Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-10-23 / 126. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: I .Szerkesztőség és kiadó hivatal: A Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 12(l-ik szám. Kolozsvári, péntek oki^ IX 1808 hívre ....................igrt~ kr. Félévre ••••'"„» r. Negyedévre • • Havonként • • * tdogjobaik netenkint háromszor. Vasárnap» Szerdán és pénteken.MAGYAR POLTA POLITKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször kanábozott sor Ára 6 kr Bélyegdíj minden hirdetéstől .10 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit .* Stein János és Demján László. KOLOZSVÁR, OCTOBER 11. Legifjabb távirati tudósítások. Madrid, oct. 20. Az itteni circusban nagy democrat népgyűlés tartatott. A vita élénk volt s következő határozatok elfogadását eredményezi: A foederativ respublica egyetlen democraticus kormányforma; e kormánynak indítványozandó, hogy minden spanyol, ki 20-ik életévét elérte, képes politicai jogok gyakorlására; eszközök kereskndők oly ritpiratok kibocsátására, melyek mindenn kormányformát megfejtsenek; végül a nép számára politicai iskolák állitandók fel. , N.-Szeben, oct. 22. A román congressus a metropolia beosztásának megalapitása után bezáratot. Bécsi ágio. oct. 22. Arany 5.50, Erüst 113.35. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) I pénz 152.80. áru 153.50. Vagy nem, nem feledte leiz az el, hanem addig próbálgatta, mígnem végre kisérletei eredménytelenségét belátva, képtelen jön szégyenszemre beismerni: „az iaz, a ti álláspontotok a jogos, de a miénk az észszerű.“ Ez utóbbi phrasis ez akor aart lenni a keserű labdacsra. Hogy a jogos és észszerű mennyien függnek össze, s miben állanak különbezeteik, ezeket fejtegetni nem tartozik e cikk keretébe; pártunk állásából beérhetjük azt, hisszük nagyon, nem önként adott beismeréssel, miként a baloldal a stricte jus, szoros jognak álláspontján áll. Bartha Gyula: Külföldi hangok az erdélyi baloldalnak szervezkedésére vonatkozólag. Lipcse, October 10. 1868. Az erdélyi baloldalnak Tordamegyében megkezdett szervezkedése oly tény, mely alkotmányos országokban a politikai pártok szükségképi szembeállásából természetes magyarázatát meríti. Nem is szólunk mi e következéseiben bár fontos, de mindazáltal oly könnyen megérthető eseményhez, ha azt a magyar jobboldali journalistika ama komoly magatartással, amaz elfogulatlan méltánylattal fogadja, mit a politikai ildomnak csak színével is bíró hírlapirodalomtól méltán megvárhattunk volna, de mindebből mi sem történt. Komoly magatartás helyett igaztalan ócsárlást látunk, a várt méltánylás helyett kígyót, békát kiáltanak, szinte meglátszik rajtuk, mint szeretnék a crimen laesae ma- I jeacmiat lasutni azon cselekvésre, mit saját pártfeleik éppen az & buzdítások folytán, persze nekik kedvező szempontokból országszerte gyakorolnak. Különben ez meg ne lepjen, e furcsa fellépés nem egyéb, mint az, amit részükről oly annyit tapasztalhatunk: szigorú consequentia az iDConsequentiában. Életképes szervezkedés politikai pártnál, mely üres lármázók együvé csoportosulásánál több kíván lenni, mely hivatásától áthatva, elveit nemcsak emlegeti, hanem egyszersmind győzelemre is kívánja juttatni, nem csupán jog, hanem morális kötelesség. E szervezkedést megtámadni helyesen csak akkor lehetne, ha maga a pártnak jónléte volna igaztalan, ha előbb ki volna mutatva, hogy e párt törekvéseiben nem keres egyebet, mint a társadalmi rendnek egyoldalú fölbontását, hogy tehát az a szabadságra nézve veszedelmes. De ez az, mit a baloldalra nézve tenni a jobboldali journalistika elfeledte. I. TARCZA: A MŰVÉSZEK. Regény. Irta INÁDOR (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) vmn. Fejezet: A szegény vak. (Folytatás.) Arany és művész nem férnek meg soká egy fadél alatt. Bodin, ki a mozgó énekesek iránt nem viseltetett valami különös tisztelettel, és a világtalanságot huszonnégy éves korában nem találta kényelmesnek, a mesteri vonó által szerzett összegen Spanyolországba utazott, hogy Murillo képeit összegyűjtse és tanulmányozza. Soha