Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-10-10 / 120. szám
Harmadik évi folyam. Előfizetési feltételek: Erre ......................... IS frt — kr. Félévre.....................® I» — I» Negyedévre • • • • 3 » — „ ..................................1 „ — „ Megjelenik betönkint háromszor, a sírnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. ■tjgggj___ — 120-ik szám AGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Otgkör hu&bolott sor ára 6 kr. Bélfegdy minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók-kiadó-hivatalok: I Dectan: Krémer Sámuel, ínyeden: Vékör János. Sxamoeusvártt: Ceanaa testvérek. Kolozsvártt .• Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. A „M. Polgár“ m magántársurgönye. M.-Vásárhely, okt. 9. esti 6 ó. 30 p. A k. tábla elnöke báró Apor Károly kitelepítette a törvényszék által Marosszéken levő 390 lélekből álló Tófalva egész közönségét. Nyolcz napja az út mellett állunk. Két napja árverezik felkelhetőinket és folyó évi terméseinket. Gyermekek és öregek egyaránt sírnak a hideg és éhség miatt. A politikai hatóság megrendelte az országutat is elhagyni 24 óra alatt, különben elégetteti ottan lévő nem exequalt rongyainkat. — Esedezünk a királyi biztos úrhoz, hogy legalább az út mellett maradhassunk, hogy meghalhassunk hideg és éhség által ott, hol atyáink és nagyatyáink nyugszanak. Moldován Zaharia, Simon Juon, Moldován Juon, Tatár János. II. levelek Catotól a tanügyről. Apahida, okt. 4. A törvényhozásnak Scylla és Charybdis közti szoroson kell mindannyiszor átvitorlázni. Amazt nem kerüli el, ha igen keveset hajt a viszonyokra és körülményekre, ebbe belebukik, ha igen elfogul bennük. Midőn egy parliament nem csupán abban jár, hogy tapasztalás által kimutatott, éreztetett bajokat szüntessen meg, akadályokat hárítson el, a létezőt javítsa. •s röviden, nem történelmi alapon fejleszt, hanem merőben újakat hevenyész, egy s más ügyeket kockáztat ötletes kísérletekkel, akkor már megragadták Scylla ebeinek kinyújtott körmei a törvényhozás hajóját. Midőn pedig egész ügyrendszerre tartozó törvények halmazát kisérti megteremteni, midőn az illető tért tabula rasának tekinti, szóval, a codificatio szerencsétlen művéhez fog, akkor már a szörnyeteg sziklái közt hánykódik, honnan ha kimenekül, legkedvezőbb esetben csak oly állapotban történik, mint a római köztársaság hajója Horatiusként: evezőitől, köteleitől megfosztva, düledező árboczfákkal s összeszaggatottt vitorlákkal. (Od. I. 14.) Ellenben ha törvényczikkeit részletek tömkelegévé, parancsolt utasítások terjedelmes katechismusává teszi , ekkor a másik örvény ragadta el, mely bajosan engedi egyenesen és gyorsan vinni fuvarát a végrehajtás biztos kikötőjébe, s ha igen, csak romlott és értékét csökkentő állapotban. Kép nélkül szólva: a részletezett, körülményes tettlegességekbe ereszkedő törvény vagy a legrövidebb ideiglenességre — mivel bizony már jól lakhattunk — van kárhoztatva, vagy ha állandósulni talál, az ügy fejlésének, a józan haladásnak áttörhetetlen gátképp áll útjában. Na már ha e kritériumokat alkalmazzuk a „népnevelési törvényczikk“-re, vájjon elmondhatja-e akár a javasló miniszer, akár a megszavazó többség, mert csak ezek kirekesztőleg a „haza atyjai.