Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-11-26 / 147. szám

jtyQ«liK évfolyam. ^ . . . 16 frt — kr. £Trf 8 . 50 . |^]évr» ■ 4 60 ^„jtdérr* • * * ;; Î ' JJ * ílt»v jokón* • • ' ' * • Megj.lanik minden nap, iunepi napokat kivéve. zerjesztőség és kiadó-hivatal: jípao.tor d­ora L. Bányai hé» alatt. 147-ik szám kolozsvárii, szombat november 2« 1870 a Hirdsttóci dijak. Ötanör h­.4bozott aor ára 6 kr Bélyegdy minden hirdetéstől 90 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedven­­tvényt is nyújt a k­i­adó-h­i­va­t­a­l. Pick-kiadó-hivatalok .G­üurdeu: Retenár és Harmat bvés. Uccaan: Krómer Sámuel, ínyedlen: Vökör János, áaampanyv&ztt: Csapna testvérek. Kolozsvértt.­ Stein J. és Demj­én L. __Vásárhely«: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 25. S­zemle. Kolozsvár, november 25. (6) Ha a legújabb barezi tudósítások valók, akkor a poroszok a Loire hadseregben elvégre emberekre találtak s meggyőződhettek arról, hogy Francziaország katonasága sem áll merő Bazainek­­hőz, s hogy ők is kapnak még a háború befejezése előtt egy kis leczkét. Nem merjük határozottan állítni, de szeretjük sejteni: mintha a barezi szerencse kereke az újabban megfordult volna. Metz kapitulációja óta négy hét múlt el, az összes imperialistikus hadsereg porosz fogságban ül és a diadalról diadalra vi­t német hadak a köztársaság újoncz csapatai fölö­t „vor Fritzens Augen“ nem tudnak új győzelmet aratni. Úgy látszik a német főhadiszállás kifogyott szorgalmas spionjaiból, kik a franczia seregek minden legkisebb mozdulatáról oly szorgalmasan informálták. Most megesett a németeken, hogy a Loirehadsereg ellen oly irányban működött, a­mely­ben ennek se helye, se nyoma nem volt, így a Dreux, Chateauneuf és Evreuxnél f. hó 17, 18 és 19 dikén vívott harczokban a Loiresereg ellen véltek küzdeni, holott az 120,000 emberével és 150 ágyúütegével az orleansi elsánczolt táborban várja az eldöntés nagy napját. Főhadiszállása Ormesban van, szélső csapatjai Bellegarde, Neuville, Artenay és Pataynél.­­ Legújabb hírek szerint a franczia csapatok Vernont megtámadták, igen sok élelmiszert kentet­tek kézre. Az ellen a Pacy és Nantes közti völgye­ket kiürité. Egy más távirat szerint a poroszok Mootmedytöl és Meziérestöl hirtelen az ország belsejébe vonultak. A bécsi börzén keringő hír szerint a mecklenburgi herczeget megrakták volna. Egyszerre sok is a jóból,és ezért kétkedünk : várjon igaz-e? Táviratok a külfőidről. Berlin, nov. 23. Ide érkezett hivatalos Ver­sailles! hírek szerint a kapitulatiót határozattan közelebb várják. — Kormánykörökben azt hiszik, hogy a keleti háború csak a franczia befejezése után fog kitörni, a­midőn Porosz- és Oroszország közösen lép fel. Hír van egy orosz porosz megál­­­ lapodásról, mely szerint Ausztria német része Po­­­­roszországnak, Galiczia és Bukovina Oroszország­nak, Erdély Oláhországnak, Horvátország és Sla­vonia Szerbiának jutva. Bécs, nov. 23. Potocki a „N. fr. Pr.