Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-27 / 245. szám
245-ik szám KOLOZSVÁR, OCTOBER 20. Nyílt levél Molnár Antal urhoz! Szász-Veszszös, oktob. 18-kán. Annál a körülménynél fogva, hogy a „Kelet“ az Ön képviselőjelöltségét oly hangon említi fel, aminőt a baloldali jelöltekkel szemközt használni nem szokott, sőt egy helyen majdnem leplezetlenül kimondja, hogy Ön jobboldali programmot adott; ezeknél a körülményeknél fogva Önt itt Küküllő megyében a köpeny forgatás vádjával illetik. Mi alólkrottak védelmeztük Önt e ráfogás ellen mert nem hihetjük, hogy egy tanult ember, aki — mint Ön — a baloldalon kezdte meg s folytatja a politikai kár nyilvános pályáját, bármily zsíros konczért megtagadhassa pártját, mert felteszünk Önnél annyi életbölcsességet, hogy beláthassa — úgy mint belátjuk mi, hogy a pártküzdelem terén tett retrográd lépés nem jár becsülettel sem azon a párton, melyet az illető elhagyott, de még azon sem, amelyhez szegődött. Kérjük, lépjen ki nyíltan a ráfogás megczáfolásával s mi büszkék leszünk arra, hogy védői lehettünk, védelmét eszközöltük. Sámi László, Bedőházi János, Herman Ottó. * * * A fentebbi nyilt és őszinte kéréshez én is csatlakozom, s meg vagyok győződve, hogy Molnár Antal barátom sem késni, sem habozni nem fog egyenes válaszával.* Kolozsvárit, október 25-én 1871. K. Fapp Miklós Fővárosi levelek. XCVII. Pest, oct. 23. 1871. Kedves barátom! A mai nap legfontosabb hirei a külföldre vonatkoznak. Az egyik Bismarck hg. és az orosz követ között történt állítólagos „heves jelenet“, mely az előzményekből ítélve, azért következett volna be, mivel a német császári trónbeszéd az orosz szomszédot nem tette első helyre. A dolog minden esetre hír érdekkel és pedig nagygyal, ha a hir valósul, mert fájdalom jóval fennebb kezdődik Mencsikoff herczeg kabátjánál, hogy nemzetek és országok sorsának eldőlését az ilyen apró diplomatái jelenségekből kell jósolgatni. És bizony, bármit mondjanak a jelen elvében is megcsonkított Parlamentarismus barátai, addig valódi alkotmányosságról nem lehet szó, míg a béke és háború kérdése egyenesen a kabinetek és diplomáţia kezében van letéve. A katona és adó megtagadása nem elég óvszere annak, hogy valamely nemzet oktalan háborúba nem lesz keverve, mert ha a diplomáţia megtette a kihívó lépést, a parlament nem igen vonulhat vissza a hazaárulás vádja nélkül. No de, mindezt nem azért mondom, mintha akár az oroszt akár a burkust félteném. Világért sem, nekünk magyaroknak kevés búsulni valónk lenne azon, ha e két nagy hatalom között egy kis háború támadna, s a porosz a muszkát megverné egy kicsit nekünk. Ez azonban nem valószínű még ez idő szerint, s megelégszünk azzal is, ha a bőrében meg nem férő medvét velünk verné is meg. Az igaz, hogy „van valami a levegőben, mely arra gyanittat, hogy aut Arazin parthus bibét, aut Germania Tigrin.“ Általános a hit, hogy Európa keleti oldalán pár év alatt el kell dőlni, kinek kezébe jusson a keleti kérdés kulcsa. Az embereknek eszme kell, mely köré csoportosuljanak s valami csodás ösztön oly forma helyzetbe hozta a keleti apróbb népeket, mint a juhnyájat a feje fölötti rész Uj „Erdélyi Muzeum.