Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-01-26 / 11. szám
11-ik szám Kolozsvárn, szereda Január 26.1870 Negyedik évi folyam. Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak. Évre • • • • • • 12 firt — kr. Félávre............................6 » — n Negyedévre .... 3 „ — „ Ha venként ..... 1 „ — . Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor utcza L. Bányai ház alatt. P O L I T IK A I LAP._____ Ötször hasábozott sor ára 6 kr bélyegdg minden hirdetéstől 80 kr. hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó hivatal. Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Slamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Bernjén L. M.Vásárhelyttt Wittich Józsefnél. KOLOZSVAIt, JAYUAR 25. Legújabb távirati tudósítások. Páris, jan. 23. A „Marseillaise“ elleni perben Rochefort, Greusset és Dereux hat-hat havi fogságra ítéltettek; az első ezenkívül 3000, a második 2000, és az utóbbi 500 frank pénzbírságra. Róma, jan. 22. A tegnapi congregatióban négy atya, köztük Dupanloup is beszélt. Madrid, jan. 22. A választás első napján Perales, monarchikus-democrata jelölt 5308, Jussasola, republicanus-foederativ jelölt 3819 szavazattal választottak meg. Hic est Rhodus, hic saltemus, ni. A nemzet ügyvédje és nem az objectiv történész szól Deák Ferenczből, midőn a negyvennyolczadiki törvényhozásnak a külügyek körüli eljárását a fejedelmi jogok iránti tisztelet egyetlen indokából magyarázza: „Az 1847—48-ki törvényhozás—igy ír e tárgyról 61-iki második feliratában—a királyi jogot tisztelve s teljes épségben fentartva, külön magyar külügyminisztériumot épen nem állított, s elegendőnek tartotta, hogy az ő felségének személye körüli minister által tartassák fenn azon befolyás, melyet az ország e törvények értelmében igényelhet.“ Vájjon „a királyi fenségjog tiszteletétől“ eltekintve, az osztrák birodalomhoz a személyes unió által kapcsolt Magyarország gondolhatott-e arra, hogy a fennálló összeköttetés alapján „külön magyar külügyministériumot“ állítson, külügyeit függetlenül intézze? A külügyekre nézve a személyes kapocsban élő két állam teljes dissolutio nélkül „külön“, egymás mellett egyoldalilag, nem intézkedhetik ; belátta ezt a negyvennyolcadiki törvényhozás is , ez indokból nem kívánt „külön“ külügyminiszériumot. Fájdalom, e „nem kérésnél“ nem haladt tovább. Be nem látta, vagy ha be, nem cselekedett helyes belátása szerint, hogy a két alkotmányos államfél külügyei csakis a két államfél kölcsönösségén alapuló alkotmányos módon intézhetők el czélszerűen. Mintha ez alkotmányos módozat megoldásának nehéz problémájától ijedt volna vissza az egyéb kérdésekben merész és tett , erős 48-iki törvényhozás, inkább átengedte a külügyek további vezetését is az absolut hatalomnak, mintsem hogy megkísértette volna az együttes constitutionális eljárásnak töretlen útját egyengetni. Félre kerüli a 48-iki törvény a külügy emlétesítését is, nem hogy elintézését, távol attól, hogy alkotmányos módozatát megállítsa. „A ministerek egyike folyvást öfelségének személye körül lesz s mindazon vinyokban, melyek a hazát az örökös tartomászonyokkal közösen érdeklik, befoly, azokban az országot felelősség mellett képviseli.“ A negyvennyolczadiki törvény a III. 13. § ez átalános határozatával érinti a külügyek elintézését. A viszonyokról, mik az idézett czikk szabványaiból a külügyekben okvetlen sejtenek, nem emlékszik a törvényhozás. Mi módon érvényesítse a miniszer a külügyekben Magyarország jogait? Mi történjék a külügyeket az osztrák s magyar részről vezető ügyérek önmaguk között el nem simítható controversiójának esetében? Mi alapon vonható a magyar parlament által felelősségre a külügyekbe magyar részről befolyó miniszer oly tettekért, miknek intézése nem egyedül tőle, de a magyar államon kívül álló osztrák ügyértől is függ? sat. Mind e kérdéseket megoldatlanul hagyta 48. A 67. XII-dik törvénye részben megkísérte a külpolitika közös kezelésének problémáját megoldani. 