Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-02-23 / 44. szám
Vilik évfolyam. mi»..«.! ---------------------------------------_ 44-ik_sz ám Kolozsvárit, csütörtök február 23. 1871 févre ......................IS írt — (t. t'élévr*.................... • . 8 * 50 bagyedávr* • . . . 4 » 60 (t'Voaked . . . . . t , 50 Hirdetési dijak. Megjelenik minden nap innepi napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monootorntoo a L. Banyai hái alatt NAPILAP. Ötször hagydosott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - híz a tulkok kiadó-hivataok Tordán: Retezár és Harmatánál. Késsen: Krémer Ramuel. Ínyedlen: Vokil János. Siempensvártt: Csacse testvérek. Kolozsvártt: Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 22. Szemle. ( n) A kételyek, amelyek Thiers megbízásával a franczia köztársaság fennmaradása iránt keletkeztek oszlókben vannak. A mérleg a köztársaság felé hajlik. Több részről jött hírek megegyezőig azt állítják, hogy az ősz államférfi, aki az orbanismussal azonosított — számot vetve a körülményekkel — oda nyilatkozott, miszerint a köztársasági kormányforma fentartása szükséges. A consolidate ez irány körül a külhatalmak részéről éppen oly meglepően, mint határozottan megkezdődött. Spanyolország, Portugália elismerték az új franczia kormányt s Anglia kői Ausztria is nyomban csatlakoztak ezen elismeréshez, mi annál feltűnőbb, különösen az utóbbi két hatalom részéről, minél jobban tudjuk, hogy abban az időben, amidőn Thiers udvarról udvarra járt, hogy a Sedan után kikiáltott köztársaság elismerését eszközölje, mindenütt tagadó választ nyert. És hogy ez az elismerés most mégis bekövetkezett, ez ebben az egész bonyodalomban az egyetlen lépés, mely az illető hatalmak diplomatájának becsületére válik Az elismerés voltaképpeni indokai nehezebben érthetők, minél ismeretesebb dolog az, hogy a monarchistius államok csak a körülmények végső pressiója alatt bocsátkoznak a köztársasági kormányforma elismerésébe, s mindenkor készek a monarchiát legyen az bár absolutisticus, induljon az bár államcsínyből — minden pressio nélkül elismerni. A bekövetkezett elismerési tényekkel szemben, a jelen körülmények között csak egy combinátió lehetséges, az t. i. hogy az elismeréshez vezető pressió ez esetben nem az elismert köztársaságból, hanem a porosz túlkapásból eredett, mely utóbbinak csak úgy lehet némileg sikeresen útját ádani, ha az a kományforma elismertetik, amely Francziaország belbékéjét nem zavarhatja, s a franczia közvéleménynek legjobban megfelel, tehát megengedi, hogy a körülményekhez képest lehető legnagyobb ellensúlyozását képezze a győző elbizakodottságának, mely elbizakodottság — ha érvényesíttetik éppen adott esetben éppen oly káros lehetne a többi államokra nézve, mint lehet most Francziaországra nézve. A bordeauxi nemzetgyűlés minden bevezető munkálatát bevégezte s hat nap alatt többet tett mint a mennyit más, hasonló gyűlések éppen annyi hónap alatt szoktak végezni. Legnehezebb teendője most következik, s ez a béke megkötése. Bismarck a pressió utolsó módjához folyamodott, a midőn kinyilatkoztatta, hogy a f. h. 24 -én végződő fegyverszünet nem fog meghoszabbittatni. Az alkudozásokat Favre vezeti s f. hó 20-kára Versaillesba várták. A békefeltételek német részről a következők: Elsass és német Lotharingiának átadása egész Metz, Thionville és Belfortig, valamint 7 miliárd frank hadi kárpótlás fizetése. Míg ezek a dolgok