határozottan kör­­vonalazva nyertek kifejezést, részletesen ele­mezni, csak ily alakban közzétételük jelen­tőségének — úgy a­mint azt mi felfogtuk — kiemelésére kérünk egy kis helyet az er­délyi ellenzék közlönyében. A torda megyei baloldal e programm ál­tal szükséges és időszerű kezdeményezést tett azon téren, melyen egyedül remélhetjük a pártunk zászlójára írt nagy elveknek a közel­jövőben diadalra emelését. Az erdélyi ellenzék eddigi politikai mű­ködése lassú, kényelmesen folydogáló folyam­hoz hasonlít, mely látszólagos nagysága da­czára hatásában mégis kevés valódi ered­ményt tud felmutatni. E jelenség fő oka tagad­atlanul azon tétlenségben — hogy ne mondjuk közönyben — fekszik, melyet a politikai életünk látha­tárán felmerült kérdésekkel szemben gyak­ran még olyankor is tanúsítottunk, midőn az országgyűlési ellenzék álláspontja azonos volt saját speciális érdekeink megvédé­sével. Az ily „laisser faire, laisser passer“ vezérelvű eljárásnak nem a leghátrányosabb következménye volt az, hogy a kormány­­párti sajtó és bizonyos officiosus távsürgö­nyök által királyhágón túli testvéreink nagy részével el lehetett hitetni, miszerint nálunk ellenzék nemcsak nincs, hanem sajátszerű viszonyaink egyenesen kizárják lételének le­hetőségét is. Ideje annak, hogy e tévedést véglege­sen megszüntessük, ideje tényekkel bebizo­­nyítaunk, hogy az ellenzék szű­kebb hazánk bérczei között is él, sőt erősebb, mint vala­ha volt. Nem akarunk félreértetni. Nekünk leg­­kevésbbé sincs szándékunkban oda működ­ni , hogy pártunk tevékenységének eddig csendesen hullámzó folyama medréből kitör­ve, pusztulást ára­sszon szét környezetében; óhajtásunk csak az, hogy termékenyítésig, a károsnak bizonyult intézmények elhárítá­sára s jobbakkal fölcserélésére törekedve, működhessünk a pártok alkotmányos súr­lódásának nélkülözése folytán részben stag­náló, részben pedig alkotmányellenes jelenetek által fölzavart nemzetélet terén. A törvény és az ellenkező nézetek tisz­teletének határain belül ugyan, de erélyesen, határozottan kell felvennünk a pártküzdelem elejtett fonalát; életjelt kell adnunk, mely véleményelleneseinknek megmutassa, hogy az általuk ignorált phalanx elég erős arra, miszerint a közös győzelem reményében áll­­hasson ki az elvek hárezmezejére. A torda megyei baloldal megtette erre nézve az első lépést; az ügy érdekében, melynek mindnyájan képviselői vagyunk, óhajtjuk, hogy példája pártunk többi tagjai­nál is viszhangra találjon. Azon alkotmá­nyos párt, mely nem iparkodnék minden erejéből elveinek érvényre juttatásán, hi­tünk szerint nem lenne jogosult tényezője az államéletnek. Sajóparti. ii——————we0f^sm. —gj» nek fonto­sságát már a nagy Széchenyi megpen­dítette. Többen hozzászóltak a tárgyhoz: e vonal nemcsak országos, de világ szempontbóli fontossá­gi kiemelvén, s hosszas, de tanuságos eszmecsere utján a consortium magát megalakultak nyilvání­­tó, s elhatározta: 1-e1 Ezen consortiumbaui részvételre Kolozs­­vár, Szamosujvár és Besztercze városait is felszó­lítani, melyeknek jelen értekezletben­ meghívása csak azért maradt el, mivel úgy valának az ille­tők értesülve, hogy a kolozsvár-szamosujvár-besz­­terczei vonal felépítésére a consortium már meg­alakult. Ezen városokat a tévedésről felvilágosítani , a részvétre felszólítani a Dézs városi képviselők Ivoth Pál és Pataki Ferencz lőnek megbízva. 2. A társulat Szamos völgyi vaspálya tár­sulat nevét viseli, a vasút: Szamos völgyi pá­lya nevet viselend, a minek még a nagy Széche­nyi keresztelte. 3. Az előleges munkálatok megtétele iránti engedélyért a folyamodás még ezen napról felter­jesztetik a nmviltgi közlekedési minister úrhoz, Uj­­falusi Miklós és érdektársai nevében. 4. Az előleges munkálatok költsége egyelőre 16,000 frtra számíttatott, mely 40—400 frtos rész­vényekre osztatott, melyből aláírtak: Szathmár 4, Dézs 4, N.-Bánya városa 2, F.-Bánya 1 részvényt, s a birtokosok által aláírtakat is beszámítva, 25 részvény jön aláírva; a megmaradott 15 részvény Kolozsvár, Besztercze és Szamosujvár városoknak hagyatott fenn, melyek, ha el nem fogadnák, Szath­már városa küldöttjei azok átvételére vállalkoztak. 5. Az érdekelt hatóságok a többi hatóságo­kat ezen vállalat sikeresítésére pártfogással lenni felszólítják, az ügynek barátokat szerezni igyek­szik a consortium minden tagja, a képviselőház­­ban, valamint a megyékben. 6. Az elnök az engedély megérkezte után a consortium tagjait ismét összehívja, a továbbiak iránti intézkedésre. Ujfalusi Miklós, a közszeretetben és tisztelet­ben álló főkapitány a képviselő urakat pompásan megvendégelő, s a n.