Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-02-14 / 36. szám
36-ik szám a szerencsétlenek, sanyargattatásaik netovábbján örömmel is teljesítettek, ha ugyan az örömnek nevezhető. A franczia-Schweiz legnagyobb Cantonja Waadt 8,000 t nyerte szétvert egyveleg hadseregből osztályrészül, a békekötésig történendő elszállásolása, 8 élelmezésére, s Capitoliuma Lausanne 1200 at. Bevonulásuk f. hó 4 én délután történt, fegyver nélkül, szétfoszlott saruval, szánandó piszkosan és rongyosan. Legnagyobb része lázas állapotban, az éhség és nyomortól öszveaszott arczcal, a kopott aranyrojtos tisztek, magok után vonszolók sovány gebéiket, s a 150—200 sebesültek 2025 egy-egy szekérén szalmára hányva a szomorú menet végén. Lausanne lakói, s főleg a derék wandtlandi franczia nők ezrei kapcsolódtak öszve az utczákon, hogy a szerencsétlenek fájdalmait, már megérkezéseiknél, adományaik s résztvevő kényeikkel enyhítsék. Minden szem csillogott, de nem az örömtől, miként a 2 év előtt Kolozsvárit délezegen bevonuló honvéd sereg láttára, hanem a szánalomtól. Sokszor hallom említeni, hogy a szív ezt vagy azt a fájdalmat nem bírja elviselni, hogy megreped ! Dehogy reped, dehogy reped! képzelődés ! Sokkal erősebb massából van az gyúrva sem mint képzelnök. Ha valakink ez életben e katonák szivének mind meg kellett volna repedni. Gazdag változatokban lehet most is látni franc-tireursöket, acht turcosokat , garibaldistákat, garde-mobileket, chasseuröket és zuávokat,de mindnyája barátságosan fogadva. A nők százai jönnek mennek a templomokba, hová nagyrészét helyezék el, fazakaikkal, süteményeikkel, fiaskóikkal, szivaraikkal stb. e sokatnélkülözött honfiakhoz, kik 2—3 hét óta fedél alatt nem valának, a saruikat ki nem oldák. A nagy számmal itt székelő angolok, kik egész nyáron át a sziklák tetején ülnek, legszivélyesbb barátságot tanúsítanak a fekete hurcosok iránt, kiknek egyike egy az oldal zsebében öszve lőtt órát, mely életét menté meg; másika egy általa leszúrt porosznak emlékül magához vett érdemjesét stb. tudja mutatni a vendégszerető mylordoknak. Bizony, ha e seregnek jutott volna a szerencse Németországot hódítani meg, nem tudom, ha azt glacé-kesztyűvel tették volna-e, s Berlint meg nem adása esetében, túrós gombóczczal lövöldözték volna e, ez udvarias afrikaiak. A háború jogot, igazságot nem ismert soha. Az erőnél van és lesz mindig, fájdalom, a hatalom az igazságot dictáni a legyőzöttnek. No de a szerencse kereke forgandó, tegnap a franczia, ma burkus, holnap talán a muszka ül Európa diktátori székébe. A magyar, ha egyhamar be nem ül is, de se franczia, se burkus, se muszka nem lesz soha! Széky Miklós: Bern Canton, München buhsee 1871. febr. 8. ii. Tegnap vonult itt el Bourbakinak a határokon lefegyverzett serge. Egész Európa figyelme a békekötés , különösen annak feltételeire van fordítva s várja, hogy az újdonsült császár az ő sattellesével mi módon adja meg az utolsó döfést a porba sújtott nemzetnek. Mi nézzünk egy kissé tovább s lássuk a békekötés után mi várhat Francziaországra nézve. A második császárság is tehát, mint az első a német fegyverek alatt dőlt öszve; de vájjon megszűntek-e azon hibák is, melyeknek lételét köszöné ? A nép tudatlansága, tévhite, a lázas álmok és szenvedélyek, a nemzeti dicsőség tér fogalma megsemmisültek-e azok letüntével, kik ezekből éltek? Fájdalom most sem mondhatni még, hogy Francziaország a bonapartismustól megszabadult. Fogunk-e végre egy munkás, komoly