folynak, amelyeknek végeldőléséhez még sejtelmekkel sem járulhatunk addig Páriában az exaltált vörös párt Pynt Felix vezérlete alatt dúl fül és hátra vakra árulót kiált a lelépett és útonalakult kormány minden tagjára. A vörösek ugyannyira a háború folytatása mellett vannak, hogy még Gambettát is erélytelenséggel készek vádolni. Pyat Felix a következő hasonlatot állítja fel Favre és Gambetta között: Favre Párist a poroszoknak, Gambetta Lyont a royalistáknak adta, Favre a párisi egyezményt, Gambetta a lyoni községi kormány eltörlését írta alá; Favre a párisi hadak főparancsnokságát Trochu és Vinoyra, Gambetta pedig a franczia hadakét Chanzy és Bourbakira bízta. Favre nem végezhette ki Párist, amig Gambetta kivégezte Bordeauxt, Lyon, Rouent és Nantest. Tekintettel arra a körülményre, hogy Pyat mellett 550,000 választónak csak egyötöde nyilatkozott s Francziaországban a mérsékelt köztársasági párt túlnyomó többségben van, feltehetjük, hogy e dühöngés komoly következmény nélkül lejárja magát. Szemlénket nem zárhatjuk be a nélkül, hogy Európa egy oly zugából ne hozzunk hírt, amely a harmincéves háború óta csak episodszerűen szerepelt a világtörténelemben: ez Svédország. Egy stockholmi levelező az oroszok elleni nagy demonstrátiókról jelentést tesz, melyek Kinlandra is ki vannak terjedve. „Valamint Helsingforsban _ mond a levelező — úgy a többi nagyobb városokban is a nép tömbekben az utczákon járva dacolt és kiáltott: „Éljen Svédország! Éljen a független Lengyelország! Le a czárral.“nezelt megengednék, hozzájárulni s a Duna torkol tatánál csak két hadihajó állomásozását akarja elfogadni. J •u ^versa^e®i febr. 20. A párisi gróf, az armalet bg. és Joinville között egy részről, más részről pedig az optimisták között szakadás állott be. London, febr. 19. A conferencia elhatározta, hogy a Feketetengert idegen hadihajók számára megnyitja s Törökországnak visszaadja azon jogát, miszerint a Dardanellákba minden nemzet hadihajóit beeresztheti. Oroszország belenyugodott, Törökország azonban csak két hadihajót akar a Duna torkolatához bebocsátani. Flórencz, febr. 20. Durando tábornok a párisi követségi állomással kínáltatott meg. Radj igazságügyi miniszer egészségi tekintetből beadta lemondását. Róma, febr. 20. A jezsuiták készülnek Rómát odahagyni. Madrid, febr. 19. Zorilla ministerre az egykori cortes elnökre ma reggel rájöttek, azonban sérületlen maradt. A tettesek odább álltak és megmenekültek. Bécs, febr. 20. A „W. Abendp.“ a kormánynak tulajdonított alkotmányellenes szándékokat határozottan visszautasítja s igy szól: A ministerek hivatalba léptek alkalmával megesküdtek az alkotmányra s progrimmjukban kijelentetik, hogy a törvényeknek teljes tiszteletet fognak szerezni, igy tehát a legfelsőbb államtörvényt, az alkotmányt is fenntartani s a reichsrabtal karöltve siettetni fogják a belbéke helyreállítását, az alkotmányos élet fejlődését s a birodalom anyagi és szellemi erőinek emelését. Versailles, febr. 19. Favre tiltakozott a poroszok azon eljárása ellen, hogy a fegyverszünet tartama alatt sem szűnnek meg sarcolni az ország különböző részeiben, s Bismarck elismerte ezen eljárás törvénytelen jellegét, úgy vezettetni, hogy sem az ország, sem a választó közönség ne csalódjék többé. Önök, 1. „Több deák párt“ urak, elárulták e felelettel, hogy a deák-párt köpenyegbe burkolt vitézi az „egyesült hatalomnak“ — mert ha csakugyan a joboldal érdekében kívántak fellépni — miért nem