8. §-sa szerint: „A birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszer teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindedik ministerum a saját törvényhozásával közli. Ezen körülményeket tehát Magyarország közöseknek tekinti s kész azok költségeihez aránylagosan járulni.“ E módozat a 48-ki törvény határtatlanságát tekintve, a külügyek kezelése körül határzott haladást jelez, de távolról sem biztosítja a monarchia népeit a külügy absolutisticus vezetése ellen. Beust úr vöröskönyvei, s az országgyűléseket s a delegátiókat illető interpellationalis jog csak satyrája az alkotmányos bizköpenyt is viseltem, a sokékat gyakoroltam, tánczoltam, s mint jó tánczos a hölgyek körében szívesen is láttattam. Gyalog csak a békáspatakig jártam, távolabb szüleim s tanítom oldala mellől ritkán szökhettem el — szóval a szó teljes értelmében elkényesztetett urfi voltam. Mint ilyen derék legény, ma is életnek örvendő derék polgár Ditrich Sámuel felügyelete alatt egész kényelemben Posonba, felavattatási helyemre menesztettem. A tréfa tetszett nekem ki addig világot nem láttam, mikor észlelni kezdettem, hogy nem a Felek a legszebb tető, nem a Nádas a legtisztább víz, és Kolozsvár után nem Torda vagy Enyed a legnagyobb város magyar királyságunkban, sőt van ám annak ritka és nagyszerű rónasága, Buda-Pest városa, és szőke Dunája, és ha már jelenleg nem is oly nagyszerüknek látom és tudom mindazokat, de hazám jóllétéért s jövendő nagyságáért féltékenyebb vagyok mint valaha. Változó tájékok és érzelmek közt végre Posonba értünk, ott második atyám Ditrich Sámuel által verkezlik parancsnok Móga századosnak adattam át, ki a 48—49-iki hadjáratból hazánkban már ismeretes, felavattatás végett; miután ő tovább távozott, én pedig a világ tengerébe dobva, egyedül maradék. Ilazámfiai! a gyerek ifjú keblében ekkor kell érzelmeket leírni mellőzöm, mert nincs arra alkalmas tollam, s nem is akarlak én titeket könynyekbe lábbasztani, csak bemutatni szándékozom miként hatnak idős körülmények, és miként lesz a csemetéből árbocz, ha kellőleg ápoltatik. De menjünk tovább. Még a századosom egy igen derék, emberséges magyar ember volt, tekintettel való gyermekkoromra és tisztességesen bánt velem, és mégis szeretett olvasóim ha láttátok volna, mikor felavattatásom után az úgynevezett comisnadrágot és czipőt öltözködés végett elembe tették, hogy elhaloványodtam, és mikor mégis felhuzatták, hogy tosizéknak, gúnya a valódi alkotmányosság igényeinek. A külügyér e mellett légmentesen megóvhatja a népakarat befolyásától mindazon operatióit, melyeket a népakarat ellen szándékszik kivinni. A háborgató interpellálót könnyen távol tarthatja kivánságának tárgyától. Kényelmének, háborítlan gazdálkodásának biztosítása egy phrasisánál többe nem, kerül. „Az ügy még nincs túl a stádiumon melyben az érdekek sértése nélkül közzé lenne tehető“, de szólásforma köpenyével addig takarhatja terveit, mig azok bevégzett tényekké fejlenek. Oly agyafúrt diplomatát, mint Beust úr, nem ejt titkolódzása körül zavarba a „vöröskönyv“ kiadási kötelme sem. Mint a közönség mulattatására a tavaly nyáron folyt Bismarck-Beust-féle kakasharczból kitűnt, Beust úr sem jobb külügyminiszeri kollegáinál ; vöröskönyve korántsem a monarchiát érdeklő összes nemzetközi, egyedül az ő excellentiája által k son gout kiszemelt okmányok gyűjteménye. Es ist eine alte Geschichte, doch wird sie ewig neu, hogy a sárga, piros, zöld s kék könyvek nagymestereinek lelkiismeretük igen is tág, midőn okmányhamisitás, félszeg előadás miatt kellene furdaltatniok. Az alkotmányosság mintaállamának, Angliának, néhai külügyére Palmerston lord néhai kékkönyvei jó iskolául szolgálhatnak a tanulásra szoruló külügyéreknek. Palmerston 1839-ki kékkönyvében egészen hamis adatokat tálalt az apoigan háborúról a parlament elé. Az 1859-diki tory ministerium eredeti okmánytára ellentmondó adatokkal hazudtolják meg a külügyér közleményeit. S ki nem emlékszik arra, hogy Napoleon államcsinyjét Victoria királyné, s Anglia tudtán kívül, bár az akkori angol külügyér előleges helyeslő