Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-27 / 245. szám

245-ik szám KOLOZSVÁR, OCTOBER 20. Nyílt levél Molnár Antal urh­oz! Szász-Veszszös, oktob. 18-kán. Annál a körülménynél fogva, hogy a „Kelet“ az Ön képviselő­jelöltségét oly han­gon említi fel, a­minőt a baloldali jelöltekkel szemközt használni nem szokott, sőt egy he­lyen majdnem leplezetlenül kimondja, hogy Ön jobboldali progra­mmot adott; ezek­nél a körülményeknél fogva Önt itt Küküllő megyében a köpeny forgatás vádjával illetik. Mi alólkrottak védelmeztük Önt e ráfo­gás ellen mert nem hihetjük, hogy egy tanult em­ber, a­ki — mint Ön — a baloldalon kezdte meg s folytatja a politikai k­ár nyilvános pá­lyáját, bár­mily zsíros konczért megtagad­hassa pártját, mert felteszünk Önnél annyi életbölcses­séget, hogy beláthassa — úgy mint belátjuk mi, hogy a pártküzdelem terén tett retrográd lépés nem jár becsülettel sem azon a párton, melyet az illető elhagyott, de még azon sem, a­mely­hez szegődött. Kérjük, lépjen ki nyíltan a ráfogás meg­­czáfolásával s mi büszkék leszünk arra, hogy védői lehettünk, védelmét eszközöltük. Sámi László, Bedőházi János, Herman Ottó. * * * A fentebbi nyilt és őszinte kéréshez én is csatlakozom, s meg vagyok győződve, hogy Molnár Antal barátom sem késni, sem haboz­ni nem fog egyenes válaszával.* Kolozsvárit, október 25-én 1871. K. Fapp Miklós Fővárosi levelek. XCVII. Pest, oct. 23. 1871. Kedves barátom! A mai nap legfontosabb hirei a külföldre vonatkoznak. Az egyik Bismarck hg. és az orosz követ között történt állítólagos „heves jelenet“, mely az előzményekből ítélve, azért következett volna be, mivel a német császári trónbe­széd az orosz szomszédot nem tette első helyre. A dolog minden esetre hír érdekkel és pedig nagygyal, ha a hir valósul, mert fájdalom jóval fennebb kez­dődik Mencsikoff herczeg kabátjánál, hogy nemzetek és országok sorsának eldőlését az ilyen apró diplo­matái jelenségekből kell jósolgatni. És bizony, bár­mit mondjanak a jelen elvében is megcsonkított Parlamentarismus barátai, addig valódi alkotmányos­ságról nem lehet szó, míg a béke és háború kérdése egyenesen a kabinetek és diplomáţia kezében van letéve. A katona és adó megtagadása nem elég óv­szere annak, hogy valamely nemzet oktalan háború­ba nem lesz keverve, mert ha a diplomáţia meg­­­­tette a kihívó lépést, a parlament nem igen vonul­hat vissza a hazaárulás vádja nélkül. No de, mindezt nem azért mondom, mintha akár az oroszt akár a burkust félteném. Világért sem, nekünk magyaroknak kevés búsulni valónk lenne azon, ha e két nagy hatalom között egy kis háború támadna, s a porosz a muszkát megverné egy kicsit nekünk. Ez azonban nem valószínű még ez idő szerint, s megelégszünk azzal is, ha a bőrében meg nem férő medvét velünk verné is meg. Az igaz, hogy „van valami a levegőben, mely arra gyanittat, hogy aut Arazin parthus bibét, aut Germania Tigrin.“ Általános a hit, hogy Európa keleti oldalán pár év alatt el kell dőlni, kinek kezé­be jusson a keleti kérdés kulcsa. Az embereknek eszme kell, mely köré csoportosuljanak s valami csodás ösztön oly forma helyzetbe hozta a keleti apróbb népeket, mint a juhnyájat a feje fölötti rész Uj „Erdélyi Muzeum.