Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-02-14 / 36. szám

36-ik szám a szerencsétlenek, sanyargattatásaik netovábbján örömmel is teljesítettek, ha ugyan az örömnek nevezhető. A franczia-Schweiz legnagyobb Cantonja Waadt 8,000 t nyert­e szétvert egyveleg hadsereg­ből osztály­részül, a békekötésig történendő elszál­lásolása, 8 élelmezésére, s Capitoliuma Lausanne 1200 at. Bevonulásuk f. hó 4 én délután történt, fegy­ver nélkül, szétfoszlott saruval, szánandó piszkosan és rongyosan. Legnagyobb része lázas állapotban, az éhség és nyomortól öszveaszott arczc­al, a kopott aranyrojtos tisztek, magok után vonszolók sovány gebéiket, s a 150—200 sebesültek 20­25 egy-egy szekérén szalmára hányva a szomorú me­net végén. Lausanne lakói, s főleg a derék wandtlandi franczia nők ezrei kapcsolódtak öszve az utczákon, hogy a szerencsétlenek fájdalmait, már megérke­zéseiknél, adományaik­ s résztvevő kényeikkel eny­hítsék. Minden szem csillogott, de nem az örömtől, miként a 2 év előtt Kolozsvárit délezegen bevo­nuló honvéd sereg láttára, hanem a­­ szána­lomtól. Sokszor hallom említeni, hogy a szív ezt vagy azt a fájdalmat nem bírja elviselni, hogy meg­reped ! Dehogy reped, dehogy reped! képzelődés ! Sokkal erősebb massából van az gyúrva sem mint képzelnök. Ha valakink ez életben e kato­nák szi­vének mind meg kellett volna repedni. Gazdag változatokban lehet most is látni franc-tireursöket, acht turcosokat , garibaldistá­­kat, garde-mobileket, chasseuröket és zuávokat,de mindnyája barátságosan fogadva. A nők százai jönnek mennek a templomokba, hová nagyrészét helyezék el, fazakaikkal, süteményeikkel, fiaskóik­kal, szivaraikkal stb. e sokat­­nélkülözött honfiak­hoz, kik 2—3 hét óta fedél alatt nem valának, a saruikat ki nem oldák. A nagy számmal itt székelő angolok, kik egész nyáron át a sziklák tetején ülnek, legszivé­lyesbb barátságot tanúsítanak a fekete hurcosok iránt, kiknek egyike egy az oldal zsebében öszve lőtt órát, mely életét menté meg; másika egy ál­tala leszúrt porosznak emlékül magához vett ér­­demjesét stb. tudja mutatni a vendégszerető mylor­­doknak. Bizony, ha e seregnek jutott volna a sze­rencse Németországot hódítani meg, nem tudom, ha azt glacé-kesztyűvel tették volna-e, s Berlint meg nem adása esetében, túrós gombóczczal lövöl­dözték volna e, ez udvarias afrikaiak. A háború jogot, igazságot nem ismert soha. Az erőnél van és lesz mindig, fájdalom, a hatalom az igazságot d­i­c­t­á­­­n­i a legyőzöttnek. No de a szerencse kereke forgandó, tegnap a franczia, ma burkus, holnap talán a muszka ül Európa diktátori székébe. A magyar, ha egyhamar be nem ül is, de se franczia, se burkus, se muszka nem lesz soha! Széky Miklós: Bern Canton, München buhsee 1871. febr. 8. ii. Tegnap vonult itt el Bourbakinak a határo­kon lefegyverzett serge. Egész Európa figyelme a békekötés , különösen annak feltételeire van for­dítva s várja, hogy az újdonsült császár az ő sattellesével­ mi módon adja meg az utolsó döfést a porba sújtott nemzetnek. Mi nézzünk egy kissé tovább s lássuk a békekötés után mi várhat Fran­­cziaországra nézve. A második császárság is tehát, mint az első a német fegyverek alatt dőlt öszve; de vájjon megszűntek-e azon hibák is, melyeknek lételét kö­­szöné ? A nép tudatlansága, tévhite, a láz­as ál­mok és szenvedélyek, a nemzeti dicsőség tér fo­galma megsemmisültek-e azok letüntével, kik ezek­ből éltek? Fájdalom most sem mondhatni még, hogy Francziaország a bonapartismustól megszaba­dult. Fogunk-e végre egy munkás, komoly