Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-02-14 / 20. szám
20-ik számú követválasztási mozgalmak. Tordamegyéből, Szász Régen, febr. 11-én. Ma tartá Tordamegye felső kerületének balközépi pártjanagygyűlését, mely a kedvezőtlen időjárás és rész az daczára is igen látogatott volt. A gyűlést Gámán Miklós elnök, egy igen szép, s a párt ellen szórt nemtelen rágalmakat nemesen visszautasító beszédet mondott, melynek zárszavai a jelenvoltakat felhivák, hogy egy balközépi képviselőjelöltre nézve nyilatkozzanak. Gámán után a felső kerületi baloldal elnöke, Csécs Józsefemért szót, a jelenvoltaknak Szentkirályi Gábort, pártunk rendületlen tagját, a szabadságharcz egykori vitéz bajnokát ajánlván képviselőjelöltül. Csécs József szavai közhelyesléssel fogadtattak s a jelenlevők Szentkirályit éljenzések közt kiálták ki követjelöltül. Ezek után az elnök Tordamegye alsó kerületének két jelenlevő vendégtagját: Maurer Bélát és Veress Dénest mutatta be. A megéljenzett buzgó párttagok néhány lelkes szót intéztek a jelenlevőkhez. Veress Dénes, ama reménynek adott kifejezést, hogy Torda felső kerületében a jobboldal megindított vesztegetései daczára tisztán nyilvánul a közvélemény s a polgárság nagyúri vesztegetések árán meggyőződését nem adandja fel. Köztetszéssel kisért beszéde után, Maurer Béla mondott egy éljenzésekkel kisért rövid beszédet. A gyűlést az elnök bezáró beszéde rekeszte be. Felkérte ebben a párthiveket, folyó hó 25 -én délelőtti 11 órakor, Szász-Régenben megjelenni, hol Szentkirályi Gábor, követjelölt programmot mond. • Háromszék, Kezdi Orbaiszékből, febr. 6-án 1869. Le a főveggel kézdi orbaiak, mint levevők akkor, midőn szeretve tisztelt képviselőnk Thury Gergely két ízben számot ad a képviselői eljárásáról. Jelenleg a másod izit, amely K.Vásárhelyen február 4-én történt, szeretném leírni, ha tollam elég erős lenne a sok számú választók lelkesültségének ecsetelésére. Délelőtt mintegy fél 10 et mutathatott az óra, midőn a tanácsház dísztermében az öröm és meglepetés késztette viharos éljenek megrázkódtaták a léget: a bizalom emberét, Thury Gergelyt fogadó képviselői választókerülete. Az ezelőtt három évvel tőlünk távozott honpolgár most ismét, mint az egyszerű, mint a szeretett — hivatalos kitüntetések nélküli — honpolgár áll előttünk; a mint távozott, úgy jött vissza ama körbe, mely irántai nagyrabecsülését képviselői megbízásával jutalmazá. 1848 volt programmja és jelenleg is, mint e zászlónak hű és megvesztegethetlen lobogtatója áll előttünk ... Elmondá, mi az a közügy, quota, delegatio stb. Midőn azt fejtegető, hogy miért nem szavazott a tekintetekben a kormánypárttal, a nagy számú választók lelkesülése tetőpontját érte el, és midőn a kormánypárt téves állításait, mely szerint azon esetben, ha a baloldal lenne is a jövő országgyűlési többség, nem lenne képes a jelennél többet kivívni, mert programmja a király által visszautasittatnék — czáfolná, az éljenzés a szűnni nem akaratig fokozódott. E kitűnő beszédre Kézdiszék lankadatlan buzgalom egyes bírája Kovács István válaszolt egy jeles beszédben, melyben felemlítve, hogy a múltkori választások alkalmával ő sem adá szavazatát a folyó színéig. Apró cserjékkel és fákkal oly sűrűn van benőve, hogy szinte erdőnek képzelhető. Ide kell felmenni annak, a ki