Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-08-07 / 93. szám
Második évifolyam. Előfizetési feltételek: hvre • • Félévre . ■ Negyedévre Hevenként * . 12 frt —kr. 3 . 1 .Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnapi Szerdán és Pénteken. 93-ik szám. Kolozsvárit, péntek Augustus 7. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször határozott sor ára 6 kr. H'-'yegdy minden hirdetéstől 30 kr. agyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt B kiadó-hivatal. fiók-kiadó-hivatalok: Décsen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárt: Stein János és Demjén László. KOLOZSVÁR: AUGUSTUS K. Legújabb távirati tudósítások. Pest, jul. 6. A képviselőház tegnapi ülésében Somssich a pénzügyi bizottság jelentését az államköltségvetés fölött előterjeszte. Lónyay indítványára, tárgyalása septemberben fog megtörténni. Levis szabadkőmivesi szabályzatát a minister elvetette. Belgrád, aug. 5. Mison trónralépte , az uj kormány tevékenységének megkezdésére vonatkozó jegyzék menesztetett a külföldi udvarokhoz. Bécsi ágro, aug. 6 Arany 5. 405/10. Ezüst 111.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz— 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.75. áru 153.25. Simm cuique. A képviselőház augustus 1-ei ülése örökké emlékezetes fog maradni mindazokra nézve, a kik a haza ügyeit érdekkel kísérik, s másrészről figyelmökre méltatják a hazai parlamentáris élet egyes mozzanatait. Különösen nevezetes volt ezen ülés szerény véleményem szerint azért, mert a jelenleg szőnyegen levő kérdés körül támadó vitának culminatioját s egyszersmind fénypontját képezte s fogja képezni, bánni mondassék is el ezentúl. Nagy kár, hogy képviselőházunk tagjainál sokkal nagyobb a szónoklati viszketeg , kitűnést vagy feltűnést áhítozó igyekezet, mint a valódi pártkötelesség felöli fogalom s öntudat, mert ha ez utóbbi érzelem csak egy pillanatra is erőt tudott volna venni az emberek gyengéin, éppen az ellenzék követelte volna Ghyczy és Andrássy szónoklatai után azt, hogy szavazás alá bocsáttassék a kérdés. Az ok, mely engem, mint az ellenzék tagját, ennek kimondására késztet, e rövid tételbe foglalható egyben jobbat, sőt Ghyczy beszédéhez megközelítőleg hasonlót már nem fogunk hallani ez ügyben a ellenzék padjáról, sőt valószínű, hogy mindaz, ami ezentúl még ez ügyben elmondatik, gyengíteni fogja azon nagyszerű hatást, melyet e beszéd minden körben keltett. "Várjon ugyanezt mondhatjuk-e a ministerelnök beszédéről, korántsem, sőt bizton várhatjuk, hogy mások, a jobboldal még hátralevő szónokai közül nagyobb ügyességgel, folyékonyabban, több hatással fogják védeni a szőnyegen levő ügyet. Ghyczy beszéde mestermű a maga nemében, amely beszéd úgy elmondva, amint azt hallottuk, rendkívül sokat nyert, mert bármi erős, bármi bámulatos legyen is valamely érvelés, a szónoki tehetség, a szavak ügyes összeillesztése, az előadás folyékonysága, mennyire képes emelni a máris döntő érvek hatását, mindenki tudja s érezte akárhányszor már életében. Az őt követő Andrássy, habár a meggyőződés érzete mondatta is el szavait, nem lévén képes amaz általunk kiemelt tulajdonokkal rendelkezni; nem tudta az eldöde által felhozott okok súlyát paralizálni, sem