Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-01-14 / 6. szám

Negyedik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre • Félévre . Negyedévre HaVorként 1 .­­. . . 12 frt — kr. . . . 3 . — . Megjelenik hetenkint háromszor: yssim­*p. Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. "­3 POLITIKAI LAP. 6-ik szám Kolozsvárn­, péntek Január 14.1870 Hirdetési dijak. Ötször hasékozott sor ért 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­­ményt is nyújt a kiadó-hivatal­■WSS­ Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Blamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit •• Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JANUÁR 13. l­egújabb távirati tudósítások. Pária, IsD.­U- A törvényhozótest tegnap ülé­sben Ollik­er következőleg nyilatkozott. Az a kabin­t első kötelességének tekinti, önökkel köz­lekedésbe lépni- Önök ismerik elveinket, mi a fel m­ertítendő összes kérdéseket legálisan fogjuk ér­telmezni. Aki a kormány rudján is azok maradunk a kik azelőtt voltunk. A minisztérium követni fog­ja a f­elvállalt művet és kitartólag fog munkáló is-adaddig, míg annak programmja meg leend va­­sitva. E művében szüksége volt az uralkodó­­i salátára, de kivonja a kamarák bizalmát is. A minisztérium a majoritás iránt annak támogatásá­ért, és az ellenzék iránt is, annak kifogásáért kö­szönettel leend. Ha azonban más férfiak jutnának majoritásra, a minisztérium sietni fog, azoknak adni át az ügyletek terheit. Adatok a kolozsvári népszámláláshoz. *) A városunkban f. hó 3 án megindított nép­számlálásnak legelőbb tudomásunkra jutott egyik ízletes eredménye a következő: A 7 utczából álló, fölvétel végett dr. Haller Landerer uraknak kiosztott, „belszéntized“ Vetvén számba, abban a 3 fogházat kivéve, a­me­ek külön írattak össze, 103 ház 225 elkülöní­tett lakosztállyal és 1331 személy találtatott. Ezek szerint a belszén­tizedben egy házat átlag, kerek számban 13 személy lakja, a mely észlelet, tekintve az ausztriai magyar birodalom fővárosait, eléggé kedvezőnek mondható ; a meny­­’"’ben az 1857-diki népszámlálás szerint, például átlag 50, Prágában 41 és Pesten 29 fa­­egy­házban összetömegitve k­imutatott 1331-nyi lakosság áll 758 férfi, 1 személyből, 100 A lakosra esik tehát , nő. Ezen viszony az általános statis­ztalatoktól igen eltérő abnormitásnak tert az 1857-ki népszámlálás szerint X) férfira jutott 101­8 nőszemély, hozz­ájárulván még azon constatau sony - os tyobb városokban a nőnemből! népességűé -July­a még sokkal feltűnőbb szokott lenni, így jöt­ 18­7 ben 100 filakéta példán! Salzburgban 128., 123.,, Kas,en 114. és 108 k nölakó. A fent említett eltérés valószínű okait akkor tüntetendjük ki, a mikor az egész vá­rosnak népszámlálási adatait ismerendjük; addig is csak gratulálhatunk a belszéntized hölgyeinek _ kik e részben bizonyára nem röstellendik, hogy minoritásban vannak. und. te—• #■** hI»n Hutai A belszentized népességének polgári állapot­­a vagy is családi viszonya a következő: esik: a nőtelenekre és hajadi­nokra ..................... 968 személy v.is 72.g°/( a házasokra .... 255 az özvegyekre és elvál­­takra ...... 