Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-02-14 / 20. szám

20-ik számú követválasztási mozgalmak. Tordamegyéből, Szász Régen, febr. 11-én. Ma tartá Tordamegye felső kerü­letének balközépi pártja­­nagygyűlését, mely a kedvezőtlen időjárás és rész az daczára is igen látogatott volt. A gyű­lést Gámán Miklós elnök, egy igen szép, s a párt ellen szórt nemtelen rágalmakat nemesen vissza­utasító beszédet mondott, melynek zárszavai a je­lenvoltakat felhivák, hogy egy balközépi képvise­lőjelöltre nézve nyilatkozzanak. Gámán után a fel­ső kerületi baloldal elnöke, Csécs Józsefemért szót, a jelenvoltaknak Szentkirályi Gábort, pártunk rendületlen tagját, a szabadságharcz egy­kori vitéz bajnokát ajánlván képviselőjelöltül. Csécs József szavai közhelyesléssel fogadtattak s a je­lenlevők Szentkirályit éljenzések közt kiálták ki követjelöltül. Ezek után az elnök Tordamegye alsó kerü­letének két jelenlevő vendégtagját: Maurer Bé­lát és Veress Dénest mutatta be. A megéljenzett buzgó párttagok néhány lelkes szót intéztek a je­­lenlevőkhez. Veress Dénes, ama reménynek adott kifejezést, hogy Torda felső kerületében a jobbol­dal megindított vesztegetései daczára tisztán nyil­vánul a közvélemény s a polgárság nagyúri vesz­tegetések árán meggyőződését nem adandja fel. Köztetszéssel kisért beszéde után, Maurer Béla mondott egy éljenzésekkel kisért rövid beszédet. A gyűlést az elnök bezáró beszéde rekeszte be. Felkérte ebben a párthiveket, folyó hó 25 -én délelőtti 11 órakor, Szász-Régenben megjelenni, hol Szentkirályi Gábor, követjelölt program­mot mond. • Háromszék, Kezdi Orbaiszékből, febr. 6-án 1869. Le a főveggel kézdi orbaiak, mint le­­vevők akkor, midőn szeretve tisztelt képviselőnk Thury Gergely két ízben számot ad a képviselői eljárásáról. Jelenleg a másod izit, a­mely K.­Vásárhelyen február 4-én történt, szeretném leírni, ha tollam elég erős lenne a sok számú választók lelkesült­­ségének ecsetelésére. Délelőtt mintegy fél 10 et mutathatott az óra, midőn a tanácsház dísztermében az öröm és meg­lepetés késztette viharos éljenek megrázkódtaták a léget: a bizalom emberét, Thury Gergelyt foga­­dó képviselői választókerülete. Az ezelőtt három évvel tőlünk távozott hon­polgár most ismét, mint az egyszerű, mint a sze­retett — hivatalos kitüntetések nélküli — honpolgár áll előttünk; a mint távozott, úgy jött vissza ama körbe, mely irántai nagyrabecsülését képviselői megbízásával jutalmazá. 1848 volt programmja és jelenleg is, mint e zászlónak hű és megveszteget­­hetlen lobogtatója áll előttünk ... Elmondá, mi az a közügy, quota, delegatio stb. Midőn azt fejtege­tő, hogy miért nem szavazott a tekintetekben a kormánypárttal, a nagy számú választók lelkesü­­lése tetőpontját érte el, és midőn a kormánypárt téves állításait, mely szerint azon esetben, ha a baloldal lenne is a jövő országgyűlési többség, nem lenne képes a jelennél többet kivívni, mert programmja a király által visszautasittatnék — czáfolná, az éljenzés a szűnni nem akaratig foko­zódott. E kitűnő beszédre Kézdiszék lankadatlan buz­galom egyes bírája Kovács István válaszolt egy jeles beszédben, melyben felemlítve, hogy a múlt­kori választások alkalmával ő sem adá szavazatát a folyó színéig. Apró cserjékkel és fákkal oly sűrűn van benőve, hogy szinte erdőnek képzelhető. Ide kell felmenni annak, a ki