“ sze­rint Bärtig grófot, Rechbauert, Chlumetzki lovagot és Herbstet tárczák elfogadására szólította fel. Herbst határozottan visszautasította az ajánlatot. Lembergből írják ugyanazon lapnak: A bussiatini kereskedők az orosz határok­ elzárásától tartvan a gabnaszállitásra vonatkozó szerződésekbe II. Sándor orosz czár és környezete,­­ Gotowid, orosz emigráns könyvéből. II. (M—1E—6.) Mindenféle hangnemben hallók ismételni, hogy II. Sándornak rosz a környezete. Tulajonkép nincs is más barátja, mint a II. Adler- I­berg, kit III. Sándornak nevez­ek el. Nem egy­szer baltam a kérdést, ki az Egy fia, Iti jó tanács­­csal szolgál neki ? Először a czárnéra gondoltak, s a czár nem egy névtelen levelet kapott, melyben szemére lobbanják, hogy neje papucsának karcsá­nya alatt áll. Ő a leveleket minden körülményes­ség nélkül megmutatta feleségének s továbbra óva­kodott befolyásától. Ezután Pawlowna Ilon nagy­­herczegnőt, Pawlovitsch Mihály nagyherczeg özve­gyét vette mindenki gyanúba. Ő volt az első, ki jobbágyait felszabadná; az anyacsászárnővel szem­ben mindég opponált és szabadelvű gyanánt szere­pelt a külföldön... Kissingenben és Varnhagen von Base leveleiben. Tudvaleveleg születésére nézve würtembergi herczegeé és Szent Pétervárt különféle jótékony egyleteknek igazgatónője. Mióta a czár nejéhez hűtlen lett, ez utóbbi bigottériába esett és íróasztalán gyóntatóatyjának Rapanoffnak arczképe háttérbe szob­ta atyjáét, a darmstadti herczegét. Azon igazságtalanságot kö­veti el, hogy a szalmaember hírében álló Budberg bárót pártfogolja. A jelenlegi császárné ép oly ta­karékos, a­mily pazar az öreg volt. Sándor czár anyja köntösén oly brilliant gombokat viselt, melyek mindegyikének 6000 rubel volt az ára. Midőn Potsdamba érkezett a berlini kereskedések­ i­böl egész vonatokkal szálllták hozzá a holmit. In­kább gyufás fegyvereket hozott volna magával Oroszországba. Maria Alexandrovna ellenben otthon fagyapot ruhát hord, az ezredesek özvegyeit öt rubelnyi segély pénzben részesiti; udvari bálokon azonban, mint p. az idén 1870 jan. 12 én oly brillant diademeket visel, melyek felérnek egy or­szággal. Konstantin nagy herczeg sohasem volt idősb fivérének nagy barátja. Azt szokta volt mon­dani, hogy a czári korona őt illeti, ki atyja ural­kodásának idején született, míg II. Sándor szüle­tésekor Miklós még nagyherezeg volt. Szellemdús Hágának, az iskolaügyröl tett rapportjával bizonyít­gatott hírét nem igen igazolja, de azt kiérdemelni látszik, hogy rosz jelleműnek tartják. Ez utóbbi bizonyságául adjutánsának, a Kronstadtban kimunt Goloczin herczegnek halálát hozzák fel. Konstan­tin nem is sajnálkozott fölötte, noha ő megakadá- l­­yozhatta volna kimúlását. Ingermanland vonalhajó elvesztését a templomban keserűen megsiratta. Egy­ faluban az egész császári család nagyon vallásos vagy lega­lább annak látszik lenni. Konstantin, mint marina miniszter minden tengeri törvényszéknél a tárgya­lásokba nyilvánosságot hozott be. Befolyása min­dég szabadelvű volt s a nagyherczeg mindég egyike volt azoknak, kik a Tscbinek­ eltörlésére működ­tek közre. Az országgyűlésben a jobbágyság meg­szüntetésének kérdésében forradalmi álláspontra he­lyezkedett ama nyilatkozatával, hogy 200000 ne­mes ember megsemmisítése az országra nézve nem lenne nagy kár. Orloff gróf, az akkori miniszterelnök erre azt válaszolá a nagyherczegnek, hogy ő is nemesem­ber, a „Ko­lokol“ czimü lap pedig azt írá, hogy kényebb lenne a czári családot kiirtani. Mint a czárnak Lengyelországban licutenautja annyira felü­legezte maga ellen az oroszok haragját, hogy ezek odanyilatkoztak, miszerint a nagy herczeget, ha nem tartozné­k a czári családhoz, érdemes lenne arra, hogy fenségsértés miatt törvényszék elé ál­lítsák. Lengyelországot azon nyilatkozattal