Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-08-02 / 173. szám
173-ik R7Am „Ezen gyermekek a legszomorubb körülmények ” közül hozattak ide. Amott az egyik egy biztos szállásnélküli bolygó családból került, si féktelen szabadsághoz szokva ravasz csellel egy szökési kísérletet tervezett s hajtott is végre, de visszahozatván megszokott, s most ha küldenek sem menne el sokért. A másiknak egy iszákos mostoha atyja volt, ki miatt az anya és a gyermek a részegség alatt kegyetlen bánásmódban részesültek, s a gyermeket az atya még kisebb tolvajságokra is szoktatta Egy harmadik sehol sem volt használható fiatal, pajkossága miatt, s így elvadult, eldurvult. Egy negyedik a nélkülözés, szükség miatt, a rosz cselekedetek minden nemében jártas volt már, s az intézetben is megkísérlette még egyszer az idegen javak eltulajdonítását, de csakis ez egyszer: míg végre egy ötödik már zsenge gyermekkora óta megszokta a szeszes italokat, s ilyen volt egész élete mig az intézetbe került.“ „És mi az alapja s oka most az ilyen kezdők megváltozásának? Nem a szigorúság és büntetéstőli félelem fülgerjesztése, nem az egyéniség elnyomása szőrszálhasogató házitörvények alkalmazása által, habár néha a büntetés sem kerülhető ki, mivel házi rendszabályok vannak, hanem épen a valódi családias hangulat, mely az intézetben uralkodik, a háznak ezen szelleme, helyes munkaarány és egyszerű egészséges életmód által támogatva többet tesz, mint a büntetés és kemény leckéztetések.“ Ezen szellemet, mely egy Pestalozzi intézetben kell hogy uralkodjék, az intézet nyilvános megnyitásánál Tschudi úr (az igazgató) következő szavakban írta le: „A mi intézetünk egy embernek viseli a nevét, kit az egész műveit világ tisztelettel említ, az érez és kő emlékoszlopok jogosultak, hanem Pestalozzi atyát egy oly oszlop örökíti, mely az ő alapjellemét folyton hirdeti. Egy emlékoszlop, mely szüntelen a szeretet forrását buzogtatja. Így a szeretet azon sarkpont, mely körül egész nevelési eszközünk forog, az elhagyatottak iránti mesterkéletlen szeretet, a mint ezt a hűt Pestalozzi szív egyenes őszinteséggel magában hordozta. Ez által lett a mi nagy mesterünk valódi tanítványa annak, ki a szeretet maga volt, szeretet tehát a mi intézetünknek a jelszava.“ Ily eljárással régi szokásaikat levetkezve, a legvásottabb gyermekek is, mint a jelentés mondja: „Isten segélyével hasznavehető emberek hasznos polgárok, igaz keresztyének lesznek, s jó bizonyságot tesznek az intézetről, mely őket megmentette és fölnevelte.“ Ha pedig már egészen megjavultak, a tantárgyakat elvégezték, a kitűnő tehetségüeket techtelenbe küldik, hol szintén egy ily intézettel egybekötött tanítóképezde van, s itt tanítókká képezik, hogy az ilyenekből váltak és válnak a legjobb, leglelkiismeretesebb tanítók; ezt mindenki meg fogja látni, ha bármi keveset is foglalkozik a svájczi nevelésügygyel. A többieket az egyéni hajlam nyilvánulása szerint gyárakba, iparosokhoz, vagy földművesekhez adják. Valahányszor ez intézetbe kimegyek, örömmel telik el szívem, látva azt a sok egészséges és vidám arcot, amint danolva végzik a munkát, vagy figyelemmel hallgatják a tanító előadását, s ha rá gondolok, hogy a harmadfélmillió lakossal, bíró Svájcznak 75 ily intézete van jelenleg, részint fiuk, részint leányok számára alapítva, melyek közül csak igen keveset állított az állam, a