Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-05-30 / 63. szám

Harmadik évi folyam. 63-ik szám Előfizetési feltételek: Évre ................................12 írt — ki. Félévre....................................6 „ — B Negyedévre • • • . 3 „ — „ Hívenként......................1 „ — „ Megjelenik hetenkint háromszor. Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. POLITIKAI LAP. Kolozsvár­, vasárnap május 30. 1869 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: Déczen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János, Jordán: D. Papp Miklós. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvártt .• Stein J. és Demjén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. Legújabb távirati tudósítások. Pest, máj. 28. Ráday László ellené­ben, kinek választását az alsóh­áz bírósága megsemisíté, a Deák-párt Trefortot lép­teti fel. Eredményre még a felléptetőknek nincs kilátásuk. Pária, máj. 28. A megtörtént 290 vá­lasztás 4 új képviselő megválasztását ered­ményező. Az ellenzék hat helyet nyert s hármat vesztett. 59 szükebb választás lesz szükséges. Bécsi ágro­máj. 29 én Arany 5,85. Ezüst 121.75 Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz — 76.—.áru 76.75. — Érd. vasút részvény (á 200 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Erdély és a kir. biztos. in. Kinek felelős a kir. biztos és mily mér­tékben? arról hallgat az írás, de annyit ol­vasunk, hogy „őt illeti a katonaságnak kor­mányzati szempontból való elhelyezése és felhasználása iránti közreműködés,­­itt már csak közreműködés, nem hatalom, azon elv­ből indulva ki a ministerium: nemo plus ju­ris ad alium transferre potest, quam ipse babet); továbbá a katonai karhatalom kiren­delése (annyiban, a­mennyiben), a csendőrség alkalmazása és elhelyezése iránt, ő intézkedik. (Itt a megyei hatóság közegei, pandúrjai ál­tal intézkedik, Erdélyben még e Bach-kori maradvány engedetlenkedik, nem tudván ki­nek szavára hallgasson.) A végrehajtás vé­gett reá bízott ügyeket elintézi, a törvény­hatósági főtiszteknek utasítást ad.“ Alkotmányos fogalmaink szerint minden országos intézkedés a törvényhatóságok út­ján és által hajtandó végre! A főtisztek, mint a kormány képviselői, közegei által ne­veztetnek ki, utasítást is csak tőle vehetnek. Ezzel ellenkezőleg az utasítás végszavai így hangzanak: „Minden hatáskörét illető ügyekre néz­ve kötelesek Erdély minden kormányzati közegei felvilágosítást adni, és a törvényha­tóságok az ő meghagyásának foganatot sze­rezni.“ Adalék tehát neki e teljes hatalom meny­­nyen és földön Erdélyben. T­örvényszerüleg nálunk még a király rendeletei, parancsola­tai, határozatai is csak úgy érvényesek, ha a ministerek egyike által is aláíratnak. Maga jelen érdekelt intézkedés is for­malitás szempontjából tekintve, nemcsak hiá­nyos, de törvénytelen is. Bízunk a kir. biztos alkotmányos érzel­meiben, kormányzási képességének elisme­rendő jeleit adta­­, de mindez érdeme alkot- , mányos országban nem elég garancia. Nem főkép nálunk, hol a mult idők emlékei ke­serves érzeményekkel töltenek el; ezek fél­tékenységre intenek, nehogy gondatlanságunk új kijátszásra nyisson utat. Ily indokból ki­indulva, bocsánat szerénytelenségünkért, ha kérdeni merjük: az Erdélyben teljhatalommal kinevezett, önállóan intézkedő kir. biztos törvénybe üt­köző tettei­, mulasztásai­, káros intézkedései­ért: kit terhelene a felelősség súlya? Véleményünk szerint egyenesen a mi­­nistériumot, mert nem szeretitök hinni, hogy a királyi