Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-09-17 / 211. szám

f Uj „Erdélyi Múzeum.“ A „Jaki I.“ (Terméifethistórial raji.) Jókai Mórtól. A balaton­füredi sétány változatos mulatságai ez idén egygyel ismét megszaporodtak. Miután meg­számlálta a kedélyes gyógyvendég, hogy az új sé­tány a Balaton-parton fölfelé épen hatszáz lépés, s bizonyságot szerzett magának a felől, hogy lefelé szintén hatszáz lépés, s mindkét útjában találkozott hatvan régi jó ismerősével, a­kinek a nevére nem emlékezik, mindegyiktől megkérdezte, hogy fürdött-e ma a Balatonban, s válaszul kapta, hogy „még nem,“ miután itt-amott interpelláltatok kiváncsi is­meretlenektől az iránt, vájjon kik ezek a szép ur­­hölgyek, a kik itt szemközt jönnek ? miután azokat hátulról is megnézte s semmiképpen nem tudta kita­lálni neveiket sem a képes, sem a lapos oldaláról a medailionjaiknak; miután a nemzeti zenekar előtt elhaladva, édes visszaemlékezéssel gondolt rá, hogy ezt a nótát, a­mit most húznak aligha­nem hallotta már valahol, s azután ismét visszatért és még egy­szer találkozott az ismerőseivel, s még egyszer meg­kérdezte tőlük, hogy fürödtek-e már ma a Balaton­ban? s azok még mindig nem fürödtek, s az isme­retlenek megújított interpellációira ismételten meg­felelt, hogy nincs szerencséje sem a szemközt köze­ledő, sem a háttal elhaladó szép úrhölgyeket ismer­hetni , miután kellemesen tapasztalt, a nemzeti zene­kar mellett ismét elhaladva, hogy most már olyan nótát húznak, a­mit két nap óta nem hallott, s ha mindezek után a sétány alsó végén, a­hol a szennyes ruhákat mossák s az ökröket úsztatják, megállott és végigtekintve az egyenes vonalon, olyanforma gon­dolata támadt, hogy ha most ezen az óriási tekepá­lyán valami titáni kuglizó egy óriási tekegömböt vé­gig lódítana, hej !, de sok „bakonbirót“ üthetne le a lábáról! . . . hát, mondom, mikor az ember ezen roelancholikus kedélyállapotig eljutott: egyszerre­­ csak nagy riadalt lát támadni a sétány szabályosan ír­ó *r ' alá s föl­jövő tömegei között; szapora látás-futás támad, fölpiperézett úri kis gyermekek elszakítják magukat a benne kezéből, s futnak egy bizonyos irányba, szép úrhölgyek tapogatják a chignonjaikat, ott van-e még a beletűzött virág? A zöld padokon kötő-varró szorgalmatos delnők iparkodnak cérnát­­gyászüt magukhoz közelebb vonni; a nemzeti zené­szek arczán is mahagonszinü mosoly támad; s egy jelszó fut végig az egész úri tömegen: „itt a Jakli!" „Hol a Jakli!“ „Ott a Jakli!“ S nézi minden em­ber, hol van ? a bokrokon keresztül, a fákon keresz­tül, olyan lenn, mintha kigyó volna, olyan magasan, mintha léggömb volna, míg végre valaki rábukkan, s akkor aztán van nagy diadal, hogy „itt a Jakli!“ De hát ki az a „Jakli?“ Tán valami vendégművész, a­ki ínséges czélra hangversenyt szándékozik adni ? vagy valami háza­sulandó előtanácsos, a­ki a publikumnak ablakon ki­­hajigált poharakkal kedveskedik? vagy valami új gőzhajó, a­ki a szárazföldön kerülte meg a Bala­tont? vagy valami guetamalai konzul, a­ki most írta alá a kereskedelmi szerződést Osztrák-Magyar­­ország s Indó Spanyolország között? vagy tán éppen valami újdon kinevezett miniszter ? (Már bizony ne­künk semmivel sem volna nagyobb meglepetés „Jakli “ mint a németeknek volt Jirecsek. Hát mi volna benne ?) Hanem hát minekelőtte kiderülne, hogy ki az a „Jakli,“ előbb hadd mondjam el, hogy mit beszélt nekem az én kedves Andor barátom, mikor együtt utaztunk nem rég Budáról Siófokig a vasúton. " Az én Andor barátom azt állítá, hogy az ál­latokban is vannak szellemi tehetségek, minőkkel