az esést közvetlen közelből akarja látni. A hegy itt megszakad, s a kastély úgyszólva egy derék szögű szélső ponton áll, ahonnét úgy a folyó elöbbeni irányát, lejtését, nagyságát stb, mint a változtatottat kényelmesen be lehet látni; magánál a szögnél esik a Rajna. A kastélyból le lehet ereszkedni oly közel az eséshez, hogy a vízpor az embert sűrűn éri. Nem tudom miért tartják e pontot, szinte az eső víztömeg alatt, anynyira fontosnak a vízesés megnézésénél. Valószínűleg aki ezt állítja nem tudja számba venni, hogy aki esthetikai gyönyört akar élvezni, annak nem szabad sem figyelmét, sem érző tehetségét más tárgy által zavartatni engedni, pedig ebben a vízre épített állványban mindkettő megtörténik, az első a lárma, a második a víz mélysége önkénytelen meggondolása által. Különben is innét csak egy részét látjuk a jelenetnek. De kísértsük meg a túlsó partról, ami nem kerül nagy fáradságba, mivel a kastélyon kevéssel feljül van egy híd, (vasúti híd Badenből Schweizba, de közönséges járdája is van), amelyen átmehetünk Neuhausenbe. Itt mindenütt a folyót tartva szem előtt, balra kell térnünk, amely után megint leérünk közvetlen a folyó mellé. Néhány lépésnyire egy pad van, csaknem szemben a vízeséssel, innét nézve, legpompásabb a benyomás. A hidon mindjárt alul kezd esni, oly formán, hogy egy szikla gáton, ami lehet 2-3 láb maga, miután átjött, egy pár lépést halad rendesen, aztán megint esik egyet s így viszont tovább körülbelől 5-6 ilyen főbb esése van, de úgy, hogy nem esik egész szélességével egy egyenes vonalban, hanem itt egy harmada, ott aztán egy fele, legegyenletesebb esés, ha jól emlékszem az első, amenynyi Thury Gergelyre, azonban jelenleg tekintve az érdemeit, tekintve azon álláspontot és következetességet, melyet mint képviselő elfoglalt, örömmel és szeplőtlen hazafias érzelemmel üdvözli, kérvén az ünnepeltet a választók nevében: a képviselőség ezutáni elfogadására, mit az ünnepelt meg is köszönvén, egy kedélyes bankerre indulánk, melyben a víg zene mellett lelkes toasztok őrittettek : a királyi és királynéért, Tisza Kálmán, Ghiczy Kálmán, Jókay Mór, Horváth Ignácz h. huszár alezredesért, Cseh Sándor alezredesért, Nagy Dani, Tóth Samu, Piinköszi Gergely, Szász Dani őrnagyokért, majd K. Vásárhely lelkes polgáraiért, végül Antos Ferenczért, mint leendő S.-Sz.György választókerületi képviselőért és Pap Lajos isméti k.-vásárhelyi képviselőért, stb.-ért. Isten éltesse soká az ünnepeltet, s adjon a mindenek ura mindenütt olyatén győzelmet a baloldalnak, mint a minő Kézdi Orbaiszékben. Egy orbai balközép. — Köhalomszék követjelöltjei dr. Lindner Gusztáv, nagyszebeni ügyvéd és Gärtner Mihály, köhalomszéki szolgabiró. Köhalomszéknek a mult országgyűlésen képviselői Konrád Mór, komeshelyettes és Melas Vilmos, kőhalmi polgármester határozottan kijelenték, hogy nem vállalnak képviselőséget. Mind dr. Lindner, mind Gartner az ifjú szász párt hívei. Dobokamegye felsőkerületéből febr. 12. Szamosujvárról az idei „K. Közlöny.“ 13 ik számában S. J. aláírással egy vidéki levelet olvashatunk, melyben S. J. úr a baloldal keletkezését megyénkben előadni akarja; ezt egy virágos frázis, de semmi jelentőségű mondattal teszi; a mondat ez: „A királyhágón túli Tisza áradásból hozzánk is átcsapott egy emleteg, melynek zajgásából egy nállunk ismeretlen növény, a baloldal nőtte ki magát.