tették akkor, mikor az „egy választópolgár“ a jobboldal Compheusait kérdőre vonta a gr. R. I. választásáért — miért teszik most, mikor a Deák-párt egy szóval sincs czikkemben említve. Bizony úgy láttuk, önöket inkább érdekli az „egyesült hatalom“ mint a deák párt. Önök gúnyolódni akarnak s azt mondják, „regényt írtam“, pedig látják én ezt dicséretnek veszem, mert védenczeik eljárásáról sokkal könynyebb lett volna satyrát, mint regényt írni. Még egy szót. — Én nyílt sisakkal saját nevemben léptem ki, önök miért titkolják becses nevüket? Vagy tán, hogy kelete legyen árusoknak, a rosz czifcóriát Deák-kávé név alatt árulgatják? ez csalfa üzérkedés! Végül megtanultam, hogy nálunk van olyan székely, ki ellenfelével nem mer szembenézni, hanem édes tátija háta mögül dobálódzik. Szegény öreg úr, híveid sokkal többen viselik köpenyegedet, mint elveidet!!! „Több deák-párti“ urak! le a sisakkal, le a perspectivával! ! Bereczki Sándor: Táviratok a külföldről. Versailles, febr. 20. A hivatalos porosz moniteur Írja: A fegyverszünet meghoszszabbítása érti a német érdekeket. Francziaország ismeri a ékefeltételeket, melyek Németországnak, saját bizmsága tekintetéből, muldatlanul szükségesek. Németország a bábom folytatására el van határozva, a ezen feltételek el nem fogadtatnak. Minthogy éli Francziaországban folyvást előkészületeket teszekannál ," inkább követeli Németország a biztotást s különösen Páris megszállását.London, febr. 20. Törökország vonakodik aonferentia által hozott azon határozatokhoz meyek a hadihajóknak a Feketetengerbe való benne Észrevételek a Kelet“ 32—35 számában „több deák-párti“ aláírással megjelent feleletre. is. Önök felhozzák az 1861-ben a „Napnál“ tartott gyűlés folyamát, de mellőzték a gyűlés czélját — no én megmondom: e gyűlésnek czélja volt a Nagy S. által megzavart egyetértésnek helyreállítása , de világért sem pártfogoltak rehabilitása, s ha e gyűlésben csillapítólag szállottam fel, oka az volt, mert csak néhány pillanattal e gyűlés előtt az „aranykereszt“-nél tartott honvédgyűlés pártfogójokkal szemben oly tüntetést csinált, hogy a szenvedélyek lecsillapítása nem kis fáradságban került, s hogy még komolyabb kimenetele nem lett, csak az által kerülödött ki, hogy az illető minden perepöttyöstől kereket oldott. — — — Önök azt is mondják, hogy pártfogoltjok, kiknek társaságában távozott el a „Napnál“ tartott gyűlésből — s ebből azt sütik ki, hogy az illetővel rokonszenvezett a marosszéki értelmiség—ez esetre nem emlékszem, de ha úgy történt is, mint önök állítják, én úgy hiszem a fennebb említett tüntetés után bőrébe járó dolog volt oly társaságot keresni, melyben némi biztosítékot találhasson — a már nyilvánult ellenszenv tettlegességei ellen — látják urak én sem feledtem el a múltakat. Személyemet illető nem éppen kedvező kifejezése, „több deákpárti“ uraknak megvallom, legkisebb nehezemre sem esik, mert önök éppen ott, hol némi elismeréssel nyilatkoznak felőlem, bevalják, hogy önök a személyt nem — de az elvet üldözik — megvallják, hogy önök előtt, ellenség minden balodali — még kebeli ügyekben is — na már ez nem elfogadható mérleg az alkotmányosság szempontjából, s várjon ha egykor a baloldalnak sikerülne méregetni önöket az önök által felállított mérlegen, helyeselnék-e? vagy tán az egyetlen számbavehető súlyhoz a köpenyegforgatáshoz menekülnének-e? ez a jövő titka — én magamról annyit mondhatok: ily áron köszönöm részvéteket, barátságukat, de nem kérek belőlle. — Önök rám fogják, hogy én vagyok az oka, hogy G. R.it. választották képviselőnek, mert a gr. T. M. pártján voltam — igaz kettő közül gr. T. M. óhajtottam — megvallom, ha tudtam volna, hogy önök meggyőződése ily gyenge alapon nyugszik, hogy közreműködésem miatt jelöltjöktől elpártolnak — teljesen visszavonultam volna gr. T.