Fran­­cziaországot a mostani helyén látni? Fenn fogja­­­ tarthatni magát a Gasarok és Jakobinusok közt? Ebben fekszik a jövő feladata. Francziaországnak meg kell menekedni a sophismák és chimáraktól, s teljes erejéből törni oly sokszor eltévesztett czél­­ja felé. Meg kell tisztítani levegőjét, hogy a nemzet­test életerejét ismét visszanyerje. A napoleoni is­kólának, melynek tanait oly drágán fizette, be kell záratni, s egyéb emlék ne maradjon meg belőle, mint a tapasztalás. — Respublika vagy monarchia? mindegy; de ha benne rend nem fog uralkodni, önmagának lesz martaléka nem a külső ellenségnek. Egy nemzet csak önhibája miatt bukik meg, s saját erélye ál­tal emelkedik fel, lesz virágzóvá. A legborzasztóbb csaták azok, melyeket a szellem vív, s ez igazi győzelem az, melyet egy nemzet önmaga felett nyer. A harczmező, melyre a béke vezet, több és nehezebb munkát kíván, mint a fegyverek harcz­­mezeje. A respublicai kormányforma csak azért leg­jobb Francziaországra nőtt, mert polgáraitól leg­több politikai tapintatot, erényt, szeretetet és okos­ságot követel. De teljesítheti-e jelenben ezen kí­vánalmakat ; bír-e erővel a respublicai kormány­formát megszilárdítani? A­ki Francziaországot közelebbről vizsgálja át fogja látni, hogy — különösen a politicai szerep­lését illetőleg — két Francziaország van; mindenik a másiktól független szeretne lenni, a­mi azonban egyiknek sem sikerült eddig. Minden forradalmat,­­mely különben is reformot vagy épen nem, vagy keveset hozott — reactió követett. A forradalmak czélja is mindig kicsinyes volt: a régi kormány helyébe mást állítani. Kétszer proclamáltatott már Francziaországban a respublica, s valóban egyszer­­sem volt az. — Mindig átmenve egy dictat­urán, újra megfosztatott ideájától s lett — a mi volt — monarchia. Vájjon igy lesz ez most is ? Francziaország egy keveréke a centrális a­tio catholicismus és militarismusnak. Egy ilyen Fran­cziaországban mondatott ki 1789 az egyenlőség, 1848-ban az általános szavazat és feltétlen válasz­­tathatási jog; de mindezen vívmányok daczára a contran­satió és catholicismus vagy jobban mondva volt jelen, a mad­m»­a.au a *•*•*— (Vége köv.) -A..001 házét X JPáirisból. Az utolsó párisi hirek vasárnapig terjednek. A választások következtében bizonyos izgultság* uralkodott, a nyugalom megzavarásától azonban nem lehetett tartani, — bár a kormány elleni nyílt korholással annyira mentek, hogy Trochut és tár­sait úton-útfélen árulóknak nevezték. A kormányt hevesen megtámadók közt van Rochefort is, ki azon hitet igyekszik terjeszteni, hogy Páriának nem lett volna szükséges magát megadnia, minthogy még elég élelmi­szere volt, s bizonyítékul felhozza, hogy a poroszoknak csupán az Issy erődben 80 106 _______ az ultramontanismus megmaradt, s ezez járult meg a Napoleonok varázsa. I. Napoleon nagy ügyességgel tudta, szépen csengő frászokban, a katonai dicsvágyat az egyen­lőség szellemével öszvekeverni, s végre nem csak a nemzettel, de tán önmagával is elhitette, hogy ő az apostola a democratiának Európában. Eme„ na­ivság“ egész családjára örökségként szállott. S a nemzet egy része ma is ily tévhitben él. Ez egy nagy hibája a nemzetnek. — Azonban van még egy más, nem kevésbé nagy hibája, és ez a politicában a theoria, mely vagy doctrinarismust szül, vagy a republicans tö­rekvésekben jacobinismust. A dogmatismus úgy a politicában, mint a vallásban ellensége a szabad­ságnak. Despotismus és fanatismus testvérek. Olya­nok agyában születtek, kik csupán magukat hiszik beavatottaknak