legtöbb közadakozás útján, vagy nemeslelkű gazdag emberbarátok alapítása által született. mindig fájdalommal gondolok rá, hogy mily sokan sintődnek nálunk a börtönök penészes falai közt, olyanok, kik talán minden erkölcsi hiba nélkül, egy kis hevesvérű pajkosság, neveletlenség hiánya miatt kerültek be, s mint erkölcsileg megromlott gonosztevők kerülnek ki onnan, részint börtöneink rendezetlensége, részint a durva bánásmód miatt, kiknek nagyobb része ha egy ily Pestalozzi intézetbe kerül, annak idején a haza legjelesebb polgárai közt foglalna most helyet, s a helylyett, hogy elvetemült társai közt kegyetlen terveket főzne, melyeket majd kiszabadulása után végrehajtandó lesz, templomi szószékről hirdetne az isten igéit, vagy egy tanárszékről buzdítaná tanítványait a jóra, nemesre, szépre. — Ezért ha semmi egyéb érdeme nem volna, csak az egy Pestalozziféle balatonfüredi szeretetház fölállításáért kegyelettel kell hogy minden igaz magyar kiejtse nevét, volt miniszeri tanácsos Molnár Aladár úrnak. — De ha a javítás, a jópolgárok nevelése nem is jöne számításba, csak azért is minél több Pestalozzi intézetet kellene fölállítanunk, hogy a legalább még most jókat, vagy közömbösöket készakarva ne rontsuk el. — S kérdi talán valaki: hogyan lehetne minél számosabb ily intézetet fölállítani hazánkban ? Mielőtt erre felelnék, lássuk a schliereni intézet összes vagyonát az 1869 deczember 31-iki számadásból: 1. Fekvőségek — — 50,474 frt.54 centime. 2. Házi bútorok-------6,080 „ 69 1) 3. Gazdasági eszközök 3,951 „ 70 g 4. Élelmiszerek — —1,579 „ 16( 5. Ruha anyag — —- 29 „ 25W 6. Mosási szükséglet —- 22 „ 28 17 7. Füzelő anyag — — 140 „— — 8. Barom állás — —3,205 „— — 9. Széna és alomkészlet 1,196 „— — 10. Kamatozó tőkepénz 24,510 „— — 11. Pénzkészlet-------151 „ 46 r. Összesen— — 91,340 frt. 17 centimen. Ha ezen összeget futólag megtekintjük, sokan lehorgasztott fővel sóhajtanak : ez nálunk lehetetlen! Pénzügyviszonyaink oly gyengén állanak, hogy a kormány aligha képes lesz egyet is állítani, főleg mivel a népnevelés iránti lelkesülés a nagy cultusministerrel sírba szállt; népünk pedig a társulás szellemétől még nem lelkesedik annyira, hogy az ilyenek roppant horderejét a közerkölcsiség, mivelődés és jóllét terén belátná, s bár csak fölösleges filléreit is ennek oltárára hozná áldozatul, nagyobb birtokos uraink pedig a lónemesitést, lófuttatásokat kisebbnek tartják a népnevelésnél, a nép szellemi és erkölcsi pályafutásánál. Gagyi Samu. (Vége köv.) Egyházi ügyek. 1871. július 23-án a kolozsvári református eklézsia hosszas álmából felébredvén, olyan kegyes volt, hogy az eddig mostoha gyermekként tekintett református néptanítókat fizetésjavításban részesíté úgy, a miként engedte a kolozsvári szegény eklézsia pénztára, minden főtanító kap évenként 600, a segéd 400 frtot. A vasárnapi iskoláért, hol az illető tanító 104 órát ad, 20 frt a díj. A többek közt volt egy valódi lelkes tag, aki átérte, mi a nevelés, mily munkával, türelemmel, nehézségekkel jár, és mégis mily csekély anyagi kárpótlás mellett hajtja végre azt egy kolozsvári néptanító, kinek osztályába olykor 150 gyermek jár, holott a minisztérium rendeli, hogy rendszerint 60, vagy szorult esetben legfelebb 80 gyermek legyen egy tanító vezetése és felügyelete alatt. Ily néptanítónak pedig járt öt éven keresztül annyi fizetése, hogy napjára