Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-22 / 241. szám
„Magyar Polgar” előfizetési feltételei. Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra Hirdetéseket a legjutányosb Áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. 16 frt. 8 frt — kr. 4 frt — kr. 1 frt 50 kr. ROKOZSVÁR, OCTOBIIK 21. A királyi ügyészek. Torda, 1871. október 19. A „Budapesti Közlöny“ mai nvő-ik száma meghozta az első folyamodású királyi törvényszékekhez kinevezett ügyészek neveit; lejátszatos tehát ezzel a „kinevezési comoedia“ második felvonása is. Egy futó pillantást vetve, az előttem fekvő névsorára a kinevezetteknek, és visszagondolva azon „bonyodalmakra," melyek ezen kinevezési adtust megelőzték, megvallom, csakugyan meglepő eredmény !.. s a comoedia szerzőjének szűk és a színpad titkainak alapos ismeretéről tanúskodik, hogy már a második felvonás ilyen ügyes csattanással végződött. Ha nem lenne országszerte eléggé ismeretes, az igazságügyminiszer előszobája s kihallgatási termében lefolyni szokott, s biztosan remélhetőleg még lefolyandó „bucsujárás“, hát a nagylelkű protectorok egymást megelőzni igyekvő buzgalmakban, a különben sik csendben levő szerény terem valódi börzévé válik, hol nem ritkán egyes árulónakne tessék megijedni, nem hazaárulóról szóló ki avult, hasztalan portékáit sikerül magas árban eladni, a mennyiben a kinevezést megigértetik, s legfelsőbb helyen szentesítve alá is iratik — mondom, ezen körülmények eléggé ismeretesek, s fájdalom elég hű képét adják azon szomorú jelenségnek, hogy mennyire szoktak megtartatni a papírra tett rendeletek és elvek a valóságban, hozzá lehettünk már régóta szokva a kormány által elkövettetni szokott bármily rendetlenségekhez, s így mostan sem lephetett volna meg. Éppen egy ily rendetlenséget találtam elkövetve az igazságügyi miniszter úr által, a mai napon megjelent ügyészek kinevezésénél is, de mielőtt arra térnék, előlegesen kötelmemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy teljes elismerés illeti Bittó igazságügyminisztert, azon szerencsés választásért, midőn Sebestyén Mihályt, Szilágyi Miklóst és Lénárt Imrét a kinevezettek közt láthatni, mert mind a három egyén, mind jellemére, mind qualificatiójára nézve, az azon hivatalra szükséges kellékeknek annyira megfelelnek, hogy semmi kívánni való fenn nem marad, s nem lehet kétség benne, hogy ha a többi kinevezettek is a mértéket épp oly jól megütik (mit hinni szeretnék) akkor az állam érdeke a büntető igazságszolgáltatás terén, a legjobb örök kezeibe van letéve, de daczára e feletti önzetlen örör terünik, nem mulaszthatom el a kérlelhetlen igazság szempontjából, s az alábbiakat megjegyezni, ami által úgy hiszem, hogy a czikkem elején jelzett s kimutatni megkísérlendő szabálytalanság is napfényre fog derülni. Bittó miniszter úr az előbíróságot szervezési nagy munkáját, pályázat útjáni kinevezés által akarja végrehajtani; ily pályázati felhívást hirdetett ki az ügyészek kinevezhetése végett épp úgy mint előbb az elnökök és utóbb a bírák és ma a kezelő személyzet kinevezésére sőt pályázási felhívásaiban határozottan megszabja ,hogy minden betöltendő állomásra külön-külön pályázati kérus kívántatik,“ ez eddig mind rendjén van, de megtörtént az, hogy daczára ezen kimondott rendeletnek, kineveztetett oly egyén, ki a végett nem is pályázott; ez pedig teljességgel nincs a rendjén; bizonyítja ennek megtörténtét a Lénárt Imre kinevezése, ki határozott tudatom, s éppen általa tett nyílt beismerés szerint ügyészségre nem is pályázott. Félreértések és alaptalan gyanúsítások kikerülése végett mindenesetre meg kívánom jegyezni, hogy ezen felszólalás, legkevésbbé a Lénárt Imre személye iránti kifogásból történik, ki mély tiszteletemnek