Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-04-08 / 42. szám

a P.ík szám «Spiepezendift. Végül még egy közigazgatási ten­­dőről kell megemlékeznem, mely nem csak az erdők sikeres megvédése, hanem főképen közren­dezési és népnevelési tekintetben fölötte fontos és szükséges volna. Említettem, hogy az erdélyi me­gyék hegyes, erdős vidékein fekvő volt úrbéres községek nagyobb része házanként nagy területen szétszórva fekilsznek, úgy hogy egyik ház a má­siktól negyed órányi távolságra is esik. V­ilágos, hogy ily helyeken sem községi rendes igazgatás, sem népnevelés nem létesülhet, a közrendészet pe­dig eredménynyel nem gyakorolható. H Ha ez jövőre is így marad, akkor a nép, mint eddig, tudatlan­ságban fog felnőni, a tulajdon iránti tiszteletet nem fogja ismerni, munkára, szorgalomra nem fog ösz­­tönöztetni, s életét henyeléssel töltve, mindig haj­landó lesz életszükségleteit mások vagyonából le­hetőleg kielégíteni, s hogy e tekintetben leginkább a közeli erdők szenvednének legtöbb kárt, az két­ség kívül áll. Nézetem szerint aként lehetne se­gíteni, ha az erdei szolgalmak megváltása czéljá­­ból eszközlendő úrbéri rendezés alkalmával a szét­szórva fekvő telkek commassáltatnának, s a meny­nyiben a lakosok szegényebbjei házuknak áthordá­­sát és fellállitását vagy újaknak építését meg nem bírnák, országos segítségben vagy esetleg ocsó kölcsönben részesittetnének. Nem tartom magamat hivatottnak, sem e lap terét alkalmasnak arra, hogy ez ügyet részleteiben kifejtsem, talán akad valaki olvasóink közt, ki ez eszmét figyelemre méltatja. Mórci. BELFÖLD.­ ­ A baloldali kör folyó, hó ápril­­­isi értekezletében több törvényjavaslat került tárgya­lás alá. Ezek elseje, a költségvetési törvény, min­den komolyabb ellenvetés nélkül elfogadtatott. A fölebviteli bíróságok szemlyzetének meghatározásá­ról szólóra nézve csak a pótbírák fölött folyt tü­zetesebb vita, kiket az értekezlet szintén rendes bí­rákat kíván tekinteni, s előléptetésüket korszerint (juxta sensum) eszközöltetni. A perrendtartásra vo­natkozó pótjavaslatban, hibául rójja fel, hogy a ministérium az így átalakítandó törvény felmutatá­sát elmulasztotta, konoksági büntetetés nagyságát maga a konokság és a per alatti tárgy nagyságá­hoz arányítva 10 — 1000 főig állapítja meg. Ugyan­ez alkalommal a delegált bíróságoknak a semmitő törvényszék általi elrendelését, valamint a válasz­tott (compromisa) bíróságoknak a perrendtartás alól kivételét fogja az értekezlet sürgetni. A törvények kihirdetése s a pesti tőzsde épületeinek adómentes­ségéről szóló javaslatok ellen nincs lényeges kifo­gás. Iványi javaslatát a felnőttek oktatását illető­leg az értekezlet elvben pártolja, de mégis a ja­vaslatot gyakorlati kivitel tekintetében hiányosnak tartja. K­ÜLFÖLD Az angol közoktatási törvényjavaslat.­ ­ Egy népnevelésre vonatkozó terjedelmes törvényjavaslat is azon tárgyak közé tartozik a melyekkel Angolország parliamentje a jelen ülés­szak alatt foglalkozand. Miután az angol kormány­zatban közoktatási ügyérről szó sincs, a törvényja és a „határozottan“ a­mit excellentiád szuronyok­kal valósággá tehet, s tett is — csak azért maradt ki de facto a magyarok program­mjából, mert mindenki a törvényes téren maradva, bár­mily meg­fontolva igyekezett is előre haladni, a kormány ré­széről mindenkor „határozott“ akadályok gördítet­tek útjukba. Azok után amiket