boldogabb nem volt mint Spanyolország ó egyházaiban, hol minden oltár szomjas lelkének uj meg uj tápot nyújtott; de félév lefolyta után, legfényesebb álmai közt, épen midőn egy régiségbuvarnak Murillo utolsó képét kifizette, arra ébredt, hogy tárczája ürülni kezd. Véget vetvén tehát művészi kutatásainak, vándorbotot von kezébe és búcsút mondott a mórok regényes hazájának. Boldog volt e? Igen! mert sokat tanult, sokat látott; de mind csörmermány’ 609 tapasztalás folentra gyümöl-Midőn Párisba ért, minden birtoka Murillo mnennnkeZett képe és egy á,szakál volt, melyet Szállást kelle keresnie. A párisi háztulajdonosok minden vendégszeretetök daczára, a lakbérlőtől rendesen tizenötnapi előleget követelnek, mi Bodin szemeit újra felnyitá, hogy szemközt lássa ismét a nyomort. Mi bizar boldog az élet! Ecsetről álmodál és vonat ad kezedbe a végzet; égre akarod emelni homlokod és álszakállod kényszerit földre sütni szemeid; az álszakáll után jön az álarcz; — kaland után a bűn. Mennyi borzasztó titok fekszik csendesen csak egy nap szemfödele alatt! — Ma Mefistot visszataszítod, holnap észrevétlenül csúszol utána, eleinte kételkedve, később habozva, végre szédülve, míg a nyomor int, és — elég egy intés, az áldozat lemegy, és nem jön vissza többé. Valószínűleg, részvét nélkül olvassátok e sorokat, melyek egy perez küzdelmét és egy élet foltját és szenvedését mondják el, pedig több érdeket és melegebb részvétet kellene ébreszteniük, mint ama platói tanoknak, melyek oly fánt hirdetik, mennyire istenképe az ember! Oh! ez eredeti képet hány bírja felmutatni ? Ti csak a Morgue fogasaira néztek, de ama számos, apró ösvényt, mely oda vezet, nem vizsgáljátok soha; hol elmaradt az erény tiszta fehér köntöse, a hit, az erény, az élet; a fogason csak rongy van; a kőpadon — csak hulla. E szőke gyermekek, kiket keruboknak nevezünk a bölcsőben, hullanak naponta az utcza kövezetén, mint a csillagok, anélkül hogy megszámlálná őket valaki. A rongyok közt született gyermek, ezen első öltözetében serdült fel, ebben növekszik, és később meztelenségét nem fedezheti becsületesen, csak szemfödéllel. Bodint, egy sötét órában, balcsillaga egy fényes pavilion előtt vezeté el, melynek ablakai nyitva valának; mint az ablakon betekintő, a falon Titzián egy remek képét látá mosolyogni. Látni és bemenni egy volt. Soká bámulá a mesterművet; fele volt lelke, szeme vonásaival. Lábait legyökerezve érzé. Lefestette lelkében vonásról vonásra, mint a nagy mester, boldogan és büszkén. Most jutott eszébe, hogy ablakon jött be mint Ruy Bias; most látá a sok ékességet az asztalon, arany gyűrűt, lánczot, órát, mindennemű drágaságot, melyek egy pillanatra elvakiták. Hah! — kiáltó lelkében egy hang - a sors ujja ez! mely kárpótolni akar szenvedéseimért; mindez enyém lehet — enyém lesz! — hisz senki sincs itt. — Kárörvendő kaczaj hangzott fel itt lelkéből e magánbeszédre, mely oly idegenül hangzott füleiben, mintha más susogta volna, kivel először beszél életében. Hideg veríték csörgött le halántékáról, mely lázasan lüktetett, mint betegé. E pillanatban harsány kiáltás hangzott be az ablakon : fogjátok meg ! tolvaj ! tolvaj ! — Bodin e szóra egész lényében összerázódott. (Folytatása következik.) Belpolitikai szemle. (0) A képviselőház octóber 19-diki ülésénél napirendjére a polgári törvénykezési javaslat föles irányelveinek tárgyalása volt kitűzve. Mindenek előtt azonban két interpellátió ügyével végezett ház. Az első Kiss Miklós kecskeméti képviselő, melylyel a közlekedési ministert az államvasút második vágánya iránt interpellálta. Mikó Imre író hosszabb válaszát az interpelláló nem hallván egészen, nyilatkozni csak akkor fog, ha a miniszter beszédét elolvasta. A második Erdélyre nézve különösen fontos interpellátó Szamosújvár képviselőjéé volt. Simor Gergely a pénzügyminiszert interpellálja az iránt, hogy — amint a „Budapesti Közlöny“-ben olvasható — Erdélyben az ut- és hidvám újból 3 évre bérbe adatik s így fentartatni szándékoltad. Ez Erdélynek egyik régi és jogos sérelme, mely miatt felszólalni kötelességének látja, miután e teher