Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-11-22 / 139. szám
Második évifolyam. Előfizetési feltételek: , 1. frt —kr. bvre . . . • • a Félévre..................... • • ' 1 Havonként • * • w ” Megjelenik hetenkint háromszor: V a s á rD * C, Sz erdán és Pénteke n. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. 139 ik szára. Kolozsvárt, vasárnap november Hirdetési Ötször hasábozott Bnyegdij minden Nagyobb hirdetéseknél külön kedvetis nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D Sstpp Miklós. Szamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein János és Demjén László. POLITIKAI LAP. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 21. Legifjabb távirati tudósítások. Zágráb, nov. 20. Az országgyűlés tegnapi Ülésében Vukovich kanonok indítványára hálafelirat szavaztatott a kiegyenlés szentesítéséért. A magyar országgyűlés felsőházába megválasztottak : Inkey és Malyevatz; az alsóházba: Horváth, Petrovich, Car, Jankovich, Hervoics, Bedekovich, Béni, Kraljevics, Kis, Miksics, Zavics, Tomasics, Vukovich, Josspovich, Anker, Suhaj, gr- Pejacsevich Péter és László, Müller, Fodróczy, Gegel, Balog, Keresztury, Barabás és Jelecsics. A fiumei küldöttségbe választottak: Radekovich, Subaj, Zavics és Pejacsevics Péter. Ma valószínűleg sérülés lesz. Bécsi ágro. nov. 21 én Arany 5 59 Ezüst 115.50. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 70.50. ára 70.75. — Érd. vasút részvény (a 200 ft.) pénz 152.80, ára 153.50. A delegátiók feladata. Alkotmányunk rendszerébe a transactio egy kétes természetű tényezőt ültetett. Amphibium ez, mely létének hosszabb időszakát — legalább még most — dermedésben tölti, s csak olykor, csak bizonyos periódusokban éled föl, hogy kettős élete színhelyeinek valamelyikét rövid működésével boldogíthassa Delegationak neveztetik a jobboldali politika e gyönyörűséges szülöttje. Fennállása második évfordulótát a Lajthán innen, hazánk fővárosában üli meg, mégpedig alkotóinak kizárólagos részvéte mellett. A hazai ellenzéket kizárta kebeléből a törvény iránti engedelmesség szent kötelme, a nélkül azonban, hogy megszüntette volna a tartozást, melynek pártunk vezértagjai a delegációk első ülésszakában oly szépen feleltek meg, anélkül, hogy felment ajran í fyg-j-ckju cu cl l*io*5n£&ctijl uz g&tiók &\ta\ a legfontosabb közérdekeket oly igen közelről érintő ügyekben teendő intézkedéseknek. E tartozás lebeg szemeink előtt, midőn néhány szóval elmondjuk, miszerint mi ezúttal is a delegátiók által mindenek fölött követendő s a jelen kül- és belpolitikai helyzet által teljesen indokolt vezérelvnek a takarékosságot tekintjük, mégpedig különösen a delegatio hatáskörének ama kiadási tételeire vonatkozólag, melyek az improductivitás jellegét viselik magukon. Kül- és belpolitikai helyzetre hivatkozónk, hitünk szerint méltán. Mert kérdjük, igazolható-e a múlt évi delegátív által foganatosított pazar megajánlása minden „közös“ költségvetési positjónak oly országban, melynek tulajdon budgetje összetörpült, jelentéktelen tételeket mutat föl a nemzet értelmi és anyagi viszonyainak legtöbb beruházást igénylő ágaiban; amely míg például ezerekkel járul egy jogilag és tényleg nem létező politikai hatalom, a római udvarnál nagykövetség fentartásához, egyetlen valóban nem felekezeti felsőbb tanintézetet sem tud felmutatni; amely a megnevezhetlenül titkos kiadásokra szánt „Dispositions-fond“-hoz