Francziaországot a mostani helyén látni? Fenn fogja tarthatni magát a Gasarok és Jakobinusok közt? Ebben fekszik a jövő feladata. Francziaországnak meg kell menekedni a sophismák és chimáraktól, s teljes erejéből törni oly sokszor eltévesztett czélja felé. Meg kell tisztítani levegőjét, hogy a nemzettest életerejét ismét visszanyerje. A napoleoni iskólának, melynek tanait oly drágán fizette, be kell záratni, s egyéb emlék ne maradjon meg belőle, mint a tapasztalás. — Respublika vagy monarchia? mindegy; de ha benne rend nem fog uralkodni, önmagának lesz martaléka nem a külső ellenségnek. Egy nemzet csak önhibája miatt bukik meg, s saját erélye által emelkedik fel, lesz virágzóvá. A legborzasztóbb csaták azok, melyeket a szellem vív, s ez igazi győzelem az, melyet egy nemzet önmaga felett nyer. A harczmező, melyre a béke vezet, több és nehezebb munkát kíván, mint a fegyverek harczmezeje. A respublicai kormányforma csak azért legjobb Francziaországra nőtt, mert polgáraitól legtöbb politikai tapintatot, erényt, szeretetet és okosságot követel. De teljesítheti-e jelenben ezen kívánalmakat ; bír-e erővel a respublicai kormányformát megszilárdítani? Aki Francziaországot közelebbről vizsgálja át fogja látni, hogy — különösen a politicai szereplését illetőleg — két Francziaország van; mindenik a másiktól független szeretne lenni, ami azonban egyiknek sem sikerült eddig. Minden forradalmat,mely különben is reformot vagy épen nem, vagy keveset hozott — reactió követett. A forradalmak czélja is mindig kicsinyes volt: a régi kormány helyébe mást állítani. Kétszer proclamáltatott már Francziaországban a respublica, s valóban egyszersem volt az. — Mindig átmenve egy dictaturán, újra megfosztatott ideájától s lett — a mi volt — monarchia. Vájjon igy lesz ez most is ? Francziaország egy keveréke a centrális atio catholicismus és militarismusnak. Egy ilyen Francziaországban mondatott ki 1789 az egyenlőség, 1848-ban az általános szavazat és feltétlen választathatási jog; de mindezen vívmányok daczára a contransatió és catholicismus vagy jobban mondva volt jelen, a madm»a.au a *•*•*— (Vége köv.) -A..001 házét X JPáirisból. Az utolsó párisi hirek vasárnapig terjednek. A választások következtében bizonyos izgultság* uralkodott, a nyugalom megzavarásától azonban nem lehetett tartani, — bár a kormány elleni nyílt korholással annyira mentek, hogy Trochut és társait úton-útfélen árulóknak nevezték. A kormányt hevesen megtámadók közt van Rochefort is, ki azon hitet igyekszik terjeszteni, hogy Páriának nem lett volna szükséges magát megadnia, minthogy még elég élelmiszere volt, s bizonyítékul felhozza, hogy a poroszoknak csupán az Issy erődben 80 106 _______ az ultramontanismus megmaradt, s ezez járult meg a Napoleonok varázsa. I. Napoleon nagy ügyességgel tudta, szépen csengő frászokban, a katonai dicsvágyat az egyenlőség szellemével öszvekeverni, s végre nem csak a nemzettel, de tán önmagával is elhitette, hogy ő az apostola a democratiának Európában. Eme„ naivság“ egész családjára örökségként szállott. S a nemzet egy része ma is ily tévhitben él. Ez egy nagy hibája a nemzetnek. — Azonban van még egy más, nem kevésbé nagy hibája, és ez a politicában a theoria, mely vagy doctrinarismust szül, vagy a republicans törekvésekben jacobinismust. A dogmatismus úgy a politicában, mint a vallásban ellensége a szabadságnak. Despotismus és fanatismus testvérek. Olyanok agyában születtek, kik csupán magukat hiszik