“ A román népköltészetről. (Vége.) (M.) A számos balladákból a román nép jellemét, szokásait, balhiedelmét alaposan megismerjük, mert ezek balladáiban művészien bele vannak szőve. Nem tartom feleslegesnek itt ezeket felemlíteni. A román embernek nagy hajlama van hinni a végzetben. Napjait felosztja boldog ésszomorú napokra. A sors csapásait nyugodtan tűri, mondván, hogy úgy volt elrendelve, úgy volt megírva. A csillagokról azt hiszi, hogy minden embernek van egy-egy csillaga, mely szorosan egybe függ sorsával; e csillag fényét veszti, midőn az embert szomorúság éri, s lahull, az ember kimúlásával. Több csillag valamenyi szerencsétlenség, nyomor előhirnökének tekintetik, minek a véres csillagok, üstökösök, melyek a háborúk előtt jőnek fel, a kígyókról is különös hiedelmek terjedtek el a román nép között; hiszi, hogy minden megölt kígyóért az isten egy-egy vétket megbocsát annak, aki azt megöli; hiszi hogy a kígyók tartózkodása helyén vannak a brilliántok és rubinok; szájuk habjából lesznek a drága kövek Van az évnek egy pár napja, a kígyók kijönnek az útra, ilyenkor nagy mészárlást visznek közöttük. Minden háznak van egy-egy kígyója, valamint fecskéje is, ezt bántani nem szabad, mert az a ház jóléte fenntartója. Az úgynevezett sárkányok a román mesékben, balladákban nagyobb szerepet játszanak; ezeknek teste a kígyóéhoz hasonló, de emberi hangokat tudnak adni, beszélnek; ezek, midőn a mesék hőseivel összejönnek, buzogányokkal verekednek, s midőn űzőbe vesznek valakit, egyik álkapctájuk a földet, a másik az eget érinti. A mesék a hősei által minden legyőzöttnek, felaprittatnak; ezen testdarabok pedig egyesülni iparkodnak, mielőtt a nap nyugovóra szállna. A sárkányok őrzik a kincseket, az általuk elragadott szép király lányokat. A román ember hiszen a varázslás erejében. A varázslást az öreg asszonyok értik, innen a román ember a vénasszonyokat ördög lovának nevezi. Egy szórakozott ember meg van varázsolva, úgyszintén a szerelmes ifjú is egy fogas bába csupra által megvarázsoltatott. Az ilyen szerencsétlen szerelmes felül egy vesszőre s a levegőbe repül, a varázsló hangja után megyén, aki egy vesszővel a tűzhelyen levő csuporra üt mindaddig mig az illető szerelmeséhez meg nem érkezik. Vannak román emberek a kik erősitik, miszerint ily repülő alakot láttak. Utjukban semmi és senki sem állíthatja meg őket, csak a kés, melyet erősen a földbe szúrunk. A varázsló nők szerelmet tudnak előidézni a kebelben, denevér csontokkal is. Az ilyen denevéreket Karácson estvérén fogják el, s beteszik valamely hangyabolyba, testekből nem marad meg egyéb csak egy horog és egy lapát alakú csontocska Az elsővel megkérdhetjük azt, akit szeretünk, s az utolsóval eltávolíthatjuk magunktól azt, akit utálunk. A varázslónőknek hatalmuk van a vizet megfagyasztani, az esőt megállítni, szárazságot előidézni, avagy zivatarokat, fellegszakadásokat támasztani; meg tudják mondani a jövőt, és kigyógyítani az embereket bármely betegségből is. A varázslók ezen nagy eseményeket bizonyos, ide vágó versek elmondása közben idézik elő. A buzogányok is jelentékeny szerepet játszódnak a népmesék és balladákban, ezek szerencsés fegyverek a ballada-hősök kezében. Az óriások, haza térve, az ily fegyvereket messziről dobják a kapura. A sólymok több román balladában említtetnek, s a vitézség és sebesség példázására szolgálnak. Ezeken kívül még számtalan ily balhiedelmek vannak szőve a román népballadákban. Egyesballadáit felemlítve a román népköltészetnek, kitűnő helyet foglal a „Torna“ czímű népballada, mely lapunk tárczájában is megjelent, s mely a nép ayakán több változatban fordul elő. Egy hűtlen nő története adatik benne elő, ki megszökik férjétől és gyermekétől, kedvesével; később gyermekére gondolva — tettét megbánja, visszatér, de a megcsalt férj, a nő hűtlenségét halállal bünteti. A jelesebb balladák közül megemlíthető: „Romanu Grue Grocovanulu“, „a Galaczi vásár“, „Tomna Alimosu“, „Argesi zárda“, „Mihu Capitulu“, „Magos vorniculu“, „Dragos“, „Stefanu voda si sajraulu“, „Bogdanu“, „Constantinu