Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-09-17 / 110. szám

110-ik szám Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre ............................. frt — kr. Félévre..........................® n — ff Negyedévre .... 3 „ — „ Havinként ..... 1 B — „ Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcea L. Bányai ház alatt. ■ —■! ,­AGYAR­­ POLITIKAI LAP. Kolozsvárit, péntek September 17. 1869. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefetéi. KOLOZSVÁR, SEPTEMBER 10. A „M. Polgár“ magántársförgönye. Pest sept. 16. Eötvös kultuszainiszor tegnap indult el Erdélybe. Útját Szolnokon és Aradon keresztül Kolozsvár felé fogja venni. Távolléte körü­l­belöl három hétig fog tartani. Berlin, sept. 15. A Humboldt-ünnepély nagyszámú néptömeg és egyletek részvétele mellett tegnap ment végbe a megállapított programm szerint. Humboldsham­ban a főpol­gármester tartá az ünnepi beszédet. Erdély telekkönyvezéséről: „Magány hitel jóllét, Köztisztelet biztonsági“ Jun­ius. Társalgás közben nem egyszer fordult elő, miért oly meghunyászkodott Erdély népe a jelen s az előbbieknél kevésbé nehézkezű­ kormány előtt, miért vadász oly kiéhezett mohósággal hivatal után, miért tagadják meg gyalázattal ott anyian politi­kai meggyőződésüket, mert oly gyáva, tehetetlen képviselőinek összesége? stb. Ezekre mindig az a felelet, mert szegények vagyunk. Igaz, oly szegények vagyunk, mint azon föld, melyet mindig zsákmányoltak, bár sohasem javítottak. Lám, érezzük : szegénységünk felfalja becsüle­tünk és önérzetünket, fenyegeti nemzetiségünket. De ha mi ezeket meg akarjuk menteni az éhes Mino­­tauiustól, nem akarunk szemérem nélküli koldusok lenni, meg akarjuk magunk s utódaink számára menteni az emberi méltóságot, tehát javítsuk anya­gi viszonyainkat. Jön a­­vasút, mondják mindent tudóink, majd máskép lesz dolgunk. Vizsgáljuk, mit hoz nekünk a vasút. Földbirtokosaink a sorompók lehultával most dívó gazdasági rendszerük melett az egyenlő ter­­mékenységű talaj mivelével sem álhatnák ki a ver­senyt. De a talajt terméketlen, föl kell hagyni a nem jövedelmező gabna termesztéssel a czélnak megfe­lelő marha tenyésztési rendszert kell életbe léptet­ni. Az ugarról a váltó, a gabna tenyésztéstől az állat­tenyésztési rendszerhez az átmenet pénzt ki­­ván, a­mi nincs. Az erdő­tulajdonosnak eddig haszon nélkül korhadó fáját hozzá­férhetővé és áruczikké (donga fa, zsendely, deszka,) kell tennie. Éhez csatornák, épületek, gépek szükségesek, a­mi mind csak pén­zel szerezhető meg A vasút meghozza nekünk az olcsó gyárt­mányt, melyel az eddig kézműveseink által fe­dezett szükségleteinket fogjuk kielégíteni. Tehát ha az iparosnak nincs kedve éhen halni, magának is gyártani kell, vagy mindjájuknak munkát adó gyá­rakat kell létre­hozni. De hol van a szükséges egyesülési szellem és a pénz? Ily körülmények között elhozandja a vasút más országok üdvét, a szabadversenyt, hogy an­nyira zsebünkbe markojon, hogy azt hosszú időre kilyukassza. Földbirtokosainkat a termékenyebb földdel bíró szomszédok, iparosainkat az idegen gyárosok látandják el koldustarisnyával. Pénz vagy hitel segíthet csak. Pénz nincs, hitel nincs. Az idegen tőzsér hitelünket kikacagja, azt bemutatták neki főáraink. A legszebb birtokra sem kaphatni, csak teljes biztosítékra kölcsönt, s ez csak a telekkönyv. Pénzünk kevés van, s ha ezt társulás útján össze lehetne is hozni, de