esett 75 új krajczár. A mai drága élet mellett ebből szerezzen magának mindent és tanítson jókedvvel! A felnevezett úr ezért indítványozta, hogy e fizetésjavítást ne azon hónaptól kapják a néptanítók, amelyben épen elhatároztatott, hanem terjesztessék vissza bár egy félévre azon időhöz, amikor a hívek önkéntes adakozása begyűlt. Ez indítvány elfogadtatott, de felállott egy iskolafelügyelő, aki legjobban ismeri a néptanítók anyagi helyzetét, ellene óráit az indítványnak, hogy kivegye a szegény hetvenöt krajczár napidíjjal ellátott néptanító zsebéből a csekély adományt; úgy látszik, hogy az illető úr nem igen olvassa az iskolai törvényeket, mert ahelyett, hogy elvenne a néptanítók fizetéséből, jobb lett volna ha azt indítványozta volna, hogy minden öt év elteltével a tanítók fizetése ötven írttal növeltessék, mint ezt 1870. aug. 17, 18, 19-én tartott pesti gyűlésen a népnevelők indítványozták. Erről egy szót sem szólott az illető szónok; jobb lesz máskor az ilyen szónoknak beszédével együtt a katedrában maradni. Csak ennyit kívántam megemlíteni, hogy lássa és tudja a tisztelt közönség, miként jutalmazzák meg a mai időben is az ország napszámossal. Egy jelen volt tag. Vidéki élet. Deés. 1871 julius 29-én A „Magyar Polgár“ folyó évi 163-ik számában a sztojka fürdőről egy az aláírással egy tudósítás jelent meg, melyben az mondatik, hogy a Hollómező helységében lévő árvíz által szétrombolt fahíd helyreállításán „sem a szolgabíró, sem a belsőszolnok megyei tisztség mai napig sem gondolkozik“ Ez állításban azonban, hogy ne mondjam ferdítés, legalább is elhamarkodás van. Mert igaz ugyan, hogy xgy az úr átutazása alkalmával a híd még helyreállítva nem volt ; de tekintve, hogy az ez évszakban már többször előfordult felhőszakadások az utakban és hidakban nemcsak az itt helyen, hanem másutt is tetemes rombolásokat okoztak ; tekintve azon szabályokat és nehézségeket, melyekbe az elrombolt hidak helyreállításához szükségelt faanyagoknak ez idő szerint való beszerzése ütközik ; s tekintve végül, hogy bármit is csak megfelelő időben lehet előállítani , tétlenséggel vádolni jóhiszeműleg sem a szolgabirót sem a tisztséget nem lehet, s ha a tudósító úr nem restellt magának valamivel bővebb tudomást szerezni, értesülhetett volna, hogy a tisztség a szétrombolt híd helyreállítása iránt a szükséges intézkedéseket azonnal megtette, mit maga a tény, tudniillik, hogy az elrombolt helyébe újból épített híd a közlekedésnek néhány nap múlva át fog adatni, tanúsítom legjobban. Ennyit kívántam az említett tudósítás helyreigazgatása végett közölni, s a midőn ennek becses lapjában tért kérnék tisztelettel vagyok Szarvadi Pál Belső-Szolnokmegye főjegyzője. HIRHARANG. *% A Dunafejedelemségekben felállított osztro-magyar consulok jelentése szerint Gács- és magyarországi izraelita kereskedők, akik ott darab ideig üzérkedtek s valamit megtakarítottak, ottani, hasonlólag izraelita bankároktól hitelleveleket és üzleti tőke iránti bizonyítványokat szereznek maguknak, melyekkel osztrák-magyar gyárosoknál anyagi erejüket jóval túlhaladó hitelt vesznek igénybe, s rövid időn bukást jelentvén, hitelezőiket tetemesen megkárosítják, mit annál könnyebben kivihetnek, mert az oszt.magyar Consulátus hatósága alól kivonják magukat, s a csődöt a romániai törvényszékek előtt nyitják meg. A nagy mélt. m. k. kereskedelmi