az esést közvetlen közelből akarja látni. A hegy itt megszakad, s a kastély úgyszólva egy derék szögű szélső ponton áll, a­honnét úgy a folyó elöbbeni irányát, lejté­sét, nagyságát stb, mint a változtatottat kényel­mesen be lehet látni; magánál a szögnél esik a Rajna. A kastélyból le lehet ereszkedni oly közel az eséshez, hogy a vízpor az embert sűrűn éri. Nem tudom miért tartják e pontot, szinte az eső víztömeg alatt, anynyira fontosnak a vízesés megnézésénél. Valószínűleg a­ki ezt állítja nem tudja számba venni, hogy a­ki esthetikai gyönyört akar élvezni, annak nem szabad sem figyelmét, sem érző tehetségét más tárgy által zavartatni engedni, pedig ebben a vízre épített állványban mindkettő megtörténik, az első a lárma, a második a víz mélysége önkénytelen meggondolása által. Különben is innét csak egy részét látjuk a jelenet­nek. De kísértsük meg a túlsó partról, a­mi nem kerül nagy fáradságba, mivel a kastélyon kevéssel feljül van egy híd, (vasúti híd Badenből­ Schweizba, de közönséges járdája is van), a­melyen átmehe­­tünk Neuhausenbe. Itt mindenütt a folyót tartva szem előtt, balra kell térnünk, a­mely után megint leérünk közvetlen a folyó mellé. Néhány lépésnyire egy pad van, csaknem szemben a vízeséssel, innét nézve, legpompásabb a benyomás. A hidon mindjárt alul kezd esni, oly formán, hogy egy szikla gáton, a­mi lehet 2-3 láb maga, miután átjött, egy pár lépést halad rendesen, aztán megint esik egyet s így viszont tovább körül­belől 5-6 ilyen főbb esése van, de úgy, hogy nem esik egész szélességével egy egyenes vonalban, hanem itt egy harmada, ott aztán egy fele, legegyenlete­sebb esés, ha jól emlékszem az első, a­menynyi­ Thury Gergelyre, azonban jelenleg tekintve az érdemeit, tekintve azon álláspontot és következe­tességet, melyet mint képviselő elfoglalt, örömmel és szeplőtlen hazafias érzelemmel üdvözli, kérvén az ünnepeltet a választók nevében: a képviselőség ezutáni elfogadására, mit az ünnepelt meg is kö­szönvén, egy kedélyes bankerre indulánk, melyben a víg zene mellett lelkes toasztok őrittettek : a ki­rályi és királynéért, Tisza Kálmán, Ghiczy Kál­mán, Jókay Mór, Horváth Ignácz h. huszár alez­redesért, Cseh Sándor alezredesért, Nagy Dani, Tóth Samu­, Piinköszi Gergely­, Szász Dani őrna­gyokért, majd K. Vásárhely lelkes polgáraiért, vé­gül Antos Ferenczért, mint leendő S.-Sz.­György választókerületi képviselőért és Pap Lajos isméti k.-vásárhelyi képviselőért, stb.-ért. Isten éltesse soká az ünnepeltet, s adjon a mindenek ura mindenütt olyatén győzelmet a bal­oldalnak, mint a minő Kézdi Orbaiszékben. Egy orbai balközép. — Köhalomszék követjelöltjei dr. Lind­ner Gusztáv, nagy­szebeni ügyvéd és Gärtner Mihály, köhalomszéki szolgabiró. Köhalomszéknek a mult országgyűlésen képviselői Konrád Mór, ko­­meshelyettes és Melas Vilmos, kőhalmi polgármes­ter határozottan kijelenték, hogy nem vállalnak képviselőséget. Mind dr. Lindner, mind Gartner az ifjú szász párt hívei. Dobokamegye felsőkerületéből febr. 12. Szamosujvárról az idei „K. Közlöny.“ 13 ik számában S. J. aláírással egy vidéki levelet olvas­hatunk, melyben S. J. úr a baloldal keletkezését megyénkben előadni akarja;­­ ezt egy virágos frá­zis, de semmi jelentőségű mondattal teszi; a mon­dat ez: „A királyhágón túli Tisza áradásból hoz­zánk is átcsapott egy emleteg, melynek zajgásá­­ból egy nállunk ismeretlen növény, a baloldal nőt­te ki magát.