Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-01-16 / 7. szám
egytérítési feltételek: 7-ik száma folytul. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Monostor utcr.« L. Bányai ház alatt_MA&TAE . . . . 12 frt — kr. tívre . ■ Félévre . . Negyedévre i1 évenként 3 . 1 .Megjelenik hetenkint háromszor. Vezérnap, Sierdence Pénteken. POLITIKAI LAP.irdetési dijak. Ötször hasábozott eur éra 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer címmel. Enyeden: Tőkei János. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelytt. Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JANUÁR 15. Legijabb távirati tudósítások. Párig, jan. 13. Roppant néptömeg jelent meg tegnap este a Bonaparte Péter által meggyilkolt Noir Victor (I. „KUlf.“ rovatunkat) temetésén. Rochefortot, ki a halottas ház egyik ablakából szónokolt, gyakran félbeszakiták a népnek „éljen Rochefort“ kiáltásai. A szertartásnál se katonák, se rendőrök nem valának láthatók. A gyilkossági ügyben az elővizsgálat már be van fejezve s legközelebb ítélet fog hozatni. Pest, jan. 14. E hó 24 én Bécsben egy bizottmány fog összeülni a magyar osztrák consulság ügy rendezése végett. Gr. Zichy József Fiume kormányzójává neveztetett ki A házasság.n. Jogosult-e váljon az állam profánná kezével belenyúlni a házassági kapocs létesítésének szentélyébe; jogosult-e hatalmába vonni a házasságot is, melynek megkötése hosszú időkön keresztül az egyház kizárólagos jogának ismertetett el? E kérdéssel kell tisztába jönnünk, mielőtt megkísérthetnék némi csekélységgel hozzájárulni azon előítéletek, az elfogultság azon rémképeinek eloszlatásához, melyeket a sötétség apostolai oly buzgóan hintenek el minden felé, hogy előre is megnehezítsék egy netalán hozandó házassági törvény békés keresztülvitelét, czélszerű végrehajtását. A házasság kérdésének megoldása az államra nézve tagadhatlanul a legbehatóbb jelentőséggel bír. A családnak épen úgy, mint az államnak, a házasságban tétetnek le alapkövei, ha ezen alapkövek nem állanak szilárd, organikus összeköttetésben a reájuk helyezett épülettel, vagy attól, a család- és államtól isolálva, egy külön testületnek, az egyháznak homoktalajára helyeztetnek, vajmi nagy mértékben veszélyeztetve lesz ezáltal maga a családi és állami élet, az ember létczéljainak e kettős valósítási köre is. Ha igaz az, hogy a házasság első legális formája azon társulásnak, mely magasabb fokra emelkedve, az „állam“ nevet viselő nagy társaságot adja; ha igaz, hogy a házasságban találjuk fel kiinduláspontját az életténykedések azon számos nemének, melyek az egyént az államnak, vagy az állami alkotmány által megteremtett kisebb corporatióknak, a törvényhatóságok és községeknek működő tagjává teszik, akkor tagadni a házasságnak államintézményi természetét és jellegét annyi volna, mint magát az államot nem ismerni el államnak, annyi volna, mint eltagadni illetőségét azon viszonylatok szabályozására nézve is, melyek nemcsak a legszorosabb összefüggésben állanak a házassági kötelékkel, hanem — mint p. az örökösödés, a hitbér, a szülő- gyermeki jogok és kötelességek stb. — közvetlenül a házassságnak következményei. Az államnak egyébiránt nem annyira joga, mint inkább kötelessége a házasságot felszabadítani az egyházi hatalom, a felekezeti egyoldalúság békáiból. Az államnak kötelessége elvégre lehetetlenné tenni azon visszaélések ismétlődését, melyek a házasságra nézve — ha ez az egyház kezei