ellensúlyozni az egyszer felszínre kapott hatást. A védrendszer körül folytatott három napi vita általános képét s benyomását véve fontolóra, örömmel kell beváltanunk, hogy ennél szebb, parlamentárisabb vitatkozás alig folyt még le képviselőházunkban; érv érv ellen harczol, a túlzás s személyeskedés, a hatásvadászat — néhány szónokot kivéve — távol maradt, mert a szónokok nagy többsége át van hatva az ügy nagyszerűségétől s fontosságától, s érzi azt, miszerint itt egy oly lépésről van szó, amely a „lenni vagy nem lenni“ egyik alapkövét fogja majdan lerakni, amely alapra, hogy jó s festői épület rakassék, az a jövő méhében rejlik, de egyszersmind a nemzet öntudatteljesen folytonosan előre haladó, s soha el nem csüggedő eljárásától van feltételezve. Ezeket elmondva, nem marad más hátra, mint azon reményemet s óhajomat kifejezni, bár következnék be parlamentáris életünkben rövid időn azon örvendetes időszak, midőn áthatva a tárgy fontosságától, s valamely fenforgó kérdés kényes voltától, meg fogjuk tudni adni mindenkinek a magáét, azaz hallgatni fogunk tudni akkor, mikor pártunk s ennek képében hazánk érdeke azt úgy kívánja. Nagy különbség van a hatásvadászat, s a hatás előidézése között; az egyik múlandó fény, a másik világitó szövetnek; az egyik kápráztat s vakít, a másik útba igazit s jótékony világot áraszt maga körül. B. Podmaiiiczky Frigyes. *) sem önálló Magyarországnak követelnie, mivel sok mondott le törvényhozási közegei által róla, s az absolut korszak erőszakos lefoglalásai által előidézett állapot alkotmányos kormány szemében, s a nemzet előtt precedens casust nem képezhet. Szóltak a képviselőház augustus 3-diki ülésében e tárgyhoz Pap Lajos a Tisza Kálmán értelmében, László Imre a Madarász indítványa mellett, gróf Ráday László, Tisza László balközépi, Deák ferencz jobboldali, Csanády Sándor, Román Sándor szélsőbaloldali, Bonis Samu, Ghiczy Ignácz balközépi, Simonyi Ernő szélsőbali, Somsich Pál jobboldali, Berzenczey László balközépi, Csiky Sándor szélsőbali szempontból. . Az író, a lap, a párt, ily refrainti czikkben erőlködött a „Pesti Napló“ egyik közelebbi száma a „Hont“ , a „Hon“ hitelét lerontani. A „Pesti Napló“ czikke egyébb absurd állításai közt a legabsurdabbat vágja a maga fejéhez, hogy a „Ilon“ felállását ma bizonyos pártvezérek kegyelmének köszöni. Ugyan megadta neki! A „Hon“ újévtől kezdve nem is közlönye azoknak a „bizonyos pártvezéreknek,“ mivel ellenökben is kimondá meggyőződését, és mégis él és uralkodik a magyar lapok közt financialiter a legjobban. Hát a Napló? — „Az író, a lap, a párt“ , a vezérek szempontjából ? — Országvilág tudja, hogy létezését egyedül a Deák Ferencz nevének köszöni, s a pártnak, melynek szemüvegét még szépirodalmi művek bírálatánál is felteszi, s czikkeit, vagy legalább azok egy részét bizonyos független concipista uraknak, kiknek állások és avencirozási kilátásaik is úgy hozzák magokkal, hogy meggyőződésük egyedül inspirált okoknak íme a lap, az irók, a függetlenség a „P. Naplónál.