Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-01-10 / 5. szám

5-ik szám­ Majd Haluságyi­ Sándor ideiglenes főjegyző a számvevői (exactori) hivatalnak szervezését el­rendelő ministeri leiratot olvasd föl. Ez úton szer­vezett állomás közfelkiáltás utján K­ü­r­t­b­i Bélával töltetett be. A Kü­rbhi Béla pénztárnoki irnoki ál­lomására Orbán Sándor, Pálfy Miklós és Róska Miklós jelöltek közül Orb­án Sándor jön megvá­lasztva. Majd az utolsó bizottmányi ü­lés óta alkotott és leküldött törvénycikkek olvastattak fel, s Do­bál Antal és zilahi Kiss Endre ügyvédi okleve­leik lőnek kezetévé. Ezután Gyarmathi Miklós alispán a jövede­lemadó-kivetó bizottsághoz az új törvény értelmé­ben jóváhagyás végett a tisztség­­által kinevezet­tek névatát jelenté. A felső kerületre rendes ta­gok : Bartha Albert, Horváth Sándor; póttagok: Perei Imre, Újvári Lajos. Az alsó kerületre rendes tgok: Dósa Sándor (palatkai), Ajtai Péter; pót­tagok: Móga Jakab, Ferenczi László. A gyűlés végén a központi bizottmány vá­lasztott tagjai a törvény által megrendelt esküt tették le a bizottmány elött. K­ÜLFÖLD (dr.) A keleti kérdés legújabb stádi­umában. Előre lehetett látni, hogy a conferenţia ügye nem fog oly csendesen lefolyni, mint azt né­melyek talán várhatták volna. A béke fenntartásá­nak óhajtása még nem foglalja magában a kész­séget az ellenfél minden jog­os és jogtalan, méltá­nyos vagy ellenkező minőségű kívánalmainak tel­jesítésére. Ha compromissum köttetik, mindkét fél­nek engedékenynek kell lenni, s mert a megtart­hatókat maga számára mindkét fél biztosítani akar­ja, kezdetben magasabbra tartja igényeit, hogy azok elkerülhetlen megcsonkításánál ne távozzék el egészen üres kézzel. S midőn továbbá a kedé­lyek ingerültsége oly nagy, mint a jelen keleti vi­szályban, ott a kibékü­lési ügy csak lassan mehet végbe , nem egy akadályba fog ütközni. Senkit sem lephet meg az, hogy most, midőn a conferencia megtartására vonatkozólag a hatal­mak között nagy nehezen létrejött­ a megegyezés, több nehezebb differentia merült fel , zavarja meg legalább pillanatnyilag a békekilátásokat. A törö­kök nagy önmegtagadással s az európai béke szükségességének elismerésre méltó tekintetbe vé­telével engedtek a nagyhatalmak kívánalmának, tartván attól, hogy a conferentián csak erélytelen barátaik, ellenben nagyon is határozott ellenfeleik leendenek. S valóban a diplomácia engedékenysége az orosz prietensiokkal szemben méltán felköthet­te a porta bizalmatlanságát. A török államférfiak tisztán felismerik, hogy Európa ismét Oroszország uszályát hordja, s hogy a pétervári cabinet a conferentián annyira hanga­dó szerepet fog játszani, miszerint egy képviselője által odavetett szó könnyen oly kérdéseket hoz­hat szőnyegre, melyek a conferencia tárgyai közül előre kizárattak. A legközelebb érdeklettek hangu­lata sokkal ingerültebb, hogysem a diplomatái- és illemformák megsértésétől félni ne lehetne. A törökök már most is tiltakoznak az ellen, miszerint az általuk elrendelt, de később elnapolt kiutasítása a görög alattvalóknak területükről ne vétessék az európai fórum által elé, s ezt igen he­lyesen tették. A „Turquie“ pedig egyenesen ki­mondja, hogy Konstantinápolyban egy csepp biza­lom sem létezik az oroszok iránt, kiknek minden machinatioit ismerik, s tudják, hogy a conferencia által a portát megcsonkítani akarják , de tudni fog­ják egyszersmind cselszövényeik