tárgya minden tekintetben, s kinek hosszas csaknem 20 évi, szorgalomképesség s becsülettel párosult szolgálattal eltöltött múltja a jövőért teljes biztosíték, s elismert érdemei kétség alá sem jöhetnek, — hanem csakis azon bekövetkezhető analóg esetek kikerülése végett, melyek a birák kinevezésénél is könnyen megtörténhetnek, s mert ha megtörtént az ügyészek kinevezésénél, ki garántáoz, hogy nem történhetik meg ottan is ;és várjon ha sikerült ugyan most a Lenárt személyével, a hasznos csere sikerülni fog-e, úgy más egyéniségekkel ? mert ezek az ily féle körülményekből önként fölmerülnek azon kérdések, lehet-e hinni és bízni a pályázati felhívás szavaiban? elégetik-e akkor azon kitűzött czél, hogy a képesség, jellem és szorgalom tekintetbevételével, egy erős és korunk színvonalán álló bírói kar alakíttassák, mely a pontos és jó igazságszolgáltatás főbiztosítékát képezze?., megfelelnek-e a már különben is oly régóta szervezendő bíróságok azon alapos várakozásnak, melyet — tekintetbe véve az oly nagy anyagi áldozatot és a rendelkezés alatti erőket, — az ország jogosan vár?., méltó tér lesz-e igy egy birói állomás, egy önérzetes és tehetséges bírónak? ki teljes odaadással, egy életén keresztül kínosan szerzett tapasztalat és ismereteket visz cserébe az államnak, ha tudja azt, hogy az állomás, melyet tán elnyert, nem a saját személyes érdemei és képessége elismerésének, hanem egyes befolyásos, nagy nevű egyén, személyes érdekének köszönheti!.. . mindezen s akárhány ilyen kérdésekre határozottan „nemmel“ lehet felelni. Üres látszattá válik azon esetben a pályázat eszméje és feladata, s csak szemfényvesztő álarcz, mely megett korunkban a különben is túlságosan lábrakapott protectió akadály nélkül űzheti mérges, veszélyes játékát, mi a mellett hogy a kormány intézkedéseiben vetett különben is megingott bizalmat végképp megingatja, terem az országnak oly gyümölcsöket, melyeknek keserűsége nem sokkal lesz édesebb az 1897-iki kegyezkedés már is ízlelhető gyümölcseinél. Éppen ezért megkívánandó az igazságügyminiszter úrtól, hogy csak azok közül terjeszszen fel kinevezés végett legfelsőbb aláírásra, akik pályáztak, megkívánandó, hogy egy ilyen, az államra nétt felette fontos intézmény szervezésénél, a pályázatok lelkiismeretes pontossággal megvizsgáltassanak, s azok alapján, minden más személyes érdek mellőzésével, csak a legalkalmasabbak neveztessenek ki, mert csak azon esetben sikerülene a miniszter annak kitűzött czéljait elérni, s csak azon esetben számíthat különben is fáradságos munkája után az ország forró köszönetére. Ennyit láttam mindenesetre czélszerűűek, az ügyészek kinevezése kapcsán, a jövendőbeni visszaélések kikerülése végett röviden elmondani, s nemcsak kói viszketeg vezetett arra, hanem csak azon hit, hátha tán hiányt fedezve fel, azt jövőn elkerülhetlenné teszem, s ha mégis ezen hitem, netán a kegyes óhajtások közt fog elveszni, legyenek a következményekért felelősök azok, kik az ellen tettek. Remélem, rövid időn, a t. Szerkesztő ur szívességéből ismét igénybe veszem lapja hasábjait. Elemér. Uj „Erdélyi illiuzeum.“ A román népköltészetről. i. (M.) Mult czikkünkben a „frandia verde“ kifejezés sajátságos voltáról emlékezve meg, szükségesnek tartom a román népköltészetben oly gyakran előforduló nagyitó képeket ("hyperbolák) is megemlíteni. A román ember nagyon szereti az ily nagyitó képeket használni, ami élénk képzelméről tesz tanúságot. — „A román mesék, legendák és balladákban — így ír Alexandria számtalan költői eszmék és elragadó képekkel találkozunk, milyen a rozsdásodó gyűrű és a kindó aranya, mely elolvad valamely ember halála első estvéjén. A mesékben előforduló csodadolgok mellett, miljenek a kristály