beavatottaknak a politica „szent“ tudományába. A jacobinismus ma is fenn áll, vegyítve egy kis liberalismussal és tolerantiával. Azonban ez veszély a legnagyobb veszély a respublicára nézve. Francziaország őrizkedjék ettől, s ne higgje el soha, hogy a dogmák absolut igazságai egyszersmind a helyes politica elemei volnának. Ellenkező esetben megbukik. Azért igazi politikus nép az angol, mert a relatívnál marad s megelégszik az elérhetővel, mig a franczia az elérhetőt eldobja az absolutist. Mig az ideális után törekszik, elveszti a támpontot lábai alól: innen a sok forradalom és kevés reform. Ez állapot ne következzék be Francziaországra nézt, mert akkor megszilárdulhat a respublica. Macskási Sándor: Tisza László beszéde a február 10-diki gyűlésen. T. hát! Megérkeztünk ismét egy reám nézve legalább igen fájdalmas ponthoz, mely jelzi, hogy egy és ugyanazon országnak, melynek egysége törvényben meghatározva és fejedelmi eskü által szentesítve van, külön részeiben bizonyos dolgok máig is külön módon kezeltetnek. Ezen költségvetésben látjuk ugyanis fél éve az erdélyi megyei törvényszékeket. Ámbár helyeslem tehát azon eljárást, melyet a hajdani országgyűléseken egy ritkajelenségű hazafi Deák Antal követett, hogy midőn oly kérdések fordultak elő, melyekhez ő részletesen szólni nem akart, pl. ha az általa rendesen nem tárgyalt vallási kérdések vitatása közben egyik másik akkori követtársa pátensekre hivatkozott, mindannyiszor felállva egyszerűen elmondott annyit: „Magyarország törvények, nem pedig pátensek által igazgatátt ku ez esetben ily forma rövid nyilatkozattal be nem érhetem, mert ha talán elég lett volna különben nekem is csak annyit mondani, hogy közvetetten-e, miszerint az erdélyi unió fennállván, Erdély viszonyai (Halljuk!) az 5-dik kerület viszonyai (Zaj, Halljuk!) a többi 4 kerület viszonyaival egyformán tradtáltassanak, ezt most nem tehetem, miután az ellenkező eljárásra hívott fel engem a t. igazságügyminiszer úr, midőn Ditrich képviselőtársamnak, ki beszédét némileg Erdélyre is kiterjesztette, azt mondá, hogy a képviselő úr megmondja ugyan, hogy ez így és amúgy, tán nem is helyesen van Erdélyben, de nem mondhatná meg azt, hogy mivel cseréltessék fel az ottani jelen helyzet. Én tehát nem akarok most utalni az erdélyi törvénykezési viszonyok más nemű abnormitásaira, nem akarom említeni, hogy a t. igazságügyminiszer úr többször ünnepélyesen tett ígérete dacára, a legközelebbi napokban is a sajtóval szemben, mint ezt egy épen jobboldali lapból tudom, oly nemű eljárás követtetett, hogy Brassóban egy oly czikkből, mely már azelőtt egész kiterjedésében megjelent a „Pester Lloyd“-ban, a neveket a sajtóhatóság, vagyis a censura utólagosan mind kivakartatta, és csak kivakart nevekkel juthatott Brassóban a nyilvánosság elé az, ami már ezelőtt Pesten a „Pester Lloydsban megjelent volt. Hogy az ily eljárás nem jogosít fel engem azon kérésre, hogy Erdélylyel is bánjanak végre már úgy, mint bánnak Magyarországgal, az 5-dik kerülettel úgy, mint a többi négy kerülettel, erre a feleletet egész tisztelettel a t. háztól kérem. Nem akarok most ezen és más hasonló abnormitásokról bővebben szólani. Csak magára a szőnyegen levő kérdésre térek át. Mi lett volna Erdélyben teendő a fennálló osztrák törvények megszüntetése után. Nem akartam t. ház eddig a magam véleményét elmondani, mindaddig visszatartóztattam azt azért, mert hittem a kormány ígéretében, hogy minél előbb megtörténvén a törvényszékek