Brancovonulu“, „Mioritra“, „A nap és hold“ stb. Ezen balladákat figyelembe véve, a román ember elhunyt hőseit minden időben megénekelte, s nagyjai dicső tettei hallatára mindig lelkesedni tudott. Említenem sem kell, hogy ezen balladák többnyire Románia, vagy Moldovából származtak, shogy a románok saját kormányuk alatt éltek, s támadtak hős hazafiak is, de egyátalában fejedelmeit mindig megénekelte. István vajda énekeltetik meg a fejedelmek közül leginkább, kit a nép felette nagy embernek tart ama véres csaták után, miket a törökkel s más népekkel át küzdött. A magyarhoni románok e tekintetben hátra állanak. Az erdélyi s magyarhoni népballadákban fejedelmekről nincs szó, egyes vitéz férfiak tettei énekeltetnek meg, a kik elég merészek voltak a töröktáborba belopózni s ott a törökkel megküzdeni. Az erdélyi románok legnagyobb ellenségnek a törököt nntza s ennek kárt okozni mindenképpen hitték kodtak. Ipar — 350 terhes ferleg; mindenik mozog, ingadozik, sorakozni, egyesülni támaszkodni akar valakire; csak mi magyarok nem támaszkodhatunk senkire Istenen és magunkon kívül. A másik nevezetes esemény az, hogy Törökország túlszárnyal bennünket és pedig miben? A vallásos liberalismusban. Konstantinápolyi hírek szerint ugyanis a török kormány a moschéék vagyonát államinak nyilatkoztatta ki, azaz secularisálta. Ez történik a fanaticus Törökországban, s itt nálunk „a vallásszabadság classikus főidén a Ghyczy-féle indítványból sem lett még eddig semmi. Pedig mi az amához képest? Különben a mi minisztereink annyira el vannak foglalva a lajthántali dolgokkal, miszerint valószínű, hogy a pár nap alatt együtt ülendő magyar országgyűlés eszékbe sem jut, ha csak kölcsönben a Schaffek, Jiricsekek és Habicsinekek rólunk nem gondoskodnak. Talán jobb is lenne cserélni, akkor mindenik ország irigykedhetnék a másikra, de így ? ! Irodalmi életünket csapás érte. Illésy György (más nevén Kunsági) majdnem két évi iszonyú betegség után végre kiszenvedett. Szerencsétlensége újra fájdalmas képet nyújt nyomorult közéleti helyzetünkről, hol nem egy jeles tehetségnek kell elvesznie a küzdelemben még mielőtt a vágyainak és képességeinek megfelelő pályát elérhetné. Mint lánglelkű, hazafias érzésű ifjú ember 1849 után nem találhatott oly pályát, mely hazafiságával összeférhető lett volna, s egy pénzvállalat mellé állott be, hol a dologhoz nem értésének pénzzavarral s majdnem becsületével adta meg az árát. A férfiúnak, miután óhajtása szerint végre íróvá lehetett, éveken át ezen adósság törlesztésére kellett dolgoznia, míg ő maga és három tagú családja folyvást nélkülözött, így folyt ez évekig, naponként néha csak 2 órai nyugalommal. És midőn már életének egyik sebét megorvosolta volna, kitört a másik, egy iszonyú seb az erős férfiú testét élete delén megtámadta s a roppant életerő mellett is, melylyel több mint egy évig szakadatlanul munkált vele, mult év őszén ágyba veté s ma már a pálya közepén ketté törve a bot, melyből, hogy a szerencsétlen férfiú családja számára még roszabb ne legyen, a nemzet szellemének s a jók szivének kell őrködnie. P. Szathmáry Károly: Táviratok a külföldről. Bécs, oct. 24. A kicsis még távolról sincs befejezve, mivel úgy látszik, hogy Hohenwart végelhatározását Rieger és Clam-Martinitz nyilatkozataitól teszi függővé, kik azonban nem hajlandók elismerni, hogy az osztrák tartományok állását már az alkotmány meghatározta, továbbá kívánják, hogy a kormány a sarkalatos czikkeket a reichsrath elé terjeszteni leiratában megígérje. Prága, oct. 24. Rieger és Clam Martinitz Bécsbe utazását hosszas értekezések