Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-05-23 / 115. szám
vdik Molyate.__ Blöfiaatéki feltételek: 1 vre ........................16 >t — sí. F i'évr« .... . 8 , 60 , N £ye:l<Svr<> . ■ . 4 , 50 , (vronkáat ■ ■ t , 60 , M gjelenik million n&p inmipi utáni napok »t kivéve Szerkesztőség és kiadó-hhalal: iSonowtorotcg n L› Bányai h4b alatt. ^' ■"1,1 mm£'"1 *■« 11 ■« .»-« ym^^rr xi&f^^svaK II 11 .’»• 1sfim Kiilfizsvir.'1, kodd május 23 187I £ 0 L i T I A I NAPILAP. ■?*•**«*'‘1 Kl wsrwi«»«*^ vu» w«tfa^TO®SíJöx»»v^ --iaors. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára C kr Bélyogdij minden hirdetésből 30 kr# Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal* »«Aioll Taiatok ■ Jordin: Retozir és Hanudm&l. Oé ésja ;iáré Uior áámuol. Suyeáen : Vökéi Jioog. ’ Jaamonj Tártt: Csaan* testvérek. Kolozsvértt: Stein J. és Semjén L. Jr.Vásárhelytt: Wittick Jóssefnél. A »Magyar Polgár“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt 50 kr. Negyedévre 4 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a régi 11 tény osztáron elfogad A II. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, MÁJUS 21. Fővárosi levelek. XLVII. Pest, máj. 20. 1871. Kedves barátom! A ma reggel megjelent ellenzéki lapok közlik az országgyűlési baloldali kör megállapodását a küszöbön álló megyerendezés kérdésére nézve. A kör e resz megfontolás után abban állapodott meg, hogy az ellenzék mindazon elvi ellentétek daczára, melyek az új törvényhatósági javaslatba, az ellenzék heves küzdelmei daczára fölvetettek, nem maradhat ki sem a közhatóságok szervezéséből, sem a hatósági választott hivatalnokok sorából. Hiába”, „a politika az exigencsok tudománya. Egyes teheti, hogy logicáját a végletekig vigye, párt büntetlenül soha. „De hiszen ez jezsuitisticus elvi“ fogják mondani az ellenzék ellenségei, kiknek igen tetszenek, hogy mi duzzogva abdicáljunk s a megyéket szabad gazdálkodásra néktek átengedjük. Ti — folytatják tovább — a többségrejutás reményében megtagadjátok elveiteket , a virilis szavazatok jogán is bementek a hatósági bizottmányokba!“ Miért nem tesztek úgy, mint a delegálókkal, honnan teljes visszavonulót futtatok?“ Sem az előtétel, sem a hasonlatosság nem áll. Mi nem tagadjuk meg a ezélért elveinket, ellenkezőleg azért foglaljuk el az egyetlen csatárért, mely még reményt nyújtóan nyitva áll szá munkra, hogy onnan mint az ország védbástyájából erőt gyűjtve törhessünk azon eszmék és elvek ellen, melyeket a hazára nézve károsaknak tartunk. Mi lenne, ha a katona vagy honvéd azt mondaná, hogy nincs a nagyobbszámú ellenséggel egy véleményben, tehát ő bizony meg sem fog jelenni a csatatéren. A delegátionális intézmény nem hogy hasonlat lenne, de a legcsatányosabb ellentét. A delegátiók egy elveink meggyőződésünk ellenére fölállított intézmény, melyet már elnemzetietlenítő befolyásánál fogva is el kellene kárhoztatnunk, ha nem is absorbálná törvényhozásunk legfontosabb jogait s országunk jövedelmeinek legnagyobb részét. Ezenkívül a delegációkban semmi reményünk nem lehet arra, hogy hazánk közjogi helyzetén annak keretében tetemes javítást eszközölhetünk. Maga a süketnéma országgyűlés olyan, mely a komoly discussiónak minden nemét kizárja. Minden másként áll a megyékre nézve. A megyék ősi 69 nemzeti