között maradna — elkerülhetlenek lennének mindaddig, amíg csak különböző vallásfelekezetek fognak létezni. Egy történetíró* mondja, hogy a XVII. század végén Carolina, észak-amerikai államban azért hozatott be a polgári házasság, mert nem voltak elegendő számmal a papok. Nálunk a házasság egyházi megkötése ellen harcoló érvek egyik legnyomósabbja épen az, hogy igenis nagy számmal vannak a vallásfelekezetek. Szentség a házasság, azt hozzák fel ellenünk az egyház emberei. Szentség a házasság, ezt állítjuk mi is, szentsége a szívnek, szentsége a kebel legnemesebb érzelmeinek, melyet nem szabad a házas élet teréről kizárt, igy annak szentségével ismeretlen egyház, s a fölötte féltékenyen versenygös-közivakodó felekezetek által továbbra is megaketőségtelenittetni engednünk. IV___ “A ——————— n i um ......»will n wf r. ina i Az 1807-ki magyar országgyűlésről. Egykorú kéziratok nyomán irta: Molnár Antal. IV. Vay Miklósnak azon szabadelvű beszéde, melyet egykorú kútfőink után múlt czikkünkben ismertetünk, természetesen rendkívüli visszatetszést szült a bécsi udvarnál. Hallatlan vakmerőségnek tetszhetett az uralkodó körében e fellépése egy magyar mágnásnak, azon testület egyik tagjának, melytől a kormány megszokta már csak a servilis hódolásnak nyilatkozatait, csak saját akaratának viszhangját hallani. S hogy a példa ne találjon követőkre, jónak látták Bécsben a szigorú megtorlás eszközeit alkalmazni , Vay ellen. „Egyszer — ezeket írja Kazinczy Cserey Farkashoz 1807. oct. 7-ről keltezett levelében — Vay levelet vesz, hogy menjen (Bécsbe), s mig felér is, küldje fel az Oratio párját, még pedig, hogy hiteles legyen, mások által subscribálva, a kik tanuji legyenek, hogy egyebet nem mondott. Vay csak akkor producálta az Oratio brouillonját, és igy nem igaz, hogy a sessio után, melyben azt mondotta, ijedve adta ki mindennek. (Ezen állítást találtuk forrásainknak egyike, Nagy Gábor levelében is.) Elvitte azt a bátyjához, Józsefhez, s kérte ötét, hogy ha baja talál lenni oda fel, fogja pártját. Sírva váltak el. Vay József a nála hagyott oratiot elhordozta az első Püspökök és Regni Bárok köztt, s kérte, hogy authentizálják. Megtette mindenik, csak gróf Széchényi nem. Más-nap Széchényi Vay Józsefnek eggy igen hossza levert fit, melynek az volt summája, hogy ő elfelejtette, mit mondott Vay Miklós, azt azonban áttestálja, hogy a Felség ellen egyenesen Semmit nem mondott.“ Vay Miklóst neje egy bünő és lelkes honleányhoz egyaránt méltó e szavakkal eresztette föl Bécsbe: Miklós, két dolgot kérek tőled, s úgy osztáv nyugton leszek, ha fogadod: alacsony- ságot ne kövess el, s mérsékeld füzedet! — A büntetés felöl, mellyel az udvar K. Vayt sújtotta, egy más levélben a következőket olvassuk : „Tegnapelőtt Ujhelyben Generális Gyűlésünk lévén, megjelentem ott ... . Az ebédnél Fő Nótárius Sós László curentáltatta a vendégek között azon parancsolatot, melly a Regementeknél publicáltatott Vay Miklós eránt. Benne van abban ő Felségének Károly Herczeghez küldött levele, melyben az parancsoltatik, hogy Vayt a Generálisok listájából töröltesse ki s a Generalisi Diplomát tőle vétesse vissza. Az expressiok közti ezek: Frechheit, és rohantastete elrettentettek. De nem csalta meg szememet ez a harmadik is: vorlaufig, ott, ahol ő Felsége B. Vaynak büntetése felöl Károly Erzherczeghez szólt.