-tól. Nem pirulnak el önök, a legsúlyosabb alkotmányos jognak ily módoni gyakorlatának bevallása által — csakhogy a „szövetséget“ megmenthessék — vallják be inkább azt a mi való: az egyesült hatalom erősebb volt, mint a jobb- és baloldal, azért lett követ gr. R. I. Önök csekélységnek veszik, a legközelebbi bírói választást s azt mondják: „nem feladatok a főkirálybiró eljárását bírálni.“ Én úgy hiszem, bár minő fokú hivatalnoknak hivatalos eljárását bírálni, s éppen az alkotmányosság fogamánál fogva, feladata minden polgárnak, ki a közügy terén személyes tekintet nélküli részt vesz, ezen meggyőződésemből kifolyólag bíráltam meg a J.D. bírói kijelölését, e szempontból bírálok meg minden oly lépést, melyben a közügynek hátrányát látom. „ „Több deák-párti“ urak szíveskednek figyelmeztetni: „a jövő választásnak reményeimben csalódni fogok, csalódásom, reményem, ne érdekelje önöket — én is figyelmeztetem önöket valamire igyekezzetük ■ a jövö választást védenczeik által Ostromállapot Udvarhelyszéken. Az udvarhelyszéki „tizek tanácsának“ hatalma úgy látszik hogy minden irányban érvényesiti magát; e lehet oka annak is, hogy az udvarhelyszéki választásokról rendes levelezőnk által küldött tüzetes értesítés valahol utat tévesztett. Nincs bizonnyal köztünk senki — bármely párthoz tartozzék is — ki ezen válaszás körülményeit ismerni ne óhajtaná, s azért eredeti tudósításunk eltévedése feletti bánatunkban nem tehetünk egyebet minthogy átvesszük a „Hon“ nak ezen hallatlan visszaélésekkel keresztül vitt választásra vonatkozó közleményét. Más alkotmányos országokban csak a legfelsőbb hatalomnak van joga rendkívüli fenyegető körülmények, és forradalmi korszakban ostromállapotot kihirdetni; a mi miniszerimunk, bár gyakran túllépte alkotmányos hatáskörét, mégse merte Heves, Somogy s más ellenzéki megyéket ostromállapotba helyezni, hanem megelégedett a kalpagos kormánybiztosoknak okadatosatlan, de mulatságos kiküldésével. Amit uralkodó és ministerium a Királyhágón túl megtenni nem mert, azt létesítő itt a kivételes állapotok kivételes országában, Erdélyben egy egyszerű hulló (szolgabiró) kiről hal esetlegesen mint mindig secandában levő tanulótársamról — nem tudnám, hogy az értelmiség legalantabb fokán áll — még feltehetném azon behatóbb ügyességet is, hogy Napóleon és Bismarck furfangos diplomatáját tanulmányozta, így azonban az ő és társai eljárását nem tekinthetem másnak, mint az alkotmány tiprás és ököljog elméletéből merített nevetséges hatalmaskodásnak. Hogy a közszabadság és egyéni jogtiprásról, s a mi erdélyi gyászos állapotainkról fogalmat nyújthassak, legyen szabad az Udvarhelyszéki ostromállapot előzményeit pár szóval előadnom. Udvarhelyszéken követválasztás volt kilátásban, a jobboldalról hárman léptek fel ; e három egymással polemizált a hírlapokban hogy ki a hivatottabb, szidták, mocskolták egymást; de a béke köztük helyre állt azonnal , hogy Orbán Balázst a baloldal fölléptette; s megmaradt jobboldali követjelöltnek régebb Schmerling huszár, most úrbéri törvényszéki ülnök Török Albert úr. A hivatalnokokból álló