Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-02-25 / 46. szám

Y-dik évfolyam. EiSflxetóti i*ltétal«fe: íitte .... . . 16 írt i'ílévre .... • . 8 „60 ü**tyecévre . . . . 4 „ 60 Havonként . 50 Megjelenik minden nap innepi napokat kivéve. Szerkesztőség és kiado-hivatal: £• Htoyai hét alatt. 46-ik szám Kolozsvárn, szombat február 25. 1871 MAGTÁR POLGAR. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sorsra 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal-Fiók-kiadóhivatalok: d'orden: Retezár és Ilarm&thril. idéem: Krémer Sámuel, ínyedlen: Vékör János. Zsamosujvértt: Csacsa testvérek. Kolozsvártt. Stein J. és Demjén L. M.-Vésérhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 24. Fővárosi levelek. XVIII. Pest, febr. 22. 1871. Kedves barátom ! A vallás és közoktatási költségvetésnek vége felé járunk. A viták elevenségéből, mely évről évre nagyobbodik, azon örvendetes eseményre lehet következtetnünk, hogy az érdekeltség közműveltségi kérdéseink iránt növekvőben van , mely föltevés, ha valósul, a haza jobb jövőjét hordja csíráiban. Én legalább azt remélem, hogy e mozgalom lassanként megmozgatja a közöny tengerét, mi csak jótékonyan hathat az ügyre nézve. Nincs miért félnünk az ellenbuzgalomtól is, minden eszmének, mint a jó bornak, mielőtt megtisztul, egy megzavarodáson kell átmennie. Tegnap azonban a cultura vitáit egy kevéssé culturai jelenet zavarta meg, melynek akaratlan oka épen magam voltam. Néhány perczre ugyanis elhagytam volt a termet, s csak akkor tértem viszsza, midőn Harkányi képviselő egy vételtörténetet ad elő, melyet Irányi D. hozott fel a házban. A kissé zavart előadásból annyit vettem ki, hogy valami ministeri hivatalnok eléje vágott egy alkunak, melyet a minister nevében ő (Harkányi) indított meg, s később mint tulajdonos, 40,000 írttal drágábban kellett azt tőle (a hivatalnoktól) és társaitól a kormánynak megvásárolni. Erre Simonyi kelt föl, ki a történetet elöl kezdette, s újra felhozta a vásárt, melynek azon pontját, mely épen a vételre vonatkozott, nem értvén teljesen, mintegy akaratlanul lebbent el a kérdés ajkamon: véletlenül? Értettem, hogy nem megbízás folytán-e? Tetszett ezt az illető tanácsosnak, ki egyszersmind képviselő is, insinuatiónak venni, s oly durva kifakadással utasítani vissza, mely az egész házat fölzuditotta ellene. Szavai viszszavonását vagy az illető megnevezését követelték. Ez utóbbit azonban vagy nem tudta, vagy nem akarta megtenni. Ez által én furcsa dilemmába jutottam. Elhatározásom volt az egészet magán után igazítani el, de barátaim folyvást szólásra sürgettek a zivatarban. De ez még nehezebb volt. A gyanút, mely az illető ellen intéztetett, mint insinuatiókra teljességgel nem hajlandó, jó lélekkel annyival kevésbbé tettem magamévá, mivel e tényállást, sőt a személyiségek azonosságát sem ismertem; másfelől azon tény, hogy valaki eladó üzér, hivatalnok és képviselő lehessen egy személyben, indignatiómat költötte fel. De a ház méltóságának is tartozni hittem azzal, hogy egy gyanút csak akkor tegyek magamévá, ha egyúttal alapos okokat tudok reá adni. Ezért félretettem az álszemérmet és kijelentem, hogy a felelősséget magamévá tevén, kérdésem nem gyanúsítás volt. Erre Molnár is viszszavonta állítását mind az ország háza előtt, mind pedig többek hallatára előttem, — bocsánatot kérve. Ezeket