Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-11-26 / 147. szám
jtyQ«liK évfolyam. ^ . . . 16 frt — kr. £Trf 8 . 50 . |^]évr» ■ 4 60 ^„jtdérr* • * * ;; Î ' JJ * ílt»v jokón* • • ' ' * • Megj.lanik minden nap, iunepi napokat kivéve. zerjesztőség és kiadó-hivatal: jípao.tor dora L. Bányai hé» alatt. 147-ik szám kolozsvárii, szombat november 2« 1870 a Hirdsttóci dijak. Ötanör h.4bozott aor ára 6 kr Bélyegdy minden hirdetéstől 90 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedventvényt is nyújt a kiadó-hivatal. Pick-kiadó-hivatalok .Güurdeu: Retenár és Harmat bvés. Uccaan: Krómer Sámuel, ínyedlen: Vökör János, áaampanyv&ztt: Csapna testvérek. Kolozsvértt. Stein J. és Demjén L. __Vásárhely«: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 25. Szemle. Kolozsvár, november 25. (6) Ha a legújabb barezi tudósítások valók, akkor a poroszok a Loire hadseregben elvégre emberekre találtak s meggyőződhettek arról, hogy Francziaország katonasága sem áll merő Bazainekhőz, s hogy ők is kapnak még a háború befejezése előtt egy kis leczkét. Nem merjük határozottan állítni, de szeretjük sejteni: mintha a barezi szerencse kereke az újabban megfordult volna. Metz kapitulációja óta négy hét múlt el, az összes imperialistikus hadsereg porosz fogságban ül és a diadalról diadalra vit német hadak a köztársaság újoncz csapatai fölöt „vor Fritzens Augen“ nem tudnak új győzelmet aratni. Úgy látszik a német főhadiszállás kifogyott szorgalmas spionjaiból, kik a franczia seregek minden legkisebb mozdulatáról oly szorgalmasan informálták. Most megesett a németeken, hogy a Loirehadsereg ellen oly irányban működött, amelyben ennek se helye, se nyoma nem volt, így a Dreux, Chateauneuf és Evreuxnél f. hó 17, 18 és 19 dikén vívott harczokban a Loiresereg ellen véltek küzdeni, holott az 120,000 emberével és 150 ágyúütegével az orleansi elsánczolt táborban várja az eldöntés nagy napját. Főhadiszállása Ormesban van, szélső csapatjai Bellegarde, Neuville, Artenay és Pataynél. Legújabb hírek szerint a franczia csapatok Vernont megtámadták, igen sok élelmiszert kentettek kézre. Az ellen a Pacy és Nantes közti völgyeket kiürité. Egy más távirat szerint a poroszok Mootmedytöl és Meziérestöl hirtelen az ország belsejébe vonultak. A bécsi börzén keringő hír szerint a mecklenburgi herczeget megrakták volna. Egyszerre sok is a jóból,és ezért kétkedünk : várjon igaz-e? Táviratok a külfőidről. Berlin, nov. 23. Ide érkezett hivatalos Versailles! hírek szerint a kapitulatiót határozattan közelebb várják. — Kormánykörökben azt hiszik, hogy a keleti háború csak a franczia befejezése után fog kitörni, amidőn Porosz- és Oroszország közösen lép fel. Hír van egy orosz porosz megál lapodásról, mely szerint Ausztria német része Poroszországnak, Galiczia és Bukovina Oroszországnak, Erdély Oláhországnak, Horvátország és Slavonia Szerbiának jutva. Bécs, nov. 23. Potocki a „N. fr. Pr.