“ TARCZA: Még egyszer Kossuth Lajosról. (Vázlatképek a nagy számű zöttnek külföldi köréből.) Partim Gyulától. V. Ihász Dániel, olasz kir. ezredes. (Folytatás.) A kérdésre, ha várjon Ihász Dániel Kossuthnak tényleg segédje e? igen és nemmel egyaránt felelhetek. Igennel, ha veszem azon ritka ragaszkodást és hűséget, mely őt állam készti azon férfiú mellett, kiben elvének legfőbb védőjét, hazája keresett függetlenségének első apostolát becsüli; kihez őt e becsülésen kívül, egy hosszú szenvedés közösen viselt terhei közben megfogamzott, azoknak nyomása alatt még megerősbödött baráti viszony fűzi; igen, ez értelemben segédbe Kossuthnak, de minden más egyéb értelmezést, mint hibást, vissza kell úgy utasítsunk. Ila azt mondanék, hogy sorsana részese, a valót mindenesetre inkább közelitenék meg. . Na igaz, ami végre sem tagadható, mit Jellelm teszi az erabert, úgy Ihászan eit az emberi nemnek nagyjai közé bátran soroljuk. Nemzetünk történetében az oly alakok, mint Ihászé, hála a sorsnak, nem ismeretlenek, s ez fölment egy hosszas leírástól; a nagy kifejezve az egyszerűségben, a férfias kitartás a szenvedésben, a legvégsőig terjedő önfeláldozás, a haza ügyéért, tisztán bűnszerelemből : ez egy két vonással Ihász Dánielnek képe. Ha pedig önök a katonát akarják ismerni, nézzék az Erdélyben történteket, nézzék Bemnek hadi jelentéseit, olvassák főleg Ramming osztrák tábornoknak leírását a vöröstoronyi hősies megütközésről; kérdjék meg szereplését az olaszországi magyar légiónak élén, s megismerendik Iliász Dánielt, Olaszországnak a savoyai kereszttel földiszített ezredesét. Nekem, ki szerencsés valók házában gyakrabban megfordulhatni, nyílott eléggé alkalmam e ritka jellemet teljesen kiismerhetni; kezeim között valának sokáig naplójegyzetei, száműzetése nehéz éveinek e hű tüköre; s igy tehát mind öntapasztalásom, mind pedig a már irányzatuknál fogva is jobbadán ön emlékezetül írt reflexiók figyelmes átolvasása, hogy ne mondjam tanulmányozása, alkoták bennem a képet, mit íme olvasóimnak adok. Hogy feladatom itt fáradságos lett volna, nem merném állítani. A jellem, melynek kiismerését keresem, nem tartozik azokhoz, mik csaknem megoldhatlan rejtély gyanánt állanak szemeink előtt; nyitott könyv az, melynek mindegyik lapján aranybetűkkel van feljegyezve a tiszta, az önzetlen hazaszeretet; könnyű abban olvasni, csak egy kis jóakarat kell hozzá. A derék győriek, bizonyára visszaemlékeznek még a szavakra, miket Iliász Dániel az elmúlt évben, Győrött esett mutatása alatt hozzájuk intézett, mondván a többi között: „Nekem nincsenek szentjeim, szent nekem csak elvem, és ez hazám boldogságáért imádkozik.“ Ugyan, e szavakat, miket kívüle már csak czifraságból is oly sokan elmondottak, de a legtöbbször be nem váltottak, irta ő le naplójába mintegy 12 évvel ezelőtt, s ugyan e szavakat ismételhető ő tavaly, s ismételheti ma is, emelt fővel,mert azoknak igazságáról egész élete teszen ékesen szóló bizonyságot. És e szavak, mik hitvallását képezik, nem kis részben vetnek világosságot Kossuth iránti viszonyára. Nem bálványimádás ez, katonai egyenes lelkét erre képtelennek hiszem, nem is a brátság értelme magyarázza azt, mert hisz aokonszenv csak a később bekövetkezettnek festménye, megoldó kulcsa ennek, a jellemszilidság, mely tántorithatlan ragaszkodásra intszen férfiú irányában, kiben ő az általa követít elvet, hazája függetlenségének nagy elvét megtestesülve