Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-01-16 / 7. szám

egytérítési feltételek: 7-ik szám­­a folytul. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Monostor utcr.« L. Bányai ház alatt_MA&TAE . . . . 12 frt — kr. tívre . ■ Félévre . . Negyedévre i1 é­venként 3 .­­ 1 .­­Megjelenik hetenkint háromszor. Vezérnap, Sierdence Pénteken. POLITIKAI LAP.­irdetési dijak. Ötször hasábozott eur éra 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó­hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer címmel. Enyeden: Tőkei János. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt.­ Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JANUÁR 15. Legijabb távirati tudósítások. Párig, jan. 13. Roppant néptömeg jelent meg tegnap este a Bonaparte Péter által meggyil­kolt Noir Victor (I. „KUlf.“ rovatunkat) temetésén. Rochefortot, ki a halottas ház egyik ablakából szónokolt, gyakran félbeszakiták a népnek „éljen Rochefort“ kiáltásai. A szertartásnál se katonák, se rendőrök nem valának láthatók. A gyilkossági ügyben az elővizsgálat már be van fejezve s leg­közelebb ítélet fog hozatni. Pest, jan. 14. E hó 24 én Bécsben egy bi­zottmány fog összeülni a magyar osztrák consul­­ság ügy rendezése végett. Gr. Zichy József Fiume kormányzójává neveztetett ki­ A házasság.­n. Jogosult-e váljon az állam profánná ke­zével belenyúlni a házassági kapocs létesí­tésének szentélyébe; jogosult-e hatalmába vonni a házasságot is, melynek megkötése hosszú időkön keresztül az egyház kizáróla­gos jogának ismertetett el? E kérdéssel kell tisztába jönnünk, mi­előtt megkísérthetnék némi csekélységgel hozzá­járulni azon előítéletek, az elfogultság azon rémképeinek eloszlatásához, melyeket a sötétség apostolai oly buzgóan hintenek el minden felé, hogy előre is megnehezítsék egy netalán hozandó házassági törvény békés ke­resztülvitelét, czélszerű végrehajtását. A házasság kérdésének megoldása az államra nézve tagadhatlanul a legbehatóbb jelentőséggel bír. A családnak épen úgy, mint az államnak, a házasságban tétetnek le alapkövei,­­ ha ezen alapkövek nem állanak szilárd, organikus összeköttetésben a reájuk helyezett épülettel, vagy attól, a család- és államtól isolálva, egy külön testületnek, az egyháznak homoktalajára helyeztetnek, vaj­mi nagy mértékben veszélyeztetve lesz ez­által maga a családi és állami élet, az em­ber létczéljainak e kettős valósítási köre is. Ha igaz az, hogy a házasság első le­gális formája azon társulásnak, mely maga­sabb fokra emelkedve, az „állam“ nevet vi­selő nagy társaságot adja; ha igaz, hogy a házasságban találjuk fel kiinduláspontját az életténykedések azon számos nemének, me­lyek az egyént az államnak, vagy az álla­mi alkotmány által megteremtett kisebb cor­­poratióknak, a törvényhatóságok­ és közsé­geknek működő tagjává teszik, akkor ta­gadni a házasságnak államintézményi termé­szetét és jellegét annyi volna, mint magát az államot nem ismerni el államnak, annyi volna, mint eltagadni illetőségét azon viszony­latok szabályozására nézve is, melyek nem­csak a legszorosabb összefüggésben állanak a házassági kötelékkel, hanem — mint p. az örökösödés, a hitbér, a szülő- gyermeki jo­gok és kötelességek stb. — közvetlenül a há­­zassságnak következményei. Az államnak egyébiránt nem annyira joga, mint inkább kötelessége a házasságot felszabadítani az egyházi hatalom, a feleke­zeti egyoldalúság békáiból. Az államnak kö­telessége elvégre lehetetlenné tenni azon visszaélések ismétlődését, melyek