Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-09-21 / 214. szám

V-dik évfolyam. Előfizetés, feltételek : K»,„ ...................... 18 fit — kr. fr'élAvre . . ■ • a T — . Negyedévre • * „ — , HaTonként . 1 „ U „ A uy * ittrí 4 mer bee^Vior.ott eor ár« 20 »orig 26 kr., SO «orou (elül 20 kr. MigitiUnib culiidvii iitofi liiueţ, QtAiú nHjüKul kivéve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnontorate»« a L.M Bányai hét alatt 0 L I POL&RE. ■S'" i ■ 214-ik szám Kolozsvár)!, csütörtök szeptember 21 18 K1 Hirdetési dijak. Ötstör WAboeott »or Ar« t kr BAlyeffdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvee ínényl U nyi­t a k­­­ed­v-h : V et »I. Fiók kiadó hivatalok: VordAn: EttezAr éa fiarmalbriAl. Deésen: Krómer Sámuel, ínyedlen: VokAl JAnos. Eum01 ujrértt: Cum­ teeWérek. Kolo­avártt : Stein J. éa Demjén K.-VAak­ helytt: Wittich JósaefnéL A »Magyar Polgár« előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre . . 8 frt — kr Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A 51. Polgár kiadóhivatala. KOLOZS5 Áll. SZEPTEMBER 20 Jónás lévőlél a „M. Polgár“ szerkesztőjéhez. .. Kedves Öcsém után­! Nagy sérelmet kovácsoltak nálunk még abból is, hogy a választó képviseleti tagoknak ■em idő nem engedtetett a választásra, sem a képviselők névsorával nem rendelkezhettek. Hát minek az ? Csináltunk mi névsort olyant, hogy az unokások unokája is meg­­emlegetheti. Beválasztottunk egy csomó embert olyant, kikről a legnagyobb határozottsággal előre tudtuk, hogy soha sem jelennek meg. Ezekkel tehát nem lesz bajunk, de kiszorítot­tunk vele olyanokat, kik a mi csalatkozhatat­­lan Nagy Péterünknek alkalmatlanok szoktak lenni. Beválasztottunk egy csomót azokból, kik­ről tudjuk, hogy életükben mint képviselők a szájukat fel nem nyitották közügyekben, s egy átalában nem is ismerősek azokkal. Ezek ha eljönnek jók lesznek rutheneknek Nagy Péter mellé,s ha nem jönnek el szégyenükbe, akkor sincs baj, legalább nem alkalmatlankodnak. A harmadik csapatba beválasztottunk olyanokat, kik értenének ugyan a dolgokhoz, de sokkal circumuspectusabb embe­rek, semhogy nyilvánosan véleményt mernének megkoc­káztatni. Ezekkel sem lesz tehát baj, é­s így a negyedik cso­portban maradunk mi c­om­pli­ceusok élünkön a mi Péterünkkel, a­ki bizo­nyosan rendbe fogja hozni a város jövő ügyeit. Hát nem szép rendben van ez így? Azt kérditek, hogy nem pirultunk-e Si­mm­ereket kihagyni a szervező bizottság lajsi­mából, azt az embert, kiről ellenségei is be kell hogy vallják, hogy egymaga jobban ismeri a város ügyeit az egész magistratus és co­munitásnál, azt az embert, kinek Kolozs megye köszöne­tet szavazott a szervezési munkálatoknál ki­fejtett munkásságáért, azt az embert, k­i­t Magyarország jogászainak teat fi­lete alelnöknek választott meg Pesten. Igaz kedves öcsém uram, hogy kihagy­tuk nevét, de erre fontos okunk volt, mert helyébe olyan szervező talentumot választottunk be, mint egy Hirschfeld József, kinek érdemei ismeretesek előttünk, jó bort árul vendéglőjében, s korcsmája fon­tos szerepet szokott vinni a korteskedések ideje alatt. E férfiú — átláthatjátok — többet ér Simon Eleknél a szervezési munkálatoknál, daczára, hogy nem neki köszönhetitek Kolozs­­vár városának monographiáját. Hát Jakab Elek? Na már engedjétek meg, de Nagy Pé­tert és Filep Istvánt nem