Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-07-10 / 80. szám
negyedik éviolyan..---------------. .---------------------------mkjirn _________________ Kolozsvárt, vasárnap julius 10 1870 Előfizetési feltételek: 1 —----------------------------------SSá. MA&TAE POLGÁR Szerkesztőség és kiadó hivatal: P 0 I á I T I K A I T A P Monostor utoza L. Bányai ház alatt._______________________________________1 V ^ 1 A XIX /I 1 Lj JA. I . Hirdetési dijak. „Ötaijjr ha*4bo*ott sor áru 6 kr Viélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. j n agyobb hirdetéseknél külön kedves nyt '* “ni« « kiadó-hivatal. * iók kiadó-hivatalok : “céMnd Krémer Sémnel. Vok* János. »«noKWíjsirt,. Cgaa||B tegtTrrek M vAV 8tein Jé* De“Já“ L. M.-V faár helytt.. Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JULIUS 0 Legifjabb távirati tudósitások. Peat, julius 9. A spanyol kormány közelebbről hivatalosan bejelenti az európai nagyhatalmaknak Hohenzollern Lipót herczegnek trónjelöltségét. A herczeg, kinek jelöltségét az angol lapok egyetemesen ellenzik, Düsseldorfból gyorsan Berlinbe érkezett. Ez ügyben a spanyol Imparcial jelenti, hogy a miniszterium Prim eljárásával teljesen egyetért. A cortes jul. 2- én jön össze, a királyválasztás napja augusztus elseje. A miniszte-rialisták a hg. részére 200 szavazatot remélnek. — Gramont herczeg, a spanyol külügyér a franczia kamra 7 diki ülésében a ház tetszésnyilvánítása közt tolmácsolta a franczia kormánynak Hohenzollern trónra emelése ellen irányult erélyes nyilatkozatát. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéről Julius 7. 5% Metalignes 100 frt. 59.75. — 5% nemzeti kölcsön 68.70. — 1860-diki államkölcsön 95.75. — Bankrészvény 715.— Hitelrészvény 253.80. — London 121.70. — Ezüst 119.10. — Cs. k. arany 5.81. — Napoleonder 20 franc 9.75.s/i„ Földtehermentesitési kötvények: Magyar 80.15. — Temesi 79.20 — Erdélyi 77.25 Horvát 82.50. Az örvény szélén..... n. Mi sem bizonyíthatja inkább a törvényjavaslat 20-ik §-ába foglalt intézkedés védhetlenségét, mint épen azon védelem, melyben azt az országgyűlési tárgyalás eddigi folyamában a kormány és pártja részelteté. A megyerendezési törvényjavaslat keresztapja, Rajner belügyminiszer a virilis szavazatok védelmezése czéljából hivatkozott a porosz kerületi rendszerre s azon nagy befolyásra, melyet a lovagbirtokosok a poroszországi hatóság-szervezetben gyakorolnak. E hivatkozás esetlenségén még a jobboldali lapok is méltán megütköztek. „Ily hivatkozással — mondja egyebek közt a „Pesther Lloyd“ — a virilis szavazatok mellett semmit sem bizonyítunk, mert először az eset nem analóg, másodszor az, amit Poroszországban látunk, épen nem utánzásra méltó, sőt inkább életképtelen elfajulása a feudalizmusnak. Szomorú volna, ha önkormányzati példányképeinket Poroszországtól kellene kölcsönöznünk. Ily példák által a virilis szavazatok nem igazolhatók.