meghiúsítását is. Mihelyt Párizsban a legitim önvédelem török ok­mányai discussio alá kerülnek, az ottomán megha­talmazott elhagyandja az ülést s megszakítja ezál­tal a conferenciát. Oroszország pedig ügyeljen ma­gára, mert most egy háború veszedelmesebb lehet reá nézve, mint a krimi volt. Nem értjük ugyan, honnan meríti a „Turquie“ az utolsó tételbe fog­lalt reményteljes állítás alapját, de annyi bizo­nyos, hogy a törökök aligha érteni fogják e tekin­tetben a tréfát. Megjegyezzük egyszersmind, hogy az Oroszország elleni gyűlölet régóta nem fejezte­tett ki oly határozottan, mint a „Turquie“ e c­ik­kében, melyet egyébiránt könnyen megfejthetővé tesz azon körülmény, hogy a török lapot lengyel emigránsok szerkesztik. A politikai láthatárt még borultabbá teszik az angolok által Francziaországnak Oroszországhoz közeledéséről elterjesztett hírek. A két ország kö­zötti szövetség folyvást benn volt Napóleon pro­gram­jában, s a tuileriák gyanúsan visszatartó magatartása a török-görög viszály ügyében éppen nem teszi ezirt valószínűtlenné. Nekünk magya­­ro­k­ és különösen óvatosoknak kell lennünk, mert a veszély különösen bennünket fenyeget. Kormá­nyunk valóban helyesebben cselekednék, ha a fran­­czia kormány irányában legalább oly mérvű óvatos bizalmatlanságot tanúsítana, mint az angol állam­férfiak, a mérsékeltebb rész, várva várja új érsekét. Hír­­szerint, Vancsa c­egolája több oldalról nyert fe­nyegető leveleket, hogy ha élete kedves, ne men­jen Balázsfalvára. Mondanunk sem kell talán, hogy ez éretlenkedés legfeljebb valami túlbuzgó román diákok industriája lehet, sok azt hiszik, a világot Balázsfalváról kormányozzák. ** * A királyi kormányszék szervezéséről szóló hírek, melyeket közelebbről a pesti lapok után mi is átvettünk, mint biztos forrásból állíthat­juk, ma már merőben alaptalanok. *** Doboka megye bizottmányi gyűlését, e hó 15-én tartja meg Szarmosujvárit. Tárgya les­z a követválasztási előmunkálatok rendezése és a központi bizottmány megválasztása. *** Egy későn vett sürgönyben értesülünk, hogy Jókay párbaja Pulszkival megtörtént. Egyik fél sem sérült meg. Bővebb értesülést közelebbről. *** Haynald Lajos érsek a kolozsvári plé­bániai templom főoltárának kijavítására 500 frtot adakozott. *** Szegény Vas Ferencz megjárta! Mint tudják olvasóink, tisztelendő Vas Ferenc­, ar egy röpiratot irt, melyet annak idejében ismertet­tek is lapunkban. E röpirat Fogarasi e excjának sok boszuságot szerzett, a­miért Vas tisztelendő berendeltetett Fehérvárra, s kemény büntetés mére­tett­ reá, de Fogarasinak még ez sem volt elég, hanem e szegény pappal e következő szegénységi bizonyítványt íratta alá: „Alólirt ily czim alatt: „Az erdélyi 1. sz. kath. megye helyezkedése a fül­kész kath. egyházban. Emlékirat Kolozsvárit 1861- ban, pár hét előtt egy füzetkét adtam ki. Mint hogy abban némely állítások a kath. egyház szel­lemével és intézményeivel nem öszhhangzók, sőt azokkal több pontban ellenkezők s az olvasói aka­­ratom ellenére tévútra vezethetők , ezennel nyilvá­­nitom, hogy a téves nézetek tudomásomra lővén, komoly megfontolás után szabad akaratom­ és el­határozásomból azokat visszavontam s ezáltal egy­szersmind az egész füzetet használaton kívülinek nyilvánitottam. — Károly-Fehérvár, dec. 31 -kén 1868. Vas Ferencz.