Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-12-03 / 276. szám

1.Ijt szám KOLOZSVÁR, DECZEMBER 2 A lelkiismeret szabadsága. A mig mi par excellence szabadelvűnek hiresz­­telt viszonyaink között a királyi tetszvény és dorgá­ld jogot tekintjük vagy bírjuk egyedüli védpajzsai a jezuitizmus és dominicanizmus rothasztó áskálodá­­sai ellen, de látjuk egyszersmind a d­encális elem­nek sikeres daczolását, addig a par excellence feudálisnak híresztelt német birodalomban súlyos csapásokkal vágják útját a krisztusi szeretet álleple alatt bujkáló hydrának, a papok uralmának. a­­ felekezetnélküliség törvényes elismerése a nob­ári házasság behozatala két hatalmas vágást képvisel az ellen a kígyófészek ellen, mely az újszü­lött első kiáltását szentelt vizekkel fojtja le, a sírba roskadó aggastyánt a feszülettel kényszeríti arra a hódolatra, melynek legbensőbb lényege, végcélja: a legszennyebb önérdek és anyagiság hajhászata. És­ a német birodalom törvényhozó testülete radicális eljárást követ, a midőn félretolja a feleke­zet szerinti megkülönböztetést s törvényeket alkot, melyek felszabadítják a lelkiismeretet a papi hata­lom körméből, jól tudván azt, hogy egy pap mint száz ugyanaz, tartozzék bár­mely felekezet­­h­e­z i­s. Ott nem képez többé bástyát a protestáns pap­ság sem, mert a felvilágosodás megtanítá az embe­reket arra, hogy a protestantizmus szelleme sem elég erős a papi visszaélések elnyomására, s a protes­táns jezuitizmus nem ellensúlyozója, de versenytársa szent Loyola hadának. És míg a német birodalom e téren határozot­tan haladásnak indul, addig nálunk a püspökök kara nyilvánosan tanácskozik a felett: vájjon az oecume­­nicum concilium határozatait vagy törvényeit tisztel­je, annak az országnak, a­mely hazája. És a gyávaság tért nyit a lelkiismeret szabad­ságának, a felvilágosodásnak rontó galád had számára. A protestáns jezuitizmus a szabadság juharosaként ragyog e római összeesküvés fertelmes éjjében . • Valóban szomorú állapot. , Menjetek a nép közzé és lássatok. A babona körmébe szorítva, elkábitva az Ígéretek és bünteté­seknek pokoli szimitással kidolgozott és alkalmazott rendszere által, kész rabszolgája e nép a holt kéz­nek : maga hordja össze a mammont, mely saját lelke megölésére fordittatik. Imakönyveinek minden betűje azt mondja neki, hogy bűnös, féreg, mely az istenség lába alatt fetreng, oly láb alatt, mely taposni, tiporni tud és akar. Mert ez az isten a kérlelhetetlen bosszú istene, kinek minden emberi lény rabszolgája, ki halálos bűnt lát és bosszul meg még abban is, a mihez az emberi nem fennmaradása kötve van. És hogy e nyomorúságodat soha szem elöl ne téveszd : betolakodnak tűzhelyedhez, szentelt krétával imák az ajtódra, utadba állítják feszülteiket, s ha nem látod mind­ezeket, harangoznak, hogy halljad; s ha nem hallod, tömjénnel árasztják el a levegőt, így hatnak minden érzékedve eszközt találva minde­nütt és mindenben azon tudat ébren tartására, hogy egy bosszuló isten rabszolgává teremtett, azok számára, a kiket helyettesekül kiválasztott! És az a kéz, mely lefojtva tartja a lelkiisme­retet, vele a szabadságot egyszersmind, belemarkol anyagi fennmaradásod véres verejtékkel öszveszerzett alapjába. A pokoli rendszer végczélja nem lelked üdve, nem boldogságod, nem felvilágosodásod, hanem e markolás. Míg Krisztus helytartója fényes fogaton robog tova, asztala roskad,az ingenczkedés kielégítésére szánt étkek alatt, addig a