előzték meg, melyekben ezek előbb tagadó választ adtak s csak hosszas kérés után sikerült Choteknek őket a Bécsbe menetelre bírni. Prága, oct. 25. A „Pokrok“ a Magyarországgal kötött kiegyezés utólagos elismeréséről való lemondás és a reichsrath törvényességének elismerése ellen nyilatkozik. — A „Narodny Listy“ és a „Politik“ hasonló értelemben szólanak . Az országgy. bizottság elhatározta, hogy az országos pénzeket az Unió hitel- és leszámítoló bankoknál felmondja s cseh intézeteknél helyzi azokat el. Pária, oct. 24 A hadügyér a tisztektől sűrűn megjelenő röpiratokra ezúttal már harmadizben kijelenti, hogy katonának semminemű munkát kiadni nem szabad s akik e rendeletet áthágják, rangkülönbség nélkül 30 napi börtönnel fenyittetnek, ismétlés esetén pedig elbocsáttatnak. Bern, oct. 24. Az állandó Gotthardt bizottság tegnapi ülésében egyhangúlag elfogadta a Gotthardtvaspályára vonatkozó pénzügyi szerződést és az alapszabályokat, egyszersmind pedig kimondotta, hogy e pálya igazgatója más igazgatóságot nem válalhat. 1945 szavazat közül 1401-gyel Lutzern választatott igazgatósági székhelyül. Versailles, oct. 24. A departementális tanácsok elnöki választásairól eddig beérkezett jelentések a kormánypolitikára nézve teljesen kedvezők. Pouyer Cruertier alsó Szajna megye tanácsa elnökévé választott meg. Frankfurt, oct. 24. A békealkudozások az mm —----- ...mot meghizrított BE tói itteni franc«» f? “ befejeztetnek. Az ünnepélyes még e hó folyamában belseje Versaillesből s b ezáfuszröl 62 Uxküll, franczia részről pedig GA cere, m.a . s^és • „ Srah?"it Waldtfet ‘Wr„ X5 W feg,házi MW »bott. Belső-Szolnok megye állandó bizottmánya Deésen, okt. 17-én és 18-án. Főispán Torma Károly ő maga rövid megnyitó beszédében üdvözölvén a megye képviselőválasztmányát, kijelenté, hogy ez az utolsó gueac a régi megyének, s aztán az uj megye kezdődni. E gyűlést tehát, míg a minister leiratja a megye szervezetét illetőleg, e gyűlésből felterjesztendő feliratra a válasz megérkezik, a gyűlést november 15-ig elnapolja, mikor aztán egymástól mint régi megye —végképen el fogunk búcsúzni. És ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Legelőbb is szőnyegre kerül a megye szervezési munkálatára a belügyminister leirata, s az azon leiratban tett némi észrevételek tárgyalása. A költségkímélés tekintetéből ajánlja a minister, hogy 9 szolgabiró helyett G választassék. És többen, jelesen 1siró Sándor, Gyárfás F. a G szolgabiró mellett szólaltak fel, de a többség a megye geographiai fekvését és az administrate pontosabb vezetését csakis 9 szolgabiróval vélte teljesíthetőnek; ez átmeneti korban, főleg midőn a községi törvény életbe kell hogy lépjen, s a megyei községek nagyobb része sokkal erőtlenebbek, mintsem ezekre felügyelet ne szükségeltetnék. Ez értelemben a ministerhez felvilágosító felterjesztés fog küldetni. Még a köztörvényhatósági budgetre a megye 2 útbiztosi állomást szavazott volt. E 2 útbiztos 1000 frt fizetéssel volt megállapítva, kiket a minister a megyei útmegváltási alapból rendel kifizettetni. Az 1000 főt tehát — némi vita után — a központi tisztviselők fizetéseinek pótlására fordíttatni határoztatott, mégpedig az alispánon kezdve a megyei számvevőig. Az aljegyzők ezúttal kimaradtak. Majd, ha a megyei tisztviselők, kik az államnak épen oly fontos szolgálatot tesznek, mint a törvényszékek bírái, ezekhez aránylag fognak díjaztatni, jutni fog az alsóbb tisztviselőknek is. Ez annyival méltányosabb, mert a megyei tisztviselőknek az az előnyük sincs meg, hogy nyugdíjban részesüljenek. Egyéb észrevételek, s főleg az árvaszéki munkálatra