épen oly nagy összeggel járul, mint amekkorát a népnevelésügyre fordít? A külügyi situatio egyenesen parancsolja e takarékosságot főleg a közös hadsereg költségvetése tekintetében. A magyar-osztrák monarchia mindkét felének törvényhozása megszavazta már az állandó hadsereg óriási létszámát. Hogy ez valóban azon czélra fordíttassék, melylyel szükségességét indokolták; hogy bármily nagy áldozatok árán is, de legalább a „fegyveres béke“ fentartható legyen; hogy a delegátiók elé a bevégzett, s így megváltoztathatás alá már nem eső tényeket terjesztő „vörös könyv“-ek ne a hazafiak kiontott vérétől váljanak vörösekké, arra az adott külpolitikai körülmények között csak egy út van: a hadsereg budgetjének oly határok közé szorítása, melyek közös külügyi kormányunknak lehetetlenné tegyék aggressiv állást foglalni el a felmerülő európai kérdések megoldása körül. Ez egyszersmind az egyedüli mód is arra, hogy a delegációk ne csak képzeleti, de legalább bármi csekély tényleges befolyást gyakorolhassanak a monarchia külügyi vezetésére. Egyik kormánypárti laptársunk, elragadtatva a delegatiók fenséges tulajdonságai által, közelebbről azon állítást kockáztató, hogy „a delegatiók nélkül nincs európai béke.“ Az „enthusiasmus officiosus“, ezen újabb időkben meglepő gyorsasággal elterjedt kábító neme az emberi szenvedélyeknek mondathat ugyan hasonló absurdumokat, a tények azonban legfeljebb ily állításra jogosítanak fel: „a delegátiók helytelen eljárása könnyen eredményezhet európai háborút!“ M. A. Magyarország és Erdély egységesítését határoznák meg, hanem új provisorium körüliról, teremtői. Ezen törvényjavaslat már keresztülment a képviselőhöz kilencz osztályában a tárgyaláson s itt ott élénk eszmecserére adott a követeknek alkalmat. A vita legérdekesebb részét az erdélyi választótörvény képezte. Hosszú József a magyarországi választótörvényt kívánta Erdélyre is kiterjeszteni, mire nézve azonban megjegyeztetett, hogy az nem illik az erdélyi agráris viszonyokra. Az osztályok az 1848 diki erdélyi választótörvény megtartását mondták ki, és a ministeriumot hatalmazták fel a szükséges intézkedések megtételére. A központi osztály, remélhetőleg, már elkészült jelentésével. A képviselőház a delegációk működése mellett rendesen megtartja üléseit. November 17-diki ülésében elnöklő Szentiványi Károly egy csomag kérvényt mutatott be, melyek a petitionális bizottsághoz utasíttattak; jelentést ten továbbá, hogy a belügyminiszer által értesittetett, miszerint a királyné nevenapja alkalmából holnap a budai vártemplomban isteni tisztelet fog tartatni. Egyszersmind a ház akaratát hiszi tolmácsolni, megkérve a bel-ügyministert, hogy ő Felségének nevenapja következtében a ház szerencsekivánatait jelentse ki. Nyáry Gyula, a felsőház jegyzője jelenté, hogy a felsőház a fiuméi küldöttségbe Majláth Antal rendes, Szögyényi Marich Lászlót póttagnakmegválasztá. Továbbá áthozza a magyar társországok jogügyi viszonyára s az építendő arad temesvári vasútvonalra vonatkozójavaslatokat s végül a polgári perrendtartást tárgyazójavaslatot az erre tett módosításokkal együtt. Miután a képviselőház Freyreise Gyula, munkácsi és Schwarz Gyula székesfehérvári képviselőket feltételesen igazolta, a tárgyalás napirendjén levő dalmátországi vámtarifta törvényjavaslatot vette kiküldött bizottsága jelentése alapján tárgyalás alá. A ház a törvényjavaslatot Csengery Antal némi