Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-26 / 21. szám

J Uj „Erdélyi Muzeum.“ A Széchényi convent története. Kazinczy Gábortól. Közli: szilágyi Sándor. XVI. September 30 ik Minthogy tegnap a fejedelem sátorában dél óta estig tanácsnoknak a catholikusok a templomok felosztása iránt, ma a p ... .öt mai“ ...segítket báró Mróczy ,trapDál, s ott Siáibusári János dmoliná, hogy a ' mely válaszszal ereszté el magától 1) A J lálvai templomnak csak falait veszi el, annak 0.8».djá 2) Aá er •J - !A|„n. felét a reformátusoknak átadja. 3) ae'iyatti, belépiteeet, borát, . ‘AiÄÄ1ZL tel«S az új templo » volt szándéka, miért költ a J^rm.tu.0*Sikusoknak ? hanem ha taláTdC bleae tévé megjegyzését, . errel a fejedelem csak “‘“^„‘““ti.Öbb ■ "csekélyebb templom se“,n“,v , jo-éré a tokaji templom mint a régi) Ugyané &fe]elöleveleket Veres a s. «um rmn dig báró Petróczy István, hihetőleg parancsára. Most a lőcsei templomok felöl támad a kérdés. Ott alig volt hatvan calle. lélek, mégis három templom adatott nekik; ezen felül a nagy negyedik templom iránt az végeztetett, hogy osztásék két felé, s egyik fele maradjon a lutheránusoknak, a másik legyen a gaibolikusoké. Ezt ellenzék a templom birtokosai, s báró Zay Lőrincz és Szirmai Péter a fejedelemhez küldetések, de kérésök hiába volt. Báró Hellenbach Gotfridis üres válaszszid ereszteték viszsza. Miután a vallás ügyei annyira elfoglalák a fejedelmet és rendeket, hogy már sok nap óta nem volt országgyűlése, a fejedelem összegyűjtő a rendeket s ott velek az egész ország dolgairól végző : 1. Gróf Berchényi Miklós tábornok kiküldetett hogy valaki Széchény alatt meg nem jelent vagy hír nélkül ment el, hajtsa fegyverfogásra. 2. A huszonnégy senator nevei ismét felolvastatáosok. 3. Úgy azon minden vármegyébol hármasán választott deputatusoké is, kiknek a portákra s megyéik dolgaira kelle lenni golfjaiknak. 4. Megujittatott azon határzat, hogy minden vármegye küldjön két iit a fejedelem mellé, kik egy vagy két hónaponként váltogassák egymást a szolgálatban, s megyéik költségén éljenek. 5 A vármegyék levél által is terjeszthessék bajaikat a fedelem elébe, s ne küldözgessenek mindig tetemes költséggel követséget. 6 A fejedelem felhatalmaztatok, hogy ha majd az angol királynő s a hollandiai respublica követ, megérkezik, mint közbenjáró a császár és consue era magyarok között; *) a fejedelem be*) Megjelentek Nagy-Szombatban október 20. (ma) A születési és házassági anyakönyvek, úgy szintén a megholtakról vezetett könyvek, továbbá az ezekből adott kivonatok törvényeink és törvénykezési gyakorlatnak szerint a közokiratok hitelességével és tartalmukra nézve teljes bizonyító erővel bírván, a polgári élet számos fontos viszonyaiban a jogbiztonság feltételét, sőt gyakran egyedüli biztosítékát képezik. E könyvek s kivonatok rendkívüli fontossága már magában is eléggé indokolja az érdeket, melylyel az államnak s a kormánynak azok hitelének fenntartása s biztosítása tekintetében viseltetni kell, nehogy az említett ok 11. Azoknak jószágai, kiket az ausztriai uralkodás lázadóknak nézett, valamint azokéi is, a kik Eperjesen Caraffa által pogány hóhérlások által ölettek meg, adassanak viszsza, s e végre a következő országgyűlése rendeljen biztosokat. 