nyilatkozatával bajtá 1851-ben végre? * * * tek sötét kamráiban kotyvasztó diplomaták kezébe van letéve. A nép nehéz munkájának árával adózik a közügy oltárára, s a diplomatia által teremtett külügyi helyzet roppant hadsereget igényel, s e haderő emészti fel az ország égető szükségleteitől elvont összegeket. A külügyéri önkény és a nyomasztó hadi terhek circulus vitiosusából csakis úgy vergődhetnek a népek egészséges államéletre, ha a diplomácia a sorsok feletti intézkedés előjogaiból kivetkőztetik. A hatalom birtoklói önmaguktól bizonyára nem reducálják a roppant haderőt, mely csak a nép vállán nyomasztó teher, önkényüknek istápoló támasz. Míg a hatalom kezükben marad, csak kaczagják a terhek alatt roskadó nemzeteket, a haderő-reductiót sürgető szóra el-eljátszák pour leur plaisir a „Kilian geh du voran“ komoediát. „A diplomácia — ha egykor Hallam — az országot idegen csalás áldozatává, idegen zsarnokság öntudatlan eszközévé teszi, és ami talán valamennyinél roszabb, megszoktattatja a népet, hogy a nemzetközi törvényeket olyanoknak tekintse, amelyeknek hozatalukhoz semmi köze, melyek iránt nincs erkölcsi kötelessége.“ Kétszeres megfontolást érdemelnek a gazdag Angliára ejtett szavak, a mi nyomorult, közös nyavalyákkal tengődő magyarosztrák monarchiánkban! (M-y E-ő.) A zenem ént és mi/) A magyar királyság Királyhágón inneni területén tervezett és felszerelésnek indított véderő parancsnoka magyar kir. tábornok Graef Ede az ország minden hatóságaihoz felszóllítást bocsátott, melyben a hatóságok főnökeit felkéri oda működni, miszerint egy hazánkban országosan létesítendő honvéd zenekar felállíthatására szükséges anyagi erő gyűjtésében segédkezet nyújtani szíveskedjenek. Habár teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a honvédséget, kormányunknak ezen hatalmas, és elhalt létünket életre emelő vívmányát a honfi, ki a világ s kiválólag Európa politikai mozgalmaival ismeretes, és nem az ábrándozás, de a valóság fia, a szó valódi értelmében becsülni képes, nem tehetem mind az által, mint hazám 48—49-diki harczosa, hogy a tábornoknak honvédségünk érdekében naponta tanúsított törekvése előtt tisztelettel meghajolva, e haladásra ezélzó ujjabb cselekménye mellett én is, ki hazámat mindenek felett szeretem, szót ne emeljek, és nem szédítő phrasisokban, csak egyszerű szavakban és életemből merített tapasztalataimmal ne tanúsítsam, mily hatással bír az emberre, és kitűnőleg a katonára a zene és következőleg mily horderővel bírna az honvédségünknél is. Történt régebb, de nem is oly nagyon régen, mikor? csakugyan nem mondom meg, hogy végezve itt Kolozsvárt tanulmányaimat, atyám én beleegygyezésem mellett a 2-dik számú Sándor czár nevet viselő sorezredhez hadapródi minőségben (cadet) katonának adott. Sima arczu, gyerek ifjú voltam én akkor, sok tál étellel éltem, brüni avagy angol posztóból készült öt galléra, sőt még éppen carbonári Mig Austro-Hungaria regenerátorai, — valódiak-e vagy csak czimzetesek ? azt a történelem fogja eldönteni, — mig a monarchia döntő hatású vezérférfiai a népakaratnak a külügyek vezetésébe biztosított befolyást nem nem szereznek; mig a külügyéri önkény ellen a cselszövő absolutismus köpenyeinél, illusorius interpellationanis jognál és vöröskönyv-publicationál az országos képviseletek kezeibe nem adnak erős c salladiumot: az ország sorsa nem a nép kezébe, de a külügyeket alchymistai bölcs képpel a kabinemegnyiltak könynyeim csatornái, bizony megszántatok, és soha sem képzeltétek volna, hogy hazám szabadságharczában még mégis sebesíttethessem. Elég az hozzá, sírtam ríttam, és irtózva ruhámtól a gyönyörű vidékű Posonban hetekig oda nem hagytam laktanyámat. Ez időben az ezred és törzse Dalmátiában, Zárában feküdt, ott voltak a többi számos hadapród bajtársak is. Dicső emlékű századosom látva levertségem, megszánt, s még kiképeztetésem előtt a törzshöz leendő áttétetésem kieszközölte. Útnak indíttattam tehát és Fiúméig a szárazföldön utaztam, s mert pénzem volt, előfogattal kényelmesen, egy gonoszocska