az ember kizárólagosan dicsekszik. Nevezetesen, hogy a szarka el tud számlálni háromig. Tovább nem. De a hármas szám ismeretes előtte. Tán ha öt ujja volna, akkor ötig is el tudna számlálni. Andor barátom nagy vadász, a­mi nem abból áll, hogy az ember mentül több vadat rakásra mé­szároljon, hanem abból, hogy a vadállatok természe­tét kitanulja. Ő tehát saját experimentuma után de­­mutál­a­k látött ise­n­. „Ha a vadász leskunyhót állít föl, tapasztalni fogja, hogy a legelső, a­ki a csalétekre megjelen, az a szarka. A kísérlettevő vadász egy vaklövéssel elriasztja a szarkát. Másnap újra eljön a vadász a kunyhóba, s kiteszi a csalétket. A szarka is meg­jelen, de lőtávolon kívül marad, s csak akkor jön le a csalétekre, mikor a vadászt a kunyhóból eltá­vozni látja. A vadász megint másnap újra eljön má­sodmagával, s bemegy a kunyhóba. A szarka ott lesi és vár. A vadász kijön a kunyhóból s elmegy. A szarka nem jön le a fáról, számlál: „egy, ket­tő!“, a másik vadász még benn van. Csak azután száll le, mikor az is elment. Azután eljön a vadász harmadmagával, bemennek a kunyhóba mind a hár­man. Majdan eltávozik az első, azután a második; a szarka nem száll le a fáról; számlál: „egy, kettő, három!“, a harmadik még benn van, s megvárja, míg az is elmozdul. Hanem ha a vadász negyedma­gával jön, ott már a szarkát elhagyja az algebrai ismerete, a harmadik vadász eltávozta után lejön a csalétekre, s a negyediknek martalékául esik. A né­gyes szám már nincsen a fejében.“ Ezt, minthogy igen elmés fölfedezés, s mint hogy Andor barátom igen tapasztalt vadász, el kel­lett hinnem. Hanem hát már most jelenthetem az én ked­ves Andor barátomnak, hogy ez a tétel, újabb ter­mészettudományi észleletek alapján, tetemes módosítá­son tágul végig, mert az én szarkám nem háromig de tizenkettőig tud elszámlálni. S már m08*s ha valaki azt kérdezi a b.­füredi sétányon, hogy ki az a „Jakli?“, az bizonyosan va­lami m­eszszeföldről jött idegen, a­ki azt a felele­tet nyeri, hogy „hát még annyit sem tud, hisz azt minden ember tudja, hogy ez Jókaiéknak a szar­kája.“ Oh! igen is. „Jakli“ B.­Füred celebritásai közé tartozik, a­ki nélkül sem a reggeli, sem az esteli promenade meg nem történhetik. Mikor legtöbb ven­dég, mikor legdíszesebb hölgysereg hullámzik végig a sétányon, ott jár nagy méltóságos léptekkel közel- 8 - 1 * Jan a l­egnagyv­bb schleppje mindannyi közt; üdvözli a legifjabb nemzedéket s bujósdit ját­szik vele a bokrok között, megczibálja a kis kutyák szőrét, ráröpül a szép kisasszonyok vállaira s hízelgő bókokat cseveg a füleikbe; egy óriási hajtorony te­tejét kiválasztja kedvencz helyéül s felröpülve rá ele­ven paradicsom-madárnak, megbolygatja csőrével a fodrászati remeket, megkérdve, „hogy fontja ennek a kazal hajnak?“ ; csintalanul háta mögé kerül a sé­tányon szorgalmasan horgácsoló hölgyeknek s kelle­mes emotiót szerez nekik, a czérnagombolyaikkal tovarepülve, s ha végre megunta a mulatságot, fel­­repül egy fára s onnan bírálja félszemmel a társasá­got, a legszebb angol nyelven közölve észrevételeit. Időközönként meglátogatja a nemzeti zenekart is, annak az asztalán és hangjegyein ott hagyogatva lá­togató­jegyeit, melyek bár nincsenek betűkkel írva, de mégis minden ember el tudja róluk olvasni, a­mint meglátja az otthagyott jegyet, hogy „ezt a szarka csinálta ide!