12. Radvánszky János itt is megtámadá az atyja gyilkosát gróf Szentiványi Lászlót, s elégtételt kivána. Ugyanezt tévé báró Révay Mihály. A dolog elintézése az ország további végzésére halasztatott. 13. Szirmay András azon fisensra szállt jószágok felöl szólván, e szókat ejté: post annum maturescent illa bona. E szóra Berchényi, szokásaként, szörnyű lángra lobbant, s esküvék, hogy méltóságát leteszi, hogy gyűlésbe soha többé nem jön stb. Szirmay András, lelkes ember különben és bátor tudományokban nevelt,“ ad pedum oscula devolutus“ megkövette azt, kiről elmondhatni Jura negat sibi facta, nihil non arrogat armis. 14. A Fejedelem elmondá, hogy a fiscilitásokat miért adogatja nagy tekintetű férfiaknak és nem szegényebb sorsú nemeseknek, hogy a nagyokat magához kötelezhesse. Úgy teszek, monda, mint a medve, ki a nyalogatás által csinálja ki kölykeit a formátlan fajzásból. (Vagy a Fejedelem vagy Csécsy nem a legszerencsésebben vitték végig az allegóriát) 15. Egy nemnemes születésü katona panaszt tön a fejedelem és rendek előtt, hogy földesura elvette malmát. A fejedelem viszaadatni rendelő, s dicsérte a katonát, hogy a tettet bepanasztá, s száz forintot ajándékozott. V-clik évfolyam. bucíiattéri föltétüjk: 21-ik tikié teiev'.'d , h is;y?i6\t* f evenkén» L 1 T I'RAI N A P I L A P. 16 f. j _ « » r o * » 60 1 . 50 Megjelenik miuden unj, im,epi napokat kivéve. Szerkesztőé.cg és kiadó-hivatal: Monoktomtqg „u liftliVni 1;&, s)(lM_ l Kolozsvárit. CsikOrtók január 26. 1871 Hirdetési dijak. Ötször has&bozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatalt'soklato-Sdráülök • Tordán: Ketezár és Harmathnál. üéösvzt: Íelépítít is&muel. Snyeden: Vokál János. »Kamolusvártt: Csausz testvérek. Koloasvártt, Stein J. és Demjén L. M.-Vásárhelyit. Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, JANUAR 25. SS * c iei i e. ( n.) bardter mindinkább sötétebbé vál . Joy *ria a „Houi“. — És valóban, Garibaldi új győzelme sem változtathat már a situatio komorságán, mert e győzelemben szereplő erők sokkal csekélyebbek, semhogy a háború és illetőleg Francziaország sorsára némi elhatározó, döntő befolyást gyakorolhatnának. E nézet erőt vett már a franczia lapokon is, amelyek egyenesen kimondják, hogy Franczaországnak mozgó serege nincs többé. Amit Gambetta erőfeszítése, rábeszélése__ amit Faidberbe, Chanzy, Bourbaki szervező szelleme — természetesen jóeszsze az ellenségtől__ összehozott, az a gyúrós puska, a „furia tedesca“ előtt szétlütött, eloszlott, mint a polyos a viharban. És vajjon csodáé ez? Nem! Ez a „nemzetőrség“ régi históriája, azé a nemzetőrségé, melynek nincsen katonai múltja, katonai nevelése, de van tűzhelye és családja. Francziaország sorsa valóban szomorú! — Harczképes, dicsőséges múltban, de az imperialisticus infectióból származó tunyaságban is gazdag része e nemzetnek fegyvertelenül, tétlenül hever a német várakban és városokban, maga magának és másoknak terhére, így a köztársaság kormányzóinak minden erőfeszítése, a jó példa, az önfeláldozás bár megmenti a nemzet becsületét, de a háború menetét nem változtathatja meg. Küzdelme agóniához hasonlít. És a szegény Páris? — Panteonja romba dőlt, az építészet remekei, a melyek a cultura és civilisatio