Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-07-10 / 80. szám

negyedik éviolyan..---------------. .---------------------------mkjirn _________________ Kolozsvárt­, vasárnap julius 10 1870 Előfizetési feltételek: 1 —----------------------------------­SSá. MA&TAE POLGÁR Szerkesztőség és kiadó­ hivatal: P 0 I á I T I K A I T A P Monostor utoza L. Bányai ház alatt._______________________________________1 V ^ 1 A X­IX /I 1 Lj JA. I . Hirdetési dijak. „­Ötaijjr ha*4bo*ott sor áru 6 kr Viélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. j n agyobb hirdetéseknél külön kedves nyt '* “ni« « kiadó-hivatal. * iók kiadó-hivatalok : “céMn­d Krémer Sémnel. Vok* János. »«noKWíjsirt,. Cgaa||B tegtTrrek M vAV 8tein J­­é* De“Já“ L. M.-V faár helytt.. Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JULIUS 0 Legifjabb távirati tudósitások. Peat, julius 9. A spanyol kormány közelebb­ről hivatalosan bejelenti az európai nagy­hatal­maknak Hohenzollern Lipót herczegnek trónjelölt­­ségét. A herczeg, kinek jelöltségét az angol lapok egyetemesen ellenzik, Düsseldorfból gyorsan Ber­linbe érkezett. Ez ügyben a spanyol Imparcial je­lenti, hogy a miniszterium Prim eljárásával telje­sen egyetért. A cortes jul. 2- én jön össze, a ki­rályválasztás napja augusztus elseje. A miniszte-­­rialisták a hg. részére 200 szavazatot remélnek. — Gramont herczeg, a spanyol külügyér a fran­czia kamra 7 diki ülésében a ház tetszésnyilvání­tása közt tolmácsolta a franczia kormánynak Ho­henzollern trónra emelése ellen irányult erélyes nyilatkozatát. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéről Julius 7. 5% Metalignes 100 frt. 59.75. — 5% nemzeti kölcsön 68.70. — 1860-diki államkölcsön 95.75. — Bankrészvény 715.— Hitelrészvény 253.80. — London 121.70. — Ezüst 119.10. — Cs. k. arany 5.81. — Napoleonder 20 franc 9.75.s/i„ Földtehermentesitési kötvények: Magyar 80.15. — Temesi 79.20 — Erdélyi 77.25 Horvát 82.50. Az örvény szélén..... n­. Mi sem bizonyíthatja inkább a törvény­­javaslat 20-ik §-ába foglalt intézkedés véd­­hetlenségét, mint épen azon védelem, mely­ben azt az országgyűlési tárgyalás eddigi folyamában a kormány és pártja részelteté. A megyerendezési törvényjavaslat ke­resztapja, Raj­ner belügyminiszer a virilis szavazatok védelmezése czéljából hivatkozott a porosz kerületi rendszerre s azon nagy befolyásra, melyet a lovagbirtokosok a po­roszországi hatóság-szervezetben gyakorol­nak. E hivatkozás esetlenségén még a jobb­oldali lapok is méltán megütköztek. „Ily hi­vatkozással — mondja egyebek közt a „Pes­­ther Lloyd“ — a virilis szavazatok mellett semmit sem bizonyítunk, mert először az eset nem analóg, másodszor az, a­mit Poroszor­szágban látunk, épen nem utánzásra méltó, sőt inkább életképtelen elfajulása a feudaliz­­musnak. Szomorú volna, ha önkormányzati példányképeinket Poroszországtól kellene köl­csönöznünk. Ily példák által a virilis szava­zatok nem igazolhatók.