“ Több oldalról vesszük azon panaszt, hogy az arad fehérvári vasút­vonal igazgatósága nem hozza köztudomásra hivatalosan megállapított ün­­netrendei és szállítási dijjait. Elégnek találja, ha az egyik szebeni laphoz mellékli, azt hivén, hogy azt minden embernek kötelessége járatni. " A m. k. honvédseregnek beosztás szerint az erdélyi kerület szervezete a köve­kező : Parancsnok székhely Maros Vásárhely. Zász­­lóaljak: 65 belsőszolnoki, sz. b. Deés; — 66 Besz­­tercze-dobokai, sz. b. Besztercze; — 67. Kolozsi, sz. b. Kolozsvár; — 68. Aranyosazék tordai, sz. 1. Torda; — 69. Szász Régeni, sz. h. Szász-Régen — 70. Küküllői, sz. h. Erzsébetváros; — 71. M vásárhelyi, udvarhelyi, sz. h. M-Vásárhely; —72. Csik­gyergyói, sz. h. Csik-Szereda; — 73. Háron­­széki, sz. h. K-Vásárhely; — 74. Brassó-fogarasi, sz. h. Brassó ; 75. Alsó­fehéri, sz. h. Alvincz;­­76. Hunyad szászváros-széki, sz. h. Hátszeg; — 77. Nagyszebeni, sz. h. Nagy Szeben; — 78. 1.­­Fehér, Kőhalom, medgyesi, sz. h. N.-Sink. Lovis századok: 25. Kolozsvár (65—69); — 26. I. Vásárhely (70, 71, 78); — 27. K.-Vásárhely (72 —74); — 28. Hátszeg (75-77). O Zeyk Károly, belügyminiszteri osztáy­­főnök, Kolozs megyének a mult országgyűlésen képviselője tegnapelőtt körünkbe érkezett. Kolozs­­megye bizottmányi ülésének végeztével Gyarcuthi Miklós, alispán választói nevében Üdvözlé a megyé­jébe érkezettet, s felkérte, hogy képviselői jelen­tését tegye meg. Zeyk válaszbeszédében kijelenté, hogy mielőbb megteszi követi jelentését. *** Nyilatkozat. A „Beszélyek és életké­pek“ czimű művemben leirt „Egy műkedvelői elő­adás“ semmi tekintetben sem vonatkozik az itten 1868. május 28 án tartott műkedvelői előadásra, mit kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni azon felmerült nézet ellenében, mintha én ezen említett előadást satyrizáltam volna ki. Kolozsvárit, jan. 9- kén 1869. Karvázi József.­­ Zilay Kiss Endre jogtudor a napokban nyitotta meg városunkban ügyvédi irodáját. Ajánl­juk e jellemes és kitűnő készültségű fiatal ügyvé­det a közönség pártfogásába. □ A kereskedelmi ifjúság febr. elsején fogja idei tánczvigalmát megtartani. Meg vagyunk győződve, hogy közönségünk meleg pártfogása a bálrendezők buzgó fáradozásaival párosulva e táncz­­vigalmat is olyanná teendi, a­minek más években fényesen sikerült előzni valának. (p. m.) A maros­vásárhelyi „Egyenlőségi kör“ f. hó 3-án tartott tisztválasztó gyűlésében az addigi elnök, Dobolyi Sándor helyébe Lázár Ádám választatott meg. (p. m­.) Sz. Udvarhely jobboldali követje­löltjeként az ottani úrbéri törvényszék elnökét, Nagy Lajost emlegetik. (p. m.) A „Transylvania“ biztosítótársulat Marosvásárhelyt kerületi igazgatóságot állítván fel, annak vezetésével Kabdebó Istvánt bízta meg. □ Kőhalomról írják: A marhavész kör­nyékünk forgalma­­s gazdasági viszonyaira még mindig súlyosan nehezedik. E calamitás okozd nagy részben azt is, hogy idei vízkereszti vásá­runk rendkívül gyengén ütött ki. □ A szebeni fogyasztási egylet az ottani mészárosmesterekkel egyezkedésre lépett, mely szerint tagjai a húst 8 százalékkal olcsóbban kap­ják, mint a közönség többi része. © Bömb­es Frigyes, igazságügyminiszteri osztálytanácsos, mint Brassó városának a mult országgyűlésen képviselője közelebbről egy hőszabb iratban számolt be képviselői működésén­k válasz­tóinak. © A marhavészzárlat Szászsebesen csak a mult héten állíttatott be. A vész maga a mult év utolsó napjaiban szűnt meg. A székben okozott kár nem oly tetemes, minőre az eddigi tudósítá­sok tették. □ Az erdélyi királyi tábla elnöke dr. Hor­váth Sámuelt az erdélyi törvényes királyi táblához joggyakornoknak kinevezte. □ Beküldetett szerkesztőségünkhöz. Az erős férfiú. Egyházi emlékbeszéd orvos Tokai Pál fölött. Déésen, 1868. sept. 14-ikén tartotta Kovács Samu, déési belv. b. pap.