Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-05-28 / 120. szám
120-ik szám 99 Magyar Polgár előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra . . 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 7.t. Pünköstkor. (in) Az apostolok gyülekezete együtt van. A mester egy hófehér galamb képében leküldi a szent lelket, melynek fénysugarai megérintik azoknak a fejeit, akik kiválasztottak, hogy az igazság a felebaráti szeretet magvát elhintsék, békét, szeretetet, szabadságot árasszanak az emberiségre. Mily szép, mily magasztos küldetés az, amely e képben rejlik! Az apostolok eloszlottak, hirdették a béke vallását, az emberiség pedig, eltaszítván magától a hozományt, halállal telelt a hírnököknek Közel két évezred malt el az apostolok eloszlása óta, elmúlt ez idő óráról órára, napról napra, de az eszme, amelyet a mester megnapított, amelyet tanítványai által hirdettetett, meg ma sem üli diadalát. Népgyilkolás, testvérgyilkolás, füstölgő romok felett vigyorog a szószegéssel szövetkezett önkény A mester székén egy roskadozó, de cselszövő ember foglalt helyet, aki feladatául tűzte, hogy az anyagi romlást, a testi halált még a szellem legyilkolásával is tetézi. Kain, a testvérgyilkos, a lelkiismeret égő bélyegével homlokán, futott és elkárhozott. Judás, az áruló, biojában eldobta magától az életet. Igen, az akkor volt. Korunk Káinjai, a kik a mammoonak, a dicsvágynak Hecatombákat halmoztak és halmoznak koronával illetik homlokukat, s a lelkiismeret szavát elfojtva, daczos gőggel hágnak az emberiség nyakára! Korunk tudásai, hazafi erényt csináltak az árulásból. . . A felebaráti, a testvéri szeretet visszavonult a szerény hajlékba, várja az igazság felamadását, mely megmentse az üldözéstől, és e feltámadás még mindig késik! Az ember nem közeledik az emberhez avval a bizalommal, amelynek gyökere a felebaráti szeretetbe mélyedett: közelednek egymáshoz, mint a sivatag fenevadai, csúszva, lesve, készen a halálos ugrásra. A hatalmas nem támogatja a gyengét: lenyűgözi, feláldozza Önző czéljainak! Nem az az első kérdés: testvérem, felebarátomé ez? hanem az: felhasználhatom azt az embert saját czéljaim elérésére, akár élete árán? Forduljunk el e képtől. Van az emberiségnek egy kincse, a mely az aiszülöttet fogadja, vezérli az élet delén át az belikor hanyatló szakáig, mely a megnyugvás lem égénel lecsukja a haldokló szemét, hogy végre E kincs.«ery virág képében biztassa. A remény benets^DX* Hiszen az nem lehet, hogy ránt, gonosz ülje diadalát, hogy az állatiság elfojt? mindörökre a jót, a melyet az emberiség nemzöje oly pazar kézzel vetett a szivekbe. Hiszen az nem lehet, hogy az emberi szellem, melynek minden nyilvánulása egy szabad ——!— switiwife, cselekvény, mely teljes tudatával bir a jónak, hogy ez a szellem elvégre ki ne küzdje szabadságát, szabadságával pedig az igazság és felebaráti szeretet diadalát! Hiszen az nem lehet, hogy a mester hiába járt legyen a földön, hiába hirdette legyen az igazság tanát! E tan az öröktüz e szikrája és a szivek mélyében s’a jó alapelve e szikrát végre lángra fogja lobbantani, lángra, mely a salakot kivetve a tiszta fémet érvényre juttatja. A mester megígérte, a költő megjósolta a jobb kort. .... Bizzunk az ígéretbe, bizzunk a jóslatba, de bizzunk önmagunkban is, teljesítsük kötelességeinket önmagunk s az emberiség iránt, és megérjük a felvilágosodás gyümölcsét: az igazság és felebaráti szeretet diadalát Uj „Erdélyi Muzeum.