Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-09-19 / 212. szám

V-dik árfolyam. 212-ik szám Előfiz Otóili feltételek: Évre . • • • 16 frt — kr. Félévre . . . „ — „ Negyedévre .... A B ^ Havonként ... 1 „ 60 A nyilttér 4-szer tanábozott sót éra 20 sorig 25 kr., 20 soron felül 20 kr. Megjelenik mindem nap n.noj, utáni napokat kivéve. Szerkesstőség és kiadóhivatal: Mnostorarcza a L.­­Bányai ház alatt. MAGYAE POLGAR. POLITIKAI NAPILAP. Kolozsvárit, kedd szeptember II 1871 Hirdetési dijak. Ötször dagábd­ott sor ára­­ k. Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­m­ényt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó hivatalok: Tordán: Reteeár és Hannathnál. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosújvártt: Csauss testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. A »Magyar Polgár“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre . . 8 frt — kr. Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. MTA Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A JM. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 18 A szervező kiküldöttségek elnöke. A köztörvényhatóságok rendezését sza­­bályozó 1870. évi XLII. t. ez. 91-ik §-sa intézkedik azon átmeneti teendők elsejét­ől, melyek az egész életbeléptetéséhez szüksége­sek, meghatározza nevezetesen, hogy a bel­ügyminiszter által kitűzött határidő alatt min­den törvényhatóság közgyűlést tart, és — a törvény itt következő szavaira különösen fel­hívjuk olvasóink figyelmét— „a főispán il­letőleg a polgármester elnöklete a 1 - 11“ küldöttséget küld ki az idézett sza­kaszban meghatározott szervezési ügyek iránti javaslat megtételére. A törvény idézzük szavaiból világos, hogy ezen úgynevezett szervező kiküldöttségeknek elnöke nem lehet más, mint megyében a főispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármester. Hogy e kifejezésnek: „a főispán, illetőleg a polgár­mester“ csakis ezen értelmezést lehet adni, s a polgármestert a főispán helyettesítőjeként felemlítettnek nem lehet tekinteni, eléggé ki­tűnik abból, hogy az „alispánét, a­ki pe­dig a törvénynek minden helyettesítésről in­tézkedő fejezeteiben közvetlenül a főispán után van felemlítve, a kiküldöttség megválasztását elrendelő 91-ik §. egy szóval sem érinti. Nem helyettesítésről van tehát itt szó, hanem a törvényhatóságok egy színvonalon álló eddigi fejeinek kiküldöttségi elnökökké kije­löléséről. Városokon a főispán már csak azért sem lehet a kiküldöttségek elnöke, mert ezen elnökséget — több város lévén hatósága alá helyezve — gyakorolnia merő lehetetlenség, lehetetlenséget pedig törvénybe igtatni nem áll-­­­hatott a törvényhozásnak szándékában. Tisztán kivehető a törvény szavaiból azon tendencia, hogy valamint a törvényhatóságok eddigi kép­viselői által kell az azoknak jövő szervezetét megállapító statútumoknak kidolgoztatni, úgy az e kidolgozással foglalkozó küldöttségeknek is az eddigi törvényhatósági főnökök elnök­lete alatt kötelességek munkálkodni. Kolo­zsvár szab. kir. város közönsége ezekből kifolyólag törvénysértést követett el akkor, midőn a 40-es szervezési kiküldöttség elnökségét a városi főispánra ruházta, a város polgármesterét pedig e kiküldöttségnek még csak tagjává sem választotta be! Nem