a politica „szent“ tudományába. A jacobinismus ma is fenn áll, vegyítve egy kis liberalismussal és tolerantiával. Azonban ez ve­szély a legnagyobb veszély a respublicára nézve. Francziaország őrizkedjék ettől, s ne higgje el so­ha, hogy a dogmák absolut igazságai egyszersmind a helyes politica elemei volnának. Ellenkező eset­ben megbukik. Azért igazi politikus nép az angol, mert a relatívnál marad s megelégszik az elérhe­tővel, mig a franczia az elérhetőt eldobja az ab­solutist. Mig az ideális után törekszik, elveszti a támpontot lábai alól: innen a sok forradalom és kevés reform. Ez állapot ne következzék be Francziaország­ra nézt, mert akkor megszilárdulhat a respublica. Macskási Sándor: Tisza László beszéde a február 10-diki gyűlésen. T. hát! Megérkeztünk ismét egy reám nézve legalább igen fájdalmas ponthoz, mely jelzi, hogy egy és ugyanazon országnak, melynek egysége törvényben meghatározva és fejedelmi eskü által szentesítve van, külön részeiben bizonyos dolgok máig is külön módon kezeltetnek. Ezen költségve­tésben látjuk ugyanis fél éve az erdélyi megyei tör­vényszékeket. Ámbár helyeslem te­hát azon eljá­rást, melyet a hajdani országgyűléseken egy ritka­­jelenségű hazafi Deák Antal követett, hogy midőn oly kérdések fordultak elő, melyekhez ő részlete­sen szólni nem akart, pl. ha az általa rendesen nem tárgyalt vallási kérdések vitatása közben egyik másik akkori követtársa pátensekre hivatko­zott, mindannyiszor felállva egyszerűen elmondott annyit: „Magyarország törvények, nem pedig pátensek által iga­zga­­­tátt ku ez esetben ily forma rövid nyilatkozattal be nem ér­hetem, mert ha talán elég lett volna különben ne­kem is csak annyit mondani, hogy köz­vet­et­te­n-e, miszerint az erdélyi unió fennáll­­ván, Erdély viszonyai (Halljuk!) az 5-dik kerület viszonyai (Zaj, Halljuk!) a többi 4 kerület viszonyaival egyformán trad­­táltassanak, ezt most nem tehetem, miután az ellenkező eljárásra hívott fel engem a t. igazság­­ügyminiszer úr, midőn Ditrich képviselőtársamnak, ki beszédét némileg Erdélyre is kiterjesztette, azt mondá, hogy a képviselő úr megmondja ugyan, hogy ez így és amúgy, tán nem is helyesen van Erdélyben, de nem mondhatná meg azt, hogy mi­vel cseréltessék fel az ottani jelen helyzet. Én te­hát nem akarok most utalni az erdélyi törvényke­zési viszonyok más nemű abnormitásaira, nem aka­rom említeni, hogy a t. igazságügyminiszer úr több­ször ünnepélyesen tett ígérete dac­ára, a legköze­lebbi napokban is a sajtóval szemben, mint ezt egy épen jobboldali lapból tudom, oly nemű eljá­rás követtetett, hogy Brassóban egy oly czikkből, mely már azelőtt egész kiterjedésében megjelent a „Pester Lloyd“-ban, a neveket a sajtóhatóság, vagyis a cens­ura utólagosan mind kivakartatta, és csak kivakart nevekkel juthatott Brassóban a nyilvánosság elé az, a­mi már ezelőtt Pesten a „Pester Lloydsban megjelent volt. Hogy az ily el­járás nem jogosít fel engem azon kérésre, hogy Erdélylyel is bánjanak végre már úgy, mint bán­nak Magyarországgal, az 5-dik kerülettel úgy, mint a többi négy kerülettel, erre a feleletet egész tisz­telettel a t. háztól kérem. Nem akarok most ezen és más hasonló abnormitásokról bővebben szólani. Csak magára a szőnyegen levő kérdésre térek át. Mi lett volna Erdélyben teendő a fennálló osztrák törvények megszüntetése után. Nem akartam t. ház eddig a magam vélemé­nyét elmondani, mindaddig visszatartóztattam azt azért, mert hittem a kormány ígéretében, hogy mi­nél előbb megtörténvén a törvényszékek rendezése