mondottunk, tudni fogja excellentiád — ha még eddig nem tudta volna, mit ismét mi nem tudhatunk — hogy Magyarországon csak az országgyűlés hozhat törvényeket, és ott sem sebes futtában, à la viennaise, hanem csak las­san, s gyakran unalmas lassúsággal, melylyel szem­ben a magyarok a következő okoskodással vigasztal­ták magukat „sat cito si sat bene“, mely per­sze a jelen napokban nem igen nyújthat vigaszta­lást — mert minden t. i. megváltoztatandó és meg­semmisítendő, cito set citissime hajtatik végre, csakhogy a vigasztaló függelék nélkül — s a bol­dogított nemzetek, jelenleg egy ordre ellenében, legfülebb egy contre ordre-ben remélnek kárpót­lást , mire természetesen gyakran egy kis d­e s o­r­d­­re, s végre teljes felbomlásnak kell következni. Időszerű törvények nélkül egy nemzet sem ha­ladhat előre, nemde excellentiad? Magyarországon az országgyűlésen kívül törvényeket alkotni nem le­hetett. Az országgyűlés egybehivása azonban de facto a király jogai közé tartozott.­­ A király azonban vagy nem hivta össze az országgyűlést, ''vagy ha összehívta is, re Infecta, vagy re a­­­i­­­luantulum facta, ismét széllyel kergette, és ez a magyar törvényhozás tulajdonképi története, ■— 1792-től kezdve, az 1848-iki catastropha napjáig. Mit mond excellentiád mindezekhez? — Nem lát­szik ki világosan ezen litániából, hogy vagy a ma­gyarok voltak nagyon ügyetlen teremtések, mivel hatvanhat év alatt — pedig ez időszak alatt gyak­ran volt szükség reájuk, s ekkor a „car­a gens hungara“-t minden variátiokban hizelegve oszt ol­vaslatot az államtanács alelnöke Forster terjesztő a ház elé múlt hó 14-én. Ez alkalommal jelentő­ségteljes beszédet tartott, melyben a törvényjavas­lat szükségességét felettébb szerencsésen indokol­ta. Hogy az olvasó figyelmét ki ne kerülje előre­bocsátjuk, hogy az angol nép nagyon irtózik a kormánynak befolyást engedni a nevelési ügyekbe, ezen körülmény a törvényjavaslatban a lehetőleg is kiemeltetik,­­ különben következménye gyanánt jelentkezik az, a­mi Forster által felsorolt statisti­­kai adatokból kitűnik, hogy az alsóbb néposztályn­ak az iskolaszabadsággal igen visszaélnek. Több, mint 1'/1 millió nem részesül éppen semmi, vagy csak nagyon is hiányos iskolai tanításban, s ennek lesznek azután szomorú következményei a nyomor és a bűnök. Majdnem hihetetlennek látszik, hogy Liverpool­ban, a gazdag kereskedői városban 80,000 tanköteles gyermek közül 20,000 éppen semmi, 20,000 pedig csak a legszükségesebb elemi okta­tásban részesül. Manchester igen szomorú képet tüntet elő, ha tekintetbe veszszük, hogy Forster szerint, 16,000 tanköteles gyermek éppen semmi oktatásban sem részesül. Ugyanily sötét a kép, a a többi angol városokban is. Ha „tovább is ezen állapotban hagyjuk a gyer­mekeket — mondá Forster — akkor daczára tö­rekvéseiknek és kitartó buzgalmuknak mégis le­m fognak győzelni a világ többi részeivel a verseny­zésben! Én nem azok közül való vagyok, kik ad­dig várnak, míg a nép fel van nevelve, hogy po­litikai jogokat és hatalmat bízzanak reá. Ha az angol nép kinevelését akartuk volna bevárni, hogy szabadságot adjunk neki,­sokáig várhattunk volna. De most, miután az angol nép szabadságot és ha­talmat birtokol, nem kell tovább várnunk, hogy kiképeztetéséről is gondoskodjunk. Mindnyájan ta­pasztalásból tudjuk, hogy a tudás magában véve még nem erény, s így mennyivel kevésbé az ele­mi oktatás, és azt is tudjuk, hogy a neveltetés magában véve nem ad elegendő erőt a megkísér­­tetéseknek ellentállni. Ha jól lehet a tudás nem mindenkor erény is, de a tudás hiánya gyengeség, mely gyengeség azután a világi javak utáni erős küzdelemben közönségesen szerencsétlenség és gyakran bűnök elköveté­sére készt.