tudjuk, demonstrálási viszketeg-e, vagy a törvény világos szavainak félreértése szolgáltatott ezen eljárásra indokot; annyi azonban bizonyos, hogy a törvénysértés el van­­ követve, s hogy annak elkövetése nem válik Kolozsvár közönségének dicsőségére még azon esetben sem, ha oly meggyőződés sugallatából történt — a­mely meggyőződést egyébiránt ma­gunk is osztjuk — hogy a város közigazga­tási viszonyaival teljesen ismerős városi főis­pán elnöklete alatt a kiküldöttség jobb mun­kálatot fog kidolgozni, mint a törvénynek meg­felelő eljárás mellett lehetséges lett volna. Nem tartozunk a köztörvényhatóság-ren­­dezési törvény bámulói közé, és kész örömest feladnánk egyet-mást annak intézkedései kö­zül. A törvény azonban, mihelyt az alkotmány kijelölte factorok megerősítették, szentséggé vált, s intézkedő rendszabályainak teljesí­tése alól egy alkotmányos érzelmű honpolgár sem vonhatja ki magát, még ha feljajdul is jobb meggyőződése a teljesítés terhe alatt! Kolozsvár szab. kir. város közönségétől jobb példát várhatott a haza, s várhattak, kü­lönösen annak törvényhatósági joggal felruhá­zott városai. Molnár Antal: Uj „Erdélyi Muzeum.“ Erdélyi muzeum-egylet. (Czetz Antal emlékezete.)­­ Hosszas szünetelés után mult szombaton tarta meg az erdélyi múzeum-egylet nyilvános gyűlését, melyen Herman Ottó adta elő Czetz Antal bota­­nicus életrajzát. Az előadás tárgyát egy rövid beve­zetéssel előzte meg, melyben körülbelül ezeket mondja: Engedje meg a t. gyűlés, hogy előadásom vol­­taképem­ tárgyát néhány szóval megelőzhessem. Nem létezik nemzet széles e világon, melynek elszigetelt­ségénél fogva inkább érdekében feküdnék a mivelő­­dés anyagának egybegyűjtése, mint érdekében fekszik épen a magyarnak. Keletről, délről, éjszakról m­ive­­letlenség, nyugatról magasra fejlődött miveltség ál­tal környezve, fajrokon nélkül áll a magyar, hallja a kor intő szavát, mely nyűget felé tereli figyelmét; de arra is inti, hogy nemzetiségénél fogva önmaga erejére van utalva, — inti továbbá, hogy a töb­bi irányban vagy a műveltség előharczosa legyen ma, mint volt egykoron a vallásé, vagy lépjen le a működés teréről, hogy a feladattal együtt helyét is más, hivatottabb nemzetek is elfoglalhassák! Az idő halad, s mi még mindig távol vagyunk attól a czéltól, a­melyhez jutnunk kell, hogy bevál­junk a cultura és a civilisatió önálló bajnokainak ik­szes sorába. Sok munka, sok áldozat fekszik még előttünk, s csak a­midőn a munkát megtettük, az áldozatot meghoztuk, csak akkor mondhatjuk el, hogy nem vagyunk tűrve, hogy az a hely, a­melyet Euró­pában elfoglalunk minket jogosan meg is illet. Keserű, de bizonyára igaz állítás ez. Azon kell kezdenünk, hogy lemondjunk az önhittségről, mely előbb-utóbb boszul áll. Számba kell hogy vegyük vagyonunkat, számba a hézagot, a fogyatkozást, a­melyet vagyonunk ma­Bécs, szept. 16. A N. fr. Presse szerint Beusz gácsországi útja a belpolitika végzet teljes for­dulata következtében elmarad. Bécs, szept. 16. Egy ma tartott miniszter­­tanács kijelentette, hogy a kormányzás a német-osz­trák sajtó mellett lehetetlen és szigorú rendszabá­lyokra van szükség. Prága, sept. 12. A cseh „Tagesbote lefog­laltatott. Brünn, szept. 16. A morva „Tagesbote“ és a „Neue Zeit“ foglaltattak. — (Gesagt, gethan.) Bécs, szept. 