“ szerint Bärtig grófot, Rechbauert, Chlumetzki lovagot és Herbstet tárczák elfogadására szólította fel. Herbst határozottan visszautasította az ajánlatot. Lembergből írják ugyanazon lapnak: A bussiatini kereskedők az orosz határok elzárásától tartvan a gabnaszállitásra vonatkozó szerződésekbe II. Sándor orosz czár és környezete, Gotowid, orosz emigráns könyvéből. II. (M—1E—6.) Mindenféle hangnemben hallók ismételni, hogy II. Sándornak rosz a környezete. Tulajonkép nincs is más barátja, mint a II. Adler- Iberg, kit III. Sándornak nevezek el. Nem egyszer baltam a kérdést, ki az Egy fia, Iti jó tanácscsal szolgál neki ? Először a czárnéra gondoltak, s a czár nem egy névtelen levelet kapott, melyben szemére lobbanják, hogy neje papucsának karcsánya alatt áll. Ő a leveleket minden körülményesség nélkül megmutatta feleségének s továbbra óvakodott befolyásától. Ezután Pawlowna Ilon nagyherczegnőt, Pawlovitsch Mihály nagyherczeg özvegyét vette mindenki gyanúba. Ő volt az első, ki jobbágyait felszabadná; az anyacsászárnővel szemben mindég opponált és szabadelvű gyanánt szerepelt a külföldön... Kissingenben és Varnhagen von Base leveleiben. Tudvaleveleg születésére nézve würtembergi herczegeé és Szent Pétervárt különféle jótékony egyleteknek igazgatónője. Mióta a czár nejéhez hűtlen lett, ez utóbbi bigottériába esett és íróasztalán gyóntatóatyjának Rapanoffnak arczképe háttérbe szobta atyjáét, a darmstadti herczegét. Azon igazságtalanságot követi el, hogy a szalmaember hírében álló Budberg bárót pártfogolja. A jelenlegi császárné ép oly takarékos, amily pazar az öreg volt. Sándor czár anyja köntösén oly brilliant gombokat viselt, melyek mindegyikének 6000 rubel volt az ára. Midőn Potsdamba érkezett a berlini kereskedések iböl egész vonatokkal szálllták hozzá a holmit. Inkább gyufás fegyvereket hozott volna magával Oroszországba. Maria Alexandrovna ellenben otthon fagyapot ruhát hord, az ezredesek özvegyeit öt rubelnyi segély pénzben részesiti; udvari bálokon azonban, mint p. az idén 1870 jan. 12 én oly brillant diademeket visel, melyek felérnek egy országgal. Konstantin nagy herczeg sohasem volt idősb fivérének nagy barátja. Azt szokta volt mondani, hogy a czári korona őt illeti, ki atyja uralkodásának idején született, míg II. Sándor születésekor Miklós még nagyherezeg volt. Szellemdús Hágának, az iskolaügyröl tett rapportjával bizonyítgatott hírét nem igen igazolja, de azt kiérdemelni látszik, hogy rosz jelleműnek tartják. Ez utóbbi bizonyságául adjutánsának, a Kronstadtban kimunt Goloczin herczegnek halálát hozzák fel. Konstantin nem is sajnálkozott fölötte, noha ő megakadá- lyozhatta volna kimúlását. Ingermanland vonalhajó elvesztését a templomban keserűen megsiratta. Egy faluban az egész császári család nagyon vallásos vagy legalább annak látszik lenni. Konstantin, mint marina miniszter minden tengeri törvényszéknél a tárgyalásokba nyilvánosságot hozott be. Befolyása mindég szabadelvű volt s a nagyherczeg mindég egyike volt azoknak, kik a Tscbinek eltörlésére működtek közre. Az országgyűlésben a jobbágyság megszüntetésének kérdésében forradalmi álláspontra helyezkedett ama nyilatkozatával, hogy 200000 nemes ember megsemmisítése az országra nézve nem lenne nagy kár. Orloff gróf, az akkori miniszterelnök erre azt válaszolá a nagyherczegnek, hogy ő is nemesember, a „Kolokol“ czimü lap pedig azt írá, hogy kényebb lenne a czári családot kiirtani. Mint a czárnak Lengyelországban licutenautja annyira felülegezte maga ellen az oroszok haragját, hogy ezek odanyilatkoztak, miszerint a nagy herczeget, ha nem tartoznék a czári családhoz, érdemes lenne arra, hogy fenségsértés miatt törvényszék elé állítsák. Lengyelországot azon nyilatkozattal