vonatkozók, helyeseknek találtattak, s a szervezési munkálatban a miniszeri kívánat értelmében fognak kijavíttatni. Az igazságügyminiszer értesíti a megyét, hogy Torma István a deési elsőfolyamodási törvényszékhez elnöküljön kinevezve. E kinevezés — amennyiben a megye választott és közbecsülésben álló tisztviselőségét illeti — örömmel fogadtatott, s Lészai László indítványára Torma Istvánnak e megye iránt évtizedek óta tanúsított ernyedetlen buzgalmas bokros érdemei jegyzőkönyvileg m megerökittetni határoztatott, s jelen élvezett fizetése mindaddig ki fog adatni, mig új hivatalába belép. Korma István a megye méltányló elismerését hálával fogadván, kinyilatkoztatja, hogy virilis szavazatáról törvényszéki elnökké lett kineveztetése folytán le kell mondania. A törvény e tárgyban világosan nem rendelkezvén, a megye közkívánatára virilisnek fog ezután is ismertetni. Éljen! A XLII. t.-cz. 92-ik §-sa értelmében megválasztottuk az igazoló és bíráló választmányokat, valamint a választások vezetésére az egyes kerületekben biztosok neveztettek, úgy a megyei képviselők megválasztása is vov. 2025-ig megejtendőnek határoztatott, miután aztán az uj megye élete kezdetét veendi. Molnár Antal, Szamosujvár képviselőküldötte véleményezi, hogy az igazoló és bíráló választmányok működése a törvény értelmében 3 évre határoztassék. főispán ő maga és a megye többsége azonban a törvényt úgy értelmezi, hogy ez csak átmeneti munkálat, s a jövő megyének nem prejudiálhatunk; annak leend aztán teendője 3 évre választani az illető bíráló és igazoló választmányokat. Kállás és közoktatási miniszer úr értesíti a megyét, hogy M.Láposon és Bethlenben államköltségen egy-egy népiskola fog felállíttatni. A megye a népnevelés érdekében tett intézkedését a minister örömmel fogadta, s feliratilag értesítette, hogy octóber 27 ..pilésre szükséges munkaerőt a megye kiszolgáltatni. . Közmunka és közlekedési minister úr értesíti a medvét hogy a területén átvonuló államutak kikaviclásának kiadására részéről ellenőrző biztosokat küldjön ki, minek folytán a kolozsvári útvonalra gr. Kornis Victor; a n.bányaira Simó Lajos és Desewtfy Mihály; a beszterczeire Tattrai Sándor és Veress Miklós küldettek ki ellenőrökül, a belügyminiszer az ország kóborló czigányainak megtelepítéséről s polgárosításáról tesz rendeletet. A megye e tekintetben minden lehetőt megteend. Egyébiránt József császártól fogva több ízben próbálták a sátoros czigányokat egy helyhez szorítani, — de lehetetlen volt. A vándorélet annyira vérükben van, hogy ettől megválni nem képesek. Hiába: Inkább szeretik A vad szabadságot, Mint a társaságban A meleg tűzhelyt És a szolgaságot. Ezzel kapcsolatban a sokkal veszedelmesebb vándorkoldusok megszüntetése lön indítványozva. A régibb határozat életbe fog léptetni: „minden helység tartsa a maga szegényeit.“ Ez üdvös dolog lenne, hogy többé ne undorítsák sebeiknek mutogatása által az országos és hetivásárokat. A társmegyék átiratai között Zólyommegyének a XLII. t. sz. 90. §-ának módosítása tárgyában irt folyamodása az országyűléshez, a menynyiben a megye egyszersmind állami szempontból tekintessék, s az állami pénztárból szakittassék ki a megyei tisztek fizetése, az úgynevezett házi pénztár s a megye az adókivetés és felszedés gyűlöletes eljárásától mentessék fel, pártolólag fogadtatott s ez értelemben hasonló felírás jön részünkről is elhatározva. Ámbár Lészai nyomásan kifejté: „hogy a megyék önállása éppen abban állott, hogy tisztviselőit saját házi pénztárából fizette, s a kormány őket el nem űzhette szabad véleményeikért.