Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-01-14 / 6. szám
Negyedik évi folyam. Előfizetési feltételek: Évre • Félévre . Negyedévre HaVorként 1 .. . . 12 frt — kr. . . . 3 . — . Megjelenik hetenkint háromszor: yssim*p. Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. "3 POLITIKAI LAP. 6-ik szám Kolozsvárn, péntek Január 14.1870 Hirdetési dijak. Ötször hasékozott sor ért 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal■WSS Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Blamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit •• Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JANUÁR 13. legújabb távirati tudósítások. Pária, IsD.U- A törvényhozótest tegnap ülésben Olliker következőleg nyilatkozott. Az a kabint első kötelességének tekinti, önökkel közlekedésbe lépni- Önök ismerik elveinket, mi a fel mertítendő összes kérdéseket legálisan fogjuk értelmezni. Aki a kormány rudján is azok maradunk a kik azelőtt voltunk. A minisztérium követni fogja a felvállalt művet és kitartólag fog munkáló is-adaddig, míg annak programmja meg leend vasitva. E művében szüksége volt az uralkodói salátára, de kivonja a kamarák bizalmát is. A minisztérium a majoritás iránt annak támogatásáért, és az ellenzék iránt is, annak kifogásáért köszönettel leend. Ha azonban más férfiak jutnának majoritásra, a minisztérium sietni fog, azoknak adni át az ügyletek terheit. Adatok a kolozsvári népszámláláshoz. *) A városunkban f. hó 3 án megindított népszámlálásnak legelőbb tudomásunkra jutott egyik ízletes eredménye a következő: A 7 utczából álló, fölvétel végett dr. Haller Landerer uraknak kiosztott, „belszéntized“ Vetvén számba, abban a 3 fogházat kivéve, ameek külön írattak össze, 103 ház 225 elkülönített lakosztállyal és 1331 személy találtatott. Ezek szerint a belszéntizedben egy házat átlag, kerek számban 13 személy lakja, a mely észlelet, tekintve az ausztriai magyar birodalom fővárosait, eléggé kedvezőnek mondható ; a meny’"’ben az 1857-diki népszámlálás szerint, például átlag 50, Prágában 41 és Pesten 29 faegyházban összetömegitve kimutatott 1331-nyi lakosság áll 758 férfi, 1 személyből, 100 A lakosra esik tehát , nő. Ezen viszony az általános statisztalatoktól igen eltérő abnormitásnak tert az 1857-ki népszámlálás szerint X) férfira jutott 1018 nőszemély, hozzájárulván még azon constatau sony - os tyobb városokban a nőnemből! népességűé -Julya még sokkal feltűnőbb szokott lenni, így jöt 187 ben 100 filakéta példán! Salzburgban 128., 123.,, Kas,en 114. és 108 k nölakó. A fent említett eltérés valószínű okait akkor tüntetendjük ki, a mikor az egész városnak népszámlálási adatait ismerendjük; addig is csak gratulálhatunk a belszéntized hölgyeinek _ kik e részben bizonyára nem röstellendik, hogy minoritásban vannak. und. te—• #■** hI»n Hutai A belszentized népességének polgári állapota vagy is családi viszonya a következő: esik: a nőtelenekre és hajadinokra ..................... 968 személy v.is 72.g°/( a házasokra .... 255 az özvegyekre és elváltakra ...... 