nyomor, mely utolsó fillérét vitte a templom perselyébe, éhen hal a helytartó palotájának küszöbén. Maró gúny ez Krisztus tanára, mely nem a bosszú, hanem a szeretet istenét hirdeté az emberi­ségnek, mely világosságot szánt oda, a hol méltatlan helytartói a világosság utolsó szikráját is elfojtják. Menjetek lássatok! Nem kérdik ők az emberi­ség javát, tömeg kell nekik, a rabszolgák tömege, mely vakon hódol az önkénynek, egy kéjelgő kaszt követeléseinek. Menjetek és lássatok, mit tesznek azok, a­kik ez elhagyott nép javának előmozdítására, a lelkiis­meret szabadságának megvédésére, a papi hatalom ellensúlyozására volnának rendelve? Nyirbálnak az államháztartás azon tételein, a­melyek a felvilágoso­dás terjesztésére szükségesek, markában hagyják a népet azon hatalomnak, mely tényezője a legnagyobb átoknak, mely egy népet sújthat: a szellemi rabszol­gaságnak. Herman Ottó: Uj „Erdélyi Muzeum.“ Pesti apróságok. Küldi: Jónás. I. Molnár Antal a vádlottak padján. Tisztelt szerkesztő barátom! Az olyan kisvá­rosi ember mint én is vagyok, nem tagadhatja meg magától soha Pesten azt a mulatságot, hogy meg­­ne nézze az országgyűlést, melynek éppen úgy meg­vannak a maga országos hírű erőművészei, kötéltán­­czossai elownjai, tudós lovai és szamarai, mint a C’arré Oscar circusának. A közönség itt is ott is ka­­czag. A különbség csak az, hogy itt országos költségen, Carrénál a magunk zsebére kaczagunk. A­mint tetszik tudni nem rajtam múlt, hogy ez országos circusba magam be nem juthattam. Egé­szen a Fogarasssy Mihály püspök ő excájának az érdeme, hogy én csak innét a karzatról nézem fe­kete irigységgel, hogyan lép be a terembe a legif­jabb honatya, a mi elvszilárd Molnár An­talunk. Tétovázva néz körül, hogy vájjon melyik tagja az a háznak, hová leülhet anélkül, hogy el ne sülyedjen szégyenében. Végre megkapja helyét a centrumban de nem akarja észrevenni senki. Az elnök jelenti, hogy Molnár Antal benyújtá választási jegyzőkönyvét. A háládatlan jobboldal még most sem veszi észre, s elfeledi megéljenezni az elvszilárd, s jobb­meggyőződésre tért férfiút, — a baloldal már figyelmesebb, — végig nézi az ifjú kö­­téltánczost, ki alatt a hely kezd égni, arcza kipirul, szemeit lesüti, mint az olyan leány, kit nem kell hogy rágalmazzanak mikor végig megy az ut­­czán, mégis minden ember tudja, hogy ő kendő­zi magát. A kormánypárt nem tudja soha annyi kitünte­tésen végig hurczolni e megkerített elvszilárd férfiút, hogy elfeledtesse vele ez a rezpirulást, elfe­ledtesse ez óra szégyenét, melyben nem a képviselői Táviratok a külföldről. Bécs, nov. 30. Auersperg Adóit hg. holnap ne­hány napra Prágába rándul. — Koller tegnap tette le az esküt mint csehországi helytartó Károly­ Lajos főhg. és Lasser miniszter kezeibe. Bécs, nov. 30. A cseh nemesség alkotmány­­párti tagjai oly jelölteket állítanak fel, kik a Gácsor­­szággal leendő egyezkedés és a közvetlen választások mellett fognak szavazni. Berlin, nov. 30 A„Germania“ czimű­ ultra­­montán lap hevesen megtámadja az új osztrák mi­nisztériumot. Róma, nov. 30. A kamara Mordinit és Pisa­­nellit választotta alelnökeivé. Pária, nov. 30 Beust gr. ide érkezett, s még ma Versaillesba megy, s ott, Thiersnél fog reggelizni, holnap este pedig Londonba utazik. London, nov. 30. A pápa a Times szerint nem szándékozik Rómát elhagyni. Nincs semmi re­mény, hogy IX. Pilis kibéküljön az olasz kormány­nyal. Brüssel, nov. 30. A polgármester újabban fel­hívja