“ A belügyér hűséges Sancho Pansa-ja, Tóth Vilmos államtitkár, mint ezt nemes buzgalmától várni is lehetett, még főnökénél is jobban elvetette a sulykot a virilis szavazatok védelmezése alkalmával. Olyasmit állított tudniillik, hogy amazok által a megyebizottmányokban az egyetértés és összhangzás szelleme honosíttatik meg, minthogy a virilis szavazatok tekintetében minden választás és választási agitatio elesvén, a bizott-mány választás útján megalakuló része nem fog a virilis szavazatokra jogosítottakban vetélytársakat látni. (Igaz, ezek nem lesznek vetélytársak, de lesznek gyűlölet tárgyai azok előtt, kiknek kezeiből minden önkormányzati jogot kiragadnak.) Kérdjük, nem nevetséges e ily absurdumokat komoly arccal oda mondani a nemzet törvényhozó testületének; nem kábaság-e azt állítani, hogy az emberek közötti egyetértés- és öszhangzást akkor biztosítjuk, ha az egyetlenséget egyszerűen lehetetlenné igyekszünk tenni oly törvény által, mely előre is mindent az egyik fél javára dönt el ? Azonban Tóth Vilmos nem azért államtitkára a belügyministernek, hogy csak igy védje a virilis szavazatokat. Ha már egyszer neki indult a képtelenségek sikamlós útjának, nem igen tud rajta megállapodni, s egy nagyot bukfenczezve, azt mondja, hogy a virilis szavazatok institutiója megfelel az 1848. év szellemének, mert az akkori törvényhozás a jobbára virilis szavazatokból alakult felsőházra bízta azon fontos missiót, hogy a felelős ministerek felett ítéljen. „Azon állítás — nehogy valaki igen élesnek találja megjegyzéseinket, ismét egy jobboldali lapból idézünk —, hogy az 1848. év szelleme az aristocraţia befolyásának növelésére irányult, az 1848-ai törvényhozás a miniszerek feletti ítélethozatal jogát azért ruházta a felsőházra, mert az virilis szavazatokból volt összealkotva, oly — hogy is mondjuk csak, hogy sértve ne érezze magát az érzékeny államtitkár úr — oly vakmerő, hogy hallattára még a jobboldal is alig nyomhatá el a derültség kitörését, így folytaták a virilis szavazatok védelmezését a többi matadorok is. Trefort Ágoston azt mondá, hogy a Veszélyek nem a virilis szavazatokban rejlenek, hanem a municipális rendszer iránti közömbösségben, s a közszellem hiányában, melyet fölébreszteni tisztán törvények által nem fogunk, hanem ez az időnek, a magasabb cultúra fejlődésének productuma leend. Megengedjük mindezt, csakhogy a mondottakból józanul senki sem következtethet egyebet, mint hogy oly institutiókról kell gondoskodnunk, melyek a municipális rendszer iránti közönbös- séget s a közszellem hiányát eloszlatva, elejét vegyék a jelzett veszély növekedésének is. Ha igaza van Tréfort-nak a veszély okának hollétére nézve, úgy az ő saját szavaiból is tisztán következik, miszerint a virilis szavazatok, a municipális rendszer iránti nemcsak közönyösséget, hanem gyűlöletet is élesztve s a közszellem hiányát valódi alakjában nyilvánul hatásának lehetetlenségével indít keresetet dr. Orbán Balázs ellen csak egyedül, miért nem az összes marosszéki bizottmányi tagok ellen, hisz ezek azt tették, amit dr. Orbán. Hogy ígéretem szerint már most a Biró Mihály úr árulásáról bizonyos tudomásaimra térhessek, még előbb némely, a világ előtt ismeretlen fogdás titkokat kell szebeni fogságomból nyilvánosságra hoznom, azt t. i.: miként jöttem én a fennirt kérdésekre? hol és hogy beszéltem és értekeztem ez ügyről és épen Bíró úr árulásáról Törökkel, Gálfival, Kocsis Károlylyal és másokkal? 