108 Összesen 1331 személy 100% Ez határozottan kedvezőtlen viszonynak tűnik fel, amennyiben az 1857-diki népszámlálás szerint a magyar tartományokban az összes népességből a nőtlen állapotúakra csak 54%, a házasokra ellenben 40%, az özvegyekre pedig 6% esett. Szintén igen szomorító észlelet derült ki a belszéntized lakosságának „miveltségi foka“ iránti vizsgálatból, mert ugyanott az 1331 lakos közül 246 személy, tehát 18,4% „sem olvasni, sem írni“ nem tud. Ezen valóban szégyenítő viszonynak mintegy mentségéül, az is kiszámíttatott, hogy az 1331 lakos közül 94% a 7 évet még be nem töltötte, és így a pedagógia szerint az a. b. c ének ismerete alól még felmenthető. De a még mindig fennmaradó 9- re nézt, kivált egy fővárosban, és ahol még ennek gyypontjában, nincs mentség! Itt csupán a nyélt közoktatási minisztérium segíthet az absolutismusnak ezen részakaratú mulasztási bűnén. A többször említett városrészben találtatott 937 „helybéli“, tehát 70.5% és 394 „idegen“ vagyis 29.6 Értésünkre esett, mikép a pénzügyi közegek, kivált a fogyasztási adónak kimérése tekintetéből, az illető szerződések megkötésénél máris előre a jelenlegi népszámítás eredményét kötik ki a fizetés mennyiségének föltételéül! Addig is, amíg ezen tárgyhoz füzetesben hozzászólnánk, figyelmeztetni akarjuk mindazokat, akiket illet, hogy a „felvételi ivekhez“ csatolt hivatalos oktatásnak 13 ik pontjában világosan megjegyeztetik, mikép: „az illetékességnek ilyzsejjeui uiogyataroasa csak a népszámlálásra nézve áll. Városunk népszámlálási positiv adatainak további begyültével, folytatandjuk ezen kis statistikai arithmeticát. **) t il elfogadtatván a köziminiszter aláírásával ellátva a közös külügyminisztériumhoz küldetett át, további intézkedés végett. Kijelenté átiratában a magyar kormány, hogy abba, miszerint a tárgyalások Bukarestben vizessenek, beleegyezik, azonban ezeket még időelőttinek tartja. Egyrészt a jelen évszakban, a közlekedési eszközök hiányossága mellett ily küldetés igen terhes fogna lenni, de másrészt azon technikai szakszerű részletek, melyek műtani szakférfi kikületését szükségelik, még most úgy sem jönek szóba, hanem későbbi értekezletek tárgyai lesznek, midőn a vonal trachokkin iránti tanulmányok befejezve lesznek. Miután most csak egy előleges szerződés megállapításáról van szó, e részben pedig a miniszteri szerződésterv az alkudozások sikeres vitelére elegendő támpontokat nyújt, abbeli óhaját fejezi ki a minisztérium, hogy az ebbeli tárgyalásokkal Zulauf főkonzul, ki Magyarország érdekei szemügyre vételében eddig is kellő erélyt és tapintatot tanúsított, bizassék meg. A szerződési javaslat fősúlyt fektet arra, hogy mind a két egybekötő vonal egyszerre vétessék munkálatba, illetőleg egy időben adassanak át a közlekedésnek. Ezek egyike Orsovánál eszközölje a csatlakozást, másika pedig az erdélyi (keleti) vasút valmely pontjáról a bodzai, vagy ojtozi szoroson át Foksányba vagy Galaczba vezessen. A vonalazási munkálatokkal magyar részről Warring ur, a keleti vasut engedményese bízatott meg. 19-t n 8. Gir. Széchenyi István „Blick“-je. Közli K. PAPP Miklós. Midőn tagadhatatlan, hogy a fStetJLyi rablé alegdr^bb ko** ■ tűnw és nedig progressiv arányban, mid gy C naTaeA ef, hogy a hősé tal~ " ^ végre Ütjük, ho« - jW “£ caert WgA-** «■ wt10d^rtt « * - ? :lîtrîeh A banhl! non mentiuntur — akkor ^ tatlan MoUére-re nem emlékem, ki a 8 or „1, jeles személyleirással ajandekoaW S, e y i „ illető férfiút meg nem ismern-ljes ‘'‘"Ven tények, melyeket tagadni ■ -„msen maga a kömény hirdeti ® -» t^A*' «-* «lék érvene“ .1, dühőnik. U.kn Jemenek egyebet üldözés, tizedelés és a J gesztésnél, és az ország nem