miniszter ur f. é. július hó 1-én és 14-én 6507. és 7712. számok alatt kelt leirata folytán, erről oly figyelmeztetéssel értesítjük az érdekelteket, hogy a dunafejedelemségi kereskedőkkel csak a legnagyobb óvatossággal kössenek üzleteket, mert az ottani törvényhatóságok idegenek érdekeivel keveset törődnek. A kolozsvári keresk. és iparkamara. *** Egy fekete paripa esete Vannak városunkban olyan zúgolódók, akik ki nem tudnak kibékülni azzal a csekélységgel, hogy a sétatérről a szellők alá vezető híd még mai napig sincs megigazítva. A zugolódók úgy látszik, nem fontolják jól meg a dolgokat. Egy új hidat megcsinálni nem mesterség, — de egy már meglevőt négy öt szál geren- Idával kijavítani, ez már sokkal több, sokkal fárad- 1 531 A „VI. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten august. 1-én 10 óra 6 p. d. e. Érkezett Kolozsv. august. 1-én 10 óra 56 p. d. e. Thiers elfogadta Favre lemondását. Garibaldi Hóna felszabadítására a Vert érmet kapta. Persiában az éhség roppant nagy a szülők gyermekeiket eszik, Magasabb, sokkal költségesebb, semhogy öt-hat hét a at egy olyan város, mint Kolozsvár, képes volna megigazittatni. Csak legyünk méltányosak, s ne köjööljünk emberfeletti munkákat a városgazda- csanácstól! A hatvanas évek elején Crenneville ő exolája is adog emlékű basasága alatt egyszer kedves kereke- 1,a kormányzó urnák kikocsikázni a szöllők alá. Illin^ *' exolájának szép fekete paripái a hidra ju- I to tak, egy neveletlen gerenda ketté tört, s a kedvenez paripák egyikének lába oda szorult! Olyan rémületet magistratusunk még soha ki nem állott az xentye táborának közeledési hire óta, mint ekkor. u *“xeiája paripái veszedelemben vannak! Ő exeiája maga is ingerült, sőt a kocsis arcra is fenyegető kibjezést nyert! Nosza rajta! Hol a polgármester, a pmó a rendőrkapitány, a tanácsosok! Sietve ent*e- Ye, "et ,kell kérni ő exoiájától, a kocsistól, sőt a to.u 1 is, s fejvesztés terhének ígéretével biztosítani ő exoláját, hogy 24 óra alatt úgy meg lesz csinálva 7-a , hogy nincsen annyi ló a világon, a menyj ,alazmerészeljen törni. És valóban 24 óra hű a , hiszen volt! igen, "le arról ki tehet, h a fenyőfa-gerendának az a czudar természete van hogy 7—8 esztendő alatt felmondja a szolgálat°t. Semmi sincsen állandó a nap alatt! Ő exolájának ekete paripái is a birodalmi főváros flaszterét koptatják ez idők szerint, s nem tévedhetnek a bornyomási hidra. Mit tegyünk hát? Várjunk türelemmel! kilép Sámuel főispán ő méltóságának az igaz, hogy még nincsen olyan fogata, mint Crennevillenek volt, tehát lovának a lába nem szorulhat a gerendák közé; de csak türelem azért, megtörténhetik az is, s ez a leggyorsabban segitne a bajon! —hogy maga a méltóságos főispán úr fog arra sétálni, s beleszólul a lába! Ha erre rögtön meg nem lesz igazítva, akkor hagyjunk fel a reménynyel, s várjuk be Crennevillet, ki a „viszontlátásig“ búcsúzott el úgy is az ő „kedves Kolozsvárjától.