fenség sérthetlen nevével takaródzva a „verwirkt“ kormány példájára ez alól ki akarnának bújni. Ragadják ki lábunk alól ezen egyetlen biztosítékot s összeomlik alkotmányunk, mint a Babel tornya. Általán a ministériumnak Erdélyt illető eljárása igen sok tekintetben gáncsolandó: minden, az absolut korból fenmaradt káros vagy czélszerű, de azért mégis gyűlöletes intézkedéseket meghagyott a közigazgatás terén és úgy, mint a törvénykezés mezején. A nép jogérzületét pedig az efféle nagyon sérti. Vette volna csak kezébe s tartotta vol­na erélyesen már kezdetben a kormányzás gyeplőit, intézkedett volna gyorsan és termé­szetesen óvatosan: elmaradtak volna a ba­­lázsfalvi pronunciamentók, a szebeni bureau­­craták nem merészeltek volna oly makacsul fellépni, s a­mi legfőbb, útja lett volna vág­va a Bratiano-tól sugalmazott román agita­­tioknak, s ma nem zavarná a nép nyugal­mát a minden perezbeni megtámadtathatástóli félelem. Ha a 48-as kormánynak az elh­a­­markodást vethetik szemébe, tán nem mon­dunk igaztalant, midőn állítjuk, hogy jelen kormánynak a túlhajtott cunc­atori óvatosság volt legnagyobb hibája! Ott és akkor tenni, midőn a szükség kivánja; ebből áll az államférfi, bölcseség, D. Veres Gyula. Ülésén hallgatóit magával ragadta. Nem a szóvirág I­­ok megvesztegető, kétes becsű éke, s az utópis­tákat mételyező, könnyen ragadó, de a gyakorlat­ban mit sem érő idealismus, melyben Eötvös retho­­rikájának föereje rejlik, nem szikrázó élet, mely hat, de gyakran a nélkül, hogy meggyőzne, nem az érzelem s érzelgés politikusok nagyhangú pa­­thosa, hanem az egyszerű, érthetően kimondott igazság félremagyaráz­atlan érvei által, s a syllo­­gystika azon rendszere által hat, melynek sorrend­ben felállított okoskodásai készen fogadják s törik össze az ellen bárhová forduló sophistikáját, s el­állnak a menekvő által kiszemelt minden huvó­­lyukat. Ghiczy utolsó beszéde azon helyzetet vette ezúttal szemügyre, mely­be hazánk az elfogadott közjogi alap folytán külügyi tekintetben más álla­mokra nézve létező nemzetközi tekintetben áll. E helyzet félreismerése felette fontos, mert utóvégre is döntő befolyással van államjogi kérdéseink meg­oldására a kérdés, várjon hazánk a külföld előtt az örökös tartományok kapcsában mint önálló ál­lam van e elismerve? — Kiemeli Ghiczy, hogy a nemzetek külügyeikre való befolyásukat, az ezen ügyeket vezető miniszerek felelőssége mellett két joggal biztosítják maguknak leginkább: a hadi költség megszavazásával s a hadsereg létszámának és mozgósításának időnkénti elhatározásával. A nemzetek e jogokkal tartják leginkább lekötve a diplomatának az állam háborúba bonyolítására vaj­mi gyakran hajlandó kezeit, e jogok a­z ország ér­dekében indokolatlan hadjáratok megelőzése által megvédik a hazát, a tetszés szerint mozgósítható hadseregekkel mindig megkezdhető háborúknak ve­szélyeitől s áldozataitól. E sarkalatos jogokkal a magyar országgyűlés ez idő szerint nem bir: a hadi költségeket a delegátiók állapítják meg, az országgyűlésnek csak registrálni s a magyar pénz- Ügyministerrel okvetlenül kivetni, felhajtatni s a közös kassába juttatni van jogában; a hadsereg létszáma tiz évre előre meg van állapítva, a moz­gósítást a fejedelem absolut hatalommal kezeli. Mi biztosítékot, államjogi garantiát bir ez idő szerint az ország az oly fontos külügyekbe? Az 1867. XII. 8. §. fentartja a magyar ministeriumnak a jogot, hogy a külügyek az ő befolyásával, egyet­értésével s beleegyezésével kezeltessenek, s az or­szággyűlésnek, hogy