­­ (Pályázat.) A nagy-szebeni magyar kirá­lyi pénzügyigazgatóság területén a brassói és nagyszebeni egyesített adó és vámhivatalnál üresedésben lévő három tiszti állomás 800 illetőleg 500 frínyi évi fizetéssel és a rendszeresített tiszti állomásra a rendes fizetés évi összegével felérő tiszti biztosíték letételére való kötelezettség mellett betöltendő. Pályázni kívánok — a magyar nyelv­­beli jártasságuk, továbbá a pénztári kezelésben és számvitelbeni képzettségük kimutatása mellett — kérvényüket az elöljáróságuk útján négy hét lefolyta alatt a nagy­szebeni m. k. pénzügyigazga­­tósághoz nyújtsák be. □ Törvénykezés: Az erdélyi törvényes ki­rályi itélő táblánál, az első polgári osztályú ülésé­ben a következő perek láttattak el 1868. év utol­só helében : Szász Józsefeiének Kusztos Ferenczné elleni 40 forint iránti ügye ; Csíki Mózesnek Ta­mási Sándor és neje elleni 1269 frt 34 kr. iránti ügye; Beatha István hagyatékának Meskó Regina elleni 200 arany feletti ügye; Véber Sámuelnek Makrai László elleni 60 forint iránti ü­gye; Gábor Simonnak Ferenczi József elleni haszonbérlet fe­letti ügye; Hulka Józsefnének Hulka Venczel elle­ni 500 írt iránti ügye; Vajda Istvánnak Máté Sán­dor elleni, atyaság elismerése feletti Ugye; Izrael Dávid és társának Drach János elleni tilalom fe­letti Ugye; báró Józsika Józsefnének Popa Petra elleni birtokháboritásos Ugye; dr. Scheitz Antalnak Bárdosi János elleni 1115 frt. 26 kr. iránti ügye; gróf Bethlen Károlynak Moldován Vaszi elleni bir­tokháborításos ügye; Tőkés Lőrincinek Tamási Ferencz elleni 2 ökör visszaadása iránti ügye; Herczeg Ferencznek Horváth Sándor elleni 240 frt iránti ügye ; Hartstein Bernátnak Serbán György és társai elleni JOOO frt feletti ügye; Roska Nyi­­kulájnak Tuff Tódor elleni 22 frt 6 kr iránti ügye; Maxim Eleonórának Román Juon elleni fekvők ki­bocsátása feletti ügye; a k.­fehérvári káptalannak Daczó Ferencz elleni tilalom iránti ügye; Pásztohi Elizának Winkler Géza ellen 1800 frt iránti ügye; Rózsi Péternének Zsidó Sándor elleni zárlat feletti ügye; báró Bánffi Zsigmondnak Grün Izrael elleni 4789 frt kárpótlás feletti Ugye; Hazsianu Vazul­nak Veres József elleni birtokháboritásos Ugye;­­ Andrásfalva községnek Major Ilia ellen birtok­háboritásos Ügye; Borsitzki Balázsnak Szabó Fe­rencz elleni 600 frt iránti ügye; Hersch Dávidnak Szövérfi György elleni végrehajtásos Ügye; Elekes Györgynek Hegyi István elleni 240 frt iránti ügye ; Zsellér Stefánnak Kis József elleni birtokháborítá­sos Ügye; Oberhhil Mátyásnak Szentiványi Erzsé­bet hagyatéka elleni 618 frt feletti Ügye; Bogáti birtokosságnak Silbermann Márk elleni 309 frt 50 kr iránti ügye; Varasdi Jánosnak Preszáka közsé­ge elleni 11733 frt 30 kr iránti ügye; Szokol Sándornak Buda Vaszi elleni zálogkiváltás iránti ügye; Czirják Antalnénak Szabó Ferencz elleni zálogkiváltás iránti ügye; D’André Ferencznek gr. Bethlen Olivér csődtömege elleni 14,957 frt 76 kr iránti adósságos Ugye; Bogdán Istvánnak Banda Mózes elleni 800 arany iránti Ugye; Veres Lajos­nak Májer Ferencz elleni 31 frt iránti Ugye; Tu­­nyogi Károlynénak Gyárfás