egy rothadt gyümölcs, melyet szét sertéseknek eledelül dobni kell. d nható mi_ Vagy pedig ön togi^ * darabra, niszter, ravaszsága, es phyologiai is & kormányzati képességét illetőleg ^ ’ emellett álnok subjectum hogy valódi toilette-jében mutatni b t több joggal és igazsággal, mint 1 Wélt'most azt kérdezzük entity ha igaz is, hogy Magyarország kormány^0 “VJJJt ott minden a szó szoros éita, megy, oly jeles, mit mi egyéb , ii gazdálkodgatunk, mi jogon történik tulajzás? — Igen, azt kérdjük öntől"hal Látom mily szemeket mereszt ön e kérdésre! Ne gondolja ön azonban, hogy én az uralkodó dynastia jogát, vagy tulajdonkép ezen jogát kétségbevonni akarom. Csak az ön szájából szeretném hallani, mily joggal kormányoztatnak, vagy amint ön állítja, boldogittatnak jelenleg Magyarország lakosai ? Ő felsége a „legmagasabb császár“ az ön röpiratában annyira feldicsért magyar nép fölött vagy jure successionis, mint magyar király, vagy armorum mint hóditó uralkodik. Mindkét minőségben nem uralkodhatik ő felsége, ámbár elég hatalmas, ép oly kevéssé, mint egy leány ellenében az atya és férj szerepét együtt és egyszerre a természet isteni törvényei szerint játszani nem lehet. Ez valószínűleg nem kerülte ki excellentiád figyelmét, hiszen ön mesterségére nézve ügyvéd, és mint ilyen meglehetős névre tett szert. Úgy vagyunk értesülve, hogy ezen axiómat többször felhozták ön előtt, ön azonban erre nézve soha sem bocsátkozott vitába, sőt mindenkép igyekezett ezen úgynevezett szőrszálhasogatást ignorálni s mások által is feledtetni, és úgy viselte magát, mint azon adós, ki fizetni képtelen lévén, vagy nem akarván, mindig azt kivánja, hogy beszéljenek már más tárgyról is, ne unatkoztassák örökké ezen egygyel, és be kell vallani, hogy kényelmesebb liquidate alig képzelhető, mint ha az ember a hitelezőt ignorálja, kivált ha az ember elég hatalmas ahhoz, hogy a farkas meséje szerint egyszerűen elsophistisálja őt ahelyett, hogy kifizetné. Excellentiád igen jól tudja, hogy a magyar király nem úgy lesz, mint a francziák királya szokott lenni. Francziaországban ezt kiáltották: Le roi est mort, vive le roi, és a király a peu pré készen volt, mert ez ősi szokás vala. Magyarországban azonban, ha pacta conventa, eskük és szokásokat üres szalma és frasisnak feltüntetni nem akarunk, a király halálával. Az illető trónörökös semmi egyéb, mint a valószínűleg leendő, szóval virtuális király, s ha a rárótt kötelességeknek megfelelni nem akar, és elég hatalommal is bir hozzá, uralkodhatik ugyan, de magyar király soha sem lesz, a mint II. József is, ki pedig sokat és erélylyel uralkodott, tulajdonkép soha sem volt az, mi különben eszébe is jutott, midőn a pallida mors, császári hálószobájának ajtaján kopogtatott, és egy rövid órában jónak látta mindazokat visszavonni, miket 10 évi uralkodása alatt geniális könnyelműséggel, és spirituális felületességében theoretisálni nagy bölcseségnek tartott. Vagy talán nem tudja a miniszter úr, mi különbség van a franczia és magyar király keletkezése között? Meglehet, hogy excellentiád a tárgy felől soha sem olvasott, soha sem hallott, hiszen a legtöbb osztrák államférfiak eruditiója, politikai tudomány tekintetében, szokás szerint nem terjedt tovább, legfeljebb addig, hogy a polgári törvénykönyv és a codex criminalis §§. könyv nélkül tudják, vagy legalább idézésükben nagy