paloták aczél-hegyekre épitve, a felhőkig magasabb tölgyfák, melyeknek tetején tündérek fészke azon vad állatok, melyek éjjente kijönnek a tenger mélyéből, hogy az erdők tisztásain legeljenek; csodamadarak, melyek hirt hoznak a másvilágról; kétfejű sasok — pajuk — melyeknek fészke a föld közepén van; sárkányok, melyek királylányokat ragadnak el; nagy kígyók, melyek elterülve hevernek a drága kövekből készített ágyakon; vas fű, melynek segítségével a várak és kastélyok zárai kinyit-hatók; a kigyó-fű, mely holtakat elevenít fel és sebeket gyógyít; ezüst hidak, arany tölgyekkel, melyeken rubin almák teremnek és énekelnek brilliant madarak stb. stb. találunk még arany almákat is, melyeket földre dobva, királyi palotákká válnak; ezüst orsókat, melyek maguktól fonnak: szent szereda (Miercure) parittya kövét, szent csütörtök (Gioi) kása-seprűjét és szent péntek (Vineri) tölgyfáját, melyeknek mindhárma az ifjú Fetti frumusnak adatott, hogy védelmül szolgáljanak abban az esetben, ha az óriások által utóléreznek. A parittya kő, az óriások útjában, egekig nyúló kőszikla lesz; a kása seprű sürü erdővé lesz, melyen keresztül még a szellő se jöhet; a tölgyfa tengerré válik, mely széles, mint a föld felülete, az óriásokra nézve nem marad egyéb hátra, minthogy a magas kősziklát leőröljék, az erdőket levágják, a vizeket kiszivattyúzzák, hogy utólérhessék az ifjú „Fetii frumos“ -t.“ A román népköltészetben az ifjú hős szép és rejtélyes ifjakat „Faunas“ képviseli, e név, mely különben pávát jelent, több román népdal és balladában fordul elő, az ifjúságot, vitézséget és szépséget képviselvén. — „Romániában — mondja Alexauri — hol lépten nyomon találkozunk római nyomokkal, nem lenne csoda, La Pán isten neve megőriztetett volna, s ezen elnevezés később Patinásra változott volna, valamint megőriztetett a pogány világ isteneinek nevei is, mint Joe, Mercur, Venere — Venus —, a melyek ilyen alakban fordulnak elő szent Jive, szent Mercure, szent Vinere. — Következőleg hinni lehet, hogy az egyes népkölteményekben előforduló Faunas, Pán isten elnevezéstől ered.“ — Alexandri ezen magyarázatában sok valószínűség van, mert a román a Paunást rendesen az erdő szépségének mondja, s az tudva van, hogy Pán az erdő istensége volt. A név hasonlatossága s annak használás mént Alexandri magyarázatának helyessége mellett bizonyságot. A női szépség és ártatlanság képviselőjeként, a román népköltészetben, Ilisa Costuzánál fordulő. Nem lesz érdektelen a sokszor említett Alexandri László ezen eszményképre vonatkozó megjegyzéseit ideigtatnom, melyeknek elősorolása fel fog menteni a további magyarázattól. „Iliána Costuzána — mondja Alexandri — a roma genius legköltőibb alakja; ez személyesíti az ifjúságot, szépséget, szűzi ártatlanságot, angyali lelkületet, szóval az emberi tökély, egy gyenge és elragadó leányka képében. Sok mese van a román nép között, melyben Iliána Cosiuzánának a legszebb szerep jutott. — Ama régi énekek, melyekben ez előfordul, fantasticus voltukról feltűnőek, lliána Cosiuzáná arany hajjal tündököl, és tekintete által az embert megbűvöli , oly fényes, hogy a napba lehet nézni, de reája nem; útjában a madarak legszebb dalaikat zengik el; a virágok meghajolnak elötte; a sárkányok megszelídülnek, s jönnek szeretettel terülve el lábainál; — minden királynak gyermeke nőül akarja birni. Az ő gazdagsága kiapadhatatlan; három öltözékkel bir, egyik olyan, mint az ég a nap és holddal; egyik olyan, mint a mező virágaival; a harmadik, mint a tenger, a napsugarai által megaranyozott babjaival. —°A moldo\ i°?ránk azt mondják, hogy Hiána Cosiuzáná Moldvát képviseli, személyesíti az ölődének ékességeivel és gazdagságával s ama büv-erővel, mely tágas mezőin elterül.