köl­csönintézet csekély kamatából (pedig ez kell ne­künk) telekkönyv nélkül nem existálhat. Szükség tehát a t­el­ek­k­ö­n­y­v­ezés­­nek a vasutat megelőznie. A kormány e téren a vétkes könnyelműség egész tunyaságával mozog, a munkához nem kez­dett elegendő erélylyel, s erővel. A hivatalnokok nem tekintve s talán nem is értve a minden nappal közeledő veszélyt, csigabuzgóságtól lelkesülnek. Látom előre miként fognak a félhivatalos fogmegek reám rivalni: „uram! ez csak ronzaka­­ratú rágalmazás, hol a bizonyíték?“ „Összehasonlítás és számokban“ félelem én. Biharmegye 200 mrfld. 508 községgel két sz. k. várossal a m. N. Várad s Debreczen, és 470,439 lelekkel. A nagyváradi járás egy része s az egész belényesi járás 158 községgel hegyesvi­dék. Ezen megyében a tellekkönyvi helyszínelés 1856 június 1­én kezdetett meg, és 1857 septem­­berben annyira be volt végezve, hogy ugyanazon év october 1-én a tellekkönyvek rendes vezetése kihirdettetett N­yarádon, és Belényesen. Tehát Deb­recen kivételével a munkálat befejeztetett 16 hó­nap alatt 12 biztos és 80 tollnok által. Erdélyben a telekkönyvi előmunkálatok meg­kezdése végett a kinevezett hivatalnokok már 18­­67 decemberben szállingóztak Kolozsvárra. S hi­hetőleg a nagy tél miatt tegyük áprilban kezdet­tek (bár belsőséget télen is lehet tellekkönyvezni) a munkálathoz. Működés terelő hó óta 15 biztos és 92 tolnoknak egyelőre Kolozsmegye 85 m­rfld, az igaz hegyes területe 142.000 lakossal volt. A telekönyvi munkálatok még nem végeztettek el. Legalább nem olvastam, hogy készek, ekkor meg ekkor kihirdettetnek s nyilvános vezetésre az adatnak. Összehasonlításunk után kérdhetjük, mikor lesz így Erdélyben telekkönyv? Sóhajainkra felelnek a számok. Erdély 997 Qmrfld. És ha 85 mérföldet 16 hó alatt nem bírtak telekkönyvezni, akkor hasonló munkásság és erő­vel körülbelül még 15 év szükséges a be nem fe­­jezéshez. Szorgalmas nem szorgalmasságról vitázni fölösleges. A kormány egy semmittevő kezéből kivette a tellekönyvezés vezetését s nyakába varta a tevé­­keny, de tulhalmozott Nagy Eleknek, kit a köz­tett templomukat itt hagyták, az emberiség egyik martyriumának emlékéül. Időnk szép, meleg, a tenger méltóságteljes, nyugodt, a hajó és gondola egyaránt akadálytala­nul hasítja büszke keblét. Megyek a velenczei ope­rába, mely este 9 kor kezdődik,­­ addig zenét hall­gatok a St. Mark terén a szép szemű derült ar­­ezu olasz leányok látásával elfoglalva. — Ölel barátod Sándor, ügy nevében kérek, ha a kir. biztos exjának al­teregosági min. tanácsossága, az unitárius egyház fögondnoksága s terjedelmes birtokai úgy igénybe nem veszik, hogy marad a telekkönyvezési elnök­ség tenedeinek is egy pár pillanat, méltoztassék megrendelni hogy évnegyedenként vagy egy év­ben legalább egyszer megnyugtatásunkra tétessék közzé a munkálkodás eredménye. Ez helyze­tünkben, azt hiszem nem túlhajtott, sőt kétszere­sen jogos kérelem. Ha pedig méltóságodtól emberfölöttit kíván­nak bokros hivatalai, mint hivatalba lépését, úgy önkéntelen belátását közhelyeslés kisérné, ha — csak például mondom — a telekkönyvezési elnök­­séget egy túl nem terhelt szakértőnek engedné át. Mi által az ország jólétben és méltóságod a köz­­tiszteletben nyerne. Scaevola. □ „A magyar keleti vaspályáról külö­nös hirek kerengenek; annyi bizonnyos, hogy a pálya a megállapított időben nem leend­ő forga­lomnak átadható. Érdekes gróf Spanochi-nak