“ A belügyér hűséges Sancho Pansa-ja, Tóth Vilmos államtitkár, mint ezt nemes buzgalmától várni is lehetett, még főnökénél is jobban elvetette a sulykot a virilis sza­vazatok védelmezése alkalmával. Olyasmit ál­lított tudniillik, hogy amazok által a megye­bizottmányokban az egyetértés és összhang­­zás szelleme honosíttatik meg, minthogy a virilis szavazatok tekintetében minden válasz­tás és választási agitatio elesvén, a bizott-­­­mány választás útján megalakuló része nem fog a virilis szavazatokra jogosítottakban ve­­télytársakat látni. (Igaz, ezek nem lesznek vetélytársak, de lesznek gyűlölet tárgyai azok előtt, kiknek kezeiből minden önkormányzati jogot kiragadnak.) Kérdjük, nem nevetséges e ily absurdumokat komoly arc­c­al oda mon­dani a nemzet törvényhozó testületének; nem kábaság-e azt állítani, hogy az emberek kö­zötti egyetértés- és öszhangzást akkor bizto­sítjuk, ha az egyetlenséget egyszerűen lehe­tetlenné igyekszünk tenni oly törvény által, mely előre is mindent az egyik fél javára dönt el ? Azonban Tóth Vilmos nem azért állam­titkára a belügyministernek, hogy csak igy védje a virilis szavazatokat. Ha már egy­szer neki indult a képtelenségek sikamlós útjának, nem igen tud rajta megállapodni, s egy nagyot bukfenczezve, azt mondja, hogy a virilis szavazatok institutiója megfelel az 1848. év szellemének, mert az akkori tör­vényhozás a jobbára virilis szavazatokból alakult felsőházra bízta azon fontos missiót, hogy a felelős ministerek felett ítéljen. „Azon állítás — nehogy valaki igen élesnek találja megjegyzéseinket, ismét egy jobboldali lap­ból idézünk —, hogy az 1848. év szelleme az aristocraţia befolyásának növelésére irá­nyult,­­ az 1848-ai törvényhozás a minisze­rek feletti ítélethozatal jogát azért ruházta a felsőházra, mert az virilis szavazatokból volt összealkotva, oly — hogy is mondjuk csak, hogy sértve ne érezze magát az érzé­keny államtitkár úr — oly vakmerő, hogy hallattára még a jobboldal is alig nyomhatá el a derültség kitörését, így folytaták a virilis szavazatok vé­­delmezését a többi matadorok is. Trefort Ágoston azt m­ondá, hogy a Veszélyek nem a virilis szavazatokban rejlenek, hanem a municipális rendszer iránti közömbösségben,­­ s a közszellem hiányában, melyet fölébresz­teni tisztán törvények által nem fogunk, ha­nem ez az időnek,­­ a magasabb cultúra fej­lődésének productuma leend. Megengedjük mindezt, csakhogy a mondottakból józanul senki sem következtethet egyebet, mint hogy oly institutiókról kell gondoskodnunk, me­lyek a municipális rendszer iránti közönbös- séget s a közszellem hiányát eloszlatva, ele­jét vegyék a jelzett veszély növekedésének is. Ha igaza van Tréfort-nak a veszély oká­nak hollétére nézve, úgy az ő saját sza­vaiból is tisztán következik, miszerint a vi­rilis szavazatok, a municipális rendszer iránt­i nemcsak közönyösséget, hanem gyűlöletet is élesztve s a közszellem hiányát valódi alak­jában nyilvánul hatásának lehetetlenségével indít keresetet dr. Orbán Balázs ellen csak egye­dül, miért nem az összes marosszéki bizottmányi tagok ellen, hisz ezek azt tették, a­mit dr. Orbán. Hogy ígéretem szerint már most a Biró Mi­hály úr árulásáról­ bizonyos tudomásaimra térhes­­­­sek, még előbb némely, a világ előtt ismeretlen fogdás titkokat kell szebeni fogságomból nyilvá­nosságra hoznom, azt t. i.: miként jöttem én a fennirt kérdésekre? hol és hogy beszéltem és ér­tekeztem ez ügyről és épen Bíró úr árulásáról Törökkel, Gálfival, Kocsis Károlylyal és másokkal? 