“ M. szerint:— Berzsenyivel, hogy: „Győztem, lerázták e zombjaim a fövenyt. Izzadt fürtjeimen szent olajág lebeg,“sat. Nehezen! Sőt ott a bélyegek rajta, hogy mind Scylla, mind Charybdis ugyancsak megviselték. Egy tanrendőrség nálunk eddigelé hallatlan rendszere van megteremtve benne, melynek végrehajtói a ministeriális utasítás és kinevezések szerint szintúgy nem tartoznak a tanügyhöz érteni, mint a rendőrszolgák bizonyítványt mutatni a „politia civitatis“ vagy pláne a büntetőjog tanárától. Ha ez nem Scyllába ütközés, úgy töröljük ki azt a nevet a szótárainkból, s írjuk bele a Mentevich szerint való „tanszabadságot.“ Horatius enyhítő körülmény gyanánt hozza fel, hogy a „stultus“ akkor megy neki egy hibának, midőn az ellenkezőt kerüli. Mivel mentsük már az oly törvényt, mely mind a kettőbe belebukik? A népnevelő törvény pedig kimenekülve nagy roncsoltan a szirtek közül, legott belebukik s halálra forog a részletek, a szabályzatok örvényébe. Bizonyítást vár Ön Mr. 1. r. ? Si monumentum quaeria circumspice! Részleteknek, specificus rendelkezéseknek, aprólékos kellékeknek, szabályzatoknak, kötelezéseknek, parancsoknak oly halmaza a szóban forgó törvény, hogy akármint ministeri rendeletnek is igen sok volna. Tartalma és szerkesztése egy törvényhez illő monumentális méltóságtól és így tekintélyétől is megfosztják. Tessék a feljebb adott elvek szemmel tartása mellett elolvasni. És ha mégis azt kérdezné Ön: vájjon annyira hibáztatandó-e az, felelet gyanánt egy hasonlatot veszek fel. Tegyük, hogy lenne valamely államban egy külön ipar-ministérium. Ennek eszébe jutna, hogy abban az államban egy iparág, például az asztalos mesterség, nincs oly ideális tökély a karban, milyet a miniszer vérmes képzelődése fest magának. Nosza, fogja magát s egy törvényjavaslatot szavaztat meg a reichsrabjával, melyben elsőben kimondja, hogy testületek és magánosak, ezédek és egyletek állíthatnak ugyan asztalos műhelyeket, de úgy, ha azokban úgy gyalulnak sat., amint a minister úr jónak látja. Az iparszabadság ilynemű valósítása végett felosztja a törvény az országot asztaloskerületekre, tegyük százra. Mindenikben állít fő- és alfelügyelőket, írnokokat sat. jó fizetéssel és asztalos-tanácsokat honfiúi kötelességekkel díjazva. Amazok járják az országot, meglátogatnak minden asztalosmestert és minden műhelyt megtekintik, számbaveszik a szerszámokat mennyi- és minőségük szerint, a legényeket, inasokat, a helyiségek tágasságát, világosságát, erősségét, tűzmentességét s kitudja még mit. Ezeket egyfelől tabellába szedik, ministeriumhoz — at requiescant in pace — beküldik; másfelől pedig, ha valahol a műhelyek szerkezete a kiszabott feltételeknek nem felel meg, reá parancsolnak az illető községre, hogy állítson saját költségén egy asztalosműhelyt vagy gyárt, szerelje fel a rendelet szerint, fizessen munkavezéreket és munkásokat s ezek aztán folytassák a munkát a minister és irodája eszméje szerint, melyeket a törvény részletez, amaz asztalosfelügyelők kormányzása és a minister főczéhmestersége alatt. Nem folytatom. Azt gondolom elég, amit írtam a „népnevelési törvény“ jellemzésére s e kérdés megtehetésére: váljon ama például hozott törvénytől —jogosultságát nem feszegetve — várná, reménytevé-e valaki, hogy az asztalosműipart a virágzás magasabb fokára emelné, mint ahogy áll ? Sőt nem féltené-e a hanyatlástól? Meg vagyok győződve, hogy kevesen, igen kevesen csalnák meg várakozásomat az adandó felelettel a például vett tárgyra nézve. De a