Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-10-23 / 126. szám

Második évi folyam. Előfizetési feltételek: I .­­Szerkesztőség és kiadó­ hivatal: A Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 12(l-ik szám. Kolozsvári­, péntek oki^ IX 1808 hívre ....................igrt~ kr. Félévre ••••'"„» r. Negyedévre • • Havonként • • * tdogjob­aik n­etenkint háromszor. Vasárnap» Szerdán és péntek­e­n.MAGYAR POLTA POLIT­KAI LAP. Hirdetési dijak.­­ Ötször kanábozott sor Ára 6 kr Bélyegdíj minden hirdetéstől .10 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­i­a­d­ó - h­i­v­a­t­a­l. fiókkiadó-hivatalok:­­ Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit .* Stein János és Dem­ján László. KOLOZSVÁR, OCTOBER 11. Legifjabb­ távirati tudósítások. Madrid, oct. 20. Az itteni circusban nagy democrat népgyűlés tartatott. A vita élénk volt s következő határozatok elfogadását eredményezi: A foederativ respublica egyetlen democraticus kormány­forma; e kormánynak indítványozandó, hogy minden spanyol, ki 20-ik életévét elérte, képes politicai­ jogok gyakorlására; eszközök kere­skndők oly ritpiratok kibocsátására, melyek m­inden­n kormányformát megfejtsenek; végül a nép számára politicai iskolák állitandók fel. , N.-Szeben, oct. 22. A román congressus a metropolia beosztásának megalapitása után bezáratot. Bécsi ágio. oct. 22. Arany 5.50, Erü­st 113.35. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz — 70.50. áru 70.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) I pénz 152.80. áru 153.50. Vagy nem, nem feledte leiz az el, ha­­nem addig próbálgatta, mígnem végre ki­­sérletei eredménytelenségét belátva, képte­­len jön szégyenszemre beismerni: „az iaz, a ti álláspontotok a jogos, de a miénk az észszerű.“ Ez utóbbi phrasis ez akor aart lenni a keserű labdacsra. Hogy a jogos és észszerű mennyien függnek össze, s miben állanak különbeze­­teik, ezeket fejtegetni nem tartozik e cikk keretébe; pártunk állásából beérhetjük azt, hisszük nagyon, nem önként adott beisme­réssel, miként a baloldal a stricte jus, szoros jognak álláspontján áll. Bartha Gyula: Külföldi hangok az erdélyi baloldal­nak szervezkedésére vonatkozólag. Lipcse, October 10. 1868. Az erdélyi baloldalnak Tordamegyében megkezdett szervezkedése oly tény, mely al­kotmányos országokban a politikai pártok szükségképi szembeállásából természetes ma­gyarázatát meríti. Nem is szólunk mi e kö­vetkezéseiben bár fontos, de mindazáltal oly könnyen megérthető eseményhez, ha azt a magyar jobboldali journalistika ama komoly magatartással, amaz elfogulatlan m­éltánylat­­tal fogadja, mit a politikai ildomnak csak színével is bíró hírlapirodalomtól méltán megvárhattunk volna, de mindebből mi sem történt. Komoly magatartás helyett igaztalan ócsárlást látunk, a várt méltánylás helyett kígyót, békát kiáltanak, szinte meglátszik rajtuk, mint szeretnék a crimen laesae ma- I jeacmiat lasutni azon cselekvésre, mit saját pártfeleik éppen az & buzdítások folytán,­­ persze nekik kedvező szempontokból ország­szerte gyakorolnak. Különben ez meg ne lepjen, e furcsa fellépés nem egyéb, mint az, a­mit részükről oly annyit tapasztalha­­tunk: szigorú consequentia az iDConsequen­­tiában. Életképes szervezkedés politikai párt­nál, mely üres lármázók együvé csoportosu­lásánál több kíván lenni, mely hivatásától