“ Czikkiró úr maga részéről egy kis ismeretlenséget a viszonyokkal árul el, avval hogy a baloldal keletkezését a Tisza áramlás emletegének tulajdonítja s a baloldaliakat enthusiastáknak nevezi, mert azt írja, hogy a politikai szereplés viszketegsége hozta létre megyénkben s különösen választó kerületünkben a baloldali irányt, s úgy véli, hogy mihelyt ez elmúlik, leszünk ismét jobboldaliak. De meg lehet győződve S. J. czikkíró úr, hogy megyénkben s különösen választó kerületünkben, sem a Tisza áramlás, sem a politikai viszketegség nem idézte elő a baloldalt, hanem előidézte maga a jobboldal s a közösügyes delegatio s ezek által oly nagy mértékben elválalt államadósság, a melynek terhét nem csak mi, hanem a későbbi nemzedék is érezni fogja ; s előidézték maga a czikkíró úr által is jelzett „magunk is sajnáljuk, hogy még nincs minden úgy a mint szeretnek, óhajtanék a féle dolgok. Azt írja a czikkiró úr, hogy ő és pártja kötelességüknek érzik a Tisza áramlási emletegnek gátat emelni. De lássuk kikből fog állani az állítólagos torlasz s választó kerületünkben kik képezik a jobboldalt? — A megyei hivatalnokok és hivatalokat nyerni óhajtókból s az ilyenek aztán a hányszor összegyűlnek, elmondják magukról „mi az értelmiség sajnálattal emlékezünk meg megyénknek nagy átkáról, hogy hosszan elnyúlik s nem igen gyűlhetünk össze“. Legyen szabad czikkíró úr nyilatkozatára végül azt is kimondanom, sokkal érettebbek megyénk hatpárti választói , mintsem egyes agitátorok törekvésein meginduljanak; igen jól tudja a választó nép, hogy ben nincs megszakadozva, hanem egy fél kör formájában esik. Minden következő esés szakadozottabb, de magasabb, így az utolsó áll 4 nagy sugárból s a magassága lehet 2 öl. Ha csak ennyiből állana, a várakozást felette megcsalná. De van, ami által a várakozást felülmúlja. Az utolsó esésnél nem éppen a középen hét óriási kószál daczol a rohanó árral. Közöttük 1/2 ölnyi vízsugár esik a mélybe. Minthogy az erő itt a legnagyobb a balparthoz közelebb esőt, mint ’/,-ra kivájta. Magasabb s terjedtebb is, a jobb felöl levő. Magassága lehet 6 öl, átmérője 3. Tetején egy kicsinyke, nyári mulatóhoz hasonló állvány, melyhez vaskarzattal ellátott lépcsőzeten jutni fel, 1848-ban a jobb parton levő, schweizi szövetségi vasgyár munkásai által kivive. A sziklán egyes apróbb fák nőnek. Még a jobb parthoz közel, valamivel feljebb van egy óriási szikla, de nem oly nagyszerű, mint ez ikermaradványa a sziklahegységnek, melyet a Rajna és medre elhagyása után, át kellett hogy törjön. A vízesés öszszes magassága a bal parton, 60 a jobbon 45 láb. Innét felmenve a hegyre, még gyakran megmeg áll az ember, hogy az egészet a szembe levő kastélylyal együtt láthassa. Fenn a tetőn áll meg a bádeni vonat,mely egész Báselig a folyót nem igen hagyja messzire. A folyó azután is több helyen magára vonja a figyelmet. Különösen Klein-Lauffenburgnál, ahol megint töméntelen nagy sziklák között rohan odébb. Klein-Laufffenburg és Lauffenburg, amaz badeni, ez schweizi, egy köhid által, melynek lába a vízben álló sziklára van rakva, van öszszekötve. Lauffenburg a bal partról gyönyörűen néz ki. Aztán meglehetős egyformaság uralkodik, kivált a járműben, Báselig, neki ezredéves jogtörténete van s ezt kötelességének tartja védelmezni és megóvni. Egy baloldali választó. Kükülőmegyéből. Nyilatkozat.