tulajdonképpeni ügyre alkalmazását már többen, sokkal többen hoznák kétségbe. Sőt sokan hibáztatni fognak, miképp tehetek hasonlatba két oly különböző ügyet. Ezeknek röviden azt mondom, hogy a tárgyak különbözők lehetnek, hanem az eljárás azon az és a „forma dat esse res“ nem csak a metaphysikában igaz. S a tárgyak annyira nem különböznek, hogy hasonló eljárás mind a kettőre nézve hasonló eredményeket ne szüljön. De az Ballaginak és Mentovichnak mindegy. Őket a haladás és jóakarat csalóka fénye— („a pokol útja jóakarattal van kikövezve,“ azt tartja a franczia közmondás,) — sok másokkal együtt annyira elvakitja, hogy kiki saját utópiáját képzeli valósítva a kérdéses törvény működése alatt s szánszándékosan megfeledkezik az eszköz ferde, sőt üdvtelen voltáról. Jelesen Mentovich igen furcsa erősséggel igyekszik kimutatni a törvényczikk veszélytelenségét. „A haza atyjai“ — úgymond — „jót akartak, tehát az ő jóhi- szemükben hozott törvényben nincs hiba és nincs tanszabadság elleni töretrvés.“ Mentovich, úgy látszik, nem jutott még el a Diódi egykori pap bölcseségéig, aki, midőn esőért esdeklő imádságait egy romboló zivatar teljesítette, imigy hálálkodott: „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne!“ Megmondja M. azt is, miben állott az a jó akarat, mely minden eszközt megszentesit. „Gondoskodni“, írja, „egy miveltebb nemzedékről, mely ne legyen oly könnyen félrevezethető, melylyel ne lehessen a mérőlánczot a földesurak birtokai felosztása végett előre megvásároltatni.“ És e jó szándékot valósító főeszköz, ha írónk kerülő szavait jól értem: a katechismus mellőzése. Szegény káté! Ez az igazi bűnbak. Csak ki vele, s mindjárt egyszeribe beáll a millennium, meg lesz alapítva az emberi nemzet boldogsága. És mily vastag sötétségbe kell nekem merülve lennem, aki azzal a paradoxonnal „merészlem“ meglepni szét s hasonló gondolkozású társait, hogy az a „félreismert“ káté biztosabb ellenszer a „félrevezetés“ és ama bizonyos „mérő láncz“ kovácsolása ellen, mint a földrajz és vegytan. Meg azt, hogy a számtanban hamarább megérti és tanulja az iskola növendéke az „aequalis divisio“-t, mint az „inaequalis“-t. A marhavész Romániában. A Romániában dúló marhavészről közzé tett hivatalon kimutatás szerint Gorgiu kormánykerületben aug. hó alatt a vész újból kiütött, s 198 megbetegedett marha közül 50 elesett, 140 kigyógyult, 8 betegen maradt. A prahovai kerületben a vész múlófélben van, csak 3 db maradt megbetegedve. Doljin kerületben megbetegült 85 darab, ezek közül elesett 30, betegen maradt 55. A vnlcai kerületben a marhavész elmúlt, Vlaskában pedig kiütött, megbetegedett 31 darab, melyek közül 5 meggyógyult, 18 elesett, a többi pedig betegen maradt. 1_1 A közlekedésügyi ministerium — mint a „Centralblatt für Eisenbahnen“ szaklapban olvasók Brillich János mérnöknek és társainak engedélyt adott egy évi időtartalmmal egy Karansebestól a Bisztravölgyön át Hátszegig s Brassótól a Bodza-szoron át a határszélig építendő s a romániai pályákhoz csatolandó vasútvonalra. / Romániai vaspályák. Bukaresti tudósítások szerint a vasúthálózat kiépítése Romániában befejeztetéséhez közeledik. A csernovits — sucsavai vonal megnyitása f. hó 15-ére, a sucsava- romani ugyancsak e hó 31-re van tervezve. A strousberg-féle vasúthálózat szintén elhaladt, s a bukarestiurgevo-i vonal rövid idő alatt a forgalomnak fog