Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-08-07 / 93. szám

Második évifolyam­. Előfizetési feltételek: hvre • • Félévre . ■ Negyedévre Hevenként * . 12 frt —­kr. 3 .­­ 1 .­­Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnapi Szerdán és Pénteken. 93-ik szám. Kolozsvárit, péntek Augustus 7.­­ Szerkesztőség és kiad­ó­hivatal: Szentegyház-utcza 467. sz.MAG­YAR POLGÁR P­OLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször határozott sor ára 6 kr. H'-'yegdy minden hirdetéstől 30 kr. agyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt B kiadó-hivata­l. f­iók-kiadó-hivatalok:­­ Décsen : Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárt: Stein János és Dem­­jén László. KOLOZSVÁR: AUGUSTUS K­. Legújabb távirati tudósítások. Pest, jul. 6. A képviselőház tegnapi ülésében Somssich a pénzügyi bizottság jelentését az államköltségvetés fölött elő­terj­eszte. Lónyay indítvány­ára, tárgyalá­sa septemberben fog megtörténni. Levis szabadkőmivesi szabályzatát a minister elvetette. Belgrád, aug. 5. Mison trónralépte , az uj kormány tevékenységének megkezdésére vonatkozó jegyzék menesztetett a külföldi udvarokhoz. Bécsi ágro, aug. 6 Arany 5. 405/10. Ezüst 111.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz— 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.75. áru 153.25. Simm cuique. A képviselőház augustus 1-ei ülése örökké emlékezetes fog maradni mindazokra nézve, a kik a haza ügyeit érdekkel kísé­rik, s másrészről figyelmökre méltatják a hazai parlamentáris élet egyes mozzanatait. Különösen nevezetes volt ezen ülés szerény véleményem szerint azért, mert a jelenleg szőnyegen levő kérdés körül támadó vitá­nak culminatioját s egyszersmind fénypont­ját képezte s fogja képezni, bánni mondas­­sék is el ezentúl. Nagy kár, hogy képviselőházunk tag­jainál sokkal nagyobb a szónoklati viszke­­teg , kitűnést vagy feltűnést áhítozó igye­kezet, mint a valódi pártkötelesség felöli fogalom s öntudat, mert ha ez utóbbi érze­lem csak egy pillanatra is erőt tudott vol­na venni az emberek gyengéin, éppen az ellenzék követelte volna Ghyczy és András­­sy szónoklatai után azt, hogy szavazás alá bocsáttassék a kérdés. Az ok, mely engem,­­ mint az ellenzék tagját, ennek kimondására késztet, e rövid tételbe foglalható egyben­­ jobbat, sőt Ghyczy beszédéhez megközelítő­leg hasonlót már nem fogunk hallani ez ügyben a ellenzék padjáról, sőt valószínű, hogy mindaz, a­mi ezentúl még ez ügyben elmondatik, gyengíteni fogja azon nagyszerű hatást, melyet e beszéd minden körben kel­tett. "Várjon ugyanezt mondhatjuk-e a minis­­terelnök beszédéről, korántsem, sőt bizton várhatjuk, hogy mások, a jobboldal még hátralevő szónokai közül nagyobb ügyesség­gel, folyékonyabban, több hatással fogják védeni a szőnyegen levő ügyet. Ghyczy beszéde mestermű a maga ne­mében, a­mely beszéd úgy elmondva, a­mint azt hallottuk, rendkívül sokat nyert, mert bármi erős, bármi bámulatos legyen is va­lamely érvelés, a szónoki tehetség, a szavak ügyes összeillesztése, az előadás folyékony­sága, mennyire képes emelni a már­is dön­tő érvek hatását, mindenki tudja s érezte akárhányszor már életében. Az őt követő Andrássy, habár a meg­győződés érzete mondatta is el szavait, nem lévén képes amaz általunk kiemelt tulajdo­nokkal