“ Czikkiró úr maga részéről egy kis ismeretlenséget a viszonyokkal árul el, avval hogy a baloldal keletkezését a Tisza áramlás emletegé­nek tulajdonítja s a baloldaliakat enthusiastáknak nevezi, mert azt írja, hogy a politikai szereplés viszketegsége hozta létre megyénkben s különösen választó kerületünkben a baloldali irányt, s úgy vé­li, hogy mihelyt ez elmúlik, leszünk ismét jobbol­daliak. De meg lehet győződve S. J. czikkíró úr, hogy megyénkben s különösen választó kerületünk­ben, sem a Tisza áramlás, sem a politikai viszke­­tegség nem idézte elő a baloldalt, hanem előidéz­te maga a jobboldal s a közösügyes delegatio s ezek által oly nagy mértékben elválalt államadós­ság, a melynek terhét nem csak mi, hanem a ké­sőbbi nemzedék is érezni fogja ; s előidézték ma­ga a czikkíró úr által is jelzett „magunk is saj­náljuk, hogy még nincs minden úgy a mint sze­retnek, óhajtanék a féle dolgok. Azt írja a czikkiró úr, hogy ő és pártja kötelességüknek érzik a Ti­sza áramlási emletegnek gátat emelni. De lássuk kikből fog állani az állítólagos torlasz s választó kerületünkben kik képezik a jobboldalt? — A me­gyei hivatalnokok és hivatalokat nyerni óhajtókból s az ilyenek aztán a hányszor összegyűlnek, el­mondják magukról „mi az értelmiség sajnálattal emlékezünk meg megyénknek nagy átkáról, hogy hosszan elnyúlik s nem igen gyűlhetünk össze“. Le­gyen szabad czikkíró úr nyilatkozatára végül azt is kimondanom, sokkal érettebbek megyénk hatpárti vá­lasztói , mint­sem egyes agitátorok törekvésein meginduljanak; igen jól tudja a választó nép, hogy ben nincs megszakadozva, hanem egy fél kör formájában esik. Minden következő esés szakado­zottabb, de magasabb, így az utolsó áll 4 nagy sugárból s a magassága lehet 2 öl. Ha csak ennyi­ből állana, a várakozást felette megcsalná. De van, a­mi által a várakozást felülmúlja. Az utolsó esés­nél nem éppen a középen hét óriási kószál daczol a rohanó árral. Közöttük 1­/2 ölnyi vízsugár esik a mélybe. Minthogy az erő itt a legnagyobb a balparthoz közelebb esőt, mint ’/,-ra kivájta. Maga­sabb s terjedtebb is, a jobb felöl levő. Magassága lehet 6 öl, átmérője 3. Tetején egy kicsinyke, nyári mulatóhoz hasonló állvány, melyhez vaskar­zattal ellátott lépcsőzeten jutni fel, 1848-ban a jobb parton levő, schweizi szövetségi vasgyár munkásai által kivive. A sziklán egyes apróbb fák nőnek. Még a jobb parthoz közel, valamivel feljebb van egy óriási szikla, de nem oly nagyszerű, mint ez ikermaradványa a sziklahegységnek, melyet a Rajna és medre elhagyása után, át kellett hogy törjön. A vízesés öszszes magassága a bal parton, 60 a jobbon 45 láb. Innét felmenve a hegyre, még gyakran meg­­meg áll az ember, hogy az egészet a szembe levő kastélylyal együtt láthassa. Fenn a tetőn áll meg a bádeni vonat,­­mely egész Báselig a folyót nem igen hagyja messzire. A folyó azután is több h­elyen magára vonja a figyelmet. Különösen Klein-Lauffen­­burgnál, a­hol megint töméntelen nagy sziklák között rohan odébb. Klein-Laufffenburg és Lauffen­­burg, amaz badeni, ez schweizi, egy köhid által, melynek lába a vízben álló sziklára van rakva, van öszszekötve. Lauffenburg a bal partról gyönyö­rűen néz ki. Aztán meglehetős egyformaság ural­kodik, kivált a járműben, Báselig, neki ezredéves jogtörténete van s ezt kötelessé­gének tartja védelmezni és megóvni. Egy baloldali választó. Kükülőmegyéből. N­y­i­l­at­k­o­za­t.