a házas­ságra nézve — ha ez az egyház kezei között maradna — elkerülhetlenek lennének mindad­dig, a­míg csak különböző vallásfelekezetek fognak létezni. Egy történetíró*­ mondja, hogy a XVII. század végén Carolina, észak-amerikai ál­lamban azért hozatott be a polgári házas­ság, mert nem voltak elegendő számmal a papok. Nálunk a házasság egyházi megkö­tése ellen harc­oló érvek egyik legnyomó­­sabbja épen az, hogy igen­is nagy szám­mal vannak a vallásfelekezetek. Szentség a házasság, azt hozzák fel ellenünk az egyház emberei. Szentség a há­zasság, ezt állítjuk mi is, szentsége a szív­nek, szentsége a kebel legnemesebb érzel­meinek, melyet nem szabad a házas élet te­réről kizárt,­­ igy annak szentségével isme­retlen egyház, s a fölötte féltékenyen ver­seny­gös-közivakodó felekezetek által továbbra is megaketőségtelenittetni engednünk. IV___ “A ——————— n i um ......»will n wf r. ina i Az 1807-ki magyar országgyűlésről. Egykorú kéziratok nyomán irta: Molnár Antal. IV. Vay Miklósnak azon szabadelvű beszéde, melyet egykorú kútfőink után múlt czikkünk­­ben ismertetünk, természetesen rendkívüli vissza­tetszést szült a bécsi udvarnál. Hallatlan vakme­rőségnek tetszhetett az uralkodó körében e fellé­pése egy magyar mágnásnak, azon testület egyik tagjának, melytől a kormány megszokta már csak a servilis hódolásnak nyilatkozatait, csak saját akaratának viszhangját hallani. S hogy a példa ne találjon követőkre, jónak látták Bécsben a szi­gorú megtorlás eszközeit alkalmazni , Vay ellen. „Egyszer — ezeket írja Kazinczy Cserey Far­kashoz 1807. oct. 7-ről keltezett levelében — Vay levelet vesz, hogy menjen (Bécsbe), s mig felér is, küldje fel az Oratio párját, még pedig, hogy hiteles legyen, mások által subscribálva, a kik ta­­nuji legyenek, hogy egyebet nem mondott. Vay csak akkor producálta az Oratio brouillonját, és igy nem igaz, hogy a sessio után, melyben azt mondotta, ijedve adta ki mindennek. (Ezen állí­tást találtuk forrásainknak egyike, Nagy Gábor le­velében is.) Elvitte azt a bátyjához, Józsefhez, s kérte ötét, hogy ha baja talál lenni oda fel, fogja pártját. Sírva váltak el. Vay József a nála ha­gyott oratiot elhordozta az első Püspökök és Regni Bárok köztt, s kérte, hogy authentizálják. Megtette mindenik, csak gróf Széchényi nem. Más-­nap Széchényi Vay Józsefnek eggy igen hossza levert fit, melynek az volt summája, hogy ő el­felejtette, mit mondott Vay Miklós, azt azonban áttestálja, hogy a Felség ellen egyenesen Semmit nem mondott.“ Vay Miklóst neje egy bü­nő és lelkes hon­leányhoz egyaránt méltó e szavakkal eresztette föl Bécsbe: Miklós, két dolgot kérek tőled, s úgy osztáv nyugton leszek, ha fogadod: alacsony- ságot ne kövess el, s mérsékeld fü­zedet! — A büntetés felöl, mellyel az udvar K. Vayt sújtotta, egy más levélben a következőket olvas­suk : „Tegnapelőtt Ujhelyben Generális Gyűlésünk lévén, megjelentem ott ... . Az ebédnél Fő Nótá­rius Sós László curentáltatta a vendégek között azon parancsolatot, melly a Regementeknél publi­­cáltatott Vay Miklós eránt. Benne van abban ő Felségének Károly Herczeghez küldött levele, mely­ben az parancsoltatik, hogy Vayt a Generálisok listájából töröltesse ki s a Generalisi Diplomát tőle vétesse vissza. Az expressiok közti ezek: Frechheit, és roh­antastete elrettentettek. De nem csalta meg szememet ez a harmadik is: vorlaufig, ott, a­hol ő Felsége B. Vaynak büntetése felöl Károly Erzherczeghez szólt.