“ A román népköltészetről. (Vége.) (M.) A számos balladákból a román nép jelle­mét, szokásait, balhiedelmét alaposan megismerjük, mert ezek balladáiban művészien bele vannak szőve. Nem tartom feleslegesnek itt ezeket felemlíteni. A román embernek nagy hajlama van hinni a végzetben. Napjait felosztja boldog és­­szomorú napokra. A sors csapásait nyugodtan tűri, mondván, hogy úgy volt elrendelve, úgy volt meg­írva. A csillagokról azt hiszi, hogy minden ember­nek van egy-egy csillaga, mely szorosan egybe függ sorsával; e csillag fényét veszti, midőn az embert szomorúság éri, s lahull, az ember kimúlásával. Több csillag valamenyi szerencsétlenség, nyomor előhirnö­­kének tekintetik, minek a véres csillagok, üstökösök, melyek a háborúk előtt jőnek fel, a kígyókról is különös hiedelmek terjedtek el a román nép között; hiszi, hogy minden megölt kígyóért az isten egy-egy vétket megbocsát annak, a­ki azt megöli; hiszi hogy a kígyók tartózkodása helyén vannak a brilliántok és rubinok; szájuk habjából lesznek a drága kövek Van az évnek egy pár napja, a kígyók kijönnek az útra, ilyenkor nagy mészárlást visznek közöttük. Minden háznak van egy-egy kígyója, valamint fecs­kéje is, ezt bántani nem szabad, mert az a ház jó­léte fenntartója. Az úgynevezett sárkányok a román mesékben, balladákban nagyobb szerepet játszanak; ezeknek teste a kígyóéhoz hasonló, de emberi han­gokat tudnak adni, beszélnek; ezek, midőn a mesék hőseivel összejönnek, buzogányokkal verekednek, s midőn űzőbe vesznek valakit, egyik álkapctájuk a földet, a másik az eget érinti. A mesék a hősei által minden legyőzöttnek, felaprittatnak; ezen test­darabok pedig egyesülni iparkodnak, mielőtt a nap nyugovóra szállna. A sárkányok őrzik a kincseket, az általuk elragadott szép király lányokat. A román ember hiszen a varázslás erejében. A varázslást az öreg asszonyok értik, innen a román ember a vénasszonyokat ördög lovának nevezi. Egy szórakozott ember meg van varázsolva, úgyszin­tén a szerelmes ifjú is egy fogas bába csupra által megvarázsoltatott. Az ilyen szerencsétlen szerelmes felül egy vesszőre s a levegőbe repül, a varázsló hangja után megyén, a­ki egy vesszővel a tűzhelyen levő csuporra üt mind­addig mig az illető szerel­meséhez meg nem érkezik. Vannak román emberek a kik erősitik, miszerint ily repülő alako­­t láttak. Utjukban semmi és senki sem állíthatja meg őket, csak a kés, melyet erősen a földbe szúrunk. A varázsló nők szerelmet tudnak előidézni a kebelben, denevér csontokkal is. Az ilyen denevéreket Karácson estvérén fogják el, s beteszik valamely hangyabolyba, testekből nem marad meg egyéb csak egy horog és egy lapát alakú csontocska Az elsővel megkérdhet­jük azt, a­kit szeretünk, s az utolsóval eltávolít­hatjuk magunktól azt, a­kit utálunk. A varázslónők­nek hatalmuk van a vizet megfagyasztani, az esőt megállítni, szárazságot előidézni, avagy zivatarokat, fellegszakadásokat támasztani; meg tudják mondani a jövőt, és kigyógyítani az embereket bár­mely betegségből is. A varázslók ezen nagy eseményeket bizonyos, ide vágó versek elmondása közben idézik elő. A buzogányok is jelentékeny szerepet játszód­nak a népmesék és balladákban, ezek szerencsés fegyverek a ballada-hősök kezében. Az óriások, haza térve, az ily fegyvereket messziről dobják a kapura. A sólymok több román balladában említtet­­nek, s a vitézség és sebesség példázására szolgálnak. Ezeken kívül még számtalan ily balhiedelmek vannak szőve a román népballadákban. Egyes­­balladáit felemlítve a román népkölté­szetnek, kitűnő helyet foglal a „Torna“ czímű nép­ballada, mely lapunk tárczájában is megjelent, s mely a nép ayakán több változatban fordul elő. Egy hűtlen nő története adatik benne elő, ki megszökik férjétől és gyermekétől, kedvesével; később gyerme­kére gondolva — tettét megbánja, visszatér, de a megcsalt férj, a nő hűtlenségét halállal bünteti. A jelesebb balladák közül megemlíthető: „Ro­­manu Grue Grocovanulu“, „a Galaczi vá­sár“, „Tomna Alimosu“, „Argesi zárda“, „Mihu Capitulu“, „Magos vorniculu“, „D­ragos“, „Stefan­u vo­da si sajraulu“, „Bog­­danu“, „Constantinu