áthatva, elveit nemcsak emlegeti, hanem egy­szersmind győzelemre is kívánja juttatni, nem csupán jog, hanem morális köteles­ség. E szervezkedést megtámadni helyesen csak akkor lehetne, ha maga a pártnak jón­­léte volna igaztalan, ha előbb ki volna mu­tatva, hogy e párt törekvéseiben nem keres egyebet, mint a társadalmi rendnek egyol­dalú fölbontását, hogy tehát az a szabadság­ra nézve veszedelmes. De ez az, mit a baloldalra nézve tenni a jobboldali journalistika elfeledte. I. T­ARCZ­A: A MŰVÉSZEK. Regény. Irta IN­ÁDOR (JÁMBOR PÁL.) (I. Rész.) vmn. Fejezet: A szegény vak. (Folytatás.) Arany és művész nem férnek meg soká egy fadél alatt. Bodin, ki a mozgó énekesek iránt nem viseltetett valami különös tisztelettel, és a világta­­lanságot huszonnégy éves korában nem találta kényelmesnek, a mesteri vonó által szerzett össze­gen Spanyolországba utazott, hogy Murillo képeit összegyűjtse és tanulmányozza. Soha boldogabb nem volt mint Spanyolor­­szág ó egyházaiban, hol minden oltár szomjas lel­kének uj meg uj tápot nyújtott; de félév lefolyta után, legfényesebb álmai közt, épen midőn egy ré­­giségbuvarnak Murillo utolsó képét kifizette, arra ébredt, hogy tárczája ürülni kezd. Véget vetvén tehát művészi kutatásainak, ván­dorbotot von kezébe és búcsút mondott a mórok regényes hazájának. Boldog volt e? Igen! mert sokat tanult, sokat látott; de mind csörmermány’ 6­­09 tapasztalás fole­ntra gyümöl-Midőn Párisba ért, minden birtoka Murillo mnennnkeZett képe­ és egy á,szakál volt, melyet Szállást kelle keresnie. A párisi háztulajdonosok minden vendégsze­­retetök daczára, a lakbérlőtől rendesen tizenötna­pi előleget követelnek, mi Bodin szemeit újra fel­­nyitá, hogy szemközt lássa ismét a nyomort. Mi bizar boldog az élet! Ecsetről álmodál és vonat ad kezedbe a vég­zet; égre akarod emelni homlokod és álszakállod kényszerit földre sütni szemeid; az álszakáll után jön az álarcz; — kaland után a bűn. Mennyi borzasztó titok fekszik csendesen csak egy nap szemfödele alatt! — Ma Mefistot visszataszítod, holnap észrevétle­nül csúszol utána, eleinte kételkedve, később ha­bozva, végre szédülve, míg a nyomor int, és — elég egy intés, az áldozat lemegy, és nem jön vissza többé. Valószínűleg, részvét nélkül olvassátok e sorokat, melyek egy perez küzdelmét és egy élet foltját és szenvedését mondják el, pedig több ér­deket és melegebb részvétet kellene ébreszteniük, mint ama platói tanoknak, melyek oly fánt hirde­tik, mennyire istenképe az ember! Oh! ez eredeti képet hány bírja felmutatni ? Ti csak a Morgue fogasaira néztek, de ama számos, apró ösvényt, mely oda vezet, nem vizs­gáljátok soha; hol elmaradt az erény tiszta fehér köntöse, a hit, az erény, az élet; a fogason csak rongy van; a kőpadon — csak hulla. E szőke gyermekek, kiket keruboknak neve­zünk a bölcsőben, hullanak naponta az utcza kö­vezetén, mint a csillagok, a­nélkül hogy megszám­lálná őket valaki. A rongyok közt született gyermek, ezen első öltözetében serdült fel, ebben növekszik, és később meztelenségét nem fedezheti becsületesen, csak szemfödéllel. Bodint, egy sötét órában, balcsillaga egy fé­nyes pavilion előtt vezeté el, melynek ablakai nyit­va valának; mint az ablakon betekintő, a falon Titzián egy remek képét látá mosolyogni. Látni és bemenni egy volt. Soká bámulá a mesterművet; fele volt lelke, szeme