alkotmányunk „ezredéves bástyái“, egy szívünk lelkünkhöz forrott őszintézmény, mely a legszomorubb időkben is képes volt arra, hogy a reactio törekvései ellen uj erőt adjon a nemzetnek; ez az a föld, melynek keblén a szabadság érzőiben fölnövekedtünk, az a föld, melyet érintve lábainkkal Antaeuszként új új lelkesedést érzünk szivünkben. Ha e földet, az édes haza és szabadság földet kihagynók siklani lábaink alól, a puszta légben maradnánk, hol alkotmányos érzületünkhöz semmi erőt nem gyűjthetvén többé, velünk együtt még a remény is megfojthatóvá válnék egy szebb jövőre. Aztán ott van egyetlen archimedesi pontul a nép szabad választása a megyei tisztviselőkre nézve, mely a kpviselőválasztásokon kívül az egyetlen fennhagyott alkalom a nép akaratának és őszinte vonzalmának nyilvánítására. Oly kincsek ezek, melyeket eldobni magunktól egyértelmű lenne a jogárulással és politikai öngyilkossággal. Azért méltán hiszünk arra számíthatni, hogy a baloldali kör e tekintetbeni megállapodása az egész hazában viszhangra talál, s az összes magyar ellenzék hazafias kötelességének tartandja, hogy a megyékben a városokban a rendelkezésére álló tért teljes erejéből és minden törvényes eszközzel igyekezni fog, elfoglalandja. A megyében szerzett többség előbb-utóbb megtermi az országgyűlési többséget s alkotmányos elveinknek érvényre jutását. P. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ „Ecrasez l’infame!“ (ma.) Voltaire neke világhírűvé vált kifejezéséről a következőket írja Strauss legújabb munkájában *): „Nem hagyhatom el e tárgyat a nélkül, hogy említést ne tegyek egy szólásformáról, melyet igen gyakran szemére vetettek Voltaire nek; a hírhedt „écrasez l’ infame“ (tipord szét a gyalázatost) ez, melyet e többnyire titokszerűen megrövidített irmodorban fécr. l’ipl.) legbizalmasabb barátaihoz, d’ Alembert, Damilaville és másokhoz intézett leveleinek végére szokott helyezni. Az „infame“ alatt sokan Krisztust akarták érteni, s így a kifejezést istenkáromlásnak kiáltották ki. Azonban a nevezett szó annál kevésbé vonatkozhatik Krisztusra, minthogy Voltaire azt nem hiszi, hanem nőnemű értelemben használja. Kitűnik ez azon helyekből, hol a mondatot a levélíró tovább folytatja. „Adieu, mon cher philosophe — igy it p. d’ Alembert-hez — si vous pouvez écraser l’ inf., écrasez la, et aimez moi.“ Nagy Frigyes, ki szintén a beavatottak közé tartozott, egy levelében mondja: „J’ approuve fort la méthode, de donner des nasardes à l’ inf ent a comblant de politesse. De vajon kire vonatkozhatik e nőnemű szó, ki lehet a rejtélyes lény, melynek vesztére törnek Voltaire és barátai ?. A nagynevű levélíró e kérdésünkre is válaszol. „Óhajtom, hogy ön — írja d’ Alembertnek — széttiporja a gyalázatost; ön jól tudja, hogy a babonáról beszélek, mert ami a vallást illeti, azt épen úgy szeretem és tisztelem, mint ön. **) D’ Alembert meg válaszolja: „ .... cet infame fanatisme, que vous vondriez voir écrasé et qui fait le refrain de toutes vos lettres.“***) Tehát a babona, a rajongás, de vajon hol van ezeknek széke? Midőn Voltaire azt hja, hogy a „gyalázatost“ Francziaországban is oda akarná juttatni, ahol Agliában van, s midőn II. Frigyes hozzá irt egyik levelében úgy nyilatkozik, hogy a görögöknél és rómaiaknál azért virágozhatott a bölcsészet, mert vallásuk nem birt dogmákkal — mais les dogmes de notre infame gatent tont. — *) Voltaire. Sechs Vorträge vou D. Fr. Strauss. Leipzig. 