Branco­vonul­u“, „Mio­ri­tra“, „A nap és hold“ stb. Ezen balladákat figyelembe véve, a román em­ber elhunyt hőseit minden időben megénekelte, s nagyjai dicső tettei hallatára mindig lelkesedni tudott. Említenem sem kell, hogy ezen balladák többnyire Románia, vagy Moldovából származtak, s­hogy a ro­mánok saját kormányuk alatt éltek, s támadtak hős hazafiak is, de egyátalában fejedelmeit mindig meg­énekelte. István vajda énekeltetik meg a fejedelmek közül leginkább, kit a nép felette nagy embernek tart ama véres csaták után, miket a törökkel s más népekkel át küzdött. A magyarhoni románok e tekintetben hátra állanak. Az erdélyi s magyarhoni népballadákban fe­jedelmekről nincs szó, egyes vitéz férfiak tettei éne­keltetnek meg, a kik elég merészek voltak a török­­táborba belopózni s ott a törökkel megküzdeni. Az erdélyi románok legnagyobb ellenségnek a törököt nntza s ennek kárt okozni mindenképpen hitték kodtak. Ipar­ — 350 terhes ferleg; mindenik mozog, ingadozik, sorakozni, egyesülni támaszkodni akar valakire; csak mi magyarok nem támaszkodhatunk senkire Istenen és magunkon kívül. A másik nevezetes esemény az, hogy Török­ország túlszárnyal bennünket és pedig miben? A vallásos liberalismusban. Konstantinápolyi hírek sze­rint ugyanis a török kormány a moschéék vagyonát államinak nyilatkoztatta ki, az­az secularisálta. Ez történik a fanaticus Törökországban, s itt nálunk „a vallásszabadság classikus főidén a Ghyczy-féle indítványból sem lett még eddig semmi. Pedig mi az amához képest? Különben a mi minisztereink annyira el van­nak foglalva a lajthántali dolgokkal, miszerint való­színű, hogy a pár nap alatt együtt ülendő magyar országgyűlés eszékbe sem jut, ha csak kölcsönben a Schaffek, Jiricsekek és Habicsinekek rólunk nem gondoskodnak. Talán jobb is lenne cserélni, akkor mindenik ország irigykedhetnék a másikra, de így ? !­­ Irodalmi életünket csapás érte. Illésy György (más nevén Kunsági) majdnem két évi iszonyú beteg­ség után végre kiszenvedett. Szerencsétlensége újra fájdalmas képet nyújt nyomorult közéleti helyzetünk­ről, hol nem egy jeles tehetségnek kell elvesznie a küzdelemben még mielőtt a vágyainak és képességei­nek megfelelő pályát elérhetné. Mint lánglelkű, hazafias érzésű ifjú ember 1849­ után nem találhatott oly pályát, mely hazafi­­ságával összeférhető lett volna, s egy pénzvállalat mellé állott be, hol a dologhoz nem értésének pénz­zavarral s majdnem becsületével adta meg az árát. A férfiúnak, miután óhajtása szerint végre író­vá lehetett, éveken át ezen adósság törlesztésére kellett dolgoznia, míg ő maga és három tagú család­ja folyvást nélkülözött, így folyt ez évekig, napon­ként néha csak 2 órai nyugalommal. És midőn már életének egyik sebét megorvosolta volna, kitört a másik, egy iszonyú seb az erős férfiú testét élete delén megtámadta s a roppant életerő mellett is, melylyel több mint egy évig szakadatlanul munkált vele, mult év őszén ágyba veté s ma már a pálya közepén ketté törve a bot, melyből, hogy a szeren­csétlen férfiú családja számára még roszabb ne legyen, a nemzet szellemének s a jók szivének kell őrködnie. P. Szathmáry Károly: Táviratok a külföldről. Bécs, oct. 24. A kicsis még távolról sincs befejezve, mivel úgy látszik, hogy Hohenwart vég­elhatározását Rieger és Clam-Martinitz nyilatkoza­taitól teszi függővé, kik azonban nem hajlandók el­ismerni, hogy az osztrák tartományok állását már az alkotmány meghatározta, továbbá kívánják, hogy a kormány a sarkalatos czikkeket a reichsrath elé terjeszteni leiratában megígérje. Prága, oct. 24. Rieger és Clam Martinitz Bécsbe utazását hosszas értekezések előzték meg, melyekben ezek