Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-14 / 11. szám

1 -ik szám­ pataiakat egy mértföldnyire hatoltak elő­ Manshoz folytonos csatározások között. Egy ágyú, 3 mitrail­leuse és 2000 fogoly jutott kezelőkbe; a mi veszteségünk nem igen jelentékeny. London, jan. 11. A „Times“ mondja: ha a porosz király azon szándékáról, hogy Párisba bevonuljon, lemondanak az alkudozások, midőn a pillanat elérkeznék, brit befolyás alatt gyakorla­tibbak lennének. Poroszországnak kötelessége mérsékelt követelései által a békét lehetővé tenni! (k, Versailles, jan. 11. (Hivatalos.) Werder tbk. vesztesége Vntersexelnél: 13 tiszt és 20 köz­ember. berlin, jan. 11. Werder és Zastrov hadtesté­ből és még más jelentékeny csapatosztályokból nagy keleti hadsereg fog szerveztetni melynek működéseibe a legnagyobb bizalom helyezhető. Pária városának sorsa rövid időn el lesz határozva. Kossuth legújabb leveléből. Hogy tehetségeimmel nem állottam az idők igényeinek magaslatán, s hogy ennélfogva sokszor kellet tévednem, ennek igen fájdalmas öntudatával birok; de két dolog iránt Isten és lelkiismeretem előtt magammal tisztában vagyok. Egyik az , hogy helyesen cselekedtem, midőn nemzetem erőfeszítésé­nek dijául azon magas czél kivívását tűztem ki, mely nyilvános életem legválságosabb szakának irányt adott Helyesen cselekedtem, mert e czél nem csak jogos, és ha erősen akarjuk kivihető, ha nem végzetszerűen szükséges is, elannyira az, hogy ha e czélról nemzetünk lemond, lehet kisebb nagyobb mértékben jól táplálkozó népcsoport, de nemzet nem lesz. Ha minden erejét e czél kivívására meg nem feszíti, Magyarország csak mint geographiai elnevzés fog még egy ideig a földabroszokon figurálhatni, (amint hogy már is csak mint ilyen figurái, — ez tény, bár­ki, s bár­mennyire tagadja is) de még így is csak egy ideig, mert a jelen ál­lapot annyira visszás, annyira koros, annyi nemzet­közi érdekeket sért, annyi ellenséget teremt, s oly botorul kihívja jövendőnk ellen a történelem logi­­cáját, hogy sohá fenn nem állhat, s örökségül nem a „Szózat“ alternatíváját hordja méhében Magyar­­ország számára, hanem ezt:. „ e­­ m á­rt a n­i, vagy fel­osz­latni.“ Vagy vissza kell térni a nemzetnek az én politikai irányomra, resignálnia kel magát, ezredéves lételét ekként végezni. Erről lelkemben meg vagyok győződve. Ma még erősebben mint valaha. Hogy az én emlékirataim nem megvetendő világot vethetnének hazánk törénelmének egy igen érdekes szakára, azt elismerem. Azt pedig tudom, hogy az adatok, melyekben nem szűkölködöm, itt ott nagyon furcsa fényt vethetnének némely hír­neves reputatiókra, s nem egy „históriát“ a „fa­bulák“ országába relegálnának. — Hanem úgy érzem, hogy nem igen lehetne azon közügyekről, melyekben részt vettem szóla nom, anélkül, itt-ott magamról is szólanék. Én pedig — vegyék bár az unszolók hibának, nem tehetek róla — egy nemével a legyőzhetlen undornak viseltetem az autobiographiák iránt, mert lélektani okoknál fogva meg vagyok győződve, hogy aki saját „viselt dolgainak“ meg­örökítése végett vészén tollat kezébe, akarva nem akarva azon ösztön befolyása alatt is, hogy saját édes énje alakjának szögletességeit kidomborítsa, saját jellemének foltjait lecsiszolja, hibáit elsimítsa, vétkeit elfedezze, vagy mások nyakába kerítse; általában hogy másokat minél kisebbeknek tűntessen fel, miszerint maga minél nagyobbnak látszassék. Én részemről nem akarok ezen lélektani gyarlóság martalékává szegődni. A nagy emberek­nek meg lehet az ily gyarlóságot is bocsátani. De én sokkal nagyobbnak láttam nemzetemet (bár­menynyire sülyedett is azóta) mintsem hogy haj­lamot érezhetnénk