“ Rousseau Emilie. Irta: Mutskási Sándor áll. kép: tanárjelöltt, Mi1H‘Ill'llhuckHee májusban. A régi világnézlet s az egyoldalú papi nevelés ellen irányzott oppositio mind nagyobb terjedelemben kezdett nyilvánulni, s csaknem átment másnemű egyoldalúságba. A reális irányú bölcsészet, tulajdonképpeni hirdetője Locke volt Rogdában első diadalát élé. E bölcsészeti irány volt a fő ok, hogy ott egészen másnemű élet és világnézet képződött, mely az egyetemes történelemben deismus név alatt ismeretes. A deismus azon főelven nyugszik, hogy semmi se bizonyos és elfogadható a világon, csak a mi a gondolkodás törvényeivel megegyezik. Ezért veti el a vallásból is mindazt a mit az ész meg nem foghat. E nézetből kiindulva állítá fel Herbert ismeretes öt tételét: iADef.De,adei?“A9 alapgondolatát átviszi a nevelés terére Robinzonja által, a melyben e művészi szabadsággal s az általános ember, fejlődés menetének természetességét vitatva állítja élénkbe, miként jutott el az emberiség a czivilisatiora az eredeti állapotból csupán a kényszerűség útján. Az ész minden téren kutatta a természetes menetet, de kielégítő feleletet nem talált. A pädagogia terén ily elveket kerestek. Az új alap volt a gyermek természete. Hogy e törekvés nem vezet hamar eredményre bizonyos volt, valamint az is, hogy csak ily úton lehet valódi pädagogiai elmélet s észszerű pädagogiai gyakorlat alapját megvetni. Az első rendszer, melyhez a czélbavett törekvés vezetett, a realismus volt, mely Francziaországban a szélsőségekig ment s mely a fősulyt ellentétben az eddigi iránynyal, hol a nyelvek játszódtak a főszerepet a dolgokra, a reál irányra fekteté. Ez által hívta fel harezra a humanismust, s kényszerűl rendszerének védelmezésére. A kettő közötti harez mindkét félnél egyoldalúságokat szült. Pezzalozzi állitá meg aztán, e barezok daczára, az». ne]r .;ez melyeken a mai nevelés alapszik. A nevelés terén a r«. cuismus fő szóvivője Rousseau volt; nézeteit leghivebben tükrözi vissza „Emil vagy a nevelésről“ czimü munkája. E mit életlen bírálja azon állapotot, mel... különösen a felsőbb körökben mutatkozott s igyeks*.u. az összes figyelmet a tisztán pulda^.ogiai érdekekre fordíjtaDicsupán a gyakorlati sivitelben volt Wi^éso túl' sajátságos. Feltűnt következményd^ \.*odalbjj munkásságával s másoknak hagyta «. tért, hogy « javított nézeteket a gyakorlatban megvalósítsák. A dicsőség a philantropistáké, kiknek élén Basedow áll. Csak midőn a realismus a philantropisták tanintézetében gyakorlatba jött s Európa figyelmét magára vonta, érezte a humanismus, hogy kénytelen a csatát elfogadói, rendszerét megállapítani s tanait védni Basedow híveivel szemben. De térjek Rousseau Emiljére. Soha pndagogiai mű nagyobb hátást nem tett mint „Emil,“ sem nagyobb számú olvasó közönségre nem akadt. Ragyogó nyelvezete, képek és hasonlatokbali gazdagsága páratlan; egész írói virtuositását tünteti elő a szerző. És mégis egyetlen könyvnél sem oly szükséges az olvasó józan bírálata, mint épen ennél, hol igazság és tévelygés világos, de nem kielégítő feleletet nyerünk. Rousseau így nyilatkozik: „Mindazt, amivel születésitokhoz nem birunk, de szükségünk van rá ha felnövünk a nevelés adja meg. Ezen nevelést folytatja tovább a természettől, az emberektől vagy a dolgoktól nyerjük. Erőink és orgánumaink kifejtését