|* *) A „M. Polgár“ idei 17-ik számában, a „Követválasztási mozgalmak“ rovatában megjelent Küküllőmegyét illető hírre, kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy a kükülőmegyei megalakult és szervezett balpárt vagy annak központi bizottmánya, még eddigelé sze­mélyeket nem jelölt sem egyik sem másik kerület­ben a képviselőségre, azoknak fölléptetését mind­két kerületben későbbre tartván fenn, következés­képpen a jelzett tudósítás is a párt vagy a köz­ponti bizottmány akaratából vagy tudtával nem kö­zöltetek A küküllőmegyei baloldali központi bizottmány nevében és megbízásából. Dicső Szent-Márton febr. 7 én, 1869. Farnos Elek, Waller József: KÜLFÖLD­ (fr.) Francziaország és gyarmatai II. A jelenlegi franczia souverain alatt ismételt kísér­letek létettek Algier helyzetének reformok által megjavítására. Napoleon császár rég fölismeré a bajt s a colonia kormányzásával egyidüle unokabátyját bíz­ta meg. Jérome Napoleon herczeg el is fogadta e küldetést, de fáradozásainak nem sikerült a kato­nai kizsákmányolási rendszer helyett a modern gyarmati politica alapelveivel öszhangzó polgári és polgárisajt közigazgatást meghonosítani. Közönsé­ges eszközökkel lehetetlen vala ezen Augias istá­­ló kitakarítása, s a rendkivüli teljhatalom, melyet a herczeg kért, nem adatott meg neki, mire meg­aláztatása miatt félbeszakította a megkezdett mun­kát s visszatért Francziaországba. Ezután a csá­szár maga látogatá meg Algiert, hogy tanulmányoz­za a gyarmati viszonyokat. Tanácskozott a scheik­­ek és mollabakkal, a benszülöttekhez intézett pro­clamatioiban magát „az arabok császáráénak ne­­vező, arany hegyeket, szelíd kormányzatot, vasuta­kat ígért nekik, ígéretei közül azonban mindeddig egy sem teljesült. Még bár a vasutak építéséhez sem fogtak hozzá s a nemsokára kiütött rémítő éhség és dögvész félelmetesen meghazudtolá az arab­ császár proclarantiáját. Azóta Algiert minden háborítás nélkül átengedték Mac Mahon tábornagy­nak és tisztjeinek. Maga a császár belátta, hogy hatalmának minden korlátlansága mellett sem bír elég erővel a katonai garázdálkodásnak e szeren­csétlen országban megszüntetésére. S vájjon mi okozhatja, hogy a császár jobb meggyőződésének nem tud Algierban érvényt sze­rezni ? Mert a császárszág belpolitikájának rendsze­re szorossan összefügg e gyarmat szomorú sorsá­val. A hadsereg elégültsége­ és engedelmességének feltétele az, hogy Algier zsákmányul adassék szá­mára. Ott gyorsan lehet vagyonra szert tenni, a bennszülöttek folytonos támadásai által a hadse­regben támasztott hézagok utat nyitnak az előme­netel- és kitüntetésekhez s végül az algieri ál­landó tábortelep kényelmes eszköze a napoleoni politikának, mely onnan tetszés szerint s minden ellenőrzés nélkül szállíttathatja csapatait a partokra. Algier fontanella a franczia államtesten, melyből szakadatlanul vér foly , mi úgy látszik lé­nyeges feltétele a jelen „regime“ momentán biztos­ságának Francziaországban. Napoleon császár al­kalmasint beismerendő, hogy a császárságra nézve jobb, ha Algiert lassanként tönkre teszik, mint ha az a katonai megszállás alól fölmentetik. Egy új Mexico­t nehezen lehet találni s mig másutt nem szerezhetők babérok, Algier marad a kiszivattyú­zási