módosításával elfogadta, s végleges megszavazásra a november 19 i ülést tűzte ki. Ezután a házszabályok tárgyalása volt napirenden. Ezek mindazonáltal Deák Ferencz indítványára az osztályokhoz utasíttattak. A képviselőház nov. 18-ai ülésében a bor, hús , s a személyes kereseti adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása volt napirenden. A személyes kereseti adóról szóló javaslatot a ház mind általában, mind a központi bizottság véleménye szerint részleteiben elfogadván, végleges megszavazását a képviselőház nov. 20-ai ülésére halaszta. A bor- és húsfogyasztási törvényjavaslatra nézve többen nyújtottak be a részletes tárgyalásnál módosítványokat, melyeket a ház a bizottság módosítványaival szemben elejtett. A napirend utolsó tárgya a földmivelés, ipar és kereskedelmi ministériumnak 1869 ki költségvetése volt. Ennek 10 fejezete felolvastatván, módosítás nélkül elfogadtatott. TARCZA: Adalékok a Lovassy-féle felségsértési pörhöz. K Mi volt és kikből állott az „Ifjak társulata ?“ Kugli: K. PAPP MIKLÓS. Motto: És valának ott könyük, lánczok és vér. Abbé de La Menais. Lapunk olvasói ígéretünket leírják, hogy e nevezetes pört, mely akkora befolyással volt nemzetünk fejlődési korszakára, fővonásaiban ismertetni fogjuk, miután az egész korrajzot nagy terjedelme miatt lehetetlen tárcza rovatunkba befogadni. Az alább következő okmányok ezúttal kerülnek legelőször napvilágra, s a kérdéses pör legfontosabb adatait képezik. Megelőzőleg azonban jónak láttuk Kovács Benczének az Ifjak társulatáról irt nyilatkozatát közölni, melyet 1837-ben irt Vécssy báró Vécsei Miklós Szathmármegye főispánjához. E nyilatkozatot kétszeresen érdekessé teszi azon körülmény, hogy az a társulat egyik legkitűnőbb tehetségű tagjának tollábóloly, s olyan férfiúhoz intéztetett, kihez a szerző bizalommal viseltetett. E felette becses adatot Sámi László barátunk szívességéből leírom, s a leghívebb egykorú másolat után közlöm. Méltóságos Főispán úr! Tudtára esvén méltóságodnak, az ismeretes országgyűlési ifjú egyesület miatt lett megjegyeztetésem, miután én magamat és társaimat váltig ártatlannak erősítem, méltóztatott felszólítani, ad. Lapunk olvasói megismerkedtek közelebbi számainkból a félrendszabálylyal, melyet hivatalos szövege „Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak nevez. Futó pillantás 27 fejezetére meggyőzhet mindenkit affelől, hogy a fejezetek nemhagy nem be írásba foglalva, nyilatkozásomat az egyesület felöl, önpolitikai hitvallásommal együtt. Miket annál örömestebb valók kész teljesíteni, minthogy némely látszatos körülmények a legfonákabb gyanúknak adának valószínűséget. A magyar ifjúság egy része nevelési jó rendszerünk hiánya miatt és a sok részalkalom, még roszabb példányok látása által már a szülők és iskola körében megszokják a petyársággal párosult tivornyázás és korhelykedéseket. Ilyen sokaknál már szenvedélylyé vált sajátságokkal, midőn Pestre, vagy országgyűlése alkalmával Pozsonyba felkerülnek Juratusoknak, az elkezdett undok pályát itt már rendszeresebben s némi szokás ajándékozta szakadékkal űzik. Nem szokván meg pedig az önkénti munkásságot, a hivatalos foglalatosságból fennmaradt sok üres időn meglepett unalom közt, még más nemtelen eldeletek tömkelegébe is csábul a betyárságban büszkélkedő magyar ifjú. Ivások, kártyázás, fajtalanság és némely lélekrázó charaktertelen tettek, oly csúnya bélyeget