1853 febr. végén betettek a szebeni zárdá­ban fogdául rendezett szobák közül a templom feletti nagy szobába. E szoba melletti szobában volt akkor udvar­helyi ügyvéd Bányai Anti befogva, és mellette Gálfi Mihály. A fogdában, ismeretes közlekedési után, alig egy órai időközben megtudtam Bányai által Gáli­tól a talon által, hogy felülről Biró Mihály, alulról Gálfi Mihály sógora Bereczki­­ Sándor által az egész ügy el van árul­va, az irományok a törvényszékhez beadva; még azt is, hogy Biró Mihály ur kial­kudott s elszabadult; de Bereczki Sándor csak sa­nyargatások (setét szoba, kenyér a viz eledel, vas) után vallott, s bár az elszabadulási ígéret előlege­­sen neki is meg volt téve, de mivel rögtön nem adott utat másokra, bár a sanyargatások után sa­ját embereit is mind elárulta, a törvényszék nem tartotta meg neki tett ígéretét. Erre vonatkozólag érdekes tudni, hogy Be­reczki S. még József­várban is sokszor követelte a megígért elszabadulást, miután azonban kérése sikertelenségét átlátta, reászedetésén megütődve, váltva fel: a veszélyt csak növelni, csak fe­nyegetőbbé tenni fogják. A virilis szavazatoknak ily védelme csakugyan méltó a védelem tárgyához, s nem sokat különbözik azon védő ügyvéd beszé­détől, ki egy tetten kapott gyilkost van hi­vatva az ártatlanság köntösébe öltöztetni. Ily védelem után nem találnék különösnek, ha a virilis szavazatok eddigi pártolóiból válnának annak legelh­atározottabb ellenzői... Molnár Antal, ok­ voltak a kivégzett Török, Horváth és Gálfy árulói a haditörvényszék előtt? Közli K. Papp Miklós, IV. Molnár József nyilatkozata. A piszkos mosdik, azt mondja a példabeszéd. B. M. úr is piszkot, 17 évvel ez­előtt lelkére szá­radott vérfoltokat akar lemosdani, nem hive, hogy valaki titkos árulását a vértanuk elhunyta után még tudhassa. Mielőtt azonban a nagyon bizonyost, mit Biró Mihály úr árulásáról tudok, alább megírnám, en­gedjen meg Biró Mihály úr egy pár kérdést, s fe­leljen rá igazán, úgy, a mint történt. 1) Mondja el Biró Mihály úr, hogy báró Heydteval ez ügyre vonatkozólag mit közölt? de ne hazudjon, tagadása semmit sem ér. 2) Mondja el Biró Mihály úr, saját becses egyénisége mellett még kit szabadított ki a fog­ságból alku útján? 3) Kinek a bőrére alkudta ki becses szemé­lyét és azét, kit még elszabadítandónak vélt, vagy­is kikre adott utat, hogy a Tapfernel-féle törvény­szék, az árulóknak tett elszabadulási ígéretét, me­lyet nemcsak az urnák, hanem az ur más kollé­gáinak is tett, beváltsa. Ezekből folyólag, miután Török közvetlenül Biró M. urat bízta meg mindenben, Biró M. ur szerepelt Török helyett az egész ügyben, s ez okán Gálfinál és Horváthnál, az akkori idő szerint nagyobb bűnös volt és ez a Tapfernel féle törvény­szék előtt tudva volt, Törökékkel egykorúlag fo­gatott be, miért nem akasztották fel Biró urat is, mint Törökéket? L­­. Mivel igaz mondás nem emberszólás, miért A tulajdon­jog érvénye a volt jobbágyi telkeket illetőleg. — 1. Előre bocsátom, miszerint örömömre szolgál, hogy N. I. barátom ellenében a volt jobbágyi telkek­e­t­d a r­a b o­lt­a t­ás­á n­ak törvény ál­tali megengedése fontos kérdésében m­egte­hetem magam is szerény észrevételeimet, — és elő­adhatom röviden ellenokaimat, mennyiben értelme­zi közgazdászati beléletü­nknek az államházi vi­szonyos helyzetét egy oly elv jogi érvényre emel­tetésével helytelenül, melynek már a „gyakorlati­asság,, szempontja — állam­háztartásunknak az állam közgazdászati viszonyaival is öszhangzó rendszeressége biztosítékából kifolyólag — min­den még a legkisebb részletben is ellene bizonyít. — Nemzeti törvényeink, hogy a jelenkor szelle­méhez kell idomítva lenniök és pedig a legsza­bad­elvübb módon s hogy a társadalmi és polgá­ri szabadság, fentartása mellett annak biztosítéká­ul kell hogy szolgáljanak, különben törvényhozá­sunk nem bírhat