rendelkezni; nem tudta az eldöde által felhozott okok súlyát paralizálni, sem ellensúlyozni az egyszer felszínre kapott hatást. A védrendszer körül folytatott három napi vita általános képét s benyomását vé­ve fontolóra, örömmel kell beváltanunk, hogy ennél szebb, parlamentárisabb vitatkozás alig folyt még le képviselőházunkban; érv érv ellen harczol, a túlzás s személyeskedés, a hatás­vadászat — néhány szónokot kivéve — távol maradt, mert a szónokok nagy több­sége át van hatva az ügy nagyszerűségétől s fontosságától, s érzi azt, miszerint itt egy oly lépésről van szó, a­mely a „lenni vagy nem lenni“ egyik alapkövét fogja majdan lerakni, a­mely alapra, hogy jó s festői épü­let rakassék, az a jövő méhében rejlik, de egyszersmind a nemzet öntudatteljesen foly­tonosan előre haladó, s soha el nem csüg­gedő eljárásától van feltételezve. Ezeket elmondva, nem marad más hát­ra, mint azon reményemet s óhajomat kife­jezni, bár következnék be parlamentáris éle­tünkben rövid időn azon örvendetes időszak, midőn áthatva a tárgy fontosságától, s va­lamely fenforgó kérdés kényes voltától, meg fogjuk tudni adni mindenkinek a magáét, azaz hallgatni fogunk tudni akkor, mikor pártunk s ennek képében hazánk érdeke azt úgy kívánja. Nagy különbség van a hatásvadászat, s a hatás előidézése között; az egyik mú­landó fény, a másik világitó szövetnek; az egyik kápráztat s vakít, a másik útba iga­zit s jótékony világot áraszt maga körül. B. Podmaiiiczky Frigyes. *) sem önálló Magyarországnak követelnie, mivel sok mondott le törvényhozási közegei által róla, s az absolut korszak erőszakos lefoglalásai által előidé­­z­ett állapot alkotmányos kormány szemében, s a nemzet előtt precedens casust nem képezhet. Szóltak a képviselőház augustus 3-diki ülésé­ben e tárgyhoz Pap Lajos a Tisza Kálmán értel­mében, László Imre a Madarász indítványa mellett, gróf Ráday László, Tisza László balközépi, D­eák ferencz jobboldali, Csanády Sándor, Román Sándor szélsőbaloldali, Bonis Samu, Ghiczy Ignácz balközépi, Simonyi Ernő szélsőbali, Somsich Pál jobboldali, Berzenczey László balközépi, Csiky Sándor szélsőbali szempontból. . Az író, a lap, a párt, ily refrainti czikkben erőlködött a „Pesti Napló“ egyik közelebbi száma a „Hont“ , a „Hon“ hitelét lerontani. A „Pesti Napló“ czikke egyébb absurd állításai közt a legabsurdabbat vágja­­ a maga fejéhez, hogy a „Ilon“ felállását ma bizonyos pártvezérek kegyelmének köszöni. Ugyan megadta neki! A „Hon“ újévtől kezdve nem is közlönye azoknak a „bizonyos pártvezéreknek,“ mivel ellenökben is kimondá meggyőződését, és mégis él és uralkodik a magyar lapok közt financialiter a legjobban. Hát a Napló? — „Az író, a lap, a párt“ , a vezérek szempontjából ? — Országvilág tudja, hogy létezését egyedül a Deák Ferencz nevének köszöni, s a pártnak, melynek szemüvegét még szépirodal­mi művek bírálatánál is felteszi, s czikkeit, vagy legalább azok egy részét bizonyos független concipista uraknak, kiknek állások és avencirozási kilátásaik is úgy hozzák magokkal, hogy meg­győződésük egyedül inspirál­t ok­oknak íme a lap, az irók, a függetlenség a „P. Naplónál.