a polgárságot, hogy a város becsületének érde­kében hagyjon fel a további tüntetésekkel. — A je­len minisztérium hajlandó a lelépésre s Thomson politikai barátai felhívják a polgárságot az ő kabinet­­alakítása fáradozásainak támogatására. London, nov. 30. a walesi hg. jobban van. Bécs, nov. 30. A reichsrath a Tagblatt érte­sülése szerint decz. 27-dikén nyílik meg s magala­kulása után három havi további adószedhetést enge­­délyez, azután pedig január közepéig elnapolja ülé­seit. — Több itten időző dalmát, istriai és görczi kép­viselő kijelentette, hogy tekintet nélkül részt vesz a reichsrath tárgyalásaiban. — A krajnai képviselők be­lépése még bizonytalan. Román lapok szemléje. A „Patria“ legújabb (14-ik) számában újó­lag a passivitás ellen kél ki. Az erdélyi románok által annyira imádott passivitás — írja a „Pátria“— körmüket égeti. Lapjaikban széltében hirdetik, mi­szerint ki vannak játszódva, meg vannak csalva, ki vannak csúfolva, s egyúttal a legnagyobb tevékeny­ségre hívják fel a nemzetet minden irányban, de kü­lönösen a politikai jogok fenntartása végett. Kezdik beismerni, a­mit mi annyiszor elmondottunk már, miszerint az ő pascivitásuk nemcsak a követválasz­tásra nézve volt kiterjesztve, s így kezdik belátni, miszerint e politika, mint valamely ragadós beteg­ség, erőinket minden irányban megtompitotta s azok fejlesztését nagy mérvben gátolta, kezdik belátni, mi­szerint e politika úgy társadalmi, mint politikai éle­tünk minden irányára kiterjedett. S bármint ipar­kodjanak is e politikát követő lapok az ellenkezőt bizonyítani, a „Pátria“ tanúvallomást tesz arról, hogy e politika, illetőleg kenyeség tapasztalható volt az említett irányokban. Ennek bebizonyítása végett utalja olvasóit a „G. Tr.* *, „Albina“ és „Federatiunea“ számaira, melyekből a tényállás valódiságáról meg­győződhetnek. A municipális élet terén fejtendő te­vékenységre szólítani most fel a nemzetet, midőn a szervező munkálatok nagyobbára jóváhagyás végett magasabb helyre felküldettek már, badarság, és pe­dig azért, mert most a kifejtendő tevékenység mi eredmény­nyel sem bírhat, be lévén fejezve az, a­mire nézve a tevékenység kifejtendő lett volna. A passi­széket,­ hanem a vádlottak padját foglaltatták el vele. Milyen emelt fővel fog mellette Lászlófi Antal ülni! Érezni fogja, hogy egy fővel magasab­bá tette Molnár, még­pedig ugyan­az a Mol­nár, ki egy év előtt Lászlófit nevezte elvtelen köpeny forgatónak. És ma? Rehabilitálva van általa! Az egyiknek méltó büntetés. A másiknak méltó jutalom. Beérhetik vele egész életükben. Ezek meg­fonták egymásnak a koszorúját! * * • II. Báró Mirelli Bódog és Orczy Gemma circansai herczeg. (Opera 6 felvonásban.) Úgy tetszik a neveket egy kicsit össze­konfun­­dáltam, — no de attól én nem tartok, hogy Pes­ten reá ne ismerjenek „kikről szól ez énekem.“ Egész életemben megvolt az a bolond szeren­csém, hogy a­mint Pesten letettem a láb­amat, va­lami nagy scandalumnak kellett történni. (Kérem a szerkesztő urat, nehogy e kényes passusnál rossz viezczekre, engedje magát ragadtatni az én kon­tómra.)