előbb tagadó választ adtak s csak hosszas kérés után sikerült Choteknek őket a Bécs­­be menetelre bírni. Prága, oct. 25. A „Pokrok“ a Magyaror­szággal kötött kiegyezés utólagos elismeréséről való lemondás és a reichsrath törvényességének elismeré­se ellen nyilatkozik. — A „Narodny Listy“ és a „Politik“ hasonló értelemben szólanak . Az or­­szággy. bizottság elhatározta, hogy az országos pén­zeket az Unió hitel- és leszámítoló bankoknál fel­mondja s cseh intézeteknél helyzi azokat el. Pária, oct. 24 A hadügyér a tisztektől sű­rűn megjelenő röpiratokra ezúttal már harmadizben kijelenti, hogy katonának semminemű munkát kiad­ni nem szabad s a­kik e rendeletet áthágják, rang­­különbség nélkül 30 napi börtönnel fenyittetnek, ismétlés esetén pedig elbocsáttatnak. Bern, oct. 24. Az állandó Gotthardt bizottság tegnapi ülésében egyhangúlag elfogadta a Gotthardt­­vaspályára vonatkozó pénzügyi szerződést és az alapszabályokat, egyszersmind pedig kimondotta, hogy e pálya igazgatója más igazgatóságot nem vá­­lalhat. 1945 szavazat közül 1401-gyel Lutzern választatott igazgatósági székhelyül. Versailles, oct. 24. A departementális ta­nácsok elnöki választásairól eddig beérkezett jelen­tések a kormány­politikára nézve teljesen kedvezők. Pouyer Cruertier alsó Szajna megye tanácsa elnö­kévé választott meg. Frankfurt, oct. 24. A békealkudozások az mm —----- ..­.mot meghizrí­tott BE tói itteni franc«» f? “ befejeztetnek. Az ünnepélyes még e hó folyamában belseje Versaillesből s b­ ezáfu­szröl 62 Uxküll, franczia részről pedig GA cere, m.a . s^és • „ Srah?"it Waldtfet ‘W­r„ X5 W feg,házi MW »bott. Belső-Szolnok megye állandó bizottmánya Deésen, okt. 17-én és 18-án. Főispán Torma Károly ő maga rövid meg­nyitó beszédében üdvözölvén a megye képviselővá­­lasztmányát, kijelenté, hogy ez az utolsó g­­ue­­ac a régi megyének, s aztán az uj megye­­ kezdődni.­ E gyűlést tehát, míg a minister leiratja a m­egye szervezetét illetőleg, e gyűlésből felterjeszten­dő feliratra a válasz megérkezik, a gyűlést novem­ber 15-ig elnapolja, mikor aztán egymástól mint régi megye —végképen el fogunk búcsúzni. És ez­zel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Legelőbb is szőnyegre kerül a megye szervezési munkálatára a belügyminister leirata, s az azon le­iratban tett némi észrevételek tárgyalása. A költség­­kímélés tekintetéből ajánlja a minister, hogy 9 szol­­gabiró helyett G választassék. És többen, jelesen 1siró Sándor, Gyárfás F. a G szolgabiró mel­lett szólaltak fel, de a többség a megye geographiai fekvését és az administrate pontosabb vezetését csak­is 9 szolgabiróval vélte teljesíthetőnek; ez átmeneti korban, főleg midőn a községi törvény életbe kell hogy lépjen, s a megyei községek nagyobb része sok­kal erőtlenebbek, mintsem ezekre felügyelet ne szük­ségeltetnék. Ez értelemben a ministerhez felvilágosító felterjesztés fog küldetni. Még a köztörvényhatósági budgetre a megye 2 útbiztosi állomást szavazott volt. E 2 útbiztos 1000 frt fizetéssel volt megállapítva, kiket a minister a megyei útmegváltási alapból rendel kifizettetni. Az 1000 főt tehát — némi vita után — a központi tiszt­viselők fizetéseinek pótlására fordíttatni határoztatott, még­pedig az alispánon kezdve a megyei számvevőig. Az aljegyzők ezúttal kimaradtak. Majd, ha a me­gyei tisztviselők, kik az államnak épen oly fontos szolgálatot tesznek, mint a törvényszékek bírái, ezek­hez aránylag fognak díjaztatni, jutni fog az alsóbb tisztviselőknek is. Ez annyival méltányosabb, mert a megyei tisztviselőknek az az előnyük sincs meg, hogy nyugdíjban részesüljenek. Egyéb észrevételek, s főleg az árvaszéki mun­kálatra