“ Kellemetlen érzést szült a kormánynak épen oly igaztalan, mint szigorú eljárása minden igaz hazafi keblében. Kifejezést ad ezen érzetnek Kazinczynak egyik, 1807. aug. 28 ról keltezett levele is a következő érdekes sorokban: „Édes barátom — úgymond —, Te tudod, hogy én Vay Miklóst mennyire tiszteltem s szerettem. Születendő gyermekemnek ő lesz a keresztatyja, *) mint Phigienek volt a Te nagy Sógorod (b. Wesselényi Miklós). Elképzelheted tehát, hogy ez az ő esete engem melly igen levert. Nem merek jót reményiem. Az *) E gyermek, kit Kazinczy a fenellei sorok írásakor már az atya édes reményével várt, ugyanazon év dec. 4-én született meg, s a keresztségben Eugenia Petronella Nicolaissa Barbara neveket kapott. A „Nicolaissa“ nevezet keresztatyja b. Vay Miklós után avatott neki annyival inkább, mert a keresztelés dec. 6-án, tehát a keresztatyának névnapján történt meg. Udvar nem igen fogja viszszavonhatni a szavát. Azonban mind a Császár kegyességétől, mind a Palatínus bölcs közbenjárásától igen sokat reménytek. — Francziaországot s Revolutionális emlékezeteket illetni minden bizonnyal csiklandóbb dolog, mint hogy egy eszes ember, a mi ilyennek Vayt az egész világ ismeri, ok nélkül, mégpedig igen nagy ok nélkül arra vetemedhessen: azt kell tehát hinnem, hogy annak előhozására igen fontosnak látszó okok indították Vayt. Ellenben a Palatinos tüzes felelete s az a sujtás, amellyet az maga után vont, azt mutatják, hogy a Vay lépése bátrabb, merészebb, vakmerőbb volt, mint kellett volna lennie. Nyughatatlan vagyok látni, mi lesz a dologból. Adja Isten, hogy benne a Fejedelem, a Palatínus, Vay, s mind a három együtt, tudniilik a Haza, nyerjenek.“ Kazinczy reményei részben teljesültek is. Az országos rendek minden gyávaságuk mellett sem nézhették összedugott kezekkel e törvényszegést, a törvényhozói szóllásszabadság e lábbal taposását. Felírtak tehát „a magok Circularis sessiojokból“ az ország birájához, b. Ürményi Józsefhez, kijelentvén, hogy „nagyon consternálta a Statusokat annak látása, hogy b. Vay Miklós, aki Regalis által hivatott meg az országgyűlésre, és úgy szólt ott, mint katona, katonai tisztségétől fosztatott meg.“ Kérik tehát, hogy, a nádor Bécsben levél, tartson „Regnicolaris Sessiót e végre.“ Az ország bírája ezen irat vétele után felment Bécsbe. „Csakhamar — igy folytatja egykorú levélkutfőink egyike az ügy részleteinek leírását — publicáltaték a katonaságnál a Cassatio. A Statusok felzendülnek. Conferentiákat tartanak, s imák a Judex Curiaenak, hogy ez tartson Sessiot, a Palatínus Bécsben levél. Ez azon érv alatt, hogy Váczra megyen, Bécsbe futott. A Conferentiánál* * Következetesek vagyunk a mozdulatlanságban. Látom, hogy kormányunk a tudomány és haladás érdekében kaszárnyákat s dohánygyárakat építtet, mi még kevesebbet teszünk a kormánynál. Nagy helyesen több szabadságot kérünk, nagyon helytelenül a meglevőt sem utilizáljuk a kellő mérvben; autonomia minden ajkon, és zsibbadt aluszékonyság ural, az autonómia körében eső csaknem minden téren. A helyzet javítására mit sem teszünk, de ha osztrák barátaink (?) gyenginket a külföld elé tálalják, mitsem használó szitkokra pazarolja barasó jelent meg a Bán, aki minden tekintetben tiszteletes férfi. Azonban az ő példája Péchy Imrét reá nem bírta, hogy ezen dolog miatt megjelenjen, s ez a két Vaynak képzelhetetlenül fájt. De nem minden Diáét. Ablegatus bir Péchy Imrei lélekkel. Ott bátran viselék magukat. Vay Bécsben Károly Herczegnél jelenik meg. Kiszent, hogy Vay nem katona többé, neki