“ Vulkán József ur, a Kisfaludy-társaság nemrégiben megválasztott külső tagja, a román népköltészetről felolvasott székfoglalójában, melyről azonban meg kell jegyeznem, hogy nagyobbára Alexandri jegyzetei után készült el, Iliánát, Cosinzánát szintén 1 ) alakban, ily tulajdonságaival tünteti fel. _ Az eddig előadottak után is meggyőződünk az , hogy a román a természettől élénk képzelő , Itt mo, s nem mondott helytelenséget az azt románt születet költőnek nevezte el" Első czikkünkben megemlítettük azt, hogy a román népköltészet három főrészre oszlik u. m. dalok, colindák, balladák és románczokra, melyekről egyenként is szándékunk szólani s ezeknek ismertetése e közlemény tulajdonképpeni feladata. Kezdjük el a népdalokon (Doinák.) (Folytatjuk.) 330 Kolozsvárit, „ . . . Transilvaniei,v úgy Utsz.lk’ ttul megbarátkozni azon gondolattal, hogy vájj » ",érsékJi.P 1. »"Let*“Jvaméi ««» J« kibocsátása óta a „ ■ . .. j3l) még nem érzi magát, ez az o réme,kJt reá. p, látott napvilágot, már s ki t foglalni 77-ik számában a „Gazetta ismét vem s !! s már egy vezérczikkben önti ki méltó harag k0.zk lama s ”pártra, melynek orgánumául szolgál. E pártot azzal vádolja a „Gazetta“, mintha azon .. . ferjesztene, miszerint a románok soha oly részben iilottak s a kormán, «*■‘ szemmel nem nézte őket, mint a jelen időben. A románokat soha oly rész szemmel nem , a kormány — mondja a „Gazetta“ — mint az időben. Ez a mindennapi beszéd, mely néhány \ 't óta Erdély néhány vidékén népünk rétegei között előfordul. E hir terjesztői elég merészek több budapesti jeles férfiak nevében beszélni. Igaz az, hogy ezen jeles férfiak czélja, gondot támasztani a jogi iránt, félelmet és bátortalanságot idézni elő, s szegény hirterjesztők, román politikai tudatlanságában s a helyzet nem ismerésében ezen missmjuka jeraz lélekkel és egész naivitással teljesítik, mely naivitást szeretjük, ha a gyermekeknél tapasztalhat, de teljesen elszomorítva meglett férfiaknál fordul elő. A jeles férfiak, vagy hogy a napokban kiadott Patria“ programm szavaival éljünk, a „kitun férfiak“ cselekményük eredménydús voltában bizonyosok. Az 1867-ik évi magyar törvények erejénél fogva, Erdély nagy fejedelemségen s jelesen a román népen a minisztérium szabad keze sulyosodik s a roszul álarczozott martialis törvények. A román sajtó békákban hever, a politikai reumok joga meg van fojtva; a kémkedések mindennaposak.“ stb. A „Gazetta“ azután megteszi a különbséget az uralkodó ház és tényleges kormány között s azt állítja, hogy a románok soha oly jó hírben nem állottak, oly kedvesek nem voltak az uralkodó ház előtt, mint a jelen időben , a tényleges kormánynyal pedig nem bíbelődik. „Ha ama „kitűnő férfiak“*) — írja a „Gazetta“ — az uralkodó ház alatt, csak a tényleges kormányt, a szabadkezű felfegyverzett, hatalommal megáldott s az erdélyi valaho- magyar aristokrátiával kérkedő, kik Magyarhonban „oláh-mágnások“ neve alatt ismeretesek, ha ezekkel bíró ministériumot értik csupán, akkor mi is azt mondjuk, hogy igazuk van, és e beszéd régi és nem új; e beszédet hallottuk már gyakran atyáinktól, déd és ősatyáinktól. .a. Hogy a „Gazetta“ bebizonyítsa szavai valódiságát, hivatkozik az Approbaták és Compilatákra, az azokban foglalt törvényekre, melyek a román emberre a rabszolgaság lánczait fűzték. S újólag elmondja, hogy a román a hazáért mennyit szenvedett. „Ha találkoznak a románok között olyanok, kik mások rész tekintetét ki nem állhatja , jó utat felmehetnek, kérjenek engedelmet, bűnösökként verjék mellüket, béküljenek, csókolódjanak, akivel tetszik. Mi egész csendben — folytatja a „Gazetta“ — várni fogunk egy szebb jövőért A „szabad kéz“ nyomása alatt, a martialis törvények uralma alatt, bármely szabad discussio