önmagában véve elég garantiával, váljon a történelmi jog folytonosság teréről nem tért­e le a középkor feudalizmus rendszere felé, ebben megegyezem, csakhogy mindezek daczára azon álra, melyre a társadalmi beléleti haladásnak az ipar, kereskedelem mezején kivívott szellemi és anyagi érdeke föláldozásával, az állam belnyu­­galmát veszélyeztető, önkényüleg — hypotheticus alapokon — felállított elve tévesen magyarázá­sával jutott,nem követhetem. — Mért nem ? !... Eről reflectálnom kell vala­mit. — N. J. barátom megütközik a magyar törvény­hozás azon, a jelen hazai viszonyaink ziláltsága által is eléggé indokolt intézkedésében, mely a volt jobbágyoknak törvényerejüleg megtiltja föld­birtokaik elaprózását, állitván, miszerint ezen té­ves iránya, a szabad cselekvés légkörére csak nyo­masztólag ható elvnek törvényben kimondásával a tulajdon­jog érvénye lenne a proletári osztály megszorításával helytelenül — a köz és magán gazdászat belterjes fejlődését absorbentólag — meg­támadva. — Különös, hogy N. J. barátom épp azon tény­ben lát tulajdonképp megütközést, a­mi igen ter­mészetes dolog, — más­különben a nemzetgazda­ság helytelen replicacrója, modern czivilizationk lelkiismerete által furdalva, fogolytársaitól megvet­tetve, megörült és a megkegyelmezés előtti napok­ban meghalt. Tudva van az is, hogy sem az ilyen szaba­dulási ígéreteket, sem az árulók vallomásait, a törvényszék, mely e tekintetben elegendő hatalom­mal bírt, az utókornak fenn nem tartotta, levéltár­ba nem tette, sőt reájuk sem hivatkozott; de ez­zel szemben egyenesen Töröktől tudtam, hogy­ Biró Mihály úr árulta el, miután a tör­vényszék oly titkait tudta meg, melye­ket csak is egyedül Bíró úrral, mint sa­ját személyesével közölt, s mással sen­kivel sem. Ezt pedig megtudtam akkor, midőn másodszori kikérdeztetésem alkalmával külön szó­bába, épen Török szomszédságába, zártak, mint ezt akkori fogolylaktársaim Bereczki Laczi és Patru­­bán Marczi jól tudják, valamint azt is, mit érte­kezéseimről s levelezéseimről emlitek. De tudom később Gálfinak írásba tett, de a fogdát gyakori vizsgálatok miatt megőrzés veszé­lyének ki nem tehetett, s ez okán meg nem tart­hatott nyilatkozatából, mire Bereczki Laczi bará­tom is, kivel rögtön közöltem, jól emlékezhetik, hogy az írás szavai szerint: felülről Bírótól, alulról sógorom Bereczki Sándor által egy k­ö­r­b­e v­ét­et­t­e­m árulók által, hogy lehetetlen volt valamit el nem ismer­nem, miután irományaimat is elembe tették. Vizsgálati fogságom első napjai után­­­ső kérdeztetésem bevégzésével átszállítottak a kü­lvá­rosi fogdába, a­hol Patrubán Marczi, Kocsis Ká­roly és Kese Elek lettek első fogolytársaim, kiktől és nevezetesen Kocsis Károly­tól hallottam, hogy Biró Mihály úr az áruló, Kocsis Károly szavai empiizmusa megtagadása nélkül, ez nem is le­het. — Az állam biztonsága az egyesek jólététől nagy­ Kötelessége tehát — ugye bizony — az ál­lami törvényhozásnak oly törvények életbe lépte­tése, melyek a kor igényelte szükségeinek megfe­lelőig a „személyt“ illető tulajdon­jogok érvénye biztosítása mellett megakadályozzák a nép elsze­gényedését, minden még a legkissebb birtok után járandó közterhek — mint pl. az adó — elvisel­­hetése czéljából. — Mert mindenki elodázhatatlan kötelmekkel tartozik azon Hazának, melynek földjén él. Ez a közérzü­let egyik igazságos axiómája, ez az élet kívánal­ma is.