“ A behozandó új rendszer első czéljául felem­lítetik, hogy az országban mindenhol jó iskolák állítassanak fel; másod­sorban pedig, hogy a szü­lők reá bh­assanak gyermekeiket az iskolába ked­­deni. A 1. javaslatban vezérfonalul tűnik elő, hogy törvényhozásilag mondassék ki, hogy az országban mindenütt kell iskolának lenni s a­hol nincs felál­lítandó. E végből az ország tankerületekre fog fel­osztani, a mely a városokban a választó­kerüle­teknek, a grófságokban pedig a plébániáknak fog megfelelni. A kormányzat teljhatalmat fog kapni, hogy felügyelőket küldjön szét, a­kik azután az iskolák állapot­áról időnkint értesítendők. A­hol az iskolák állapota igényelni fogja, a kormány a leg­bővebb felvilágosítást kívánhatja meg. Minden is­kola, mely államsegélyben részesül, vagy abban részesülni kíván felekezetnélküli. Az egyházi fel­ügyelet elmarad, „mert — mondja Forster — mi­dőn az adózótól pénzt veszünk el, hogy gyerme­keinek jó nevelést fogunk adni, éppen nincs jo­gunk, hogy atyai érzelmeibe avatkozva reá­kény­­szentsük, hogy gyermeke a vallásos nevelést el­fogadja. Ezen felfogásnak ad kifejezést egyik pont, mely következőleg szól: „Egy tanuló sem­­ akadályoztat­hatik a felvételben, vagy nem része­sük nekik — határozottabban fel nem léptek, s kü­­­­lönösen 1809-ben, midőn Napoleon a legcsábitóbb proclamatiókat intézte hozzájuk, mely azonban — talán tudja excellentiád — lovagias hűségüket egy s perezre sem ingatta meg — vagy pedig azok, kik a magyar nemzetet stagnatioja és hátramaradása miatt kigunyolják, sőt még „sajnálják“ is, mi — ne vegye rész néven excellentiád, épen úgy szuppan és ízlik, mint egy bizonyos pseudo apostol csókja — oly sötét ignoránsok, vagy alávaló képmutatók, hogy ezek nem érdemlik, hogy rájuk süssön a nap, az elsőbbeknek pedig éjet-napot egygyé téve kellene imádkozniok az Istenhez, hogy egy kissé világítsa meg elméjüket. * Fájdalmasan emlékezünk I. Ferencz császárra vissza, mert ő, mint mi gondoljuk „lelkiismeretes uralkodó“ volt. — Isten nyugtassa! — és még­is, az igazság érdekében, meg kell jegyeznünk, hogy ő is gyakran megszegte esküjét, azonban meg vagyunk győződve, öntudatlanul: mit mi azért föltétele­zünk, mert fájdalom, de valóban öntudatlanul, raj­tunk is gyakran megesett ez. Az eskü, a mi nézetünk szerint nem csupa szertartás, és ha arra esküszünk, hogy p. o. többé egy csepp „heuriger“-t sem iszunk, vagy azon mil­liókat, melyeket gondviselésünk alá adtak, hiven megőrizzük, és a tulajdonosnak bár­mikor szívesen és hiány nélkül visszaszolgáltatjuk, az tulajdonkép mindegy, az eskü eskü marad, s ki azt meg nem tartja, sans phrase, esküszegő! Nem így van excellentiád? — Emellett azonban meg kell jegyez­ni, hogy az, aki a „heuriger“-re vonatkozó esküjét nem tartotta meg, nem nagy szerencsétlenséget okoz „perturium“-ával, ellenben a milliók elsikkasz­tja, mint ezt a banquerott-oknál látjuk, számtala­nokat juttat rendesen koldusbotra. Fittethetj­ semmi előnyben, hogy a vasárnapi is­kolát, vagy más ájtatossági helyet látogat, és erre nem is kényszeríttethetik, és éppen ezért kathe­­chismust, vagy akárminő vallásos módozatokat nem köteles tanulni, és nem is köteles jelen lenni az oktatáson, vagy szert­atáson, ha szülei vallásos okokból ellene vannak, és ha a szülők ezen aka­rat elhatározásukat az iskola igazgatójának, vagy első tanárának tudtul adták.