1870. _ Paris, máj. 20 A torlaszbizottság elrendelte, hogy a város déli részén a körfalakkal határos utczaparkokat képező házak kiürítendők, minthogy e házak törésekkel látandók el. A közbiztonsági választmány jelenti, hogy a commune beegyezésével a hadügy vezetését átvette. Flórencz, máj 19 A királyt Turinból ma ide várják s holnap fogadná Montemaruj spanyol követet, ki megnyugtató híreket hozott Spanyolországból, hol a bri trón megszilárdulása bizton várható, a hadsereget a legjobb szellem lengi át s az ellenzék mindinkább háttérbe szorul, akkor az iránt sem lehet kétségünk, hogy a Voltaire féle kifejezés az egyházra — minden felekezeti különbség nélkül — mint a babona és rajongás ápolójára vonatkozott. De soha sem szabad felednünk, hogy a Bertalan és és az albigensi háborúk rémei gyújtották Voltaire lelkében a kereszténység elleni lángot. S ha ő állítólagos londoni homiliáinak egyikében e tételt állítja fel: „A ki azt mondja nekem: gondolkozzál úgy, mint én, különben megver az Isten, — nemsokára következőleg fog szólani: gondolkozzál úgy, mint én, különben tönkre teszlek“ — vajon vesztett-e ezen állítás rettenetes igaz voltából valamit azáltal, hogy száz éve múlt, mióta Voltaire azt papírra tévé? **) Vous pensez bien, que je ne parle que la superstition ; car pour la religion, jo 1’ aime et la respecte com ***) E gyalázatos rajongás, melyet ön szét akarna tiportatni, s amely valamennyi levelének záradékát képezi. Táviratok a külföldről. Egy érdekes adat a Lovassy-féle felségsértési pörhez. Közli K. Papp Miklós. IV. Vagy talán minden idegen kormányzási rendszerek közzül egyedül a Republicanus institutiók azok, melyeket jóknak hinni felségsértési btrn? Úgy a hajdani Róma s a hajdani görögök classicus irói , nagyságuknak minden emlékezete töröltessenek el hazánk kebléből s nyilvános iskoláinkból, úgy szigeteljenek el bennünket a világtól, hogy ne bámulhassuk Észak-Amerikának, több mint óriási emelkedését, mert ezeknek szemlélete még igen sok kebleket fog, kivált a hevesebbek, az ifjabbak közzül bámulásra ragadni, azon institútiók iránt, melyek különböző árnyékosokban annyi csodálásra méltót alkottak. És ki fogja őket e miatt bűnösöknek válthatni, ha különben a fennálló alkotmány iránt hivek voltak s a törvényt nem sértették? hol van a törvény mely azt felségsértéssé, de csak vé- t tekké is bélyegezné, a mi tévedés lehet, de vétek koránt sem. — Ötödik vád volt, hogy fiam Nagy- Váradról Pozsonyba ifjú barátinak a Casinó tagjainak írott levelében olyasmit mondott légyen, mint ha a népfelségi elvek képzete már a tájon is fejlődne, és e védnál volt különösen a vallatáskor megemlítve, magát ez által felségsértési bűnbe keverte, de valóban Tek. Kir. Tábla! ha nem lehetett volna is az országgyűlésen annyiszor kimondva, hogy a nemzet minden jussoknak kútfeje, vagyis más szóval, hogy alkotmányunk s fejedelmünk jussai is a népfelségből származnak, a ki ezeket tagadná, az hazánk történetében s törvényeinkben nagy járatlanságot árulna el. Ugyanis ha van, odtrogrozott alkotmány ez éles e világon, bizonyosan a magyar az. Azon sajátságok között, melyeknek összege az emberiség