hagyta el, hogy most a babérok szerepe kezdődik, s Muravieff, kivel a főherczeg Vilnoban találkozott nagyon hidegen fogadta. Az általa berendezett katonai iskolákat dicsérik. Miután maga görög királyivá nem lehetett, leányát György királyhoz adta férjhez. Régi időktől fogva panslavista. Fiát Wiaceslasnak kereszteltette, s születése napján a prágai székesegyházat egy pompás lámpával ajándékozta meg. Neje a legszebb asszony a szentpétervári udvarnál, s a legdrágább gyémántjai vannak. A főherczeg mély tisztelettel viseltetik irányában, noha ez palotahölgyeivel igen durván bánik. Miklós nagyherczeg neje ellenben igen rut, de nagyon gazdag. Oldenburgi herczegnő, férje nem találta fel a puskaport. — — A l e x a n d r o w i t s c h Sándor koronaörökös iránt a nemzeti orosz párt nagy reményeket táplál. Neje, egy Dagmár herczegné, a hess herczegi családból való ayja miatt reactionaries hírben állott. Különbb lefolyása nincsen, s a mi pazarlásait illeti, sohasem rendelkezett azon hogy záradékul teszik, hogy ez esetre kötelezettségök megszűnik. Ez nyugtalanítja a kivivőket, a gabnaárak emelkedésétől tartanak. A forgalmat a csernovitz jassyi vonalon ismét meg kellett szüntetni. Bécs, nov. 23. Novikofil itt legközelebb egy bizalmas sürgönyt olvasott fel, mely az Oroszország iránti barátságos érzelmekre hivatkozva azon reménynek ad kifejezést, hogy Oroszország elhatározása annyival is inkább kedvező módon fog megítéltetni, minthogy Ausztria 1867 ben hasonló előterjesztés ügyében tett kezdeményezést. Hamburg, nov. 23. A szövetségi kanczellári hivatal felszólítása folytán a brémai kereskedelmi kamra az elfoglalt hajókért három és fél millió tallérnyi kárpótlást követel. Berlin, nov. 23. (Hivatalos) Lapouletól délre több kisebb győzedelmes csata volt: egy alkalommal a 83. ezred igen sok ágyút foglalt el és megszállta Nogent- le Retrou-t 22-én minden ellenállás nélkül. Arion, nov. 23. Az „Echo de Luxemburg“ jelenti: a porosz czernirozó csapatok Montmédy és Meziercs alól rögtön visszavonultak Francziaország belsejébe. Brüssel, nov. 23. Párisból 19-én és 20-án érkezett léghajók semmi különöset sem jelentenek, csak itt ott fordult elő kisebb csetepaté. Lilléből jelentik, hogy Metz kapitulációja óta naponta körülbelül 300 katona és 20 tiszt, akik menekülhettek, vonultak át a városon. Bécs, nov. 23. A börzén egy eddig meg nem erősített bir szárnyal egy a loirei seregnek a Meklenburgi nagyherczeg fölött kivívott győzelméről. Bécs, nov. 23. A „N. Fr. Presse“ Konstantinápolyból közöl egy sürgönyt, mely szerint a porta jelentést tett a párisi szerződés aláíróinak az orosz kezdeményezéséről. A porta továbbá kijelenti, hogy kész az általános világbékére nézve oly veszélyes követelésnek ellenállani és tényleges gyámolításra támaszkodik az aláíró hatalmak részéről protestálván egy leendő kongressus ellen. Tours, nov. 23. (A minisztérium távsürgönyei) . Evreux, nov. 22. A nemzetőrség a népség által gyámolítva állásait mindenhol megtartotta. Franczia csapatok megtámadták Vernont, és igen nagy mennyiségű élelemszállítmányt kerítettek kezeire Pacy és Nantes közt. 1500 ember könnyű csatázás után visszavonult; az Eure és Ognon völgyek szabadok az ellenségtől, úgy látszik, hogy az ellenség föladta tervét Lyon felé indulni. Berlin, nov. 23. A „Provincial korrespondent“ mondja: a kormány 100 millió tallér hitel- fölvételt fog indítványozni. Francziaországban úgy állnak a dolgok, hogy legközelebb várhatjuk valósulását katonai feladatunknak, Páris és Loiret mellett, valamint északon is. Az orosz ügyben Poroszország a részes felek irányában való állása áttal alkalmat adhat békés kiegyezésre befolyását érvényesíthetni. Igazolva látszik azon remény, hogy békés uton fog a fönforgó kérdés kiegyenlíttetni. Zárszóm a Thury Gergely-ügyben. Háromszék, nov. 18. Tisztlt Szerkesztő úr! Szives engedelmével még egyszer hozzászólón a Thury Gergely úr ügyéhez, nem mintha azt utóbbi válaszai után a tragikomeodia hőse megérdemlené, csak azért, hogy a képviselő úr választóit a jövő időkre kellőleg fölvilágosítsam. Pár hava múlt, hogy a „M. Polgár“ Thury úr Pálfordulását a hírlapi discussio tárgyává tette. A Szerkesztő úr a legközelebb érdekelt Thuryhoz todult felvilágosításért: igaz-e, hogy az ellenzéket odahagyta és a jobboldala csapott át? — E direct kérdésre mindenki egyenes választ várt az érdekelttől. Vagy elhagyta az ellenzéket és az esetben, mint a közpálya embere, e lépését a közönség előtt indokolni, vagy nem hagyta el, s akkor a keringő híreket határozottan megcáfolni volt kötelessége. Férfiasan egyenes, nyilt válasz helyett Thury úr afféle, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes feleletet adott. A helyett, hogy a jobb vagy a baloldal hívének vallotta volna magát, egy nagy tertelmű phrasis köpenyével igyekezett drága személyét megóvni az alkalmatlan kérdések elől. „Ő mindég függetlenül követte meggyőződését.“ Ezt más is teszi. képviselő úr, s e mondását válaszában csakis azon értelmezés indokolható, ha Ön ezzel azt akarta kifejezni, hogy a pártoktól független állást foglalt el mindig, csakis saját eredetiségének követvén politikai sugallatát. E mondására jónak láttam Önnek emlékébe idézni az „Igazmondódban megjelent életrajzát, mely mint ellenzékit mutatja be, s melynek felfogása annyira szerencsés volt a képviselő úr magas tetszését kinyerni, hogy külön lenyomataival is szolgált többünknek választói közül. E figyelmeztetésemre Ön egy nagyon mérges nyílt levélben nem hogy megcáfolna, hanem kijelenti, hogy nem becsületes emberhez illő eljárás valakiről névtelen czikket írni, hogy ön csakis „akkor és annak felel, midőn és a ki illetékes!“ Úgy látszik, könnyebbnek találja Bodóné kópiájaként, másról beszélni, mikor a bor árát kérik, mint férfit san bevallani politikai magatartásának felvilágosításra érdemes rejtélyességét. Csakhogy Ön még Bodóné másolásában is szerencsétlen és végtelen ügyetlenül beszél arról a bizonyos másról, amit elő akar rántani saját mezítelenségének és zavarának befügefalevelezésére. Ön a névtelenséget és az álnevűséget támadja meg, egy oly bevett irodalmi szokást, mely ellen Önnél valamicskével nagyobb elmék is sikertelen szálktanak barczra. Ön nem tartja becsületes emberhez illőnek az álnév alá rejtőzést! Ugyan mit bizonyít Önnek tamásfalvi paradoxonja szemben a ténynyel, hogy csaknem az összes német, angol és amerikai sajtó s a magyarnak nagy része névtelen czikkekben beszélik meg a világ legnagyobb eseményeit, bírálják meg az Önnél valamicskével nagyobb egyéneket, kik a kiösszegekkel, melyeket álitólag Kopenhágába küldött volna. Wladimir nagyherczegnek külmodora oly rokonszenves, hogy