Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-10-27 / 127. szám
■ -‘s" Xz ^•4 Kazinczy Ferencz, mint családapa. (Emlékezetül születésének száztizedik évnapján.J (M. A.) Tiz évvel e sorok megjelenése előtt, Kazinczy Ferencz születésnapjának évszázados fordulója alkalmával egy átalános nemzeti Ünnepélyben emlékezett meg az egész haza e század irodalma és tanulmányosságának első, legkitartóbb, legnagyobb nehézségek ellen harczolt úttörőjéről. A nemzet szellemi élete mély tespedésben, halálszertlethargiában senyvedt Kazinczy fellépésekor, s csak szavának prometheuszi lángja öntött ismét életet a merevedő tagokba. Széphalom dicsőreetjének százados emlékünnepe hasonló állapotban találta e nemzetet, s hatása is hasonló volt az Ünnepeltéhez. Az országszerte oly nagy lelkesedéssel megtartott Kazinczy-Ünnepélyek első reményteljes életjelei valának a szabadságharcz gyászos tragcediája után teljesen elnémult nemzeterőnek; belőlük először vonhatta ki az önkényuralom azon tanulságot, hogy a nép, mely nagyjainak emlékéhez annyi melegséggel ragaszkodik, bizonnyára még nagyobb ragaszkodást fog jogai, alkotmánya irányában tanúsítani; hogy e nép tudatára jutott annak, miszerint csak ha korunk haladásában részt vesz, csak ha a civilisatio nagy küzdelmeiben helyét betölti, „akkor biztosította nemzetiségünket, melyet csak egy veszély fenyegethetne, az, ha annak fennmaradása az emberiség közös érdekében közönyössé válnék.“ *) E körülményben rejlett a Kazinczy-Ünnepé- lyek politikai jelentősége, ezért volt szükséges akkor az Ünnepekben mindenekfölött a nyilvános élet, a közpálya hősét, a magyar irodalom, a hazai tudományosság felkentjét dicsőíteni.... Ma e szükségesség nagy részben elesett, ma ismét visszatérhetünk ahhoz, kiről a tíz év előtt tartott Kazinczy-Ünnepélyeken senki nem emlékezett meg: apát egy később kelt levelének azon része, melyben leánya nevelésére vonatkozó terveit közli barátjával. „Míg Fizsim — így ir — a negyedik esztendejébe nem lép, addig kószálhatok néha, azután nem örömest fogok eltávozni a háztól, mert azokban, amiket a gyermek tőlem tanulhat, senkitől mástól tanulni nem fogja. Ebben a gyermekben példáját szeretném adni, hogy miként kell nevelni leánygyermekeket. Egy igen nagy tekintetű barátnőm a magáéból mit Teufelsgewalt eggy Madame de Chateletet akart nevelni; Physicát, Mathézist, Kant Philosophiáját akarta tudatni vele, Astronomiát etc. — Az én Fizsim mind azokból tanulni semmit se fog. — Megborzadsz e szóra? _ Nem édes barátom! semmit sem! Az első dolog a mit tanulni fog, a Magyar Nyelv lesz, a második a franczia. (A Németet tanulni nem fogja — mert az tanulás nélkül is reá ragad és el nem fogja kerülhetni, hogy azt tökéletesen ne tudja mind a mindennapi beszéd által, mind pedig német könyveket olvasgatván, mellyeket neki megtiltani nem fogok, hanem még úgy adom majd elébe, hogy ő a Németek Literatúráját sok tekintetekben elébe tegye a francziákénak. Azután muzsika és festés lesz stúdiuma. Könyvből tanulni talán semmit sem fog, azt kivévén, hogy a legjobb Poéták legjobb darabjait könyv nélkül fogom vele tanultatni, mind azért, hogy emlékezete gyakoroltassék, mind pedig azért, mert az ollyat jó könyv nélkül tudni. Ezek mellett és ezek után minden dolga az lesz, hogy excerptázzon. Kényére fogom ereszteni, s magam tekintem meg mindig a mit dolgozott. Egyébiránt azt követem vele a mit a nagy Wesselényi követ a fiával; megkedvelhetem vele a körültem való forgást, s