Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-05-28 / 120. szám

120-ik szám 99 Magyar Polgár előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra . . 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 7.t. Pünköstkor. (in) Az apostolok gyülekezete együtt van. A mester egy hófehér galamb képében leküldi a szent lelket, melynek fénysugarai megérintik azok­­nak a fejeit, a­kik kiválasztottak, hogy az igaz­ság a felebaráti szeretet magvát elhintsék, békét, szeretetet, szabadságot árasszanak az emberiségre. Mily szép, mily magasztos küldetés az, a­mely e képben rejlik! Az apostolok eloszlottak, hirdették a béke vallását, az emberiség pedig, eltaszítván magától a hozományt, halállal telelt a hírnököknek Közel két évezred malt el az apostolok el­oszlása óta, elmúlt ez idő óráról órára, napról napra, de az eszme, a­melyet a mester megn­a­pított, a­melyet tanítványai által hirdettetett, meg ma sem üli diadalát. Népgyilkolás, testvérgyilkolás, füstölgő romok felett vigyorog a szószegéssel szövetkezett önkény A mester székén egy roskadozó, de csel­szövő ember foglalt helyet, a­ki feladatául tűzte, hogy az anyagi romlást, a testi halált még a szel­lem legyilkolásával is tetézi. Kain, a testvérgyilkos, a lelkiismeret égő bélyegével homlokán, futott és elkárhozott. Judás, az áruló, biojában eldobta magától az életet. Igen, az akkor volt. Korunk Káinjai, a kik a mammoonak, a dicsvágynak Hecatombákat halmoztak és halmoz­nak koronával illetik homlokukat, s a lelkiismeret szavát elfojtva, daczos gőggel hágnak az emberi­ség nyakára! Korunk tudásai, hazafi erényt csináltak az árulásból. . . A felebaráti, a testvéri szeretet visszavonult a szerény hajlékba, várja az igazság fel­amadá­sát, mely megmentse az üldözéstől, és e feltáma­dás még mindig késik! Az ember nem közeledik az emberhez avval a bizalommal, a­melynek gyökere a felebaráti szeretetbe mélyedett: közelednek egymáshoz, mint a sivatag fenevadai, csúszva, lesve, készen a ha­lálos ugrásra. A hatalmas nem támogatja a gyengét: le­nyűgözi, feláldozza Önző czéljainak! Nem az az első kérdés: testvérem, feleba­rátomé ez? hanem az: felhasználhatom­­ azt az embert saját czéljaim elérésére, akár élete árán? Forduljunk el e képtől. Van az emberiségnek egy kincse, a mely az aiszü­löttet fogadja, vezérli az élet delén át az belikor hanyatló szakáig, mely a megnyugvás le­m­ ég­éne­l lecsukja a haldokló szemét, hogy végre E kincs.«ery virág képében biztassa. A remény benets^DX* Hiszen az nem lehet, hogy ránt, gonosz ülje diadalát, hogy az állatiság elfojt? mindörökre a jót, a melyet az emberiség nemzöje oly pazar kézzel vetett a szivekbe. Hiszen az nem lehet, hogy az emberi szel­lem, melynek minden nyilvánulása egy szabad ——!— switiwife, cselekvény, mely teljes tudatával bir a jónak, hogy ez a szellem e­lvégre ki ne küzdje szabad­ságát, szabadságával pedig az igazság és feleba­ráti szeretet diadalát! Hiszen az nem lehet, hogy a mester hiába járt legyen a földön, hiába hirdette legyen az igazság tanát! E tan az öröktüz e szikrája és a szivek mélyében s’a jó alapelve e szikrát végre lángra fogja lobbantani­, lángra, mely a salakot kivetve a tiszta fémet érvényre juttatja. A mester megígérte, a költő megjósolta a jobb kort. .... Bizzunk az ígéretbe, bizzunk a jóslatba, de bizzunk önmagunkban is, teljesítsük kötelességein­ket önmagunk s az emberiség iránt, és megérjük a felvilágosodás gyümölcsét: az igazság és fele­baráti szeretet diadalát Uj „Erdélyi Muzeum.