azért írom le, hogy lapod olvasói a történtek világos tudatával bírjanak. Később tudtam meg, hogy Molnár úr a saját részére jutott nyereséget az államnak fölajánlotta, mi enyhíti a dolgot, de nem enyhíti azt, hogy bármelyik ministérium tagja, ki még ahhoz képviselő is, üzletemberként állhasson szembe saját kormányával. Ha már esetleg ilyen viszonyba korábban keveredett volna, kötelessége, nézetünk szerint, hivatalba lépésekor, vagy legalább egy concret esetben a társulattól visszalépni; máskülönben míg egyrészt saját kormánya és általában a közigazgatás tekintélyét ássa alá, mindig készen lehet jogosult gyanúsításokra. Ezek oly bajok, melyek minden pártmozgalomnál hamarább megingatják a haza polgárait jóhiszemükben. De legyen elég e sajnálatos jelenetről. Ma már újra viszszaestünk a kerékvágásba s közintézeteink évi javadalmait, köztük az erdélyi múzeumét is megszavazták. Jó lenne a ministérium figyelmét a Teleky könyvtár hiányaira is fölhívni. Még ma az indemnity-javaslat is osztályok elé kerül. Az ellenzék ezt ugyanazon okokból, melyeket az első tárgyalásnál kifejtett, nem fogja megszavazni. Ezáltal legalább némi pressiót vet gyakorolhatni arra nézve, hogy máskor idejében fogja budgetét benyújtani. * * * A Duna még mindig fenyegetődzik. Pesten alul, a Csepel fölött, már jégtorlasz áll; a lánczhíd táján a víz szabad. Minden attól függ, hogy alól hamarább induljon el a jég, mint felül. Ha valami esőzés be nem következik, talán menekül nagyobb csapástól az ország fővárosa. Különben most már több intézkedés történik a veszély esetére. Adja Isten, ne legyen reá szükség ! P. Szathmári Károly: Uj „Erdélyi Múzeum.“ Az ujonezozás Angliában. Most, midőn az idei ujonczozás keresztülvite az erdélyi hazarész területén megkezdetett, ár az időszerűség szempontjából sem vélünk érektelen dolgot cselekedni, ha — egy tekintélyes alföldi lap adatait felhasználva — olvasóinkkal ,yőt mást közlünk az angoloknál divó hadkiegészési módról. Az újonczok legnagyobb számát Izland Skót része s főleg azon angol grófságok lakosságaolgáltatja, melyeknek főfoglalkozását a földmive- és szarvasmarha tenyésztés képezi. Londonban valamennyi nagyobb városban mindig létezik en kívül bizonyos csoportja a társadalom minden ztályához tartozó férfiaknak, kik minden életnntartási eszköz kimerítése után szükségből és a hadsereg karjaiba vetik makáS" A londoni forradalmi élet föere mögött, mely London bridge keleti oldalától s a Parlamentet nyugati részétől kiindulva a Borough és ■stminster road széles utczákban ömlik, van eza idők óta találkozóhelye a hivatalos táborok kik itt a Boars Head court, King streetütötték fel a tanyájukat. Itt találkozunk Marsérdemes fiaival, kik újdonatúj egyenruhába öltözve, ő felségét és az angol nemzetet a föld minden részében szolgálni készülnek. A múlt év aug. harának vége felé a szokottnál nagyobb élénkséget lehete észrevenni a King street-ben, a Boars Headcourt előtt és abban számos csoportja volt látható nem igen vonzó külsejű és hiányos öltözetű fiatal embereknek, fehér blousos földmivesők, kopott ruhájú kézművesek, az utóbbi munkaszünetelés alkalmával kolomposokként szerepelt szabók, szolgálatkivüli kereskedősegédek, északról leköltözött vasművesek, kikkel a kalandos élet utáni vágy a munkát megmutatá. Az egész összevissza hányt társaság a körülre