Erdélyben is, és akkor azon abnormitások is meg­szünendnek. Ezt te­hát halljuk 5 év óta, és Erdély ma is az osztrák törvényeknek a már újra szervezett tör­vényszékekkel sehogy meg nem egyeztethető nyű­ge alatt nyög, ámbár egy­­. barátom egyik király­­h­ágán túli jobboldali tekintély­ű képviselő, a mini­­stérium fennállásának csaknem első napjaiban maga is kimondott a hírlapnak, hogy „Erdélyben az osz­trák törvényeknek további fenntartása egyértelmű lenne azzal, hogy ezen Erdély tökéletes és végle­ges elszegényítésére ravaszul kiszámított eljárás jövőre is folytattassék.“ Ezt egy jobboldali képvi­selőtársam jobboldali lapban mondta, de minden becsületes magyar ember keble érzetének­ben tökéletesen megfelelőleg mondotta azt. Erdély-Hordó­ban 130 Ud^alorm*. «XI sollet, 300 hollandi sajtot, s tetemes Zott ho» , távi­ ég­rdekeszleteket hagytak bá­r.­A választási gyülekezetekben is igen izgató„ hangulat nyilvánul a kormány ellen, d­s több szónok át van hatva azon eszmétől, hogy a béke elkerülhetetlenül szükséges. Az utóbbi időkben elnyomott párisi lapo­t a választások alkalmából fölmentették a c i Henri Rochefort egy új lapot indított meg. ? . mot d’ ordre“ czim alatt, melyben nyíltan a királygyilkosságot; Rochefort a párisi orTM. • nem honvédelmi kormánynak, hanem a nemze­t pitulátio kormányának nevezi. Changermierre ez írja: „ki emlékszik még ma Changarnier tábornok­ra? Úgy látszik, e gyermekké lett öreg vitéz fel­ajánló szolgálatát azon ember nejének, ki at lep­­­decz. 2-án Vicennesbe vettette, — azon feltétel alatt, hogy ő kormányozza Francziaországot IV Napó­lon nevében. A Metzben és Sedannál capitulált OUU,UUU katona közül 200,000 et megígért. Eugénia az aján­latot elfogadta, a párisi gróf bámult, és Bismarc hasát fogta nevettében. Mi is ezt teszszük. „Párisban nevetnek, *- írja a „Moniteur du Peuple„. — azt hittük volna, hogy a borzasztó szerencsétlenség után, mely Páriát érte, a főváros mély gyászba merül. Csalódtunk. Egy választási gyülekezetből jövünk, s ott vígan vannak. Nevet­nek, vigadnak, énekelnek; itt nincs egy férfi, egy polgár sem, ki méltó volna e névre. Franczior­­szág végvonaglásában fekszik, de azért egy kicsit mégis nevetni kell, hogy vigasztalódjanak. Ha egy becsületes ember akar beszélni, polgártársai és ba­rátai túllármázzák szavait.„ Az udvarhelyszéki képviselőválasztás A kormánypárt jelöltje Török Albert képvi­selővé választatott meg Orbán Balázszsal szemben. Csak töredékes tudósítások állanak előttünk, de az odavaló viszonyokról ezek is elég szomorú képet nyújtanak. Tartózkodunk ezúttal minden megjegyzések­től, de közelebbről el fogjuk mondani nézeteinket a kormánypártnak e valóban szomorú győ­zelme felett. A „Kelet“ sürgönye szerint Török Albert mintegy 500 szavazatnyi többséggel nyert. Ugyan e sürgöny állítja, hogy a baloldaliak (?) ingerült­­sége a szavazás után verekedésben tört ki, mely­nek eredménye egy halott és két súlyos sebesülés. * * * Ez egyoldalú tudósítással szemben az „Ellen­őr“ e hó lö­röl a következő sürgönyt hozta: „Udvarhely, febr. 10. Feladatott d. u. 3/44-kor, érkezett ‘/»(- kor. A Törökpárt fanati­zálva van. A baloldalra szavazni agyonütés ve­szélye nélkül nem lehet. Két ember megöletett ellenállás nélkül. A tömeget hivatalnokok biztatják. Szőcs államügyész tanácsolta egy baloldali szetté­getését.“,* * * Ugyancsak az „Ellenőr“ 12 iki száma a követ­kező megjegyzést hozza a választásra vonatkozólag „Az udvarhelyi választás a „P. N.