látja. Midőn nem egyszer mutatom neki honfutrsaim leveleit, a melyekben tisztelettel elegyütt hálaérzettel fejezik ki a fölötti örömüket, így ő oly kitartóan marad Kossuth mellett,mindannyiszor csudálkozva nézett rám, különösnek tartva azt, hogy vannak emberek, akik légyen tudnak akadni azon, ami neki ez természetesnek tetszik. Szerénységében nem aarja érdemül elismerni azt, amit ő egyszerű kötelességnek tekint. Pedig hát, bármennyire is vitassa Somssich Pál, miként a kötelességteljesítésben érdem nem rejlik; a kötelességnek közöttünk oly gyakori büntelen megszegése, a kötelesség teljesítését, legalább bomladozó társadalmi viszonyainkkal szemben, elvitázhatlanul, érdemmé teszi. Voltak idők, s erről nemzetünk múltjának nagysága tanúskodik, a melyekben a catoi szigorú erkölcsbirák elmondhaták, hogy a kötelesség teljesítésében érdem nincsen; de ekkor annak mulasztása bűn vala; letűnt a múltnak dicsőségével annyi mindenféle, hanyatlásnak indult azzal a nemzetnek ez erénye is; mai napság, a mikor a világosi dráma főszereplőjét, amikor a nemzet történésze által honárulónak bélyegezett Görgeyt, nyílt kocsiban látjuk Pestnek, a magyar fővárosnak utczáin parádizozni, akkor nyíltan kérdhetjük, ha azok, kik legszentebb honfikötelmeiket is megszegők, a közvélemény renyhe lelkiismerete által egyhangú elitéltetésben nem részesülnek, nem-e, oszlopot érdemelnek azon kevesen, kik kötelmeiknek meg tudának felelni. De mi nem oszlopot kérünk, mert hiszen Mátyás király szobra még nem tudott elkészülni, a mikor flentzi generálisa régen tündököl a budai várpiaczon, — mi csak is a nemzetnek elismerését követeljük nagyjai számára. (Folytatjuk.) Belpolitikai szemle. (MD.) Az 1861-diki felirat csak kölcsönös védelmet ismert, az 1865 a közös védelem kifejezését hozta a jobboldal műszavai között forgalomba, az 1867 törvénybe igtatá a közös védelmet s az 1868 egységes hadsereget a közös hadügyminiszter danai ajándékával örvendeztette meg a nemzetet, a ugyancsak a 61-iki felirat remektolla fogalmazója Deák Ferencz a képviselőház augustus 3 diki ülésében mindezt renden találja, teljes megelégedését nyilvánítja a honvédelmi javaslat közös hadserege fölött, mert „külön magyar hadsereg sohasem létezett.“ Igaza van Deáknak, de sok nem létezett, minek a törvények s ország önállósága szempontjából léteznie kellett volna, de a lajtántúli absolut uralom által jogtalan meg nem adatott, s mindezt s közte a magyar önálló hadsereget is joga van az *) Tisztelt munkatársunk nevével óhajtjuk, hogy ezután minél gyakrabban találkozhassunk a királyhágón inneni ellenzéki sajtóterén. Szerk. BELFÖLDI LEVELEZÉS. M.-Vásárhelyt, aug. 4-én, 1868. Az erdélyi gazd. egylet igazgató választmánya megbízásából Marosszék id. főkirálybirája Mikó Mihály f. hó - ra egy M. Vásárhely és egész székelyföld vidékeire kiterjedő tárlatot rendező bizottmányt hivott össze, mely ,s e tárgyban első értekezletét megtartván, a tárlat napjait, ha valami újabb változás nem jö közbe, amint értesültünk od. 18—22-ke közti napokra állította meg. A tárlat bizottmánya több rendbeli jutalmakat tűzött ki a gazdaság és ipar czikkeire, s míg ennek részleteiről kimerítőbb adatokat közölhetnénk, legyen szabad azon reményünket