a külfölddeli szerződések az ő tudtával és értesítésével köttessenek. De e jo­­gokérti felelősség csak illuszrius: a külügyminiszer­t meghallgatja vagy nem a magyar ministerium ta­­­­nácsát, s a külügyminiszert a magyar ministerium s illetőleg Magyarország befolyási jogának sértése­­i­ért a magyar országgyűlés nem vonhatja felelős­­­­ségre, egyedül a vegyes delegatio. De kü­lönben is gyarló vigasz, hogy felelősségre vonható­­^■ a ministérium akkor, ha a külügyek szerencsétlen kezelése folytán a veszély, a háború, a romlás és kár már bekövetkezett. Magyarország külön, önálló ország­a ez idő szerint, melyet ő­felsége egyéb tartományaival a közös birtoklás köt egybe, vagy pedig része az egy osztrák birodalomnak ? A jobboldal az előbbit állítja. De honnét van tehát, hogy a közös minis­­teriumot maga 1867. decz. 27 - ki hivatalos kineve­zési okmánya birodalmi ministeriumnak nevezi, hogy a közös ministerium e czimének használata mégy gyakorlat általi elismertetése a delegátiók­­ban komolyan meg lön kísértve, hogy a közös pénz- 8 hadügyministernek hivatalos rendelvényei­ben ma is „birodalminak“ nevezi magát, mit jelent a birodalmi kanczellária czím, hogy a leg­felsőbb kézirat is „osztrák-magyar birodalomnak“ nevezi a magyar s örökös tartományok complexu­­mát, hogy a külfölddel kötött vámszerződések — kevés kivétellel — nem terjesztettek a magyar or­­szággyűlés elé, hogy az örökös tartományok „Reichs­rath“-jában mondott trónbeszéd is hangsúlyozza az összbirodalmi eszmét? Magyarország állami önállóságát mindezek bizonyára nem, hanem a bi- I­rodalmi subordinatioját jelzik. Magyarország mai napság a külügyekre közvetlenül be nem foly, s a mi kevés közvetett befolyása az 1867. XII. 8. §. által jogilag biztosítva van, az sincs szabatosan körülírva, a XII. törvény nem állapítván meg sza­batosan, milyen azon viszony, a­melyben egyrész­ről a magyar korona, másrészt ő­felsége örökös országai, az osztr. császárság a külföld irányában állanak, nincs kimondva, hogy két önálló függet­len állam az, mely a külföld iránt kölcsönös, ma már közös védelemben áll, nincs e törvényekben határozottan megkülönböztetve, a közös fejedelmet külön állami utón megillető czim, nincsenek érvény­re emelve ezen államoknak törvényes külön jelvé­nyei, nincs meghatározva ez államok külképvisele­tének módozata, a követeli­­s consuloknak czime­­rei, jelvényeire, meghatalmazási leveleire, ügykeze­lésére nézve; nincs megállapítva, mikép kezeltes­senek a magyar korona országainak azon külügyei, melyek egyedül a magyar korona országait illet­vén, a XII. törvény szerint is kitörlendők a kö­zös külügyminiszer ressortjából. Az említettek közül igen sok a formaság­ra vonatkozik , de a külügyi képviseletben a for­ma egyszersmind a lényeg is, és azon államnak, mely önálló akar lenni, önállásának kifejezésére, érvényesítésére szükségkép használni kell a forma­ságokat is, a­melyek érvényre a nemzetközi jog által szentesítvék, a­melyek elmulasztása azt je­lenti, hogy az illető állam önálló lenni nem akar, nem önálló. Szilárd e, biztos-e, végleges-e tehát az állam­man az út mellett, sőt a határok félreeső részein is oly nagy mennyiségben lehet látni, hogy a ke­reszt süvegelő akár fel se tegye Csikban fövegét. A mult században az A1, Fel Csik és Kászon pe­reit ellátó derékszéknek székhelye Szent-Királyon volt, s csak az utóbbi évtizedben tétetett át Som­lyóra.