*) Na de nem vágok a dolgok elé, ne­hogy ősz­­sze­zavarjam e legelső dalművemet, melylyel csak az alkalomra leskelődöm, hogy pályáztassak vele az Orczydijra. I. Felvonás. A­ nemzeti színház kontárjai egy dalművet ad­nak elő. Mirelli Gemma circassiai herczegnő a gróf K~i páholya tőszomszédságában hallgatja az elő­adást. "7 Gróf K~i: Hogy tetszik herczegnő az előadás­ra . — Herczegnő. (áthatól.) ízléstelen ének még ízléstelenebb toiletteben. Ez az önök Pauliné­*) Ha 0zt a könbesaurást Kihagyja, jaj szegény fejének/ Szerk. vsai u“ is a „Pátria“ van győződve, s ebben sok is elene, o egy s a passivisták nap­találja vigasztallását­­,’, , sokáig fog mulni, wA»11­9 Auersperg phiuisteriuma meg­“k el miszerint a minoritás uralma a colossalis SS dicsekednek, miszerint a galce,a­ lengyelekkel parlamentáris többségre tettek szert, a­mi­­különben igen problematicus kérdés, a mennyi­­ben a lengyelek ezen alkalommal óvatosabbak lesz­nek mint máskor, a­mi onnan is kitűnik, hogy a p­alicziai követek, kik némi engedmények kieszközlése végett Bécsben tartózkodtak, már Bécset elhagyták, mert azon engedmények csak úgy lettek megígérve, ha egyúttal a lengyelek valósággal belépnének a bi­rodalmi tanácsba, eltávoztak minden legkisebb ered­mény nélkül. Nevezett lap megmondja azt is, miszerint a magyar kormánynak nem fog sikerülni tartós békét kieszközölni Horvátországgal, a­mit nem sikerült Pesten a román passiv-politikával szemben egy el­lenkezőt megállapítani. A „N. Fr. Pr.“ is egyetért e tekintetben, de másrészről a „Fed.“ visszautasítja nevezett német lap­ azon véleményét, miszerint a „Pátria“ valamely román pártnak közlönye volna, mert ezt egyenesen a kormány adatja ki, s helyte­leníti a „G. Tr.“ azon eljárását, midőn e lappal, mint megjegyzettel, nyílt polémiába ereszkedett. Panaszkodik e lap, hogy a bécsi kormánynak nincs jó szándéka a román nemzettel. Azt mondja, hogy egy időben oly véres áldozatot csikart ki e nemzettől, minden erejét kiszívta és most e nagy ál­dozatok után megveti a románokat, s a pesti kor­mányra bízza sorsát, ez tegyen vele, a­mit akar. Abban az időben a német kormány egyre küldötte a román nyelven írt felszólításokat, hogy a tör­vény és jogtaposó forradalmár Kossuth ellen fegyvert fogjanak, s most? Amaz időben e felszólításokra a román nemzet ezer meg ezer áldozatot hozott a né­met kormánynak; de hol vannak az azon felszólítá­sokban anynyira szépen körülírt ígéretek? Azon ígéretek teljesítése elmaradt, ha nem látunk egy cso­mó felügyelőt kinevezve a román tulajdonát képező erdőkre, láttuk behozva a só-monopoliumot, láttuk eldobolni a románok szarvasmarháit, s végre nya­kunkra láttuk hágni az 1807-diki gyönyörűséges egyezményt, mely a román határőrvidékre is kiter­jesztette karjait! a „Federatiunea“-ban egy szamosujvári levelező panaszkodik, hogy a dobokamegyei bizott­ságba igen kevés román ember juthatott be azon helytelen eljárás miatt, melyet a magyarok a vá­lasztások körül elkövettek. A szerkesztő e levélre nézve megjegyzi, miszerint a román nemzet a ma­gyarok emberségétől, mely nélkülözi a nemesebb ér­zést, jobb, helyesebb eljárást már nem is várhat, küzdeni fogunk együttesen és folytonosan, hogy az önkény, erőszak és rászedés ezen rendszere romba­­düljön; küzdeni fognak addig, míg a román nem­zetnek nem fog oly mértékben kiszolgáltatni az igaz­ság, a­mily mértékben azt valóban megérdemli; bí­zik abban, hogy az idő szelleme nincs a jogok mo­nopolistái mellett; hiszi, hogy a román nemzet e téren győzni fog, csakhogy állhatatosan kell küzde­nie, a jövő a román nemzeté.. E levél különben fi­gyelmükbe ajánltatik az activistáknak, lássák ebből, menynyire terjed a magyarok embersége; lássák azt, hogy az aktivitás ily eredmény mellett, mily érvény­be döntenék a román nemzetet. Moldován Gergely. -------. ------- N­ ■!! !1 IP jók úgy látszik egészen kezdő, s sok küzdelme lesz még hangjával. — Gróf K—i. Egészen osztozkodom a herczeg­nő nézetében. A közönség elkezdi magát nevetségessé tenni a herczegnő előtt, azáltal, hogy megtapsolja Pauli­nát. In­ botrány ismétlődik végig. II. Felvonás: Herczeg Bódog meghuzatja Rákosi Jenővel a „Reform“ nagyharangját. A közönség megdöbbenve veszi tudomásul, hogy mekkora szerencse fogja leg­közelebbről érni a pesti nemzeti színházat. A kar­mesterek stimmolnak és szurkolnak. Megjelennek a nagy vörös piacátok. Átalános lótás futás. A kira­katok megnépesülnek az ünnepelt művésznő arczké­­peivel. „Mikor fog fellépni? Mit fog énekelni? »Egy országot egy zártszékért!“ „Kettőt is csak legyen !“ III. Felvonás. Ernáni főpróbája. Az ünnepelt művésznő ki­nek hangja minden irányban ki van képezve, meg­jelenik a színpadon. Átalános mozgás. Az intendáns megcső -ólja a puha kezeket, s bemutatja a működő tagokat A herczegnő aggodalommal­­ tudakozódik utánnak, hogy várjon tudják-e szerepüket? Nem forr­ják ezet zavarni? B. Orczy nem meri ugyan a ül — Karmester, (a zenekarhoz) Meine Herren.. Uram...................az istenre kérem.................nagyot vigyázzunk! A herczegnő észrevéve hogy a zenekar sem­mit sem tud, ennek következtében csak marqui­rozta a hangokat.............. A színházi személyzet összenéz, lassú suttogó tájhad .................lassanként egy szó kezd gyöke­ret verni a levegőbe „scan­dal­um!“ A herczeg­ azt hiszi, hogy ez a karmestert és zenekarát illet Böhm észrevétlenül lehúzza a glacée kesztyű s bedugja a zsebébe. Orczy báró elájul a „Reform“ szerkesztőjénél a karjai közé. (Próba után.) — Karmester Orczyhoz. Kijelentem báró , hogy estve nem fogok dirigálni. Én botrányra nem teszem ki magamat. — Ön dirigálni fog. — Nem tehetem. — Majd meglátom ! Mirelli Gemma Orczy báróhoz: Mit szó báró a próbához ? Orczy: Meg vagyok lepetve herczegnő rémi­lyen, s azt hiszem estvére a közönség még job­ban meglesz. b . . , sz­usz Hi­aden zugában megtelik. A nem­zet írója tapsonezek élén helyet foglal. Br. Orcz megje erik páholyában. A nemzeti színház tajai bal jóslatu képekkel járnak elé s hátra. Végre megkez­dődik az előadás. . . .fa ^Urelli Gemma megjelenik mint egy georgia ‘ l (elkezd énekelni. Böhm teljes resignatióra ingál, a herczegnő hat tud­ussal hol elől hol háta Jar a zenekar mellett. . . .A, közönség u n i s o n o elkezd magában tusa* kodni, hogy hát ez mi? ■ f ^ tapsonezoknak gróf K — i a páholyból kiha­­jolva jelt ad. A taps elkezdődik. A közönség sziszeg­v m készül a föld alá sülyedni, de nem lehet. Br tX a ketet’Je vaigis bizSjs a bTM­ veszi a\S;b„toA B›ibm 8‘aC& kes2t›*9TM A herczegnő énekelni kezd. tében°b“ s,5brUviintová akar válni ijed­­ja «tót** “agMticus "ingatódzások közöli bedug­a szíja1!1'1“““1, ki a pioet ballSatia «Iva marad A chorus megvadul. kiváncsisiggal2 n-fU,a “'“6'Ta-üísOl, s hang? get kWU’ h»gy ''onnét jön a IV. Felvonás I-ső jelenet Deczember 3 Gr. Andrássy külügyminiszter körjegyzéke. Andrássy gróf uj külügyministerünk első, már táviratilag jelzett körjegyzéke így szól: „a felsége, a császár és király méltóztatott engem külügymi­niszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a föladat­hoz, amelylyel felséges urunk akarata megbízott, tel­jes ’ tudatával teszem ezt azon nagy nehézségek­nek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melyeknél fogva bizalommal fogok a ne­kem­ jutott