Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-12-03 / 276. szám
1.Ijt szám KOLOZSVÁR, DECZEMBER 2 A lelkiismeret szabadsága. A mig mi par excellence szabadelvűnek hiresztelt viszonyaink között a királyi tetszvény és dorgáld jogot tekintjük vagy bírjuk egyedüli védpajzsai a jezuitizmus és dominicanizmus rothasztó áskálodásai ellen, de látjuk egyszersmind a dencális elemnek sikeres daczolását, addig a par excellence feudálisnak híresztelt német birodalomban súlyos csapásokkal vágják útját a krisztusi szeretet álleple alatt bujkáló hydrának, a papok uralmának. a felekezetnélküliség törvényes elismerése a nobári házasság behozatala két hatalmas vágást képvisel az ellen a kígyófészek ellen, mely az újszülött első kiáltását szentelt vizekkel fojtja le, a sírba roskadó aggastyánt a feszülettel kényszeríti arra a hódolatra, melynek legbensőbb lényege, végcélja: a legszennyebb önérdek és anyagiság hajhászata. És a német birodalom törvényhozó testülete radicális eljárást követ, a midőn félretolja a felekezet szerinti megkülönböztetést s törvényeket alkot, melyek felszabadítják a lelkiismeretet a papi hatalom körméből, jól tudván azt, hogy egy pap mint száz ugyanaz, tartozzék bármely felekezethez is. Ott nem képez többé bástyát a protestáns papság sem, mert a felvilágosodás megtanítá az embereket arra, hogy a protestantizmus szelleme sem elég erős a papi visszaélések elnyomására, s a protestáns jezuitizmus nem ellensúlyozója, de versenytársa szent Loyola hadának. És míg a német birodalom e téren határozottan haladásnak indul, addig nálunk a püspökök kara nyilvánosan tanácskozik a felett: vájjon az oecumenicum concilium határozatait vagy törvényeit tisztelje, annak az országnak, amely hazája. És a gyávaság tért nyit a lelkiismeret szabadságának, a felvilágosodásnak rontó galád had számára. A protestáns jezuitizmus a szabadság juharosaként ragyog e római összeesküvés fertelmes éjjében . • Valóban szomorú állapot. , Menjetek a nép közzé és lássatok. A babona körmébe szorítva, elkábitva az Ígéretek és büntetéseknek pokoli szimitással kidolgozott és alkalmazott rendszere által, kész rabszolgája e nép a holt kéznek : maga hordja össze a mammont, mely saját lelke megölésére fordittatik. Imakönyveinek minden betűje azt mondja neki, hogy bűnös, féreg, mely az istenség lába alatt fetreng, oly láb alatt, mely taposni, tiporni tud és akar. Mert ez az isten a kérlelhetetlen bosszú istene, kinek minden emberi lény rabszolgája, ki halálos bűnt lát és bosszul meg még abban is, a mihez az emberi nem fennmaradása kötve van. És hogy e nyomorúságodat soha szem elöl ne téveszd : betolakodnak tűzhelyedhez, szentelt krétával imák az ajtódra, utadba állítják feszülteiket, s ha nem látod mindezeket, harangoznak, hogy halljad; s ha nem hallod, tömjénnel árasztják el a levegőt, így hatnak minden érzékedve eszközt találva mindenütt és mindenben azon tudat ébren tartására, hogy egy bosszuló isten rabszolgává teremtett, azok számára, a kiket helyettesekül kiválasztott! És az a kéz, mely lefojtva tartja a lelkiismeretet, vele a szabadságot egyszersmind, belemarkol anyagi fennmaradásod véres verejtékkel öszveszerzett alapjába. A pokoli rendszer végczélja nem lelked üdve, nem boldogságod, nem felvilágosodásod, hanem e markolás. Míg Krisztus helytartója fényes fogaton robog tova, asztala roskad,az ingenczkedés kielégítésére szánt étkek alatt, addig a nyomor, mely utolsó fillérét vitte a templom perselyébe, éhen hal a helytartó palotájának küszöbén. Maró gúny ez Krisztus tanára, mely nem a bosszú, hanem a szeretet istenét hirdeté az emberiségnek, mely világosságot szánt oda, a hol méltatlan helytartói a világosság utolsó szikráját is elfojtják. Menjetek lássatok! Nem kérdik ők az emberiség javát, tömeg kell nekik, a rabszolgák tömege, mely vakon hódol az önkénynek, egy kéjelgő kaszt követeléseinek. Menjetek és lássatok, mit tesznek azok, akik ez elhagyott nép javának előmozdítására, a lelkiismeret szabadságának megvédésére, a papi hatalom ellensúlyozására volnának rendelve? Nyirbálnak az államháztartás azon tételein, amelyek a felvilágosodás terjesztésére szükségesek, markában hagyják a népet azon hatalomnak, mely tényezője a legnagyobb átoknak, mely egy népet sújthat: a szellemi rabszolgaságnak. Herman Ottó: Uj „Erdélyi Muzeum.