vonásaival. Lábait legyökerezve érzé. Le­festette lelkében vonásról vonásra, mint a nagy mester, boldogan és büszkén. Most jutott eszébe, hogy ablakon jött be mint Ruy Bias; most látá a sok ékességet az asztalon, arany gyűrűt, lánczot, órát, mindennemű drágasá­got, melyek egy pillanatra elvakiták. Hah! — kiáltó lelkében egy hang - a sors ujja ez! mely kárpótolni akar szenvedéseimért; mind­ez enyém lehet — enyém lesz! — hisz sen­ki sincs itt. — Kárörvendő kaczaj hangzott fel itt lelkéből e magánbeszédre, mely oly idegenül hangzott fülei­ben, mintha más susogta volna, kivel először be­szél életében. Hideg veríték csörgött le halántékáról, mely lázasan lüktetett, mint betegé. E pillanatban harsány kiáltás hangzott be az ablakon : fogjátok meg ! tolvaj ! tolvaj ! — Bodin e szóra egész lényében összerázódott. (Folytatása következik.) Belpolitikai szemle. (0) A képviselőház octóber 19-diki ülésénél napirendjére a polgári törvénykezési javaslat föles irányelveinek tárgyalása volt kitűzve. Mindenek előtt azonban két interpellátió ügyével végezett­­ ház. Az első Kiss Miklós kecskeméti képviselő, melylyel a közlekedési ministert az államvasút má­sodik vágánya iránt interpellálta. Mikó Imre író hosszabb válaszát az interpelláló nem hallván egé­­szen, nyilatkozni csak akkor fog, ha a miniszter beszédét elolvasta. A második Erdélyre nézve kü­lönösen fontos interpellátó Szamos­újvár kép­viselőjéé volt. Simor Gergely a pénzügyminiszert inter­pellálja az iránt, hogy — amint a „Budapesti Köz­löny“-ben olvasható — Erdélyben az ut- és hidvám újból 3 évre bérbe adatik s így fentartatni szán­dékoltad. Ez Erdélynek egyik régi és jogos sérel­me, mely miatt felszólalni kötelességének látja, miután e teher súlyos és igazságtalan. A törvény­­hozás dolga elhatározni, fennállon vagy eltöröltes­sék e a vám, de egyiknek úgy, mint a másiknak országosnak kell lenni, addig tartassák Erdélyre is függőben a dolog, nehogy a ház megkötve le­gyen. Interpellációja oda megy ki v Artui­l­a­kozik-e a pénzügyminiszter e vámok eltörlése iránt még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot előterjesz­teni, és miért rendelte el az új bérbeadást ? Kiadatik a pénzügyminiszternek. Felvétetvén a napirend, a törvénykezési javaslat fő elveinek meghatározása. Luksich Bódog határozati javaslatot ad be, mondassák ki, mint egyik alapelv, hogy a munká­latban és egyes szakaszaiban az anyagi jogra vo­natkozó tételek visszaható erővel nem bírnak. Bujanovics Sándor jegyző felolvassa a pontokat és a ház egyhangúlag helyesli, hogy a miniszer az úgynevezett novelláris újí­tás helyett rendszeres művet alkotott; hogy a községi bíráskodás, úgy a­mint az a IX. fejezetben formulázva van, békebirósági minő­ségben fennálljon; hogy a vegyes folyamodás teljesen szűnjék meg, s minden bíró és bíróság kizárólag első vagy fölebbviteli hatóságkép ítéljen; hogy háromnál több fóruma egy ügynek se legyen, hogy a kerületi táblák töröltessenek el. A királyi tábla pontjára kerülvén a sor, me­lyet a jogügyi, úgy­szintén a központi bizottság egy testületben Pestett meghagyni ajánlott a min­i­nistérium felszlatási javaslata ellen. Tóth Lörincz a miniszteri javaslat mellett, Halász Boldizsár a jogügyi bizottság véleménye mellett, Dobrzánszky Adolf a miniszteri javas­lat mellett, B­ó­r­­­s Samu a bizottsági javaslat mel­lett, Németh