átadatni. E vonalon már foglalkoznak a szükséges megnyitási előmunkálatokkal. I. Kolozsvártól a Piramisokig. Útirajzok Jónástól. IV. Trieszt és Miramare. Ez útnak két kiválóan érdekes pontja van, az egyik Semmering, a másik az első kilátás a tengerre. Az első óriás műve a tudomány és emberi kezeknek, nemekben a természet remekelt. Alig lehet érdekesebb s változatosabb panorámát képzelni, mint a minőt e hegyi vasút nyújt. Minden fordulat új és szebbnél szebb képet tárja az utas elé, melyeket ha a gyakori tűnnélek néhány pillanatra félbeszakítok is, — de mindenik után folytatása jön a felséges képnek. Magán Seromeringen ezúttal láttam először e vasút építője Ghega lovag emlékét. Valóban megérdemlőt kitüntetés, ezerszer inkább meg lehet állani emléke, mint a sok lovagszobor előtt, melyek egykori élőmásukról egész életükben alig lehetett feljegyezni egyebet, minthogy születtek s esetleg ez a herczeg, vagy amai király kegyenczei voltak. A mint az út a medivi s unalmas sziklacsoportozatok között Trieszthez közeledik, egy kanya- trálátnál egészen váratlanul előttünk az adriai tengerpart. A ki először látja, lehetetlen, hogy meg ne hassa e kép. A tengernek külön költészete van a természetben. Nem hasonlít ez semmihez, csak ü DU önmagához, független státusa az universumnak, mely éltünkkel tetszése szerint rendelkezik, s csak addig tűri meg az embert hátán, mig jó kedve tart. Ezúttal csöndes s sima volt, mint a tükör, ellepve egy csomó halászbárkával, s csak a láthatár szélén tűntek fel az óriás vitorlás hajók, méltóságosan haladva czéljaik felé. Az idő szép tiszta volt s igy az elénk tárolt képet egész nagyszerűségében élveztük. Mindenki a kocsi ablakaihoz sietett, a látcsövek előkerültek a bőröndökből s e pillanatban észre lehetett venni, hogy utitársaink közül soknak régi vágya teljesült : látta a tengert!* * * Nemsokára beérkeztünk s gondos vezetőnk berendezett szállásunk a „Hotel de Villé“ ben, mely a város legszebb részén s éppen a kikötő előtt van. Mihelyt rendbe hoztuk magunkat, egy sétára indultunk a tengerpartra. Társaságunk feltűnést okozott, mert egy csomóban jártunk mindig. Sok kiváncsi szem nézett utánunk, találgatva, hogy kik vagyunk, s mi járatban lehetünk" Első látogatásunk ez alkalommal a trieszti nagyszerű hajógyár volt, mely megérdemli, hogy máskor bővebben szóljak felöle. A lakat. — Elbeszélés. — Irta: Tolnai Lajos Itt Pesten a szt. Péter térnek egyenesen a Dunára tekintő sarkán ezelőtt néhány évvel is a 6. szám alatti épület egyszerű kétemeletes ház volt, uraknak való, nem afféle égbe siető bérház, amilyen ime most. Különben mindig tudtam, hogy olyan előkelő, keresett ügyvéd, amilyennek akkorában Keresztély Döme urat ismerte a világ, főképen pedig Pest, nem fogott volna itt lakni. Ő nem lakhatott máshol, mint ahol a nagy urak. Csodálom, hogy a mostani fiatal ügyvédek nem tudnak ilyen bölcsek lenni. Keresztély úr eleinte egy sarokban lakott a caplak felett, de amint megnősült, a valóban ritka szép szőke feleségét a háziúrnak bemutatta: jutott díszesebb lakosztály is. A költözés tartott mindaddig, míg az előzékeny nőtlen háziúr saját lakosztályát át nem engedte az ügyvédcsaládnak. Átengedte, s nem bírta eltitkolni, hogy ő ez átengedéshez mennyi szép reményt csatol. Mikor én a Keresztély-családhoz kerültem, a fiatal ügyvédnő már két 10—13 év közt levő fiú anyja volt, testes