teljes lehetetlen. Bármely más discussio, mely egy parancsoló tekintetből ered, nem szabad a férfiakhoz, rabszolgákhozillik. íme miért *) A „Ganettit“ exeu elnevezé* alatt mindenütt az ellenpárt tagjait érti. q. Berry herczegnő. HHimUlt IVeiaatMil’ela után k’izli: l> cinjén Imre. (Vége) Ily Bourbon-lázadási tervekkel s azt eszközlő szándékkal hagyta el Angliát jun. 17-én, 1831. — Hollandiát, Németországot, Svájczot és Felsőolaszországot keresztül utazva Genuáig ment, s ezen város közelében elrejtőzve tartózkodott. De a franczia rendőrség éber szemmel kísérte s felfedezte tartózkodási helyét. A piemonti királytól a herczegnő kiadatását követelték, s azt meg is nyerték. A herczegnő aztán Modenába ment, hol barátságosabban fogadták, s onnan Rómába. Itt Bourmontne házánál hol lakása volt, s egy Deutz nevű zsidó szolgával ismerkedett meg, kinek az ő Odysseája végén baljóslatú szerepet kellett játszani. Meglehet, hogy Dentzt már ekkor megnyerte a franczia kormány, hogy a herczegnő terveit kutassa ki, mert ezután úgy követte mint árnyéka. A legtekintélyesebb Bourbouisták intései, s pártja ellenzése daczára Berry herczegnő 1832 April 21-én Frankhonba utazott. Kísérője csak Mr Mellars és Mr. Bourmont volt. Marseilleben remélte hogy ügyében lelkes a nép, de a kis mozgalom zaja, melyet fogadott emberek csináltak, csak arra láttassa ’—°8i G ka and0S vállalat reménytelenségét mért: *,tí,erczegnő nem bánta többet, heveli elvált kísérőitől, s egyedül utazott tovább, a Vendée megnyerésére. Elhagyta Montpelliert, Tonouset Bonleauxt mindou zai és mnmtj |ulll°usei, foleusben csak az *nétküL Coumeg az elfogatásiél. A Vendée határától szabadug latkozványt adott ki melyben , ^ »P-harcra hívja fel V. Henrikért A Ch;i*anok utódjait vasták, de a várt felkelés Pi, . 'amatiót eletpártiak Párisba újra kérték a mradt,a a Bourbonjen felt nevo«ge3,é ,41t Val huSÄ rtoîtnfinV Wíye'mMituí,' m„„“' v'“«8“Îţ pa' Soi.» »; «kngpn ÄTjkTÄ'Är »,got osszeszedni, olyan embereket, k.k’késyek 21 A herczegnő maga is ben volt az ütközetbe é s csak nagybajjal menekült meg az üldözés elöl. Négy hétig tartottak hajtó vadászatot reá s a kisebb felkelő csapatokra, de mindig sikerült neki ideje korán kicsúszni. Ezen üldözésnél hihetetlen bátorságot tanúsított : egy tábori katona edzettségével tűrt éhet szomjat, hált a szabad ég alatt, s bolyongott nappal a hegyeken. Az elkedvetlenedett csapatvezetők végre kényszerítik hősnőjüket, hogy rejtse el magát Nantesban, ahol számára egy titkos menhelyet kerítettek két nőtestvér házánál. Valóban ott tartózkodott mint pórnő, s a hatóságok minden utánjárása hogy kézrekeríthessék, hasztalan volt. De ezek tudták, hogy a herczegnőnek Nanttisban kell lennie innen kegyelmet kérelmezett két elfogott felkelővezérnek, nagynénjétől a siciliai herczegnőtől, ki akkor a királyné volt, Lajos Fülöp neje továbbá a rejtekhelyében több megbízottját akad!!?’ de h° V0U eZCn r^tek '■ Nem tudtak rá Ekkor ama Deutz felajánld magát Thierának, aki akkor minister volt, hogy százezer frankért fel. kutatja a herczegnőt. Nantesba ment, der a rendőrségámogatta és vigyázott rá egyszersmind ; s minthogy bourbonistának adta ki magát, sikerült neki megnyerni az általa ismert meghittjeit a herczegnőnek Minthogy a Bourmont házánál szolga volt nem kétkedtek becsületességében. ..»n.itÜ,,t,*,k0,t*14 t®Mt’ ho« titton 8ürgou»ei Zn h4?r?eg“u 821milla sajátkezűiig kellog, átadjon, mely czélból értekezést kell »el, kieszközölni. Ez megígérték neki s az árulót eg» »0 If*”“ hol a menekültnő elrejt», »olt. egy kis padlásszobában fogadta őt a herczeg“ ’ .uthi“) meghittjéről, s elbocsáta a Rómából ismert férfit minden gyanú nélkül. A második találkozás november 6-án volt. ..