­­ Az Andrássyak ősi fészkén alól, a magaslat­ra emelkedő útról egészen feltárul Al Csiknak nagy­szerű havasok keretébe foglalt területe, melyen a falvak festői csoportozata közt kígyózik át az Olt, mintha kedvtelve időzne szülőföldjének szép virá­­nyain, miután a tusnádi szoros vészes sziklái közé rohanva, utat törne magának Háromszékre át. A tér északi szögletében szép havasi völgy, a Lók. Al-Csiknak egyetlen jelentékenyebb, lakott völgyü­­lete messze felnyúlik a határszéli havasok közé; széles torkolatában, egy midnél hosszabb területen öt falu fekszik, ezek között Szent György góth íz­lésben épült szép templomának maradványával, melynek kerítésében hajdan a tatárokkal vívott harczok két hive, Tompos István­ és Szebeny Ist­vánnak síremléke állott. E faluban született Erdély­nek egykori nagyhírű­ és az egyházirodalom te­rén is ismeretes püspöke, Illyés András. E falvak hátterét a roppant havasok képezik, melyek mö­gött van a Moldvába vezető kis tölgyesi szoros, hol a havasi ösvényeken csak csempészek járnak a szomszéd országokba, s a Nemeréhez hasonló Borda szele ropt be és söpri végig Al Csik terét. E havasok képezik Al-Csik éles kamráját; onnan vágja deszkáját, zsindelyét, épület- és eszköztáit a székely, s az azokkal űzött kereskedés útján szerzi be élelmiszereit, melyeket nagy népességű kopár vidéke nem képes előállítani; ott legelnek az ökör- és juhnyájak is, melyekkel egész Bécsig folytatnak kereskedést Szépviz és Gyergyó-Szent- Miklós örmény lakosai. TÁRCZA. A MSzékelyf­öld.46 (A Székely föld leírása történelmi,­­ régészeti, természet­rajzi és néprsmei szempontból, irta Orbán Balázs. Második kötet: Csikszék, Pest, 1869.) V. (M. A.) Csikszéknek egyedüli városa, — melynél nagyobb s városiabb küllemmel bíró falu azonban nem egy van a székben — Szereda és Mártonfalvából alapult össze, s Csik-Szereda nevet visel, melyet Benkő onnan származtat, hogy az első oda települők szerda napon kezdték kuny­­hóikat építeni, de valószínűbb, hogy arra szerdán tartatni szokott hetivásárai adtak alkalmat. E vá­ros kifejlődésére az idegenek betelepedésének meg­akadályozása által nagy mértékben gátlólag hatott azon sehol nem létezett, s itt is csak százados gyakorlat által érvényesült öröködési törvény, mely szerint, ha valaki a szerdai háztulajdonosok közül elhalt, s a városban lakó örökösei közül oda sen­ki rögtön be nem ült, akkor a ház a városra szál­lott, s a távol lakó rokonoknak minden joga el­nyészvén, az rendszerint a tanács tagjai­ vagy ezek rokonainak adományoztatok Csik Szeredában III. Károly uralma alatt gr. Steinville István császári tábornok egy sánczokkal körülvett kastélyt építtetett, mely bár az utóbbi idők alatt föld-mellvédekkel, szögelödökkel láttatott el, mégis térhelyen, a közel halmok uralma alatt fekvése miatt semmi fontossággal nem bir; daczára ennek azonban oly féltékenyek e kastélyra az ot­tani őrizet tisztjei, hogy idegen oda csak nagy ké­relmezés és hosszas teketória után nyerhet bebo­­csáttatást. E kastély, illetőleg egy már régebben fenállott vár helyén építé 1617 ben Mikó Ferencz, Csik-, Gyergyó- és Kászon főkapitánya Mikóuy-­ Térszűke miatt csak röviden emlékezett utolsó számunk a nagyszerű beszédről, melylyel Ghiczy Kálmán a képviselőház május 25 iki várat, e történetünkben annyit szerepelt vár azon­ban egészen eltűnt, s még alakjáról sem tudunk semmit; egy 1654-i összeírásból legfeljebb azt mondhatjuk ki, miszerint annyira díszes és fényes volt, hogy egyik bástyáját Aranyos-nak nevezték. Csik Szereda felett egy dombot Pap halálának nevez a nép azon történelmi esemény után, hogy Mikes