“ Kellemetlen érzést szült a kormánynak épen oly igaztalan, mint szigorú eljárása minden igaz hazafi keblében. Kifejezést ad ezen érzetnek Ka­­zinczynak egyik, 1807. aug. 28 ról keltezett leve­le is a következő érdekes sorokban: „Édes barátom — úgymond —, Te tudod, hogy én Vay Miklóst mennyire tiszteltem s szerettem. Születendő gyer­mekemnek ő lesz a keresztatyja, *) mint Phigienek volt a Te nagy Sógorod (b. Wesselényi Miklós). Elképzelheted tehát, hogy ez az ő esete engem melly igen levert. Nem merek jót reményiem. Az *) E gyermek, kit Kazinczy a fenellei sorok írásakor már az atya édes reményével várt, ugyanazon év dec. 4-én született meg, s a keresztségben Eugenia Petronella Nicolais­sa Barbara ne­veket kapott. A „Nicolaissa“ nevezet keresztatyja b. Vay Miklós után avatott neki annyival inkább, mert a keresztelés dec. 6-án, tehát a keresztatyának névnapján történt meg. Udvar nem igen fogja viszszavonhatni a szavát. Azonban mind a Császár kegyességétől, mind a Palatínus bölcs közbenjárásától igen sokat remény­tek. — Francziaországot s Revolutionális emléke­zeteket illetni minden bizonnyal csiklandóbb dolog, mint hogy egy eszes ember, a mi ilyennek Vayt az egész világ ismeri, ok nélkül, még­pedig igen nagy ok nélkül arra vetemedhessen: azt kell te­hát hinnem, hogy annak előhozására igen fontos­nak látszó okok indították Vayt. Ellenben a Pala­tinos tüzes felelete s az a sujtás, a­mellyet az maga után vont, azt mutatják, hogy a Vay lépése bátrabb, merészebb, vakmerőbb volt, mint kellett volna lennie. Nyughatatlan vagyok látni, mi lesz a dologból. Adja Isten, hogy benne a Fejedelem, a Palatínus, Vay, s mind a három együtt, tudniilik a Haza, nyerjenek.“ Kazinczy reményei részben teljesültek is. Az országos rendek minden gyávaságuk mellett sem nézhették összedugott kezekkel e törvényszegést, a törvényhozói szól­lásszabadság e lábbal taposását. Felírtak tehát „a magok Circularis sessiojokból“ az ország birájához, b. Ürményi Józsefhez, kije­lentvén, hogy „nagyon consternálta a Statusokat annak látása, hogy b. Vay Miklós, a­ki Regalis által hivatott meg az országgyűlésre, és úgy szólt ott, mint katona, katonai tisztségétől fosz­tatott meg.“ Kérik tehát, hogy, a nádor Bécs­ben levél, tartson „Regnicolaris Sessiót e végre.“ Az ország bírája ezen irat vétele után fel­ment Bécsbe. „Csakhamar — igy folytatja egykorú levél­­kutfőink egyike az ügy részleteinek leírását — publicáltaték a katonaságnál a Cassatio. A Statu­sok felzendülnek. Conferentiákat tartanak, s imák a Judex Curiaenak, hogy ez tartson Sessiot, a Pa­latínus Bécsben levél. Ez azon érv alatt, hogy Váczra megyen, Bécsbe futott. A Conferentián­ál­* * Következetesek vagyunk a mozdulatlan­ságban. Látom, hogy kormányunk a tudomány és ha­ladás érdekében kaszárnyákat s dohánygyárakat építtet, mi még kevesebbet teszünk a kormánynál. Nagy helyesen több szabadságot kérünk, nagyon helytelenül a meglevőt sem utilizáljuk a kellő mérvben; autonomia minden ajkon, és zsibbadt aluszékonyság ural, az autonómia körében eső csaknem minden téren. A helyzet javítására mit sem teszünk, de ha osztrák barátaink (?) gyenginket a külföld elé tálalják, mitsem használó szitkokra pazarolja bara­só jelent meg a Bán, a­ki minden tekintetben tiszteletes fér­fi. Azonban az ő példája Péchy Imrét reá nem bírta, hogy ezen dolog miatt meg­jelenjen, s ez a két Vaynak képzelhetetlenül fájt. De nem minden Diáét. Ablegatus bir Péchy Imrei lélekkel. Ott bátran viselék magukat. Vay Bécsben Károly Herczegnél jelenik meg. Kiszent, hogy Vay