“­ TARCZA: Még egyszer Kossuth Lajosról. (Vázlatképek a n­agy számű zöttnek kül­földi köré­ből.) Partim Gyulától. V. Ihász Dániel, olasz kir. ezredes. (Folytatás.) A kérdésre, ha várjon Ihász Dániel Kossuth­nak tényleg segédje e? igen és nemmel egy­aránt felelhetek. Igennel, ha veszem azon ritka ragaszkodást és hűséget, mely őt állam­ készti azon férfiú mellett, kiben elvének legfőbb vé­­dőjét, hazája keresett függetlenségének első apostolát becsüli; kihez őt e becsü­lésen kívül, egy hosszú szenvedés közösen viselt terhei közben megfogamzott, azoknak nyomása alatt még megerősbödött baráti viszony fűzi; igen, ez értelemben segédbe Kossuthnak, de minden más egyéb értelmezést, mint hibást, vissza kell úgy utasítsunk. Ila azt mondanék, hogy sor­­sana részese, a valót mindenesetre inkább kö­­zelitenék meg. . N­a igaz, a­mi végre sem tagadható, mi­t Jellelm teszi az erabert, úgy Ihász­an eit az emberi nemnek nagyjai közé bátran soroljuk. Nemzetünk történetében az oly ala­kok, mint Ihászé, hála a sorsnak, nem isme­retlenek, s ez fölment egy hosszas leírástól; a nagy kifejezve az egyszerűségben, a férfias ki­tartás a szenvedésben, a legvégsőig terjedő ön­­feláldozás, a haza ügyéért, tisztán bűnszerelem­ből : ez egy két vonással Ihász Dánielnek képe. Ha pedig önök a katonát akarják ismerni, nézzék az Erdélyben történteket, nézzék Bem­nek hadi jelentéseit, olvassák főleg Ramming osztrák tábornoknak leírását a vöröstoronyi hősies megütközésről; kérdjék meg szereplését az olaszországi magyar légiónak élén, s megis­­merendik Iliász Dánielt, Olaszországnak a sa­­voyai kereszttel földiszített ezredesét. Nekem, ki szerencsés valók házában gyak­rabban megfordulhatni, nyílott eléggé alkalmam e ritka jellemet teljesen kiismerhetni; kezeim között valának sokáig naplójegyzetei, száműze­tése nehéz éveinek e hű tüköre; s igy tehát mind öntapasztalásom, mind pedig a már irány­zatuknál fogva is jobbadán ön emlékezetül írt reflexiók figyelmes átolvasása, hogy ne mond­jam tanulmányozása, alkoták bennem a képet, mit íme olvasóimnak adok. Hogy feladatom itt fáradságos lett volna, nem merném állítani. A jellem, melynek kiis­merését keresem, nem tartozik azokhoz, mik csaknem megoldhatlan rejtély gyanánt állanak szemeink előtt; nyitott könyv az, melynek mindegyik lapján aranybetűkkel van feljegyezve a tiszta, az önzetlen hazaszeretet; könnyű ab­ban olvasni, csak egy kis jóakarat kell hozzá. A derék győriek, bizonyára visszaemlékez­nek még a szavakra, miket Iliász Dániel az el­múlt évben, Győrött esett mutatása alatt hoz­zájuk intézett, mondván a többi között: „Ne­kem nincsenek szentjeim, szent nekem csak el­vem, és ez hazám boldogságáért imádkozik.“ Ugyan, e szavakat, miket kívüle már csak czif­­raságból is oly sokan elmondottak, de a leg­többször be nem váltottak, irta ő le naplójába mintegy 12 évvel ezelőtt, s ugyan e szavakat ismételhető ő tavaly, s ismételheti ma is, emelt fővel,­­mert azoknak igazságáról egész élete te­­szen ékesen szóló bizonyságot. És e szavak, mik hitvallását képezik, nem kis részben vetnek világosságot Kossuth iránti viszonyára. Nem­ bálványimádás ez, katonai egye­­nes lelkét erre képtelennek hiszem, nem is a brátság értelme magyarázza azt, mert hisz a­okonszenv csak a később bekövetkezettnek fes­­tménye, megoldó kulcsa ennek, a jellemszi­­lidság, mely tántorithatlan ragaszkodásra ints­zen férfiú irányában, kiben ő az általa kö­ve­tít elvet, hazája