egy irata a pályáról, melyben figyelmessé tesz az Erdély technicai, pénzügyi és stratégiai érdekei ellen e pálya építése körül elkövetetett visszaélé­sekre. S valóban ezek annyira szembeötlők, hogy csak csodálkozzással szemlélhetjük a kormány kö­zönyös tétlenségét velük szemben. Az alépítmény és felépítmények mérnökei különböző tervek sze­rint dolgoznak. Helyenként bizonyos irányban indul­tak meg a munkálatok, jött egy másik mérnök, s a tengelyirányt tetszése szerint változtató meg, még­pedig nem valami csekélységgel, hanem 5—6 mé­ternyire is. Indóházakat is kezdtek építeni, de min­den határozott terv nélkül; egyszerűen annyi volt az utasítás, hogy az elkészítendő épület e vagy ama indóházhoz hasonló legyen Tapasztaltatott továbbá, hogy tervrajzaik hiányosak, s hogy a ta­laj egészen más természetű, mint azokban leirva volt. A pálya a Körös koszában vonul el; az épít­mények biztosítására correctiok tétettek s a vállal­kozók feladata lett volna a kőlerakás után ily correctiok alkalmával a védgátakat és a felhalmo­zott anyagot eltávolítani, hogy a folyó ágya sza­baddá tétessék; ez azonban nem történt, s való­színűleg arra számítanak, hogy a Körös maga fog a dolgon segíteni. A körakványok néhol egészen haszontalanok, másutt pedig oly esetlenül állíttat­tak össze, hogy a jövőben méltán szolgáltathatnak aggodalmakra okot. 1870 septemberig a károly­­fehérvár-marosvásárhelyi vonalrészt törvény szerint a forgalomnak kellene átadni. Ítélje meg bárki, vajon lehetséges e az, midőn még mindig csak a kisérlettevés és a felmérési munkálatok kezdetleges stádiumában van e vonalrész.“ A közönség meg­nyugtatása érdekében óhajtanak, hogy a vaspálya vállalkozói e vádakat, melyek a „N. F. Z.“-ban emeltettek ellenök, a vaspálya munkálatok jelen állapotának tárgyilagos leírása által minél előbb eloszlassák. □ A határszabályozás ügyében Romá­nia részéről kiküldött biztosok, Negri Constantin, ja, s mint egy olvasott jogász nyilvánítá nekem, az olaszok éppen nincsenek megelégedve vele. Nem tartják elég szabadelvűnek. Azonban Velenczében (ez Olaszország Erdélye most) csak egy év múlva fog életbe lépni, addig az osztrák­­­ok fog­nak uralkodni. Egy bankjegygyel leföztek, mert hát én sze­gény osztrák alattvaló, nem gondoltam meg, hogy nem szükséges egy országban csak a kétfejű sas­nak uralkodni a bankjegyeken, és nem tudván, hogy minden egyes városnak külön jegyei vannak, mely helyben teljes érvényben forog, másutt pe­dig nem: emlékül elhoztam egy velenezei jegyet, melyet sem Veronában, sem­ Milanóban el nem vesznek, mert itt más van használatban. Bizony mondom, az a viribus unitis még ostobává teszi az embert. Hanem azért tisztelem „ötét“. — Ölel ba­rátod Sándor. T­ARCZA, levelek a külföldről. 1. Velencze, sept. 5. Édes barátom ! Itt volnék Velenczében, a la­gúnák hazájában. Mi újságot tudnék neked irni ez óságok hazájából? Ha csak újságnak nem veszed azt, hogy már csinálják azt az emelvényt, melyen zenélni fognak a franczia cs­ászárné tiszteletére rendezendő regattán, meg azt, hogy festik azt a szobát, melyben Lord Byron lakott, pedig ez Ve­lenezében csakugyan újság, mert itt építeni nem divat, sőt a legszebb, de azért ódonszerű részén, a St. Marcon nem szabad még csak javítni se a tanács beleegyezése nélkül, pedig most nem ural­kodik a tizek tanácsa, bár ez is csak olyan ti­zek tanácsa volt, a­milyen septemvirátus a miénk, már