“ Hátha neki meg van még a fekete lova ? (6) A kolozsvári kir. jogakadémián múlt hó 29-én és 30-án a honvédelmi ministérium által kinevezett vizsgáló bizottmány előtt a főtiszti vizsgát, mint halljuk, a következők tették le kitűnő sikerrel : Szabó Géza, Újvári Imre, Ajtai Ferencz, Bodor Antal, Cseh Gáspár, Schiller Lajos, Bencze Dénes, Papp Sándor és Streicher Lajos. (o) Bánki bácsi nálunk járt. Múlt vasárnap a sétatéren minden embernek feltűnt az a pitykés dolmánya, sarkantyus csizmája, jó izű magyar ember, akinek képéről oly megelégedés, szeméből anyagi okosság sugárzott. Ez Bánki bácsi Debreczenből, ugyanaz, a ki Kossuth Lajos nagy hazánkfiának minden évben küldözgeti a jó debreczeni kolbászt, tepertős pogácsát s többféle igazi magyar csemegét. Az öreg Bánki bácsi sok szép utat tett már a continensen és azon túl is, társalgásában ép oly szerény, mint kellemes, s hozzánk csak azért jött, hogy vele levő kis leányának megmutassa azt a helyet Iklódnál, ahol a forradalomban 22 sebből vérezve öszszerogyott, továbbá, hogy felkeresse azt a kolozsvári jó barátját, aki a sebesültet magához fogadta, ápolta és kigyógyította. *** Hegedűs Sándor a „Hon“ egyik főmunkatársa Kolozsvárra érkezett hogy néhány napot családi körében töltsen el. „..Déésen e hó 29-én az alakulóban levő lövész egylet javára nyári mulatságot rendeztek a zöldben. Íme a déésiek megelőzik Kolozsvárt a lövész-egylettel ! Nálunk már vagy öt éve, hogy vajódik ez a kérdés, de nem bír megszületni. *** Ugyancsak Deésről írják lapunknak, hogy a Barnaféletársulat kisérti a jószerencsét, de nem nagy eredménynyel. Közelebbről a társulat primadonnájának B. Jolánnak a „Tücsök“ czímű szinmű volt kitűzve jutalomjátékául. Az ifjúság versekre buzdult, koszorúkat kötött, — de oh balszerencse! — a közönség nem jött elegendő számmal s a jutalomjáték elmaradt egy boldogabb és pénzesebb időre! Az ifjúság, hogy kárba ne menjen a kinyomtatott vers, másnap szórta szét, daczára hogy a szinlap nem beszélt már jutalomjátékról! A tornai sósfürdőről ismét kaptunk egy lamentátiót, telve panasszal a rendetlenségek a teljes kényelemhiány miatt. Tudósítónk e sorokkal zárja be levelét: „valóban ha az ember megfürdött itt, nem tudja, hogy hol mosakodjék meg utánna!“ Igazán vétek e kitűnő fürdőt így elhanyagolni. (6) Az „Alföld“ vezérczikket szentel a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének, mely tudvalevőleg Aradra van tervezve. A lap constatálja a „páratlan közönyt és érdektelenséget“ mely Aradon a gyűlés iránt mutatkozik. Azt mondjuk, hogy nem is csoda. Ezek a gyűlések voltaképpen evő ivó compániák, amelyekben pár szereplési viszketegben szenvedő ember, egy évre túlad viszketegen. A közművelődés fejlesztésére épp oly kevés, a befolyásuk mint a tudományra. Ez a kemény ítélet különösen a természetvizsgálók szakosztályaira tartozik; az orvosok még leginkább megfelelnek a várakozásnak. A gyűlés kiadványainak jellemzésére elég annyit felemlíteni, hogy pld. az 1869-ki kiadványban egy geológiai értekezés foglalt helyet, mely csak arra szolgált, hogy az értekezés egyik írója a legalávalóbb rágalmát kimondhassa Brassai Sámuel és mások ellen, s a nevezetes az, hogy a szerkesztő e jegyzetet kiadta. A számos közzül csak egy eset, s most azt akarja valaki, hogy a városok áldozzanak az effélékre! — fo) A Bécsben tervezett világkiállítás ügyében nagy tevékenységet fejtenek ki. Schwarz lovag, ki az ügy élére állíttatott e napokban Pesten mulatott s az illetékes körökkel érintkezett is. Az idegenek elszállásolása iránt egy pozsonyi lap azt indítványozza, hogy egy vendég telep Pozsonyba állíttassák s a kiállítás látogatása gyorsvonatok által eszközöltessék. (o) Napóleon excsászár a* „Avenir Liberal“ állítása szerint nem megyen a genfi tóhoz, hanem marad továbbra