a nagy embert segélyezni. Ha tettem valamit a mi maradandó becscsel bír meg­marad, ha még annyi kéz rángat is rajta. De ha az ócsárlásokat közönyösen fogadom, nem fogad­hatom közönyösen a magasztalásokat. Nem érdemiek én magasztalást s mert nem érdemiek, bánt. Igen sok a magasztalás azon levelek legtöbb­jében, melyekre ezennel válaszolok. Esedzem, le­gyek jövendőben a magasztalások üröm­poharától megkímélve. Nagyon érzem, hogy visszaélést követtem el, midőn ez értéktelen magánvallomások számára helyet kérek a „Magyar Újság“ hasábjain. De egy pár t­ozat levélírásától menti meg a szerkesztő öreg kezemet ha elfogadja. — így az illetőkhöz eljutand válaszom. — A nagy közönség pedig, mely­hez a válasz nem szól, s melyet az bizon nem is érdekelhet, látván a czimból, hogy miről van szó, az által fogja magát — reményiem — ideje pazar­lásától megóvni, hogy nem olvassa. Egyszer mindenkorra indíttatva éreztem maga­mat személyes kérdésben szót kérni. Mazzini mot­tója: Óra e sempre én megfordítom: Óra e mai. — Ezt is jól fogja tenni a „Magyar Újság“ szerkeztője ha a tárczába relegálja. Turin, deczember 30-án 1870. Kossuth Lajos. a csatatért, Tuilerien-nél állásu­kat feladták. Az éjjet a francziák a csatatéren töltötték. A csata folytattatni fog. Mindkét részről irtózatos erőfeszítés, s roppant nagy veszteségek halott és sebe­sültekben. A poroszok a cen­trumban öt­ezeret fogtak el. Párisban eddig 2000 bomba esett, sok nő és gyermek sebe­sült meg. Bour­baki január 10-ke esté­jéről jelenti: az utolsó éjjel az ellenség egészen elűzetett Vil­­lersexel házaiból s ma reggel az ellenség legutolsó csapatai elvo­nultak, vagy megadták magukat. Párisi léghajó-levelek jan. 10- diki kelettel tudósitnak: „Január 8-án este Malmaison felé több csa­ta volt, s jan. 9-én az ellenség ne­gyedszer kísérlette meg Maison Croucard megtámadását, valamint, a Reuiltól balra fekvő kőbányák el­len is támadást intézett. De a moz­góőrség visszaverte a támadásokat, s nagy veszteségeket okozott a po­roszoknak. A poroszok úgy látszik a kórházakat veszik főczélpontul, úgy hogy a betegeket a pincze­­helyiségekben kellett elhelyezni. Lapunk t. előfizetőit tiszte­lettel kérjük, méltóztassanak meg­rendeléseiket minél előbb megtenni, mert fölösleges példányokat semmi szín alatt nem nyomathatunk. Évnegyedre . . 4 ft 50 kr. Félévre . . . . 8 „ 50 „ Egész évre . . 16 „ — Egy bóra helyben 1 „ 50 kr. *** A franczia foglyok és sebesültek felsegelesökre általam az alábbirtaktól gyűjtött csekély összeget azon tiszteletteljes kéréssel va­gyok bátor­a t. Szerkesztő úrhoz beküldeni, szí­veskedjék azt a pesti franczia consul­hoz juttatni, s egyszersmint a t. adakozók megnyugtatása tekin­tetéből ezen gyűjtést szíveskedjék becses lapjában közzétenni. Pethe András 1 ft, Nagy Benedek 2 ft, Deák Ferencz 1 ft, id. Gergely Ferencz 50 kr., Kecskés Demeter 50 kr., egy valaki 40 kr., Kecs­kés János 60 kr., Szabó Demeter 30 kr., Bariba Ferencz 3 ft, Dániel László 1 ft, Farkas János 10 kr, Deédi Lajos 50 kr., Zabulik Sándor 3 ft, Erőse Gáspár 1 ft, Bánk Péter 20 kr., Zabulin Sándorné 50 kr., Dániel Lászlóné 50 kr., Zabulik Lajos 50 kr., Deák József 40 kr., Bartha Mihály 50 kr., Buzeskó Dávid 25 kr., Herskovits Adolf 50 kr., Krauss Dávid 1 ft, dr. Veress Sándor 1 ft, Darkó József 50 kr., Méhesi Sándor 1 ft, Ele­kes Mózes 50 kr., Budai István 20 kr., Tóth Mik­lós 50 kr. Összesen 22 ft 95 kr., a gyűjtő által kiegészítve 1 ft 5 kr., összesen 24 ft. o. é. Ko­lozs, jav. 11-én 1871. Zabolik Joachim. *­ Az erdélyi muzeum egylet igazgató választmányának folyó hó 10 -én tartott ülése jk. 23. sz. határozatával