a természet eszközli, ezek használatára az emberek tanulnak, és az amit tapasztalunk a reánk ható jelenségekből, az a dolgoktól, a tárévából nyert nevelés. A természettől nyerendő nevelés nem áll hatalmunkban, azért kell a más kettőt elé szabni.Huez szellem és pirantásra annyira összekeverten állanak Távol minden rendszertől, félig regény, félig tankönyv A mű a rész nevelésügyi állapotot a, á al akarja javítni, hogy egészen új rendd«/ ált fe!. Az egész könyv öt részre oszlik : elsőben a szerző, egy általános bevezetés úti, gyermekkeli bánásmódról beszél, annak első évben; a második magában foglalja a neve Esta - tól a 12ifeévig; a harmadik a 15-ik évvel végzi; a ne/pdik folytatja Emil Dősüléséig és az ötödik Soph, Émil nejét, tárgyalja. Eódolatmenet elhagyásával, igyekezem csupán állasi jellemvonásokban az alapnézeteket felmutatni Emizen alaptétellel kezdődik : „Minden jó úgy, a n'a teremtő kezéből kikerült; minden az ember kiében romlik el; mert az ember kényszer a földet, a fát, hogy más tájnak, más fának öümölcsét teremje................mindent a fejére átvereti a rendkívülit; semmit sem akar úgy hajt’, a mint a természet megalkotá, s főkép mit az embert nem, mint a lovat magához idomiti stb. , tovább azt mondja: „előítélet tekintély kényso példa s minden társadalmi intézmények benne- é az emberben jelölik a természetet .............asonlóvá teszik a történetesen útfélen felnőtt áthoz, melynek hamar el kell pusztulnia, mert minden oldalról taszigálják s minden irányban ajtogatják a járókelők. Hozzád fordulok azé£yö°géd, gondos anya „is érezted, hogyan kell csemetét az útszélről eltávolítani, s a nejedő fácakat az emberi vélemények taszigjától megőrizni.“ Eltekintve attól, hogy Rousseau tételének sijaban a társadalomra tolt hibákat karrikaturákk rajzolja, de általában is az igazság határánmegy. Ellentétben a dogmaticnnok állításával is,1.’ ember eredetileg rész. Rousseau tünteti fel az ember eredeti jóságát, mint gendalási pontot, hanem tételét absolut igazságait hirdeti, s e miatt maga lesz igaztalan. A gyermek kezdetben sem nem jó, sem nem ősz cselekedetei sem nem erkölcsösök, sem nem - dicstelenek, hanem általában természetesek. De a gyermek mint lelkes tény eredetileg a szabadságra való hajlammal születik. Ezen hajlam által belső szükségesség fejlődik s oda vezeti a gyermeket, hogy különbséget tud tenni a jó és rosz közt. Mostantól kezdve öntudatosan cselekszik s ezen cselekvények milyensége szerint nevezhető jónak vagy rosznak. Alaptételéhez Liven követelnie kellet Rousseaunak, hogy a természethez kell vissza térni, mi az ő nézete szerint nem egyéb mint az eredeti primitív állapotba való visszaesés. Könyve nem akar egyéb lenni mint a természetes fejlődés rendszere. A különböző államokban és osztályok közt létező tényleges viszonyokat sem akarja tekintetbe venni, csak az embert tárgyalja pusztán álltalánosságban. Emil az emberiséget személyesíti a maga természetes állapotában és az ő bormeistereinek a természet gyermekét természetszerűen kell nevelni. „Emil azonban nem vadember, csak olyan vad, amelynek városban kell laknia: kényszerítve van a szükségest felfedezni, érdekét védni tudni; embertársaival kell élni, ha nem is hasonlít hozzájuk minden tekintetben. Saját szemeivel kell látnia, saját szívével éreznie, és ne legyen földi hatalom, mely őt kormányozza ezen kívül. Alapelv szerint neveltetik Emil születésétől férfi koráig. S ha már most azt kérdezzük Roesseautól, mit ért a természeten s a természetszerű nevelésen. Ezzel azonban nincs megmondva, hogy mit értsünk tulajdonképen a természetszerű alatt. De menjünk tovább: „Azonban a természeti és polgári viszonyok sokképpen ellentmondanak egymásnak és meg kell különböztetni, hogy embert vagy polgárt akarunk nevelni.