függetlenségének nagy elvét megtestesülve látja. Midőn nem egyszer mutatom neki h­onfu­­trsaim leveleit, a melyekben tisztelettel elegyü­­­tt hálaérzettel fejezik ki a fölötti örömüket, így ő oly kitartóan marad Kossuth mellett,­­mindannyiszor csudálkozva nézett rám, külö­­nösnek tartva azt, hogy vannak emberek, a­kik lég­yen tudnak akadni azon, a­mi neki ez természetesnek tetszik. Szerénységében nem aarja érdemül elismerni azt, a­mit ő egyszerű kötelességnek tekint. Pedig hát, bármennyire is vitassa Somssich Pál, miként a kötelességteljesí­­tésben érdem nem rejlik; a kötelességnek közöt­tünk oly gyakori büntelen megszegése, a köte­lesség teljesítését, legalább bomladozó társadalmi viszonyainkkal szemben, elvitázhatlanul, érdemmé teszi. Voltak idők, s erről nemzetünk múltjának nagysága tanúskodik, a melyekben a catoi szi­gorú erkölcsbirák elmondhaták, hogy a köteles­ség teljesítésében érdem nincsen; de ekkor an­nak mulasztása bűn vala; letűnt a múltnak dicsőségével annyi mindenféle, hanyatlásnak in­dult azzal a nemzetnek ez erénye is; mai nap­­ság, a mikor a világosi dráma főszereplőjét, a­mikor a nemzet történésze által honárulónak bélyegezett Görgeyt, nyílt kocsiban látjuk Pestnek, a magyar fővárosnak utczáin parádi­­zozni, akkor nyíltan kérdhetjük, ha azok, kik legszentebb honfikötelmeiket is megszegők, a közvélemény renyhe lelkiismerete által egyhangú elitéltetésben nem részesülnek, nem-e, oszlopot érdemelnek azon kevesen, kik kötelmeiknek meg tudának felelni. De mi nem oszlopot ké­rünk, mert hiszen Mátyás király szobra még nem tudott elkészülni, a mikor flentzi generá­lisa régen tündököl a budai várpiaczon, — mi csak is a nemzetnek elismerését követeljük nagyjai számára. (Folytatjuk.) Belpolitikai szemle. (MD.) Az 1861-diki felirat csak kölcsön­ös védelmet ismert, az 1865 a közös védelem ki­fejezését hozta a jobboldal műszavai között forga­lomba, az 1867 törvénybe igtatá a közös védelmet s az 1868 egységes hadsereget a közös hadügyminiszter danai ajándékával örvendeztette meg a nemzetet, a ugyancsak a 61-iki felirat remektolla fogalmazója Deák Ferencz a képviselő­ház augustus 3 diki ülésében mindezt renden talál­ja, teljes megelégedését nyilvánítja a honvédelmi javaslat közös hadserege fölött, mert „külön magyar hadsereg sohasem létezett.“ Igaza van Deáknak, de sok nem létezett, minek a törvények s ország önállósága szempont­jából léteznie kellett volna, de a lajtántúli absolut uralom által jogtalan meg nem adatott, s mindezt s közte a magyar önálló hadsereget is joga van az *) Tisztelt munkatársunk nevével óhajtjuk, hogy ezután minél gyakrabban találkozhassunk a királyhágón inneni ellenzéki sajtóterén. Szerk. BELFÖLDI LEVELEZÉS. M.-Vásárhelyt, aug. 4-én, 1868. Az erdélyi gazd. egylet igazgató választmá­nya megbízásából Marosszék id. főkirálybirája Mikó Mihály f. hó - ra egy M. Vásárhely és egész székelyföld vidékeire kiterjedő tárlatot rendező bi­zottmányt hivott össze, mely ,s e tárgyban első ér­tekezletét megtartván, a tárlat napjait, ha valami újabb változás nem jö közbe, a­mint értesültünk od­. 