gyakorlottsággal bírnak, — és ha hasonnemű képzettségi kincstáruk még továbbra is terjed — mi ritkán történik,, s méltányosan nem is követelhető, mert ők a folytonos és meg nem szakított kormányzás érdekében egész idejüket a peu pre üléssel és irka-firkával töltik el, — ez esetben egész tudományuk az angol alkotmánynak, s az assamblée nationale legfrappánsabb határozatainak némi rapsodisticus ismeretéből áll, s talán néhány mélyen megbámult, de soha sem értett elméleti excerptákból Kottek és Mittermayer et. Coup. után. Magyarország viszonyaiból, mely szomszédországot hagyományos és előkelő elbizakodottság és suffisance-al kicsinyleni és megvetni már gyermekkorukban megtanulták, rendesen mit sem tudtak, és most sem tudnak, ép úgy mint Newton és Leibnitz, ámbár a föld Dioscurjai nem dicsekedhettek azzal, hogy valami sokat tudnak a holdról vagy épen a Syriusról. Vagy mint a bécsiek, kik minden kedélyességük daczára, soha sem veszik az*““1.» u0^ ságot, hogy a sz. István tornyába felmen ’se Ju °ia’ * gyönyörködjenek a szép környékben. ** auua^ ^au A miniszter úrnak tehát semmi oka sincs szégyelni magát, az érintett különséget illető netaláni tudatlansága miatt, mert excellentiád e tekintetben a legválogatottabb társaságnak örvendhet, melynek tagjai a különben igen okos, és mindenféle tudományokkal túlontúl saturált bécsi tudósok, philosophok és cs. k. hivatalnokok, s pedig kivétel nélkül. E körülményt, értem a koronázást, pedig, már azon esetben, ha mit sem hallott is felőle excellentiád, egész kényelemmel láthatta volna, és igy valóban csodálkoznunk kell a fölött, hogy ez nagyméltóságod becses figyelmét még is elkerülhette. A „Schänzel“ Pozsonytól csak egy ugrásnyira van, s igy excellentiád láthatta volna, hogy ott Ferdinánd császár, még felséges atyja Ferencz császár életében, a szokásos szertartások és „lényegességek“ kíséretében magyar királylyá koronáztatott. Francziaországban, hol a temérdek lángész, és a velük született petillans élet daczára az alkotmányosság szellemét még nem fogták fel annyira, mint p. o. Angolországban — Francziaországban több lap következő értelemben nyilatkozott ez eseményről: „furcsa emberek azok a magyarok! Nekünk egy király is már majdnem sok, s nekik kettő kell!“ Bécsben pedig sokan így nyilatkoztak: „Nézzétek csak, a magyaroknakmost már két királyuk van! Ez szép és okos dolog, mert kettő mindenesetre többet lát mint egy.“ Mások ellenben meg voltak győződve, hogy az egész „história“ csak azért történt, mert a magyar urak szívesen rendeznek hasonló ünnepélyeket és szertartásokat, azért ily alkalommal „elkerülhetetlenül“ sokat vendégeskednek, esznek, isznak és lármáznak. □ Erdélyi honvíd,^ ^véve kedv..«» beszéd hirlapilag ]atkozik a franczia kabinetváltozásról, a hogy későn jelentsok közül ez alkalommal csak a „Times erre édes ifjú ur, hogy | *) Egy példányt küldnül ebből atz □ A magyar vasutaknak a moldvaoláhországi vasutakhoz csatlakozása Erdélyt oly közelről érdeklő nagyfontoságú ügyében a közlekedési minisztérium egy nemzetközi szerződés tervet dolgozott ki, mely a minisztertanács ál**) A legnagyobb érdekeltséggel várjuk. Szert. A gondolatszabadsg és a spirituális hatalom. (La liberté de penser, jfin du pouvoir spirituel par Victor Guichard, ancien représentant. Paris. 