Kelemen egy Gyergyai nevű kath., de meg­nősült papot e helyen fejeztetett le. A várossal szemben, az Olt jobb partján hazánknak egyik legbámulatosabb gyógyforrására, a szeredai bor­­vizre találunk; hat felhasznált forrás van itt, me­lyek egyikéből oly vastagon buzog fel a viz, hogy a 6 [] ölnyi nagyságú és 5 láb mélységű uszo­dát egy óra alatt egészen megtölti s a többinek is annyira roppant vízgazdagsága van, hogy az ösz­­szegyűlt kifolyásokból alakult patak egy két kövü malmot könnyen elhajthatna. Csik Szeredától keletre hegyek közé rejtett, mümaradványokban gazdag vidék terül el; a Nagy- Somlyó déli aljában ott látjuk Fitod falut, melyről — a falu a szomszéd Sz. Lélek fi­l­i­áj­a lévén, s e miatt nem bírván templommal — azt tartja a pél­daszó, hogy „nincs isten Fitodban“; e két helység közti lankás hegylánczolat tetején egy „veres kék“ nevű faragott porphyrból készült alkotvány, hihe­tőleg valami győzelmi emlékjel, van melyet a nép hit­­sérthetlennek tart. Fitodon túl egy kápolna-romot Xantus-kápolnának nevez, a nép, a hagyomány szerint ott esvén el a tatárok elleni harczban, s oda lévén eltemetve Xantus Keresztes királybíró, a­kinek vezérlete alatt e helyen kivívott győzelem évnapját századokon keresztül bucsujáratokkal ün­nepelték. A kápolnán túl a hasonnevű völgy tor­kolatánál fekszik Hoszaszó, mely falunak borvize a borszéki után Csik minden vizei közül a legjobb. A hoszaszói völgygyel párhuzamosan fut az attól délre levő mindszenti völgy Mindszent faluval, melynek temploma szép építészete, művészi becs­esei biró arányai s díszes ékítményei által vonja magára figyelmünket, bárba a kerítésébe arab számjegyekkel vésett „1247“ évszám hamisan te­szi is építtetésének idejét a tizenharmadik szá­zadra. Visszafordulva e rövid kirándulásunkból, Al- Csik­ felé irányozzuk lépteinket. Szeredán alól a csiki tért környező hegyek össze­hajlása vadregé­­nyes, gyönyörű sziklákkal szegélyezett szorost ké­pez, melyen át az Olt erőszakosan vésett magának utat. E szoros torkolatában fekszik Al Csik első faluja, Zsögöd, a szék 1861 és 1867-ben kineve­zett alkotmányos főkirálybirája, Mikó Antalnak lak­helye. A faluval szemben levő Kisvártető szik­laormon hajdan jelentékeny kiterjedésű vár volt; csatába menvén a vár ura, utána eredő neje hiá­­ban legeltető a szirt legmagasb pontjáról könny­­es szerelemtől ragyogó szép szemeit a vidéken, a férj nem jött meg, elesett valahol a harczban, ne­jét pedig a várakozás ölte meg. Átellenben, egy Rejtekvölgynek nevezett hegykebel hátterében szin­­tén feltűnik egy Várhegy nevű kerek domb, s an­nak eldönötte, meredek oldalai fölött jelentékeny várnak, a Hargita keleti oldalán levonuló várlán­­czolat egyik szemének maradványai. A zsögödi szo­rosnak, mely negyed mfdnyi területen néhol alig 3—400 lépés szélességű, úgy hogy benne egy elszánt csapat egész hadsereget tartóztathatna fel, másik torkolatánál a hihetőleg sz. Istvánról igy nevezett Szent-Király közelében egy dombon terjedelmes várkastélynak ölnyi magasságban még fennálló szi­lárd falai láthatók; a hagyomány szerint ez ódon falak maradványa, a székely eredetű gróf And­­rássyak ősi kastélyának, mely család jelenleg is használja a cs­i­k-s­z­e­n­t-k­i­r­á­ly­i előnevet. A fa­lu lakosai élénk kereskedést űznek malomkövek­kel ; kőfaragó ott mindenki, még az asszonyok és gyermekek is vésőt forgatnak; némelyik egy-egy kőkereszt kimetszésének művészetéig is kiemelke­dik ; ily kereszteket aztán minden lépten — nyo­ Belpolitikai szemle.

Next