nyomnának a magyar ifjúságra, hogy a külföldi hazatér tévéi, ha róluk szól, nem tud egyebet mondani a gyalázatosnál ; a hazafinak pedig látva, miként nevelődnek, vétkekbe sülyedve, az utóbbi atyák, urak, törvényhozók és birák, kétségbe kell esnie a haza fölemelkedhetéséről, ha csak valami fennsőbb hatalom a progenies victostort vissza nem rántja a tátongó örvénybe való rohanástól. Ilyen alakban tűnt fel nekem s nehány társaimnak a magyar ifjúság, midőn az országgyűlési életbe komolyan tekintünk. Vezeték szivünk, mert egész hévvel szeretjük a hazát, s panaszainkat mély sóhajokkal vegyítve öntök ki egymás kebelén. És nem látva egyebet a borzasztó okoknál, kétségbe kell vala esnünk, ha nem tapasztaljuk azon lelkesedést, mely néha az országos vitatásokon 11 iui || n | — MmgjaBigMWa alatt roppant lánglobbanásként tűnt föl Tudva volt ugyan előttünk, hogy ez a legnagyobb résznél csak egy vadon kedvtelésből származik, de miért egy jótékony tűz jelenségének hivök, minek ha biztos irányt lehetne szabni, a legnemesebb lelkületté fejlődhetnék. Sóhajtozni, búsulni a haza szomorú sorsán és semmit sem mozdítani: kárhozatos restség és gyávaság, mi eldődeinknek vala bűne. Mi tettel akarok bebizonyítani, mily forrón szeretjük a hazát, s egy pár követ emelni azon épülő erős oszlopokhoz, melyekre a magyar nép jólléte feszen állapítandó. Tisztán álla előttünk, miképpen ifjú társaink tévelygését, leginkább a foglalatosság hiánya okozza, s unalom kényszeríti azon szomorú következményekre, miknek semmi szivtörődés, semmi késő bánat sem nyújthat többé pótlékot. Egyesülés, kölcsönös és csüggetlen serkentés és buzdítás a munkásságra látszék előttünk az egyetlen mentő eszköznek, mit ha kivivhatánk, legkedvesebb szolgálatot hivénk tenni a hazának, önszivünknak itt a földön mennyei jutalmul vigasztalást szerezhetni. A fellengező ifjú, mint kora, szép álmokat teremt maga körül, s gazdag nyarat remélve, mindenüt viruló tájakat lát, így valánk mi és fáradozunk, hogy szép jutalmat arathassunk. E bájos gondolatot közlök szelidebb kedélyű ismerősinket, ezek ismét hasonló indulatu társaikkal, s a gondolat félt, surlódott, és fejlődött, míg végre egy erőf eltökélet hozzájárultával elkészült az embrió. Anyai hévvel táplálók ezt, örömittasan vivánk egymás közt, és szeme előtt tartva a szentszélt gondosan készítők a táplálékot, hogy erős gyermek növekedjék az anya méhében „mi legyen a fölállítandó egyesület foglalatossági tárgya?“ vola a föladat, mellyel sokáig küzdöttünk; „minden más tudomány a politikán kívül, volt a sok vitatás resultatuma. Belpolitikai szemle. A delegátiók közül az osztrák első ülését nov. 18-án tarta meg. Ez ülésben a hadügyi bizottság vette a hadügyi budgetet tárgyalás alá, s mint hírlik olyatén szándékkal, hogy annak egyes tételeit reducálja. Természetesen ellenkezésbe jön arra nézvést a magyarral, melynek tagjai szavazógépi szerepeikben az ilyes merénylettől borzalommal fordulnak el. Ugyancsak ezen delegatio hadügyi bizottsága is szervezkedett már s elnökéül a Rómába elutazott Sennyey Pál báró helyett Csengery Antalt választá. Csengery Antal azonban okos ember, felismerte a delegationális intézmény gyönyörű voltát s nem sok hivatást érez benne szerepelni. Mind jegyzői, mind elnöki functiójáról resignált. □ Az unió törvényjavaslat. „Az Erdély és Magyarország közötti unió részleteinek keresztülvitele tárgyában az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat valódi „lucita a non nucendo.