egy részét mint egy egészet, mint egy nemzetet, tünteti föl, kétségkívül a nyelv a legfontosabb, a nyelv bír a nemzet léte vagy nem létére döntő befolyással. Nincs nemzet kizárólag saját nyelve nélkül! Az amannak ugyszólva lelke, mely ha elenyészik, maga a nemzet is kidől az élők sorából. Ezt jól tudván a hódítók, emberi emlékezet óta mindig oda törekedtek, hogy a meghódított nemzeteket, melyeket saját nemzetükbe akartak beolvasztani, vagy lassan kint vagy nyílt erőszakkal nyelvükből kivetkeztessék, avagy a fegyverreli hódítást megelőzőleg tukmálták fel kiszemelt áldozataiknak saját nyelvüket, hogy a tettleges leigázás sokkal kevesebb munkába kerüljön, azt a leigázandók ne vegyék igen érzékenyen észre. Így történt ez mindig és mindenütt, e mellett tanúskodik az újabb időkben Orosz- és Poroszország eljárása a szerencsétlen lengyel nemzet ellen, csakhogy az előbbi véres erőszakkal, az A magyarnak volt alkotmánya, mielőtt a felséges Ausztriai házat szabad akaratból a királyi székbe emelné, s midőn oda emelte, midőn abban megörökítette, kezében tarta alkotmányát, annak fentartására esküt kivonva, a megválasztott a megörökített fejedelmektől. Ezen históriai igazság nem is homályositja fényét felséges Urunk koronájának, sőt éppen ez az, a mi legfőbb diszszel környezi, mert egy szabad nemzet szabad akaratja oly tiszta kútfő, melynél tisztábból fejedelem hatalmát nem merítheti, bizonyosan tisztább kútfő ez, mint a fegyvernek hódításai, tisztább mint a Vaticánnak hajdan villany erejű menydörgései, és tisztább mint az uralkodók congressusainak országokat s embereket lenézve osztogató hatalma. S e tiszta kútfőt kimondani vétek-é? holott talán az lenne felségsértő fejedelmünk, alkotmányunk s a nemzet ellen, a ki azt tagadná ? mert tagadása a történetek évrajzainak kérlelketlen tanításival, az örök igazsággal, alkotmányunk lelkével, szellemével sőt magával Werbőczy 3k könyvével is merőben ellenkeznék, mert meg vagyon írva: „Hogy hazánk szent koronája a Felségi jogok jelképe“ és nyomban utánna, hogy minden magyar nemes tagja a koronának, azaz a felségi jogoknak, — de ha mindezek nem így volnának is, még akkor is azt kérdezném a kir. Fiscustól, a logicának melyik kiadása szerintalapult azon következtetés, hogy a ki alkotmányos magyar, hazánkban a nép fenség képzetét fejleni mondotta az contra salutem et dignitatem Regiae Majestatis eversionemque Tbroni, et formae Regiminis conspiraverit. Végre még elematattattak a vádlottaknak bizonyos napkeleti parabola forma firkálatok, holmi irók munkáiból összeférczelve, s fiamtól még az is kérdeztetett mivégett jelent meg Barsban az ismeretes közgyűlésen, mely ezernyi veszteségeknek ellenére követ visszahívás helyett, követ erősítéssé jön. Az elsőre nézve szabad legyen egész szerénységgel megjegyezni, hogy a vádlott ifjakat sokkal józanabb értelemmel áldotta meg az isteni gondviselés, mintsem oly ostobaságokat magukénak ismerhetnének. A másikat pedig ami illeti, ebben felségsértési vétket talán csak maga a királyi Fiscus sem keres, s nem kereshetvén, igen kár a már már gyepesedő mező felszaggatására alkalmat nyújtani, mert amint a nemzet előtt közönségesen tudva vannak azon gyűlés körülményei, a kormány itt legalább vádlóból könnyen vádlottá változhatnék. Ha az ily