­­ A physiokratáknak igazuk volt midőn a föld­ie, mint minden valódi termény és gazdaság szü­­­­lő anyjára akarták fektetni a közterheket, csak­hogy a forgalmi eszköz teremtését és szabályozá­sát a pillanati szükségek szerint feledték el köte­lességei közé számítani. Ha ez meglesz, akkor a föld és birtok könnyen viselhet minden terhet,­­ ellenkező esetben nem képes magát productív ál­lapotba helyezni, és csak tőkéjének el elfoszlandó részeivel fedezendi meztelenségeit. — És kérdem most: váljon a „közgazdaság“ azon elvileges tény károsan hasznosítani akarásá­­sával, miszerint a „tulajdonjog érvényi“ czime alatt a volt jobbágyoknak telkeik felett a szabad önrendelkezés törvényileg megállapittatik, mely aztán akárhányszor a föld­birtok haszontalan czé­­lokrai elfecsérlésében mutatná ki abnormitását, a társadalmi élet belfejlődésére elég jótékony hatá­sú functióknak bizonyítaná be magát? ! . . nem hiszem! A magyar törvényhozás legalább H­ik József korától fogva korunkig mindenütt és mindenkor azt tette szüntelen a­mit a korszellem iránya sür­­getőleg megkívánt: eltörölte a már ész szerint jogtalanná vált, a középkori koszt rendszert a nép szellem fejlődése és anyagi jólléte veszélyezteté­sével biztosító, az állam szükségeinek megfelelő szolgálatokkal nem súlyegyenzett kiváltságokat, és bizonyos látszólagos egyenlőséget hozott létre az emberek között; de azt a józan ész politikája alapján nem lehet jogszerűleg kivárni, hogy ugyan­azt tegye a dolgok között is, melyek az ember­sorsára — közvetve — mintegy a társadalmi jól­lét kerrectivumaképp a legeldöntöbb befolyást gyakoroljak. — 4 -------------­Galgóczy Károly előadása a jegybank ügy­ben 1870. május 21-én történt kihallgat­­tatása alkalmával. ír. Ekkép lehetőleg megfelelvén a nehézségekre, a bank állitás módozataira nézve nézetem fővona­lakban következőkben fejtem ki: szerint Biró Mihály a hóhér és ezt Kese Elek és Patrubán Marczi barátaim is jól tudhatják, s reájuk egész bizalommal hivatkozom. Van még egy nagyon bizonyos tudomásom arról, hogy Biró Mihály úr volt az áruló és ez a következő: Befogatásom után édesanyám az akkori és azelőtti összeköttetéseink nyomán néhai gr. Tolda­­lagi Ferencz úrhoz és igen kegyes emlékű nejé­hez, mint kiknél édes szüleim és magam is gaz­datiszti minőségben szolgáltunk, ügyemen a tisz­telt gróf úr befolytatása nyomán, mint vélé, segí­teni és ott a néhai tisztelt grófnőtől egész bizo­nyossággal hallotta, hogy mint a grófnő báró Heydletől tudja: Biró Mihály árulta el őket mind, s erre éde­sanyám, ha kell, ma is meges­­küszik. Az elősoroltak tán elegendők is lennének bi­zonyítására annak, hogy nincs olyan mozsdaszer, mi az áruló Biró Mihály úrról a vérfoltokat le­mossa ; azonban meg kell még említenem, hogy mint az előbb írt alkalommal Töröktől megtudtam, az akkor még igen gyenge fiatal ember Dimény Lajos elesése is Biró urat terheli, mint kinek fel­feladása nyomán fogatott be és verődött nagyon szoros kikérdezés alá. Az ígéret itt is teljesült. Ezek ugyan nem olyan stemplis bizonyitvá­­nyok, minőket a §§ ok értelmében ügy­védelemre szokás használni, hanem van ezekre egy olyan stempli ütve a m.-vásárhelyi postakertben, mely Biró Mihály arra kiált éjjel nappal. Végül, hogy oly szorult fogdában miként ju­tottam én íráshoz, Írószerekhez, Gálfinak írásbeli nyilatkozatához sat, az nem tartoznék ide, de szük­ségesnek látom megemlíteni, hogy a gondviselés olyan helyzetbe juttatott, hogy írhattam, a­kinek

Next