Benjáminná elleni ha­gyatéki Ugye; Eisenstu­dter Adolfnak Schokander János elleni 129 frt iránti Ugye; gr. Hohenstein Ferencznek Sutorcs Frigyes elleni zárlat feletti Ugye; a bákai ref. egyháznak Nyárádi Imre elleni birtokháboritásos ügye; Bad Juonnak Borga Irimia elleni birtokháboritásos ügye; Hersch Dávidnak Kemény Sámuel hagyatéka elleni zárlati ügye; Buda Miklósnak Váradi Ádám elleni 500 frt iránti ügye; Dobolyi Ferencznének Kakaó Borbála elleni visszahelyezési Ügye; Szamos­újvár községének Grünwald Hermainné elleni 680 frt iránti ügye; Bud Juonnak Borga Irimia elleni birtokháborí­­tásos ügye; Csolnakosi Dánielnek Pintye Ádám elleni birtokháboritásos ü­gye; Ilersch Sámuelnének Hersch Dávid elleni 656 forint 25 kt iránti ügye; Szappanyos Antalnak Karacsai Mihály elleni 735 frt iránti ügye; Grün Józsefnek Pál­fi Domokos el­leni 99 frt iránti adósságos ügye; Kusztos Máté­­­nak Gere József elleni, egy belső telek visszaadá­sa feletti Ugye; Harasztos községének Mohács köz­­­sége elleni, egy erdő feletti Ugye; Szöcs Elekné­­nek Szöcs Imre elleni 25 darab fekvő feletti ügye. (Szily H.) (Folytatjuk.)­­ A mult év utolsó hónapjában hat­vanketten haltak el Kolozsvárit. Névsorozatok, az illető évkor és halált hozó betegség adataival a kö­vetkező: Pávics Jánosné, 60 éves, hashártyalob, Azaria Viktor, 7 betlis, sorvadás. Pap Mihályné, 47 éves, vizkór, Ilyés József, 3 hónapos, görcs. Lőrincz Márton, 6 hónapos, idült bélhurut. Bresler Jakabné, 25 éves, vizkór. Pap Juliánna, 5 hóna­pos, idillt bélhurut. Ambrus Mártonné, 79 éves, széngőz. Galovszki János, 71 éves, hagymáz. Csí­ki Anna, 5 betűs, görcscsuklás. Szász Antal, 21 éves, vizkór. Kába Anna, 1­­/2 éves, idült bélhurut. Fábián Pálné, 98 éves, aggság. Bakos Józsefné, 76 éves, aggság. Baka Jánosné, 42 éves, petefész­­ki rák. Ferenczi Józsefné, 56 éves, vizkór. Má­tyás Mihály, 2 éves, idült bélhurut. Kömöcsi Zsu­zsa, 5 betűs idült bélhurut. Goldfinger Bernát, 20 éves, tüdővész. Szabó István, 75 éves, büdéi. Ked­ves Péter Lázár, 48 éves, vizkór. Bek Róza, 4 hó­napos, idült bélburut. Staics Mila, 18 éves, önmér­gezés szangallal. Mihálszki Jánosné, 31 éves, viz­kór. Boér Gergely, 5 napos, születési gyengeség. Huber Károly, 44 éves, üldögülő. Deáki Filep Já­nosné, 66 éves, tüdölob. Vitályos Mózes, 55 éves, tü­dőlob Grollmann György, 39 éves, gégesorva­­dás Folyovics József, 74 éves­, guta. Rácz György, 4 év, vizkór. Vincze Ferencz, 7 napos, szül. gyen­geség. Barabás Anna, 3 hónapos, forróláz. Verzár Mari, 2 éves, tüdölob. Vertán Tivadarné, 66 éves, bélsorvadás. Szilágyi Mihályné, 73 éves, aggság. Biró György, 2­/2 éves, vízkór. Kovács Ferenczné, 66 éves, gyomor- és bélhurut. Nagy Ferencz, 3 napos, szül. gyengeség. Bütü Anna, 2 éves, he­vény gyomorhurut. Bódi Anna, 7 napos, görcs. Dé­nes Ágnes, 6 betűs, heveny gyom­orhurut. Májer Vincze, 12 napos, görcs. Székely István, 2­/2 éves, agykór láb. Szabó Mihály, 66 éves, sorvadás. Je­nei János, 78 éves, tüdőlob. Trifán László, 30 éves, tüdőgümő Gombos József, 19 éves, vízbeful­ladás. Id. Szőcs Ferencz, 76 éves, aggság. Barta Györgyné, 38 éves, tüdővész. Dividovics Berta, 10 hónapos, sorvadás. Debreczeni Lina, 7 betűs, szül. gyengeség. Kotzenbauer Ignácz, 10­2 éves, agy­­korlák. Kömöcsi István, 75 éves, sorvadás. Korcs­ma József, 9 hónapos, torokgyík. Báli János, 42 éves, görvélykór. Szász György ,1­ 2 éves, vész­­himlő. Mahler