“ Azonban az idők, midőn csak a nemesség volt a nemzet — megváltoztak. Az alkotmány sánczaiba az összes nép bevan véve, hogy hajónk el ne sülyedjen — más útra, más politikára kell térnünk. 1000 éves nemzedéknek fennállása a szabadság és civilizatió érdekében egyetlen alapczél, a többi csak eszköz. Voltak még több kebli tárgyak, de minthogy a gyűlés csak felfüggesztetetett nov. 15-kéig — ezeket elhagyom — Nem mulaszthatom el azonban a főispáni ebédet megemlíteni: hol Lészai László a főispán alkotmányos kormányzását, miveit nemes irányát és tapintatos vezetését a vitatkozásoknak felemlítvén: egészségéért poharat ürített. Általában a főispáni és a megyei körben, többször ki jön mondva, hogy a megyében csak ellenőrzésre, de ellenzékre nincs szükség. Ez az országos képviselők választásakor kell hogy nyilvánuljon s e tekintetben az ellenzékre igen is országos szükség van, s fejtsünk ki teljes erőt e téren. A megyében a tehetségeket pártkülönbség nélkül fel kell használnunk , mert jaj lenne a megyének, ha például: egy alispáni, főjegyzői, árvaszék elnöki, vagy bírói állomásra valakit csak azért nem választana meg mert ellenzéki, holott különben legtehetségesebb egyén a megyében. A megye legyen szabad és független a pártok befolyásától, csak becsületes jellemet és képességet tekintsen — s hogy B.Szolnokban ez igy is fog történni — arról megvagyunk győződve — mert a kiábrándulás órái rég eljöttek.— Zömlén. U. I. Bocsánat a késő közlésért. El volt minden perczem hivatalos ügyekkel foglalva. Vidék. Bázna. October 23-kán. Sue Jenő Ahasverusának lábnyomait Kamtsatkából Írja le Talpába kilencz szeg kereszt alakba van beverve s e kereszt lenyomata mindenütt meglátszik az éjszaki sark kemény haván. Változatosság kedvéért e szegkereszt lenyomata ez egyszer meglátszott azon az utón, mely Küköllővárról Medgyesre vezet, persze csak akkor, a mikor sikerült a saru körül tapadt agyagbocskort lerázni. Az „amerikai“ oldalról nem közeledett a Sue leírta nő, hanem közeledett egy becsületes szász atyafi, hogy két bivaly assistentiája mellet kihúzza IV. A román népköltészetben kiváló helyet foglal el a „colinda.“ Más népek költészetében ilyenekkel nem találkozunk. A colinda római eredetű, s miután igen sokba az Aurelián császár neve említtetik — Vukán József szerint — eredetük is ezen római császár uralkodása idejére tehető. Szerintünk a régi rómaiaknál is megvolt az a szokás, hogy különösen újévkor egymást üdvözölve énekeltek, vagy egymásnak ajándékokat osztogattak s épen ezért a jelenlegi románok ezen célindákat Itáliából hozták át magukkal, s az a körülmény, hogy az itt megtelepült rómaiakat Aurelián védtelen hagyta, kivonván Dáciából légióit, a nép ezen szomoru állapotában, a már meglévő colindákba szövt Aurelián nevét; különben is a colindák béltartalma e névvel semmi összefüggésben nincs, s ez csak mintegy refrainul szolgál. A coliindák nagyobbára vallásos tartalmúak milyenek. ..Krisztus születése,“ — „Floriindal be“ stb. — vannak azonban oly colindák is, melyeknek tartalma világi. Ezen colindák Karácson, avagy újévkor szoktál énekeltetni. Az eddig előadottak után a román népköltészet gazdagságáról bárki is meggyőződhetett, s valóban nem ártana ha a magyar e költészettel többet is foglalkoznék, mint foglalkozik jelenben ; amig a svéd angol, stb. balladákat ültetjük át irodalmunkba, észszerűbb dolog volna azon nép költészetét megismertetnünk, melylyel századok óta együtt lakunk s az idő viharjait együtt éltük keresztül. Fáradságunk igy se volna gyümölcstelen, de mondhatni, az eredmény örvendeztetőbb volna, mint az idegen népek költészetének megismeréséé.