súlyos és igazságtalan. A törvényhozás dolga elhatározni, fennállon vagy eltöröltessék e a vám, de egyiknek úgy, mint a másiknak országosnak kell lenni, addig tartassák Erdélyre is függőben a dolog, nehogy a ház megkötve legyen. Interpellációja oda megy ki v Artuilakozik-e a pénzügyminiszter e vámok eltörlése iránt még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot előterjeszteni, és miért rendelte el az új bérbeadást ? Kiadatik a pénzügyminiszternek. Felvétetvén a napirend, a törvénykezési javaslat fő elveinek meghatározása. Luksich Bódog határozati javaslatot ad be, mondassák ki, mint egyik alapelv, hogy a munkálatban és egyes szakaszaiban az anyagi jogra vonatkozó tételek visszaható erővel nem bírnak. Bujanovics Sándor jegyző felolvassa a pontokat és a ház egyhangúlag helyesli, hogy a miniszer az úgynevezett novelláris újítás helyett rendszeres művet alkotott; hogy a községi bíráskodás, úgy amint az a IX. fejezetben formulázva van, békebirósági minőségben fennálljon; hogy a vegyes folyamodás teljesen szűnjék meg, s minden bíró és bíróság kizárólag első vagy fölebbviteli hatóságkép ítéljen; hogy háromnál több fóruma egy ügynek se legyen, hogy a kerületi táblák töröltessenek el. A királyi tábla pontjára kerülvén a sor, melyet a jogügyi, úgyszintén a központi bizottság egy testületben Pestett meghagyni ajánlott a mininistérium felszlatási javaslata ellen. Tóth Lörincz a miniszteri javaslat mellett, Halász Boldizsár a jogügyi bizottság véleménye mellett, Dobrzánszky Adolf a miniszteri javaslat mellett, Bórs Samu a bizottsági javaslat mellett, Németh Károly, Zmeskál M., Besze János a miniszeri javaslat mellett, Tisza Kálmán a miniszeri javaslat ellen, Binder Mihály, Berzenczey László, Vlad Alajos, Dobolyi Sándor a miniszeri javaslatot pártfogólag szónokolták. Végül Horváth Lajos, mint a jogügyi bizottság előadója összefoglalja a jogügyi bizottság munkálata ellen felhozott érveket s azokat cáfolván a jogügyi bizottmány véleményének elfogadását ajánlá a háznak. Elnek feltevén a kérdést a nagy többség a jogügyi bizottság véleményét fogadta el. A görög keleti román egyh. congressus Nagy-Szebenben. VI. (—g.—t.) VII. ülés oct. 13-án. — A jegyzőkönyv felolvasása után tett megjegyzések közt kiemelendő az, hogy a cultusministeri törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottmány javaslata, mely a congressus által határozattá emeltetett, nem lévén a jegyzőkönyvbe befoglalva, csak hozzácsatolva, Mária indítványa folytán elhatároztatott, azt indokolásával együtt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe foglalni. Hodosiu megjegyzi, hogy elnöke. Siaguna az e népiskolák tárgyábani megbízatást nem a bizottság, hanem a congressustól fogadhatta el, s így kívánja a jegyzőkönyvet módosítani. Ezután Elnök bejelenti a belügyminister egy iratát, miszerint ő Flge a congressus névnapi üdvözletét vegyencu lógatna, lovapoatoianu ezredes lemondását, ki helyett más képviselő választása rendeltetik. Pauloviciu Const, macedóniai lelkésznek a temesi consistorium ellenében igazságtételérti kérvénye a kérvényi bizottmányhoz utasittatik. Missich képviselő éljenzések közt igazoltatik. Babe- r is előterjeszti Kecze szerbekkel vegyes község kérését egyházi elkülönzés, s addig is román lelkész nyerése iránt. Ez utóbbi pontra előterjesztő úr elnöke excra figyelmét hivja fel, ki azt a püspökségi consistorium elé tartozónak jelenti ki. Több hang a szerbügyi bizottsághoz utaltatni kéri. Hodosiu a paptételt a végrehajtó hatalom teendőjének mondja, Babesiu kéri O excja b. Siagunát, hogy e tekintetben a község kivonatának kielégítését a kormány útján is eszközölje. Elnök kijelenti, hogy e fölött a congressusnak kell határozni. Nagyobb vitát kelt két Joana Popescu által készített munka, egy számtani és egy pedagógiai, melyeket dr. Tinca mutat be szerzőjük bírálatot és elterjesztést kérő folyamodványa mellett. Ezt bemutató dr. Tincu egy e végre választandó külön bizottmány elébe akarja utaltatni bírálat és jelentéstétel végett. Hodosiu azt a kérvényt bizottmányhoz kívánja, legalább