1853 febr. végén betettek a szebeni zárdában fogdául rendezett szobák közül a templom feletti nagy szobába. E szoba melletti szobában volt akkor udvarhelyi ügyvéd Bányai Anti befogva, és mellette Gálfi Mihály. A fogdában, ismeretes közlekedési után, alig egy órai időközben megtudtam Bányai által Gálitól a talon által, hogy felülről Biró Mihály, alulról Gálfi Mihály sógora Bereczki Sándor által az egész ügy el van árulva, az irományok a törvényszékhez beadva; még azt is, hogy Biró Mihály ur kialkudott s elszabadult; de Bereczki Sándor csak sanyargatások (setét szoba, kenyér a viz eledel, vas) után vallott, s bár az elszabadulási ígéret előlegesen neki is meg volt téve, de mivel rögtön nem adott utat másokra, bár a sanyargatások után saját embereit is mind elárulta, a törvényszék nem tartotta meg neki tett ígéretét. Erre vonatkozólag érdekes tudni, hogy Bereczki S. még Józsefvárban is sokszor követelte a megígért elszabadulást, miután azonban kérése sikertelenségét átlátta, reászedetésén megütődve, váltva fel: a veszélyt csak növelni, csak fenyegetőbbé tenni fogják. A virilis szavazatoknak ily védelme csakugyan méltó a védelem tárgyához, s nem sokat különbözik azon védő ügyvéd beszédétől, ki egy tetten kapott gyilkost van hivatva az ártatlanság köntösébe öltöztetni. Ily védelem után nem találnék különösnek, ha a virilis szavazatok eddigi pártolóiból válnának annak legelhatározottabb ellenzői... Molnár Antal, ok voltak a kivégzett Török, Horváth és Gálfy árulói a haditörvényszék előtt? Közli K. Papp Miklós, IV. Molnár József nyilatkozata. A piszkos mosdik, azt mondja a példabeszéd. B. M. úr is piszkot, 17 évvel ezelőtt lelkére száradott vérfoltokat akar lemosdani, nem hive, hogy valaki titkos árulását a vértanuk elhunyta után még tudhassa. Mielőtt azonban a nagyon bizonyost, mit Biró Mihály úr árulásáról tudok, alább megírnám, engedjen meg Biró Mihály úr egy pár kérdést, s feleljen rá igazán, úgy, a mint történt. 1) Mondja el Biró Mihály úr, hogy báró Heydteval ez ügyre vonatkozólag mit közölt? de ne hazudjon, tagadása semmit sem ér. 2) Mondja el Biró Mihály úr, saját becses egyénisége mellett még kit szabadított ki a fogságból alku útján? 3) Kinek a bőrére alkudta ki becses személyét és azét, kit még elszabadítandónak vélt, vagyis kikre adott utat, hogy a Tapfernel-féle törvényszék, az árulóknak tett elszabadulási ígéretét, melyet nemcsak az urnák, hanem az ur más kollégáinak is tett, beváltsa. Ezekből folyólag, miután Török közvetlenül Biró M. urat bízta meg mindenben, Biró M. ur szerepelt Török helyett az egész ügyben, s ez okán Gálfinál és Horváthnál, az akkori idő szerint nagyobb bűnös volt és ez a Tapfernel féle törvényszék előtt tudva volt, Törökékkel egykorúlag fogatott be, miért nem akasztották fel Biró urat is, mint Törökéket? L. Mivel igaz mondás nem emberszólás, miért A tulajdonjog érvénye a volt jobbágyi telkeket illetőleg. — 1. Előre bocsátom, miszerint örömömre szolgál, hogy N. I. barátom ellenében a volt jobbágyi telkeketd a ra b olta tásá nak törvény általi megengedése fontos kérdésében megtehetem magam is szerény észrevételeimet, — és előadhatom röviden ellenokaimat, mennyiben értelmezi közgazdászati beléletünknek az államházi viszonyos helyzetét egy oly elv jogi érvényre emeltetésével helytelenül, melynek már a „gyakorlatiasság,, szempontja — államháztartásunknak az állam közgazdászati viszonyaival is öszhangzó rendszeressége biztosítékából kifolyólag — minden még a legkisebb részletben is ellene bizonyít. — Nemzeti törvényeink, hogy a jelenkor szelleméhez kell idomítva lenniök és pedig a legszabadelvübb módon s hogy a társadalmi és polgári szabadság, fentartása mellett annak biztosítékául kell hogy szolgáljanak, különben törvényhozásunk nem