az én példám , az anyja példája és mind azoké, a kiknek társaságából a gyermeket ki nem zárom, neki mind lelkét, mind szivét formálni fogják. Ostoba, s tisztátalan beszédű, Offizier tréfáju embereket nem fog látni, hallani mind • * * Igaza van Kölcseynek: „szép az emberi élet, midőn a mindennapiság parányi köréből kiemelkedik, s magát valami nagy és szent, és milliomokat érdeklő czél után intézi. — Szép világo *J Eötvös: Emlékbeszéd Kazinczy F. fölött, elmondatott a m. acad. által rendezett Kazinczy-ünnepélyen 1869. oót. 27-én. (Emlékbeszédei: 109, 1.) Hlarmadik évi folyam. 127-ik szám Kolozsvárit szereda október 27. 1819 Előfizetési feltételek: Évre • • • • • «12 frt — kr. .................................. n — n Negyedévre . . • . 3 . — „ Hevenként . • • • • 1 „ — . Megjelenik hetenkint háromszor: V»firn»p, Szerdán és Pénteken«MA&YAE POL&ÁF Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcsa L. Bányai házak*tk P O L T T T K A T HP. Hirdetési dijak. ' ‘ Ötször hasábozott eur kra 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr! Nagyobb hirdetéseknél külön kedves-'ttényt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Dééssn: Krémer Sámuel* Knyedan: Vokál János. Sttttosujvártt: Csacsa testvérek. Koloasvirtt: Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelytt: Wittich JóssefnéL KOLOZSVÁR, OKTÓBER 26. Legújabb távirati tudósítások. Becs. oct. 25. A császár elutazása előtt kijelentette az itteni ministereknek, hogy a Reichsrath-ot személyesen szándékozik megnyitni; a trónbeszéd szövege tehát a ministerium által elkészített vén, a császárnak gyorsfutár által elküldendő, hogy a megnyitás keleti útjának befejezte után azonnal megtörténhessék. Trieszt, oct. 25. Itt azon hir terjedt el, hogy a dalmériei fölkelők egy várat elfoglaltak. A fölkelés színhelyére újabb csapatok küldetnek. József főherczeg: A derék férfi, kinek nevével lapunk mai számának homlokát diszitjük, a napokban érkezik körünkbe. A jelentős szerep, mely a magyar honvédség főparancsnokának Hazánk újjáalakítása körül kijutott, a nemesnek rokonszenve, ki a trón közelében, családja hagyományos szellemén erőt véve, lelkesen érzett, szólt s tett mindég a magyar ügyért: érdemesek a kiváló helyre, melyet a „Magyar Polgár“ Erdély szívesen fogadott vendégének mai számában juttat. József főherczeg az 1833—36-iki fontos reform-országgyülés tartama alatt s annak színhelyén Pozsonyban született 1833. márczius 2-án. Édes anyja Mária Dorottya würtembergi királyi herczegnő volt, kinek nemes jótékony szive annyi hálakünyet s anynyi áldást idézett föl. Édes atyja a nádor politikai, illetőleg diplomatiai pályára szánta e fiát, mert az idők, az állandó béke a politikai fejlődés ama korszakában e pályát gyümölcsözőbbnek látták, mint a katonait. A sors ezt is, mint annyi egyebet, másképp akarta. Józsefből is katona jön. De nevelésének már ekkor meg volt vetve magyar és polgári alapja. Szive azon nemzethez vonzotta őt, melynek kebelében született, s melyhez való rokonszenvét egy perczig sem olthaták ki az idők gyászos fordulatai, a nemzet meghasonlása az uralkodó családdal, sőt leveretése és súlyos szenvedései még növelték szivében a részvétet e bukásában is oly nemes és tiszteletet igénylő nemzet iránt. Midőn az ősz nádor 1845-ben félszázados nádori jubileumát ünnepelte, a kis herczeg mint kadét lépett a nádor-huszárok közé. Nevelése azonban 1848-ban sem volt még bevégezve s attól kezdve, a viszonyok fordulatai miatt, a hazán kivül, Bécsben és Prágában folytattatok. De bármint igyekeztek is tanítói elfelejtetni vele magyar születését, elforditni szivét a szerencsétlen hazától és nemzettől, a gyermekkori benyomások kitörölhetlenek maradtak s parancsolólag követelték jogukat. Távol a hazától is magyar maradt szive, s midőn katonai pályája ide visszavezérlé, számtalan jelét adta annak, hogy magyar maradt. 