“ Szokása neki sokáig elmulatni: igen emanci­pált egyéniség. Mint igazi gentleman, csak enni jár haza. Néha az éjszakát is kinn tölti, mely kork­ely­­kedési hajlamát csak fiatalsága menti ki. Kénytele­nek vagyunk neki elnézni. Pedig aztán van miatta nagy aggodalom! Vájjon nem érte-e valami baj? Nem keveredett-e rosz társaságba? Nem követett-e el valami olyan főbenjáró bűnt, a­miért a hatóság büntető kezei elérték? Miért is nagy megnyugtatá­sunkra szolgál, mikor reggel beállít a kifent bajuszú pandúr a duplapuskával a vállán, jelenteni, hogy legyünk nyugodtak, a szarka meg van! éppen most fordította föl a kávéházban a kiflis kosarat; vagy mikor este az uradalmi kertész futárja jön jelenteni, hogy a „Jakli“ éppen egy miniszteri osztálytanácsos kalapjáról húzgálja a szalagot; tehát a legjobb társa­ságban van. És mindannyiszor, a midőn valakinek eszébe jut, hogy a „Jakli“-t elfogja, ez oly hangos protestátióval hivatkozik a primae nonus-ra, mely szerint magyar nemest előleges perbefogatás nélkül elfogni nem szabad, hogy rögtön összecsődül a publi­kum s kiszabadítja az elfogó kezéből: „hisz ez a Jakli,“ ezt nem szabad elfogni! (Vége következik.) 21 f-ik „Magyar Polsk 1*“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 *** . Félévre sírt Áfa Negyedévre 4 frt kr. Egy hóra 1 frt 50 fr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 16 Fővárosi levelek. LXXXII. Pest, szept. 14. 1871. Kedves barátom! Tegnap, mint lábbadozó be­­tte épen a város erdőbe mentem s miután azt jó- f­ormán üresnek találtam, a levonatu vaspályán épen v­isszafordultam, midőn a kerepesi utón jőve, egyszerre nagy összecsoportosulást látok a magyar nemzeti szín­ház előtt, melynek mintegy födeléből iszonyú sötét füstosk­ép gomolygott föl. Szivembe nyilallott. „Mindennek vége!“ kiál­­t , és valóban nem ok nélkül, mert a nemzeti szin- I, az esetleg leégése által, mely most már harmadszo­­­r fenyegette a magyar közönséget, ha nem is épen mindennek, de csakugyan sok mindennek lenne vége egy pár esztendőre. ..­. eset figyelmeztethetné a nemzetet arra, hogy egy második színházról gondoskodjék, mert ha ez az egy leég, a fővárosban semmi névvel nevezendő ma­gyar műélvezetet nem lehet várni pár esztendeig s az alatt a cancan és az „élő szobrok szabadon hódíthatnának. No de ezúttal még a nagy csapást még elke­rültük. A tűz a színház épülettel összefüggő raktár­ban ütött ki, hol a függönyök festő műhelye és rak­tára van, egy roppant 5­t­ emeletes fabelzetű épü­letben, melynél nem azt csodáljuk hogy most meg­gyűlt, hanem hogy régen el nem égett. Itt nem lehetett mentségről szó, s a védelem csak is arra szorítkozott, hogy a színházba vezető átjárókon át ne csapjon a tűz. Ezt sikerült is meg­gátolni. De maga a raktár, a színház függöny készle­tének tetemes részével beégett s a kár így is nagy,­­ a kezdő ok még nincs tudva. A közvetlen szomszéd ruhatárt megmentették. Az országgyűlést ma megnyitottuk. Az elnök jelentést tett a közbejött változások­ról. Itt Tiszának kinevezése ellen szólalt fel Simonyi Ernő, ki nem találja parlamentárisnak, hogy Tiszát nem a ház tagjai közül választották miniszterré. Aztán Schwarcz és Simonyi interpelláltak a placetum nélküli kihirdetés tárgyában. Schwarcz bele­vegyített még interpellátiójába vagy 4—5 más dolgot is, felel ezúttal. Mert hiszen úgy látszik, csakugyan annál ma­rad, hogy az egyetlen porosz kölcsönön kívül, melyet Kerkápolyi le akar még e pár nap alatt tárgyalhatni, csakis a budget előterjesztés fog az országgyűlés tárgya lenni; azt aztán, mint írva volt átveszi a pénzügyi bizottság s aztán menjen a többi szüretelni. Ez ellen különösen Irányi szólalt föl, de Zsedé­­nyi védte az eljárást s igyekezett kimutatni, hogy igy még többet végezhetünk. Utoljára az döntött, hogy a dolog nincs