rendszer áldozata. Ha a szabadságától meg­fosztatott anyaország az elnyomatás alatt nyög, ugyan miért kellene véget vetni a terrorizálásnak Algier-ban ? A gyarmat iránti jobb bánásmód a francziák előtt valódi vétségnek tűnnék föl a poli­tical logica ellen. És igy, amint a legújabb kétségbeesett felke­lési kísérletből is látszik, Algier-ban minden a ré­ginél marad s a gyarmat sorsa előbb nem fog jobb­ra fordulni, mig az anyaországé is el nem leend döntve. Valószínű, hogy ha Francziaország politi­­cája más irányt veend, néhány partvidék és kikö­tő kivételével Algier többi részéről a francziák le fognak mondani. Legalább ez a francziaországi democrat ellenzék programmja. Annyi bizonyos, hogy Francziaországra nézve e gyarmat el van veszve, e gyarmat, melyet annyira kipusztítottak, hogy rajta többé semmi sem tenyészhetik. A­mit a francziák Algierral az utolsó húsz év alatt tettek, annak csak egy neve van: égbekiáltó bar­"stuittermayer Károly.**) (1787-1868.) A jogtudomány századunk elején bizonyos stabilis­­musba jutott, vagy látszott jutni. Voltak, kik már­­már megtagadva önállóságát, a bölcsészet körébe utasiták az egész tudományt, s a római jognak azon kori művelése nem volt képes arra, hogy e fölfogást megc­áfolja. Az összehasonlító jogtudo­mány volt az, mely új életet adott a gyengülő testbe, mely kiragadta a particularismusból, hogy egy új ösvényen diadallal vezesse tovább. Mitter­­m­ayer egyike volt a legelső vezetőknek. Nem ke­vésé­s sem a távoli abstractiók honában, sem mult századok avult hagyományai között tudomá­nyának utait, de folyvást az életre tekintő szemei­vel oly elveket helyezett tiszta világításba, melyek nélküle, ki tudja meddig, folyvást homályban marad­nak vala. Mittermayer Károly 1787-ben aug. 5 én szüle­tett Münchenben. Atyja gyógyszerész volt , a fiú is előbb bányász, majd orvos akart lenni, de gyen­ge egészsége miatt mindkettőről le kelle mondania. A jogot a landshuti egyetemen végző, s mihelyt letette­ a tudori szigorlatot, tanár lett ugyanott 1811 ben. — 1818 ban a bonni egyetemhez ment át, de három év múlva elhagyva ezt is, Heidel­­bergben foglalta el tanári székét, melytől csak halál szabka el. Előadásának tárgyai a büntető jog, magánjog s eljárás voltak. Ugyanezek képe­zik irodalmi működésének is egyik főágát. Büntető jogi eljárása, s magánjoga, mely a kereskedelmi, tengerészeti s váltójogot is magában foglalja, a német irodalom legkitűnőbb művei közt foglalnak helyet; az anyagi büntető jogra nézve Feuerbach művét dolgozta több ízben át. E nagy művei mel­lett roppant számú értekezései által (összes szá­muk 600 ra megy) áthatolta tudományának egész terét minden irányban, s a jogi reform-eszméket folytonos figyelemmel, újra és újra megvitatta. E tekintetben nem félt a következetlenség vádjától sem. Nem egy kérdésnél megtörtént, hogy egyszer kifejtett véleményét, nézetei változtával, később önmaga c­áfolta meg, s például az esküdtszéki intézménynek, a halálbüntetés eltörlésének sokáig határozott ellensége, utóbb pedig leghevesebb s legmeggyőzőbb védője lett.