sértettük meg egy ilyen ember beválasztásával. Sokkal alkalmasabbnak ismertük helyébe Temesvári polgártársunkat, vagy Pap Józsefet, ezek legalább csendes, békés emberek, s nem feszegetik a város történeti múltját, nem piszkálják ki történeti jogait, szóval nem al­kalmatlankodnak. A­mi a baloldalt illeti, azt merően ki­zártuk a paradicsomból, nem árultatjuk el vele a drága időt, eleget beszélnek a kép­vi­­selőházban, legalább itt legyen nyugodalmunk tőlök. Az olyan embereket, mint egy Sár­i László, meg se tűrném még a kommunitás­­ban sem, nem hogy a szervező bizottságban adjak helyet. A felforgató párthoz tartozik,­­ általánosan ismeretes, hogy nem szokott kezet csókolni Nagy Péternek. Mekkora rut kevélység! Az ilyen ember nem nekünk való! Ná­lunk alázatosság a jelszó, s vak engedelmes­ség a csalhatatlan úrral szemben. Ne búsuljatok, ne aggódjatok tehát a város jövő sorsa felett. Majd rendbe hozzuk ,mi azt nem sokára. Jónás. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Erdélyi muzeum-egylet. (Czetz Antal emlékezete.)­­ II. (Vége.) Radnát 1850-ben tehát 49 éves korában láto­gatta meg Czetz először s az Ünőke, a Korongyis lettek ezentúl azok a pontok, a melyekre haláláig minden évben visszatért, a melyeknek virányával oly nagy eredményt mutathatott fel. Czetz Antal ekkor már kijegyezte Messier, Baumgarten és Linné flóráját és oly herbáriumot teremtett, mely tökéletesen fel volt szerelve a legélénkebb csere ellátására. Ebben az időben kereste fel a gántsi remetét dr. Schur, ki a Bachkorban ide vetődvén, civilisátori szerepet vitt az erdélyi flóra terén nagy művekkel de kevés köszö­nettel. Dr. Schur a bizalmas Czetzet mindenféle mó­don kizsákmányolta, s midőn a szükséges anyag bir­tokában érezte magát, elhagyta forrását, több mint háládatlan módon. E viszonynak egyetlen jó oldala az volt, hogy Czetz Antal neve a tudományban meg­­örökíttetett az által, hogy egy Erysinum faj, nevére, E Czetzianumra kereszteltetett. Innen kezdve Czetz Antal összeköttetései folytonosan szaporodtak Felke­reste Janka Victor, akkor még bécsi tanuló, most jeles füvész, s a pesti múzeum­ őre, ki tiz évig, azaz Czetz haláláig maradt levelezője, Pittori lovag és cs­a. asztalnok Grátzban, Styria legkitűnőbb botaniku­sa, báró Leithner, dr. Skofitz, kik csereintézeteket tartottak fenn, s évek során érintkeztek Czetzczel. A hatvanas évek elején dr. Haynald Lajos akkori Az 1870 XLII tervezikk 91 §-sa alapján a megye bizottmánya által kiküldött a megye uj alap­rendszert elkészítő bizottság elkészítvén munkálatait, a küldöttség törvényszerinti elnöke a főispán ez ötletből rendkívüli megyei bizottmányi gyűlést tar­tott folyó hó sept. 14-én, melynek, tán mert vaák teendője nem lévén, száma még a küldöttség számát sem közelité meg, délután pláne alküldöttségnek vé­li vele a laikus. Fent jelölt szép őszi nap tehát letárgyalván a bizottmány a szervező küldöttség munkálatait, egy­szersmind leontotta fundamentomostol a századok edzette alkotta szabadsági védbástyáját — megyénk ősi autonómiáját, mely a sokat üldözött szabadság­nak nemcsak asyluma, de szülője is volt, melynek hiányai ha voltak is, sokkal kisebbek valának, mint előnyei, mint életrevalósága melylyel még százado­kon át a felelős kormányrendszerrel testvériesen él­hetett volna. És a szép őszi napon erőszakos halál­lal kimúlt