napi­renden. Ezzel aztán szépen haza mentünk. Deák, Ghyczy, Tisza jó egésségben jelentek meg. Az első elmondott frissibe nehány adomát a folyosókon. Ülés csak szombaton lesz. P. Szathmáry Károly. * * * ITáviratok » kill­­öldről. Bécs, sept. 14. Bizonyos, hogy a németek nem küldenek képviselőt a reichsrathba. Pozsony, sept. 14. Ma volt az utolsó had­gyakorlat. ő felsége, ki igen meg volt elégedve a honvédcsapatok előmenetelével, ma Érsekújvárra és Pestre utazik. Bécs, sept. 14. Valamennyi országgyűlés ma nyittatott meg­­, Lemberget, Triestet és Insbruckot kivéve mindenütt kormányelőterjesztések nyujtattak be az országos rendelvények és a választási rendsza­bályok módosítása tárgyában.­­ Az alsó ausztriai országgyűlésen Rauscher­ és Fessler püspökök hiány­zottak. A vidéki községek, vidéki városok és Bécs választásai hitelesíttettek. A kormány által a válasz­tási jognak szándékolt kibővítése törvénytelennek nyilváníttatott. A felső ausztriai országgyűlésen, Wie­­ser és társai elhagyták a termet azon kijelentéssel, hogy ők a keresk.­kamarák nem képviseltetése miatt a jelen országgyűlést törvényesnek el nem ismerik. A helytartó kijelentette, hogy a kormány az ország­gyűlés jelen összeállítását s annak minden alkot­­mányszerű határozatát törvényesnek ismeri el. A morva országgyűlésen a baloldal nem je­lent meg s egy erre vonatkozó nyilatkozata olvasta­tott fel. Az országos bizottság átnyújtja valamennyi várt­okmányt a választások törvénytelensége miatt. A választások igazolására egy 15-ös bizottság vá­lasztotok. A szíriai országgyűlésen hiányzottak a püspö­kök. A krajnai országyűlésen 13 távollevő kép­­zelő irata olvastatott fel, a­­melyben kijelentik, hogy az országgyűlést törvényesnek nem tekinthetik. Az ülés, a ház határozat­hozatalra való képtelensége mi­att feloszlott. A­ galiczia­i országgyűlésen a jelen ülés leg­fontosabb feladatául emelte ki a helytartó a reichs­­rathi képviselők megválasztását. Smolka azon ja­vaslatot nyújtotta be, hogy a ház feliratot szer­kesszen. A 9­i­l­é­z­i­a­i országgyűlés nemzeti részről nyilvánult kívánságra elhatározta, hogy a tagok az esküt cseh, illetőleg lengyel nyelven tehetik le, az országgyűlés hivatalos nyelve azonban a német marad. a c­s­e­h országgyűlésen az ország marsaljának és a helytartónak megnyitó beszédei után a királyi leirat olvastatott fel, azon helyek, melyek a cseh királyság jogainak elismerésére s azoknak királyi esküvel leendő megpecsétlésére vonatkoznak, viharos „Slava“ -kkal fogadtattak. A leiratban említett kor­mányelőterjesztések a választási rendet és a nemze­tiségi törvényt illetőleg a legközelebbi napirendre tűzettek. A triesti, gorezi, czernoviczi és parenzói tartománygyűlések szokott módon nyittattak meg. Róma, sept. 14. Az olasz kormány komoly zavargások kitörésétől tart itten, s az Alfieri klub erősen szemmel tartatik, azon fenyegetőzés miatt, hogy felgyújtja a Vatikánt. Pária, sept. 14. A departementn és tanácstagok rendő felhívás már meg is jelent a hivatalos lapban. Prága, sept. 14. A német képviselők a cseh állatajognak a királyi leiratban történt formális elis­merése miatt oda hagyni szándékoznak az ország­gyűlést. E fölött ma fog határozni a klubb, röviden üdvözölvén a képvise­lő* /­elnökségi irományok bemutatásához fogott; a­ki Me­s­t­e­r László megválasztását a jobb-, Beöthy SZ.6a­aloldal fogadta éljenzéssel.