1853-ban őrnagygyá neveztetett ki a császár-dragonyosoknál s Olmützben lakott, majd Prágába tétetett át a herczeg Wasa nevét viselő magyar gyalogezredhez. 1854- ben alezredes lön s Bécsben és Morvaországban állomásozott. 1855-ben a 37-ik magyar ezred tulajdonosává neveztetett ki, 1856-ban ezredessé len s a következő évben régi bő vágyát érte el, midőn a 8-ik dragonyos-ezreddel Magyarországra tétetett által. Előbb Sopronban állomásozott, majd 1859-ben a magyar alföld szivében Kecskeméten és Félegyházán, hol a főherczegi ezredes tiszta magyarsága, nemes szive és népszerű magaviselete által minden szivet megnyert. Jellemző adomák egész sora kerengett róla a nép ajkán; az alsóbb osztályok iránti szívélyes leereszkedése, jótékonysága a szegényekhez, magyaros fesztelensége a műveltebbek között közmondássá s az egész családját egykor környezeti szeretet és kegyelet nimbuszával vették öt körül. 1860-ban tábornokká léptetett elő. De új minőségében távozni kellett ismét szülőföldéről, s ez sokat levont az előléptetés öröméből. Olaszországba rendeltetett, hol egész 1864-ig állomásozott. Ez idő alatt véve nőül az angyali jóságu Klotilde Szász-Koburg- Koháry herczegasszonyt, kibe azonnal átönté magyar érzelmeit, megtanitá őt magyarul s rokonszenvet költött benne nemzetiségünk és irodalmunk iránt. Mennyire magyarnak tartja magát a föherczegné is, mutatja azon körülmény, hogy midőn 1867-ben anyává vált leendő, Magyarországra jött lebetegedni, hogy magyar szülöttet hozhasson világra. A kis Mária-Dorottya-Amália föherczegné Alcsúton született s nagyanyja, az áldott emlékű nádorné nevét nyeré a keresztségben. József főherczeg az 1866-ki szerencsétlen porosz báborban mint dandárparancsnok vett részt a IV. hadtestben; előbb a schweinschedeli majd a königgrätzi döntő ütközetben. S midőn itt Festetich gr. hadtest-pa-Kazinczyhoz, a magán, a családi élet emberéhez........... Kéziratban levő, eddig még kiadatlan leveleinek az érd. múzeum irattárában őrzött egyik gyűjteményéből szemeltük ki az itt következő néhány töredéket. „A Berlini út!r igy ír Kazinczy kebelbarátja, Cserey Farkashoz, ki őt a német tudományosság központjának együttes meglátogatására szólitá fel — Boldog Isten, mely szép álom! S ime előttem el van rekesztve. Édes barátom, képzelheti a Te igen szép érzésű lelked, melly megilletődéssel olvastam barátságos megszólításodat s ajánlásodat, s tudod, ha nem szóltok is, mit érdemlesz értte. De fogságom s egy szerencsétlen ember mesterségei miatt későn foghatván jövendőbeli boldogságom alkotásához, mostan el kell némítanom minden vágyásimat, s csak arra kell emlékeznem, hogy férj vagyok és atya.