“ Pesti apróságok. Küldi: Jónás. I. Molnár Antal a vádlottak padján. Tisztelt szerkesztő barátom! Az olyan kisvárosi ember mint én is vagyok, nem tagadhatja meg magától soha Pesten azt a mulatságot, hogy megne nézze az országgyűlést, melynek éppen úgy megvannak a maga országos hírű erőművészei, kötéltánczossai elownjai, tudós lovai és szamarai, mint a C’arré Oscar circusának. A közönség itt is ott is kaczag. A különbség csak az, hogy itt országos költségen, Carrénál a magunk zsebére kaczagunk. Amint tetszik tudni nem rajtam múlt, hogy ez országos circusba magam be nem juthattam. Egészen a Fogarasssy Mihály püspök ő excájának az érdeme, hogy én csak innét a karzatról nézem fekete irigységgel, hogyan lép be a terembe a legifjabb honatya, a mi elvszilárd Molnár Antalunk. Tétovázva néz körül, hogy vájjon melyik tagja az a háznak, hová leülhet anélkül, hogy el ne sülyedjen szégyenében. Végre megkapja helyét a centrumban de nem akarja észrevenni senki. Az elnök jelenti, hogy Molnár Antal benyújtá választási jegyzőkönyvét. A háládatlan jobboldal még most sem veszi észre, s elfeledi megéljenezni az elvszilárd, s jobbmeggyőződésre tért férfiút, — a baloldal már figyelmesebb, — végig nézi az ifjú kötéltánczost, ki alatt a hely kezd égni, arcza kipirul, szemeit lesüti, mint az olyan leány, kit nem kell hogy rágalmazzanak mikor végig megy az utczán, mégis minden ember tudja, hogy ő kendőzi magát. A kormánypárt nem tudja soha annyi kitüntetésen végig hurczolni e megkerített elvszilárd férfiút, hogy elfeledtesse vele ez a rezpirulást, elfeledtesse ez óra szégyenét, melyben nem a képviselői Táviratok a külföldről. Bécs, nov. 30. Auersperg Adóit hg. holnap nehány napra Prágába rándul. — Koller tegnap tette le az esküt mint csehországi helytartó Károly Lajos főhg. és Lasser miniszter kezeibe. Bécs, nov. 30. A cseh nemesség alkotmánypárti tagjai oly jelölteket állítanak fel, kik a Gácsországgal leendő egyezkedés és a közvetlen választások mellett fognak szavazni. Berlin, nov. 30 A„Germania“ czimű ultramontán lap hevesen megtámadja az új osztrák minisztériumot. Róma, nov. 30. A kamara Mordinit és Pisanellit választotta alelnökeivé. Pária, nov. 30 Beust gr. ide érkezett, s még ma Versaillesba megy, s ott, Thiersnél fog reggelizni, holnap este pedig Londonba utazik. London, nov. 30. A pápa a Times szerint nem szándékozik Rómát elhagyni. Nincs semmi remény, hogy IX. Pilis kibéküljön az olasz kormánynyal. Brüssel, nov. 30. A polgármester újabban felhívja a polgárságot, hogy a város becsületének érdekében hagyjon fel a további tüntetésekkel. — A jelen minisztérium hajlandó a lelépésre s Thomson politikai barátai felhívják a polgárságot az ő kabinetalakítása fáradozásainak támogatására. London, nov. 30. a walesi hg. jobban van. Bécs, nov. 30. A reichsrath a Tagblatt értesülése szerint decz. 27-dikén nyílik meg s magalakulása után három havi további adószedhetést engedélyez, azután pedig január közepéig elnapolja üléseit. — Több itten időző dalmát, istriai és görczi képviselő kijelentette, hogy tekintet nélkül részt vesz a reichsrath tárgyalásaiban. — A krajnai képviselők belépése még bizonytalan. Román lapok szemléje. A „Patria“ legújabb (14-ik) számában újólag a passivitás ellen kél ki. Az erdélyi románok által annyira imádott passivitás — írja a „Pátria“— körmüket égeti. Lapjaikban széltében hirdetik, miszerint ki vannak játszódva, meg vannak csalva, ki vannak csúfolva, s egyúttal a legnagyobb tevékenységre hívják fel a nemzetet minden irányban, de különösen a politikai jogok fenntartása végett. Kezdik beismerni, amit mi annyiszor elmondottunk már, miszerint az ő pascivitásuk nemcsak a követválasztásra nézve volt kiterjesztve, s így kezdik belátni, miszerint e politika, mint valamely ragadós betegség, erőinket minden irányban megtompitotta s azok fejlesztését nagy mérvben gátolta, kezdik belátni, miszerint e politika úgy társadalmi, mint politikai életünk minden irányára kiterjedett. S bármint iparkodjanak is e politikát követő lapok az ellenkezőt bizonyítani, a „Pátria“ tanúvallomást tesz arról, hogy e politika, illetőleg kenyeség tapasztalható volt az említett irányokban. Ennek bebizonyítása végett utalja olvasóit a „G. Tr.