vonatkozók, helyeseknek találtattak, s a szer­vezési munkálatban a miniszeri kívánat értelmében fognak kijavíttatni. Az igazságügyminiszer értesíti a megyét, hogy Torma István a deési elsőfolyamodási törvény­székhez elnökül­jön kinevezve. E kinevezés — a­mennyiben a megye választott és közbecsülés­­ben álló tisztviselőségét illeti — örömmel fogadtatott, s Lészai László indítványára Torma Istvánnak e megye iránt évtizedek óta tanúsított ernyedetlen buz­galma­s bokros érdemei jegyzőkönyvileg m megerökit­­tetni határoztatott, s jelen élvezett fizetése mind­ad­dig ki fog adatni, mig új hivatalába belép. Korma István a megye méltányló elismerését hálával fogadván, kinyilatkoztatja, hogy virilis sza­vazatáról törvényszéki elnökké lett kineveztetése foly­tán le kell mondania. A törvény e tárgyban világo­san nem rendelkezvén, a megye közkívánatára viri­li­snek fog ezután is ismertetni. Éljen! A XLII. t.-cz. 92-ik §-sa értelmében megvá­lasztottuk az igazoló és bíráló választmányokat, va­lamint a választások vezetésére az egyes kerületek­ben biztosok neveztettek, úgy a megyei képviselők megválasztása is vov. 20­25-ig megejtendőnek ha­tároztatott, miután aztán az uj megye élete kezde­tét veendi. M­o­l­n­á­r Antal, Szamosujvár képviselőkül­­dötte véleményezi, hogy az igazoló és bíráló választ­mányok működése a törvény értelmében 3 évre ha­­tároztassék. főispán ő maga és a megye többsége azonban a törvényt úgy értelmezi, hogy ez csak át­meneti munkálat, s a jövő megyének nem prejudi­­­álhatunk; annak leend aztán teendője 3 évre vá­lasztani az illető bíráló és igazoló választmányokat. K­állás és közoktatási miniszer úr értesíti a me­gyét, hogy M.­Láposon és Bethlenben állam­­költségen egy-egy népiskola fog felállíttatni. A me­gye a népnevelés érdekében tett intézkedését a mi­­nister örömmel fogadta, s feliratilag értesítette, hogy octóber 27 .­.pilésre szükséges munkaerőt a megye ki­szolgáltatni. . Közmunka és közlekedési minister úr értesíti a medvét hogy a területén átvonuló államutak kikavi­­clásának­­ kiadására részéről ellenőrző biztosokat küldjön ki, minek folytán a kolozsvári útvonalra gr. Kornis Victor; a n.­bányaira Simó Lajos és Desewtfy Mihály; a beszterczeire Tattrai Sándor és Veress Miklós küldettek ki ellenőrökül, a belügyminiszer az ország kóborló czigá­­nyainak megtelepítéséről s polgárosításáról tesz rendeletet. A megye e tekintetben minden lehetőt megteend. Egyébiránt József császártól fogva több ízben próbálták a sátoros­ czigányokat egy helyhez szorítani, — de lehetetlen volt. A vándorélet annyira vérükben van, hogy ettől megválni nem képesek. Hiába: Inkább szeretik A vad szabadságot, Mint a társaságban A meleg tűzhelyt És a szolgaságot. Ezzel kapcsolatban a sokkal veszedelmesebb vándorkoldusok megszüntetése lön indítványoz­­va. A régibb határozat életbe fog léptetni: „minden helység tartsa a maga szegényeit.“ Ez üdvös dolog lenne, hogy többé ne undorítsák sebeiknek mutoga­tása által az országos és hetivásárokat. A társmegyék átiratai között Zólyomme­gy­ének a XLII. t. sz. 90. §-ának módosítása tár­gyában irt folyamodása az országyűléshez, a meny­nyiben a megye egyszersmind állami szempontból tekintessék, s az állami pénztárból szakittassék ki a megyei tisztek fizetése, az úgynevezett házi pénztár s a megye az adókivetés és felszedés gyűlöletes el­járásától mentessék fel, pártolólag fogadtatott s ez értelemben hasonló felírás jön részünkről is elhatá­rozva. Ámbár Lészai nyomásan kifejté: „hogy a megyék önállása éppen abban állott, hogy tisztvise­lőit saját házi pénztárából fizette, s a kormány őket el nem űzhette szabad véleményeikért.