bírhat önmagában véve elég garantiával, váljon a történelmi jog folytonosság teréről nem térte le a középkor feudalizmus rendszere felé, ebben megegyezem, csakhogy mindezek daczára azon álra, melyre a társadalmi beléleti haladásnak az ipar, kereskedelem mezején kivívott szellemi és anyagi érdeke föláldozásával, az állam belnyugalmát veszélyeztető, önkényüleg — hypotheticus alapokon — felállított elve tévesen magyarázásával jutott,nem követhetem. — Mért nem ? !... Eről reflectálnom kell valamit. — N. J. barátom megütközik a magyar törvényhozás azon, a jelen hazai viszonyaink ziláltsága által is eléggé indokolt intézkedésében, mely a volt jobbágyoknak törvényerejüleg megtiltja földbirtokaik elaprózását, állitván, miszerint ezen téves iránya, a szabad cselekvés légkörére csak nyomasztólag ható elvnek törvényben kimondásával a tulajdonjog érvénye lenne a proletári osztály megszorításával helytelenül — a köz és magán gazdászat belterjes fejlődését absorbentólag — megtámadva. — Különös, hogy N. J. barátom épp azon tényben lát tulajdonképp megütközést, ami igen természetes dolog, — máskülönben a nemzetgazdaság helytelen replicacrója, modern czivilizationk lelkiismerete által furdalva, fogolytársaitól megvettetve, megörült és a megkegyelmezés előtti napokban meghalt. Tudva van az is, hogy sem az ilyen szabadulási ígéreteket, sem az árulók vallomásait, a törvényszék, mely e tekintetben elegendő hatalommal bírt, az utókornak fenn nem tartotta, levéltárba nem tette, sőt reájuk sem hivatkozott; de ezzel szemben egyenesen Töröktől tudtam, hogy Biró Mihály úr árulta el, miután a törvényszék oly titkait tudta meg, melyeket csak is egyedül Bíró úrral, mint saját személyesével közölt, s mással senkivel sem. Ezt pedig megtudtam akkor, midőn másodszori kikérdeztetésem alkalmával külön szóbába, épen Török szomszédságába, zártak, mint ezt akkori fogolylaktársaim Bereczki Laczi és Patrubán Marczi jól tudják, valamint azt is, mit értekezéseimről s levelezéseimről emlitek. De tudom később Gálfinak írásba tett, de a fogdát gyakori vizsgálatok miatt megőrzés veszélyének ki nem tehetett, s ez okán meg nem tarthatott nyilatkozatából, mire Bereczki Laczi barátom is, kivel rögtön közöltem, jól emlékezhetik, hogy az írás szavai szerint: felülről Bírótól, alulról sógorom Bereczki Sándor által egy körbe vétettem árulók által, hogy lehetetlen volt valamit el nem ismernem, miután irományaimat is elembe tették. Vizsgálati fogságom első napjai utánső kérdeztetésem bevégzésével átszállítottak a külvárosi fogdába, ahol Patrubán Marczi, Kocsis Károly és Kese Elek lettek első fogolytársaim, kiktől és nevezetesen Kocsis Károlytól hallottam, hogy Biró Mihály úr az áruló, Kocsis Károly szavai empiizmusa megtagadása nélkül, ez nem is lehet. — Az állam biztonsága az egyesek jólététől nagy Kötelessége tehát — ugye bizony — az állami törvényhozásnak oly törvények életbe léptetése, melyek a kor igényelte szükségeinek megfelelőig a „személyt“ illető tulajdonjogok érvénye biztosítása mellett megakadályozzák a nép elszegényedését, minden még a legkissebb birtok után járandó közterhek — mint pl. az adó — elviselhetése czéljából. — Mert mindenki elodázhatatlan kötelmekkel tartozik azon Hazának, melynek földjén él. Ez a közérzület egyik igazságos axiómája, ez az élet kívánalma is. A physiokratáknak igazuk volt midőn a földie, mint