rendezése Erdélyben is, és akkor azon abnormitások is megszünendnek. Ezt tehát halljuk 5 év óta, és Erdély ma is az osztrák törvényeknek a már újra szervezett törvényszékekkel sehogy meg nem egyeztethető nyűge alatt nyög, ámbár egy. barátom egyik királyhágán túli jobboldali tekintélyű képviselő, a ministérium fennállásának csaknem első napjaiban maga is kimondott a hírlapnak, hogy „Erdélyben az osztrák törvényeknek további fenntartása egyértelmű lenne azzal, hogy ezen Erdély tökéletes és végleges elszegényítésére ravaszul kiszámított eljárás jövőre is folytattassék.“ Ezt egy jobboldali képviselőtársam jobboldali lapban mondta, de minden becsületes magyar ember keble érzeténekben tökéletesen megfelelőleg mondotta azt. Erdély-Hordóban 130 Ud^alorm*. «XI sollet, 300 hollandi sajtot, s tetemes Zott ho» , távi égrdekeszleteket hagytak bár.A választási gyülekezetekben is igen izgató„ hangulat nyilvánul a kormány ellen, ds több szónok át van hatva azon eszmétől, hogy a béke elkerülhetetlenül szükséges. Az utóbbi időkben elnyomott párisi lapot a választások alkalmából fölmentették a c i Henri Rochefort egy új lapot indított meg. ? . mot d’ ordre“ czim alatt, melyben nyíltan a királygyilkosságot; Rochefort a párisi orTM. • nem honvédelmi kormánynak, hanem a nemzet pitulátio kormányának nevezi. Changermierre ez írja: „ki emlékszik még ma Changarnier tábornokra? Úgy látszik, e gyermekké lett öreg vitéz felajánló szolgálatát azon ember nejének, ki at lepdecz. 2-án Vicennesbe vettette, — azon feltétel alatt, hogy ő kormányozza Francziaországot IV Napólon nevében. A Metzben és Sedannál capitulált OUU,UUU katona közül 200,000 et megígért. Eugénia az ajánlatot elfogadta, a párisi gróf bámult, és Bismarc hasát fogta nevettében. Mi is ezt teszszük. „Párisban nevetnek, *- írja a „Moniteur du Peuple„. — azt hittük volna, hogy a borzasztó szerencsétlenség után, mely Páriát érte, a főváros mély gyászba merül. Csalódtunk. Egy választási gyülekezetből jövünk, s ott vígan vannak. Nevetnek, vigadnak, énekelnek; itt nincs egy férfi, egy polgár sem, ki méltó volna e névre. Francziország végvonaglásában fekszik, de azért egy kicsit mégis nevetni kell, hogy vigasztalódjanak. Ha egy becsületes ember akar beszélni, polgártársai és barátai túllármázzák szavait.„ Az udvarhelyszéki képviselőválasztás A kormánypárt jelöltje Török Albert képviselővé választatott meg Orbán Balázszsal szemben. Csak töredékes tudósítások állanak előttünk, de az odavaló viszonyokról ezek is elég szomorú képet nyújtanak. Tartózkodunk ezúttal minden megjegyzésektől, de közelebbről el fogjuk mondani nézeteinket a kormánypártnak e valóban szomorú győzelme felett. A „Kelet“ sürgönye szerint Török Albert mintegy 500 szavazatnyi többséggel nyert. Ugyan e sürgöny állítja, hogy a baloldaliak (?) ingerültsége a szavazás után verekedésben tört ki, melynek eredménye egy halott és két súlyos sebesülés. * * * Ez egyoldalú tudósítással szemben az „Ellenőr“ e hó löröl a következő sürgönyt hozta: „Udvarhely, febr. 10. Feladatott d. u. 3/44-kor, érkezett ‘/»(- kor. A Törökpárt fanatizálva van. A baloldalra szavazni agyonütés veszélye nélkül nem lehet. Két ember megöletett ellenállás nélkül. A tömeget hivatalnokok biztatják. Szőcs államügyész tanácsolta egy baloldali szettégetését.“,* * * Ugyancsak az „Ellenőr“ 12 iki száma a következő megjegyzést hozza a választásra vonatkozólag „Az udvarhelyi választás a „P. N.