drága hallottért csak néma könnyek elfoj­tott fájdalmak voltak, melyek — tán ? — egy jobb jövő reményeként a halott feltámadásához fűződtek. Megemlítésre méltó vita két helyütt volt: a z­olgabirói irnoki állomás hatáskörének, teendőinek meg- vagy meg men állapítása körül, mely irnoki viszony a szolgabiróval szemben valóságos szolgai szerepre subordináltatván, habár a szolgabiró felelős is írnoka eljárásaiért, mégis mint a megye által nem választott­ közeg, ily viszony mellett qualificá­­latlan egyén a megyének ügyeit nem végezheti nem igazíthatja ; a bizottmány, bár érzé hogy nem helye­sen cselekedik, a törvény kezét megkötvén, kénysze­rülve volt a szolgabirói munkakör meghatározásánál püspök, előtte még Wolff Gábor tordai gyógyszerész, most is élő kitűnő füvészünk ismerkedtek meg vele, s ezekhez még egész sora csatlakozott a kül- és bel­föld botanikusainak. E viszonyok utján a radnai flóra fajai vándo­roltak Európa leghíresebb gyűjteményeibe, s cserébe éreztük Olasz-, Német-, Orosz-, Angol-, Franczia-, Spanyol stb ország alakjai Gántsra, mely alakokhoz ázsiai, amerikai és austráliai fajok is csatlakoztak. Czetz ezalatt nem szűnt meg tanulni, deside­­rátumait Koch és Reichenbach művei alapján úgy vezette, hogy mindig új és Herbáriumát kiegészítő alakokat nyert. Ezáltal szeme, ítélete annyira éle­sedtek, hogy több esetben híres botanicusokon is igazított. Jegyzékeit az első növénytől az utolsóig pontos­sággal vitte, s ezek kutforrásai maradnak a keleti Kárpátok flórájának még akkor is, a­midőn a Her­bárium maga az idő romboló hatalma alatt elpusztult. Tenyésztési sikerült kísérleteivel, melyeket gántsi kertjében folytatott, sok szolgálatot tett a tudomány­nak. Az általa nagy pontossággal nyújtott anyag fel­használtatott részint Janka Victor, részint Schott és Kotschy irodalmi közléseiben, s több más Auc­or ál­tal is, de legtöbbször olyformán, hogy Czetz fel sem említtetett. A hátrahagyott levelek sok adatot tar­talmaznak, a­melyek a német „cserebere tudós“ vi­lágra sajátságos világot vetnek. Czetz becsületességgel felelt a lefőzésekre: megszakita a viszonyt és soha sem újította meg többé. . Irodalmi téren nem lépett fel, mert nyelvis­merete nem volt tökéletes, hajlott kora pedig meg­fosztotta attól a ruganyosságtól, a­mely az irodalmi productióhoz szükséges. Bécs, sept. 18. Langenau báró Chotek utó­dául pétervári követté neveztetett. Pária, sept. 18. Auraale és Joinville hgek a Patrie értesülése szerint a szünidők után elfoglalják helyüket a nemzetgyűlésben. Lissabon, sept. 18. Eugénia excsászárné ide érkezett, s a „Központi“ szállodában fogadta a ki­rályi párt és Dom Ferdinánd látogatását, azután pe­dig tovább folytatta útját Madridba. Laibach, sept. 18. A tart. gyűlési bizottság azon javaslattal lép fel, hogy azon képviselők, kik kellő igazolás nélkül a tart. gyűlésen megjelenni vo­nakodnak, mandátumaiktól megúsztassanak. Elnök kétli, hogy a tárt gyűlés joggal bírna ily határozat­­hozatalra, minthogy a képviselők m­egkivántató két­harmad része nincsen jelen. Turin, sept. 17. Több osztrák a mont cenisi vasút megnyitási ünnepélyére ide jőve, Visconti- Venesta külügyér részéről a legszivélyesebb fogad­tatásban részesült. Pária, sept. 17. A lapok általában kedvező­en nyilatkoznak az elsassi keresk. egyezségre vonat­kozó szavazatról, mint a mely hat departement ment fel a német megszállás alól s egyszersmind a jóindu-De hagyott maga után egy Herbáriumot, mely minden tekintetben classicusnak nevezhető. Az ál­tala Gánts, Deés és Radna területén gyűjtött fajok száma 1529-re, összes Herbáriuma az utolsó izig kritikai szabatossággal rendezve, lajstromozva 5538 fajt számlál a világ minden részéből s szerfelett ta­nulságos, miután legtöbb fajsorai nagy számuak , egész zónákat mustrálnak. 