előlegesen, utasíttatni. Babegiu, Gaetanu, Popa pártolják Tincut, Alduleanu Hodosiut, Glodariu nem tudni melyiket. Végre elnök szavazás alá bocsátván e tárgyat, Hodosiu indiványa fogadtatik el. Most Borlea rövid beszéd után a következő interpellatiót nyújtja be: „Van-e a congressus tisztelendő elnöksége, mint egyházunk igazgatási fejének tudomása arról, hogy néhány, s meglehet minden püspöki hatóságunk, s talán a metropoliai is, valamint az illető consistoriumok s az egyházmegyék fejei, levelezéseik és hivatalos ügyeikben a kormányok- s orgánumaikkal szemben, nem használják nemzeti nyelvünket, hanem más idegent, mely idegen nyelv jövőben egészen ismeretlen lehet az egyházi tagok előtt, mig egyházunk, mint autonóm nemzeti testület, nem lehet hijjával azon örök, elidegenitletlen joguk, miszerint működéseiben nemzeti nyelvét használja, és ha erről tudomása van, hajlandó- s illetőleg oly állásban van e, hogy intézkedjék, miszerint ily anomália és incompatibilitás gyökeresen és örökre megszűnjék ?“ Miután erre Hodosiu egy megjegyzést tett, magyarázván, hogy kell az interpellátiókra felelni, mely fejtegetésre elnök le. Singuna e excjának — úgy hisszük — alig volt szüksége: elnöki excja azonnal felelt is: „nehogy azt gondolják, hogy ez interpelláló miatt zavarba jött“ s kijelenté, hogy főmegyéjében mi a consistoriumot illeti, ennek correspondentiái a kormánynyal románul folynak. Popasu püspök is kijelenti, hogy megyéjében minden correspondent románul megy. E két nyilatkozat megéljeneztetett; nem részesült e szerencsében Ivachcoviciu püspök azon nyilatkozatával, hogy megyéjében a felsőbb helyekkeli levelezés magyarul foly, de határozzon a congressus és consistoriuma engedelmeskedni fog. Bica felhozza, hogy Aradon a tárgyalások hovan románul folynak. 3s a román iratok felsőbb helyről visszautasítatnak. Borlea örül az erdélyi és karánsebesi felvilágosításoknak, az Ivacicoviciu püspöké nyomán pedig az aradi egyházmegyét illetőleg fentartja jogát legközelebbi ülésen indítványt tehetni. Elnök napirendre tűzi ki a kérvényi bizottmány jelentését. Jancoviciu az előbbi tárgyhoz akar szólani, Maniu beleszól, hogy már nem lehet. (Kiáltások: halljuk!) Jancoviciu kijelenti, hogy a más ministériumoknál nem tudja, de a közoktatásinál minden kérések bármely nyelven elfogadtatnak. (Hangok: nagyon jó!) Popoviciu Zs. sajnálja a visszaéléseket s sajnálja, hogy az interpelláló nem indítványozott valami eszközt ezek megszüntetésére. (Hangok: holnap tesz indítványt.) Babescu is hozzászól s felhozza, hogy az interpellációban az is kérdeztetett, segíthet-e ő excra a dolgon. Ha igen, úgy az el van intézve, mert miként hallok, a kormány nem utasítja vissza a román iratokat. Elnök nem tehet eleget e tekintetben, mert ez ügy mélyen bevág a haza közügyeibe. Ő is minden nemzetiség nyelvi egyenjogúsítását óhajtja. Erdélyben szentesített törvény is egyen-és öntudatlan az ablakon kirohant, hol egy rongyos halavány alakot vett észre, kit városi rendőrök kergettek. — Soha! soha! kiáltá ekkor a felébredt művész nemes elhatározással, inkább ezerszer a baldig! Köszönöm, ég! útmutatásodat... El innen ! el! Midőn menni akart, látogatójegyek tűntek szemébe; egyet fölvett, — Különös! mond meglepetve — pártfogómnál vagyok, gr. Malatesta! nem volna czélszerű bemutatnom magam? igen! — hisz... neje is van ... pemtöm... gyilkot kértem tőle hajdan, adjon most menedéket. De im egy levél! — Mi jó illata van!.. Lássuk. „Hôtel des Princes,1 3-ik szám. Kedves barátom! Az unalom megöl; elhatározom a palotát elhagyni, még ma éjjel. Hiszed most, hogy szeretlek ?“ Nőrablás! — ma éjjel! e kaland minden tervem keresztül vágja. Őt elrabolják! álmaim csillagát!... de vájjon ö-é az? s ki ezen 3-ik szám? bár ki, de szivemen keresztül megy... mely ördög hozott ide? hogy kőszoborból lágy viaszk legyek?, szivem csupa 3-ik számból áll.... a halál édes volt e pokolhoz képest... E pillanatban gyors léptek hangzanak kívül, Bodin mint nyíl, a levelet összemorzsolva, az ablaknál termett, de itt szinte léptek Utók meg fülét, azért zavarában a függöny mögé rejte magát.