Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-09-26 / 218. szám

Y-dik évfolyam. Előitcotéai feltételek : áb­»......................... 16 frt — kr. k'Alévr* .... • o - - , Negyedévre . . • ■ * n — » Havonként ... 1 » óO , A nyilttér 4 »ear ha»áb«ott »or éra SO »orig 26 kr., 20 «orou toltil 20 k* M­egjelenU idih^d u«tj»­iuoep utÁni napokat kivív«. aterkesítősig es kiadóhivatal: linoetoratca aH» L.Kj Bépyai hé* Alatt. 218-ik szám Kolozsvár«, kedd szeptember 26 1871 * P­OLITIKAI POL&Aa n­apilap. Hirdetési dijak. Ötször has&hozott sor ki» 6 kr Bélyegei) minde­i hirdetésnél 30 kr Nívgyobb hirdetéseknél külön kedve. elényt is nyújt a kit dö-kivetel. Fiók kiadó hivatalok: Kordán: Retee&á és Harm­athnál. Deésen : Krémer Sámuel. Enyeden : Véköl János. Sumpansvártt: Csaus* testvérek. Kolozsvártt : Stein J. és Demjén­­ M.­Vásárhelyit Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 25.­­ Fővárosi levelek. LXXXVI. Pest, sept. 22. 1871. Kedves barátom! Nagyobb, vagy csak megfe-­­­lelő eseményt is a mult levelemben részleg ismerte-­­ tett bank-czikknél ma hiában keresnénk közéletünk-­­ ben. A pénzügyi­­bizottság tegnap benyújta a burkus­­k­ölcsönt illető munkálatát, s az ma osztályok elé ke­rült, ezen paus­a alatt tehát, kivált miután pártunk nézetét ezen kölcsönnek a budgetvel együttes tárgya­lására nézve már ismeritek, bátran visszatérhetünk azon nagy kérdéshez, melyet a „Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről“ ismert ismeretlen szerzője az illető lapok közelebbi számaiban tovább fejt. Szerző nem tartotta elégnek csak a czélt és irányt kimutatni, ellenkezőleg a­h­o­g­y a­n­ t is ki­mutatja azon általános elismert akadályra nézve,­ mely­­ a valuta helyreállításában fekszik.­­ Poroszország példája nyomán „a valutá­nak jegybankok közvetítésével eszköz­­lendő helyreállítását — tartja lépésnek — „azon módosításokkal, melyeket a forgalomból kivo­nandó pénzjegyek illető összegei s a porosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség megkíván. S ezen eljárás szerint a követ­kező lenne: „A sóbányai zálogjegyek helyett forgalomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi tanácsban képviselt országokat illetvén, s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi államjegyekből, azon óvások és feltételek mellett, melyek a fentebbi tízik pontban kifejtettek, egy ideig, új alakú állam­­­jegyekkeli felcserélés mellett forgalomban maradhat 150 millió forint; beváltandó tehát 162 millió va­gyis kerek számmal — minthogy 2 millió forintnyi államjegynek időközben történt megsemmisülésére le­het számítani, 160 millió forint, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek ará­nya szerint 48 millió frt, a birodalmi tanácsban kép­viselt országokra 112 millió frt esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegybank leírásának elő­nyeiben azonnali részesítése végett állittassék fel, jelentékeny de nem túlságos érez, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint működő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az osztrák nemzeti­ bank részvényesei által állíttassék fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassék el 24 évi kizárólagos szabadalom­mal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részében s jelesül a magyarországi jegybank különös tekintettel Horvát-Szlavon­országra, elégséges számú fiókokat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszer­forgalmával ruháztassék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább említendő ide­iglenes kivétellel, legalább l/3, részben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudakkal, a/3 részben rövid fo­­lyamú, teljes biztosságu leszámítolt váltókkal s meg­határozandó jellegű értékpapírokkal folyvást fedezve tartani köteleztessék ; d) az államjegyeket jegyei kényszerforgalmá­nak tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni, mig azok az állam beváltó