számban t. i., mert rendesen 17 tagja volt 10 helyett. Ítéleteinek következményeként van a doge palotához építve a sóhajok hídja, melyet mi­dőn megnéztem, én is sóhajtottam, de semmiféle „hoch politisch“-okból, hanem azért, mert „reá“ gondoltam. Már pedig ez nagy mesterség; olyan jól telik az időm a sok mindenféle tudós és nem­­tudós közt. Velencze lejárta magát; az új kor embere csak az ó­kor emlékét idézheti fel emlékében ; de az újkor nyomát nem látja, legfeljebb abban, hogy a jezsuiták az osztrákokat 2 hónappal megelőzve, elmentek és szép, sok művészi kincseset gazdagi­II. Milano, sept. 7. Miután a Lido szigetét megnéztem, s azt a két rész lovat is, melyet tartanak a közéletű velen­­czeiek mulatságára, elindultam Milanóba. Ha Ve­lencze ódonaág és nem akar ujulni, épül Milano. A gyönyörű Galerie már csaknem egészen készen van és Dante, Rafael, Columbus, Visconti, Volta és az Isten tudja még hány nagy ember óriási már­ványszobra alatt sétál a szép milánói hölgykoszo­­rú, fényes világítás mellett. Az esti 4 órai vonat­tal érkeztem és 4 óra alatt itt több szép leányt láttam, mint egész életemben. Márványlapok jelzik azon házakat, melyekben pl. Volta lakott (1814), vagy Bekkaria élt (1738—98); minden lépten-nyo­­mon művészetre akad az ember s Canova óriási Napoleon szobrát bámulhatja a Brema-múzeum udva­rán. Az olasz háládato8, minden hősét, nagy fiát megörökítő és a bankjegyeken is a viribus unitis helyét Cavour, Dante, Columbus­­és Mania arcz­­képei foglalják el. Igen, mert ezek az olaszok olyan bolondok, hogy még a pénzben is a nemzet nagy­jait dicsőítik és nem a viribus uuitist. Az olasz code penale megjelent. Az 1859 nov. 20 -i rendelet és a Code Napoleon leforditá III. Turin, sept. 9. Ezt a napot a szivembe vésem, ma láttam Kossuthot. Hogy hogy tudtam meg szállását, nem irom meg, mert az titok. Elég, hogy ma 10 órakor egy ház 2 cd emelete egyik ajtajának csen­gettyűjét húztam meg, a azon egy sima, jámbor képű, magas ember jött ki, s midőn mondom, hogy kit keresek, bevitte névjegyemet s kijött azon üze­nettel, hogy most reggeliz, hanem jöjek egy óra múlva. A közellevő S. Alfonso-templomba tértem be, s itt a képeket nézegetem, de nem nyughat­tam, hanem egy sétányra mentem s ott vártam a 11 ütését. Az órával vert szivem is. 11 kor beje­lentettek. Egy hoszti szűk folyosón balra egy szo­bába léptem be, s előttem állott bársony sipkával fején, feketeselyem háló-öltönyben és fekete pa­pucsban Kossuth. Bemutatott az éppen nála levő Ihász és Dunyov ezredesnek. A beszélgetés tárgya a békeliga, Európa és a munkás osztály jövője volt, mezekben Kossuth szép ropogós magyar-Donkcin volt minister és Penkovits ezredes elvégre Brassóba megérkeztek. A két bizottság folyó hó 12 én együttes ülést tartott. A jegyzőkönyv Béldi indítványára franczia nyelven fog vezettetni. Az előzményekből kiindulva, a tárgyalások békés ered­ményére lehet kilátásunk. Mindkét bizottmány ösz­­szes tagjai igen műveit, sokoldalú ismeretekkel biró egyének. A magyar orvosok és természet­­vizsgálók XI­V-ik vámsorgyil­léséről. (Fiumei tudósitónktól.) Fiume, sept. 9. (K­g­­.) A tegnapi kirándulás leírását a lát­ni, hallani és megírni valók özöne miatt félbe kellett szakitanunk. Felvesszük tudósításunk fona­lát ott, hol a kémutazási hajók Veglia város irá­nyába jutottak. Mire a mai tempói szorosból (visszajövet) a fiumei öbölbe értünk, a fellegek oszlani