“ Rousseau szerint tehát a gyermeket nem polgárra vagy valamely pályára kell nevelni, hanem általánosan emberi hivatásra. S ha egy meghatározott pályára neveltetnék, úgy minden másra alkalmatlan volna s szerencsétlennek kellene lennie, ha állása megváltoznék. „Mily nevetséges — igy kiált fel — egy nagy úr, ki koldussá lett és a nyomorban is megtartja születési előítéletét, meg az elszegényedett gazdag, a ki teljesen lealacsonyitva érzi magát. Szerencsés csak az, a ki el tudja hagyni azon állást, mely őt elhagyta és embernek marad a sors dacára is.“ Rousscan természetszerű nevelése positív nem lehet; ő a nevelés elveit negatíve állapítja meg, midőn kérdi: „Mit kell tehát tenni, hogy egy természetszerű embert neveljünk?“ és így felel: „kétségkívül sokat, ugyanis távolítsuk el mindazt, ami útjában állana.“ Nevetni Rousseau szerint tehát nem azt teszi: igazságokat tanítani, az ifjúságot vezetni, hanem az értelmet a tévelygéstől, a szívet a bűntől megőrizni. És ezen negatív nevetésti számunk a szent ünnepek miatt szerdán jelenik meg. Szemle« (Bp.) Páris lángban áll és vérben fürdik! Ez a kiáltás hangzik most mindenütt, ameddig a civilisatió behatolni képes volt. A kétségbeesés vakdühének áldozatul esnek a műkincsek, amelyeknek szemlélése milliók vágyát kielégítette, milliók szellemét megvilágította. A modern Babylon Sodoma és Gomorrhává változott—de az égő tüzet e ként nem az ég hallatja alá: a féket vesztett emberi szenvedély az, a mely romot romra halmoz A „Daily News“ levelezője Páris égését emntve Moszkva égéséhez hasonlítja. A Tailleriák földig égtek s egy hajszálba múlt, s a Louvre megbecsülhetetlen műkincsei is a lángok martalékai lesznek. A Luxembourg palotának egy része jégberöpült, a Madeleine templom leégett. A Louvre égésének a hírére, oly izgatottság támadt Berlinben a birodalmi gyűlésben, hogy az elnök kénytelen volt az ülést a tárgyalás közepében berekeszteni. A commune vezérférfiai Dombrowszki és Rochefort elfogattak. A „Lanterne“ hírhedt szerkesztője leborotváltatta szakadat, hogy fölismerhetetlenné tegye magát. Mindennek daczára fölismerték őt, Germainben, beleültették egy omnibuszba s úgy kísérték Versaillesba. Amint a nép megtudta, hogy Rochefort ül a kocsiban, „a cas l’assassin, a pied le brigand“ kiáltásokkal rohanta meg a kocsit, úgy hogy a lovasság csak nagy bajjal tudta megakadályozni, hogy insultálás ne fejlődjék ki a dologból. Dombrowszkyt pedig sebesülten fogták el St. Denisben. A versaillesi kormány igen szigorú rendszabályokat adott ki: Rochefort s a lázadók közt elfogott minden lengyel és garibaldista hadi törvényszék elé fognak állíttatni. A vasúti vonatok s a hajók törös hegyre megvizsgáltatnak, hogy a menekülő lázadók futása meghiúsíttassék. A nemzetgyűlés 24 iki ülésében azt mondá Thiers: Kérem önöket, vigasztalódjanak, én magam vigasztalhatlan vagyok azon szerencsétlenség miatt, mely az országra nehezül. Mindenekelőtt engedjék kijelentenem, hogy a lázadás ve A három.