“ Ezen záradék nagy elővigyázattal formuláztatott és tökéletes lelkiisme­reti szabadságot biztosít. — Az iskolák fentartá­­sára szolgáló költségek — a javaslat szerint — az országos adókból, a tanpénzből és a magán után befolyandó adako­­sokból fognak fedeztetni. Az igazgató és felügyelő testület az iskolai hivatal lesz, melynek tagjait a község vagy a választó­kerület tagjai választják, tehát nép­hivatalnokok, kiket ismét a népképviselők fognak ellenőrizni. A­mmi az iskolák látogatását illeti, ez az iskolai hi­vatalok teendője leszen, valamint az is hozzájuk fog tartozni, kerületeikben a kényszer iskoláztatást behozni, és minden 5—12 éves gyermeket 5 font sterlingig terjedhető pénzbírság alatt, mely a szü­lőkre lesz kiszabandó, az iskola látogatására szó­rítani. Ha magát ezen törvényjavaslatot (bilit) te­kintjük, bizonyára fel fog tűnni előttünk, hogy alapelveire nézve nagyon is megegyezik a mi köz­oktatásügyi törvényeinkkel, csakhogy itt már na­gyobb biztosításait lelhetjük fel a teljes lelkiis­mereti szabadságnak, mert már ebben határozot­tan kimondatik, hogy az állam által segélyzett tanintézetek felekezetnélküliek. A szabadság­érzet­nek és a teljes vallásegyenlőség iránti törekvés­nek nagy mértéke kívántatott meg hozzá, hogy az elemi oktatásnál javaslatba hozassák, mikép egyet­len gyermek sem kényszeríttethetik a vallásos cselekmények gyakorlatára, ha szüleinek beleegye­zése hozzá nem járul, míg például itt nálunk nagy Magyarországon a jogakadémiáknál, a rendes ka­tonaságnál is parancsolva van, s a bizonyítvány­ra, illetőleg az előléptetésre befolyással is van, a kényszer­gyónás és kényszer templomba­ járás. Min­den jelek oda mutatnak, hogy a törvényjavaslat, minden elleneztetés nélkül keresztül fog menni a parl­ament mindkét házán, s ennek a legbiztosabb jelensége a mindenütt hangoztatott észrevétel, hogy a törvényjavaslat hivatva van a rémítő nyomort és tudatlanságot enyhíteni, s ezért nem is lehet pártkérdés, a­mi Angolországban anynyit jelent, hogy a perliamentben győzelme bizonyos. 199­9_________ HIEH AAAND. *** Haray Victornak ma kerül színpad­­„A türelem rózsát teremt­ezi mü 3 felvorásos víg­­játéka. Lapunk legközelebbi színházi krónikájában szóllani fogunk az eredményről. *% Fogyasztási adó nélkül! N.-Enyed­­ről a következő esetet írják lapunknak. Nem­ré­giben a polgárság szomorúan kezdte tapasztalni, hogy az utczán szaladgáló és tanyázó sertések kö­zé beütött valamiféle veszedelem, pusztulnak nyak­ra főre. Végre reá jöttek a járvány nyomára. A gyepmestereknek az az ötletük támadt, hogy jó volna fogyasztási adó nélkül s átalában ingyen jutni sertés húshoz. Pirosforos puliszkát dobtak te­hát a sertéseknek, a melytől persze elhulottak, s igy a tulajdonosoknak még fizetni is kellett, hogy a gyepmesterek eltisztitsák udvaraikról az elhu­­lott állatokat, a melyek még azon nap a kevés­bé kényes ízlésű czigánycsaládnak pompás pecse­nyéket szolgáltattak. Ez eset — úgy írják nekünk — most volt tárgyalás alatt a városi törvényszék előtt. *­ Színházunknak első rangú tagjai kö­zül a Tanner pár hír szerint a debreczeni szín­házhoz szerződött. · Dr. Nagel Emil, a kolozsvári orvos- és sebészeti tanintézeti rendes tanárának, hosszabb szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismerésül ő felsége a királyi tanácsosi czimet dij mentesen adományozta. Az erdélyi vasút épitkezései II.