symbolumai gyanánt csodáltattak, e remekek most egy embertelen jog, a háború joga alapjain a porosz huszonnégy fontosainak czélpontjai lettek s leomlásukkal agyonsújtják azokat, a kik építették s műveik által a haladó kor elismerésére érdemesetek. A háború törvénye tehát joggá avatja azt, ami a józan ész előtt merő vandalismus. És hogy a sötétség még inkább növekedjék, a béke kilátások messze távolban vannak. Poroszország követe az alvó conferentián határozott utasítást vett az iránt, hogy rögtön távozzék, mihelyt a franczia ügy szőnyegre kerül. Az angol parlament tagja, Orway, Chathamban beszélt, s kiemeli hogy a conferencia úgy mint minden képviselő testület szent kötelessége a rombolásnak véget vetni figyelmezteti a diplomáciát, hogy ha nem tesz kísérleteket a béke helyreállítására s nem mutat sikert, megvetésben fog részesülni. Mind hiában! A porosz militarizmus terrorizáló hatalmat gyakorol fegyvereivel és sikereivel, s a józan ész elnémul ott ahol a legocsmányabb szenvedélyek dühöngnek. Az olasz ügyek eddig csendesen fejlődnek. Az ujj húzás a pápa és a király között csak reservával történik, s hír szerint az olasz trónörökös sem teszi át lakását a Quirinálba. A kamara éppen most tárgyalja a garantiákat, amelyeket pápa csalhatatlanságának nyújtani kíván, e garantiák mivolta azonban még nem egészen ismeretes, de már az akarat is megnyugtató határt gyakorolhat az ultramontanismus felkorbácsolt kedélyére. Spanyolország egészen elcsendesedett s várja királynéját (Amadé nejét). Magáról a királyról csupa merő szép dolgokat lehet hallani, dicsérik egyszerűségét, takarékosságát és valódi alkotmányos érzelmeit. Oroszország polemizál Beust ellen és Boroztatva mindég békéről beszél. Mi pedig örülünk, hogy a Schmerling féle combinátió vaklövésnek bizonyul. Táviratok a külföidről. boiv B,eC‘123- VcmaMlesi levelit.jelentik: MioUr«/ ni ff ri!| aZ utólaó kitörés alkalmával 1 ^foglalták és a porosz telepeket elpusztítanak; éjjel azonban s 9k hadosztály meSr. ír vi88zaf°6la,ta. Trochu állítólag 15 rM 8' ^r’U ^aguerroniére Alfréd gy röpiratáról tesz említést, mely a nemzeti védelmi kormány lemondását követeli Francziaország megmentésére. 1 108. jan 23. A N. tr. Pr. határozottan kétségbe vonja a Schmerling nevével összeköttetésbe néző miniszteri kombinációkat. 1 Jovencz. jan. 22. Corci alezredes a kormány megbizásából Berlinbe utazott a porosz hadszervezet tanulmányozása végett. torna, jan. 22 Cerrotti tk. lemondott azon bíróság tagságáról, mely a főváros áthelyezése esetén szükséges hivatali helyiségek felbajházásával van megbízva. Brüssel, jan. 23. Párisi léghajó-tudósítások 21-érül jelentik, hogy a lakosságot az utóbbi, Versahes ellen intézett szerencsétlen kitörés nagyon lehangolta s az elégedetlenség Trochu ellen növekszik. München, jan. 23. A „Korr. Hoffman“ jelenti, hogy a községi hatóságok utasíttattak, hogy a német reiebstagra vonatkozó választási lajstromokat haladék nélkül készítsék el, s febr. 3 án nyilvánosságra hozzák. Brüssel, jan. 22. Az „Indép beige“ jelenti Arlonból e hó 22 évet. Longwy bombáztatása ma folyton tart. A város központja sokat szenvedett. Az ostromlók megkísérték pénteken a Chief fölötti nagy hidat a jégbe röpíteni, de a művelet nem egészen