ezzel minden szivet megnyer. Vajha az őt környező légkörben meg nem változnék ! Orloff herczeg, ki e czimét a párisi szerződésnek köszönheti, mint örült halt meg. Rögeszméje az volt, hogy ő disznó, s hogy őt, mint ilyent hizlalni kell. Szomorú végének oka családi gond volt, melyből neki sok jutott ki, noha a titkos rendőrségnek volt főnöke. Gróf Nesselrode nem volt a keleti háború okozója. Sőt ellenkezőleg, de őt Gortsakofil herczeggel pótolták, ki Stuttgartban és Bécsben nagykövet volt, s a jelenlegi württtembergi király és Nikolajevna Olga nagyherczegnő házasságát létesíti. Aranyos szemüvege Thiers Faux airjét kölcsönzi neki. Beszédeiben fél, de nem oly mitveti. nélkülözi e franczia diplomata irályát. Különben is irodafőnöke Hamburger igazítja a legtöbb dolgát. Egy ízben II. Sándor azt mondá: „Elvégre két férfira akadtam, ezek Timasehefli és Totapofil. Az utóbbi Lithvánia főkormányzója, s Vilnoba érkeztekor tartott beszédében azt tanácsla az atyáknak, hogy fiaikat orosz iskolákba küldjék. Nehezükre is esnék máskép cselekedni, mióta Lengyelországban lengyel iskolák nincsenek. Timascheff tábornok pályáját rajzolói tehetségének köszönheti. Egy ízben Mihály nagyherczeget oly helyzetben ábrázolá, a mint a gondviselés, mely álmában mint du jour tiszt jelenik meg a herczeg adósságait kifizeti. Suwarofff herczeg liberalizmusa miatt a keleti tartományokban népszerűbb volt, mint Szent Pétervárt. Mint göttingai tanulót kitörölték, később, mint főkormányzó felkereste régi tanárait, bebizonyítandó nekik, hogy egy delegált tanulóból is lehet még valami. Ez ízben Hamburgból Frankfurtba az omnibuson egy voltotosz tiszttel utazott, ki kártyavesztesége miatt meg akarta magát lőni. A főherczeg kiránta kezéből a pisztolyt és állomásba segítő. Suwaroffnak sok viharos fellépése volt a II. Adlerberg ellen s csak az és nem más okból tették nyugalomba. Todtleben tábornok egy inltan vegyeskereskedő fia. Társainak gyakran adott csemegéket s őket egy izben agymiattadák ellen vezette. Sáját névtelensége által és nem találják magukat felmentettnek a válasz kötelme alól. Vagy Önnek nem becsületes ember a Junius leveleinek irója, egy lord Brougham, egy Goethe, Schiller, Hardenberg, Schlegel, s hazánkfiai közül Révai, Kazinczy, a Kisfaludyak, Kölcsey, Vörösmarty, Toldy, Bajza, Deák Ferencz, Tisza Kálmán, Andrássy Gyula s a többiek, kik nem egyszer bíráltak álnevüleg? Én Önt Tamásfalva nagy emberének tartom, de engedje meg, hogy a fennebbi tekintélyek majoritására támaszkodva, az Ön sületlen véleményéért le ne vessem sisakom. Hogy e megött oly ember áll, kivel Önnek szóba állani nem kompromissió, e mellett kezes a „Magyar Polgár“, mely belső rovatait nem nyitja meg mindenféle himpellérnek. De Thury úr csak akkor és annak felel, „midőn és ki illetékes.“ Nem lenne szives kastélya első emeletéből kissé országos képviselői helyére leereszkedni, melyen Ön képviselősége idején mindég és az ország minden polgárának tartozik felvilágosítással. Ha Ön a „ne nyúlj hozzám virág“ szerepét kívánja játszani, vonuljon vissza kúriája bensejébe. Innét azután kiutasíthat minden alkalmatlankodót. De míg magát arra alázza le, hogy bármi országos tisztet viseljen, el kell tűrnie az alkalmatlankodást, melylyel Önt bármely hazafi megtiszteli. A nyílt válasz kötelme alól egy képviselő