az egylet folyó évi rendes közgyűlésének megtartására a jövő februarius hó 27 ik napja tűzetett ki. E határnap oly hozzáadás­sal hozatik köztudomásra, hogy a tárgysorozat és a választmány nevezetesebb indítványai annak ide­jén hasonlólag közzé fognak tétetni. Egyszersmind figyelmeztetnek mindazok, a­kik a közgyűlésen va­lami indítványt akarnak tenni, hogy a fennálló szabályok értelmében egyesek indítványai a köz­gyűlésen csak úgy jöhetnek érdemleges tárgyalás alá, ha az elnökség utján elég idején be voltak jelentve arra, hogy a választmány, indokolt véle­ményével terjeszhesse a közgyűlés elébe. Kolozs­várit, jan. 12 én 1871. Az igazgató választmány meghagyásából Finály Henrik, m. k. Az erdélyi gazdasági egylet tit­kári állomására pályázat nyittatott. A titkár fi­zetése: 1200 frt o. értékben. Ezen összegbe be van foglalva a szállásba ki s szolgatartási illeték is, mely körülbelül 300 irtot von le az évi átalány­ból. Szállásának egyik terme az iroda, gyűl­éste­rem, könyv és irománytár egyszersmind. Három évi kielégítő szolgálat után fizetése 200 írttal fog fölebb emeltetni. Kötelességei: a választmányi s szakosztályi gyűlések jegyzőkönyveinek vezetése; a fogalmazási szak, a határozatok végrehajtása, s a köztelki munkák felügyelése s ellenőrzése. A titkári kötelességekkel szabatos megismerkedés vé­gett, az egyleti szabályok egy példánya pályázók­kal, kívánság szerint, közöltetni fog. Pályázók kö­telezik magukat, hogy megválasztatás esetére há­rom évig az egylet szolgálatában maradnak. Vég­re kötelesek kimutatni, hogy egy gazdasági tanin­tézetbe tanulmányaikat kellő előmenetellel végez­ték. Pályázati határidő 1. évi márczius hó 31 dik napja bezárólag. Az okmányokkal ellátott folya­modványok az erdélyi gazd.­egylet igazgató vá­lasztmányához intézendők. Kolozsvárit, a gazd. egylet választmányának 1871. jan. 9-kén tartott üléséből. Nagy Ferencz: Értesítés. Az erdélyi gazd. egylet tit­kári állomása ürességbe jővén, mig az a közelebb­ről tartandó közgyűlésen bétöltetnek, a titkári teendők elintézésével Nagy Ferencz tanár bízatott meg­ Miről a t. ez. gazdaközönséget szükséges alkalmazkodás végett ezennel értesítjük. Kolozs­várt a gazd. egylet választmányának 1871 jan. 9 -én tartott üléséből. ^ ^rmVe^^^fran Ti KtiSt megkéretés folytán jegyesült meg miután az óra a meghívásokból vétségből kimaradt. fo) A Magyar Polgár“ nullája a Kelet pinájának a MMUert ."““tail. a­nya elé terjesztett indítvány egy privát körben állítatott meg, s daczára annak, hogy k t m­on­da­tot miszernt a privát kör működése nem tar­tozik a lapokba, belé került biz az a .Keletbe. ro) A szinház első és utolsó előtti ál­arezos bálja pénteken estve lefolyt. A magavise­letben ugy mint álarczban mono­on álarezos sereg ólom nehézséggel hömpölygött, processionális me­netrendben a rögtönözött parquereu­s valóban csak a páholyok díszes közönsége kárpótolta úgy a né­zőt mint a társalgót. Reggel felé természetesen megváltozott a dolog s a táncz a fesztelenség ha­tárait is átlépte. (o.) Báró Eötvös József egészsége már annyira javalt, hogy beteg ágyát már elhagyhatta (o.) Than Mór jeles festénzünk egy nagy képen dolgoz, mely Dantét és Beatricet ábrázol­ja. A kép a londoni kiállításra van szánva. — (6.) Az Eszterházy képtár ügye a pes­ti városi tanácsban szőnyegre került, az egyik né­zet szerint a város nem lenne kötelezve a 60,000 forinttal hozzájárulni a vásárhoz, miután ez ösz­­veget csak úgy szavazta meg, ha a képtár magán adakozásokból vásároltatik meg. Steiger képviselő ellenben azt indítványozta, hogy ez öszveg adas­sák ki az eredeti megszavazás értelmében a kép­tárra s ez az indítvány győzött oly feltétel mellett, hogy a kultuszminiszter megkeressék, miszerint a törvényjavaslat biztosítsa Pest városát arra nézve, hogy a képtár állandóan Pesten fog maradni. (6.) Sayous E. a jeles franczia tanár és író, a­ki a mult nyáron Pesten időzött s magyar tör­ténelmi és irodalmi tanulmányokat végezett jelen­leg pedig a franczia honvédelmi miniszteriumban Bordeauxban van, Gyulai Pálhoz levelet intézett, melyben a franczia nép hangulatát kitűnőnek mondja.