sikerült. A felrobbanás rettenetes volt. A nevezett lapnak egy levelezője Lillesből jelenti e bó 21 évet. Beásol tábornok veszélyesen megsebesülve ide hozatott, mi nagy veszteség az északi hadseregre nézve. Paulza d‘ Ivoy trk is itt időz, Robin tbk. felöl semmi hirt sem kaptunk. Hir szerint a poroszok minden indóházat megszállottak s már a Cambray melletti Pumilly erőd ostromlásához fognak. London, jan. 23. A „Times“ egy versaillesi hirt közöl e be 22-éről, mely szerint Páris bombáztatása az elmúlt éjjelen felette élénk volt de minden feltűnő eredmény nélkül. Szellőztetés-féle. Egyház, iskola, pap, professor, consistorium csépelt és cséplendő kévék az irodalom terén, melyek mindig hullatnak némi magot. Sem egyikről, sem másikról nem czélom azonban valami bővebb értekezést, ismertetést, vagy éppen vitairatot kezdeni, — csupán holmi észrevételeket akarok a szabadba bocsátani, habár megdermednek is a deczemberi hidegben. A reformátusoknak marosvásárhelyi főtanodája, — némely t. tanárainak eddigi nyilatkozata — s ezekből folyó következtetés lesz észrevételeimnek — tán mostoha tárgya. — Tudva van ugyanis, hogy ezen tanodát évek — különösen az 1855 ik év óta egyházak, községek, papok, mesterek s áldozatra kész világiak segedelmeink. Némelyek adtak egyszer mindenkorra, mások, különösen az „egyházi személyek— évenként folytatva — a mai napig. Tudva van az is, hogy a ref. papság hiába sürgette éveken át, agyilt számadást a tanoda pénzkezelői részéről, mert az mind máig szent titokba burkolt valami ... hanem helyette megjelent 1869 végén egy csomó kimutatás arról, hogy: ez meg ez, adott ennyit meg ennyit. Ez is jó! Legalább már elismerték, hogy kezökbe a felekezet részére adakoztak. De hogy az adomány mi módon, miczókra stb. kezeltetik (vagy zsebeltetik) elég e a czélra vagy kevés, vagy tán felesleg is marad? ezeket a falakon kívül álló építőknek tudtára adni, mindeddig az uriasságon alul álló dolog. Ezeken kívül még vannak alapítványok bizonyos tanulóknak évenként kiosztandók — de némely alapítványra tizedek óta nincs tanuló. Az ily meggyülemlett alapítványi összegek is mi sorsban részesülnek ? Mindezeket tán a m. fő fő consistorium és teremtményei a tanárok — ha szemébe vághatnak a szemtelen nyilvánosságnak. Az ilyféle összegüket tehát engedjük nyugodni békén a boldog feltámadásig, melynek ébresztő trombitája tán már megharsant a magát eddig teremtett m. fö consistorium újra szervezésével Akartuk hinni — a hálaérzetből kiindulva, — hogy azon t. tanári kar, melynek szükségei mind eddig felekezete alapjából fedeztettek, annyira hü leend felekezetéhez, hogy az államnak is mentői több haszna eszközöltessék ezen hűségnek általa. Vagyis: összeszedve felekezete emlőin gyűjtött erejét, tehetségét, oly utat törend, melyen a tehetősebb falusi prot. felekezeti iskolák is annyira haladhatnak, hogy nem kellene azokat az államnak erőszakolni, vonszolni, hanem erre fordítható erejét más számtalan szükségei enyhítésére fordíthatja. És hogy sokat lehet vala kivinni, mutatják Marosszéknek néhány prot. iskolát (igaz, hogy kevés), hol a tankötelesekből alig 3—5 hiányzott az iskolában — közelebbi években — külső kényszer nélkül is. A hála szép jele tündöklik vala abban, ha ahelyett, hogy