sem vonta ki magát, s maguk a miniszerek is meghajlanak előtte: a hivatalos lap rendre hozza a válaszokat a lapokban névtelenül megjelent támadásokra. És Ön a különlenyomatú biographiában a szabadelvű szerepében magának tetsző Thury Gergely képezne az egyetemes felelősség kötelme alól exceptiót?! Önnek nincs privilégiuma. S mint az ország választópolgára, jogomnál fogva újból interpellálom Önt, Thury Gergely, országos képviselőt: Jobbvagy baloldalit? Avagy tán Chameleon politikus, tartozván a színüket cserélő qualificálhatlanok szépséges cathegoriájába?! Egy góbé. Mi történik Parisban? Az „Indépendance Relge“ Brüsselből nov. 18 től levelet kapott — egy Párisból érkezett angoltól, amely levelében a-többek közt a főváros állapotáról a következőkben értesülünk: Párisban az anyagi élet ha nem is igen kellemes, de épen nem tűrhetetlen. A bus kiadagoltatik s egy lakos sem kap naponta kevesebbe 50 grammnál, s mindegy, marha- vagy Urubust. A lóvágó mészárszékekben mindenki annyit vásárolhat, amennyit csak akar, s hozzátesszük — mond — hogy az árak nagyon mérsékeltek, sőt még a marhahús fontja sem drágább 1 franc 20 centimesnél, a lóbusé pedig 1 fok. A lakosok legtöbb része lóbust eszik, szamár-A kapuk előtt rendszeres csatát vívtak. Todtleben pajtásainak a mészáros legények is segélyekre voltak, s igy ők lettek a győztesek. Atyja, felismervén fia katonai tehetségét, a Kaukasusba küldte. Innét a mathesis iránti vonzalmát megfigyelő Neidbart tábornok Pétervárra küldé s az odavaló mérnökiskolába vétette fel. Apósa nem akarta leányát hozzáadni, midőn azonban hirre vergődött, látogatójegyét a következő felirattal küldte el hozzá: Todtleben tábornok apósa. A Muravieff dynastiája igen terjedt. A hóhér Muravieffnek egy fia is volt, az iszákos Muravieff, Kowno egykori kormányzója. Ma már mindkettő meghalt. Muravieff Sándort a czár, mint kormányzót Archangelskbe küldé. Ez az egyetlen ilyen eset, a Speranskiét kivéve, kit Sándor Siberiába tett át. II. Sándor névrokonát, mint nevezni szerette, Nijni Novgorodba küldte, hol ez a parasztok emancipatiójában egyik legfontosb tényező lett. Peel Robert „the break“-nak nevezte, bár benne sok kivetni való lenne. A czár, ahelyett, hogy tovább avancíroztatta volna, Moskauba nevezte ki senatorrá. A korai Muravieff Miklós egyike volt a legjobb orosz tábornokoknak. Egyik leányát palotahölgygyé akarták tenni, de a másikat nevezték ki azzá, s igy nem volt mást tenn, mint mindkettőt az udvarhoz venni. — Gagarin Pál herczeg családja legidősbje és a minister comité elnöke. Szent Pétervártt egy három nyelven irt epigramm circulált, mely szerint Gagarin megmentésére Golownint, a népfelvilágositás, és Reuterats pénzügyek miniszterét fel kellene akasztani. Oroszországban legnehezebb volt pénzügyért találni. A népfelvilágosítás departementjának előbb Worofff állott, most Gr. Tolstoy van az élén. A minisztériumban a plebejus elemet Milutin hadügyér képviseli. * * * Golowin szokott érdekes, szakadozott modorában még sok érdekest beszél a jelenlegi orosz udvar szereplőiről. Ha a netán kitörő keleti háború Oroszország vezérlő egyéniségeit az európai színpad előterébe állítja, közlünk még eddig mást róluk Golowinból, s lehet volt emigránstársa Herzen műveiből is. Addig búcsúzzék el II. Sándortól és nagy környezetétől az olvasó !