--« íAíl° leDe TMn9 •®8naßy°J»l) telelett. A vandalizmus undorító tetteit egyedül a kétségbeesés diétáita a felkelőknek. Reggel mindent megtettek a tábornokok, midőn azonban a Vendome térig hatolhattak, a Guilleria-palota már nem volt egyéb, mint hamuhalmaz. (Átalános szörnyűködés. A toutoria-palotát egy ponton lebontottuk — folytatá Thiers — , hogy a Louvret megmenthessük, s reméljük, hogy czélunkat el is fogjuk érni Szerencsétlenségre a városház is lángokban áll. (Újabb l' )zörnyűködés.) Még ma este, vagy legkésőbben reggel urai leszünk Párisnak. S előttünk, de nem lehetünk urai azon istentelen keze, nem melyek petróleumot alkalmaztak “"petróleum bombákat használtak katonátok ellen. Thiers és a gyűlés tagainak lgnagyobb része sírva fakadtak e rombolás felett. A támadó félt , a hiba terheli, hogy határozatlansága és késlekedése által időt engedett a felkelőknek a pusztítás véghezvitelére. E borzasztó katastrófa előtt minden egyéb háttérbe szorul, s a lapok kizárólagosan csak e borzasztó képpel foglalkoznak. Az Alabama kérdés végleges elintézése, mely május 24-én megtörtént, a vatián zavara, mely a frantezia követ gr. Yarcourt fenyegetődzései által idéztetett elő, a kétségbeesés harczával szemben semmiségekké törptllnek. Az „Observer“ egy inspirált czikkben azt állítja hogy a bonapartisták programmja tökéletesen meg van alapítva, de a párt nem látja idejét a tett terére lépni, s megvárja a polgárháború végét. Úgy látszik, hogy ide tartozik az is, hogy Girardin a párisi Lorzasztóságok közepette is szükségesnek látja a kormányforma feletti tanácskozást. Hogy Girardin a köztársaság bukását látja, természetes nézete szerint más helyen van egy pseudonym kormány, mely a köztársaság neve voltaképen monarchieus. alatt 366- Táviratok a külföldről. Brüssel, máj 25. A franczia-belga határt nagy éberséggel őrzik s a menekülő communetagokat gonosztevők gyanánt fogják el és szolgáltatják át. — Párisban hallomás szerint számos épület alá van aknázva. — Pynt, Ránc, Vésinier, és Gronsseret léghajón menekültek Párisból. A párisi pénzügyőrségi palota földig égése kiszámíthatlanul káros következményű. Versailles, máj 25. Girardina Libertében írja, hogy a köztársaság épülete ingadozik, és nemsokára össze fog omolni. Szükségesnek tartja a kormányforma komoly tanulmányozását, s azt véli, hogy a jelen után következni kell egy álkotmánynak, mely a „köztársaság“ czím alatt az egyeduralmat fogja rejteni. London, máj 22. A Times Páriából visszatért levelezője Páris égését Moskva égéséhez hasonlítja. Az igazságügyérségi papja, a rendőrfőnökség és a városház menthetlenü földig ég. Versailles, máj 24. (Eset Páriából Írják d. u. 5 órakor, hogy az észtályaudvarnál még folyvást tart a barez, valamint a városház körül és más helyeken is. A regtár egész Versaillesig rázkódtatást okozott felrobbanva Luxenburg palojában történt, melyet a feketék részben jégbe röpítettek. A Palais Royal is A Louvreból legfelebb egy harmadot vélnek megmenteni. Mac Mahon főhadiszállását a Venome térre tette át. A csapatok buzgón folytatják hadműveleteiket s lelkesültség szállotta meg ők- Holnap remélhetőleg teljesen el lesz nyomva felkelés. E pillanatban a citében láz van s hibdleg az igazságügyi palota ég. Párist sűrű fülleg borítja s szakadatlan hamueső buli alá. München, máj !- Az érseki hivatal tudatja, hogy mindazok, ha a csalhatatlanság elleni iuiuuuu »on «« Ata—u ■ «»a»»» mannáit kikft. 