hivatalaiban érczpénzért tényleg és rögtön beváltat- s­unk; — végre e) érczkészletének fentartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek érczpénzzeli beváltását annál biztosabban megkezdhesse öregbítése végett, s hogy egyszersmind az érczpénz biztos megtakarítá­sára a hon polgárainak a valuta helyreállításáig is mód és alkalom nyújtassék; érczpénzre szóló idegen váltókat számítolhasson le, sőt kizárólag érezpénz­­ben kezelendő letéti üzletet is folytathasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió forintnyi 50­0 államkötvénye­ket, melyeket a bank, ha üzlete megkívánja, eláru­síthat, s a­melyek összegének erejéig ugyanannyi bankjegyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények ka­matját 27­ százalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés végett évenként 8 mil­lió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végeze­­­tével a magyar korona országainak terhére eső 48 millió forintnyi államjegy, bankjegyek által helyet­tesítve, ki lesz véve a forgalomból, az állam talló­zásából 12 millió véglegesen lesz törlesztve, 36 mil­lió pedig, az államot évi 900.000 írttal terhelő ka­mat­összeggel még további törlesztésre fenmarad. Ezen törlesztés évenként 2 millióval folytattat­ván, az állam egész illető tartozása, az általa fize­tendő kamatok összegének évenként 50.000 forintal­ apadásával, további 18 év alatt véglegesen törlesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesztés korábban is befejeztes­­sék, és a törlesztés végeztével, vagy esetleg annak folyama alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban maradandó új alakú ál­lamjegyeknek is részben, vagy egészben törlesztése megkezdethessék. " Azt én igen jól tudom, hogy ezen legfonto­sabb passusokat e nevezetes vezérczikkből magad is kiollózhattad volna, sőt olvasó közönséged egy ré­sze azt egész terjedelemben is olvasni szerencsés le­end, de azon igazság­ kimutatása, hogy egy magyar jegybank létesítése nemcsak jogos, méltányos — mit eddig sem tagadott senki — hanem egyszer­smind lehető és rögtön létesíthető is, melynek kimutatására még nem vállalkoztak, oly örvendetes esemény, hogy a­kik képzeletükben már látják is a magyar bankjegyeket, meg fogják nekem e hiányos előleges ismertetést engedni. * * * : A­mi pedig engemet illet, én most tökéletes zabzászlóalj és dandár-gyakorlatokra, melyeken Jó­zsef főherczegen kívül, a kerületi parancsnokok, Hollán is néha, mint például ma gr. Andrássy is jelen vannak. itt, Váczon és környékén jelenleg Horváth ez­redes, Pongrácz alezredes dandárai feküsznek, név­­szerint a következő zászlóaljakból állók: a balassa­gyarmati, ó­gyallai, lévai, ipolysági, pesti, kardsza­­gi, egri és jászberényi zászlóaljak és a pesti, egri, jászberényi, lévai lovas századokból, nyolcz közös hadseregbeli ágyú és nyolcz honvéd szárlövegből. Ezekhez fog csatlakozni e hó 24-én a Schöne­­­feld tábornok (küzösi dandára, mely áll a 31-dik vadász-zászlóaljból, a báró Alfoldi ezred három zászlóaljából, a hg. Montenuovo dzsidás ezred ki­­lencz századából és 8 ágyúból. E nyugoti hadtest 24 én száll táborba s 26 — 27-én ütközik a gödi pusztán b. Gablencz Pestről jövő hadtestével. Fontossággal e gyakorlat azért bír, mert első eset lesz ez, hol honvédek együtt gyakorolnak a kö­zös had csapataival. Porosz, svejezi, sőt állítólag amerikai vendégek is lesznek, s maga a király, ki főhadiszállását Fóthon üti föl, szintén szemlélője lesz, a Mogyoródig (Salamon csatahelye Sz. László­val, Vid eleste 1074-ben) kiterjeszkedő hadmozdu­latoknak. Maguk a nagyobb honvédtisztek nagy elra­gadtatással beszélnek a honvédekről, de bizony hogy az még sok kívánni valót. Különösen a tiszti körök németsége és osztrák ezoptja, a szekerészet, tüzérség, műszaki csapatok hiánya, a fölszerelés egy részénk czélszerűtlensége körül még sok javítást kell eszközölni, hogy e csapatokban egy valódi magyar hadsereg erős gyökerét találhassuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a főparancsnok, József főherczeg a legjobb magyar honvéd az egész táborban, s példája talán hatni fog a minorum gen­­tiumra is. P. Szathmáry Károly. UT „Erdélyi Muzeum.“ Az argesi zárda. Román népballada .A • né * * Hl. Másnap reggel korán, Fel is ébredt Mán, S nyomba fel is méné Vessző-kerité­sre És lenézett róla A kanyargós útra. De kit vészén észre ? Ki tart­ott feléje az ő hites társa, A mező virága ! Közeledik egyre, Hozván a kezébe' Bort, hogy igyék férje, — Párolog az étke! A­mint ő meglátta, Szivét a kin szállta, Le is hullott térdre, És ekép beszéle: — Isten a nagy égbe Esőt küldi a földre, Hogy a patak folyjon, A viz úgy omoljon, Jöjjenek a vizek, etet állítsák meg, Állítsák meg útba, Hogy térhessen vissza. Isten meghallgatta A szép imát s nyomba Felhőket hoz össze, Sötét lesz, mint estve, a 7. eső megeredt, És nagy eső esett a patakok folytak, A vizek omoltak. A viz bár mint áradt, A nő meg nem állott, Hanem csak jő egyre, Egyre közeledve. És Mán a mint látta, Köny folyt orczájára Térdre hullott újra Ekép imádkozva, harczi zaj között élek. Reggel már 4—5 órakor harsog a riadó, pe­reg a dob s a honvédzászlóaljak sorakoznak a szá­— Hozz Istenem szelet, Hadd fújja a földet, Hogy fenyőt letörjön, Tölgyfa meggörbüljön, Havas leszakadjon, Ember, hogy megálljon, Állítsa őt útba, Hogy térhessen vissza. Isten meghallgatta, A szép imát s nyomba A földre eresztett Kemény, hideg szelet, A fenyőt letörte, Halomra döntötte, A havas leszakadt, A nő meg nem állott, Hanem csak jött egyre, Egyre közeledve, És elért a férjhez, Istenem kegyelmezz. . . . IV. A sok mesterember, Mind kömives ember, Őt a mint meglátta, őket öröm szállta; De Mont­kin gyötörte, Nejét megölelte, Ölébe felvette, Derekára tette, S feltette a falra, Mondá tréfálkozva: — Megállj édes lelkem, Ne félj senkitől sem, Az egész csak tréfa, Berakunk a falba. Anna hitt a szónak, Ajkai mosolygtak; De Mán csak sóhajtott És hozzá is fogott­ a fal felrakáshoz. . . . Be is telt az álom! A fal már nőtt egyre, Már-már körülvette, Fehér lába sarkát, Fehér bokacsontját. Szegény asszony erre Nevetni nincs kedve. . . . Hanem egyre mondja: — Manoli, Manoli, Nagy mester Manoli! Prága, sept. 23. Clam-Martinitz a cseh ál­lamjogi bizottságban bécsi útjáról tett jelentést, s a felirati javaslaton némi módosításokat tenni javasolt, melyek el is fogadtattak. Feudális pártvezérek eré­lyesen működnek Beust megbuktatásán; a fondorla­tok czélja egyelőre, hogy Beust valamelyik követségi állomásra távolíttassék el. Berlin, szept. 23. A „Kreuz-Ztg.“ szerint Ar­nim porosz meghatalmazott erélyesen felszólalt a franczia kormánynál a németek ellen Lyonban újabban elkövetett kihágások miatt. Darmstadt, szept. 23. Tegnap ratifikáltatott a Poroszországgal kötött katonai egyezmény. Offenbach, szept. 23. Számos gyáros útra kelt a különböző nagyobb városokba, hogy agitál­jon egy nemzetközi gyáros-kongressus összeülésének érdekében. Havre, szept. 23 Az Új-Yorkból megérkező Ne tréfálkozz’ férjem, Magam nem jól érzem ! Manoli, Manoli, Nagymester Manoli! A fal szerít engem, Már fáj is a testem, De Mán nem szól, — hallgat, Csak rakja a falat, A fal már nő egyre Emelkedik rendre, A lába sarkáig, A boka­ csontjáig Vékony oldal­csontig, A fehér emlőkig. . . . S jaj a szegény asszony, Foly a köny az arczon, Csak ezeket mondja: — Manoli, Manoli! Nagy mester Manoli! Szőrit a fal engem, Szorul tőle keblem! Gyermekemet nyomja! A férj sírva fakad De rakja a falat, A fal már nő egyre, Emelkedik rendre Az oldal csontjáig. A fehér emlékig Egész ajakáig Szemevilágáig! Az asszonyt, jaj neki! Már nem látja senki! A falból ezt mondja: — Manoli, Manoli! Nagy mester Manoli, Szorít a fal engem. Meg is halok lelkem! .... V. Az Arges vizén le, Ott a szép parton le, Negru vajda megyen, Hogy imát rebegjen, Ama szép klastromba,­­Amott áll a zárda, Melynek nincsen párja. E­s mint ránézett Nagy örömet érzett, És imigyen szólott: — Ti hires mesterek, Kőmives emberek, Táviratok a külföldről. „Lafayette“ postagőzös az itteni kikötőben rakomá­nyával együtt megégett. Róma, szept. 23. A jezsuiták rá igyekeznek bírni a pápát, hogy az olasz parlament összeülése előtt Rómát hagyja el, a pápa azonban határozottan vona­kodik az elutazástól. Brüssel, szept. 13. A közelebbi munkás­moz­galmat az Internazionale támasztotta. A kormány min­den foglalatosság nélkül élő vagy politikailag gyanús idegent kiutasítani szándékozik. A lótenyésztési államd­ij kiosztása Kolozs­várit 1871 sept. 23-án. A kormány által az erdélyrészi lótenyésztés ju­talmazására ez évben kitűzött államdíj kiosztására egyik helyül Kolozsvár városa is kijelölve lévén, a mai napon megtartott kiállítás folytán a jutalomdi­jak következőleg osztattak ki: I. Kis­csikóért. Az I. oszt. dijat (12 db arany) nyerte Moha Károly, M.­Kálmánból. A II. oszt. dijat (10 db arany nyerte Tóth Ábel Kis-Jenőből. A III. oszt. dijat (8 db arany) nyerte Ébner Sándor M.-N.-Csánból. A IV. oszt. dijat (6 db arany) nyerte Szalontai János Al-Teőkből. az V. oszt. dijat (5 db arany) nyerte Gyarmathy Sándor Borsáról. Ezüst­érmet nyertek: Nagy Imre és Király Róbert. II. 3 éves csikóért. Az első oszt dijat (10 db arany) nyerte Király Róbert M.-N.-Csánból. A II. oszt. dijat (8 db arany) nyerte Mohay Károly, M.-Kálmánból. A III. oszt. dijat (6 db arany) nyerte Leményi János, Nagy­itódról. A bizottmány a jutalomkiosztásoknál nemcsak arra figyelt, hogy a pályázók közül érdemdíjban a legméltóbbak részesíttessenek, hanem azt is szem előtt tartotta, hogy átalában jutalmat csakis olyanok nyerjenek, kik erre a felmutatott lótenyésztési buz­galom által valóban érdemesek is, s így habár a ki­osztott jutalmak méltó kézbe jutottak is, mindazon­által ezen kiállítás eredménye épen nem mondható kedvezőnek, mert a szükséges verseny, mi­­ly juta­lomkiosztásoknál a főczél, merőben hiányzott, miután kis csikós anyakancza összesen 11 és 3 éves tenyész­­képességet ígérő kanczacsikó pedig csak 4 állítta­tott ki. A lótenyésztés terén tanúsított ezen feltűnő ér­­dekeletlenség oka — nézetünk szerint — egyfelől azon hiányos, a czélnak meg nem felelő intézkedésben ke­resendő, hogy a kiállítások évenként különböző he­lyeken és különböző időkben rendeztetvén, s e mel­lett kellő nyilvánossággal ki nem hirdettetvén, az il­lető tenyésztő gazdák nem szerezhetnek maguknak kellő tudomást, vagy pedig a kihirdetés oly későn történik, hogy a kitűzött napra el nem érkezhetnek. Mindezen hiányokon segítve lenne, ha az erdélyi részre vonatkozólag, a jutalomkiosztásra vagy 10—12 központi hely állandóul jelöltetvén ki, e mellett a kiállítások évenként ugyanegy meghatározott napon rendeztetnének, s a lehetőségig országos vásárokkal Mondjátok meg tisztán, Lélekre gondolván, Van-e tudománytok, Épitni tudnátok, Egy más zárdát nekem, Hogy legyen emlékem! Fényesebbet ennél, Sokkal szebbet ennél! És a kilencz mester, Mind kőmives ember, A zárda tetején, A járda fedelén Mind egymásra nézve Mosolyogtak rajta, így feleltek arra: — Mi hires mesterek, Kőmives emberek, Nincs e földön párunk, Csak egyedül állunk, — Mi bár­mikor tudnánk Épitni ily zárdát, Ennél sokkal szebbet, Sokkal fényesebbet! — Az ur figyel erre, Gondolkodik egyre, S aztán parancsolta, Hogy szedjék le nyomba, A nagy lajtorjákat, A nagy állás­ fákat. . . . Hogy a nagy mesterek, Kömives emberek, Ottan maradjanak, Ottan pusztuljanak, A zárda fedelén, A zárda tetején. De a nagy mesterek, Szárnyat készítettek, Könnyű a szárny röpte, Zsendelyből készítve. . . • Kiterjesztik gyorsan, S elrepülnek onnan............ De a földre esnek, Százba megy a testek. És szegény Manoli, A­mint megpróbálta, h hogy keljen már szárnyra, íme egy hangot hall, Mintha szólna a fal, — Siró fojtott hangot, Egy oly kedves hangot, Mely a falból nyögve,

Next