­­ (ma) A szamosujvári casino egylet által febr.­­ én rendezendő tánczvigalomra b. Bánffy D­á­n­i­e­l­n­é­t, Dobokamegye főispánjának nejét, a szamosujvári korcsolyázó egylet febr. 11 én meg­tartandó tánczvigalmára pedig Simay Gergely­nél, Szamosujvár polgármesterének s egyik or­szággyűlési képviselőjének nejét kérte fel bálapjá­­nak mindkét bál rendező bizottmánya. Az „Erdélyi prot. Közlönyének a következő híreit vesszük át. A II.­Enyeden tar­­tandó 1. évi közzsinat délelőtti szónoka, úgy hall­juk, Révai Lajos, ily­efal­vi lelkész, lesz. Is­merve szép tehetségét s szónoki képességét, fela­datának kétségén kívül jól meg fog felelni. Lel­­készválasztások. A malt évi közzsinat óta történt lelkészválasztások sorából fölemlítjük a követke­zőket: Makóba V­aller József, Szilágy-Nagy­­faluba Pungur Gyula, Peérbe Szurányi Gyula (Révész Bálint káplánja),Déván Bartha Lajos. Sámi László a most keletkező borkeres­ - keddi társulatnak igazgatói állomására, 4000 ft évi fizetéssel, meghívást kapott. Elfogadja-e, nem tud­juk s óhajtjuk az ellenkezőt, mert távozása által nemcsak kolozsvári főtanodánk, hanem az erdélyi egész tanári kar legjelesebbjei egyikét vesztenék el. Mindenesetre, intőjelül szolgál ez is arra, hogy ha az ev. ref. anyaszentegyház valamikép a tanári fizetések fölemeléséről nem gondoskodik, a jobban dotált állomások a legjobb erőket fogják elvonni. A „Hazánk és a Külföld“ tartalma s különösen alakja újévtől kezdve olyan előnyösen megváltozott, hogy alig lehet reáismerni. A képes­lapok versenye tehát megtenné szintén a jó ered­ményt, s a nyertes fél ma már nemcsak a kiadó, de a közönség mellett az irodalom is. (6.) Simor János prímás a „Magyar Ál­lám“ csalhatatlan, csodaszerű hasábjain feljajdul azon, hogy a katholikus világ fővárosát „istentelen csőcselék“ szállotta meg, a­mely a kápolnákat táncztermekké változtatja, a szent képeket leszede­geti s mi­ filológiaiakkal helyettesíti-------sőt az olasz kormány oda fajult már, hogy a pápát az immunitással kínálja s ezáltal ignorálja azt, hogy a pápa hatalma istentől ered s nem szorul egy földi hatalom védelmére stb. — Gambettának egy linczi polgár Szilvesz­ter-estéjén táviratilag njévi üdvözletet küldött, mely­re a franczia miniszter másnap következőkép fe­lelt : Köszönöm a hazámhoz intézett njévi üdvöz­letet. Francziaország, Európa népeitől szerettetve, a franczia revolutió, a népek anyja nem veszhet el. A felszabadulás és győzelem órája nem fog so­káig késni. Ez ünnepélyes órában Európa emlé­kezzék meg róla és gyűjtsön, mert minden, ami jelenleg Francziaországban történik, a világra néz­ve üdvös. Bordeaux 1871. jan. 1. Gambetta. — Báró Szerelemkövy. A grófi és bá­rói czim alatt már sok hajmeresztő dolog történt, s a közvélemény csak ritkán meri nyíltan az ál­­arctot lerántani; ne csodálkozzál tehát kedves ol­vasó, hogy mai nap az iparlovag is gazságának takarójául legjobban a grófi és bárói czimet sze­reti használni. Néhány hó előtt Amsterdamba ér­kezik egy utas, ki a legelső rangú hotelbe szállott s báró Szerelemkövy Aladárnak jegyeztette be ma­gát. Az elegáns tournure és gentlemanlike modor megnyitá előtte