“ egy táv­irata szerint a kormánypárt győzelmével ért véget Mindekkoráig nem kaptunk újabb hírt tudósítónk­tól, de a tegnapi véres előzményekből ítélve, e vá­lasztás, ha ugyan megtörtént, aligha mehetett végbe az ellenzéki választók óvástétele nélkül, s hogy ma vagy tegnap este befejeztethetett, annál különösebb, minthogy a tegnapi táviratok szerint még két napig, az­az holnapig kellett volna tartania.“ * * * .... Felkérjük lapunk udvarhelyi tudósítóit, szí­veskedjenek a választás részleteit a lehető hűség­gel közölni velünk. * * * HIR HA­RANG. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott: Pesten, feb. 13-én 10 óra d. e. Érk. Kolozsvárra, feb. 13-én 10 óra 41 p. d. e. Versaillesi h­irek szerint a fegyverszünet e hó 26-ig meg­­hosszabbittatik. A Constituante Poitiersben fog összegyűlni. Vilmos császár napiparancs­ban tudatja a hadsereggel, hogy Parisba vonulásuk előtt nagy szemlét tartana felettük. Ez ünnepélyre a zenekarok tanulják a bevonulási nagy indulót. Favre mindennap megfordul Versaillesban Bismarckkal érte­kezendő. A franczia kormány beren­delte az 1871-ik korosztályt is. A constituanteben a monar­­chisták száma négy annyi mint a köztársaságiaké. Stouen városa újból 6 millió frank hadisarczot fizetett a poro­szoknak. Toth­ Vilmos belügy, Dr. Pau­lein Tivadar oktatásügy minisz­terekké való kineveztetésük kö­zönyös hatást ten Pesten, “ A megs­zokott Heymann Zsig^ - tx a* Metok‘ hogy onnét KoloMvá,.. szállít.»» * írnak olS OTlékezhetnek, Heymann nn»,, SS? Irinyi csalás. ko.elel. el^MWj*. k­­reket. AsOta nyoma «»­*.* “°8t “'““»■k reá egy általa Bernben kiadott könyvrGl. * Örményi Lajosnak »H­tb HákúCs, György“* cziriű­ történeti drámája Vasárnap ked­­ színpadra. A szerzőnek láttak ennél sokkal reltebb darabját. Alkalmilag bővebben fogunk­­,­ tőle bressd). * A kalotaszegi olvasó-egylet tava­ly közgyűlését, a választmány február 1-én tartott gyű­­lésének 14. sz. a. kelt határozata szerint ma­. 15 én d e. 9 órakor fog megtartani Bánffy.J.­nyadon a casinó nagy termében. Mely gyülószev­­. ez. tagokat tisztelettel meghívja Jónás Bálin e. j. Bánffi-Banyad, 1861. febr. 12. * Mai számunkkal veszik olvasóink Tauffer Ferencz jóbirii kereskedőnk gazdasági- ve­temény- és virágmagvak árjegyzékét. Az ismert c­ég nem szorul külön dicséretre és ajánlatra, csak azt jegyezük meg, hogy jelen árjegyzék sok újat is foglal magában.­­ A marosúj­vári Bőaknában egy hat ös magas állás, az azt vigyázatlanul összeállító munkás alatt összetört, s ezt agyonzúzta.­­ Korcsolyabál. A redout­ bérlője a jövő vasárnap korcsolyabált rendez, melyben mestersé­ges korcsolyatánczolók ritka látványban részesítik a közönséget. Több bevételt kívánunk neki,­­mint a tegnapelőtti, különben víg köztársasági bálnak cseppent.­­ Valódi nyomorúság az a rendszer, mely postáinkon a külföldi lapokra nézve uralko­­dik. Direct küldés helyett csomagostól Pestre expe­­diálják s innét küldözgetik szét a vidékre. Persze, hogy ily eljárás mellett akkora rendetlenség támad, hogy a külföldi lapokat megrendelésük után két hóval sem kapja meg az ember. *** Egy porosz Lenormand­ról beszél­nek jelenleg a berlini arisztokratikus körökben, kinek jóslatai mindenütt nagy feltűnést okoztak. Egy öreg nő volt ez, s Radziwill hercegnő szolgá­latában állott. Radziwill hercegnő hat leányánál a benne szerepét vitte, f­elöt­b nevelőnőjük lett s miután a hercegnők egy része férjhez, más része zárdába ment, az öreg hercegné mellett a komor­­na tisztét teljesítette. Ebben az állásban maradt az öreg nő egészen éltének végéig, mi saját jóslata szerint, a