108 Összesen 1331 személy 100% Ez határozottan kedvezőtlen viszonynak tű­nik fel, a­mennyiben az 1857-diki népszámlálás szerint a magyar tartományokban az összes né­pességből a nőtlen állapotúakra csak 54%, a há­zasokra ellenben 40%, az özvegyekre pedig 6% esett. Szintén igen szomorító észlelet derült ki a belszén­tized lakosságának „miveltségi foka“ irán­ti vizsgálatból, mert ugyanott az 1331 lakos kö­zül 246 személy, tehát 18,4% „sem olvasni, sem írni“ nem tud. Ezen valóban szégyenítő viszonynak mintegy mentségéül, az is kiszámíttatott, hogy az 1331 la­kos közül 94% a 7 évet még be nem töltötte, és így a pedagógia szerint az a. b. c ének ismerete alól még felmenthető. De a még mindig fennma­radó 9- re nézt, kivált egy fővárosban, és ahol még ennek gyypontjában, nincs mentség! Itt csupán a nyélt­ közoktatási minisztérium segíthet az absolutis­musnak ezen részakaratú mulasztási bűnén. A többször említett városrészben találtatott 937 „helybéli“, tehát 70.5% és 394 „idegen“ vagyis 29.6 Értésünkre esett, mikép a pénzügyi közegek, kivált a fogyasztási adónak kimérése tekintetéből, az illető szerződések megkötésénél már­is előre a jelenlegi népszámítás eredményét kötik ki a fizetés mennyiségének föltételéül! Ad­dig is, a­míg ezen tárgyhoz füzetesben hozzászó­lnánk, figyelmeztetni akarjuk mindazokat, a­ki­ket illet, hogy a „felvételi ivekhez“ csatolt hiva­talos oktatásnak 13 ik pontjában világosan meg­jegyeztetik, mikép: „az illetékességnek ily­­zsejjeui uiogyataroasa csak a népszám­lálásra nézve áll. Városunk népszámlálási positiv adatainak to­vábbi begyültével, folytatandjuk ezen kis statisti­­kai arithmeticát. **) t il elfogadtatván a közi­­miniszter aláírásával el­látva a közös külügyminisztériumhoz küldetett át, további intézkedés végett. Kijelenté átiratában a magyar kormány, hogy abba, miszerint a tárgyalá­sok Bukarestben vizessenek, beleegyezik, azonban ezeket még időelőttinek tartja. Egy­részt a jelen évszakban, a közlekedési eszközök hiányossága mellett ily küldetés igen terhes fogna lenni, de más­részt azon technikai szakszerű részletek, me­lyek műtani szakférfi kikületését szükségelik, még most úgy sem jönek szóba, hanem későbbi érte­kezletek tárgyai lesznek, midőn a vonal trach­o­­k­kin iránti tanulmányok befejezve lesznek.­­ Miu­tán most csak egy előleges szerződés megállapí­tásáról van szó, e részben pedig a miniszteri szerző­­désterv az alkudozások sikeres vitelére elegendő támpontokat nyújt, abbeli óhaját fejezi ki a mi­nisztérium, hogy az ebbeli tárgyalásokkal Zulauf főkonzul, ki Magyarország érdekei szemügyre vé­telében eddig is kellő erélyt és tapintatot tanúsí­tott, bizassék meg. A szerződési javaslat fősúlyt fektet arra, hogy mind a két egybekötő vonal egy­szerre vétessék munkálatba, illetőleg egy időben adassanak át a közlekedésnek. Ezek egyike Orso­­vánál eszközölje a csatlakozást, másika pedig az erdélyi (keleti) vasút valmely pontjáról a bodzai, vagy ojtozi szoroson át Foksányba vagy Galaczba vezessen. A vonalazási munkálatokkal magyar rész­ről Warring ur, a keleti vasut engedményese bízatott meg. 19-t n 8. Gir. Széchenyi István „Blick“-je. Közli K. PAPP Miklós. Midőn tagadhatatlan, hogy a fStetJLyi rablé a­­legdr^bb ko** ■ tűnw és nedig progressiv arányban, mid gy C naTaeA ef, hogy a hősé t­al~ " ^ végre Ütjük, ho« - jW “£ caert W­gA-** «■ wt10d^rtt « * - ? :lîtr­îeh A banhl! non mentiuntur — akkor ^ tatlan MoUére-re nem emlékem, ki a 8 or „1, jeles személyleirással ajandekoaW S, e y i „ illető férfiút meg nem ismern-ljes ‘'‘"Ven tények, melyeket tagadni ■ -„msen maga a kömény hirdeti ® -» t^A*' «-* «lék érvene“ .1, dühőni­k. U.kn Jeme­­nek egyebet üldözés, tizedelés