Károly, Zmeskál M., Besze Já­nos a miniszeri javaslat mellett, Tisza Kálmán a miniszeri javaslat ellen, Binder Mihály, Berzen­­czey László, Vlad Alajos, Dobolyi Sándor a mi­niszeri javaslatot pártfogólag szónokolták. Végül Horváth Lajos, mint a jogügyi bi­zottság előadója összefoglalja a jogügyi bizottság munkálata ellen felhozott érveket s azokat c­áfol­­ván a jogügyi bizottmány véleményének elfogadá­sát ajánlá a háznak. Elnek feltevén a kérdést a nagy többség a jogügyi bizottság véleményét fo­gadta el. A görög keleti román egyh. congressus Nagy-Szebenben. VI. (—g.—t.) VII. ülés oct. 13-án. — A jegyző­könyv felolvasása után tett megjegyzések közt ki­emelendő az, hogy a cultusministeri törvényjavas­lat tárgyában kiküldött bizottmány javaslata, mely a congressus által határozattá emeltetett, nem lé­vén a jegyzőkönyvbe befoglalva, csak hozzácsa­tolva, Mária indítványa folytán elhatároztatott, azt indokolásával együtt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe foglalni. Hodosiu megjegyzi, hogy elnök­e. Siaguna az e népiskolák tárgyábani meg­bízatást nem a bizottság­, hanem a congressustól fogadhatta el, s így kívánja a jegyzőkönyvet mó­dosítani. Ezután Elnök bejelenti a belügyminister egy iratát, miszerint ő Flge a congressus névnapi üdvözletét v­eg­yencu lógatna, lovapoa­­toianu ezredes lemon­dását, ki helyett más képviselő választása rendel­tetik. Pauloviciu Const, macedóniai lelkésznek a temesi consistorium ellenében igazságtételérti kér­vénye a kérvényi bizottmányhoz utasittatik. Mis­sich képviselő éljenzések közt igazoltatik. Babe- r i­s előterjeszti Kecze szerbekkel vegyes község kérését egyházi elkülönzés, s addig is román lel­kész nyerése iránt. Ez utóbbi pontra előterjesztő úr elnök­e excra figyelmét hivja fel, ki azt a püs­­pökségi consistorium elé tartozónak jelenti ki. Több hang a szerbügyi bizottsághoz utaltatni kéri. Hodosiu a paptételt a végrehajtó hatalom teen­dőjének mondja, Babesiu kéri O excja b. Sia­gunát, hogy e tekintetben a község kivonatának kielégítését a kormány útján is eszközölje. Elnök kijelenti, hogy e fölött a congressusnak kell ha­tározni. Nagyobb vitát kelt két Joana Popescu által készített munka, egy számtani és egy pedagógiai, melyeket dr. Ti­nca mutat be szerzőjük bírálatot és elterjesztést kérő folyamodványa mellett. Ezt bemutató dr. Tincu egy e végre választandó kü­lön bizottmány elébe akarja utaltatni bírálat és jelentéstétel végett. Hodosiu azt a kérvényt bi­zottmányhoz kívánja, legalább előlegesen, utasít­­tatni. Babegiu, Gaetanu, Popa pártolják Tincut, Alduleanu Hodosiut, Glodariu nem tudni me­lyiket. Végre elnök szavazás alá bocsátván e tár­gyat, Hodosiu indiványa fogadtatik el. Most Borlea rövid beszéd után a követke­ző interpellatiót nyújtja be: „Van-e a congressus tisztelendő elnöksége­, mint egyházunk igazgatási fejének tudomása arról, hogy néhány, s meglehet minden püspöki hatóságunk, s talán a metropoliai is, valamint az illető consistoriumok s az egyház­megyék fejei, levelezéseik­ és hivatalos ügyeikben a kormányok- s orgánumaikkal szemben, nem hasz­nálják nemzeti nyelvünket, hanem más idegent, mely idegen nyelv jövőben egészen ismeretlen le­het az egyházi tagok előtt, mig egyházunk, mint autonóm nemzeti testület, nem lehet hijjával azon örök, elidegenitletlen jogu­k, miszerint működései­ben nemzeti nyelvét használja, é­s ha erről tudo­mása van, hajlandó- s illetőleg oly állásban van e, hogy intézkedjék, miszerint ily anomália és incom­­patibilitás gyökeresen és örökre megszűnjék ?