“ Azonban az idők, midőn csak a nemesség volt a nemzet — meg­változtak. Az alkotmány sánczaiba az összes nép be­van véve, hogy hajónk el ne sülyedjen — más útra, más politikára kell térnünk. 1000 éves nemzedéknek fennállása a szabadság és civilizatió érdekében egyet­len alapczél, a többi csak eszköz. Voltak még több kebli tárgyak, de minthogy a gyűlés csak felfüggesztetetett nov. 15-kéig — eze­ket elhagyom — Nem mulaszthatom el azonban a főispáni ebédet megemlíteni: hol Lészai László a főispán alkotmányos kormányzását, miveit­ nemes irányát és tapintatos vezetését a vitatkozásoknak felemlítvén: egészségéért poharat ürített. Általában a főispáni és a megyei körben, többször ki jön mond­va, hogy a megyében csak ellenőrzésre, de ellenzék­re nincs szükség. Ez az országos képviselők választásakor kell hogy nyilvánuljon s e tekintetben az ellenzékre igen is országos szükség van, s fejtsünk ki teljes erőt e téren. A megyében a tehetségeket pártkülönbség nélkül fel kell hasz­nálnunk , mert jaj lenne a megyének, ha például: egy alispáni, főjegyzői, árvaszék elnöki, vagy bírói állomásra valakit csak azért nem választana meg mert ellenzéki, holott különben legtehetségesebb egyén a megyében. A megye legyen szabad és füg­getlen a pártok befolyásától, csak becsületes jellemet és képességet tekintsen — s hogy B.­­Szolnokban ez igy is fog történni — arról megva­gyunk győződve — mert a kiábrándulás órái rég eljöttek.— Zömlén. U. I. Bocsánat a késő közlésért. El volt min­den perczem hivatalos ügyekkel foglalva. V­idék. Bázna. October 23-kán. Sue Jenő Ahasverusának lábnyomait Kamtsat­­kából Írja le Talpába kilencz szeg kereszt alakba van bever­ve s e kereszt lenyomata mindenütt meglátszik az éjszaki sark kemény haván. Változatosság kedvéért e szegkereszt lenyomata ez egyszer meglátszott azon az utón, mely Küköllő­­várról Medgyesre vezet, persze csak akkor, a mikor sikerült a saru körül tapadt agyagbocskort lerázni. Az „amerikai“ oldalról nem közeledett a Sue leírta nő, hanem közeledett egy becsületes szász atyafi, hogy két bivaly assistentiája mellet kihúzza IV. A román népköltészetben kiváló helyet foglal el a „colinda.“ Más népek költészetében ilyenek­kel nem találkozunk. A colinda római eredetű, s mi­után igen sokba az Aurelián császár neve említtetik — Vuk­án József szerint — eredetük is ezen római császár uralkodása idejére tehető. Szerintünk a régi rómaiaknál is meg­volt az a szokás, hogy különösen újévkor egymást üdvözölve énekeltek, vagy egymásnak ajándékokat osztogattak s épen ezért a jelenlegi románok ezen célindákat Itáliából hozták át magukkal, s az a körülmény, hogy az itt megtelepült rómaiakat Aurelián védtelen hagyta, kivonván Dáciából légióit, a nép ezen szomo­­ru állapotában, a már meglévő colindákba szövt Aurelián nevét; különben is a colindák béltartalma e névvel semmi összefüggésben nincs, s ez csak mint­­egy refrainul szolgál. A coliindák nagyobbára vallásos tartalmúak milyenek. ..Krisztus születése,“ — „Floriin­dal be“ stb. — vannak azonban oly colindák is, me­lyeknek tartalma világi. Ezen colindák Karácson, avagy újévkor szoktál énekeltetni. Az eddig előadottak után a román népköltészet gazdagságáról bárki is meggyőződhetett, s valóban nem ártana ha a magyar e költészettel többet is foglalkoznék, mint foglalkozik jelenben ; a­mig a svéd angol, stb. balladákat ültetjük át irodalmunkba, ész­szerűbb dolog volna azon nép költészetét megismer­tetnünk, melylyel századok óta együtt lakunk s az idő viharjait együtt éltük keresztül. Fáradságunk igy se volna gyümölcstelen, de mondhatni, az eredmény örvendeztetőbb volna, mint az idegen népek költé­szetének megismeréséé.

Next