mozgó, különböző gyalog- és lovassági ezredekhez tartozó újonczozási biztosokat hallgatja. E válogatott ügyes emberek tudják, hogyan kell a katonai életet irigylésre méltó színben feltüntetni. Buzgóságukat érthetővé teszi azon körülmény, hogy minden utonezért jutalmat kapnak. Gyakran még egészen meg nem hódított zsákmányukkal egy korcsmába mennek, s ott a habozót az ital rábeszélő erejével teljesen legyőzik. A tömeg közé vegyülve egy fiatal embert veszünk észre, kinek halvány arczán a legmélyebb nyomor és szükség nyomai mutatkoznak, s ki, egy nhlan toborzóval beszélgetve, általa magát besoroztatja. Fia lévén egy tisztnek, a hallow-i főtanodában neveltetett, a mint oly sokan, a pazarlás és bűn útjára tévedt, teljesen elhagyatva barátok és segély nélkül, az éhhalál vagy öngyilkosság ellen egyedüli menedékét a katonai szolgálatban keresi. Amott egy más subanczot látunk, ki egy gyalogsági tiszthez közeledve, katonának akar beállani. Minthogy azonban a lovas szolgálat iránt viseltetik előszeretettel, az nem fogadja be, hanem feltartóztatja mindaddig, mig egy dragonyos toborzó oda érkezik. Ez értesülvén óhajtásáról, az udvarra vezeti őt, s egy shillinget feje fölé tartván, a következő kérdéseket intézi hozzá: Tanoncz-e ön? Nőse ön? Szolgálté mára hadseregnél vagy tengerészeinél. Nem szökevény-e, és nincs-e a bélyeg testére sütve. Nem tett e kísérleteket e bélyeg eltörlésére? Miután az ifjú — nevezzük őt Tomkins-nek — e kérdésekre tagadólag felelt, a biztos átnyújtja neki a shillinget, s így szól: „Én önt ezennel besorozom ő felsége dragonyosezredébe.“ Alant a pinczeűrben egy nagy fürdő létezik, hol már is több piszkos-poros újoncz mosakodását végzi. Tomkins is átesvén ezen, a biztost egy szobába követi és ott megméretik. Megütvén a szükséges öt láb s három és fél hüvelyknyi nagyságot, egy polgári hivatalnok elé jut, ki feljegyzi nevét, korát, állását , a más szükséges tudnivalókat. A dragonyos biztos elhagyja őt, s ismét viszszatér elöbbeni toborzási helyére. Tomkins ezután az első emelet egy nagy szobájába vezettetik, hol már mintegy harmincz újoncz van összegyűlve. Egy benyitó szobában ül az ezredorvos és egy katonai hivatalnok, kikhez egyenkint beszólhatnak az újonczok. Tomkinsra kerülvén a sor, leveti ruháit és belép. „Álljon fel e mérlegre“, mondja a hivatalnok. Tomkins meglehetősen kedvetlenül engedelmeskedik. Miután bír a kellő eulylyal, a hivatalnok mellét méri meg. „333/1 angol hüvelyk, valamivel kisebb a megkívántató szélességnél,“ jegyzi meg a hivatalnok. „Majd kövérebb leszek“, mondja Tomkins félénken. „Igen helyesen“, válaszol az orvos, s miután még lázereje, tüdeje, szívverése és fogai is vizsgálat alá vétetik, kimondja felőle a „használhatóit. A hivatalos rovatok kitöltése és e vizsgálat után negyvennyolcz órai gondolkozási időt adnak az újoncznak. Ha ennek eltelte után is megmarad szándéka mellett, másnap esküt tesz le, kötelezvén magát a királynőnek s törvényes örököseinek védelmezésére stb. Még mindig kiváltható azonban, ha barátai vagy rokonai leteszik érette a neki adott shillinget s hozzá még egy font sterlinget is. Ha ez nem történik, akkor az újoncz még két shillinget és hat pencet — a mi pénzünk szerint körülbelül négy forintot — kap, hogy pajtásait megvendégelhesse. Szolgálati éveinek számát az újoncz maga határozhatja meg. Helyzete