­­ A szerkesztése alatt megjelent folyóiratok egy teljes félszázad történe­tét foglalják magukban, mert az „Archiv für civi­listische Praxis“ czímű folyóiratnak 50 évig, s az „Archiv für Kriminal­recht“-nek 42 éven át volt szerkesztője. Ily tevékeny tanári és irodalmi működés mellett a közélet terén is kitűnő szerepet foglalt el. 1831-ben Bruchsal város képviselőjévé választván őt a badeni kamarába, azóta mint e kamarának tagja, s 1833-tól mint elnöke folytonos befolyást gyakorolt a törvényhozás és alkotmányos államélet nevezetesebb intézkedéseire, s bizonyára nem kis érdem illeti őt a műveit világnak azon általános elismeréséből, melyben a badeni codificationalis művek Európa-szerte részesülnek. Nem késett egyébiránt a tudományos világ személyesen is megtisztelni a jeles férfiút. Európai s amerikai akadémiák és egyetemek vetélkedve siettek tagjaik sorába választani vagy diszokmá­­nyokkal tisztelni meg őt. A magyar akadémia is már 1846 ban tagnak választotta, nemcsak mint az általános tudományosság első rendű koszorúsát, hanem egyszersmind mint egyikét azon keveseknek, kik a külföldön hazánk mozgalmait is figyelemmel kisérik. Mert Mittermayer kiterjesztő figyelmét a magyar törvényhozás m­űködésére is, sőt az 1843- diki büntetőjogi javaslatról a legnagyobb elismerés­sel nyilatkozott. Halála mult évi augustus 29 én következett be, s a gyászbeszéd, melyet sírja fölött Blintschli tartott, ziszhangra lelt az egész tudományos világ­ban mindenütt. *) Kérem szívességgel azon hazai lapokat, melyek a „M. P.“ 17-ik­ 874usóban fennebb említett hírt közölték ezen „Nyilatkozat“ átvételére. F. E. *) Panner Tivadarnak a m. t. akadémia f. hó 1-i ülé­sében felolvasott remek értekezése nyomán. Február 14 HIRHARANG. A „11. Polgár“ magán távsürgönye. Szamosujvár, febr. 13. estve 8 órakor. A baloldal központi bizottsága meg­alakult. Kép­viselőj­elöltek Hankovics György és K. Papp Miklós. Képviselők megválasztására aláírások most folynak. □ Az első erdélyi vaspályának, mint a „Centralblatt für Eisenbahnen“ szaklapnak a magyar osztrák monarchia összes vasutai által esz­közölt személy és teherforgalomról hozott össze­állításából értesülünk — folyó év január havában 45,783 frt 31 kr. bevétele volt, mely kezdetnek mindenesetre kielégítő. E bevételből :16,229 frt 4 kr. a személy-, 27,640 frt 27 kr. a teherszállításra esik. A pályán a mondott idő alatt 8491 utazó és 835 mázsa teher szállíttatott. A teherszállítás jóval nagyobb lendületet fog nyerni, ha a petrozsényi szárnyvonal megnyitásával a zsilvölgyi kőszénte­lep is a pálya forgalomkörébe fog esni. © Gyászhír. Kolozsvár lakói soká kegye­lettel fogják őrizni emlékét özvegy kibédi B­ia­si­ni Gaj­etánné, született Kybédi Annának, a derék polgárnőnek, ki­folyó hó 12-év, esti 9 órakor végzi be földi pályáját. A boldogult K­i­­bédy Sámuelnek, az egykor tudományáról hires magyar régens ref. papnak leánya, jeles apjának valódi szellemi örököse volt. Annyira jártas a la­tin classicusokban, hogy e tekintetben a férfiak sorában is ritkitá párját, s ritka ismerője a honi, német, franczia és olasz irodalmaknak, s mint ilyen, Kolozsvár társadalmi köreiben magas mivelt­­sége által tündökölt. Áldás e derék nő emlékére, kiben gyermekei a legjobb anyát siratják, közér­dekeink a legbuzgóbb pártfogónőt veszték. Teme­tése vasárnap, február 14-dikén, délutáni 4 óra­kor lesz. □ A román fővárosban. A magyar lobo­gó ellen dühös tüntetést rendeztek Bukarestben „békés“ érzelmű román szomszédaink. Felhúzván azt egy magas póznára, „pusztuljon“ ordítások kö­zött rántották onnan le, s a széttépett foszlányokat

Next