“ Rousseau Emilie. Irta: Mutskási Sándor áll. kép: tanárjelöltt, M­­i1H‘Ill'llhuck­Hee májusban. A régi világnézlet s az egyoldalú papi nevelés ellen irányzott oppositio mind nagyobb terjedelem­ben kezdett nyilvánulni, s csaknem átment más­nemű egyoldalúságba. A reális irányú bölcsészet, tulajdonképpeni hirdetője Locke volt Rogdában első diadalát élé. E bölcsészeti irány volt a fő ok, hogy ott egészen másnemű élet és világnézet kép­ződött, mely az egyetemes történelemben deismus név alatt ismeretes. A deismus azon főelven nyugszik, hogy sem­mi se bizonyos és elfogadható a világon, csak a mi a gondolkodás törvényeivel megegyezik. Ezért veti el a vallásból is mindazt a mit az ész meg nem foghat. E nézetből kiindulva állítá fel Herbert ismeretes öt tételét: iADef.De,a­dei?“A9 alapgondolatát átviszi a nevelés terére Robinzonja által, a melyben e művészi szabadsággal s az általános ember, fejlő­dés menetének természetességét vitatva állítja élénkbe, miként jutott el az emberiség a czivili­satiora az eredeti állapotból csupán a kényszerű­ség útján. Az ész minden téren kutatta a természetes menetet, de kielégítő feleletet nem talált. A pädagogia terén ily elveket kerestek. Az új alap volt a gyermek természete. Hogy e törekvés nem vezet hamar eredményre bizonyos volt, valamint az is, hogy csak ily úton lehet valódi pädagogiai elmélet s észszerű pädagogiai gyakorlat alapját megvetni. Az első rendszer, melyhez a czélbavett törekvés vezetett, a realismus volt, mely Franczia­­országban a szélsőségekig ment s mely a fő­­sulyt ellentétben az eddigi iránynyal, hol a nyel­vek játszódtak a főszerepet a dolgokra, a reál irányra fekteté. Ez által hívta fel harezra a huma­nismust, s kényszerűl rendszerének védelmezésére. A kettő közötti harez mindkét félnél egyoldalú­ságokat szült. Pezzalozzi állitá meg aztán, e bar­ezok daczára, az». n­e]r .;ez melyeken a mai nevelés alapszik. A nevelés terén a r«. cuismus fő szóvivője Rousseau volt; nézeteit leghive­bben tükrözi vissza „Emil vagy a nevelésről“ czimü munkája. E mit életlen bírálja azon állapotot, mel... különösen a felsőbb körökben mutatkozott s igyeks*.u.­ az összes figyelmet a tisztán pulda^.ogiai érdekekre fordíjtaDi­­csupán a gyakorlati sivitelben volt Wi^éso túl' sajátságos. Feltűnt következményd^ \.*odalbjj munkásságával s másoknak hagyta «. tért, hogy « javított nézeteket a gyakorlatban megvalósítsák. A dicsőség a philantropistáké, kiknek élén Basedow áll. Csak midőn a realismus a philan­tropisták tanintézetében gyakorlatba jött s Európa figyelmét magára vonta, érezte a humanismus, hogy kénytelen a csatát elfogadói, rendszerét megálla­pítani s tanait védni Basedow híveivel szemben. De térjek Rousseau Emiljére. Soha pn­dagogiai mű nagyobb hátást nem tett mint „Emil,“ sem nagyobb számú olvasó közön­ségre nem akadt. Ragyogó nyelvezete, képek és hasonlatokbali gazdagsága páratlan; egész írói virtuositását tünteti elő a szerző. És még­is egyet­len könyvnél sem oly szükséges az olvasó józan bírálata, mint épen ennél, hol igazság és tévelygés világos, de nem kielégítő feleletet nyerünk. Rous­seau így nyilatkozik: „Mindazt, a­mivel születé­sitokhoz nem birunk, de szükségünk van rá ha felnövünk a nevelés adja meg. Ezen nevelést foly­tatja tovább a természettől, az emberektől vagy a dolgoktól nyerjük. Erőink és orgánumaink kifej­tését a természet