kifejezni, hogy a jelen éviárlat, az 1859 és 1862 ki tárlatokat nagyban fogó felülmulni, mert azok keskeny körre voltak kierjesztve, mig ez az egész székelyföld, a mezőség e Küküllő megyére is kiterjed figyelmes ügyszerzetével. Egy költség 8 alkalommal, ha bár késecskén, de megemlékezünk a helyi római katholikus algymásium zárünnepélyéről is, mely mult hó 26-án zaratott meg. Az ünnepélyt megelőzőleg az ifjúság és vizsgáját tette le és pedig oly szép sikerű eredménynyel, hogy Gál Domokos urnak, — ki egy pár évtől, mint énektanitó van alkalmazva — csak elismerést szavazhatunk e szép eredményért. Az énekvizsga végével kezdődött a zárünnepély, mely négy magyar- és egy német nyelven tartott szavalatból állott s ezután következett az érdemsorozat felolvasása. Az I-sö oszt. 55-en voltak; ezek közül: 9 kitűnő, 22 elsőrendű, 15 m.-rendű, 6 h.-rendű,3 vizsga nélkül maradt; a II ik oszt. 29; ezek közül: 10 kitűnő, 9 elsőrendű, 6 másodrendű, 4 harmadrendű; a IH-ik oszt. 11; ezek közül: 3 kitűnő, 7 elsőrendű, 1 vizsga nélkül maradt; a IV-ik oszt. 20; ezek közül: 6 kitűnő, 14 elsőrendű érdemsorozatot nyertek. Összesen a második félévben, 115. tanultak. Végig tekintve az érdemsorozatot, feltűnhet bárkinek is azon körülmény, hogy az I-sö osztály növendékeinek 55-re menő létszámából kihagyva a vizsga nélkül elmaradt 3 ifjúnak számát s igy öszszesen 52-bül 15 másodrendű és 6 harmadrendű osztályozást nyert; mely osztályozás nézetünk szerint talán egy kissé túl szigoru is, mert hát sok szülőnek egy egész évi költségek megyen kárba, melyet tekintetbe kellenek a tanár uraknak s különösen Száva F. urnak venni, kire is ezért a szülök közül többen zúgolódtak, békételenkedtek. Keményfy. Országgyűlési beszédtár. Tisza Kálmán beszéde a képviselőház júl. 31-ei ülésében. (Vége.) Midőn azonban t.hát, ezt kinyilatkoztatom, egyúttal nyilvánítanom kell azt is, hogy én a jelen törvényjavaslatot, midőn ezen két, általam is helyesnek tartott elvet alkalmazó, sok tekintetben és sok pontjaira nézve közjogi szempontból sérelmesnek és más irányban is céliránytalannak tanom. Sérelmesnek tartom sok pontjait közjogi tekintetben, pedig nem azon szempontból indulok ki, mit tartottam mindig és tartok ma is helyesnek a magyar hadsereg ügyeinek elintézése tárgyában, nem ebből, mert látva, hogy az elveim és nézeteim szerinti elintézésnek útjában álló, azzal ellenkező 1867. XII. t. sz. megváltoztatásának ideje nem érkezett el; részemről is ezen most idézett törvény szempontjából tekintem ezen javaslatot. Sérelmesnek, ama törvényből hátralépésnek tartom ezen javaslatot annyiban, amennyiben itt nem Magyarország véderejéről szándékoltatik törvény alkottatni, hanem igenis egy közös törvény alkotásáról van szó, márpedig az általam idézett 1867. XII. t. sz. 13. szakasza kimondja ugyan, hogy a védrendszer egyenlő elvek alapján állapítandó meg, de arról, hogy még magára ezen tárgyra nézve is közös törvényt kelljen alkotni, — egy szót sem szól; XII. § ában pedig még az egyértelműleg elintézendők közül is határozottan kiveszi az újoncz-kiállítás feltételeinek, a szolgálat időnek meghatározását. Ezen törvényjavaslat által pedig mindezekre nézve 10 évre kötelezőleg egy közös törvény szándékolta