‘,u a/i,entz‘ belépett’ a vele jött katonák azonnal 01 éve eli a házat. E közben Dentz csakugyan megbeszélt a szobában a herczegnővel, s midőn ennek egyszerre hirt hoztak az alant álló csapatok. ’ .Ő csak mosolygott, s nyugodtan távozott mint kinek rendben van a szénája. Ezután a katonaság ♦aiMbJőrSrég mindjurt benyomult a házba, s felkutatták egészen. De senkit sem találtak. Sem a herczegnőt sem a két Duguigny testvért s a többi nő,s nem kellett lenni- Új csapatok jöttek a Lr 0nnLkif0gD1’ hLn^ s« szabadulhasonnan. Bizonyosak voltak benne, hogy a bét október 22 előttö a iparkodnak gondot fa félelmet íras^ m a nénbe A fegyverek nei egyenlők, nekik (a magyaroknak) minden szabad, nekünk semmi! Még egyszer: mi várni fogunk !. .. Itt véget ér a „Gazetta“ vezércikke, kijelent / «vi hoeve párttal örökre szakított, minden összeköttetése megszűnik s nem tartja őt melt..nak arra, hogy vele többé beszédbe elegyedjek. Nem hiszem, hogy az ellenpártot e fenyegetés útjáról visszatérítse, valamint azt sem, hogy a nemzet józanabb része e párttól gyámolitását megvonná, sőt hiszem azt , meg vagyok győződve, hogy e párt, ezen elvekkel győzni fog s a cselekvés tere, melyre lépett, a román nemzet érdekeinek inkább megfelel, mint a szenvedőleges állapot. Táviratok a külföldről. Prága, okt. 19. A „Politik“ reggeli és esti kiadása Bécsből vett utasításra lefoglaltatott a Beustra szórt rágalmak miatt, melyekre nézve a császár maga is megbotránkozva kérdé, hogyan lehet ily czikkeket túrni. Bécs, okt. 19. az „Oesterr. Journ.“ szerint Andrásy gr. azt tanácsolta a császárnak, hogy Hohenwarttal a netalán differentiák elegyenlítése végett előleges értekezés tartassák a nagy minisztertanács megtartása előtt. Tegnap a két miniszterelnök a császár elnöklete alatt az egész kiegyezési politikát vitatás alá vette. Ma két órakor nagy minisztertanács, melyből a kiegyezési politika új erővel fog kibontakozni. Bécs, okt. 19. a N. fr. Pr. konstatálja, hogy ő részéről a belkrízis fenyegetően kedvezőtlen lefolyásától tart. Zágráb, okt. 19. Rakoviczában eddig már tizenkét rögtön bírósági halálítélet mondatott ki. Munjavában ma nagy népgyűlés volt, hogy küldöttségileg kegyelmet kérjenek a félrevezetettek számára. — Az „Obzor“ ma ismét lefoglaltatott. Bécs, okt. 19. A minisztertanács csak holnap határoz. — Hohenwart állása erősen meg van ingatva; Schüttle elbocsátása igen valószínű. Prága, okt. 19. Itt mindenfelé az a vélemény, hogy a kiegyezés hajótörést szenvedett. Az országgyűlési bizottságban ülésezett német tagok a törvényellenes bizottsági választások ellen tiltakozva lépnek ki. — 125 német joghallgató távsürgönyt intézett a közölt, miniszterhez, melyben kijelentik, hogy Krainz tanár előadásai tudományos művelődésüket gátolja, s kérik a polgárjogi és bányajogi német tanszékre Schneider főbánya tanácsos neveztessék ki. Vilmos császár Ausztria-Magyarországról. A német császár trónbeszéde, mely legnagyobb részben tisztán német ügyekkel foglalkozike a legközelebb lezajlott háborúval van összefüggésben, az osztrák-magyar monarchiáról is megemlékezik. A trónbeszédnek Ausztria Magyarországra vonatkozó része szóról szóra így hangzik: „Különösen jól esik szivemnek az a gondolat, hogy a találkozások, melyeken e nyár folytán e szomszéd országok egyikének hozzám személyesen oly közel álló fejedelmével összejöttem, az Európa békés jövendőjébe vetett közbizalom erősítése által egy ily kifejlődést előmozdítandanak. A német birodalom és az osztrák magyar császárság földirati helyzete, történeti fejlődése által oly kényszerítőleg és sokfélekép a barátias szomjak érezte magukat a közeledő csapatoktól lelövetni. Az összeütközés Vieille-Vigne-nél történt a a felkelők lemészárlásával végződött