* *, „Albina“ és „Federatiunea“ számaira, melyekből a tényállás valódiságáról meggyőződhetnek. A municipális élet terén fejtendő tevékenységre szólítani most fel a nemzetet, midőn a szervező munkálatok nagyobbára jóváhagyás végett magasabb helyre felküldettek már, badarság, és pedig azért, mert most a kifejtendő tevékenység mi eredménynyel sem bírhat, be lévén fejezve az, amire nézve a tevékenység kifejtendő lett volna. A passiszéket, hanem a vádlottak padját foglaltatták el vele. Milyen emelt fővel fog mellette Lászlófi Antal ülni! Érezni fogja, hogy egy fővel magasabbá tette Molnár, mégpedig ugyanaz a Molnár, ki egy év előtt Lászlófit nevezte elvtelen köpeny forgatónak. És ma? Rehabilitálva van általa! Az egyiknek méltó büntetés. A másiknak méltó jutalom. Beérhetik vele egész életükben. Ezek megfonták egymásnak a koszorúját! * * • II. Báró Mirelli Bódog és Orczy Gemma circansai herczeg. (Opera 6 felvonásban.) Úgy tetszik a neveket egy kicsit összekonfundáltam, — no de attól én nem tartok, hogy Pesten reá ne ismerjenek „kikről szól ez énekem.“ Egész életemben megvolt az a bolond szerencsém, hogy amint Pesten letettem a lábamat, valami nagy scandalumnak kellett történni. (Kérem a szerkesztő urat, nehogy e kényes passusnál rossz viezczekre, engedje magát ragadtatni az én kontómra.)*) Na de nem vágok a dolgok elé, nehogy őszszezavarjam e legelső dalművemet, melylyel csak az alkalomra leskelődöm, hogy pályáztassak vele az Orczydijra. I. Felvonás. A nemzeti színház kontárjai egy dalművet adnak elő. Mirelli Gemma circassiai herczegnő a gróf K~i páholya tőszomszédságában hallgatja az előadást. "7 Gróf K~i: Hogy tetszik herczegnő az előadásra . — Herczegnő. (áthatól.) ízléstelen ének még ízléstelenebb toiletteben. Ez az önök Pauliné*) Ha 0zt a könbesaurást Kihagyja, jaj szegény fejének/ Szerk. vsai u“ is a „Pátria“ van győződve, s ebben sok is elene, o egy s a passivisták naptalálja vigasztallását,’, , sokáig fog mulni, wA»119 Auersperg phiuisteriuma meg“k el miszerint a minoritás uralma a colossalis SS dicsekednek, miszerint a galce,a lengyelekkel parlamentáris többségre tettek szert, amikülönben igen problematicus kérdés, a mennyiben a lengyelek ezen alkalommal óvatosabbak lesznek mint máskor, ami onnan is kitűnik, hogy a palicziai követek, kik némi engedmények kieszközlése végett Bécsben tartózkodtak, már Bécset elhagyták, mert azon engedmények csak úgy lettek megígérve, ha egyúttal a lengyelek valósággal belépnének a birodalmi tanácsba, eltávoztak minden legkisebb eredmény nélkül. Nevezett lap megmondja azt is, miszerint a magyar kormánynak nem fog sikerülni tartós békét kieszközölni Horvátországgal, amit nem sikerült Pesten a román passiv-politikával szemben egy ellenkezőt megállapítani. A „N. Fr. Pr.“ is egyetért e tekintetben, de másrészről a „Fed.“ visszautasítja nevezett német lap azon véleményét, miszerint a „Pátria“ valamely román pártnak közlönye volna, mert ezt egyenesen a kormány adatja ki, s helyteleníti a „G. Tr.“ azon eljárását, midőn e lappal, mint megjegyzettel, nyílt polémiába ereszkedett. Panaszkodik e lap, hogy a bécsi kormánynak nincs jó szándéka a román nemzettel. Azt mondja, hogy egy időben oly véres áldozatot csikart ki e nemzettől, minden erejét kiszívta és most e nagy áldozatok után megveti a románokat, s a pesti kormányra bízza sorsát, ez tegyen vele, amit akar. Abban az időben a német kormány egyre küldötte a román nyelven írt felszólításokat, hogy a törvény és jogtaposó forradalmár Kossuth ellen fegyvert fogjanak, s most? Amaz időben e felszólításokra a román nemzet ezer meg ezer áldozatot hozott a német kormánynak; de hol vannak az azon felszólításokban anynyira