18—22-ke közti napokra állította meg. A tárlat bizottmánya több rendbeli jutalmakat tűzött ki a gazdaság és ipar czikkeire, s míg ennek részletei­ről kimerítőbb adatokat közölhetnénk, legyen sza­bad azon reményünket kifejezni, hogy a jelen évi­árlat, az 1859 és 1862 ki tárlatokat nagyban fog­­ó felülmulni, mert azok keskeny körre voltak ki­erjesztve, mig ez az egész székelyföld, a mezőség e Küküllő megyére is kiterjed figyelme­s ügysze­rzetével. Egy költség 8 alkalommal, ha bár késecskén, de megemlékezünk a helyi római katholikus al­­gym­ásium zárünnepélyéről is, mely mult hó 26-án zaratott meg. Az ünnepélyt megelőzőleg az ifjúság é­s vizsgáját tette le és pedig oly szép siker­ű eredménynyel, hogy Gál Domokos urnak, — ki egy pár évtől, mint énektanitó van alkalmazva — csak elismerést szavazhatunk e szép eredményért. Az énekvizsga végével kezdődött a zárünnepély, mely négy magyar- és egy német nyelven tartott szava­latból állott s ezután következett az érdemsorozat felolvasása. Az I-sö oszt. 55-en voltak; ezek közül: 9 kitűnő, 22 elsőrendű, 15 m.-rendű, 6 h.-rendű,3 vizsga nélkül maradt; a II ik oszt. 29; ezek közül: 10 kitűnő, 9 elsőrendű, 6 másodrendű, 4 harmadrendű; a IH-ik oszt. 11; ezek közül: 3 kitűnő, 7 elsőren­dű, 1 vizsga nélkül maradt; a IV-ik oszt. 20; ezek közül: 6 kitűnő, 14 elsőrendű érdemsorozatot nyer­tek. Összesen a második félévben, 115. tanultak. Végig tekintve az érdemsorozatot, feltűnhet bárkinek is azon körülmény, hogy az I-sö osztály növendékeinek 55-re menő létszámából kihagyva a vizsga nélkül elmaradt 3 ifjúnak számát s igy ösz­­szesen 52-bül 15 másodrendű és 6 harmadrendű osztályozást nyert; mely osztályozás nézetünk sze­rint talán egy kissé túl szigoru is, mert hát sok szülőnek egy egész évi költségek megyen kárba, melyet tekintetbe kellenek a tanár uraknak s kü­lönösen Száva F. urnak venni, kire is ezért a szü­lök közül többen zúgolódtak, békételenkedtek. Keményfy. Országgyűlési beszédtár. Tisza Kálmán beszéde a képviselőház júl. 31-ei ülésében. (Vége.) Midőn azonban t.­hát, ezt kinyilatkoztatom, egyúttal nyilvánítanom kell azt is, hogy én a jelen törvényjavaslatot, midőn ezen két, általam is helyes­nek tartott elvet alkalmazó, sok tekintetben és sok pontjaira nézve közjogi szempontból sérelmesnek és más irányban is c­éliránytalannak tanom. Sérel­mesnek tartom sok pontjait közjogi tekintetben, pedig nem azon szempontból indulok ki, mit tartot­tam mindig és t­artok ma is helyesnek a magyar hadsereg ügyeinek elintézése tárgyában, nem ebből, mert látva, hogy az elveim és nézeteim szerinti elintézésnek útjában álló, azzal ellenkező 1867. XII. t. sz. megváltoztatásának ideje nem érkezett el; részemről is ezen most idézett törvény szem­pontjából tekintem ezen javaslatot. Sérelmesnek, ama törvényből hátralépésnek tartom ezen javas­latot annyiban, a­mennyiben itt nem Magyarország véderejéről szándékoltatik törvény alkottatni, ha­nem igen­is egy közös törvény alkotásáról van szó, már­pedig az általam idézett 1867. XII. t. sz. 13. szakasza kimondja ugyan, hogy a védrendszer egyenlő elvek alapján állapítandó meg, de arról, hogy még magára ezen tárgyra nézve is közös törvényt kelljen alkotni, — egy szót sem szól; XII. § ában pedig még az egyértelműleg elintézen­­dők közül is határozottan kiveszi az újoncz-kiállí­tás feltételeinek, a szolgálat­ időnek meghatározását. Ezen törvényjavaslat által pedig mindezekre nézve 10 évre kötelezőleg egy közös törvény szándékolta

Next