eszközli, ezek használatára az em­berek tanulnak, és az a­mit tapasztalunk a reánk ható jelenségekből, az a dolgoktól, a tárévá­b­­ól nyert nevelés. A természettől nyerendő nevelés nem áll hatalmunkban, azért kell a más kettőt elé szabni.H­uez szellem és pirantásra annyira összekeverten állanak Távol minden rendszertől, félig regény, félig ta­n­könyv A mű a rész nevelésügyi állapotot a, á al akarja javítni, hogy egészen új rendd«/ á­lt fe!. Az egész könyv öt részre oszlik : elsőben a szerző, egy általános bevezetés úti, gyermekkeli bánásmódról beszél, annak első év­ben; a második magában foglalja a neve Esta - tól a 12ifeévig; a harmadik a 15-ik évvel végzi; a ne/pdik folytatja Emil Dősüléséig és az ötödik Soph, Émil nejét, tárgyalja. E­ódolatmenet elhagyásával, igyekezem csupán állasi jellemvonásokban az alapnézeteket felmutatni Emi­zen alaptétellel kezdődik : „Minden jó úgy, a n'­a teremtő kezéből kikerült; minden az ember kiében romlik el; mert az ember kényszer a földet, a fát, hogy más tájnak, más fának öümölcsét teremje................mindent a fejére á­t­vereti a rendkívülit; semmit sem akar úgy hajt’, a mint a természet megalkotá, s fő­­kép mit az embert nem, mint a lovat magához idomiti stb. , tovább azt mondja: „előítélet tekintély kényso példa s minden társadalmi intézmények benne- é­­ az emberben j­elölik a termé­szetet .............­asonlóvá teszik a történetesen útfélen fel­nőtt áthoz, melynek hamar el kell pusztulnia, mert minden oldalról taszigálják s minden irány­ban ajtogatják a járó­kelők. Hozzád fordulok azé£yö°géd, gondos anya „is érezted, hogyan kell csemetét az útszélről eltávolítani, s a nejedő fácakat az emberi vélemények taszi­­gjától megőrizni.“ Eltekintve attól, hogy Rousseau tételének sij­aban a társadalomra tolt hibákat karrikaturák­­k rajzolja, de általában is az igazság határán­­megy. Ellentétben a dogmaticnnok állításával is,1.’ ember eredetileg rész. Rousseau­­ tünteti fel az ember eredeti jóságát, mint ge­­ndalási pontot, hanem tételét absolut igazság­ait hirdeti, s e miatt maga lesz igaztalan. A gyermek kezdetben sem nem jó, sem nem ősz cselekedetei sem nem erkölcsösök, sem nem -­ dicstelenek, hanem általában természetesek. De a gyermek mint lelkes tény eredetileg a szabadság­ra való hajlammal születik. Ezen hajlam által belső szükségesség fejlődik s oda vezeti a gyermeket, hogy kü­lönbséget tud tenni a jó és rosz közt. Mostantól kezdve öntudatosan cselekszik s ezen cselekvények milyensége szerint nevezhető jónak vagy rosznak. Alaptételéhez Liven követelnie kellet Rous­­seaunak, hogy a természethez kell vissza térni, mi az ő nézete szerint nem egyéb mint az eredeti primitív állapotba való visszaesés. Könyve nem akar egyéb lenni mint a természetes fejlődés rend­szere. A különböző államokban és osztályok közt létező tényleges viszonyokat sem akarja tekintetbe venni, csak az embert tárgyalja pusztán álltalános­­ságban. Emil az emberiséget személyesíti a maga természetes állapotában és az ő bormeistereinek a természet gyermekét természetszerűen kell nevelni. „Emil azonban nem vadember, csak olyan vad, a­melynek városban kell laknia: kényszerítve van a szükségest felfedezni, érdekét védni tudni; ember­társaival kell élni, ha nem is hasonlít hozzájuk minden tekintetben. Saját szemeivel kell látnia, saját szívével éreznie, és ne legyen földi hatalom, mely őt kormányozza ezen kívül. Alapelv szerint neveltetik Emil születésétől férfi koráig. S ha már most azt kérdezzük Roesseautól, mit ért a természeten s a természetszerű nevelésen. Ezzel azonban nincs megmondva, hogy mit értsünk tulajdonképen a természetszerű alatt. De menjünk tovább: „Azonban a természeti és polgári viszonyok sokképpen ellentmondanak egymásnak és meg kell különböztetni, hogy embert vagy polgárt akarunk nevelni.