­Várad határaiban csaknem bevégezték. A csinos ősházak, a Körösön keresztülfutó nagysze.A híd már elkészitvék s a sínek is rendeltetésük helyé­re rakvák. A megnyitáskor két napig ingyenvo­natok fognak közlekedni s az utasok egy hetet tölthetnek a regényes Erdélyben, ingyen vissza is hozatnak. E vasútvonal a Magyarországon levők közt bizonyára legszebb tájakon fogja vezetni az utazókat. Nemsokára tehát Nagy-Várad szorosabb összeköttetésbe lépend Erdélyyel, a mi jövőjére néz­ve bizonyára jelentékeny befolyással leend. Ipara és kereskedelme bár most is jó lábon áll, a vasú­ti összeköttetés folytán bizonyára még nagyobb len­dületet nyerend. Nagy-Várad már 1848 ban jelen­tékeny iparral birt, s azért nevezé nagy hazánkfia „Kis Bir­migham“-nak; s valóban e város jövője: hatalmas gyárvárossá lenni, amire fekvése nagyon is kedvező, körülötte erdőségek terülnek el, melyek nagy mennyiségű­ fát képesek szolgáltatni, a vasút által pedig több kőszénbányával leend összekötte­tésben, melyekből elegendő kőszenet szerezhet gyárainak. □ Jelentés a kolozsvári jótékony nő egy­let választmányának 1. évi márczius 4 én és 22-di­­kén üléseiről. 1. Klein Frigyesné asszony választ­mányi taggá lett megválasztatását huzamos távol­­léte okán nem fogadhatván el, a választás nyo­mán helyébe lépett Jakab Elefenc. 2. A helybeli takarékpénztári részvénytársulat közgyűlése által az egylet pénztára gyarapítására 30 frt kegyes ado­mány utalványozott, melyet az intézet t. ez. igaz­gatósága meg is külde­t. A választmány köszönet­tel fogadta e szives megemlékezést. 3. Az egylet­tagjaivá lettek: Bakonyi Józsefné, Barcsay Albert­­né, Gálfi Endréné, b. Kemény Endréné, Kővári Mihályné, Lendvai Rudolfné, Orbán Józsefné, Tom­pa Károlyné. 4. Az 1869 dik évről szóló* pénz­­tárnoki számadás megvizsgáltatván, erre nézve a pénztárnok a további felelősség alól fölmentetett. 5. A két ülésben 16 folyamodónak egyszer min­denkorra 75 — ugyanannyinak havi részletekben kiadandólag 159 — összesen 234 főt utalványoz­tatok Kovácsi Antal, titkár. □ Erdélynek kimerítő térképe is el fog készülni rövid idő alatt. Folyó évi május 1 -től fog­va hat katonai bizottság dolgozik rajta. A Kőhalomszék népessége az új nép­számlálás szerint 21,387 lélekből áll kik közül 10,668 férfi és 10,719 nő. A lakosság többsége (10,957) német ajkú; román nemzetiségűek a szék­ben 9451-en vannak. □ A n. szeben — nagy kapusi vonalrész bejárására kiküldött bizottság — mint a „Bermst. Ig.“ hallja, e hó 2- án fog N.-Szebenbe érkezni.­­ Figyelmeztetés. A midőn az erdélyi muzeum-egylet igazgatóválasztmánya a mai napon tartott üléséből kibocsátott hirdetményével a folyó évi rendes közgyűlést jövő április hó 28. és 29-ik napjaira egybehívja; egyszersmind, hivatkozva a részvényes tagokat illetőleg ama hirdetésbe foglalt figyelmeztetésre, kötelességének tartja hazafi biza­lommal felkérni mind­azokat a t. ez. hazafiakat, a­kik múzeumnak fennállhatása és felvirágoztatása iránt érdeklődnek, különösen pedig a személyen­kénti felszólításokkal megtalált volt t. ez. részvé­nyes tagtárs