is chislehursti magányában. (o) Borzasztó tűzvész dühöngött Bourges franczia városban, Latour d'Auvergne érsek székhelyén. Az érseki palota nagy kárt szenvedett és a város húsz ezer kötetet számláló könyvtára is részben elégett. (6) Egy millió szavaztatott meg katonai építkezésekre. Ebből az öszvegből ki fog telni két raktár Szebenben is, az egyik a szekerészet, a másik töltények számára. Az effélére mindig akad egy egy heverő milliócska, csak iskolára ne kérjen senki sem. (Saly)Törvénykezési csarnok. Kolozsmegye törvényszékénél jelen év julius 22-én tartott végtárgyalásnál elnökölt: Máthé Gerő. Közügyészség részéről jelen volt: Keresztes Árpád alügyész. Az 1870 deczember hó 20-án b. hunyadi Reichenberg Mátyás és Izidor gyula gyárosok gyármunkással számszerént 9-en, kiknek egyik gyármunkás Hánnászek Ferenczné főzött, súlyos betegek lettek, s közülök kettő Hánnászek Ferenczné és Virág Gyuri meg is haltak, a mint az orvosi vélemény állítja mind a betegség mind a halál legközelebbi oka ásványi méreg volt, amelyet azon napi főzelékkel vettek be. Ezen mérgezés általi gyilkosság gyanúja egy eleinte Pfeffer Károly gyármunkást terhelte, ki egy pár napig le is volt tartóztatva, de miután Hannászek Ferencz, úgy a vizsgálat mint a végtárgyalás rendén azon vallomást tette, hogy mindnyájuk mérgezési és a fenntebb említettek halála oly módon történhetett, hogy Otét és Figuli. Vincze vádlott társát a gyártulajdonos gyufaszálkák készítése végett kiküldötte a gyurkóczai havasokra, hol miután sem ruhanemüeket sem élelmiszereket az egerek pusztításai elől meg nem menthettek, azokat „arsenicummal“ készitettt szerrel pusztították, a mely „ar ■ senicumot“ Figuli Vincze mint gyakorlott egérpusztitó hozott volt magával, honnan munkájok végeztével a karácsom ünnepekre visszatértek B. Hunyadra. Pakolás közben a még megmaradt arsenicumot Hánnászek F. azon helyre tette hová a még megmaradt élelmiszerek voltak elpakolva. Miután megérkeztek B. Hunyadra Hánnánszek F. elfeledő nőjének megemlíteni, hogy a méreg az élelmiszerek között van, ennélfogva nője egyrészt mivel az arsenicumot nem ismerte, mint szegény takrékos háziasszony azt lisztnek gondolva a megmaradt liszt készletbe töltötte, a melyből aztán midőn a gyármunkásoknak főzött valamennyien azonnal betegek lettek. A törvényszék Hámnánszék F.-et ennek alapján a btk. 335 §-ban itt életbiztonsági vétségben vétkesnek mondotta ki, s tekintetbe véve szerencsétlen 3 kis gyermekből álló családját, bevallását s azt hogy elsősorban ő szenvedett veszteséget, 10 napi házi fogságra ítélte. Figuli Vinczét pedig ki jóllehet okmányokkal igazolta hogy a mérget orvosi rendelet után nyerte, s több városban hatósági engedély folytán a patkányokat azzal pusztította, miután annak tartása hatósági engedélye azon mezővárosban melyben lakik nem volt, a btk 361 § kihágásban hibásnak mondotta ki s ezért 3 napi házi fogságra ítélte el. — (6) A vastag tudatlanság eloszlatására mely a hadsereg altiszteinél a térképek iránt létezik, arra bízták a hadügyminisztériumot, hogy kenderpapirra nyomatott oly térképeket készíttessen, a melyek a gyakorlatok terét előtüntetik. E térképek az altisztek között kiosztva a térképolvasás elősegítésére vannak szánva. Népnevelési az hiányzik, ha a katona nem hozza otthonról a földrajz egészséges fogalmát, érett korában nem kenderpapírra, hanem