és a J gesztésnél, és az ország nem egy rothadt gyümölcs, melyet szét sertéseknek eledelül dobni kell. d nható mi_ Vagy pedig ön togi^ * darabra, niszter, ravaszsága, es phyologiai is & kormányzati képességét illetőleg ^ ’ emellett álnok subjectum hogy valódi toilette-jében mutatni b t több joggal és igazsággal, mint 1 Wélt'most azt kérdezzük entity ha igaz is, hogy Magyarország kormány^0 “VJJJt ott mind­en a szó szoros éita, megy, oly jeles, mit mi egyéb , ii gazdálkod­gatunk, mi jogon történik tulaj­­­zás? — Igen, azt kérdjük öntől"hal Látom mily szemeket mereszt ön e kérdésre! Ne gondolja ön azonban, hogy én az uralkodó dynastia jogát, vagy tulajdonkép ezen jogát kétség­bevonni akarom. Csak az ön szájából szeretném hal­lani, mily joggal kormányoztatnak, vagy a­mint ön állítja, boldogittatnak jelenleg Magyarország lakosai ? Ő felsége a „legmagasabb császár“ az ön röp­­iratában annyira feldicsért magyar nép fölött vagy jure successionis, mint magyar király, vagy armor­um­ mint hóditó uralkodik. Mindkét minő­ségben nem uralkodhatik ő felsége, ámbár elég ha­talmas, ép oly kevéssé, mint egy leány ellenében az atya és férj szerepét együtt és egyszerre a ter­mészet isteni törvényei szerint játszani nem lehet. Ez valószínűleg nem kerülte ki excellentiád figyelmét, hiszen ön mesterségére nézve ügyvéd, és mint ilyen meglehetős névre tett szert. Úgy vagyunk értesülve, hogy ezen axiómat többször felhozták ön előtt, ön azonban erre nézve soha sem bocsátkozott vitába, sőt mindenkép igye­kezett ezen úgynevezett szőrszálhasogatást ignorálni s mások által is feledtetni, és úgy viselte magát, mint azon adós, ki fizetni képtelen lévén, vagy nem akarván, mindig azt kivánja, hogy beszéljenek már más tárgyról is, ne unatkoztassák örökké ezen egy­­gyel, és be kell vallani, hogy kényelmesebb liqui­date alig képzelhető, mint ha az ember a hitelezőt ignorálja, kivált ha az ember elég hatalmas ahhoz, hogy a farkas meséje szerint egyszerűen elsophisti­­sálja őt a­helyett, hogy kifizetné. Excellentiád igen jól tudja, hogy a magyar király nem úgy lesz, mint a francziák királya szo­kott lenni. Francziaországban ezt kiáltották: L­e r­o­i e­s­t mort, vive le roi, és a király a peu pré ké­szen volt, mert ez ősi szokás vala. Magyarország­ban azonban, ha pacta convent­a, eskük és szo­kásokat üres szalma és frasisnak feltüntetni nem akarunk, a király halálával. Az illető trónörökös semmi egyéb, mint a valószínűleg leendő, szóval virtuális király, s ha a rárótt kötelességeknek meg­felelni nem akar, és elég hatalommal is bir hozzá, uralkodhatik ugyan, de magyar király soha sem lesz, a mint II. József is, ki pedig sokat és erély­­lyel uralkodott, tulajdonkép soha sem volt az, mi különben eszébe is jutott, midőn a pallida mors, császári hálószobájának ajtaján kopogtatott, és egy rövid órában jónak látta mindazokat visszavonni, miket 10 évi uralkodása alatt geniális könnyelmű­séggel, és spirituális felületességében theoretisálni nagy bölcseségnek tartott. Vagy talán nem tudja a miniszter úr, mi kü­lönbség van a franczia és magyar király keletkezése között? Meglehet, hogy excellentiád a tárgy felől soha sem olvasott, soha sem hallott, hiszen a leg­több osztrák államférfiak eruditiója, politikai tudo­mány tekintetében, szokás szerint nem terjedt to­vább, legfeljebb addig, hogy a polgári törvénykönyv és a codex criminalis §§. könyv nélkü­l tudják, vagy legalább