7Össtelteknek tekinteni-Washington adj 24. A senatus, valamenynyi módositványterve, 50 szavazattal 12 ellenében ratificálta a őrződést Angolországgal. Marosváárhelyi apróságok. Néhány héd ezelőtt a képviselőházban két képviselő matatt a fiókjában, írásaikat szedegették össze. Az egyik Nyáry Pál, a másik Berzenczei Lászl volt. Ott szoktak ülni egymás szomszédságén* 2 -------" Jó napot Palii Mit dolgozol? — Szedegetem össze írásaimat. Hogy vagy ? — Rosszul. Beteg vagyok. — Kutya módra nézesz ki az igaz. Hát te mit csinálsz azokkal az írásokkal ? — Készülök hazafelé, beadom a lemondásomat még ma. Nyáry Pál összefogta a maga csomóját s annyit választott Berzenczeinek : — Azt magam is megteszem mindjárt. Ezzel vége volt a beszélgetésnek. Másfél óra múlva Nyáry Pál az ország feledhetetlen gyászára csakugyan beadta a lemondását, leugrott a negyedik emeletről. Berzenczei csak akkor vette észre mit jelentettek ama szavak, hogy „Magam is megteszem mindjárt,amikor a rémhírt meghallotta. Ez a szomorú történet még jobban megerősítette őt is szándékában. Habozás nélkül beadta lemondását. Ennek köszönheti M.Vásárhely azt a különös szerencsét, hogy ma holnap több lesz a képviselőjelöltje a Berzenczei helyére, mint ahány választópolgára van. • De lássuk a jelölteket egyenként. Az első helyen beszéljünk arról, ki felől legtöbbet hallgatnak a választók. Ez Dobolyi Sándor. Ismeri minden párt, s midőn mindeniknél hajótörést szenvedett,s a politikai morált még a „classica philosophia“ sem bírta megmenteni,akkor elcsapta magától mindeniket, s keresett magának egy olyan pártot, melynél aztán ő egyedül a jelölt és választó is, s így párthívei ezúttal nem hagyhatják cserben. Ennek a pártnak a neve a reformpárt. Sokan nem értik még. Én megmagyarázom az egész dolgot. Ha baloldali vagy, s reszelsz átcsapni a jobboldalra egyszerre, átballagsz a reformpárthoz, onnét aztán átcsúszhatsz a mikor tetszik. Az ördög se veszi észre. Ha jobboldali vagy, s a sok ígéret daczára sem kaptál semmi hivatalt, még csak egy gazdátlan ministeri tárcza sem akadt horgodva, — ami pedig a mai világban szinte elkerülhetetlen csapás, minden lojális polgár feje felett Damocles kardjaként villog, — mondom ha ilyen hallatlan peched van, falba ragod a pártodat s megszégyenülve szeretnél beállani tigrisnek, — de attól félsz, hogy ha egyszerre közéjük pottyantsz hát azok felfalnak, — ekkor ismét szépen oda állsz a reformpárthoz, s mikor senki sem veszi észre, átkullogsz a baloldalra, s te szidod legjobban a kormánypártot, legkivált háládatlannak és vaknak, mert nem tudja, megbecsülni a talentumokat. A tigriseknek pedig esküszöl menyre és földre, hogy el voltál csábítva mint egy szűzleány, — de ime megtértél, párta nélkül az igaz, de a torkod véresebb a legdühösebbikénél is. Parancsoljanak veled, te engedelmeskeddl és harapni fogat, vagy reá állasz a fejed búbjára, — a mint épen a leghasznosabb tessz. És a felelet ilyenkor elmaradhatatlanul ugyanez: megvetnek és nem vesznek észre. Ez a legnépszerűbb magyarázata a reformpártnak, — itt tanultam Vásárhelyit. * * * Van még egy elnevezése a reformpártnak. Úgy hívják őket hogy nazareausok. Mind a mai napig nem tudtam nyomába jönni, hogy miféle istentelen ember csinálta ezt a roszinczczet, mely a derék nazareani vallásfelekezet hiveit annyira prostituálja. Várom hogy tiltakozzanak. iuajus 7e