saját felekezete kebelén azt kiáltja: „közös iskola minden áron“ — ilyformán nyilatkozott volna (akár ezóval, akár életeskedhetvén lapocskájával): igen, vagyis: a tarthatlanokat fektetni kell a legjobban szerető édesanyának az államnak meleg kebelére — honnan jogtalanul tépettek le, a tarthatókat pedig ismét és napi gonddal annyira ápolni, hogy valamint eddig, úgy ezután is erős várai maradjanak az államnak, mindaddig, míg ezek is egykoron a felekezeti szűk név megszűnésével, többi testvéreik mellé sorakoznak. És várjon nem nagyobb szolgálat, nem tisztább honfi érzülete az állam részére, ha terhét abban is könnyűjük, hogy helyette némi gondot hordunk (mert bizony sok van szegénynek), mintha saját gondjainkkal is fojtogatjuk? Vagy tán nem minden tanár volt egy nézeten ? alig hisszük. Ha egy társulatnak két, három tagja nyilatkozik, a többi hallgatás által magáénak tette a nyilatkozatot — cum tacent clamant. — Híven emlékszünk még a tavaszi egyházmegyei gyűlésre, melyen tanár Sz. B. ur hevesen philippicázott contra consistorium supremum (gyermek apja ellen — hálából), hogy az miért támogatja még eszméjét is a felekezeti iskolák megtartásának ? És mondánk: helyes! Épp ily szellemben dörgött, —persze vékonyabb hangon — Horvát M. tanár is — a még édesebb gyermek — kinek consistoriális titkársága tán abban a perezben praedestináltatott (szegény praedestinátio !) ott fenn, t. i. Kolozsvárit a fő consistoriumban. (Daczára ezeknek modják, — de tán nem igaz, — hogy a ref. tanár urak is a főconsistorium és a korszellem közt, mint Mohamed koporsója függenek.) Jól van, haladjunk tovább tanár urak, habár, ki mennél gyorsabban fut, annál könynyebben bukhatik is! Hisz tény, hogy a vélt anya majomként szereté gyermekét. . . de a valódi anya okosan fogja szeretni. Nekünk is közös (községi) iskola kell, — és már nagyobb részt oda jutunk, hogy az 1868. 38. t. sz. valósítása a népnevelés teréni eszméinknek létesítendő tárgya s ha itt-ott a régi harczosokból még lándzsát törnek az előttük lett portnak látszó ősi jog mellett, örvendjünk a tevékenységen a kárhoztatás helyett, mert hamarább megszűnik az egyén létezni, mint a keblében egy csátkorha esék alkuba a béke iránt, de a végzést az országnak bemutassa. 7. jezsuiták Ugye elövetetekt. Ezeket Berchényi érzékenyül bánta mind kemény kifakadásai, mind nehéz tréfája által; mások, pedig tele torokkal kiálták, hogy őket, mint minden gonoszság kútfejét, ki kell kergetni a hazából. Ők e gyűlésre meg nem hivattak, sőt meg sem vola engedve jelenlétök. Azonban a mágnások védelmükre keltek, s magasztalák, hogy e szerzet mily nagy hasznot hajt az ifjúság nevelése által. A zajos vitatás abban egyezett meg, hogy ha a jezsuiták a confoederatióhoz csatlakoznak, maradhassanak meg a hazában, ha nem, űzessenek ki. Továbbá, hogy azon jószágaik, melyek a világi papságéi voltak, ennek visszaadassanak, ők a kolduló barátok rendébe taszittassanak, az lévén úgy is a haza végzése, hogy a jezsuiták fekvőjószágot ne bírjanak. 8. A Fejedelem nagy kíméléssel ajánlá a hazának mostohaatyja, gróf Thököly Imre ügyét, s kéré a Rendeket, adósságai — itt négy ezer arany, más helyt, kettő, harmadik helyt egy — fizettessenek ki a köztárból. Hasonlag a báró Petróczy tábornokéi is. 9. A „pénz“ (moneta) a megyéknek fizettessék a hadviselésre tett költségeik fejében, „itt Comitatus etiam in omnibus aggravari ne videaptur.