|* *) A „M. Polgár“ idei 17-ik számában, a „Követválasztási mozgalmak“ rovatában megjelent Küküllőmegyét illető hírre, kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy a kükülőmegyei megalakult és szervezett balpárt vagy annak központi bizottmánya, még eddigelé személyeket nem jelölt sem egyik sem másik kerületben a képviselőségre, azoknak fölléptetését mindkét kerületben későbbre tartván fenn, következésképpen a jelzett tudósítás is a párt vagy a központi bizottmány akaratából vagy tudtával nem közöltetek A küküllőmegyei baloldali központi bizottmány nevében és megbízásából. Dicső Szent-Márton febr. 7 én, 1869. Farnos Elek, Waller József: KÜLFÖLD (fr.) Francziaország és gyarmatai II. A jelenlegi franczia souverain alatt ismételt kísérletek létettek Algier helyzetének reformok által megjavítására. Napoleon császár rég fölismeré a bajt s a colonia kormányzásával egyidüle unokabátyját bízta meg. Jérome Napoleon herczeg el is fogadta e küldetést, de fáradozásainak nem sikerült a katonai kizsákmányolási rendszer helyett a modern gyarmati politica alapelveivel öszhangzó polgári és polgárisajt közigazgatást meghonosítani. Közönséges eszközökkel lehetetlen vala ezen Augias istáló kitakarítása, s a rendkivüli teljhatalom, melyet a herczeg kért, nem adatott meg neki, mire megaláztatása miatt félbeszakította a megkezdett munkát s visszatért Francziaországba. Ezután a császár maga látogatá meg Algiert, hogy tanulmányozza a gyarmati viszonyokat. Tanácskozott a scheikek és mollabakkal, a benszülöttekhez intézett proclamatioiban magát „az arabok császáráénak nevező, arany hegyeket, szelíd kormányzatot, vasutakat ígért nekik, ígéretei közül azonban mindeddig egy sem teljesült. Még bár a vasutak építéséhez sem fogtak hozzá s a nemsokára kiütött rémítő éhség és dögvész félelmetesen meghazudtolá az arab császár proclarantiáját. Azóta Algiert minden háborítás nélkül átengedték Mac Mahon tábornagynak és tisztjeinek. Maga a császár belátta, hogy hatalmának minden korlátlansága mellett sem bír elég erővel a katonai garázdálkodásnak e szerencsétlen országban megszüntetésére. S vájjon mi okozhatja, hogy a császár jobb meggyőződésének nem tud Algierban érvényt szerezni ? Mert a császárszág belpolitikájának rendszere szorossan összefügg e gyarmat szomorú sorsával. A hadsereg elégültsége és engedelmességének feltétele az, hogy Algier zsákmányul adassék számára. Ott gyorsan lehet vagyonra szert tenni, a bennszülöttek folytonos támadásai által a hadseregben támasztott hézagok utat nyitnak az előmenetel- és kitüntetésekhez s végül az algieri állandó tábortelep kényelmes eszköze a napoleoni politikának, mely onnan tetszés szerint s minden ellenőrzés nélkül szállíttathatja csapatait a partokra. Algier fontanella a franczia államtesten, melyből szakadatlanul vér foly , mi úgy látszik lényeges feltétele a jelen „regime“ momentán biztosságának Francziaországban. Napoleon császár alkalmasint beismerendő, hogy a császárságra nézve jobb, ha Algiert lassanként tönkre teszik, mint ha az a katonai megszállás alól fölmentetik. Egy új Mexicot nehezen lehet találni s mig másutt nem szerezhetők babérok, Algier marad a kiszivattyúzási rendszer