nem katona többé, neki pedig Diáét. Ablegatussal semmi dolga. Vay be nem eresztetett. Azonban a Pesti tűz a Ministeriumot arra bírta, hogy tartson Conferentiát. A Palatínus azzal fenyegetőzött, hogy leteszi Méltóságát, ha Vay nem reponáltatik. Ká­roly herczeg azzal, hogy leteszi a Generalissimus­­ságot, ha igen. Gróf Stadion és Vrbna azt vitat­ták, hogy a Fejedelem nem compromitálhatja ma­gát, pedig fogná, ha Vay reponáltatnék. Zichy Károly azt vitatta, hogy a Fejedelem megtéved­­het, mert nem Isten, s hibája helyrehozása meg dicsőségére válik. Ezt annál inkább lehetett, mert a Fejedelem declarálta, hogy a Vay cassatiója eránt Károlynak irt Handbiller felöl semmit nem tud. S Vay repokáltatott. A Császár Styriába, Ká­roly Herczeg Prágába menvén, János herczegre bizattaték a Publicatio. Ez ezen kifejezéssel volt: Ausbesonderer Gnade. A Statusok lármára kertek, hogy az nekik nem elég. A Palatínus fel­irt János öcscséhez, hogy hiba esvén az expedi­­ti­óban, azt hozza helyre. János a Fejedelemnek irt a„Többet ennél nem tudok“ igy végzi be le­veleztek iratának ide vonatkozó részét. Többet a közlötteknél m­i sem tudunk az 1807-ki országgyű­lésnek e minden tekintetben legnevezetesebb epi­­sodjáról. □ Az igazságügyi minisztérium elké­szült az alsóbb bíróságok szervezésére vonatkozó mun­­kálataival az az Ügyben 4 törvényjavaslat fog az or­­szággyűltő elé terjeszteni, a­melyek közül az el­ső folyamodási kir. törvényszékekről szólónak alap­vonásai a következők: Az első folyamodási bíró­ságok : a) a békebirák, b) a kir. járásbiróságok c) a kir. törvényszékek, d) a buda­pesti kir. keres­kedelmi és váltó-törvényszék. A járásbíróság egyes bíróság és a járásbiróból vagy aljárásbiróból áll. A felügyeletet a kir. törvényszék elnöke gyakorol­ja. Azon járásban, a­hol a törvényszék székel, en­nek egyik tagja végzi a járásbirói teendőket. A kir. törvényszék áll: egy elnökből, több ülnökből és jegyzőből. A törvényszéki bírák fizetése 10 évi szolgálat után tíz, és minden további 5 év után öt százalékkal emelkedik, ha addig magasabb ál­­ l) Neumann „Geschichte der Vereinigten Staaten von Amerika“ ez. müvében. lásba nem léptek. A törvényszékekhez bírói vég­rehajtók neveztetnek ki, különösen fontos esetük­ben egyik törvényszéki tag s illetőleg a járásbíró is megbízható a végrehajtással. A járásbíróságok és törvényszékek száma és az utóbbiak székhelyei a törvényben vannak meghatározva. A járások te­rületét a törvényhatóságok meghallgatása után az igazságügyminiszter határozza meg. E felosztás végmegállapítás végett a törvényhozás elé terjesz­tetik. A járásbíróságok hatáskörébe polgári ügyek­ben a jelenlegi egyes bírák teendői mennek át, a mennyiben t. i. ezek a békebirák hatáskörébe nem utasittattak. Bűnvádi ügyekben szintén az eddig az egyes bíróságok elé tartozó esetekben, továbbá az 1848. XVIII. sajtótörvény 32, 35, 36, 39, 40, 41 és 44. § ainak és az 1848. XXXI. színházak­ról szóló törvény 1. és 3. § ainak megszegése esetében ítélnek. Ezenkívül a törvényszék hatáskö­rébe tartozó bűnügyekben a vizsgálatot teljesítik. Úrbéri, tagosítási ügyekben az előmunkálatokat, egyezségi kísérleteket végzik. A járásbírósághoz tartozó bűnügyekben másodbiróság a kir. tábla. A kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak; —• a mostani társas bíróságokhoz tartozó polgári ügyek, a váltó és kereskedelmi ügyek,az 1868: XXI. tvez. 79. § ában foglalt kártérítési ügyek és a 100. § ában érintett ügyek, melyek eddig a pénzügyi törvényszékekhez tartoztak, a jelenlegi társasbíró­ságokhoz tartozó bűnvádi ügyek, végül az úrbéri s tagosítási ügyek. Bányaügyekben mindössze hat törvényszék ruháztatik fel birói hatósággal. Az es­küdtszékek elé tartozó sajtóvétségekre nézve pe­dig tíz törvényszék van birói hatósággal felruház­va az illető területekre nézve. A nóta perekben a pesti és illetőleg a m.