átalában véve sokkal kedvezőbbé válik az angol földmivelétnél. Ennek daczára azonban az iszákosság, durvaság és tolvajság az angol katonáknál sem ritkább jelenségek, mint a continens hadfiai között. Molnár Antal. Szemle. (In.) A mai napon járt le a a fegyverszünet meghoszabbításának a határideje, s Bismarck intenziója oda megyen ki, hogy egy utóbbi meghosszabbításba csak oly feltétel alatt egyezik bele, ha a franczia részről Favre vezetése alatt működő, alkudozó bizottság megfogadja, hogy az alkudozás eredményét a bordeauxi gyűlés fóruma előtt minden kitelhető módon támogatni fogja, más szavakkal : a békefeltételek elfogadásáért és kiviteléért a lehetségig kezességet vállal. A békefeltételekről megbízható hír még nem létezik s csak annyi a bizonyos, hogy az annexió képezi a porosz követeléseknek a sarkpontját. — Minden jel oda mutat, hogy minapi sejtelmünk, mely szerint a jelenlegi franczia kormány elismerése a semleges hatalmak részéről, az egyetlen és az elismerés által talán czélba is vett módja a pressiónak, mely a győzelemittas poroszokra lehetséges, helyes volt. Az angol parliament 18 ki ülésében a megkötendő béke szőnyegre kerülvén, a számos, tekintélyes franczia barát semmire sem ment a békefeltétek közvetítésére ezélzó követeléseivel; az angol kormány most is határozottan kinyilatkoztatá, hogy az ellenséges felek határozottan elutasítnak minden beleszólást s azonfelül Anglia egy magára úgy sem tehetne oly lépéseket, amelyeknek csak a semleges hatalmak collectivitása adhatná meg a kellő súlyt és tekintélyt. E collectivitás természetesen nem létezik, s az Oroszország részéről a kellő pillanatban felvetett keleti kérdés tehát megtette hatását annyiban, hogy a hatalmak figyelmét lefoglalta, s legközelebbi érdekeiket fenyegetve a porosz ambitiónak szabad kezet szerzett. A sajtó és egyéb nyilatkozványokat öszvesítve, végeredményként kitűnik, hogy a béke létre fog jönni — távirati jelzések szerint Elsass és Lotharingia árán, amelynek az átengedésébe a franczia alkudozó bizottság már bele is egyezett. Az alkudozások menetéről a következő adatok jöttek köztudomásra. Thiers és Favre elvben elfogadták a területátengedést és hadikárpótlást. Thiers a párisi erődök lerombolását tanácsolta, követelvén viszont, hogy a németek a fővárosba szándékolt bevonulásról mondjanak le. Bismarck állítólag oda nyilatkozott, hogy az előleges feltételektől el nem térhet, s az európai hatalmakból alakulandó választott bíróság eszméjét is viszszautasította. Az értekezés öt óra hosszat tartott. Bismarck a délnémet államférfiak véleményét is meghallgatni óhajtván, azokat Versaillesba hívta meg. A nemzetgyűlés Thiersnek Páriából Bordeauxba intézett távirata szerint, f. hó 23-án össze fog ülni, hogy a Thiers által küldendő tudósítások felett nyilatkozzék. A poroszok Párisba való bevonulására nézve mai táviratnak Trochu levelét jelzi, mely kivonatilag előttünk fekszik; lényege a következő: A capitulatió fölötti egyezmény szerint, mit csupán az éhség volt képes diktálni, a hadi becsületet az ellenség respectálni akarja; — az ellenség nem vette be ostrommal az erődöket, miután még a külső védműveket sem volt képes elfoglalni. Ha a németek megtartanák a bevonulást Párisba, az erőszakosságért csupán gyűlöletet aratnának; ez esetben a város a kapukat — hír szerint — ünnepélyes