pedig Diáét. Ablegatussal semmi dolga. Vay be nem eresztetett. Azonban a Pesti tűz a Ministeriumot arra bírta, hogy tartson Conferentiát. A Palatínus azzal fenyegetőzött, hogy leteszi Méltóságát, ha Vay nem reponáltatik. Károly herczeg azzal, hogy leteszi a Generalissimusságot, ha igen. Gróf Stadion és Vrbna azt vitatták, hogy a Fejedelem nem compromitálhatja magát, pedig fogná, ha Vay reponáltatnék. Zichy Károly azt vitatta, hogy a Fejedelem megtévedhet, mert nem Isten, s hibája helyrehozása meg dicsőségére válik. Ezt annál inkább lehetett, mert a Fejedelem declarálta, hogy a Vay cassatiója eránt Károlynak irt Handbiller felöl semmit nem tud. S Vay repokáltatott. A Császár Styriába, Károly Herczeg Prágába menvén, János herczegre bizattaték a Publicatio. Ez ezen kifejezéssel volt: Ausbesonderer Gnade. A Statusok lármára kertek, hogy az nekik nem elég. A Palatínus felirt János öcscséhez, hogy hiba esvén az expeditióban, azt hozza helyre. János a Fejedelemnek irt a„Többet ennél nem tudok“ igy végzi be leveleztek iratának ide vonatkozó részét. Többet a közlötteknél mi sem tudunk az 1807-ki országgyűlésnek e minden tekintetben legnevezetesebb episodjáról. □ Az igazságügyi minisztérium elkészült az alsóbb bíróságok szervezésére vonatkozó munkálataival az az Ügyben 4 törvényjavaslat fog az országgyűltő elé terjeszteni, amelyek közül az első folyamodási kir. törvényszékekről szólónak alapvonásai a következők: Az első folyamodási bíróságok : a) a békebirák, b) a kir. járásbiróságok c) a kir. törvényszékek, d) a budapesti kir. kereskedelmi és váltó-törvényszék. A járásbíróság egyes bíróság és a járásbiróból vagy aljárásbiróból áll. A felügyeletet a kir. törvényszék elnöke gyakorolja. Azon járásban, ahol a törvényszék székel, ennek egyik tagja végzi a járásbirói teendőket. A kir. törvényszék áll: egy elnökből, több ülnökből és jegyzőből. A törvényszéki bírák fizetése 10 évi szolgálat után tíz, és minden további 5 év után öt százalékkal emelkedik, ha addig magasabb ál l) Neumann „Geschichte der Vereinigten Staaten von Amerika“ ez. müvében. lásba nem léptek. A törvényszékekhez bírói végrehajtók neveztetnek ki, különösen fontos esetükben egyik törvényszéki tag s illetőleg a járásbíró is megbízható a végrehajtással. A járásbíróságok és törvényszékek száma és az utóbbiak székhelyei a törvényben vannak meghatározva. A járások területét a törvényhatóságok meghallgatása után az igazságügyminiszter határozza meg. E felosztás végmegállapítás végett a törvényhozás elé terjesztetik. A járásbíróságok hatáskörébe polgári ügyekben a jelenlegi egyes bírák teendői mennek át, a mennyiben t. i. ezek a békebirák hatáskörébe nem utasittattak. Bűnvádi ügyekben szintén az eddig az egyes bíróságok elé tartozó esetekben, továbbá az 1848. XVIII. sajtótörvény 32, 35, 36, 39, 40, 41 és 44. § ainak és az 1848. XXXI. színházakról szóló törvény 1. és 3. § ainak megszegése esetében ítélnek. Ezenkívül a törvényszék hatáskörébe tartozó bűnügyekben a vizsgálatot teljesítik. Úrbéri, tagosítási ügyekben az előmunkálatokat, egyezségi kísérleteket végzik. A járásbírósághoz tartozó bűnügyekben másodbiróság a kir. tábla. A kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak; —• a mostani társas bíróságokhoz tartozó polgári ügyek, a váltó és kereskedelmi ügyek,az 1868: XXI. tvez. 79. § ában foglalt kártérítési ügyek és a 100. § ában érintett ügyek, melyek eddig a pénzügyi törvényszékekhez tartoztak, a jelenlegi társasbíróságokhoz tartozó bűnvádi ügyek, végül az úrbéri s tagosítási ügyek. Bányaügyekben mindössze hat törvényszék ruháztatik fel birói hatósággal. Az esküdtszékek elé tartozó sajtóvétségekre nézve pedig tíz törvényszék van birói hatósággal felruházva az illető területekre nézve. A nóta perekben a pesti és illetőleg a m.