központi bizottmány, hogy az ellenzéknek a szervezkedésre időt ne engedjen, a választási törvények szabványait mellőzve, minden, összeírás nélkül két heti határidőre elrendelték a választást. És felakadt a közigazgatás egész gépezete, bezárattak az igazságszolgáltatás kapui, mert minden királybíró, hulló és segéd dulló, az egyes és járásbirák igtatóstól és pertárnokostól kiszóltak korteskedni, a hullók besorozás, Ugyveszjtés, a birák pervesztéssel s rögtön kitörendő forradalommal terrorizálták a népet; de mindez gyenge fegyver volt Udvarhelyszék nagyrészt protestánsok által lakott alvidékén, hol 10 járás közel 60 ezer lakosa határozottan a baloldali követjelölt mellett nyilatkozott, csak mindössze vagy 5 unitárius községet tudtak azon cselfogással félrevezetni, hogy az Orbán Balázs megválasztása miatt az unitárius főkirálybiró a curator megbuknék. Alvidék értelmes, felvilágosodott és szabadságszerető népe közt elvesztvén a tért, működésük egész súlyát a havasalji sötétségben tartott catholicus népségre fektették, előcsatárokul elküldötték a papoknak fekete sergét, kik a templomokban hirdették, hogy a katholicus vallást ki akarja irtani az ellenzék, azután keresztekkel házról házra járva, el nem temetés, meg nem gyóntatás és lelki üdvösségük elvesztésével rémítették és fanatizálták a népet, de mindez gyenge fegyver volt, mert a hogy a baloldali követjelölt a protestánsokhoz közelebb eső s igy felvilágosodottabb Lengyelfalván, Vágáson, Bétán, Malomfalván és Farkaslakán megjelent s a néppel az ellenzék törekvését megértette, azok lakói a baloldal mellé nyilatkoztak s mindvégig a mellett maradtak. A papok régi zárlata nem tevén meg a várt hatást, a járási halló, Török Gáspár ur a havasalji falukban elrendelte, hogy a baloldali követjelöltet sehova be ne bocsássák, gyűlést tartani s egyáltalában a néppel érintkezni ne engedjék, s ha oda menne rögtön fogják el, de nem csak ő volt kizárva, hanem a falak bemeneteléhez mindenhol fegyveres őröket állított azért is, hogy a baloldaliakat kizárja, de azért is, hogy e falak lakóit a havasra fel ne bocsássák; mert a havasalji nép a vasúti igazgatósággal nagy menynyiségű fára tett szerződést, s mivel azt épen a választás időszakára bekövetkezett számnttal kellett volna szerződésük értelmében leszállítani , ily erőszakos rendszabályok nélkül azon falvak népe mind a havasra tódult volna, s szavazókat onnan nem kaphatott volna a jobb oldal, tehát a balló pasa ostromzár alá tette a fáinkat, 5—10 frt büntetés terhe alatt elrendelvén, hogy mindenki megjelenjen a jobb oldalra szavazni, az erőszak szelidítéséért, minden szavazó kapott vagy egy forintot vagy egy pár bocskort. Megkezdődött a szavazás, s a 10 előbb szavazott járásból alig kapott a jobboldal pár száz szavazatot, azt is csak úgy, hogy az udvarhelyi kath. esperes 4 papjával keresztekkel ment a Serestetőnél baloldalra jövő lövétesekelibe, a ott az egyházból való kitiltás és személyenként kiosztott 2 írttal csábitá el s vezette be mint veresöves kortesvezér a szavazó urnához, hol velök szembeállva ráijeszte a meggyőződésük elleni szavazásra. Ily módon csábították el Farkaslaka, Sz.