áldozata. Ha a szabadságától megfosztatott anyaország az elnyomatás alatt nyög, ugyan miért kellene véget vetni a terrorizálásnak Algier-ban ? A gyarmat iránti jobb bánásmód a francziák előtt valódi vétségnek tűnnék föl a political logica ellen. És igy, amint a legújabb kétségbeesett felkelési kísérletből is látszik, Algier-ban minden a réginél marad s a gyarmat sorsa előbb nem fog jobbra fordulni, mig az anyaországé is el nem leend döntve. Valószínű, hogy ha Francziaország politicája más irányt veend, néhány partvidék és kikötő kivételével Algier többi részéről a francziák le fognak mondani. Legalább ez a francziaországi democrat ellenzék programmja. Annyi bizonyos, hogy Francziaországra nézve e gyarmat el van veszve, e gyarmat, melyet annyira kipusztítottak, hogy rajta többé semmi sem tenyészhetik. Amit a francziák Algierral az utolsó húsz év alatt tettek, annak csak egy neve van: égbekiáltó bar"stuittermayer Károly.**) (1787-1868.) A jogtudomány századunk elején bizonyos stabilismusba jutott, vagy látszott jutni. Voltak, kik mármár megtagadva önállóságát, a bölcsészet körébe utasiták az egész tudományt, s a római jognak azon kori művelése nem volt képes arra, hogy e fölfogást megcáfolja. Az összehasonlító jogtudomány volt az, mely új életet adott a gyengülő testbe, mely kiragadta a particularismusból, hogy egy új ösvényen diadallal vezesse tovább. Mittermayer egyike volt a legelső vezetőknek. Nem kevésés sem a távoli abstractiók honában, sem mult századok avult hagyományai között tudományának utait, de folyvást az életre tekintő szemeivel oly elveket helyezett tiszta világításba, melyek nélküle, ki tudja meddig, folyvást homályban maradnak vala. Mittermayer Károly 1787-ben aug. 5 én született Münchenben. Atyja gyógyszerész volt , a fiú is előbb bányász, majd orvos akart lenni, de gyenge egészsége miatt mindkettőről le kelle mondania. A jogot a landshuti egyetemen végző, s mihelyt letette a tudori szigorlatot, tanár lett ugyanott 1811 ben. — 1818 ban a bonni egyetemhez ment át, de három év múlva elhagyva ezt is, Heidelbergben foglalta el tanári székét, melytől csak halál szabka el. Előadásának tárgyai a büntető jog, magánjog s eljárás voltak. Ugyanezek képezik irodalmi működésének is egyik főágát. Büntető jogi eljárása, s magánjoga, mely a kereskedelmi, tengerészeti s váltójogot is magában foglalja, a német irodalom legkitűnőbb művei közt foglalnak helyet; az anyagi büntető jogra nézve Feuerbach művét dolgozta több ízben át. E nagy művei mellett roppant számú értekezései által (összes számuk 600 ra megy) áthatolta tudományának egész terét minden irányban, s a jogi reform-eszméket folytonos figyelemmel, újra és újra megvitatta. E tekintetben nem félt a következetlenség vádjától sem. Nem egy kérdésnél megtörtént, hogy egyszer kifejtett véleményét, nézetei változtával, később önmaga cáfolta meg, s például az esküdtszéki intézménynek, a halálbüntetés eltörlésének sokáig határozott ellensége, utóbb pedig leghevesebb s legmeggyőzőbb védője lett. A szerkesztése alatt megjelent folyóiratok egy teljes félszázad történetét foglalják magukban, mert az „Archiv für civilistische Praxis“ czímű folyóiratnak 50 évig, s az „Archiv für Kriminalrecht“-nek 42 éven át volt szerkesztője. Ily tevékeny tanári és irodalmi működés mellett