16. az összes osztrák alkotmány­párti képviselők megtagadják résztvenni a kormány­­által a tartomány gyű­lésekben tett előterjesztések tár­gyalásában, mert szerintök a tartomány gyűlések jogi fenállhatása a Csehországra nézve felfüggesztett al­kotmányon nyugszik. — Az itteni városi hatóság és községtanács nem pusztán szavakra szorítkozó, de a közéletbe mélyen ható tüntetésre készül. Zágráb, szept. 16. Hire jár, hogy Bedeko­­vics bán és gr. Pejacsevics miniszter leköszöntek volna, — az országgyűlés jövő évi január 15 éig ismét elnapoltatok, mi átalában nagy izgatottságot szült. Bécs, szept. 16. A helybeli világkiállítási bi­zottság ma tartotta első ünnepélyes ülését, melyen a tagok csaknem teljes számban voltak jelen. Az ülést Rajner félig­ nyitotta meg beszéddel, melyben Ausztria fellépését más korábbi világkiállításoknál emelte ki, s azon reményét fejezte ki, hogy a köze­­lebbbi kiállítást is a legszebb siker fogja koronázni. Iat, egész igyekezetünket arra kell hogy fordítsuk, hogy e hézagok betöltessenek, mert e hézagok vá­lasztanak el azoktól, a­kik kedvezőbb körülmények között élve, tovább haladhatnak. Sorsunk saját kezünkben fekszik. Mindenek előtt azon kell kezdenünk, hogy összegyűjtsük anyagi erőnk mellett azokat az adatokat is, a­melyek bár­mily parányi, de önálló oly lépésről tanúskodnak, a­melyet az intellectuális téren tettünk. Kutatnunk kell értékünket minden szak terén, lássák bár e vagy ama szak mivelése jelen körülményeink között másodren­dűnek is. Gondoljuk meg, hogy folytonos törekvés, haladás mellett megjön az időpont, a­melyben e vagy ama szak első lesz a maga helyén, hézagot pótolva pedig mindig bizonyítéka marad értelmiségünk érté­kének. A­mit ebben az irányban buzdításul felhozha­tunk, hozzuk fel. Adjunk példát a jövő nemzedék­nek, jelöljük az utat, a­melyen haladnia kell. Tár­sadalmi létünk fejlődéséhez csatoljuk szellemi létünk, fejlődésünk történelmét is. A fegyver dicsőségét ke­resse a szellem dicsősége. Méltó dolog, hogy a hon­szerzők, a Hunyadiak s vitézeik mellett mutassuk ki azokat is, a­kik a szellem terén vezérkedt­ek, vitéz­kedtek. Lelkesítsenek amazok abban a tusában, a­me­lyet anyagi fennmaradásunkért végig küzdünk; eme­zek a tudományos törekvés békés mezején E nézetek buzdítottak, a midőn elhatároztam a a tudomány egyik szerény bajnokának a bemutatását. Bízom e nemzet életerejében, hiszem hogy meg fogja érteni a kor intő szavát, követelni fogja, rajta lesz, hogy önerején épen oly fényt hódítson magának a mivelődés terén, a minőt hódított egykoron a csa­ták mezején. E hit, e remény erős bennem s arra buzdít, hogy erőmhöz képest magam is hozzálássak a gyűjtéshez, s bár csak egyes porszemekkel is hoz­zájárultak ahoz az alaphoz, a­melyen majdan a fan­­gvár mivelődés erős vára nyugodni fog, az a vár, mely követelheti, mert megérdemli a tisz­teletet. Táviratok a külföldiéi. I . Lincz, szept. 16. A tartománygyűlés mai ülésében elnök egy interpellációra kijelentette, misze­rint Wieser és társainak nyilatkozata az alkotmány­­bizottsághoz utasíttatik. Prága szept. 16. Az országgyűlés mai ülé­sében a németek nem voltak jelen, de egy nyilatko­zatuk olvastatott fel, melyben a tárgyalásokban va­ló részt nem vevéseket az országgyűlés törvényte­­lenségével s a császári leiratban foglalt államjog hangsúlyozása által indokolják, azt esetleges hatá­­rozatok ellen tiltakozván.