-Lélek és Korond egy részét is; s mindennek daczára nagy volt a félelem, a baloldali jelöltre esett 2400 szavazat miatt. Be is terelte a politikai bohóczként elől léptető három mázsás hulla a köteleső havasaljának nagymennyiségű népét, s a baloldal többségét ezen öntudatlan néptömeg által leszavaztatta; de az ostromzár omnipotens embere nem elégedett meg az így kierőszakolt győzelemmel, gondolta, hogy ha már ostromállapot van, hát legyen egy kis azt igazoló vérengzés is, azért febr. 10. midőn a baloldalról csak vagy 120 szavazó volt a városban, kiadta a rendeltet, hogy aki a baloldalt éltetni mert azonnal üssék le, sőt e nagysága sajátkezűleg ütött le és tapodott egybe, egy lengyelfalvi baloldalit, mire kezdetét vette azon verekedés, mely- ,nek egy ember élet, s vagy 30-nak kisebb nagyobb mértékben való megsebesülése lett gyászos eredménye. Az erdélyi jobboldali lapoknak hivatalnok levelezői ezen botrányos eljárásáért a baloldalra akarják a felelősséget hárítani, azt állítván hogy a baloldal kisebbségbe maradása feletti boszniában idézte elő a verekedést. Ily mesét azonban itt senki el nem hiszek, mert a valószínűségnek még csak árnyát sem hordja azon állítás, hogy az azon napon benn volt 120 baloldali, kiknél egy vékony sétapalctát sem tűrtek meg; rá támadhatott volna, vagy 7—800 fanatisált, s csákánynyal és dorongokkal hivatalosan ellátott jobboldalira. A mese kigondolói hihetőleg számítnak arra, hogy Udvarhelyszéknek ármányt Bach és Schmerling iskolájában 30 éven át eleget tanult a a verekedésre ingerlők közt szintén szerepelt államügyésze a dolgot elsimítandja, de mi fel akarnak tenni a kormányról annyit, hogy más bíróságot delegáltat az ügy kiderítésére, mikor bizonynyal ki fog derülni azon hivatalos túlhatalmaskodás, mely egészen az emberölésig vitte fondorkodását, mit ha a kormány nem tenne, megteend az országgyűlés, mert a meg nem engedett fegyverekkel legyőzött ellenzék választás elleni óvását beadta, s a mellékelt, 50 et meghaladó, bizonyítványokból ki fognak derülni a választásnál való visszaélések és azon criminalitás mely Udvarhelyszéknek nem egy hivatalnokát sújtja, s melynek felelőssége alól maga a fökirálybiró sem vonhatja ki magát. Badvári. Ugyan e választásra vonatkozólag az „Ellenkör“ben a következőket olvassák a többek között. Hg. Windischgrätz mondá ki azon példabeszéddé vált nevetséges tételt, hogy „az ember a bárónál kezdődik“: ezen aristocraticus jelmondat nálunk Udvarhelyszéken teljes alkalmazást nyert azon módosítással azonban, hogy „az ember a hivataloknál kezdődik“ mert itt oly bürokratia fejlődött ki, aminő Indiában a kasztok ezen minta országában sem létezik. Udvarhelyszék tisztsége önmagát a hivatalvágy embereiből, s több nagyon kétes politikai jellemű Bach és Schmerling által iskolázott egyénből toborzottá, s naponta teremtett szükségtelen új hivatalok alkotása által szaporitá létszámát. Ily alapon fejlődött ki székünkben a aristokratia azon faja, mely a gépies engedelmesség szánandó lényeiből alakul, s a közös ügyes boldogság öt évi periódusa alatt oly kifejlődést nyert, a oly hatalmi állást foglalt el közöttünk, hogy minden polgár, ki a hivatalnokon felül vagy alól áll, megvetésök tárgyává lett. De épen ezen hivatalnok omnipotentia elbizakodott túlkapásai teremték meg az ellenhatást s hozák létre az udvarhelyszék független szabadelvű egyének fellépését, meg a követválasztás alkalmával a hazafiak áldosós szóvetségévé nőtte ki magát. Ugyanis amin a követválasztás kérdése felmerült vagy Zsigmondnál gyűltek egybe, akrivetjelöltül Orbán Balázst tűzték ki és hívták meg Pestről. Ezen 30 hazafi szövetségét nevezték el az erdélyi jobboldali lapok gunyorosan, három szál baloldalnak, de csakhamar meggyőződhettek,hogy * * *