“ Rousseau szerint tehát a gyermeket nem polgárra vagy valamely pályára kell nevelni, hanem általánosan emberi hivatásra. S ha egy meghatározott pályára nevel­tetnék, úgy minden másra alkalmatlan volna s szerencsétlennek kellene lennie, ha állása megvál­toznék. „Mily nevetséges — igy kiált fel — egy nagy úr, ki koldussá lett és a nyomorban is meg­tartja születési előítéletét, meg az elszegényedett gazdag, a ki teljesen lealacsonyitva érzi magát. Szerencsés csak az, a ki el tudja hagyni azon állást, mely őt elhagyta és embernek marad a sors da­c­ára is.“ Rousscan természetszerű nevelése positív nem lehet; ő a nevelés elveit negatíve állapítja meg, midőn kérdi: „Mit kell tehát tenni, hogy egy természetszerű embert neveljünk?“ és így felel: „kétségkívül sokat, ugyanis távolítsuk el mindazt, a­mi útjában állana.“ Nevetni Rousseau szerint tehát nem azt teszi: igazságokat tanítani, az ifjú­ságot vezetni, hanem az értelmet a tévelygéstől, a szívet a bűntől megőrizni. És ezen negatív nevet­ésti számunk a szent ünnepek miatt szerdán jelenik meg. Szemle« (Bp.) Páris lángban áll és vérben fürdik! Ez a kiáltás hangzik most mindenütt, a­meddig a civilisatió behatolni képes volt. A kétségbeesés vakdühének áldozatul esnek a műkincsek, a­melyek­nek szemlélése milliók vágyát kielégítette, milliók szellemét megvilágította. A modern Babylon Sodo­ma és Gomorrhává változott—de az égő tüzet e ként nem az ég hallatja alá: a féket vesztett em­beri szenvedély az, a mely romot romra halmoz A „Daily News“ levelezője Páris égését em­ntve Moszkva égéséhez hasonlítja. A Tailleriák földig égtek s egy hajszálba múlt, s a Louvre megbecsülhetetlen műkincsei is a lángok martalékai lesznek. A Luxembourg palo­tának egy része jégberöpült, a Madeleine templom leégett. A Louvre égésének a hírére, oly izgatottság támadt Berlinben a birodalmi gyűlésben, hogy az elnök kénytelen volt az ülést a tárgyalás közepé­ben berekeszteni. A commune vezérférfiai Dombrowszki és Rochefort elfogattak. A „Lanterne“ hírhedt szer­kesztője leborotváltatta szakadat, hogy fölismerhe­­tetlenné tegye magát. Mind­ennek daczára fölismer­ték őt, Germainben, beleültették egy omnibuszba s úgy kísérték Versaillesba. A­mint a nép meg­tudta, hogy Rochefort ül a kocsiban, „a cas l’assassin, a pied le brigand“ kiáltásokkal rohanta meg a kocsit, úgy hogy a lovasság csak nagy bajjal tudta megakadályozni, hogy insultálás ne fejlődjék ki a dologból. Dombrowszkyt pedig sebesülten fogták el St. Denisben. A versaillesi kormány igen szigorú rendszabályokat adott ki: Rochefort s a lázadók közt elfogott minden lengyel és garibaldista hadi törvényszék elé fognak állíttatni. A vasúti vona­tok s a hajók törös hegyre megvizsgáltatnak, hogy a menekülő lázadók futása meghiúsíttassék. A nemzetgyűlés 24 iki ülésében azt mondá Thiers: Kérem önöket, vigasztalódjanak, én ma­gam vigasztalhatlan vagyok azon szerencsétlenség miatt, mely az országra nehezül. Mindenekelőtt engedjék kijelentenem, hogy a lázadás ve A három.