­­ Ezután olvastatott azon közlemény, hogy az országos bizottság tagjai man­dátumaikat leteszik. A helytartó kinyilatkoztatta, hogy ő eme nyilatkozatokat a kormány tudomására juttatja, s egyelőre utal a helytartó feleletére a ha­todik ülésben (Mensdorff akkor oda nyilatkozott, hogy az országgyűlés teljesen törvényesnek tekin­tendő.) A kormány-előterjesztések egy 30-as bizott­sághoz utasíttattak s az országgyűlés Rieger óhajtá­­­­sára a bizottsági jelentés befejeztéig elnapoltatott. Thuri Gergely Maros-Vásárhelytt (1871. szept. 17.) Tegnap közös főispán Thuri Gergely be­­igtatta magát, az Apollóteremben inkább hivatalno­kok serege előtt mondatta el a jobboldali hősök Knöpfler, Szarvadi és Bodola kenetteljes sugalla­taiból összeférczelt féljobb, félbal, de egészben sem­mit ígérő, szokásos ámító nagyhangú szavakat, mire Szarvadi és Dobolyi híven viszhangozák a főispáni ígéretek teljesülése iránti reményüket, s erre a szer­vezet kidolgozó bizottságok kineveztetvén, az egy­szerű ülés minden nagyobbszerű hatás nélkül el­oszlott. Délben Lénártné termében a főispán 120 te­rítékű ebédet adott, hol szintén inkább hivatalno­kok és katonák, de azokon kívül úgynevezett egy­szerű polgárok kevesen voltak hivatalosok, pedig minden dictió a polgárság érdekeit és előhaladását hangsúlyozá. A pohárköszöntések sorát a főispán kezdette meg, a királyt, királynét 6s családját kö­szöntvén föl, ezután Bodola idvezte a főispánt, ezen új vívmányt a versaillesi kormánytól igen eszélye­­sen elsajátítottnak nyilvánítván, (hiszen a köztör­vényhatóságokról szóló törvény már 1870. aug. 1-n kelt, s igy a franczia id. kormánytól a magyar kormány mit sem tanulhatott, legfölebb később a munkások üldözését) és mint igen üdvös intézményt a városok kifejlődésére nézve sikerdusnak jelezvén, a nagy reményekre jogosító főispánt (sic) ezelőtt né­hány héttel mint baloldalit kárhoztatta, most pedig a köpenyforgatásért dicsőíti f élteté, azután még Knöpfler az egy főispáni kalap alá tett többi váro­sok jelen volt küldöttségéért, Székely a hadseregért, Bihari a marosszéki tisztségért és ki­ítélő tábláért emeltek poharat, szokott magasztaló dicséretekkel halmozván el a nap hőseit. A sok pohárköszöntések közül közérdekűségé­nél fogva leginkább kiemelendő országgyűlési nép­­képviselő Lázár Ádámnak a helyi független szabad­elvű polgárságra mondott következő felköszöntése: „Uraim! Az egyéni szabadság és önkormányzat a legfontosb alkotmányos jogok, melyek czél és kor­szerű fejlesztés által a polgárok törvényszabta füg­getlensége, ernyedetlen tevékenysége elérésére, és így a társadalom jóléte biztosítására vezetni képe­sek. Hasztalan igyekszünk gőzerővel vasutak által a távolabbi világrészekkel gyors összeköttetésbe jön­ni; hasztalan törekszünk villanyerővel, távírdák ál­tal a mivelt népekkel szellemileg érintkezni, hacsak Nem oly emberrel lesz dolgunk, a­ki kereste a feltűnést, nem oly emberrel, a­ki nyilvános téren működve, megkívánta volna a méltánylást. Oly ember áll előttünk, a­ki csendes magányá­ban minden feltűnés nélkül oly anyagot gyűjtött, mely a tudvány kérdéseire