minden valódi termény és gazdaság szülő anyjára akarták fektetni a közterheket, csakhogy a forgalmi eszköz teremtését és szabályozását a pillanati szükségek szerint feledték el kötelességei közé számítani. Ha ez meglesz, akkor a föld és birtok könnyen viselhet minden terhet, ellenkező esetben nem képes magát productív állapotba helyezni, és csak tőkéjének el elfoszlandó részeivel fedezendi meztelenségeit. — És kérdem most: váljon a „közgazdaság“ azon elvileges tény károsan hasznosítani akarásásával, miszerint a „tulajdonjog érvényi“ czime alatt a volt jobbágyoknak telkeik felett a szabad önrendelkezés törvényileg megállapittatik, mely aztán akárhányszor a földbirtok haszontalan czélokrai elfecsérlésében mutatná ki abnormitását, a társadalmi élet belfejlődésére elég jótékony hatású functióknak bizonyítaná be magát? ! . . nem hiszem! A magyar törvényhozás legalább Hik József korától fogva korunkig mindenütt és mindenkor azt tette szüntelen amit a korszellem iránya sürgetőleg megkívánt: eltörölte a már ész szerint jogtalanná vált, a középkori koszt rendszert a nép szellem fejlődése és anyagi jólléte veszélyeztetésével biztosító, az állam szükségeinek megfelelő szolgálatokkal nem súlyegyenzett kiváltságokat, és bizonyos látszólagos egyenlőséget hozott létre az emberek között; de azt a józan ész politikája alapján nem lehet jogszerűleg kivárni, hogy ugyanazt tegye a dolgok között is, melyek az embersorsára — közvetve — mintegy a társadalmi jóllét kerrectivumaképp a legeldöntöbb befolyást gyakoroljak. — 4 -------------Galgóczy Károly előadása a jegybank ügyben 1870. május 21-én történt kihallgattatása alkalmával. ír. Ekkép lehetőleg megfelelvén a nehézségekre, a bank állitás módozataira nézve nézetem fővonalakban következőkben fejtem ki: szerint Biró Mihály a hóhér és ezt Kese Elek és Patrubán Marczi barátaim is jól tudhatják, s reájuk egész bizalommal hivatkozom. Van még egy nagyon bizonyos tudomásom arról, hogy Biró Mihály úr volt az áruló és ez a következő: Befogatásom után édesanyám az akkori és azelőtti összeköttetéseink nyomán néhai gr. Toldalagi Ferencz úrhoz és igen kegyes emlékű nejéhez, mint kiknél édes szüleim és magam is gazdatiszti minőségben szolgáltunk, ügyemen a tisztelt gróf úr befolytatása nyomán, mint vélé, segíteni és ott a néhai tisztelt grófnőtől egész bizonyossággal hallotta, hogy mint a grófnő báró Heydletől tudja: Biró Mihály árulta el őket mind, s erre édesanyám, ha kell, ma is megesküszik. Az elősoroltak tán elegendők is lennének bizonyítására annak, hogy nincs olyan mozsdaszer, mi az áruló Biró Mihály úrról a vérfoltokat lemossa ; azonban meg kell még említenem, hogy mint az előbb írt alkalommal Töröktől megtudtam, az akkor még igen gyenge fiatal ember Dimény Lajos elesése is Biró urat terheli, mint kinek felfeladása nyomán fogatott be és verődött nagyon szoros kikérdezés alá. Az ígéret itt is teljesült. Ezek ugyan nem olyan stemplis bizonyitványok, minőket a §§ ok értelmében ügyvédelemre szokás használni, hanem van ezekre egy olyan stempli ütve a m.-vásárhelyi postakertben, mely Biró Mihály arra kiált éjjel nappal. Végül, hogy oly szorult fogdában miként jutottam én íráshoz, Írószerekhez, Gálfinak írásbeli nyilatkozatához sat, az nem tartoznék ide, de szükségesnek látom megemlíteni, hogy a gondviselés olyan helyzetbe juttatott, hogy írhattam, akinek