­­ T­i­s­z­a Lajost kineveztetésének alkalmából Simo-Lys Ernő megütközését jelenté ki, hogy már másod­­szor neveztek­­ki oly minisztert, ki nem tagja . trónviselőháznak. Gr. Andrássy miniszterelnök pe­­­­re kiadta hogy ez inparlamentáris lenne; hivat­kozott­ a király kinevezési jogára s a húsz évi alkot. Szünettel indokolta azt, hogy a korona taná­­ri, néha a kamrán kívül kell választani. Ezután Schwarcz Gyula interpellálta Pauler­inisztert hogy adja elő, miként járt el a pápai “alkatlanságot kihirdető fehérvári Papök elenében, ő kérdést tett az oktatási reformok mibenlétéről. Simonyi ezen interpellációt még egygyel toldotta meg s azt kérdezte, hogy mit csinálnak a többi nüspökkel, a­kik mint Jekelfalussy, a csalhatlanság­ot szintén kihirdették? Végül T­is­za Kálmán tuda­kozta az elnöktől, hogy tájékozás tekintetéből mon­daná meg: váljon az imént összegyűlt országgyűlés működése meddig tart, mire az elnök kijelenté, hogy az országgyűlés csak néhány napra, az országos költségvetés bemutatása és a hiányzó bizottsági ta­gok választása végett gyűlt össze, míg­ye­r­k­áp­oly pénzügyminiszter az eloszlás előtt a tér­ben levő kölcsön letárgyalását sürgette.­­ A közelebbi ülés holnap tíz órakor lesz. Az országgyűlésről. A képviselőház a szünidő után 14-kén tarta első ülését; a képviselők meglepő nagy számmal jelentek meg, s a folyosón vége-hossza nem volt a viszontlátási üdvözleteknek. A szünidő átalában ked­­vezőleg hatott a képviselők külsejére, kik jobbára kipirulva és megbámulva érkeztek vissza, de senki annyira, mint Deák Ferencz, ki egészen megfiata­lodva lépett az országot jelentő falak közé, mintha egy pár évet Széll Kálmán vasmegyei jószágán felel­ — 646 . A küküllőmegyei gazdasági egylet által 1871. év szeptember 29. 30- és október 1-je napján Dicső-Szt.-Mártonban a vármegyeháznál ren­dezendő gazdasági és gépkiállítás tervrajza. Kiállítandó tárgyak: (Vége.) X. Gazd. tenyészállatokért: 1. Lovak közül a­ 3—4 éves ménre I-ső jutalom 25 frt o. é. II- dik jutalom 10 frt o. é. b) 3—4 éves kanczára I-ső jutalom 20 frt o. é. 11-dik jutalom 5 frt o. é. c) Koczára I-ső jutalom 10 frt o. é. II-dik ju­talom 5 frt o. é. 2. Szarvasmarhák: a) Legkitűnőbb magyar fajú bikára I-ső juta­lom (államdíj) 80 frt o. é. II-dik jutalom (államdíj) 20 frt o. é. 1l-dik jutalom egyleti díj 10 frt o. é. b) Kitűnő magyar fajú tehénre 1-ső jutalom (állam­díj) 75 frt o. é. 11-dik jutalom ( államdíj) 25 frt o. é. lII-dik jutalom egyleti díj 10 frt o. é. c) Leg­szebb magyar fajú üszőre 1-aő jutalom (államdíj) 25 frt o. e. II-dik jutalom (államdij) 15 frt o. ó. III- dik jutalom egyleti dij 10 frt o. ó. 3. Hazai fajú juhak közül, melyek le­hetnek keresztezettek is : a) Kosra: I-ső államjutalom 15 frt o. ó. II-dik államjutalom 10 frt o. é. III-dik egyleti jutalom 5 frt o. r. b) Anyajuhra: I-ső államjutalom 15 frt o. é. II-dik államjutalom­ 10 frt o. ó. Ill-dik egy­leti jutalom 5 frt o. é. 4 sertések Közút: a) Kanna I-ső jutalom 20 frt o. ó. Il-ik juta­lom 15 frt o. ó. Ill-dik jutalom 5 frt o. é. XI. Gazdasági gépekért: 1. Cséplő­gépért: I-ső államjutalom ezüst­érem. II-dik államjutalom 50 frt o. é. 2. Szerelő és választórostára: 1-ső államjutalom egy arany­érem. 11-dik állam­jutalom 25 frt o. é. 3. Vasekére: I-ső államjutalom egy aranyérem II-dik államjutalom egy bronzérem. 111-ik államjutalom 20 frt o. é. IV- dik államjutalom 15 frt o. é. V-dik államjutalom 10 frt o. é. 4. Közönséges kerülő és váltóekére: államjutalom 10 frt o. é. 5. Kukoricza morzsolóra: 1-ső államjutalom 20 frt o. é. II-dik államjutalom 15 frt o. é. 6. Kisebbszerű vetőgépre: 1-ső állam­jutalom 15 frt o. é. 11-dik államjutalom 5 frt o. é. 7. Koronára: 1-ső államjutalom 20 frt o. é. Il-ik államjutalom 15 frt o. é. 8. Borsajtóra: I-ső állam­jutalom egy aranyérem. 