kövér asszonyság, de azért szép, igazán szép. Sok csinos ifjú, gróf, báró s egyéb e házhoz járó gazdag úr vélekedett igy mint én, ds csodálkoztam volna is rajta, ha valamelyik máskép vélekedik. Így vélekedtek még a törvényszéki tanácsosok, sőt maga az akkori főtörvényszék elnöke is, s pedig ez utóbbi igen szép szerencsével. Keresztély ur kövér, fekete kopasz ember volt, közel hat láb magas, mely körülmény azonban miben sem gátolta őt, hogy a legkisebb termetű urak elött is egész a földig ne hajoljon. Hajolt. Sokszor mondogatta is segédjeinek, hogy ha becsületes emberek akarnak lenni, azt máskép nem érhetik el, csak úgy mint ő. Keresztély úr családja tagjai iránt különben szörnyű durva volt. Meggazdagodott becsületesen, jóllehet soha tisztességes ügyet nem vitt. Az ügyvédséget segédei folytatták úgy a hogy, ő maga pedig vásárlásokat tett árak számára; nagy jószágokat adott el be nem vallott árakon; pénzeket kölcsönzött megszorult gazdag gentleman ifjaknak, s e szép jövedelmű ügyködéshez még egy más hasonlóan a lehető biztos percentet hajtó üzletet csatolt: a gazdatiszt, csinos, derék termetű szobaleány és nevelőszerzést. Mindenki jól tudja, hogy amely ember könynyen szerzi a pénzt, ezt a nagy dolgot, az olyan hamar ráadja magát a hányavetiségre, a kevélységre, dölyfösségre. Elhiszi, hogy et nem a szerencse, vagy a csalárdot segítette föl, hanem az ész. Mit? s ha az ész által jutott közbeesőléshez tekintélyhez, ki vehetne tőle rész néven egy kis puffadt elbizakodottságot? Keresztély úr puffadt volt és elbizakodott, s ezt nemcsak mi mondjuk szegényebb rendű Ügyvédsegédek, nevelőjelöltek, vagy annak idején leendő kasznárok, de azok a megszorultabb gróf és báró urak is, a kik bizony számtalanszor megtérülgették homlokukat, mig egy kis nagy kamatos kölcsönhöz bírtak jutni. E hires, előkelő irodába csak különös pártfogás után juthatott az ember, s akkor is úgy, ha Erdélyi közélet. Kolozsmegye törvényszékénél az 1969 évi október 12 én s következő napjain tartandó nyilvános ülésben előadásra kitűzvék: 1. Kerekes József Miksa József ellen 1008 frt végetti visszahelyezéses ügy: 2. Páska János Granz Sándor ellen szerződés megsemmisítés végett: 3. Roska Márton özv. Zombori Ferenczné ellen 400 frt, végett. 4. A kir. kincstári ügyészség Pattantyús Jakab ellen 200 forint végett. 5. A kir. kincstári ügyészség Pattantyús Jakab ellen 1600 frt végett. 6. Tussán Simion Maxim Szandor ellen egy szántóföld végett. 7. Kile Gligor Kozma Vaszilika ellen egy darab föld végett. Előadó: Bokros Elek. 1. Sala Sámuelnek Szamosújvár város és Himmelstein Mór elleni igény pere. 2. P. Horváth Gábor és Kálmánnak Barkó Károly ellen 1654 frt 60 kr. iránti kártérítési perek. 3. Tothtelekán Vaszi és társának Márta Joszif és neje ellen fekvőségekhezi tulajdoni jog elismerése és 400 frt kár megtérítése iránti perek. 4. Tosa Simion és társának az O.-Bikali g. e. Egyház ellen egy darab erdőbázi tulajdonság iránti perek. 5. Elekes István hagyatékának Benkő Józsefné ellen 840 frt o. é. iránti perek. 6. Satorcs Frigyes és érdektársainak gróf Hohenstein Ferencz ellen a zárlati erdőkből tájizási jog iránti ügyek. 7. Benedek Dénes úrbéri kárpótlási ügye. 8. Korda György örökössel úrbéri kárpótlási ügye. 9. Korbuly Bogdánnak Sombori ellen 1000 frt iránti ügye. 10. Csákány Gergelyné úrbéri kárpótlási ügye. 11. Gr. Bánffy József jogutóda