kezdtek, s előbb kellemes tavaszi hüvöségű idő lett, azután pedig szépen sütött mindvégig. A természet nem kedvezhetett volna jobban a természettudósok ki­rándulásának. Veglia irányában a két hajó tengerészeti mu­tatványt rendezett. A vén, súlyos „Vulcan“ megál­lóit a tenger közepében s elbocsájtotta maga mel­lett öcscsét, Afrikát. Afrika aztán „hálából“ mikor az öreg bátya mellé ért, elsütötte két ágyúját. Az­tán mindkét hajó fölvonta összes díszzászlait, ér­dekes látványt nyújtván köteleken mászkáló, árbo­­czokon függő matrózaival azoknak, kik a merész mozdulatokban gyönyörködnek. Két hajó most a Cherso és Veglia közti Quarnerolo szorosból ki, egyenesen az istriai par­toknak tartott, jelenséh­enek, s Cherso szigeten fe­lül, magas partok tövében halad tovább északnak Fiume felé. Az istriai félsziget ez oldalán a Karst lejtői nem oly kietlenek, mint Dalmatia felé; a magas­ emelkedések terjedelmes­ ernyőt tartanak a szél­ek­be, s ha amott az olajfa szűk határok közt gyéren tenyészik, itt terjedelmes erdők van­nak gesztenyéből, s az egész tenyészet sokkal nyájasabb. Nyájasabbak úgy látszik, az emberek is, hacsak az nem okozta a különbséget, hogy a dalmát partok körül csúnya szélvészben jártunk, mig itt a legbarátságosabb nap mosolygott ránk. Moschenizze, Lovrana, Ika, Jeichi és Preluka köz­ségekből, a cesarai, medvejai és voloscai öblökből és az Abazziából, melyek mellett elhaladtunk, mindenünnen ervival kiáltoztak, kendőt lobogtat­tak és zászlót tűztek ki elénk a nagyszámban ki­­gyülekezett lakosok s a szétszórtan fekvő házak­ból mindenünnen üdvözölték a magyarokat, így haladtunk végig a 2000 lábra emelkedő Monte Maggiore hegylánczolatai közt. D. u. 3 órakor a hajó meglassította mene­té , a nagyerejü viszhang bemutatása végett egy ágyút elsütöttek, s csinos fekvésű béjlak, egészsé­ges tenyészetü kert és szép kis kikötő tárult ki előttünk. Az Abazzia irányában állunk, nyelven, sok eredeti ötlettel, elevenséggel fejté ki nézeteit. Azután megmutogatá azon köveket, me­lyeket a Mont Blanc egyik völgye a Vala Ascala­­ban közelebbről tett kirándulásából hozott haza. Erős, izmos alkata, szép fehér márványszerű hom­loka, szelíd tüzü kis kék szemei, ezüst-fehér ritka körszakálla, melynek szálai közt láthatni az élet színével, de a szenvedés halványságával is vegyült arczszint, — mindez, mondom, engem nagyon meg­hatott ; de még inkább az az erő, hév, mely be­szédmódodban van, az a tözs gyökeres magyar kiejtés, szófüzés, mely beszédét jellemzi és az a martyr-koszorú, melyet homlokán láttam azon re­­dökben, melyeket a vész szántott rá. Kossuth egész­séges, habár, mint Ihász mondja, lelkileg beteg. Szobájában neje portreitje az egyedüli arczkép. Aranyrámába van foglalva a London város polgári diplomája. Asztalán astronómiai és természettudo­mányi művek. Magyarország legkissebb mozgalmá­ról is jól van értesülve, minden magyar (még a vidékieket is) lapot olvas, tehát nem áll az, hogy nem ismeri a helyzetet. Dunyev ezredes ballába el van vágva. Külön­ben magas, barátságos, szép barna ember. Ihász kövér, kerek szakálla, szőke, termete közép, izmos. Ragaszkodások, tiszteletük Kossuth iránt határta­lan, hévvel beszélnek róla, az „öregről“ és megve­téssel, keserűséggel rágalmazóiról. — Ölel barátod Sándor. *) •J­ó magány, de közlésre igy is érdemes levelek írója [Hegedűs Sándor a „Hon“ ügyes tollú belmunkatársa. Szerk.

Next