gyanitások, ily vádak vétkek, úgy vétek a nemzet bizodalmára magát érdemesitni, mert studia civium in se verteret, et si multi idem audeant, bellum esse: P-2956/1836. Az Ország minden megye hatóságainak. Valamint eddig értesítettük Nagyságtokat Kegyelmeteket arról, hogy megyénkből idézés nélkül fogságra vitetett ifjatokkal mi történt a szerint most is ezennel közöljük az elfogva levők egyiknek atyja által hozzánk nyújtott folyamodását mellékjével együtt, melyből a dolgok miképeni fekvéséről Nagyságtok, Kegyeimetek nem csekély felvilágositást veendőnek. — Kelt az 1836 ik évi Karácson hó 12 ik napján Biharvármegye Várad Olasziban tartott közgyűlésében. Flórencz már 20 Lamarmora tk.épen most tesz közé egy röpiratot ily czicmel: „Qualtro discorzi sulla condizione dell’ esercito italiano,amely nagy feltűnést okoz. Szerzői munkában a hadügyértől lényegesen eltérő álláspontot foglal el. Róma, máj. 20. A téglavetők munkásai strikera készülnek ; számuk mintegy 500 ra megy, közöttük több volt pápai katona. E mozgalom szitóinak a papokat tartják. Flórenz, máj. 20. Az 1866 iki hadjáratról legközelebb egy hivatalos jelentés fog nyomtatásban megjelenni. Prága, máj. 20 A császár hír szerint elvállalta a tábori rokkant egylet védnökségét. Brüssel, máj. 20 Napoleon hallomás szerint fia javára lemond és ennélfogva IV. Napóleonnak egy a franczia nemzethez intézett prokalmatiája várható. Versailles, máj. 20 Rochefort Mranxnál állítólag elfogatott. Berlin, máj. 20. A kir. gyűlés elfogadta a tvjavaslat 1 §-át mely szerint Elsais és Lotaaringia örök időre a német birodalommal egyesítendő; ellene csak ketten szavaztak. A lengyelek szavazás előtt eltávoztak. Paris, máj 20 A commune egy rendelete a rablást és lopást halállal bünteti; az öszszejövetelek átalában betiltatnak; a tengerész hadtest feloszlattatik. — Monier a commune ülésében azon indítványt tette, hogy az isteni tiszeteletek eltöröltessenek. — Tegnap két állítólagos kém lövetett agyon. A tölténygyár felrobbanása ügyében mint bűnrészesek még négyen fogattak el s ítéltettek halálra. A német nyelv befolyása nemzetünkre, utóbbi kígyóravaszsággal fosztja meg lengyel alatvalóit nyelvétől; az osztrák birodalom nem németajkú nemzetei is még igen jól emlékeznek, minő erényt, ravaszságot, erőszakot fejtettek ki a Bach Thun és Schmerling féle államférfiak és teremtményeik, hogy nyelveiket elfojtván, azoknak a német nyelvet erőszakolják föl: számtalan azoknak száma, kik azon szomorú korszakban végezvén tanulmányaikat vagy kezdvén hivataloskodni, még ma sem bírják anyanyelvüket és németül gondolkozván, németül írnak s beszélnek. S magam is ezek közé tartozom : míg német nyelven könyveket írtam, melyeket a német bírálók megdicsértek, addig egy magyar czikkecske írásához csak rettegve fogok hozzá, hanem hál istennek! germanizáló vadászok csak nyelvemet (Zunge) sebzék meg, ezt pedig magyar szivem majd megfogja egészen gyógyítani! Csak egy nemzet van Európában, mely a helyett, hogy a hegemóniája alatt levő népek nyelvét elnyomta volna, inkább hajlandó volt másnjka testvéreivel saját nyelvükön értekezni: ez a nemzet a magyar nemzet, csak egy nagy álladalmi társaság létezik a földön, hol a divó nyelvek kifejlesztése semmi korlátok közé sincsen az állam részéről szoritva egy közös nyelvnek