-vásárhelyi kir törvényszékek az első folyamodási bírói hatóságok. Az átmeneti intézkedések szerint a napot, melyen a bíróságok működésüket megkezdték, az igazság- Ügyminiszter határozná meg, valamint a miniszter el jogosíttatnék arra is, hogy, tekintve a szervezet nagy nehézségeit, az új bíróságokat egyenként is felállíthassa. Továbbá a törvényhatóságok köteleztetnének az eddig bírói czélokra szolgált helyiségüket és szerelvényeket, a börtönöket is ide értve, az új bíróságoknak átengedni. Az ezenkívül szükséges helyiségeket az igazságügyi miniszter kisajátítás útján szerezné meg. □ Brassóban karácsony estéjén fejeztettek be a helyhatósági választások. E városban képviselve van mind a három erdélyi nemzetiség. A választásokra alakult pártok különösen azon voltak, hogy nemzetiségük befolyását lehető mérvben érvényesítsék. Csak az egyik, a magyarokból, a szászok minoritásából s a németekből álló párt törekedett arra, hogy kerülje a nemzetiségi huzavonát s inkább czélarányos helyhatósági igazgatást hozzon létre. Az úgynevezett haladó párt. De mi történik? Elenében egyesül a különben egymást gyűlölő szász és román majoritási párt s a választás&xíz-£ ».'Icámon——————■——- nál mind saját jelöltjeit viszi keresztül s a boszn politicáját követve, a választásnál a haladási pártot, különösen a magyar elemet majdnem teljesen kizárta. Pedig épen e párt van leginkább hivatva a különféle nemzetiségek közti egyetértést helyeállítani. Ez is példa rá, hogy ha ez uraknak uralkodási hajlamaikhoz még a többségi számot is megadták volna az istenek, részükről gyönyörű szép elnyomási politikát bámulhatna a világ! Furcsaságok. (Mö.) Mivel adtunk, haladunk, maholnap bizonyosan felvergődünk az európai kulturnemzetek tudományos színvonalára. Nem is lehet ez másképen, hisz szájunkról mindig a „reform“, a „haladás“, „kultúra“, „tudomány“ csengő szavai hangzanak alá. Haladásunk mellett bizonyítanak a tények is. Ponyvairodalmunk virágzik : a „Magyar Álam“-ok, „Hírmondók“, „Ludas Matyik“, „Nép Szava“ ,s Bocsánszki apokaliptikus folyóiratai gombaszámra teremnek , s elhull a „Budapesti Szerfle“ a „Sárospataki Füzetek“, precariussá vált (Jf „Tanügyi Füzetek“ tétele stb. Facta loquutntur. Jellemző, hogy tanügyi folyóirataink között csak egy tartja fenn állandóan magát, a „Tanodai Lapok“, melyet a népbutító irodalmi irányzat egyik ösztövér agyú vezére Lonkai Antal szerkeszt: Sic itur ad astra. * * * Aki tudományos állapotainkról kíván írni, nézze meg azok fokmérőjét. Eggenberger akadémiai könyvárus raktárában halomra hevernek tudós társaságunk kiadványai. A legjobb esetben elkel egy füzetből 150 példány. Az erdélyi múzeum könyvkereskedője Stein is bátran tarthatna „rákászatot;“ a múzeumegylet évkönyvei a „lasciate ogni speranza“ raktárnak sorában úsznak. A Kisfaludi Társaság teng, remekíróinknak máig sincs egyetlen egy teljes kiadások, képzőművészeti társulatunk mától hónapig hozza életét: éljen ír, haza! —o * Természettudományi közlönyeink. Mióta apáink unokái az öröklött kardot szó- s bájuk díszítéséül használják és inkább tollhoz fog-