idézésükben nagy gyakorlottsággal bírnak, — és ha hasonnemű képzettségi kincstáruk még to­vábbra is terjed — mi ritkán történik,, s méltányo­san nem is követelhető, mert ők a folytonos és meg nem szakított kormányzás érdekében egész idejüket a peu pre üléssel és irka-firkával töltik el, — ez esetben egész tudományuk az angol alkotmány­nak, s az assamblée nationale legfrappánsabb határozatainak némi rapsodisticus ismeretéből áll, s talán néhány mélyen megbámult, de soha sem ér­tett elméleti excerptákból Kottek és Mittermayer et. Coup. után. Magyarország viszonyaiból, mely szom­szédországot hagyományos és előkelő elbizakodottság és suffisance-al kicsinyleni és megvetni már gyer­mekkorukban megtanulták, rendesen mit sem tud­tak, és most sem tudnak, ép úgy mint Newton és Leibnitz, ámbár a föld Dioscurjai nem dicsekedhet­tek azzal, hogy valami sokat tudnak a holdról vagy épen a Syriusról. Vagy mint a bécsiek, kik minden kedélyességük daczára, soha sem veszik az*““1.» u0^ ságot, hogy a sz. István tornyába felmen ’s­e Ju °­ia’ * gyönyörködjenek a szép környékben. ** auua^ ^au A miniszter úrnak tehát semmi oka sincs szé­­gyelni magát, az érintett különséget illető netaláni tudatlansága miatt, mert excellentiád e tekintetben a legválogatottabb társaságnak örvendhet, melynek tagjai a különben igen okos, és mindenféle tudomá­nyokkal túlontúl saturált bécsi tudósok, philosophok és cs. k. hivatalnokok, s pedig kivétel nélkül. E körülményt, értem a koronázást, pedig, már azon esetben, ha mit sem hallott is felőle excel­lentiád, egész kényelemmel láthatta volna, és igy valóban csodálkoznunk kell a fölött, hogy ez nagy­méltóságod becses figyelmét még is elkerülhette. A „Schänzel“ Pozsonytól csak egy ugrásnyira van, s igy excellentiád láthatta volna, hogy ott Ferdinánd császár, még felséges atyja Ferencz csá­szár életében, a szokásos szertartások és „lényeges­ségek“ kíséretében magyar királylyá koronáztatott. Francziaországban, hol a temérdek lángész, és a velük született petillans élet daczára az alkotmá­nyosság szellemét még nem fogták fel annyira, mint p. o. Angolországban — Francziaországban több lap következő értelemben nyilatkozott ez ese­ményről: „furcsa emberek azok a magyarok! Ne­künk egy király is már majdnem sok, s nekik kettő kell!“ Bécsben pedig sokan így nyilatkoztak: „Néz­zétek csak, a magyaroknak­­most már két királyuk van! Ez szép és okos dolog, mert kettő minden­esetre többet lát mint egy.“ Mások ellenben meg voltak győződve, hogy az egész „história“ csak azért történt, mert a magyar urak szívesen rendez­nek hasonló ünnepélyeket és szertartásokat, azért ily alkalommal „elkerülhetetlenül“ sokat vendégesked­nek, esznek, isznak és lármáznak. □ Erdélyi honvíd,^ ^véve kedv..«» beszéd hirlapilag ]atkozik a franczia kabinetváltozásról, a hogy későn jelent­sok közül ez alkalommal csak a „Times erre édes ifjú ur, hogy | *) Egy példányt küldnül ebből atz □ A magyar vasutaknak a moldva­­oláhországi vasutakhoz csatlakozása Erdélyt oly közelről érdeklő nagyfontoságú ügyében a köz­lekedési minisztérium egy nemzetközi szerző­dés tervet dolgozott ki, mely a minisztertanács ál­**) A legnagyobb érdekeltséggel várjuk. Szer­t. A gon­dolatszabads­­g és a spirituális hatalom. (La liberté de penser, jfin du pouvoir spirituel par Victor Guichard, ancien représen­­tant. Paris. 