hagyta el, hogy most a babérok szerepe kezdődik, s Mu­ravieff, kivel a főherczeg Vilnoban találkozott na­gyon hidegen fogadta. Az általa berendezett kato­nai iskolákat dicsérik. Miután maga görög király­ivá­ nem lehetett, leányát György királyhoz adta férjhez. Régi időktől fogva panslavista. Fiát Wia­­ceslasnak kereszteltette, s születése napján a prá­gai székesegyházat egy pompás lámpával ajándé­kozta meg. Neje a legszebb asszony a szentpéter­vári udvarnál, s a legdrágább gyémántjai vannak. A főherczeg mély tisztelettel viseltetik irányában, noha ez palotahölgyeivel igen durván bánik. Miklós nagyherczeg neje ellenben igen rut, de nagyon gazdag. Oldenburgi herczegnő, férje nem találta fel a puskaport. —­­ — A l e x a n d r o w i t s c h Sándor koronaörö­kös iránt a nemzeti orosz párt nagy reményeket táplál. Neje, egy Dagm­ár herczegné, a hess her­­czegi családból való a­yja miatt reactionaries hír­ben állott. Különbb­ lefolyása nincsen, s a mi pazarlásait illeti, sohasem rendelkezett azon hogy záradékul teszik, hogy ez esetre kötelezettségök megszűnik. Ez nyugtalanítja a kivivőket, a gab­­naárak emelkedésétől tartanak. A forgalmat a csernovitz jassyi vonalon ismét meg kellett szüntetni. Bécs, nov. 23. Novikofil itt legközelebb egy bizalmas sürgönyt olvasott fel, mely az Oroszország iránti barátságos érzelmekre hivatkozva azon re­ménynek ad kifejezést, hogy Oroszország elhatá­rozása annyival is inkább kedvező módon fog megítéltetni, minthogy Ausztria 1867 ben hasonló előterjesztés ügyében tett kezdeményezést. Hamburg, nov. 23. A szövetségi kanczel­lári hivatal felszólítása folytán a brémai kereske­delmi kamra az elfoglalt hajókért három és fél millió tallérnyi kárpótlást követel. Berlin, nov. 23. (Hivatalos) Lapouletól délre több kisebb győzedelmes csata volt: egy alkalom­mal a 83. ezred igen sok ágyút foglalt el és meg­szállta Nogent- le Retrou-t 22-én minden ellenál­lás nélkül. Arion, nov. 23. Az „Echo de Luxemburg“ jelenti: a porosz czernirozó csapatok Montmédy és Meziercs alól rögtön visszavonultak Francziaor­­szág belsejébe. Brüssel, nov. 23. Párisból 19-én és 20-án érkezett léghajók semmi különöset sem jelentenek, csak itt ott fordult elő kisebb csetepaté. Lilléből jelentik, hogy Metz kapitulációja óta naponta kö­rülbelül 300 katona és 20 tiszt, a­kik menekül­hettek, vonultak át a városon. Bécs, nov. 23. A börzén egy eddig meg nem erősített bir szárnyal egy a loirei seregnek a Meklenburgi nagyherczeg fölött kivívott győzel­méről. Bécs, nov. 23. A „N. Fr. Presse“ Konstan­tinápolyból közöl egy sürgönyt, mely szerint a porta jelentést tett a párisi szerződés aláíróinak az orosz kezdeményezéséről. A porta továbbá ki­jelenti, hogy kész az általános világbékére nézve oly veszélyes követelésnek ellenállani és tényleges gyámolításra támaszkodik az aláíró hatalmak ré­széről protestálván egy leendő kongressus ellen. Tours, nov. 23. (A minisztérium távsürgö­­nyei) . Evreux, nov. 22. A nemzetőrség a népség által gyámolítva állásait mindenhol megtartotta. Franczia csapatok megtámadták Vernont, és igen nagy mennyiségű élelemszállítmányt kerítettek ke­zeire Pacy és Nantes közt. 1500 ember könnyű csatázás után visszavonult; az Eure és Ognon völ­­­­gyek szabadok az ellenségtől, úgy látszik, hogy az ellenség föladta tervét Lyon felé indulni. Berlin, nov. 23. A „Provincial korrespon­­dent“ mondja: a kormány 100 millió tallér hitel-­­ fölvételt fog indítványozni. Francziaországban úgy­­ állnak a dolgok, hogy legközelebb várhatjuk va­­lósulását katonai feladatunknak, Páris és Loire­t mellett, valamint északon is.