“ Miután erre Hodosiu egy megjegyzést tett, magyarázván, hogy kell az interpellátiókra felelni, mely fejtegetésre elnök le. Singuna e excjának — úgy hisszük — alig volt szüksége: elnök­i excja azonnal felelt is: „nehogy azt gondolják, hogy ez interpelláló miatt zavarba jött“ s kijelenté, hogy főmegyéjében mi a consistoriumot illeti, ennek cor­­respondentiái a kormánynyal románul folynak. P­o­­pasu püspök is kijelenti, hogy megyéjében min­den correspondent románul megy. E két nyilat­kozat megéljeneztetett; nem részesült e szerencsé­ben Ivachcoviciu püspök azon nyilatkozatával, hogy megyéjében a felsőbb helyekkeli levelezés magyarul foly, de határozzon a congressus és con­­sistoriuma engedelmeskedni fog. Bica felhozza, hogy Aradon a tárgyalások h­o­van románul folynak. 3s a román iratok felsőbb helyről visszautasítatnak. Borlea örül az erdélyi és karánsebesi fel­világosításoknak, az Ivacicoviciu püspöké nyomán pedig az aradi egyházmegyét illetőleg fentartja jo­gát legközelebbi ülésen indítványt tehetni. Elnök napirendre tűzi ki a kérvényi bizott­mány jelentését. Jancoviciu az előbbi tárgyhoz akar szólani, Maniu beleszól, hogy már nem le­het. (Kiáltások: halljuk!) Jancoviciu kijelenti, hogy a más ministériumoknál nem tudja, de a közoktatásinál minden kérések bármely nyelven elfogadtatnak. (Hangok: nagyon jó!) Po­po­vi­ci­u Zs. sajnálja a visszaéléseket s sajnálja, hogy az interpelláló nem indítványozott valami eszközt ezek megszüntetésére. (Hangok: holnap tesz indítványt.) Babes­cu is hozzászól s felhozza, hogy az inter­­pellációban az is kérdeztetett, segíthet-e ő excra a dolgon. Ha igen, úgy az el van intézve, mert mi­ként hallok, a kormány nem utasítja vissza a ro­mán iratokat. Elnök nem tehet eleget e tekintet­ben, mert ez ügy mélyen bevág a haza közügyei­be. Ő is minden nemzetiség nyelvi egyenjogúsítá­sát óhajtja. Erdélyben szentesített törvény is egyen-és öntudatlan az ablakon kirohant, hol egy ron­gyos halavány alakot vett észre, kit városi rend­őrök kergettek. — Soha! soha! kiáltá ekkor a felébredt mű­vész nemes elhatározással, inkább ezerszer a ba­ldig! Köszönöm, ég! útmutatásodat... El innen ! el! Midőn menni akart, látogatójegyek tűntek szemébe; egyet fölvett, — Különös! mond meglepetve — pártfogóm­nál vagyok, gr. Malatesta! nem volna czélszerű bemutatnom magam? igen! — hisz... neje is van ... pemtöm... gyilkot kértem tőle hajdan, adjon most menedéket. De im egy levél! — Mi jó illata van!.. Lássuk. „Hôtel des Prin­ces,1 3-ik szám. Kedves barátom! Az unalom megöl; elhatá­­rozom a palotát elhagyni, még ma éjjel. Hiszed most, hogy szeretlek ?“ Nőrablás! — ma éjjel! e kaland minden ter­vem keresztül vágja. Őt elrabolják! álmaim csilla­gát!... de vájjon ö-é az? s ki ezen 3-ik szám? bár ki, de szivemen keresztül megy... mely ör­dög hozott ide? hogy kőszoborból lágy viaszk le­gyek?, szivem csupa 3-ik számból áll.... a ha­lál édes volt e pokolhoz képest... E pillanatban gyors léptek hangzanak kívül, Bodin mint nyíl, a levelet összemorzsolva, az ab­laknál termett, de itt szinte léptek Utók meg fülét, azért zavarában a függöny mögé rejte magát.

Next