urakat, hogy a kapott felszólítás ér­telmében újból az egylethez csatlakozni és ez­által az egylet sikeres működését jövőre is nem csak támogatni, hanem úgy­szólván lehetővé tenni szí­veskedjenek. Tény lévén ugyanis, hogy intézetünk csak­is a hazafiak támogatására van utalva, azt hiszi az igazgatóválasztmány, nincs szükség annak hoszszas fejtegetésére, menynyire van az intézet rászorulva minden fillérre, a­melyet közművelődé­sünk előmozdítását igazán óhajtó lelkes hazafiak áldozatkészsége juttathat a múzeumnak Tíz évi fennállása óta múzeumunk, hála a lelkes részvét­nek, képes volt magát oly rangra felküzdeni a ha­­sonirányú intézetek sorában, a­mely hazánknak, s különösen azoknak a hazafiaknak, a­kik bármi kis részben hozzájárultak ez örvendetes gyarapodás és fejlődés létesítéséhez, becsületére válik. A pártolók tömeges visszavonulása egyszerre oly helyzetbe sü­­lyesztené vissza, a­mely minden működését csak­nem lehetetlenné tenné. Nem teheti fel tehát az igazgatóválasztmány, hogy ily tömeges visszavonu­lás bekövetkezhessék. Mindazonáltal arra kell kér­ni a tisztelt hazafiakat, hogy csatlakozó nyilatko­zataikkal szíveskedjenek nem késni, hanem azokat a lehetőségig a legközelebbi napokban az illető vi­déki megbízott­arakhoz beadni. Kik pedig vidé­kenként azok a lelkes hazafiak, a kik e nyilatko­zatok begyűjtését magukra vállalni szívesek voltak, a következő névsorból látható. Abrudbeány: T. ; Vancza József. Arad: T. Dobozy István. B. Há­nyad : T. dr. Máté János. Brád: T. Zakariás Dá­niel. Bratyicska: Br. Jósika Géza. Brassó: T. Ve­res György. Csicsó: T. Geréb Elek. Csik-Zsögöd: Migs Mikó Antal. Csúcs: T. ifj. Benkő Elek. Déés Migs Torma Károly, Pataky Ferencz, ifj. Róth Pál. Déva: T. Duma László. Dicsó­ Sz.­Márton: T. Vita Sándor. Felső Szálláspataka: M. Mara Lörincz. Fo­­garas: T. Bruszt Lajos. Gyergyó Sz. Miklós: T. Baló János. K. Fejérvár: Elekes Károly. Kentelke: Tiszt. Vályi Elek, esperes. Koncza: T. Csató Já­nos. Magyar Igen : T. Elekes György. Magyarlá­pos: T. köz. Voith Jakab. M. Újvár: T. La Borda Kálmán. M. Vásárhely: T. Bihari Sándor tanár. Nagy-Bánya: T. Stáncsek János. N. Enyed: Tiszt: Gonda József tanár. N. Körözs: Dr. Lengyel Dá­niel. Obrázsa: T. Anwander Antal. Pest: M Ta­kács János. Póka: T. Jakab Simon. Benedek: T. Csertán László. S. Sz. György : Migs Seethal Fe­rencz. Szamos Újvár: T. Török Péter, ügyvéd. Szászváros: T. Lészai Dániel, orvostudor. Szeben: T. Herszényi Sámuel. Szeged: T. Zsótér András. Székely Keresztur: T. Pap János. Sz.­Udvarhely : T. Solymosi János. Sz. Katolna: T. Cseh Ignácz. Szilágy Somlyó: T. Huber István. Szolnok: T. Bo­­rosnyai László. Tasnád Szántó: T. Kovácsi Sán­dor. Torda: T. Domján Miklós. Tövis: Tiszt. Grúz­­da Domokos, ev. ref. lelkész. Ugra: Migs Réz Sá­muel. Vajda-Hányad: Tiszt. Gál Sámuel, ev. ref. lelkész. Zilah: T. Török István, tanár. Az igaz­gatóválasztmány üléséből. Kolozsvárit, mart. 29 én 1870. Nagy Péter s. k., elnök. Finály Hen­rik s. k., titkár. *­ A csikszéki népszámlálásról kö­vetkező adatokat kaptunk: van Csikban 22,769 ház, ebben lakás 53,977, ezt lakja 24,563 család, még pedig 106,038 jelenlevő népességgel, eböl férfi 54,423 és nő 51,615, kik közül olvasni tud 3815 férfi 4866 nő, olvasni és írni tud 7482 férfi, és 1646 nő. Van még a hazában távol 2160 férfi 2337 nő, a rendes hadseregnél 651. a honvédség- Április 8

Next