-somkutiak szállással látták el, szóval minden el­len követve, hogy a Nagy- Somkuton töltött órák emlékezetesek legyenek. A szamosvölgyi vasút. Dézs, július 30. 1868. olvasás utáni megszavazása. De volt gondja Macel­lária múltkori interpellatiója egyik részese Timku Ábrahám urnak, hogy e nap se múljék botrány nél­kül, s oly scenát idézett elő, melynek teljes képét ritkasága kedvéért is adjuk olvasóinknak, s oly be­szédet mondott, mely ezen új parlamentáris illem­tan fogalmairól nem igen kedvező véleményt éb­reszthetett a hallgatóban. De hallja az olvasó­­im­­kát magát. Két hónap előtt a t. kultusminister úrhoz egy interpellated voltam bátor intézni a nélkül, hogy a mai napig oly szerencsés lettem volna a várt fele­letet megnyerhetni­. Daczára ennek bátor vagyok ma egy inter­­pellátióval fellépni. — Először czélom az volt, hogy a Szebenben lévő államgymnasium fentartassék; most pedig az a czélom, hogy míg ez a gymnasi­um fennáll, az eddigi jó hírében ne csorbíttassék. A nagy­szebeni államgymnasiumban van egy Dier nevű tanár, kit úgy látszik, a gondviselés ar­ra szánt, hogy a magyarizmus terjesztése ürügye alatt hivatalában valamint azon kívül is, botrányo­kat, erkölcstelenségeket követhessen el. (Zajos fel­kiáltások: ez nem tartozik ide!) S ezen botrányt okozó eljárásban a kormány által nemcsak hogy nem gátoltatik, sőt inkább elősegíttetik, valószínű­leg azon téves feltevésben, hogy a magyarizmus terjesztése még ezen az uton és azon is, t. i. az erkölcsiség rovására történhetik. (Nagy mozgás.) Hogy a t. ház meggyőződhessék erről, bátor leszek ezen Dier nevű tanárnak multából némely mozza­natot felhozni. (Zaj, falkiáltások. Ez nem szüksé­ges! Ez visszaélés. Ezt nem lehet tűrni!) T. hát! én nem indokolhatom másképen interpellációmat, ha nem hozok fel tényeket. (Ennyire nem mehet!) Elnök: A­mennyiben a dologra tartozik, nem gátolhatja a ház az előadást. Timku: Ez is a dologra tartozik, mert a dolgot (Zajos felkiáltások: Ez nem tartozik a do­logra! Gondolja meg, hol ül!) bátor leszek a t. ház engedelmével némely mozzanatot felhozni. (Felkiál­tások : nem hallgatjuk! Ilyesmit nem lehet tűrni!) 1859-ben midőn Dier Magyarországban, mint vice director szolgált, oly törvényt ellenmondón bánt a tanárokkal,­­ hogy ezek a fegyelmi kereset meg­indítását kérték ellene, minek következtében a ke­reset keresztülvitele után a kassai helytartóság ál­tal 7221-/.537 szám alatt ötét illetőleg az válaszol­tatok „Man erwartet, dass Dier den Inhalt des Er­lasses beherzigen, künftighin in versöhnlicher Weise Vorgehen und zu rügenhaften Vorfällen keinen An­lass geben werde, und die gestörte Harmonie im Lehrkörper wieder herstellen werde.“ (Folytonos nagy Dyugtalanság.) Ugyanazon évben volt fegyelmi kereset indít­va ellene azért, hogy a tanuló órákban egy nőt meggyalázott. (Zajos felkiáltások: Rendre, Rendre! Ez a képviselőt megbélyegző eljárás! Forduljon ez­zel a ministériumhoz, de ne itt adja elő.) egy bizonyos órában egy bizonyos helyen találko­zunk e hasznos szárnyasokkal. Feketehomlokú kis művészünk selyemfinomságú, rozsdásszínü felöltönyt visel, míg az alsó rész fehér, szép rózsás lehe­lettel. A mezőségen éppen csak átsurran minden tartózkodás nélkül, mert hiányzik a fészkéhez szük­séges anyag: a fűz- és nyárfák gyapotja. Parányi árszerü csőrével a mondott gyapotból oly fészket rak, mely a maga nemében egyetlen. Egy vékony fűzfaág hegyéhez egy tökéletes zacskót erősit meg, melynek kürtőszerü, kinyúló nyílása ki­­s bejárás­ra szolgál. A mellett a fészek oly erősen van sző­ve és ismét oly puha, hogy Syrmiában, a­hol e kis madár igen gyakori, téli harisnya gyanánt szolgál. Nem képzelhetni kedvesebb látványt, mint a minő egy függőczinke társaság, családosan a víz felett himbálózó fészek­telep körül. De veszem észre, hogy czikkem tért rabol. Nem búcsúzom még, mert remény­em, hogy olvasó és szerkesztő megengedik, hogy jövő czikkemben a vonulás és telepedés leírását befejezve, áttérhes­sek a dolog lényegére, a kérdések kérdésére, t. i.: mire valók az ilyen észleletek? Belpolitikai szemle. A Bursch élet Jenában. Jena, jul. 18. 1868. A németországi egyetemi élet egy sajátságos oldalát akarom e lapok tiszt. olvasóival megismer­tetni. Értem a B­u­r­s­c­h életet. A német ifjúság történetében igen fontos szerepet játszó intézmény ez. A német Bursch-élet valódi nyilvánulásait, mai napság csak is Jena és Heidelbergában találhatni fel; e városokban bír még csak azon sajátszerű jelleggel, mely a régibb időkben minden egyetemi városban oly élesen kifejlett, azon sajátos életmód

Next