szépen körülírt ígéretek? Azon ígéretek teljesítése elmaradt, ha nem látunk egy csomó felügyelőt kinevezve a román tulajdonát képező erdőkre, láttuk behozva a só-monopoliumot, láttuk eldobolni a románok szarvasmarháit, s végre nyakunkra láttuk hágni az 1807-diki gyönyörűséges egyezményt, mely a román határőrvidékre is kiterjesztette karjait! a „Federatiunea“-ban egy szamosujvári levelező panaszkodik, hogy a dobokamegyei bizottságba igen kevés román ember juthatott be azon helytelen eljárás miatt, melyet a magyarok a választások körül elkövettek. A szerkesztő e levélre nézve megjegyzi, miszerint a román nemzet a magyarok emberségétől, mely nélkülözi a nemesebb érzést, jobb, helyesebb eljárást már nem is várhat, küzdeni fogunk együttesen és folytonosan, hogy az önkény, erőszak és rászedés ezen rendszere rombadüljön; küzdeni fognak addig, míg a román nemzetnek nem fog oly mértékben kiszolgáltatni az igazság, amily mértékben azt valóban megérdemli; bízik abban, hogy az idő szelleme nincs a jogok monopolistái mellett; hiszi, hogy a román nemzet e téren győzni fog, csakhogy állhatatosan kell küzdenie, a jövő a román nemzeté.. E levél különben figyelmükbe ajánltatik az activistáknak, lássák ebből, menynyire terjed a magyarok embersége; lássák azt, hogy az aktivitás ily eredmény mellett, mily érvénybe döntenék a román nemzetet. Moldován Gergely. -------. ------- N ■!! !1 IP jók úgy látszik egészen kezdő, s sok küzdelme lesz még hangjával. — Gróf K—i. Egészen osztozkodom a herczegnő nézetében. A közönség elkezdi magát nevetségessé tenni a herczegnő előtt, azáltal, hogy megtapsolja Paulinát. In botrány ismétlődik végig. II. Felvonás: Herczeg Bódog meghuzatja Rákosi Jenővel a „Reform“ nagyharangját. A közönség megdöbbenve veszi tudomásul, hogy mekkora szerencse fogja legközelebbről érni a pesti nemzeti színházat. A karmesterek stimmolnak és szurkolnak. Megjelennek a nagy vörös piacátok. Átalános lótás futás. A kirakatok megnépesülnek az ünnepelt művésznő arczképeivel. „Mikor fog fellépni? Mit fog énekelni? »Egy országot egy zártszékért!“ „Kettőt is csak legyen !“ III. Felvonás. Ernáni főpróbája. Az ünnepelt művésznő kinek hangja minden irányban ki van képezve, megjelenik a színpadon. Átalános mozgás. Az intendáns megcső -ólja a puha kezeket, s bemutatja a működő tagokat A herczegnő aggodalommal tudakozódik utánnak, hogy várjon tudják-e szerepüket? Nem forrják ezet zavarni? B. Orczy nem meri ugyan a ül — Karmester, (a zenekarhoz) Meine Herren.. Uram...................az istenre kérem.................nagyot vigyázzunk! A herczegnő észrevéve hogy a zenekar semmit sem tud, ennek következtében csak marquirozta a hangokat.............. A színházi személyzet összenéz, lassú suttogó tájhad .................lassanként egy szó kezd gyökeret verni a levegőbe „scandalum!“ A herczeg azt hiszi, hogy ez a karmestert és zenekarát illet Böhm észrevétlenül lehúzza a glacée kesztyű s bedugja a zsebébe. Orczy báró elájul a „Reform“ szerkesztőjénél a karjai közé. (Próba után.) — Karmester Orczyhoz. Kijelentem báró , hogy estve nem fogok dirigálni. Én botrányra nem teszem ki magamat. — Ön dirigálni fog. — Nem tehetem. — Majd meglátom ! Mirelli Gemma Orczy báróhoz: Mit szó báró a próbához ? Orczy: Meg vagyok lepetve herczegnő rémilyen, s azt hiszem estvére a közönség még jobban meglesz. b . . , szusz Hiaden zugában megtelik. A nemzet írója tapsonezek élén helyet foglal. Br. Orcz megje erik páholyában. A nemzeti színház tajai bal jóslatu képekkel járnak elé s hátra. Végre megkezdődik az előadás. . . .fa ^Urelli Gemma megjelenik mint egy georgia ‘ l (elkezd énekelni. Böhm teljes resignatióra ingál, a herczegnő hat tudussal hol elől hol háta Jar a zenekar mellett. . . .A, közönség u n i s o n o elkezd magában tusa* kodni, hogy hát ez mi? ■ f ^ tapsonezoknak gróf K — i a páholyból kihajolva jelt ad. A taps elkezdődik. A közönség sziszegv m készül a föld alá sülyedni, de nem lehet. Br tX a ketet’Je vaigis bizSjs a bTM veszi a\S;b„toA B›ibm 8‘aC& kes2t›*9TM A herczegnő énekelni kezd. tében°b“ s,5brUviintová akar válni ijedja «tót** “agMticus "ingatódzások közöli beduga szíja1!1'1“““1, ki a pioet ballSatia «Iva marad A chorus megvadul. kiváncsisiggal2 n-fU,a “'“6'Ta-üísOl, s hang? get kWU’ h»gy ''onnét jön a IV. Felvonás I-ső jelenet Deczember 3 Gr. Andrássy külügyminiszter körjegyzéke. Andrássy gróf uj külügyministerünk első, már táviratilag jelzett körjegyzéke így szól: „a felsége, a császár és király méltóztatott engem külügyminiszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a föladathoz, amelylyel felséges urunk akarata megbízott, teljes ’ tudatával teszem ezt azon nagy nehézségeknek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melyeknél fogva bizalommal fogok a nekem jutott küldetés teljesítéséhez. Az első: feltétlen hitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az általános béke nélkülözhetlen biztosítékának bizonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyőződésem szerint, miként elődöm elé, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő politikát. Ezen politika a béke világos, nyílt és szilárd politikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, sem hogy küldetését máshol, mint önmagában keresse, — sokkal nagyobb kiterjedésű, semhogy területi nagyobbodásra volna szüksége, az osztrák-magyar birodalom nem vágyhatik határainak semmifée kiterjesztése után, úgy hogy nehéz volna bármely területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább zavarok forrásává válnék a birodalom két felére nézve. A birodalom nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell a rendelkezésére álló csodás segélyforrások fejlesztése által. Azon előnyök, melyeket bár a legszerencsésebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem érnének el azokkal, miket a jólét fokozatos emelkedéséből menthetünk, melynek haladását még a belválságok sora sem állította meg csak egy pillanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia megküzdött és még most is küzd, és melyek különben csak természetes következményei minden nagy átalakulásnak, napról-napra kevesbedni fognak, azt bizton remélhetjük ; mindazonáltal nem fognak eltűnni anélkül, hogy az irányokban bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserűséget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez érzelmek a monarchia általános érdekei igazságosabb méltánylásának fognak helyet engedni, de az eredményt csak annyiban remélhetjük nem túlságosan hosszú idő alatt elérhetni, amennyiben lehető lesz külbonyodalmakat megelőznünk, melyek a belbéke megszilárdulásának elhalasztása mellet akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai vonal, melyet elutasíthatlan érdekei szabnak a monarchia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmasságok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Európán átvonult iszonyú rázkódások után mindnyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly keményen megpróbált nemzedékeknek a nyugalom és biztonság korszaka biztosíttassák. A fentebbiekben jeleztem önnek azon fő indokokat, melyeknek engem arra kell bizáiok, hogy el ne térjek azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tartom szükségesnek, hogy hivatalom elfoglalása pillanatában módosítsam azon általános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak czélzataimnak fog megfelelni, midőn azokat jövőre is zsinórmértékül reendi magatartására nézve. Midőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyömet ön által czélszerűnek ítélendő módon felhasználja, befejezés előtt constatálni akarom megelégedésemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti összeköttetésben fogok állni.Azon reményt táplálom, miszerint ön szíves lesz engem odaadó támogatásban részesíteni és a feladat teljesítésében segíteni, melyet ő felsége a császár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhivni, én magam részéről nem mulasztanánk el semmit, miáltal jogokat szerezhessek magamnak azon bizalomra és becsülésre, melyben elődöm annyi joggal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. Gr. Andrásy Gyula.