küldetés teljesítéséhez. Az első: feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességé­ben és erejében mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az általános béke nélkülözhetlen biztosítékának bizonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyő­ződésem szerint, miként elődöm elé, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő politikát. Ezen politika a béke világos, nyílt és szilárd po­litikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, sem hogy küldetését máshol, mint önmagában keresse, — sok­kal nagyobb kiterjedésű, semhogy területi nagyob­bodásra volna szüksége, az osztrák-magyar biroda­lom nem vágyhatik határainak semmifé­e kiterjesz­tése után, úgy hogy nehéz volna bármely területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább zavarok forrásává válnék a birodalom két felére nézve. A birodalom nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell a rendelkezésére álló cso­dás segélyforrások fejlesztése által. Azon előnyök, me­lyeket bár a legszerencsésebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem érnének el azokkal, miket a jó­lét fokozatos emelkedéséből menthetünk, melynek haladását még a belválságok sora sem állította meg csak egy pillanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött és még most is küzd, és melyek különben csak természetes következményei minden nagy átalakulásnak, napról-napra keves­­bedni fognak, azt bizton remélhetjük ; mindazonál­tal nem fognak eltűnni a­nélkül, hogy az irányokban bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserű­séget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez ér­zelmek a monarchia általános érdekei igazságosabb méltánylásának fognak helyet engedni, de az ered­ményt csak annyiban remélhetjük nem túlságosan hoss­zú idő alatt elérhetni, a­mennyiben lehető lesz külbonyodalmakat megelőznünk, melyek a belbéke megszilárdulásának elhalasztása mellet akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai vonal, melyet elutasíthatlan érdekei szab­nak a monarchia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmasságok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Európán átvo­nult iszonyú rázkódások után mindnyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly kemé­­­nyen megpróbált nemzedékeknek a nyugalom és biztonság korszaka biztosíttassák. A fentebbiekben jeleztem önnek azon fő indokokat, melyeknek engem arra kell bizáiok, hogy el ne térjek azon kitűnő ál­lamférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy hivatalom elfoglalása pillanatában módosítsam azon általános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak czélzataimnak fog megfelelni, midőn azokat jövőre is zsinórmértékül reendi magatartására nézve. Mi­dőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyömet ön által czélszerűnek ítélendő módon felhasználja, befejezés előtt constatálni akarom megelégedésemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti összeköttetésben fogok állni.Azon reményt táplálom, miszerint ön szíves lesz engem odaadó támogatásban részesíteni és a feladat teljesítésében segíteni, melyet ő felsége a csá­szár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhiv­­ni, én magam részéről nem mulasztanánk el sem­mit, miáltal jogokat szerezhessek magamnak azon bizalomra és becsülésre, melyben elődöm annyi jog­gal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. Gr. Andrásy Gyula.

Next