­­ Az orosz ügyben Poroszország a részes felek irányában való állása áttal alkalmat adhat békés kiegyezésre befolyását érvényesíthetni. Igazolva látszik azon remény, hogy békés uton fog a fönforgó kérdés kiegyen­­líttetni. Zárszóm a Thury G­ergely-ügyben. Háromszék, nov. 18. Tiszt­­lt Szerkesztő úr! Szives engedelmével még egyszer hozzászó­lón a Thury Gergely úr ügyéhez, nem mintha azt utóbbi válaszai után a tragikomeodia hőse megér­­demlené, csak azért, hogy a képviselő úr választóit a jövő időkre kellőleg fölvilágosítsam. Pár hava múlt, hogy a „M. Polgár“ Thury úr Pálfordulását a hírlapi discussio tárgyává tette. A Szerkesztő úr a legközelebb érdekelt Thuryhoz to­dult felvilágosításért: igaz-e, hogy az ellenzéket odahagyta és a jobbolda­la csapott át? — E direct kérdésre mindenki egyenes választ várt az érdekelttől. Vagy elhagyta az ellenzéket és az esetben, mint a közpálya embere, e lépését a közönség előtt indokolni, vagy nem hagyta el, s akkor a keringő híreket határozottan megc­áfolni volt kötelessége. Férfiasan egyenes, nyilt válasz helyett Thury úr afféle, ha akarom vemhes, ha akarom nem vem­hes feleletet adott. A helyett, hogy a jobb vagy a baloldal hívének vallotta volna magát, egy nagy tertelmű phrasis köpenyével igyekezett drága sze­mélyét megóvni az alkalmatlan kérdések elől. „Ő mindég függetlenül követte meggyőződését.“ Ezt más is teszi­­. képviselő úr, s e mondását vála­szában csakis azon értelmezés indokolható, ha Ön ezzel azt akarta kifejezni, hogy a pártoktól füg­getlen állást foglalt el mindig, csakis saját ere­detiségének követvén politikai sugallatát. E mondására jónak láttam Önnek emlékébe idézni az „Igazmondódban megjelent életrajzát, mely mint ellenzékit mutatja be, s melynek felfo­gása annyira szerencsés volt a képviselő úr ma­gas tetszését kinyerni, hogy külön lenyomataival is szolgált többünknek választói közül. E figyelmez­tetésemre Ön egy nagyon mérges nyílt levélben nem hogy megc­áfolna, hanem kijelenti, hogy nem becsületes emberhez illő eljárás valakiről névtelen czikket írni, hogy ön csakis „akkor és annak fe­lel, midőn és a ki illetékes!“ Úgy látszik, könnyebbnek találja Bodóné kó­piájaként, másról beszélni, mikor a bor árát ké­rik, mint férfit san bevallani politikai magatartásá­nak felvilágosításra érdemes rejtélyességét. Csak­hogy Ön még Bodóné másolásában is szerencsétlen és végtelen ügyetlenül beszél arról a bizonyos másról, a­mit elő akar rántani saját me­­zítelenségének és zavarának befügefalevelezésére. Ön a névtelenséget és az álnevűséget támad­ja meg, egy oly bevett irodalmi szokást, mely el­len Önnél valamicskével nagyobb elmék is siker­telen szálktanak barczra. Ön nem tartja becsületes emberhez illőnek az álnév alá rejtőzést! Ugyan mit bizonyít Önnek tamásfalvi pa­radoxonja szemben a ténynyel, hogy csaknem az összes német, angol és amerikai sajtó s a magyar­nak nagy része névtelen czikkekben beszélik meg a világ legnagyobb eseményeit, bírálják meg az Önnél valamicskével nagyobb egyéneket, kik a ki­összegekkel, melyeket álitólag Kopenhágába kül­dött volna. Wladimir nagyherczegnek külmodora oly ro­konszenves, hogy