“ S a Fejedelem kiterjeszkedék e pénz hasznossága fölött, elmondva, hogy midőn a hadat elkezdő, az országban nem vala pénz, és ha ez nem veretik, nem lehetett volna a katonát fizetni (Szól tehát a Libertás nevet kapott Rákóczy pénzről.) 10. A vitézkedő nemtelenek szabadittassanak föl a jobbágyság alól, e személyük szabadnak tekintessék, életen át meggyőződéssé vált hitet onnan kitéphesse és ha kitépetett — lassanként átültetés nélkül , a munkásság zogereje is összeomlott, mert ekkor czéltalannak látszik előtte a tevékenység, így százak, ezrek merülnének még most tétlenségbe Hadd lobogjon azért az eszme zászlója, lassanként szeretettel simulunk hozzája, mint a téglaévi honvédhez, ki elevi szemünk gyönyörét nem igen táplálta és átlátjuk hogy: „utiba mihi quam fuerint quae despexeram.“ Azt hisszük, hogy a m. főconsistoriumnak felekezete iskolái mellett buzogni, vagyis azokat megtartandóknak hirdetni elvitázhatlan okai lehettek. Egyebeket mellőzve meg kellett gondolnia, hogy tán e lépéssel menthet meg legtöbb iskolát az azonnali összeomlástól, mert a segélyforrásokat tekintve, azok egykoron csupán prot. és magyar iskolákra nyittattak meg közöttünk, s ha valaki úgy hív fel segélyezésre, hogy abból minden népek, nemzetek, felekezetek egyformán részeltetni fognak, alig hiszem, hogy a forrásból csak egy kis ér is lehet vala. Hiába felébb vagynok nemzet és felekezet — mint világpolgár. — Ez a kedves bűn a miénk. Ellenkező lépéssel a már sok helyen megtagadott segélyezés azonnal mindenütt kikiáltatik s a felekezet szekere sárban marad, mig a kormány fogatok elébe akasztatnak. De tán már eljött az idő, hogy áldozni nem kell a felekezetért, s kik egykoron ezért, ennek felvirágzásét bevülve vállaikra vették minden terhét, azoknak nem csak áldott emléke, hanem még neve is kitörlendő a bála könyvéből ? Úgy látszik némely tanár urak nyilatkozataiból, mert eszméik robogtatásával a „régi jó öregeknek“ szája és zsebe bedugul, s e téren oly hamar követőkre talál az újabb „fizetésképtelen“ nemzedék által. Tehát : mivel mi is közös iskolákat akarunk, mivel a tanár urak a felekezet tüze mellett is a melegebb közös dolgot kiáltva kiáltják; mivel a közös iskolákbani nevelés kevesebbé s néhol és némelyeknek semmibe se kerül; mivel van mindenkinek küszöbe mellett egy jámbor iskola, melyet oly szívesen szemlélne közösnek, csak hogy virágozhassák; mivel az ily iskola a segedelmezésnek legméltóbb tárgya; mivel a tanár urak igehirdetése a felekezetéért eddig lánggal égő buzgóságot lelohasztá; legeslegmivel tobb a marosvásárhelyi ref. tanoda oly fedeletlen csonka épület, hogy belőle a közelebbi esős nyárnak átvize a jogi osztályt — a székely nép szivéből, lelkéből kimosta: legyen a marosvásárhelyi tanoda is közös, szűnjenek meg részére tett eddigi segedelmezéseink mostani minőségében, és ha ezek a közös iskolákat illetendik, az bizonnyal nem leend hálátlan áldozat. .. Hogyan tetszenek ez észrevételek és következtetések (ha egész komolyan vennénk) ? Azt hisszük, rövid időn megtudandja. Nyárád. Születési és házassági anyakönyvek.