1869. A. Le Chevalier. I—IV. et 560 p.) II. Ha veszedelmes volt a kereszténységre a spi­rituális hatalom a pápaság emelkedése előtt, annál fenyegetőbb leve Péter apostol utódainak hatalma növekedésével. A nyugatrómai birodalom megdőlte véget vetett egy időre a spirituális hatalom vérlá­­zító merényeinek a gondolatszabadság ellen. Azon­ban ez alatt a római püspökből pápává lett pap­nak növekedett befolyása, s több reá nézve sze­rencsés körülmény és később II. Károly adomá­nya mind nagyobb-nagyobb hatalmat biztosítottak a „servus servorum dei“ kezébe. Már csak egy erélyes ember kellett a pápai székbe, a ki fel tud­ja használni előnyeit s ez elő is állott VII. Ger­gely személyében. Ettől fogva a spirituális hata­lom centráliséivá a pápa kezében, támogatva a tényleges anyagi hatalom s a kor szakkörű felfo­gása által, még iszonyúbb képeit nyújtja az ül­döztetésnek és elnyomásnak. Ginchard könyvének V. és VI. fejezetében követi a történelmet s a IX—XI. századok e nemű jeleneteit írja le. Egy­felől az egyház spirituális hatalma elvi meghatá­rozása és bővítése, másfelől a gyakorlati kivitel kegyetlensége jellemzik e korszakot. Mind nagyobb mérvet ölt a megégetés s divatba jő a javak con­­fiscatiója. A spirituális hatalom még ezzel sem elégedett meg, hanem nagyobb fegyveres hata­lomra áhítozott, am ezt II. Orbán a keresztes ha­dakkal vélte elérhetni. Megkezdődtek a keresztes­­háborúk (XII. XIII. század, Ginchard VII. feje), előbb csak a szent földért. A spirituális hatalom­ ebbeli műveletei s a keresztes hadak történetei nagyon ismeretesek; nem is szólunk hát azok­ról. Csak azt jegyezzük meg, hogy azok még in­kább növelték a fanatismust. A keresztes háborúk sokkal inkább használtak a pápáknak, mint a val­lásnak, mert a mint a szent föld ellen a keresztes hadmenetek megszűntek, a pápák az eretnekek el­len hirdettek keresztes hadakat s a spirituális ha­talom vérben fojta el a szabad véleményt. A vi­lági hatalom kardja majd mindenütt a pápa spiri­tuális hatalma szolgálatában állt, s „megértheti az ember a két hatalom együtt létezését a régi kor­mány elve szerint, mert mindketten ugyanazon elv­ből folytak (isteni jog), a midőn a király így szólt: „Az igazság az, a mit a pap tanít;“ a pap meg igy: „A kötelesség az, a mit a király pa­rancsol.“ A zsinatok gondoskodtak oly határoza­tokról, melyek szabad kezet engedtek a spirituális hatalom merényleteinek a gondolat- és vélemény­­szabadság ellen. Guichard könyve VIII. és IX. fejezetében az Albigensek elleni keresztes hadakat és üldözteté­seket tárgyalja. Francziaország délkeleti része a XII. század végén egyike volt azon idő legmivel­­tebb és leggazdagabb tartományainak. A mivelt­­séggel és gazdagsággal együtt járván a szabad gondolkodás, a pápák figyelmét nem kerülte el a Toulouse és Arles közti tartomány állapota. A spi­rituális hatalom vésztőkét határozó, s akarata a máglyák tüzében, kegyetlen kivégzésekben, egész városok és falvak elpusztításában szomorúan való­sult. A paradicsomból nem sokára a pusztulás pok­la lett. Segített a lateráni zsinat is s később VII. vagy szent Lajos (X. fej.) felállitá az inquisitiót. Szomorú e szó emlékezete; annyi iszony tapad hozzá, hogy még korunkban is a felindulás bizo­nyos nemével ejtjük ki, mintha az áldozatok száz­ezrei kíntát éreznék. Égettek, meggyaláztak nő­ket, pusztítottak, raboltak, rászedtek, szavukat megszegték stb. És hogy mindez a zsinatok vég­zéseinek s a pápák rendeleteinek egyenes végre-

Next