elismerésén kívül, s ez az északamerikai köztársaság, mely e tekintetben hazai viszonyainkhoz hasonlít. Emlithetnék itten a helvéciai köztársaságot is, hol azonban a porosz-német mesés győzelmek a franczia elem és nyelv elnyomásában kezdik jótékony (?) hatásukat nyilvánítani. Az amerikai köztársaságot emberi előrelátás szerint e részben semmi roszabbra való változás nem fenyegeti, fenyegeti azonban roppant veszély a magyar nemzetet és a vele együtt lakó testvérnépeket egyaránt, melyek a „Was ist des Deutschen Vaterlandot“ nem vallják nemzeti hymnusuknak. Ebben a részben Magyarországnak két hatalmas ellensége van: a porosz didalma alatt öszpontosított szellemi és anyagi tekintetben hazánkat igen felülmúló Németország és a Muszka, kinek jellemzésére nem szükséges valamit fölhoznom. Meggyőződésem azt súgja nekem, hogy a veszély a Porosz Német részéről reánk nézve nagyobb, mint az, melylyel bennünket a Moskowita fenyegethet, miért is először az előbbit akarom tárgyalni. — Poroszországnak, mely jelenleg egész Németország hatalmát markában tartja, politikája elejétől fogva a jeleni perczig hódító volt s ezen jellemét soha sem tagadta meg, mitsem, gondolván soha a legszentebb joggal. A nemzetiségi elv fölülkerekedése óta, ezen princípiumot használja föl emez inkább sláv mint német elemből kinőtt állam hatalmának, terjedésének, hódításának érvényesítésére; láttuk ezt az újabb időkben Schleswig-Holstein elrablása alkalmával, láttuk ezt napjainkban Elsass és Lothavétek a nemzeti részvétet kerülni, mert ezen elvonulás figyelmet akar gerjeszteni; vétek gazdagnak lenni, ami vim atque opes Plauti, Principi intensas: vétek szegénynek Syllam inopem unde praecipuam audatiam, szóval vétek vignak, vétek szomorúnak lenni s vétek lesz emberi érzelmekkel birni. — Ilyenek voltak Tek. kir. Tábla a kérdések, ilyenek a vádak, melyekre a kir. fiscus felségsértési keresetet épitett, ily semmiségek miatt sodortattak keserves bánatba három hű polgárnak békés lakjai, ily semmiségek miatt tiportatott alá életök reménye, gyermekeik jövendő szerencséje, ilyesek miatt fosztatott meg három ifjú szabadságaitól, s hurczoltatott katonai rabságra, oly három ifjú, kiknek tehetetlenségét egy részről, más részről hazánk kormányának hatalmát, csak egy pillanatnyi figyelemre véve, mosolyogni kellene a képzelt rémképek felett, ha oly borzasztón nem dúlták volna fel házaink nyugalmait. — Bizton reményem tehát, hogy a kir. Fiscusnak ily magában is alaptalan vádja nem fogja akadályozhatni azon igazságos ítéletet, minél fogva szabadon szoríthassam atyai keblemhez szabad megigazult fiamat, s azért eedezem a Tek. kir. Tábla előtt, hogy azon esdekelve várt szempillantást Spányi úrnak ujjolag nyilván ellenzett maga beavatása miatt egy pillantatig is nem hátráltatni méltóztassék. — Jelen alázatos nyilatkozásomat pedig minden esetre a perhez is csatoltatni s Ítéletkor tekintetbe vétetül kérem s azon érzéssel várom sorsának eldöntését, miszerint az Isten örök igazságába méltán bizakodó atyát minden esetre felfogja azon öntudat emelni, hogy alkotmányos nemzete jogainak sírját fertőztetett kezekkel ásni nem segítette, mély tisztelettel maradván a Tekintetes királyi törvényes Táblának Pesten December 8 -án 1836. alázatos szolgája Nemes Lovassy István m.