1869. A. Le Chevalier. I—IV. et 560 p.) II. Ha veszedelmes volt a kereszténységre a spirituális hatalom a pápaság emelkedése előtt, annál fenyegetőbb leve Péter apostol utódainak hatalma növekedésével. A nyugatrómai birodalom megdőlte véget vetett egy időre a spirituális hatalom vérlázító merényeinek a gondolatszabadság ellen. Azonban ez alatt a római püspökből pápává lett papnak növekedett befolyása, s több reá nézve szerencsés körülmény és később II. Károly adománya mind nagyobb-nagyobb hatalmat biztosítottak a „servus servorum dei“ kezébe. Már csak egy erélyes ember kellett a pápai székbe, a ki fel tudja használni előnyeit s ez elő is állott VII. Gergely személyében. Ettől fogva a spirituális hatalom centráliséivá a pápa kezében, támogatva a tényleges anyagi hatalom s a kor szakkörű felfogása által, még iszonyúbb képeit nyújtja az üldöztetésnek és elnyomásnak. Ginchard könyvének V. és VI. fejezetében követi a történelmet s a IX—XI. századok e nemű jeleneteit írja le. Egyfelől az egyház spirituális hatalma elvi meghatározása és bővítése, másfelől a gyakorlati kivitel kegyetlensége jellemzik e korszakot. Mind nagyobb mérvet ölt a megégetés s divatba jő a javak confiscatiója. A spirituális hatalom még ezzel sem elégedett meg, hanem nagyobb fegyveres hatalomra áhítozott, am ezt II. Orbán a keresztes hadakkal vélte elérhetni. Megkezdődtek a keresztesháborúk (XII. XIII. század, Ginchard VII. feje), előbb csak a szent földért. A spirituális hatalom ebbeli műveletei s a keresztes hadak történetei nagyon ismeretesek; nem is szólunk hát azokról. Csak azt jegyezzük meg, hogy azok még inkább növelték a fanatismust. A keresztes háborúk sokkal inkább használtak a pápáknak, mint a vallásnak, mert a mint a szent föld ellen a keresztes hadmenetek megszűntek, a pápák az eretnekek ellen hirdettek keresztes hadakat s a spirituális hatalom vérben fojta el a szabad véleményt. A világi hatalom kardja majd mindenütt a pápa spirituális hatalma szolgálatában állt, s „megértheti az ember a két hatalom együtt létezését a régi kormány elve szerint, mert mindketten ugyanazon elvből folytak (isteni jog), a midőn a király így szólt: „Az igazság az, a mit a pap tanít;“ a pap meg igy: „A kötelesség az, a mit a király parancsol.“ A zsinatok gondoskodtak oly határozatokról, melyek szabad kezet engedtek a spirituális hatalom merényleteinek a gondolat- és véleményszabadság ellen. Guichard könyve VIII. és IX. fejezetében az Albigensek elleni keresztes hadakat és üldöztetéseket tárgyalja. Francziaország délkeleti része a XII. század végén egyike volt azon idő legmiveltebb és leggazdagabb tartományainak. A miveltséggel és gazdagsággal együtt járván a szabad gondolkodás, a pápák figyelmét nem kerülte el a Toulouse és Arles közti tartomány állapota. A spirituális hatalom vésztőkét határozó, s akarata a máglyák tüzében, kegyetlen kivégzésekben, egész városok és falvak elpusztításában szomorúan valósult. A paradicsomból nem sokára a pusztulás pokla lett. Segített a lateráni zsinat is s később VII. vagy szent Lajos (X. fej.) felállitá az inquisitiót. Szomorú e szó emlékezete; annyi iszony tapad hozzá, hogy még korunkban is a felindulás bizonyos nemével ejtjük ki, mintha az áldozatok százezrei kíntát éreznék. Égettek, meggyaláztak nőket, pusztítottak, raboltak, rászedtek, szavukat megszegték stb. És hogy mindez a zsinatok végzéseinek s a pápák rendeleteinek egyenes végre-