“ Sokkal nagyobb joggal nevezhetnők azt törvényjavaslatnak a két országrész elválasztása, vagy legalább eddigi különállásuk fentartásáról. Ritkán olvastunk törvényhozási előterjesztést, mely több üres, felesleges és mit sem jelentő dolgokat tartalmazott volna, mint az előttünk fekvő. Néhány — mellesleg megjegyezve éppen nem sürgős — intézkedést leszámítva a 30 fejezetre terjedő javaslatot azon pár szóba lehetett volna összefoglalni, hogy a jelen állapot további intézkedésig fenntartva marad s hogy a kormánynak a múlt év május havában adott „plein pouvoir“ szintén meghosszabbíttatik. Majdnem két éve, hogy a mostani ministérium a kormányon ül, • alig vagyunk képesek felfogni, miként lehetett oly hosszú idő alatt Erdély érdekében oly keveset tenni... Ha az erdélyi ügyek rendezése ezután is csak ily lépésekkel halad előre, úgy bizonyára évtizedek fognak eltelni, mielőtt Erdélyben a provisoriumok helyét végmegállapodás foglalhatná el. — „— A mostani törvényjavaslat éppen elégséges arra, hogy az erdélyieknek minden sebeit fájdalmasan illesse, általa azonban az erdélyi kérdés nincs megoldva. Ha nem lehetett valami szerves egészet előterjeszteni, úgy sokkal czélszerűbb lett volna el sem kezdeni e nyomorúságos férezművet.“ Nem valamelyik ellenzéki collegánk, hanem a jobboldali „Pester Lloyd“ hasábjairól idézők a fennebbi sorokat. E lap egyetlen önállósággal biró orgánuma a kormány pártjának, s midőn még ez is ily ítéletet mond, olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, minő jelentősége és súlya lehet azon dicsbeszédeknek melyeket a kormány „üdvös“ tevékenysége felől tartani még erdélyi lap is képes. Furcsaságok. © Lapunk közelebbi számának „Belpolitikai Szemléje“ hozta a magyarosztrák biro-Nem azért mint ha ezt alkotmány elleninek hinnék, hanem azért mert már vala példánk, miképpen egyes politikai lépései az ifjúságnak (mint például) a Wesselényihez írt emlékirat, az erdélyi ifjúsághoz intézett levél stb. üldözéssel teljes következményeket vontak maguk után, mikor nem egésszen független ifjakat óvakodóvá tevék, bármily ártatlan politikai dolgok avatkozásába, s ezt tudva meggyőződtünk arról, hogy ha egyesületünknek politikai irányt adunk, nem érhetjük el a czélt, mely az vala, hogy a tévelygő sokaságot ezen egyesületbe édesgetvén, és munkásságra serkentvén, elvonjuk a tévelygés ösvényéről, csapongó lángjának biztos irányt adandók. A „mivelődés“ legyen tehát a kitűzött czél, melynek eszközei olvasás, irás, kivonatok, fordítások, ezeknek bírálati, és szavallás. Elrendezése pedig az országban fennálló casinoké, azon különbséggel, hogy az elnök a kerületi országos rendszer példájaként, betűrend szerint legyen elhatározva, egy hétig tartó egy tagé! Gyűlések tartassanak hetenként kétszer, melyekben először az egyesület biztosság és gazdasági tárgyai vétessenek tanácskozás alá, azután a tagok által, az első pont szerint hozandó munkák olvastassanak, vagy szavaltassanak el, végre az indítványok következzenek. Olyan ifjú, ki magát valamely nemtelen tettel megbélyegző, tagul föl ne vétessék. Mindenféle játék tiltva legyen a társaság körében, sőt ha valamelyik a tagok közül a sorsjátékot gyakorolni vétetik észre, az egyesületből rekesztessék ki. Az Elnökön kívül legyen egy jegyző, pénztárnok és ellenőr, minden holnapban változandók. (Folytatása következik.)