“ Egy másik levelében megható naivsággal tudósítja barátját atyai örömeinek egyik legfőbbjéről: „Az én lyányom — úgymond — azon holnap ólta, mig a bábom rettegései s az irgalmatlan utak innen elrekesztve tartottak, képzelhetetlenül nőtt meg. Egy egészséges, kövér, erős, ép gyermek a legszebb alakkal, a melyet képzel hatni. Minden ember azt mondja felőle első meglátására. Anyja emléjin neveltetvén, nincs benne semmi makacskodás, mellyet az akkorányi gyermekek dajkájok duzmadtságoktól szoktak venni. Már két foga van. S képzeld örömömet, midőn ápr. 3-kán (1806) egy estve anyja mellett ülök, s elszenderedve ezt a franczia verset forgatám: On n’ est jamais heurenx qu’ au sein de sa familie, s a mind eddig szótlan gyermek megszóllal s ezt a hangot ejtegette: attya! attya! attya! Mint örvendettem, hogy az én nevezetemet mondták ki legelőbb alaki ! Mint örvendettem, hogy magyar szó hangját mondá legelőbb!“ Még szebben jellemzi Kazinczyt, a családrancsnok lábsebe folytán csata képtelenné tün..Ő vette át a hadtest-parancsnokságot s oly hősi elszántsággal s ősi magyar vitézséggel küzdött a legveszélyesebb pontokon, hogy alóla ez öldöklő csata folyta alatt két lovat lőttek ki, másik kettőt megsebesítettek, s maga is kézfején jelentékeny, bár nem veszélyes sebet kapott. A háború végeztével tényleg hadtestparancsnokká s altábornagggyá neveztetett ki, s ily minőségbe tétetett át Linczbe. Az 1867-diki junius 8-diki koronázás alkalmá- I val magyar tábornoki díszben láttuk őt királyi unokabátyja kíséretében, kinek a magyar szellemű főherczeg különös királyi kegyével s rokoni szeretetével dicsekedhetik. Ennek s a benne vetett legmagasb bizalomnak jele a felállítandó magyar honvédség főparancsnokává történt kineveztetése. Végül még azt említjük, hogy József főherczeg lelkes és buzgó pártfogója nemzeti törekvéseinknek, mivelődési mozgalmainknak s azok közt irodalmunknak. József főherczeg most 35 éves. Az élet férfiúi szakának küszöbén áll; deli, erőteljes, nemes magyar alak. Hazánk történetében kétségkívül nevezetes, s reméljük, áldásos szerep vár reá. Legyen József főherczeg háromszor üdvözölve Erdélynek földjén! □ Az erdélyi vaspálya alsó vonalának bejárása Felvincztől kezdve Balázsfalván, Medgyesen és Tövisen át e hó 19 én fejeztetett be, most Nagy-Váradtól Kolozsváron át Medgyesig a károlyfehérvári csatlakozó vonallal együtt a pálya e része végleg meg van állapítva, sőt munkába is vétetett, úgy, hogy egy év alatt a forgalomnak átadható leend. A hivatalos bejárásnál a kormány részéről jelen volt Loveczky min. titkár, Nagy László építészeti felügyelő, s az erdélyi kir. biztosság részéről, Nagy főmérnök. —A Küküllő-Oltvölgyi vonalon még a tanulmányok folytattatnak. Az anyagbeszerzés erélyesen foly, Mikeszászon és Medgyesen nagy gőzgépekkel dolgoznak a szükséges talpfa stb. gyártásán. □ A Királyhágón innen felállítandó 10—12 törvényszékből 3 esik a királyföldre, székhelyei lesznek: Nagy Szeben, Brassó és Besztercze, s e három magába öleli az egész királyföldet Szászváros kivételével. A szebeni lesz a legnagyobb kerület, közel 300.000 lélekkel. Terveztek egy negyedik kerületet is, a segesvárit, hanem e tervet elvetették. Belpolitikai szemle. Az ellenzéki lapok addig újságolták, a jobboldaliak addig cáfolgatták a belügyminiszeri változást, míg elvégre valahára megszületett a hivatalos lap October 23 -i számában— a ridiculus mns. A „B. P. Közlöny“ három legfensőbb kézirata magában foglalja mindazt, mi eddig a kül- Ugyministerium változására nézve ténynyé vált. Ám itt adják a kir. kéziratokat: „I. Kedves b. Wenckheim A midőn önt, egészségi állapotára való tekintettel, belügyminiszteri állásától, saját kérelmére, őszinte sajnálatom kijelentése mellett, kegyelmesen felmentem: egyszersmind az átmenet nehézségei közt áldozatkészséggel teljesített hi és buzgó szolgálatai elismeréséül ennek Lipótrendem nagy keresztjét, a rendi szabályok értelmében, a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozom. Kelt Gödöllőn, 1869- évi oct. hó 21-én. Ferencz József, s. k. Gr. Andrássy Gyula, s. k. — II. Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Rajner Pál barsmegyei főispánt magyar belügyminiszteremnek ezennel kinevezem Kelt Gödöllőn, 1869. évi oct. hó 21 év. Ferencz József, s. k. Gr. Andrássy Gyula, s. k. III. Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Szlávy József belügyministeri államtitkárnak egészsége tekintetéből benyújtott lemondását elfogadván, őt államtitkári állomásától kegyelmesen felmentem, s egyszersmind ugyanannak eddigi bül hasznos szolgálatai elismeréséül Szent István rendem középkeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Gödöllőn, 1869. évi okt. hó 21-én. Ferencz József s. k., gr. Andrássy Gyula s. k.“ A visszalépő Szlávy J. államtitkári helyét a fővárosi lapok egyező hirei szerint Tóth Vilmos, min. tanácsos foglalja el s igy Wenckheim Szlávy belügyi öröksége Rajner Pál és Tóth Vilmos urakra száll. Rajner urat somogyi és hevesi viselt dolgaiból ismeri egyedül a közönség. Tóth Vilmos a bírósági törvényjavaslat tárgyalásakor elárult centralisticus nézeteiről hírhedt el. Az olvasóra hagyják a combinatiót, mily önkormányzatot várhat Magyarország hatósági élete, midőn ily férfiak állanak belügyeinek élére?! — A képviselőház közelebbi működése a következő rövidletbe vonható össze: A képviselőház osztályai a közelebbi napokban a ház asztalára fektetett törvényjavaslatok felett tanácskoztak. A képviselőház október 21 iki ülésében véleményés jelentést is tett a központi bizottság az igazságügyérnek a bírák áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, a büntőtörvényről s annak gyakorlatáról, Irányi Dánielnek a testi büntetések eltörléséről s a addig, mig őket úgy fogja hallhatni s láthatni, mint a hogy a Spártaiak nézették a magok gyermekeikkel a barommá részegült Hélotákat, hogy tőlök elundorodjanak. — Megengedj atyai szivem kicsavarodásának!“ „Tegnap (1806. máj. 28.) — igy hangzik nehány érzelemdus sor Széphalom dicsőrietjének egy más levelében — nékem egy felejthetlen napom volt. Sophiem reggel utolszor nyújtotta emlőjét Fizsimnek. Palálója (Stellában ezt a szót faragtam e helyett: száraz dajka), eggy nem vén, de nem is ifjú asszony, ellopta tőle a gyermeket, hogy sírás nélkül indulhassunk. A feleségem megsejtette a fortélyt, s ellágyulás nélkül ült a szekérbe. Szilváson gr. Vandernothnénál és testvéreinél igen kedvünkre töltőnk a napot. Én estve felé vissza jöttem. Sophie ellágyalt elválásunkkor. Szótalan tekintetei azt mondották nekem, hogy most a gyermeknek én leszek mindene! — A gyermek egész nap igen vig volt, de estve igen sokáig sirt, s mindig kiáltotta a „Mamman“-t. A gyermek egész vacsoráig aludt. Felébredvén ismét sírt, ismét kiáltotta az anyját. Elfogott a fájdalom, szemeim úsztak a könyvben, de az a fájdalom miatt el nem csordult. Azt képzeltem el, hogy ha az anyja nem Szilvást volna, hanem a sírban mint fognám hallani ezt a sikoltását a természetnek. — A harmadik szobában háltam, a mégis hallottam a gyermeknek minden hangját. Sokáig hallottam még, mikor már nem sírt is, s megbutulás volt álmom. — Vagy én vesztem el valaha Sophiet, — vagy Sophie veszt el valaha engem. Rettenetes mind a kettő. Oh édes barátom, ha engem kap ki az ő karjai közül, előbb mint gondolnám, a halál, emlékezz meg róluk, hogy ők az enyéimek voltak, s szeresd őket. ..“