akár bankóra nyomtatott térképpel sem boldogulnak vele. — Laktanyák országszerte. A honvédelmi minisztérium már kibocsátotta rendeletét a törvényhatóságokhoz a katonai beszállásolásoknak laktanyák építése által leendő megszüntetése iránt. Felszólítja ebben a törvényhatóságokat, sz. kir. és mezővárosokat és községeket, hogy a beszállásolás nyomasztó szorgalma alóli felszabadulásukkal nyújtandó nagy horderejű előnyök és könnyebbségek elérése végett a kívánt költségeknek egybegyűjtését és építkezéseket eszközöljék és a kormányt ezen közérdekű ügyben segítsék, mire nézve részletes utasításokat tartalmaz a rendelet. Augusztus 2 1. és felelős szerkesztő R. PAPP MIKLÓS, Efjiktor *) Beküldetett. A kellemes Heralesciere du Barry, mely orvos nélkül minden betegségnek ellenáll, eltávolítja a következő bajokat, u. m: gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, mirigy-, nyákhártya-, légzés-, hólyag-, és vesebaj-, gümő és vizkór, köhögés, dugulás, aranyér, álmatlanság, gyöngeség, szédelgés, vértolulás, fülzugás, terhesség, alatt hányási inger, fehér folyás, bokór, elsoványodás, csúz, köszvény, sápkor — 72,000 javulás, melyek minden orvosságnak elenállottak. Bizonyítványok pápa ő szentségétől, gr. Pluskow udvari marchall-tól, de Bréhan marquis-nétől. Táplálóbb lévén mint a Ms., felnőttek s gyermekeknél 60-szer takarítja meg a Revaesciere az orvosszerek árát. Újvár, Magyarország. Valahányszor köszönetet mondok a teremt önök azon is számíthatlan jótéteményeiért, melyekkel a természetgyógyitóan működő erői útján eláraszt, megemlékezem önökről. Többév óta nem örvendhettem teljes egészségnek, emésztésem mindig zavart volt s gyomorbajokkal kelle küzdenem. A bajoktól a Revelesciere 11 napi használata megszabadított, hivatási teendőimet háboritlanul végezhetem. Steiner L. I. néptanitó. Pléhszelenczékben '/, fonti ft 50' kr, 1 font 2. 60 frt 2 font 4. 50 h. 5 font 10 ft, 12 font 20 frt, 24 font 36 kr — Revalesciére Chocondée táblákban 12 csészére 1 ft 50 kr 24-re 2. 50 kr, 48-ra 4. 60; póralakban 12 csészére 1 firt 50 kr, 24-re 2. 50 kr, 48-ra 4.50, 120-ra 10 ft, 288-ra 20 ft, 676-ra 36 ft. — Kapható: Barry da Barry és T.-néi Bécsben, Wal 1 f 1 s dig a s se. 8. Kolozsvárit Kronstaedter J.-nél Bel-Monostor utczai 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.-monostorutcza a Bedönt során. Pesten Töröknél, Pozsonyban Pisztoly-nál, Graczban Oberanzmeyer-nál, Lembergben Rottender-nél, s postautalvány által megrendelés útján mindenütt. Idegenek névjegyzéke Biasini szállodájából Kolozsvárit jul. 29. 1871. Hammer Károly, kereskedő Medgyesről. Kovács Kálmán honv. őrmester, Fehérvárról. Szarvadi Antalné, Sz. Újvárról. Friedman, utazó Bécsből. Bock, csendőrfőhadnagy Szebenből. Gr. Bethlen János, Kolzsvárról. Miksa Imre, birtokos Hadrináról. Basa Gergely, kereskedő Felvinczről. Kis János, birtokos Zilahról. Muresián József, Pestről. Kuizsán János u o. Schankebán József, Kolozsvárról. Bányai, kereskedő Szamosujvárról. Gidró László, ügyvéd Pestről. Bulyovszky kapitány, u. o. Horváth Teréz, u. o. Beregi Áron, lelkész Csúcsáról. Fehér Katalin, Zilahról. Havelka, mérnök Pestről. Macskásy Sándor, birtokos Deésről. Szőllősy Sándor, birtokos Járából. Veres Dénes, birtokos Tordáról. Kis Adolf, kereskedő u. o. *) E rovat alatt megjelenő czikkért íz szerkesztőség semmi felelősséget sem vállal Swrk.