11-ik állam­jutalom egy ezüstérem. IlI-iOllămjutalom'sOrti­genre: államjutalom 20 frt o. é. 10. Kézi malom fa: 1-ső államjutalom egy bronzérem. Il-ik állam­jutalom 20 frt o. é. . Jegyzet. A kiállított gépek kitünőbbjeiből a kiállító­­bizottmány, az alapszabályok 29. szakasza értelmében, az egylet tagjai között való kisorsolás végett vásárol. XIL Gazdasági kovács és bodnár, munkáért: a) Legkitűnőbb gazdasági kovács munkára ál­lamjutalom 25 frt o. é. b) Vasszerszámokra államdij 10 frt o. é. c) Famunkára egyleti dij egy db arany, d) Hordókra 1­ 30 jutalom államdij 20 frt o. é. 11-ik jutalom — államdij 15 frt o. é. Szükséges tudnivalók. A kiállítandó tárgyak kivéve a tenyészállato­kat, 1871 szeptember hó 29-ik napjáig küldendők Dicső-Szent-Mártonba, a vármegyeházhoz a „rendező bizottmányhoz“ czímezve, és minden tárgyon meg­nevezve, hogy a kiállító „visszavárja" vagy az „egy­let részére ajánlja.“ A gazdasági tenyészállatok az első napon, azaz September 29-én a rendező bizottmány titkáránál, a vármegyeháznál jelentendők be, melyek fölött a bírálat és díjkiosztás az­nap déli 1 órakor meg fog történni; a kiállítók községi bizonyítványnyal tartoznak igazolni, hogy az illető állatok, legalább egy éve tulajdonukban vannak, különben jutalomra igényt nem tarthatnak. A borokból, a kiállítónak legalább 20 vederrel kell bírnia és a kiállításra egy fajból három palacz­­kot küldenie, ha versenyre és jutalmazásra szánják ; a palaczkok a kiállító kívánságára, bocsárban meg­váltatnak, elleneseiben visszaadatnak. a gépek megpróbálása és bírálata, másodnap azaz September 30-án reggel fog meg­tartatni. A látogatók naponta 10 o. é. kr. belépti dijt fizetnek. A kiállítás harmadnap délben befejeztetik, még az nap d.­után az egylet részére ajánlott tárgyak elárvereztetek, a visszakivánt tárgyak az ezt követő napon kiadatnak. A jutalmak és dicsérő oklevelek a tárlat tel­jes befejezése után kiosztatnak. Dicső-Szent-Márton, 1871. julius hó 2-dik napján. Gróf Bethlen Camille, s. k. a rendező bizottmány elnöke. Farnos Elek, s. k. rendező bizottmányi titkár. A belga munkás zavarok. A brüsseli munkásegyletek, melyek nagyobb­részt az internationális egylet lánczszemei, egy idő óta nagyon mozognak s szolgáltatják a közbeszéd tárgyát.­Most a legjelentékenyebb gyárak egyikében szüntették be a munkát, miután a gyártulajdonos nem akart ráállni a 10 órai munkaidőre, mit más gyárosok már elfogadtak. A munkások azon vannak, hogy mindig csak egy gyár szüneteljen, hogy ekkép­e­­k Rio&Sues végéljárást eszközölhetnek, de ellenében a gyárosok el vannak határozva, hogy mind megan­­nyian beszüntetik a munkát. Ez a „töke s a munka“ háborúja, melyben mindkét fél csak veszthet, sőt nem egyszer épen a győztes kára nagyobb nyeresé­génél. E szomorú következmények arra utalnák a fe­leket, hogy békében oldják meg vitás kérdéseiket. Hanem természetesen míg a követelések méltányos­ságának megítélésére nincs illetékes bíró, a háború lesz az ultima ratio s az egyetlen, a­mit a közvéle­mény és közlönyei ez ügyben tehetnek, az, hogy le­hetőleg részrehajlatlanul vizsgálják a felmerülő kér­déseket s hogy azon legyenek, miszerint a háború, ha kitörése elkerülhetetlen becsületesen, erőszak és fenyegetés nélkül viseltessék. Az internationale nagy tevékenységet látszik kifejteni ez országban­, s ennek közvetlen czélja úgy­­látszik, a munka­beszüntetés szervezése. A nyilvá­nos ülések ritkábbak, mint a titkos bizottsági tanács­kozások, melyek a hadműveletek vezetésével foglal-

Next