“ egy távirata szerint a kormánypárt győzelmével ért véget Mindekkoráig nem kaptunk újabb hírt tudósítónktól, de a tegnapi véres előzményekből ítélve, e választás, ha ugyan megtörtént, aligha mehetett végbe az ellenzéki választók óvástétele nélkül, s hogy ma vagy tegnap este befejeztethetett, annál különösebb, minthogy a tegnapi táviratok szerint még két napig, azaz holnapig kellett volna tartania.“ * * * .... Felkérjük lapunk udvarhelyi tudósítóit, szíveskedjenek a választás részleteit a lehető hűséggel közölni velünk. * * * HIR HARANG. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott: Pesten, feb. 13-én 10 óra d. e. Érk. Kolozsvárra, feb. 13-én 10 óra 41 p. d. e. Versaillesi hirek szerint a fegyverszünet e hó 26-ig meghosszabbittatik. A Constituante Poitiersben fog összegyűlni. Vilmos császár napiparancsban tudatja a hadsereggel, hogy Parisba vonulásuk előtt nagy szemlét tartana felettük. Ez ünnepélyre a zenekarok tanulják a bevonulási nagy indulót. Favre mindennap megfordul Versaillesban Bismarckkal értekezendő. A franczia kormány berendelte az 1871-ik korosztályt is. A constituanteben a monarchisták száma négy annyi mint a köztársaságiaké. Stouen városa újból 6 millió frank hadisarczot fizetett a poroszoknak. Toth Vilmos belügy, Dr. Paulein Tivadar oktatásügy miniszterekké való kineveztetésük közönyös hatást ten Pesten, “ A megszokott Heymann Zsig^ - tx a* Metok‘ hogy onnét KoloMvá,.. szállít.»» * írnak olS OTlékezhetnek, Heymann nn»,, SS? Irinyi csalás. ko.elel. el^MWj*. kreket. AsOta nyoma «»*.* “°8t “'““»■k reá egy általa Bernben kiadott könyvrGl. * Örményi Lajosnak »Htb HákúCs, György“* cziriű történeti drámája Vasárnap ked színpadra. A szerzőnek láttak ennél sokkal reltebb darabját. Alkalmilag bővebben fogunk, tőle bressd). * A kalotaszegi olvasó-egylet tavaly közgyűlését, a választmány február 1-én tartott gyűlésének 14. sz. a. kelt határozata szerint ma. 15 én d e. 9 órakor fog megtartani Bánffy.J.nyadon a casinó nagy termében. Mely gyülószev. ez. tagokat tisztelettel meghívja Jónás Bálin e. j. Bánffi-Banyad, 1861. febr. 12. * Mai számunkkal veszik olvasóink Tauffer Ferencz jóbirii kereskedőnk gazdasági- vetemény- és virágmagvak árjegyzékét. Az ismert cég nem szorul külön dicséretre és ajánlatra, csak azt jegyezük meg, hogy jelen árjegyzék sok újat is foglal magában. A marosújvári Bőaknában egy hat ös magas állás, az azt vigyázatlanul összeállító munkás alatt összetört, s ezt agyonzúzta. Korcsolyabál. A redout bérlője a jövő vasárnap korcsolyabált rendez, melyben mesterséges korcsolyatánczolók ritka látványban részesítik a közönséget. Több bevételt kívánunk neki,mint a tegnapelőtti, különben víg köztársasági bálnak cseppent. Valódi nyomorúság az a rendszer, mely postáinkon a külföldi lapokra nézve uralkodik. Direct küldés helyett csomagostól Pestre expediálják s innét küldözgetik szét a vidékre. Persze, hogy ily eljárás mellett akkora rendetlenség támad, hogy a külföldi lapokat megrendelésük után két hóval sem kapja meg az ember. *** Egy porosz Lenormandról beszélnek jelenleg a berlini arisztokratikus körökben, kinek jóslatai mindenütt nagy feltűnést okoztak. Egy öreg nő volt ez, s Radziwill hercegnő szolgálatában állott. Radziwill hercegnő hat leányánál a benne szerepét vitte, felötb nevelőnőjük lett s miután a hercegnők egy része férjhez, más része zárdába ment, az öreg hercegné mellett a komorna tisztét teljesítette. Ebben az állásban maradt az öreg nő egészen éltének végéig, mi saját jóslata szerint, a