az első házak kapuit. Bá­rónk democrata érzelmű s egy szegény orvos há­zát szerencsélteti magas leereszkedésével; az egész ház el van ragadtatva a bárótól, a báró is ottho­nosnak érzi magát, s „a már nem szokatlan segédeszközhöz“ folyamodik: hirtelen pénz­zavarba lő, s a barátságára méltatott orvostól 3800 dollá­ártnyi csekély kölcsönt vesz föl. Bárónk még ezenkívül nagyon szeretetreméltó és galant is tu­dott lenni a házi nők iránt, s franczia nevelési modorával csakhamar megbódíta az orvos nővéré­nek szívét. Komolyabb beszélgetések folytak ez után a kilátásba helyezett fényes házasság érde­kében. Bárónk, természetesen, folytonos pénzzava­rát ezentúl sans gene vallja be, s gazdag ma­gyarországi rokonaival szeretne kibékülni, hogy imádottját boldogíthassa. Az orvos még mindig ■—híró iránt, s legkisebb kételye is el­­erik hogy vele együtt utazhassák kiengesztelen­­„ Snaiho. Az utazás alatt természetesen rang­­hoz­og­y­ a báró és jövendő sógora ez utób­binak pénzén. Bécsben első rangú hotelbe nak­i következő napra tűzték ki az elindulást Ma­­gyarország felé. Minél közelebb jöttek ujuk czél­­jához, annál inkább növekedett alorvosnak bizal­ma a báró iránt, úgy, hogy az elindulás előtt a báró még bevásárlásokat is tett, természetesen az orvos pénzén. A báró feledékeny és közvetlen a gyors vonat elindulása előtt is akarna még egy kis kadeau-t venni, miért is kérte az orvost, haj­­tasson csak egyedül az északi vasút indóházához, ő mindjárt ott terem. Orvosunk már jegyet váltott a báró számára is, már harmadszor is csengettek, a gyorsvonat el is indult, de báró Szerelemkövy nem termett ott. Most tudta csak az orvos hánya­­dán van, s bejelenti szomorú esetét a policziánál, melynek­ csakhamar sikerült a báró Szerelemkövy név alatt szereplő iparlovagot nyakon csípni.— Óvakodjunk tehát különösen egy szerelmes gróf vagy bárótól, mert nem lehet tudni, mi lappang a czim alatt! Várhegy mellett, a Sajó jobb part­ján szept. 7 én 1670. egy 24 éves fiatal ember, ki mint vámszedő M. gr. Kornis Gábor malmában tartózkodott, vigyázatlanságból, midőn a malomke­rék orsóját megkente, a kerék közé került. Az iszo­nyú zúzás következtében testének bal részén ő oldalbordája eltört, valamint egyik kezéről egy da­rab bus is lement, úgy, hogy látszott a csont. A fiatal­ember teste a malmot is megállította s esz­méletlen állapotban vették ki a kerekek közül, a vér megindult orrán és száján, szemei olyannyira kidagadtak, hogy a­kik reá néztek, azt hitték egé­szen kibújtak helyökből, az arcza egészen m­egké­­kü­lt és csak egyszer egyszer látszott lélegzetet venni, úgyszintén csak ritkán hallatszott szájából egy-egy tompa hang. Mindnyájan, a­kik odasiet­tek, hogy lássák az eseményt, azt a hírt hozták, hogy néhány perc­ múlva meghal. Azonban a do­log egészen megváltozott, mert 6 hét elteltével, éppen ezen említett események közlője az össze­­töröttet mindenkinek bámulatára a község ifjúsága közt tánczolni látta. Nem mellőzhetem el ezúttal a szt. andrási orvos urnak dicséretes eljárását is megemlíteni, ki nem kimért semmi fáradságot két álló hétig mindennap odasietni, hogy a megsérült­nek a szükséges segítséget nyújthassa. Igazán senki sem hitte, hogy az orvos úr gondviselésének valami eredménye legyen, azonban mind megcsa­latkoztak, mert a Veszprémi úr gyógyításának leg­kedvezőbb sikere volt, mi­által kinyerte patiensé­­­nek úgy, mint az egész község birodalmát. Rusz, tanító, h­irharang. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, jan. II. 10­6. 40 p. d. e. Érkezett jan. 13. 11 6. 