óvás mellett bezárná, s kényszerítené az ellent, hogy azokat fegyverrel nyissa ismét meg. A fegyvertelen Páris az ítéletet ily eljárás felett a történelemre bízhatja. Az óvás azonban nem változtatja meg a német viszketeg tervét, mely még attól sem retten vissza, hogy a párisi rendőrség halomszámra foglalja el az Orsini bombákat. Valóban csak azon csodálkozunk, hogy az új caesár lemondott az iga felállításáról, arról, hogy a franczia kormány lápczra fűzve kisérje a győzelmi menetet. Táviratok a külföldről. Bécs, febr. 22. Smolka a földmivelési miniszteri állás elfogadását azon feltételhez köti, hogy a reichsrath feloszlatása után a lengyel resolutio petroirozás útján vitessék keresztül. Bécs, febr. 22. A „Pester Lloyd“ tudósítása az alkotmánypártiak vasárnapi értekezletére vonatkozólag csaknem minden részben hamis. Bécs, febr. 22. Berlinből távírják a „N. fr. Pr.“ nek, hogy a porosz koronahg. f. hó 16-án egy négy napos útra kelt Orléansba és Toursba. A Versailles palotában berendezett tábori kórház feloszlattik. — A reichsrath márcz. 19-án ül össze. Bordeaux, febr. 22. Bismarck a művészek egylete által benyújtott kérvény folytán kinyilatkoztatta, hogy gondoskodni fog arról, miszerint a francziák által ezelőtt elidegenített német műkincsek ismét visszatéríttessenek. Prága, febr. 22. Jégtorlódás következtében Melnik vidéke víz alatt áll. Bécs, febr. 22. A Hohenwarth féle nyilatkozatok a budget bizottmány mai ülésén, határozottan ellenségeseknek tekintetnek az alkotmánypártiak részéről. Hohenwarth, mint mondják, a volt polgárminisztereket, midőn a választási reform iránt tettek kérdést, kigúnyolta. Sem az alkotmányválasztást, sem a vallásfelekezeti törvényeket, sem adóreformokat illetőleg nincs készen kormánys tvjavaslat. Breszel indítványa az egy havi adó megszavazását illetőleg elfogadtatott; egy uj’ felirat intézése a császárhoz, valószínű. Bécs, febr. 22. Schweinitz gr., a porosz követ tegnap nyújtotta át a császárnak a Vilmos király által fölvett császári méltóságra vonatkozó tudósító levelet. Páris körülzárolásának tartama alatt, az osztrák magyar consulatus 605 osztrák magyar polgárt látott el, kik minden segélyforástól meg voltak fosztva. — Mensdorff bg. tetemeinek eltakarítása alkalmából Benst gr. holnap Pétervárra utazik. Berlin, febr. 22. A „Prov. Corr.“ Írja: A német birodalmi kormány a békefeltételeket határozottan azon mértékre szabta ki, melyek alól engedményeket már nem tehet, s így a franczia alkudozók részéről főképen csak gyors és szilárd elhatározás foroghat fenn. Azon esetben, ha már a fegyverszünet lefolyásakor a német követelések lényegileg elfogadtatnak, lehetőleg ismét rövid meghosszabbítást engednek. Ha az eddigi jelek nem csalnak, úgy a legközelebbi hét meg fogja hozni a helyreállított béke alapját. London, febr. 22. A „Times“ jelentése szerint Bande kineveztetett franczia képviselőnek a konferenczián.A „Daily Telegraf“ Madridból jelenti: A spanyol királyné az utolsó kenet szentségének fölvételét kivánta Népszámlálási statisztika. Az 1869. évi decz. 31-én tartott orsz. népszámlálás eredményeit a földm. ipar és kereskedelmi minisztérium statisztikai osztálya, mely a födolgozással meg van bizva, időnkint egyes részletekben közzéteszi s az utolsó közlemény, melyet a tárgyhalmaz miatt eddig nem adhattunk,a legérdekesbek egyike, tartalmazván