Jakab, 80 éves, aggság. Bányai Mi­­hályné, 72 éves, féloldali büdös. Kömös Györgyné, 70 éves, sorvadás. Spalier Jánosné, 60 éves, tüdő­­lob. Ples Péterné, 50 éves, vizkór,­ ­ 10 hirharang. *** Balázsfalvi levelezőnk írja, hogy ott még a román értelmiség egy része nagyon lehan­golt Vancsa ő nagyméltósága kineveztetése óta s hajlandó a tömeg demonstration is elnézni, addig _ ____ _____________Január 10 Mi újság túl a Királyhágón? — Csernátony Lajos a „Hon“ hasábjain Pest józsefvárosi választóihoz szóló szellem és tar­­talomdús czikkében többek közt ezt mondja: „A­mire nekünk gondolni kell, az a Jelen és a Jövő — nem a Múlt. Nem mintha a Múltban, fia férfia­san ragaszkodik ősi jogainak összegéhez egy nép, nem volna legszilárdabb alap a nemzeti érzület fennállására. Megdönthetően ez alap és felemelke­dik rajta a rom is, csak ne hagyassák el soha, semmi csapások alatt, semmi fenyegetés előtt, sem­mi kisértet miatt, azok által, kik szent maradvá­nyai felett őrködni, szenvedni, ha kell, meghalni hivatvák. Mi azonban elhagytuk a Múltnak első alapját. 8 új területen friss anyagból igyekszünk fejünk felé tanyát emelni. Lehet, hogy fedél alá juthat állami életünk itt és így is: adja az ég. Lehet, hogy a futóhomokot kristályosodásba tömö­ríti majdan lábaink alatt valamely távoli vulkán meszszeható tüze: úgy legyen. De ideiglenesen a Múlttal szakítottunk. Tehát ne beszéljünk róla, midőn a mostani jogalapról van szó, melyhez nincs semmi köze. De ha nem utalunk oda, a­honnan elvezéreltetünk, akkor méltóztassanak nem botrány­kozni meg azon sem, ha ez a mostani alap sem tartatik véglegesnek általunk. Mert egy kissé még­is túlságos újítás gyanánt hangzanék azon követe­lés, miszerint az ezer éves alkotmányon lehet ugyan sarkalatosan rontani is, de az egy éves constitution még javítni sem szabad. Hát miként jöttek létre, és mik azok az 1867 beli törvények? Hát nem az ős­magyar önállás jogteljességének módosítása, változtatása vagy — mint némelyek merik mondani — javítása által létesültek? S ha úgy és nem más­ként létesülhettek, hát csak azon lehet módosítást, változtatást, javítást tenni, a mi századok viszon­tagságait is kiállotta, s llvi és árulás minden igye­kezet, mihelyt a legújabb divat reformálását tűzi ki feladatául?“ Végül kijelenti Cservátony, hogy ha újra megválasztatik, e bizodalmát hálával elfo­gadja. Mi szívünkből óhajtjuk, hogy ismét képvi­selje a Józsefvárost az országgyűlésen. — Negyvennyolc­ óra. Az „Unita Cat­­tolica“ következő érdekes statistikai adatot sorol elő. Izabella exkirályné uralkodása ideje nem kevesebb, mint 519 ministert nevezett ki: átlagban egy-egy kinevezés huszonnégy napra esik; 790 senatort, egy egy tizenhat napra; 1385 tábornokot, egy-egy kilenc­ napra; 219 nemest, egy egy negy­venöt napra; 64 spanyol grandot, egy-egy hónap­ra , egészben 3049 méltóságot osztogatott, minden másodnapra esik tehát egy , mégis a recipiensek óriási majoritása 48 óra alatt hátat fordított a ke­gyes úrnőnek. _ Hordó mint áruló­ Prágában egy ola­joshordókkal megrakott kocsi kihajtván az állam­­vasút pályaudvarából, egy fordulónál a hordók egyike legurult és szétrepedvén, tartalma persze, hogy kifolyt. Ámde visszamaradt egy jól befor­rasztott plérszelencze, mely a vámhivatalnokok ál­tal felbontatván, a legfinomabb franczia selyem­­fourlardokat tartalmazó. Olajba rakott sólyem nem éppen a legutolsó csempészáru.

Next