biztosan felel, mely téve­déseket helyreigazít. És látva a körülményeket, me­lyek között ez az anyag keletkezett, a tisztelet adója mellett ki fogjuk mondani azt is, hogy ritka példája áll előttünk annak az erős akaratnak, a­mely még abban a korban is teremt, melyben a halandók leg­nagyobb része már megállapodott vagy hanyatlásnak indult. A t. gyűlés­­engedelmével most áttérek felol­vasásom tulajonképem­ tárgyára. Erre következett a voltaképem­ életrajz, beve­zetve avval a mottóval, melyet Czetz egykoron dr. Haynald Lajos érsekhez intézett levelében használt, s mely Petőfiből van véve: Szeresd a virágot És ne féltsd szivedet; Mert ki ezt szereti, T_________­ Czetz Antal 1801-ben Szamosujvártt születve, már négy éves korában jutott árvaságra, s két nagy­bátyja gondozására, kik a fiút a második latin osz­tályból már kivették s kereskedésre adták. Már mint kereskedő sok tudvágyat tanúsított, s csekély jöve­delmét többnyire könyvekre költé, — segédi és önál­lósága első éveiben leginkább szépirodalmiakra. Közel negyven éves korában egy séta alkalmá­val Czetz Adeodat ifjú gyógyszerészsegéd, ki az of­ficinális plánták ismeretében jártas volt figyelmezte­­tő Czetz Antalt arra a szabályosságra a mely a nö­vényvilágban nyilatkozik s lehetségessé teszi a nö­vények megnevezését és osztályozását. A régi, de ma is egyetlen magyar füvészkönyv Diószegi és Fa­zekas debreczeni flórája segítségével meghatározták a Veronica officinalist. Czetz Antal lelkesedéssel ra­gadta meg az útmutatást és ép oly bámulatos szen­vedéllyel mint kitartással a füvészetre veté magát, önmagunk is nem iparkodunk a kor szellemével folyton előhaladni, illetőleg a szellemi és anyagi téren lehetőleg tökélyesbülni. Ily előhaladás a mun­­­­kásságot és műveltséget, mint legfőbb tényezőket feltétlenül követeli, mert a valódi democrat elvek csak úgy vezethetnek czélhoz, ha a művelt osztá­lyok munkálni, és a munkás osztályok művelődni, minden hatalmukban álló eszközökkel igyekeznek, mely életbevágó tényezőket sem a született, sem a lett, még a legmerevebb aristokraták sem odázhat­ják el, sőt ellenben mindenki hivatva van az ily kölcsönös jogokat és kötelességeket minél nagyobb mérvben terjeszteni. A mai napon városunk életé­ben egy új intézmény kíséreltetik meg beigtattatni, mely a törvényc­ikk szavai szerint a közös főispánt mint a végrehajtó hatalom képviselőjét, egyfelől az önkormányzat ellenőrzésével, másfelől pedig az ál­lam érdekei fölötti őrködéssel bízza meg. Szép jo­gok és terhes kötelességek, melyeknek eszélyes és hazafias gyakorlatától fog a siker függeni, de a főispán mai nyilatkozata remélem­ engedi, miként hatalmát az állam érdekei megvédett ürügye alatt sem az egyéni szabadság korlátozására, annál ke­vésbé pedig az önkormányzat zsibbasztására, minden tekintetbe pedig a közérdek rovására kizsákmányolni nem fogja. A törvények iránti tisztelet minden honpolgár­nak legelső kötelessége, mely azonban nem zárja ki jogát, hogy a gyakorlati tapasztalok szerént szük­ségelt változtatásokat még ezen törvénynyel is tör­vényszabta után meg ne tehesse. Hazánkban egy erős közép­osztály teremtésére rég érzett szükség van, mely ha 1848 előtt fennál­lót volna, bizonyára a lezajlott válságos időket ha­marább és könnyebben