-vás­ár­helyi kir törvény­székek az első folyamodási bírói hatóságok. Az átmeneti intézkedések szerint a napot, melyen a bíróságok működésüket megkezdték, az igazság- Ügyminiszter határozná meg, valamint a miniszter el jogosíttatnék arra is, hogy, tekintve a szervezet nagy nehézségeit, az új bíróságokat egyenként is felállíthassa. Továbbá a törvényhatóságok kötelez­­tetnének az eddig bírói czélokra szolgált helyisé­güket és szerelvényeket, a börtönöket is ide értve,­­ az új bíróságoknak átengedni. Az ezenkívül szük­séges helyiségeket az igazságügyi miniszter kisa­játítás útján szerezné meg. □ Brassóban karácsony estéjén fejeztettek be a helyhatósági választások. E városban képvi­selve van mind a három erdélyi nemzetiség. A vá­lasztásokra alakult pártok különösen azon voltak, hogy nemzetiségük befolyását lehető mérvben ér­vényesítsék. Csak az egyik, a magyarokból, a szászok minoritásából s a németekből álló párt tö­rekedett arra, hogy kerülje a nemzetiségi huzavo­nát s inkább czélarányos hely­hatósági igazgatást hoz­zon létre. Az úgynevezett haladó párt. De mi tör­ténik? Elenében egyesül a különben egymást gyű­lölő szász és román majoritási párt s a választás­&xíz-£ ».'Icámon——————■——- nál mind saját jelöltjeit viszi keresztül s a boszn politicáját követve, a választásnál a haladási pár­tot, különösen a magyar elemet majdnem teljesen kizárta.­­ Pedig épen e párt van leginkább hivat­va a különféle nemzetiségek közti egyetértést helyeállítani. Ez is példa rá, hogy ha ez uraknak uralkodási hajlamaikhoz még a többségi számot is megadták volna az istenek, részükről gyönyörű szép elnyomási politikát bámulhatna a világ! Furcsaságok. (Mö.) Mivel adtunk, haladunk, maholnap bizonyo­san felvergődünk az európai kulturnemzetek tudomá­nyos színvonalára. Nem is lehet ez másképen, hisz szájunkról mindig a „reform“, a „haladás“, „kul­túra“, „tudomány“ csengő szavai hangzanak alá. Haladásunk mellett bizonyítanak a tények is. Ponyvairodalmunk virágzik : a „Magyar Álam“-ok, „Hírmondók“, „Ludas Matyik“, „Nép Szava“ ,­s Bocsánszki apokaliptikus folyóiratai gombaszámra teremnek , s elhull a „Budapesti Szerfle“ a „Sá­rospataki Füzetek“, precariussá vált (Jf „Tanügyi Füzetek“ tétele stb. Facta loquutntur. Jellemző, hogy tanügyi folyóirataink között csak egy tartja fenn állandóan magát, a „Tanodai Lapok“, melyet a népbutító irodalmi irányzat egyik ösztövér agyú vezére Lonkai Antal szerkeszt: Sic itur ad astra. * * * A­ki tudományos állapotainkról kíván írni, nézze meg azok fokmérőjét. Eggenberger akadé­miai könyvárus raktárában halomra hevernek tudós társaságunk kiadványai. A legjobb esetben elkel egy füzetből 150 példány. Az erdélyi múzeum könyvkereskedője Stein is bátran tarthatna „rákászatot;“ a múzeumegy­­let évkönyvei a „lasciate ogni speranza“ raktárnak sorában úsznak. A Kisfaludi Társaság teng, remekíróinknak máig sincs egyetlen egy teljes kiadások, képző­művészeti társulatunk mától hónapig hozza életét: éljen ír, haza! —o * Természettudományi közlönyeink. Mióta apáink unokái az öröklött kardot szó- s bájuk díszítéséül használják és inkább tollhoz fog-

Next