múlt évi dec. 25 én következett be. De nem csak ez, hanem minden más jóslata is hűsé­gesen beteljesült, így már 1866 ban megjövendöl­te az osztrák porosz háború végkimenetelét, sőt még ama nevezetesebb napokat is előre kijelölte, melyek a háború folyama alatt fordulópontot ké­peztek. A mostani francia - porosz háború esemé­nyei közül előre megjósolta Napóleon elfogatását, Paris kapitulációját, s azt állította, hogy a békét márc. 5 - én kötik meg. Jóslatai közül kettő már beteljesült s Berlinben hiszik, hogy a harmadik sem fog elmaradni. Radziwill hercegné Lenormand­­ia különben annyira népszerű jósog volt a berlini előkelő körökben, hogy tanácsát minden fontosabb ügyben és kezdeményezésnél megkérdezték. *% Az orosz orvosok. írja a moszkvai lap, nem engedik meg betegeiknek, hogy jelenleg külföldre menjenek. A franciaországi véres esemé­nyek s az ezek által előidézett betegségek egész vidékeket megmételyeztek s ezeken keresztül utaz­ni, véleményük szerint, életveszélyeztetéssel jár. Nem csak a szállodák és kisebb korcsmák, de még a vasúti vonatok is meg vannak mételyezve s az orvosok állításuk igazolásául­­. Knorring orosz követ esetét hozzák föl, kit a hagymáz a vasúti kocsiban támadt meg , midőn Berlinből ren­deltetése helyére akart utazni. Tavaszszal—irjt az orosz lap,— egész Európában félelmes betegsége­ket várhatni... *% — Ékesen szóló mint Kossuth. 1870 febr. 12-én nők küldöttsége jelent meg a washing­toni Capitolban, s előadták az amerikai nők köve­teléseit. Köztök volt Annekene assz­­is, ki politi­kai üldöztetés miatt 1849 ben férjével s gyerme­keivel együtt kimenkült, s azóta a neemancipatio ügyének egyik fő támasza. Grace Greenwood jeles írónő ezeket írja Annekené akkori beszédéről: „Soha senki annyira nem emlékeztetett Kossuthra, mint ez a nő. Ugyanaz a rokonszenves, méltósá­­gos, szívreható hang. A jelenvolt senátorokra gya­korolt hatás nagyobb volt, mint a­mennyit érezni vagy bevallani óhajtottak volna. Egy nagy, mély titkos természet nyilatkozik itt, idegenszerü de kel­lemes kiejtésű angol szavak leple alatt. Egy szenve­délyes és hatalmas szónoki tehetség forró láváját hullámoztatva.“ (Neklapjából.) Boldog ország volna Magyarország, ha annyi igazi írója és művésze volna, mennyit a népszámlálás rovataiba bediktáltak azok, kik ma­gukat íróknak és művészeknek hiszik. E szerint iró összesen 677 volna, Magyarországon 604, Er­délyben csak 73. Az összegben bizonyára nem egy író lesz, kinek irodalmi működése egy vidé­ki levél beküldésére szorítkozik. De mi ez a szám művészekéhez képest! Összesen van 10,944 mű­vész, köztük Magyarországon 9,815, Erdély­ben 1,129. A „Gotterhalte“ ügy befejezése az egyete­men. Az egyetemen a jogász segélyző egylet közgyűlést tartott, melyen a dékán dr. Baintner is megjelent. E közgyűlés napirendje Beöthi Zsolt el­nök és néhány tisztviselő lemondása volt, kik az egyetemen tartott ifjúsági gyűlés bizalmatlansági szavazata folytán beadták lemondásukat. A köz­gyűlésen a kérdés megvitatott, többnek hozzászó­lása a túlsó oldalról heves ellentmondásokkal fog­­gadtatott. Végre Csillagh Gyula indítványt tett, hogy a közgyűlés az előterjesztett lemondások felett na­pirendre térjen át, és így e viszályos ügyet bevé­­gezze. Ezen kibékítő indítványhoz Markovics Sán­dor, s többen a bárrendezőség eljárásának ellenei közül, az egyetértés fentartása érdekében hozzájá­rultak, és így az egyhangúlag elfogadtatott, és a viszályos ügy az egyetemen véget ért. Február 13­­. és felelős szerkesztő K. PAFF MIKLÓS

Next