múlt évi dec. 25 én következett be. De nem csak ez, hanem minden más jóslata is hűségesen beteljesült, így már 1866 ban megjövendölte az osztrák porosz háború végkimenetelét, sőt még ama nevezetesebb napokat is előre kijelölte, melyek a háború folyama alatt fordulópontot képeztek. A mostani francia - porosz háború eseményei közül előre megjósolta Napóleon elfogatását, Paris kapitulációját, s azt állította, hogy a békét márc. 5 - én kötik meg. Jóslatai közül kettő már beteljesült s Berlinben hiszik, hogy a harmadik sem fog elmaradni. Radziwill hercegné Lenormandia különben annyira népszerű jósog volt a berlini előkelő körökben, hogy tanácsát minden fontosabb ügyben és kezdeményezésnél megkérdezték. *% Az orosz orvosok. írja a moszkvai lap, nem engedik meg betegeiknek, hogy jelenleg külföldre menjenek. A franciaországi véres események s az ezek által előidézett betegségek egész vidékeket megmételyeztek s ezeken keresztül utazni, véleményük szerint, életveszélyeztetéssel jár. Nem csak a szállodák és kisebb korcsmák, de még a vasúti vonatok is meg vannak mételyezve s az orvosok állításuk igazolásául. Knorring orosz követ esetét hozzák föl, kit a hagymáz a vasúti kocsiban támadt meg , midőn Berlinből rendeltetése helyére akart utazni. Tavaszszal—irjt az orosz lap,— egész Európában félelmes betegségeket várhatni... *% — Ékesen szóló mint Kossuth. 1870 febr. 12-én nők küldöttsége jelent meg a washingtoni Capitolban, s előadták az amerikai nők követeléseit. Köztök volt Annekene asszis, ki politikai üldöztetés miatt 1849 ben férjével s gyermekeivel együtt kimenkült, s azóta a neemancipatio ügyének egyik fő támasza. Grace Greenwood jeles írónő ezeket írja Annekené akkori beszédéről: „Soha senki annyira nem emlékeztetett Kossuthra, mint ez a nő. Ugyanaz a rokonszenves, méltóságos, szívreható hang. A jelenvolt senátorokra gyakorolt hatás nagyobb volt, mint amennyit érezni vagy bevallani óhajtottak volna. Egy nagy, mély titkos természet nyilatkozik itt, idegenszerü de kellemes kiejtésű angol szavak leple alatt. Egy szenvedélyes és hatalmas szónoki tehetség forró láváját hullámoztatva.“ (Neklapjából.) Boldog ország volna Magyarország, ha annyi igazi írója és művésze volna, mennyit a népszámlálás rovataiba bediktáltak azok, kik magukat íróknak és művészeknek hiszik. E szerint iró összesen 677 volna, Magyarországon 604, Erdélyben csak 73. Az összegben bizonyára nem egy író lesz, kinek irodalmi működése egy vidéki levél beküldésére szorítkozik. De mi ez a szám művészekéhez képest! Összesen van 10,944 művész, köztük Magyarországon 9,815, Erdélyben 1,129. A „Gotterhalte“ ügy befejezése az egyetemen. Az egyetemen a jogász segélyző egylet közgyűlést tartott, melyen a dékán dr. Baintner is megjelent. E közgyűlés napirendje Beöthi Zsolt elnök és néhány tisztviselő lemondása volt, kik az egyetemen tartott ifjúsági gyűlés bizalmatlansági szavazata folytán beadták lemondásukat. A közgyűlésen a kérdés megvitatott, többnek hozzászólása a túlsó oldalról heves ellentmondásokkal foggadtatott. Végre Csillagh Gyula indítványt tett, hogy a közgyűlés az előterjesztett lemondások felett napirendre térjen át, és így e viszályos ügyet bevégezze. Ezen kibékítő indítványhoz Markovics Sándor, s többen a bárrendezőség eljárásának ellenei közül, az egyetértés fentartása érdekében hozzájárultak, és így az egyhangúlag elfogadtatott, és a viszályos ügy az egyetemen véget ért. Február 13. és felelős szerkesztő K. PAFF MIKLÓS