Magyarország és Erdély népességét, hivatás és foglalkozás szerint. Magyarország és Erdély összes lakossága a mult évi deczember 20-án közlött jelentés szerint a népszámláláskor 13,219,350 volt. E népesség következőleg csoportosul hivatás és foglalkozás szerint (M. Magyarországot, E. Erdélyt jelezvén). Pap, lelkész stb. M. 13,821, E. 3694, összesen 17,515. Közhivatalnok, és pedig állami: M. 8852, E. 1888, összesen 10,740; megyei, kerületi stb. M. 6498, E. 1288, összesen 7785; községi M. 10,744, E. 2034, összesen 12,778, vagyis a közhivatalnokok öszszes száma 34,262. Tanító és tanuló és pedig: tanár és tanító M. 21,239, E. 3983, öszesen 25,222; tanuló M. 50560, E. 8802, összesen 59,362; író M. 604, E. 73, összesen 677. Művész: M. 9,815, E. 1,129, összesen 10,944 Ügyvéd: M. 4,209, E. 425, összen 4,634. Egészégügyi személyzés pedig: orvos M. 2,332, E. 230, összesen 2,562; sebész M. 752, E. 128, összesen 880; bába M. 4,345, E 744 összesen 6,089; gyógyszerész M. 1,152, E. 164, összesen 1,316; egyéb M 3,022, E 325, összesen 3,347, vagyis e csoportban mindössze 13,194. A föld- és erdőmivelésnél: birtokos: M. 1,260,054, E. 371,017, összesen K631,071; haszonbérlő M. 36,279, E. 10,038, összesen 46,317, tiszt M. 13,771, E. 1,089, összesen 14,860; éves szolga M. 1,123,466, E. 208,093, összesen 1,331,559; napszámos M. 1,123,000 E. 191,292, összesen 1,314,292 , vagyis e rovat alatt összesen 4,338,099 A vadászat és a halászatnál: M. 4,028, E 87, összesen 4,115. A bányászat- és kohászatnál: birtokos M. 507, E. 743, összesen 1,250; haszobérlő M. 279, E- 687, összesen 966; tiszt M. 1,585, E. 320, összesen 966; tiszt M. 1,585, E. 320, összesen 1,905; munkás M. 37,041, E. 8,207, öszesen 45,248, vagyis e rovat alatt összesen 49,369. Az építészeti és művészeti iparnál: önálló vállalkozó M. 13,678, E. 1721, összesen 15,399; tiszt M. 982, E. 267, összesen 1249; munkás M. 36,457, E. 4230, összesen 40,687; vagyis e rovat alatt összesen 57,335. A fém-, kő-és faiparágaknál: önálló válalkozó M. 60,260, E. 7863, összesen 68,123; tiszt M. 1880, E. 169, összesen 2049; munkás M. 78,669, E.8021, összesen 86,690 , vagyis ezen rovatban összesen 156,862. A vegyészeti, élelmezési és dohányczikkék termelésénél: önálló vállalkozó M-27,056, E. 2820, összesen 29,876; tiszt M. 1808, E. 192, összesen 2000; munkás M. 41,507, E. 3073, összesen 44,580; vagyis e rovat alatt mind-öszsze 76,456. A szőlőipárnál: önálló vállalkozó M. 42,088, E. 3,663, összesen 45,761; tiszt M. 792, E. 74, összesen 866; munkás M. 38,791, E. 4,199, összesen 42,990 vagyis e rovat alatt mindössze 89,607. A bőr-, papírgyártás és egyéb iparágaknál: önálló vállalkozó M. 68,073, E. 10,112, öszszesen 78,185, tiszt M. 1,651, E. 94, öszszesen 1,745; munkás M. 68,825, E. 9,072, összesen 77,897; vagyis e rovatban mindössze 157,827. A nem közvetlen termelő foglalkozásnál: önálló vállalkozó M. 27,422, E. 3,474, öszsze 30,896, tiszt M. 1,100, E. 146, öszszesen 1,246, munkás M. 23,494, E. 4,546, összesen 28,040, vagyis e rovatban mindössze 60,182. A kereskedelemnél: önálló vállalkozó M. 49,297, E. 4,558, összesen 53,855, tiszt M. 5,804, E. 227, összesen 6,031; mankás M. 32,320, E. 2,426, összesen 34,746, vagyis e rovatban mindössze 94,632. A szállító vállalatoknál: önálló vállalkozó M. 5934, E. 1009, összesen 6943; tiszt M.