--« íAíl° leDe TMn9 •®8naßy°J»l) telelett. A vandalizmus undorító tetteit egyedül a kétségbeesés diétáita a felkelőknek. Reggel min­dent megtettek a tábornokok, midőn azonban a Vendome térig hatolhattak, a Guilleria-palota már nem volt egyéb, mint hamuhalmaz. (Átalános ször­­nyű­ködés. A tou­t­oria-palotát egy ponton lebontottuk — folytatá Thiers — , hogy a Louvret megmenthessük, s reméljük, hogy czélunkat el is fogjuk érni Sze­rencsétlenségre a városház is lángokban áll. (Újabb l' )zörnyűködés.) Még ma este, vagy legkésőbben reggel urai leszünk Párisnak. S előttünk, de nem lehetünk urai azon is­­tentelen keze, nem melyek petróleumot alkalmaztak “"petróleum bombákat használtak katonátok ellen. Thiers és a gyűlés tag­ainak lgnagyobb ré­sze sírva fakadtak e rombolás felett. A tám­adó félt , a hiba terheli, hogy határozatlansága és késle­kedése által időt engedett a felkelőknek a pusztí­tás véghezvitelére. E borzasztó katastrófa előtt minden egyéb háttérbe szorul, s a lapok kizárólagosan csak e bor­zasztó képpel foglalkoznak. Az Alabama kérdés végleges elintézése, mely máj­us 24-én megtörtént, a vati­án zavara, mely a frantezia követ gr. Yarcourt fenyegetődzései által idéztetett elő, a kéts­égbeesés harczával szemben semmiségekké törptllnek. Az „Observer“ egy inspirált czikkben azt ál­­lítja hogy a bonapartisták programmja tökéletesen meg van alapítva, de a párt nem látja idejét a tett terére lépni, s megvárja a polgárháború végét. Úgy látszik, hogy ide tartozik az is, hogy Girar­­din a párisi Lorzasztóságok közepette is szü­ksé­gesnek látja a kormányforma feletti tanácskozást. Hogy Girardin a köztársaság bukását látja, termé­szetes­ nézete szerint más helyen van egy pseu­donym kormány, mely a köztársaság neve voltaképen monarchieus. alatt 366- Táviratok a külföldről. Brüssel, máj 25. A franczia-belga határt nagy éberséggel őrzik s a menekülő communeta­­gokat gonosztevők gyanánt fogják el és szolgál­tatják át. — Párisban hallomás szerint számos épület alá van aknázva. — Pynt, Ránc, Vésinier, és Gronsseret léghajón menekültek Párisból. A pá­risi pénzügyőrségi palota földig égése kiszámíthatla­­nul káros következményű. Versailles, máj 25. Girardin­a Libertében írja, hogy a köztársaság épülete ingadozik, és nemsokára össze fog omolni. Szükségesnek tartja a kormányforma komoly tanulmányozását, s azt véli, hogy a jelen után következni kell egy ál­­kotmánynak, mely a „köztársaság“ czím alatt az egyeduralmat fogja rejteni. London, máj 22. A Times Páriából vissza­tért levelezője Páris égését Moskva égéséhez ha­sonlítja. Az igazságügyérségi papja, a rendőrfő­­nökség és a városház menthetlenü földig ég. Versailles, máj 24. (Eset Páriából Írják d. u. 5 órakor, hogy az észt­ályaudvarnál még folyvást tart a barez, valamint a városház körül és más helyeken is. A regtár egész Versaillesig rázkódtatást okozott felrobbanv­a Luxenburg pa­lojában történt, melyet a feketék részben jégbe röpítettek. A Palais Royal is A Louvreból legfe­lebb egy harmadot vélnek megmenteni. Mac Ma­hon főhadiszállását a Venome térre tette át. A csapatok buzgón folytatják hadműveleteiket s lel­­kesültség szállotta meg ők- Holnap remélhetőleg teljesen el lesz nyomva felkelés. E pillanatban a citében láz van s hibdleg az igazságügyi pa­lota ég. Párist sű­rű fü­lleg borítja s szakadat­lan hamueső buli alá. München, máj !- Az érseki hivatal tudat­ja, hogy mindazok, h­­a a csalhatatlanság elleni iuiuuuu »on «« At­­­a—­u ■ «»a»»» mannáit kikft. 