főhadnagy társaságában, ki okvetetlen privat dienérének akart tekinteni, de hasztalan. Fiumétól Záráig tengeren hajóztunk tovább, nem volt hát semmi baj. Megérkezve Zárába, és társaim közzé vitetve, és általok szives rokon barátsággal fogadtatva, csakhamar vigasztalódni kezdék, s habár sorsommal még sem voltam kibékülve egészben, felejtek sok mindent, bár még’ mindég szenvedtem. Azonban megkezdődtek a gyakorlatok, és én is az ezered soraiban paradizoztam, az ilyenkor mindég korahajnal miatt csaknem zárt szemekkel, és hajlott fővel. Az induljra (marshh) mit addig soha sem látok és hallok, nagyot ütött a dobos dobjára, szólt az egész zenekar, és ki kezdé a villanyzó hangokra fejét emelni, testben, lélekben kiegyenesedni felejteni keserveit, s magát egészen üdén érezni! 1830-ban sorezredes V-dik Ferdinánd magyar király koronázására Posonba parancsoltatván, 14—16 órai kínos menetek után az állomásokra érve, mégis ha ilyenkor az ezred élén a zenekar nagy dobjára ütöttek, ki volt azonnal élénkebb, vidorabb, a nyíló ablakokra mosolygóbb, mint az elkényeztetett gyenge Ursihát a koronázás alatt, mikor a magas vendégek előtt diszmenetek vonultak, habár ekkor még csak egy harlinger diszesités oldalam, nem cseréltem A véderőről hozott és 1868. decz. 5-én szentesítést nyert, XL. törvényczikk 27. §-a rendeli: „A népiskolai tanitó jelöltek s a népiskolai tanítók, továbbá azok, kik örökség utján jutottak valamely mezőgazdaság birtokába, ha rendes birtokukon laknak, abban maguk gazdálkodnak s az ily birtok földjövedelme egy öt tagú család önálló eltartására elégséges, de viszont e mérv négyszeres mennyiségét meg nem haladja, a hadseregbe (haditengerészethez) vagy a honvédségbe történt besoroztatásuk után a népoktatás és illetőleg a gazdaság kezelését legkevésbé akadályozó időszakban nyolc hét alatt katonailag kiképzendők, azontúl szabadságolandók és béke idején ezenfelül csak az időszaki fegyvergyakorlatokban való részvétre szorítandók.“ Azt hiszem nem szükséges commentár ezen a mily bölcs éppen oly méltányos törvényczikk szelvolna én a kolozsvári gubernátor fiával sem s osztán éppen 1831-ben, mikor zászlótartóvá lettem s a zenekar kíséretében fitogtathattam arany portdepées karcsú derekam; iigyétek tisztelt olvasóim, azt hittem, magam vagyok a világ ura és azt is elhihetitek, hogy ha a zenekar nincs, ifjúságom s vélt nagy uraságom daczára, még ekkor is ha nem is sirtam, de bizonynyára boldogtalan lettem volna. Ez történt 1848 előtt a parádék korszakában. 1848-ban hegy hegy ellen, völgy völgy ellen, folyam folyam ellen zavarodott, atyafi vérrel áztatni hazánkat, s annak életét, szabadságát fenyegetve végpusztulással; nem örömest emlékezem e korra, s hallgatnék, de a zene erejét e küzdelem teljes időben érezve gyakorlatilag legbiztosabban vissza kell emlékeznem, s elmondanom egyet mást. Hazám történelméhez e nevezetes kínos emlékű, de hitem szerént jobb jövőjének, nagyságának alapzatát letett idejében, szerencsés voltam egy hatalmat, a 11 -dik honvéd zászlóaljat vezérelhetni, melynek nagyobb része értelmes inteligens férfiak és ifjakból állott, s mely diadalról diadalra jutott, s engem is dicsősségre emelt. Lelkesedett, igazán lelkesedett e zászlóalj az ügyért, mely mellett harczolt, jövőjét, vérét tekintet nélkül áldozta és még is e lelkes fiakat gyakran láttam én a hadjárat fáradalmaitól, nélkülözések kínaiban, nem csak elcsüggedve, de bádgyattan és lehangolva. Megható volt ilyenkor a derék fiukat látni, miként teremté őket újjá az ellenséges ágyúszó, s mint volt kész mint sebzett oroszlány mindenik halállal fenyegető ellenére rohanni. De ha nem halászott az ágyúszó, bár állítom, hogy kedves volt előttük vezéri hangom, hozzájuk intézett szavaim egy egy mosoly kisérte és tovább, semmi. Nem volt zenekarom, de volt zászlóaljamnak intelligentiája (igy nevezték ők maguk azo- *) Inczédy Samu polgártársunk és honvédezredesnek e czikkét olvasóink figyelmébe ajánljuk. Szerk. Kérdés a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz.