Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-09-26 / 218. szám
Y-dik évfolyam. Előitcotéai feltételek : áb»......................... 16 frt — kr. k'Alévr* .... • o - - , Negyedévre . . • ■ * n — » Havonként ... 1 » óO , A nyilttér 4 »ear ha»áb«ott »or éra SO »orig 26 kr., 20 «orou toltil 20 k* MegjelenU idih^d u«tj»iuoep utÁni napokat kivív«. aterkesítősig es kiadóhivatal: linoetoratca aH» L.Kj Bépyai hé* Alatt. 218-ik szám Kolozsvár«, kedd szeptember 26 1871 * POLITIKAI POL&Aa napilap. Hirdetési dijak. Ötször has&hozott sor ki» 6 kr Bélyegei) mindei hirdetésnél 30 kr Nívgyobb hirdetéseknél külön kedve. elényt is nyújt a kit dö-kivetel. Fiók kiadó hivatalok: Kordán: Retee&á és Harmathnál. Deésen : Krémer Sámuel. Enyeden : Véköl János. Sumpansvártt: Csaus* testvérek. Kolozsvártt : Stein J. és Demjén M.Vásárhelyit Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 25. Fővárosi levelek. LXXXVI. Pest, sept. 22. 1871. Kedves barátom! Nagyobb, vagy csak megfe-lelő eseményt is a mult levelemben részleg ismerte- tett bank-czikknél ma hiában keresnénk közéletünk- ben. A pénzügyibizottság tegnap benyújta a burkuskölcsönt illető munkálatát, s az ma osztályok elé került, ezen pausa alatt tehát, kivált miután pártunk nézetét ezen kölcsönnek a budgetvel együttes tárgyalására nézve már ismeritek, bátran visszatérhetünk azon nagy kérdéshez, melyet a „Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről“ ismert ismeretlen szerzője az illető lapok közelebbi számaiban tovább fejt. Szerző nem tartotta elégnek csak a czélt és irányt kimutatni, ellenkezőleg ahogy an t is kimutatja azon általános elismert akadályra nézve, mely a valuta helyreállításában fekszik. Poroszország példája nyomán „a valutának jegybankok közvetítésével eszközlendő helyreállítását — tartja lépésnek — „azon módosításokkal, melyeket a forgalomból kivonandó pénzjegyek illető összegei s a porosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség megkíván. S ezen eljárás szerint a következő lenne: „A sóbányai zálogjegyek helyett forgalomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi tanácsban képviselt országokat illetvén, s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi államjegyekből, azon óvások és feltételek mellett, melyek a fentebbi tízik pontban kifejtettek, egy ideig, új alakú államjegyekkeli felcserélés mellett forgalomban maradhat 150 millió forint; beváltandó tehát 162 millió vagyis kerek számmal — minthogy 2 millió forintnyi államjegynek időközben történt megsemmisülésére lehet számítani, 160 millió forint, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek aránya szerint 48 millió frt, a birodalmi tanácsban képviselt országokra 112 millió frt esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegybank leírásának előnyeiben azonnali részesítése végett állittassék fel, jelentékeny de nem túlságos érez, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint működő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az osztrák nemzeti bank részvényesei által állíttassék fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassék el 24 évi kizárólagos szabadalommal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részében s jelesül a magyarországi jegybank különös tekintettel Horvát-Szlavonországra, elégséges számú fiókokat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszerforgalmával ruháztassék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább említendő ideiglenes kivétellel, legalább l/3, részben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudakkal, a/3 részben rövid folyamú, teljes biztosságu leszámítolt váltókkal s meghatározandó jellegű értékpapírokkal folyvást fedezve tartani köteleztessék ; d) az államjegyeket jegyei kényszerforgalmának tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni, mig azok az állam beváltó hivatalaiban érczpénzért tényleg és rögtön beváltat- sunk; — végre e) érczkészletének fentartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek érczpénzzeli beváltását annál biztosabban megkezdhesse öregbítése végett, s hogy egyszersmind az érczpénz biztos megtakarítására a hon polgárainak a valuta helyreállításáig is mód és alkalom nyújtassék; érczpénzre szóló idegen váltókat számítolhasson le, sőt kizárólag érezpénzben kezelendő letéti üzletet is folytathasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió forintnyi 500 államkötvényeket, melyeket a bank, ha üzlete megkívánja, elárusíthat, s amelyek összegének erejéig ugyanannyi bankjegyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények kamatját 27 százalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés végett évenként 8 millió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végezetével a magyar korona országainak terhére eső 48 millió forintnyi államjegy, bankjegyek által helyettesítve, ki lesz véve a forgalomból, az állam tallózásából 12 millió véglegesen lesz törlesztve, 36 millió pedig, az államot évi 900.000 írttal terhelő kamatösszeggel még további törlesztésre fenmarad. Ezen törlesztés évenként 2 millióval folytattatván, az állam egész illető tartozása, az általa fizetendő kamatok összegének évenként 50.000 forintal apadásával, további 18 év alatt véglegesen törlesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesztés korábban is befejeztessék, és a törlesztés végeztével, vagy esetleg annak folyama alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban maradandó új alakú államjegyeknek is részben, vagy egészben törlesztése megkezdethessék. " Azt én igen jól tudom, hogy ezen legfontosabb passusokat e nevezetes vezérczikkből magad is kiollózhattad volna, sőt olvasó közönséged egy része azt egész terjedelemben is olvasni szerencsés leend, de azon igazság kimutatása, hogy egy magyar jegybank létesítése nemcsak jogos, méltányos — mit eddig sem tagadott senki — hanem egyszersmind lehető és rögtön létesíthető is, melynek kimutatására még nem vállalkoztak, oly örvendetes esemény, hogy akik képzeletükben már látják is a magyar bankjegyeket, meg fogják nekem e hiányos előleges ismertetést engedni. * * * : Ami pedig engemet illet, én most tökéletes zabzászlóalj és dandár-gyakorlatokra, melyeken József főherczegen kívül, a kerületi parancsnokok, Hollán is néha, mint például ma gr. Andrássy is jelen vannak. itt, Váczon és környékén jelenleg Horváth ezredes, Pongrácz alezredes dandárai feküsznek, névszerint a következő zászlóaljakból állók: a balassagyarmati, ógyallai, lévai, ipolysági, pesti, kardszagi, egri és jászberényi zászlóaljak és a pesti, egri, jászberényi, lévai lovas századokból, nyolcz közös hadseregbeli ágyú és nyolcz honvéd szárlövegből. Ezekhez fog csatlakozni e hó 24-én a Schönefeld tábornok (küzösi dandára, mely áll a 31-dik vadász-zászlóaljból, a báró Alfoldi ezred három zászlóaljából, a hg. Montenuovo dzsidás ezred kilencz századából és 8 ágyúból. E nyugoti hadtest 24 én száll táborba s 26 — 27-én ütközik a gödi pusztán b. Gablencz Pestről jövő hadtestével. Fontossággal e gyakorlat azért bír, mert első eset lesz ez, hol honvédek együtt gyakorolnak a közös had csapataival. Porosz, svejezi, sőt állítólag amerikai vendégek is lesznek, s maga a király, ki főhadiszállását Fóthon üti föl, szintén szemlélője lesz, a Mogyoródig (Salamon csatahelye Sz. Lászlóval, Vid eleste 1074-ben) kiterjeszkedő hadmozdulatoknak. Maguk a nagyobb honvédtisztek nagy elragadtatással beszélnek a honvédekről, de bizony hogy az még sok kívánni valót. Különösen a tiszti körök németsége és osztrák ezoptja, a szekerészet, tüzérség, műszaki csapatok hiánya, a fölszerelés egy részénk czélszerűtlensége körül még sok javítást kell eszközölni, hogy e csapatokban egy valódi magyar hadsereg erős gyökerét találhassuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a főparancsnok, József főherczeg a legjobb magyar honvéd az egész táborban, s példája talán hatni fog a minorum gentiumra is. P. Szathmáry Károly. UT „Erdélyi Muzeum.“ Az argesi zárda. Román népballada .A • né * * Hl. Másnap reggel korán, Fel is ébredt Mán, S nyomba fel is méné Vessző-keritésre És lenézett róla A kanyargós útra. De kit vészén észre ? Ki tartott feléje az ő hites társa, A mező virága ! Közeledik egyre, Hozván a kezébe' Bort, hogy igyék férje, — Párolog az étke! Amint ő meglátta, Szivét a kin szállta, Le is hullott térdre, És ekép beszéle: — Isten a nagy égbe Esőt küldi a földre, Hogy a patak folyjon, A viz úgy omoljon, Jöjjenek a vizek, etet állítsák meg, Állítsák meg útba, Hogy térhessen vissza. Isten meghallgatta A szép imát s nyomba Felhőket hoz össze, Sötét lesz, mint estve, a 7. eső megeredt, És nagy eső esett a patakok folytak, A vizek omoltak. A viz bár mint áradt, A nő meg nem állott, Hanem csak jő egyre, Egyre közeledve. És Mán a mint látta, Köny folyt orczájára Térdre hullott újra Ekép imádkozva, harczi zaj között élek. Reggel már 4—5 órakor harsog a riadó, pereg a dob s a honvédzászlóaljak sorakoznak a szá— Hozz Istenem szelet, Hadd fújja a földet, Hogy fenyőt letörjön, Tölgyfa meggörbüljön, Havas leszakadjon, Ember, hogy megálljon, Állítsa őt útba, Hogy térhessen vissza. Isten meghallgatta, A szép imát s nyomba A földre eresztett Kemény, hideg szelet, A fenyőt letörte, Halomra döntötte, A havas leszakadt, A nő meg nem állott, Hanem csak jött egyre, Egyre közeledve, És elért a férjhez, Istenem kegyelmezz. . . . IV. A sok mesterember, Mind kömives ember, Őt a mint meglátta, őket öröm szállta; De Montkin gyötörte, Nejét megölelte, Ölébe felvette, Derekára tette, S feltette a falra, Mondá tréfálkozva: — Megállj édes lelkem, Ne félj senkitől sem, Az egész csak tréfa, Berakunk a falba. Anna hitt a szónak, Ajkai mosolygtak; De Mán csak sóhajtott És hozzá is fogott a fal felrakáshoz. . . . Be is telt az álom! A fal már nőtt egyre, Már-már körülvette, Fehér lába sarkát, Fehér bokacsontját. Szegény asszony erre Nevetni nincs kedve. . . . Hanem egyre mondja: — Manoli, Manoli, Nagy mester Manoli! Prága, sept. 23. Clam-Martinitz a cseh államjogi bizottságban bécsi útjáról tett jelentést, s a felirati javaslaton némi módosításokat tenni javasolt, melyek el is fogadtattak. Feudális pártvezérek erélyesen működnek Beust megbuktatásán; a fondorlatok czélja egyelőre, hogy Beust valamelyik követségi állomásra távolíttassék el. Berlin, szept. 23. A „Kreuz-Ztg.“ szerint Arnim porosz meghatalmazott erélyesen felszólalt a franczia kormánynál a németek ellen Lyonban újabban elkövetett kihágások miatt. Darmstadt, szept. 23. Tegnap ratifikáltatott a Poroszországgal kötött katonai egyezmény. Offenbach, szept. 23. Számos gyáros útra kelt a különböző nagyobb városokba, hogy agitáljon egy nemzetközi gyáros-kongressus összeülésének érdekében. Havre, szept. 23 Az Új-Yorkból megérkező Ne tréfálkozz’ férjem, Magam nem jól érzem ! Manoli, Manoli, Nagymester Manoli! A fal szerít engem, Már fáj is a testem, De Mán nem szól, — hallgat, Csak rakja a falat, A fal már nő egyre Emelkedik rendre, A lába sarkáig, A boka csontjáig Vékony oldalcsontig, A fehér emlőkig. . . . S jaj a szegény asszony, Foly a köny az arczon, Csak ezeket mondja: — Manoli, Manoli! Nagy mester Manoli! Szőrit a fal engem, Szorul tőle keblem! Gyermekemet nyomja! A férj sírva fakad De rakja a falat, A fal már nő egyre, Emelkedik rendre Az oldal csontjáig. A fehér emlékig Egész ajakáig Szemevilágáig! Az asszonyt, jaj neki! Már nem látja senki! A falból ezt mondja: — Manoli, Manoli! Nagy mester Manoli, Szorít a fal engem. Meg is halok lelkem! .... V. Az Arges vizén le, Ott a szép parton le, Negru vajda megyen, Hogy imát rebegjen, Ama szép klastromba,Amott áll a zárda, Melynek nincsen párja. Es mint ránézett Nagy örömet érzett, És imigyen szólott: — Ti hires mesterek, Kőmives emberek, Táviratok a külföldről. „Lafayette“ postagőzös az itteni kikötőben rakományával együtt megégett. Róma, szept. 23. A jezsuiták rá igyekeznek bírni a pápát, hogy az olasz parlament összeülése előtt Rómát hagyja el, a pápa azonban határozottan vonakodik az elutazástól. Brüssel, szept. 13. A közelebbi munkásmozgalmat az Internazionale támasztotta. A kormány minden foglalatosság nélkül élő vagy politikailag gyanús idegent kiutasítani szándékozik. A lótenyésztési államdij kiosztása Kolozsvárit 1871 sept. 23-án. A kormány által az erdélyrészi lótenyésztés jutalmazására ez évben kitűzött államdíj kiosztására egyik helyül Kolozsvár városa is kijelölve lévén, a mai napon megtartott kiállítás folytán a jutalomdijak következőleg osztattak ki: I. Kiscsikóért. Az I. oszt. dijat (12 db arany) nyerte Moha Károly, M.Kálmánból. A II. oszt. dijat (10 db arany nyerte Tóth Ábel Kis-Jenőből. A III. oszt. dijat (8 db arany) nyerte Ébner Sándor M.-N.-Csánból. A IV. oszt. dijat (6 db arany) nyerte Szalontai János Al-Teőkből. az V. oszt. dijat (5 db arany) nyerte Gyarmathy Sándor Borsáról. Ezüstérmet nyertek: Nagy Imre és Király Róbert. II. 3 éves csikóért. Az első oszt dijat (10 db arany) nyerte Király Róbert M.-N.-Csánból. A II. oszt. dijat (8 db arany) nyerte Mohay Károly, M.-Kálmánból. A III. oszt. dijat (6 db arany) nyerte Leményi János, Nagyitódról. A bizottmány a jutalomkiosztásoknál nemcsak arra figyelt, hogy a pályázók közül érdemdíjban a legméltóbbak részesíttessenek, hanem azt is szem előtt tartotta, hogy átalában jutalmat csakis olyanok nyerjenek, kik erre a felmutatott lótenyésztési buzgalom által valóban érdemesek is, s így habár a kiosztott jutalmak méltó kézbe jutottak is, mindazonáltal ezen kiállítás eredménye épen nem mondható kedvezőnek, mert a szükséges verseny, mily jutalomkiosztásoknál a főczél, merőben hiányzott, miután kis csikós anyakancza összesen 11 és 3 éves tenyészképességet ígérő kanczacsikó pedig csak 4 állíttatott ki. A lótenyésztés terén tanúsított ezen feltűnő érdekeletlenség oka — nézetünk szerint — egyfelől azon hiányos, a czélnak meg nem felelő intézkedésben keresendő, hogy a kiállítások évenként különböző helyeken és különböző időkben rendeztetvén, s e mellett kellő nyilvánossággal ki nem hirdettetvén, az illető tenyésztő gazdák nem szerezhetnek maguknak kellő tudomást, vagy pedig a kihirdetés oly későn történik, hogy a kitűzött napra el nem érkezhetnek. Mindezen hiányokon segítve lenne, ha az erdélyi részre vonatkozólag, a jutalomkiosztásra vagy 10—12 központi hely állandóul jelöltetvén ki, e mellett a kiállítások évenként ugyanegy meghatározott napon rendeztetnének, s a lehetőségig országos vásárokkal Mondjátok meg tisztán, Lélekre gondolván, Van-e tudománytok, Épitni tudnátok, Egy más zárdát nekem, Hogy legyen emlékem! Fényesebbet ennél, Sokkal szebbet ennél! És a kilencz mester, Mind kőmives ember, A zárda tetején, A járda fedelén Mind egymásra nézve Mosolyogtak rajta, így feleltek arra: — Mi hires mesterek, Kőmives emberek, Nincs e földön párunk, Csak egyedül állunk, — Mi bármikor tudnánk Épitni ily zárdát, Ennél sokkal szebbet, Sokkal fényesebbet! — Az ur figyel erre, Gondolkodik egyre, S aztán parancsolta, Hogy szedjék le nyomba, A nagy lajtorjákat, A nagy állás fákat. . . . Hogy a nagy mesterek, Kömives emberek, Ottan maradjanak, Ottan pusztuljanak, A zárda fedelén, A zárda tetején. De a nagy mesterek, Szárnyat készítettek, Könnyű a szárny röpte, Zsendelyből készítve. . . • Kiterjesztik gyorsan, S elrepülnek onnan............ De a földre esnek, Százba megy a testek. És szegény Manoli, Amint megpróbálta, h hogy keljen már szárnyra, íme egy hangot hall, Mintha szólna a fal, — Siró fojtott hangot, Egy oly kedves hangot, Mely a falból nyögve,