ezzel minden szivet megnyer. Vajha az őt környező légkörben meg nem vál­toznék ! Orloff herczeg, ki e czimét a párisi szerző­désnek köszönheti, mint örült halt meg. Rögesz­méje az volt, hogy ő disznó, s hogy őt, mint ilyent hizlalni kell. Szomorú végének oka családi gond volt, melyből neki sok jutott ki, noha a titkos rendőrségnek volt főnöke. Gróf N­ess­el­r­ode nem volt a keleti háború okozója. Sőt ellenkezőleg, de őt Gortsakofil her­­czeggel pótolták, ki Stuttgartban és Bécsben nagy­követ volt, s a jelenlegi württtembergi király és Nikolajevna Olga nagyherczegnő házasságát létesíti. Aranyos szemüvege Thiers Faux airjét kölcsönzi neki. Beszédeib­en fél, de nem oly mit­veti.­­ nélkülözi e franczia diplomata irályát. Kü­lönben is irodafőnöke Hamburger igazítja a leg­több dolgát. Egy ízben II. Sándor azt mondá: „Elvégre két férfira akadtam, ezek Timasehefli és Totapofil. Az utóbbi Lithvánia főkormányzója, s Vilnoba ér­­keztekor tartott beszédében azt tanácsla az atyák­nak, hogy fiaikat orosz iskolákba küldjék. Nehezükre is esnék máskép cselekedni, mi­óta Lengyelországban lengyel iskolák nincsenek. Timascheff tábornok pályáját rajzolói tehetségének köszönheti. Egy ízben Mihály nagyherczeget oly helyzetben ábrázolá, a mint a gondviselés, mely álmában mint du jour tiszt jelenik meg a herczeg adósságait kifizeti. Suwarofff herczeg liberalizmusa miatt a kele­ti tartományokban népszerűbb volt, mint Szent Pétervárt. Mint göttingai tanulót kitörölték, később, mint főkormányzó felkereste régi tanárait, bebizo­nyítandó nekik, hogy egy delegált tanulóból is lehet még valami. Ez ízben Hamburgból Frank­furtba az omnibuson egy voltot­osz tiszttel utazott, ki kártyavesztesége miatt meg akarta magát lőni. A főherczeg kiránta kezéből a pisztolyt és állo­másba segítő. Suwaroffnak sok viharos fellépése volt a II. Adlerberg ellen s csak az és nem más okból tették nyugalomba. Todtleben tábornok egy inltan vegyes­kereskedő fia. Társainak gyakran adott csemegé­ket s őket egy izben a­gymiattad­ák ellen vezette. Sáját névtelensége által és nem találják magukat felmentettnek a válasz kötelme alól. Vagy Önnek nem becsületes ember a Junius leveleinek irója, egy lord Brougham, egy Goethe, Schiller, Hardenberg, Schlegel, s hazánkfiai közül Révai, Kazinczy, a Kisfaludyak, Kölcsey, Vörös­marty, Toldy, Bajza, Deák Ferencz, Tisza Kálmán, Andrássy Gyula s a többiek, kik nem egyszer bí­ráltak álnevüleg? Én Önt Tamásfalva nagy emberének tartom, de engedje meg, hogy a fennebbi tekintélyek ma­joritására támaszkodva, az Ön sületlen véleményé­ért le ne vessem sisakom. Hogy e megött oly em­ber áll, kivel Önnek szóba állani nem kompromis­­sió, e mellett kezes a „Magyar Polgár“, mely belső rovatait nem nyitja meg mindenféle himpellérnek. De Thury úr csak akkor és annak felel, „mi­dőn és ki illetékes.“ Nem lenne szives kastélya első emeletéből kissé országos képviselői helyére leereszkedni, melyen Ön képviselősége ide­jén mindég és az ország minden polgárának tar­tozik felvilágosítással. Ha Ön a „ne nyúlj hozzám virág“ szerepét kívánja játszani, vonuljon vissza kúriája bensejébe. Innét azután kiutasíthat minden alkalmatlankodót. De míg magát arra alázza le, hogy bármi orszá­gos tisztet viseljen, el kell tűrnie az alkalmatlan­kodást, melylyel Önt bármely hazafi megtiszteli. A nyílt válasz kötelme alól egy képviselő