40 p. d. e. A keleti franczia serget a né­metek január 9-én visszanyom­ták, 10-én azonban a francziák a Loireig verték vissza az ellen­séget. Január 11-én Le­ Mans-nál a Huisne partján nagy csata folyt, melyben 180,000 ember vett részt a két félről, Change-nál, Perigne­­nél a francziák estig megjarták ________________________36 T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS i­­ l­ttér. *) Sepsi Sz. György, 1871 január 8 A „Kolozsvári Közlöny“ múlt évi 154 szá­­mának „a közönség köréből“ rovata alatt „egy barátja az igazságnak“ sületlenkedik, s míg a köz­vélemény nevében beszéli Sepsi-Szt.-györgyi Márk Istvánnénak elleni perét óhajtván megnyerni a Kolozsvári Közlöny szerkesztőjével megakarja ijesztetni a királyi táblát. Ugyan bizony édes áligazságos úr, nem ha­­lotta-e — azt a mesét midőn egy jámbor állat az ijesztgetősdit akarta játszódni, melyen ratal felsült volt. Az a terv, midőn fenn idézett czikkében nagy okosan kigondolt, igazán csak olyantól tel­hetett ki, kinek az igazságszolgáltatásról még fo­galma sincs, olyasmit ismét csak a „Kolozsvári Közlöny pártolhatott,“ vagy azt gondolják önök, hogy az igazságszolgáltatást mondva csinálják, a szörnyű korlátolt emberek önök áhítozó uraim. Mi azt az „igazság barátja“ által emlegetett közvéleményt illeti, az azon jámbor arakból áll, kik szegény ellenfelemet Márk Istvénnét minden vagyonból — álbiztatásaik által kifürösztötték,s még arra is vetemedik, hogy az én vagyonomat töllő potom árba már jó előre meg­vették, természete­sen most „fáj a szivük után­a.“ Én nem kívánom Szerkesztő úr, hogy a ki­rályi táblát megijeszsze — mert az úgy sem fél — a maga teendőjét tudja, s aztán nem is a „Ko­lozsvári Közlönyből“ hanem az ad­ákból fog ítélni. Imre Juliánna, volt Kováts Lajosné. Beküldetett. Mióta pápa­i szentsége a B­eva­le sei ere­da Barry használata által egészségét Szerencsé­sen visszanyerte, s több orvos és kóroda annak hatását elis­meri, senki sem kételkedhetik többé e becses tápszer erejében. Felhozzuk a következő betegségeket, melyekben or­vos nélkül eszközli a javulást gyomor, — ideg, — tüdő,— mirigy, — nyákhártya, — légzés, — hólyag — és vesebaj gümőkór, vizkór, köhögés, dugulás, aranyér, álmatlanság, gyön­­geség, szédelgés, vértolulás, fülzugás, a terhesség alatti hányá­­si inger, fehér folyás, bokór, elsoványodás, csúz, köszvény, sápkór — 72,000 javulás, melyek minden orvosságnak el­lenállottak. Bizonyítványok a pápa ő szentségétől, gr. Plus­­kow udvari marschall-tól, de Bréhan marquisné-tól. — Táplá­lóbb lévén mint a hús, felnőttek — s gyermekeknél 50-szer takarítja meg a Kevalesciere az orvosszerek árát. Gasen, Steierország n. p. Birkfeld, dec. 19. 1869. Kedves kötelességemnek tartom Önt értesíteni a Revales­­ciere kitűnő hatásáról. Ezen kitűnő szer engem évek hossza során át tartott nehéz légzés, köhögés éz gyomorgörcstől egé­szen megszabadított. Staininger Vincze, nyug. plébános. Pléhszelenczékben fonti ft 60 kr. 1 font 2. 60 kr. 2 font 4. 60 k. 6 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 frt. — Revaleed­ére Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 60; póralakban 12 csészére 1 frt, 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 676-ra 86 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nál­ Bécsben, Wallfischgasse. 8. Kolozsvárit Kron­­staedter J.-nél Bel-M­onostorutcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.-monostoruteza a Bedönt során. Pesten Töröknél, Po­zsonyban Pis­z­to­ry-nál, Graczban Oberanz­­meyer-nál, Lembergben Ro­tt­e­n­d­e­r - n­él, s posta­utalvány által megrendelés útján mindenütt. *) E rovat alatt megjelenő csikkért - c­s.ke8**eaég same­r felelősséget nem vállal. enerk.

Next