7Össtelteknek tekinteni-Washington adj 24. A senatus, valameny­nyi módositványt­­erve, 50 szavazattal 12 elle­nében ratificálta a őrződést Angolországgal. Marosváárh­elyi apróságok. Néhány hé­d ezelőtt a képviselőházban két képviselő matatt a fiókjában, írásaikat szedeget­ték össze. Az egyik Nyáry Pál, a másik Berzen­­czei Lászl volt. Ott szoktak ülni egymás szomszédságén* 2 -------" Jó napot Palii Mit dolgozol? — Szedegetem össze írásaimat. Hogy vagy ? — Rosszul. Beteg vagyok. — Kutya­ módra nézesz ki az igaz. Hát te mit csinálsz azokkal az írásokkal ? — Készülök hazafelé, beadom a lemondáso­mat még ma. Nyáry Pál összefogta a maga csomóját s an­nyit választott Berzenczeinek : — Azt magam is megteszem mind­járt. Ezzel vége volt a beszélgetésnek. Másfél óra múlva Nyáry Pál az ország feled­hetetlen gyászára csakugyan beadta a lemondását, leugrott a negyedik emeletről. Berzenczei csak akkor vette észre mit jelen­tettek ama szavak, hogy „Magam is megteszem mindjárt,a­mikor a rémhírt meghallotta. Ez a szomorú történet még jobban megerő­sítette őt is szándékában. Habozás nélkül beadta lemondását. Ennek köszönheti M.­Vásárhely azt a külö­nös szerencsét, hogy ma holnap több lesz a kép­viselőjelöltje a Berzenczei helyére, mint a­hány vá­lasztópolgára van.­­ • De lássuk a jelölteket egyenként. Az első helyen beszéljünk arról, ki felől leg­­többet hallgatnak a választók. Ez Dobolyi Sándor. Ismeri minden párt, s midőn mindeniknél hajótörést szenvedett,s a politikai morált még a „classica phi­­losophia“ sem bírta megmenteni,akkor elcsapta ma­gától mindeniket, s keresett magának egy olyan pártot, melynél aztán ő egyedül a jelölt és választó is, s így párthívei ez­úttal nem hagyhat­ják cserben. Ennek a pártnak a neve a reformpárt. Sokan nem értik még. Én megmagyarázom az egész dolgot. Ha baloldali vagy, s reszelsz átcsapni a jobb­oldalra egyszerre, átballagsz a reformpárthoz, onnét aztán át­csúszhatsz a mikor tetszik. Az ördög se veszi észre. Ha jobboldali vagy, s a sok ígéret daczá­ra sem kaptál semmi hivatalt, még csak egy gaz­dátlan ministeri tárcza sem akadt horgodva, — a­mi pedig a mai világban szinte elkerülhetetlen csa­pás,­­ minden lojális polgár feje felett Damocles kardjaként villog, — mondom ha ilyen hallatlan peched van, falba ragod a pártodat s megszé­gyenülve szeretnél beállani tigrisnek, — de attól félsz, hogy ha egyszerre közéjük pottyantsz hát azok felfalnak, — ekkor ismét szépen oda állsz a reformpárthoz, s mikor senki sem veszi észre, át­kullogsz a baloldalra, s te szidod legjobban a kormány­pártot, legkivált háládatlannak és vaknak, mert nem tudja, megbecsülni a talen­tumokat. A tigriseknek pedig esküszöl menyre és földre, hogy el voltál csábítva mint egy szűzleány, — de ime megtértél, párta nélkül az igaz, de a torkod véresebb a legdühösebbikénél is. Parancsol­janak veled, te engedelmeskeddl és harapni fogat, vagy reá állasz a fejed búbjára, — a mint épen a leghasznosabb tessz. És a felelet ilyenkor elmaradhatatlanul ugyan­ez: megvetnek és nem vesznek észre. Ez a legnépszerűbb magyarázata a reform­pártnak, — itt tanultam Vásárhelyit. * * * Van még egy elnevezése a reformpártnak. Úgy hívják őket hogy nazareausok. Mind a mai napig nem tudtam nyomába jön­ni, hogy miféle istentelen ember csinálta ezt a rosz­inczczet, mely a derék nazareani vallásfelekezet hiveit annyira prostituálja. Várom hogy tiltakozzanak. iuajus 7e

Next