sem vonta ki magát, s maguk a miniszerek is meg­hajlanak előtte: a hivatalos lap rendre hozza a válaszokat a lapokban névtelenül megjelent tá­madásokra. És Ön a különlenyomatú biographiában a sza­badelvű szerepében magának tetsző Thury Ger­gely képezne az egyetemes felelősség kötelme alól exceptiót?! Önnek nincs privilégiuma. S mint az ország választó­polgára, jogomnál fogva újból interpellá­lom Önt, Thury Gergely, országos képviselőt: Jobb­vagy baloldali­t? Avagy tán Chameleon politikus, tartozván a színüket cserélő qualificálhatlanok szép­séges cathegoriájába?! Egy góbé. Mi történik Parisban? Az „Indépendance Relge“ Brüsselből nov. 18 től levelet kapott — egy Párisból érkezett an­goltól, a­mely levelében a-többek közt a főváros állapotáról a következőkben értesülünk: Párisban az anyagi élet ha nem is igen kel­lemes, de épen nem tűrhetetlen. A bus kiadagol­­tatik s egy lakos sem kap naponta kevesebbe 50 grammnál, s mindegy, marha- vagy Urubust. A lóvágó mészárszékekben mindenki annyit vásárolhat, a­mennyit csak akar, s hozzátesszük — mond — hogy az árak nagyon mérsékeltek, sőt még a marhahús fontja sem drágább 1 franc 20 centimesnél, a lóbusé pedig 1 fok. A lakosok legtöbb része lóbust eszik, szamár-A kapuk előtt rendszeres csatát vívtak. Todtleben pajtásainak a mészáros legények is segélyekre voltak, s igy ők lettek a győztesek. Atyja, felis­mervén fia katonai tehetségét, a Kaukasusba küldte. Innét a mathesis iránti vonzalmát megfigyelő Neid­­bart tábornok Pétervárra küldé s az odavaló mérnökiskolába vétette fel. Apósa nem akarta leányát hozzáadni, midőn azonban hirre vergődött, látogatójegyét a következő felirattal küldte el hozzá: Todtleben tábornok apósa. A Muravieff dynastiája igen terjedt. A hóhér Muravieffnek egy fia is volt, az iszákos Muravieff, Kowno egykori kormányzója. Ma már mindkettő meghalt. Muravieff Sándort a czár, mint kormányzót Archangelskbe küldé. Ez az egyetlen ilyen eset, a Speranskiét kivéve, kit Sándor Sibe­­riába tett át. II. Sándor névrokonát, mint nevezni szerette, Nijni Novgorodba küldte, hol ez a parasz­tok emancipatiójában egyik legfontosb tényező lett. Peel Robert „the­ br­ea­k“-nak nevezte, bár benne sok kivetni való lenne. A czár, a­helyett, hogy tovább avancíroztatta volna, Moskauba nevez­te ki senatorrá. A korai Muravieff Miklós egyike volt a legjobb orosz tábornokoknak. Egyik leányát palotahölgygyé akarták tenni, de a másikat nevez­ték ki azzá, s igy nem volt mást tenn, mint mind­kettőt az udvarhoz venni. — Gagarin Pál herczeg családja legidősbje és a minister comité elnöke. Szent Pétervártt egy három nyelven irt epigramm circulált, mely szerint Gagarin megmentésére Golownint, a népfelvilágositás, és Reuterats pénzügyek miniszterét fel kellene akasztani. Orosz­országban legnehezebb volt pénzügyért találni. A népfelvilágosítás departementjának előbb Worofff állott, most Gr. Tolstoy van az élén. A minisztériumban a plebejus elemet Milu­­tin hadügyér képviseli. * * * Golowin szokott érdekes, szakadozott modo­rában még sok érdekest beszél a jelenlegi orosz udvar szereplőiről. Ha a netán kitörő keleti háború Oroszország vezérlő egyéniségeit az európai szín­pad előterébe állítja, közlünk még eddig mást róluk Golowinból, s lehet volt emigránstársa Herzen műveiből is. Addig búcsúzzék el II. Sándortól és nagy környezetétől az olvasó !

Next