a közélet terén is kitűnő szerepet foglalt el. 1831-ben Bruchsal város képviselőjévé választván őt a badeni kamarába, azóta mint e kamarának tagja, s 1833-tól mint elnöke folytonos befolyást gyakorolt a törvényhozás és alkotmányos államélet nevezetesebb intézkedéseire, s bizonyára nem kis érdem illeti őt a műveit világnak azon általános elismeréséből, melyben a badeni codificationalis művek Európa-szerte részesülnek. Nem késett egyébiránt a tudományos világ személyesen is megtisztelni a jeles férfiút. Európai s amerikai akadémiák és egyetemek vetélkedve siettek tagjaik sorába választani vagy diszokmányokkal tisztelni meg őt. A magyar akadémia is már 1846 ban tagnak választotta, nemcsak mint az általános tudományosság első rendű koszorúsát, hanem egyszersmind mint egyikét azon keveseknek, kik a külföldön hazánk mozgalmait is figyelemmel kisérik. Mert Mittermayer kiterjesztő figyelmét a magyar törvényhozás működésére is, sőt az 1843- diki büntetőjogi javaslatról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Halála mult évi augustus 29 én következett be, s a gyászbeszéd, melyet sírja fölött Blintschli tartott, ziszhangra lelt az egész tudományos világban mindenütt. *) Kérem szívességgel azon hazai lapokat, melyek a „M. P.“ 17-ik 874usóban fennebb említett hírt közölték ezen „Nyilatkozat“ átvételére. F. E. *) Panner Tivadarnak a m. t. akadémia f. hó 1-i ülésében felolvasott remek értekezése nyomán. Február 14 HIRHARANG. A „11. Polgár“ magán távsürgönye. Szamosujvár, febr. 13. estve 8 órakor. A baloldal központi bizottsága megalakult. Képviselőjelöltek Hankovics György és K. Papp Miklós. Képviselők megválasztására aláírások most folynak. □ Az első erdélyi vaspályának, mint a „Centralblatt für Eisenbahnen“ szaklapnak a magyar osztrák monarchia összes vasutai által eszközölt személy és teherforgalomról hozott összeállításából értesülünk — folyó év január havában 45,783 frt 31 kr. bevétele volt, mely kezdetnek mindenesetre kielégítő. E bevételből :16,229 frt 4 kr. a személy-, 27,640 frt 27 kr. a teherszállításra esik. A pályán a mondott idő alatt 8491 utazó és 835 mázsa teher szállíttatott. A teherszállítás jóval nagyobb lendületet fog nyerni, ha a petrozsényi szárnyvonal megnyitásával a zsilvölgyi kőszéntelep is a pálya forgalomkörébe fog esni. © Gyászhír. Kolozsvár lakói soká kegyelettel fogják őrizni emlékét özvegy kibédi Biasini Gajetánné, született Kybédi Annának, a derék polgárnőnek, kifolyó hó 12-év, esti 9 órakor végzi be földi pályáját. A boldogult Kibédy Sámuelnek, az egykor tudományáról hires magyar régens ref. papnak leánya, jeles apjának valódi szellemi örököse volt. Annyira jártas a latin classicusokban, hogy e tekintetben a férfiak sorában is ritkitá párját, s ritka ismerője a honi, német, franczia és olasz irodalmaknak, s mint ilyen, Kolozsvár társadalmi köreiben magas miveltsége által tündökölt. Áldás e derék nő emlékére, kiben gyermekei a legjobb anyát siratják, közérdekeink a legbuzgóbb pártfogónőt veszték. Temetése vasárnap, február 14-dikén, délutáni 4 órakor lesz. □ A román fővárosban. A magyar lobogó ellen dühös tüntetést rendeztek Bukarestben „békés“ érzelmű román szomszédaink. Felhúzván azt egy magas póznára, „pusztuljon“ ordítások között rántották onnan le, s a széttépett foszlányokat