kiépülhettük volna, erre fő­leg a polgárság van ma hívatva, mely több városa­inkban az ipar, kereskedés és gazdászat terén kiváló tevékenységre, politikai, szellemi, erkölcsi és anyagi előhaladásra méltán igényt tart, csak igy felelhetvén meg a haza és nemzet benne helyezett bizalmának. Miután a főispánért poharak üríttettek, illő, hogy itt csak a vezér, hanem bajtársai a polgáro­kért is szót emeljünk, értem ezen város szabadelvű és független polgárait, kiket ha az eddig tapasztalt rendíthetlen elvszilárdság, jól felfogott kötelesség­ér­zet és testvéri egyetértés továbbra is változatlanul áthat, kétségtelen nézetünk, előbb a városok érdeké­ben óhajtott szellemi és anyagi előhaladás biztos eredményének, azon független és szabadelvű polgáro­kat értem, kik a szabadság és hazaszeretet zászló­ját mindig fenn lobogtatták, és reméllem, hogy mindenki büszkén kiáltand föl: M.­Vásárhely sza­badelvű független polgárai soká éljenek! (hoszszas éljenzés és koczczintások).“ Ma délután a főispán Sz.-Régenbe menend, s hogy ottan is a netalán tévedezőket igaz útra té­­­­ritse, bajos dolog balpárti múlttal jobbpárti éneket s zengeni. Szemtana. Vidéki élet. Torda, jul. 17. 1871. A mi meddő kisvárosi életünkben legnagyobb esemény a Fehérvári színtársulatának működése. Er­ről írok a szerkesztő urnak pár sort. Közelebbről ad- t­ták Griseldist Erdélyi jutalomjátékául. A jutalma­zandó magára nézve nem a legjobb darabot válasz­totta. Az ő hősies szép alakja s erőteljes szavallása nem pótolhatják azt, mi a „szerelmes“ szerepében a főkellék —a „melegséget­“ s midőn vezérkönyvét kimeríti, más források után lát s hogy ezeket megértse vas szorgalommal hoz­zálát a latin nyelv tanulásához s felveszi annyira, hogy a diagnosticus latinitást tökéletesen megérti. E tanulási ideje 1840-től 1848 ig tartott s Czetz An­tal ekkor már Deés flóráját begyüjtő s forrásai se­gítségével bámulatos pontossággal meghatározá. A szabadságharcz szomorú kimenetelével felhagyott a kereskedéssel a visszavonult Gántsra, hol kis birtoka volt s elhatározta, hogy ezentúl csak a füvészetnek fog élni. Itt csakhamar végére járt Gánts Flórájának s a havasok felé fordítá figyelmét. (Vége következik.) A „Jakit.“ (Term­észetkiatoriai rajt.) Jókai M­órtól. (Vége.) Hanem aztán, a­mit a régi színház órája üti a tizenkettőt, a „Jakli“ félbeszakítja a társalgást, re­­commendálja magát, s házakon, kerteken és chigno­­nokon keresztül röpül egyenesen haza, s szörnyen pörlekedik a szakácsnővel, ha még nem kész az ebéd. Különben „Jakli“ igen mértékletes egyéniség­.­­ Eszik húst, galuskát, de soha sem annyit, a­mennyit kap. Felét a kapottnak megtakarítja szűkebb időkre. Kikeres olyan szögleteket a környékben, a­hol keres­ményét bizton elrejtheti, pamlagtámlákat és függöny-­­ ránczokat. Ha vendég van a háznál, annak a zsebeit okvetetlenül ellátja félretett darab húsokkal és cark­­­­mákokkal, a vendégek aztán a rájuk bízottal galádul odá it) állnak. Egyszer megsejti a küszöbön alvó nagy newfoundlandi kutyát, a­mint éppen egy darab s sültmaradvány hováhelyezésén töprenkedik. Gondolja magában: ez olyan úr, ki ezzel a czikkel en gros ! foglalkozik, tehát bizalmat erdemér, s a mint az al­vó lábai messze el vannak nyújtva, odadugja annak as

Next