1865. április negyedikén halt meg közel 65 éves korában, miután gyűjteményeit s tetemes könyvtárának kiválogatott részét, valamint kézira­tait is az erdélyi múzeumnak, kis birtokát a décsi kath. elemi iskolának hagyományozta. A hátrahagyott kéziratok dr. Haynald Lajos kalocsai érsek­­ excellentiája, Wolff Gábor és Czetz Gergely urak közlései, a múzeumban levő Herba­rium szolgáltatták az anyagot, a­melyből az előadó az életrajzot merité, s a­melyet e szavakkal feje­zett be: „Ez volt élete, működése annak az em­bernek, ki olyan korban, a melyben mások megál­lapodnak, sokan hanyatlásnak indulnak, élete negyvenedik évében, egyszeri útmutatásra, lelkesedéssel hozzá lát egy tudományos szak neve­léséhez, a ki ön­megtagadással lemond a családi élet örömeiről s meleg keble egész szeretetét a vá­lasztott szakra fordítja, a ki nem retten vissza az önoktatás nehézségeitől, megküzd minden nehézség­gel, kivívja magának a legjobbak tiszteletét, s mi­dőn örök nyugalomra száll, csak a jónak, szépnek és nemesnek nyomait hagyja maga után.“ Az életrajz egész terjedelemben a muzeum­ év­könyvei számára íratott s a legközelebbi füzetben meg fog jelenni. Tor­da, 1871 sept. 11t. kimondani, miszerint sürgős teendőknél a szolgabi­rói irnok is helyettesítheti főnökét a szolgabirót. Azonban Tisza László ur indítványára ezen anomália megszüntetése t tekintetéből, a bizottmány által elfo­gadott felirat határoztatott az igazságügyminiszerhez,­­ miszerint a bizottmány kéri a miniszter urat, hogy­­ a­ folyamatba tett országgyűlési idényen egy pót­tör­­vényjavaslatot az­­országgyűlés eb­be beterjeszszen a volt segédszolgabirói institutió visszaállítása iránt, a törvényhatóság illetőleg a bizottmány által választva szolgabirói hatáskörrel — ennek megírása ügyvéd ! Szabó Lajosra, egyik felirati küldöttségi tagra bizatik. És végül az állandó választmány hatáskörét­­ tárgyaló javaslat tárgyalásánál, az ezen javaslatban a törvény értelmében hasisul vett véleményezési alappal szemben Tisza László úr ellen javaslatot, il­letőleg véleményt ad, mert hazafiai kötelességének­­ tartja ily kür korlátok közé vont javaslatot a hall­gatással nem csak nem pártolni, de az ellen lelki- s ismerete megynyugtatására tiltakozik is, nem vállal­­­ván az iránt magára semmi kötelezettséget felelőssé­get, s oly alaponi szervezését óhajtja az állandó vá­­l­­asztmánynak, mely ne csak véleményezzen, de egy- s szersmind ellenőrzési jogkörrel is fel legyen ruházva , a hatósági közegek feleletre vonásával, azok ellenőr­zésével némileg pótolván a megye bizottmányának a törvény szerént évenként csak kétszeri ülésezhetését. Ezen érvekkel szemben ügyvéd Szabó Lajos, mint ki megbízásból az állandó választmány javaslatát ké­szítő, felhozza, miszerint ő bár nem bámulója az uj megye­ alkotta törvénynek, mely ellen a maga hely­­yén és idején fel is fog szólani; de a törvény hatá­rozottan megjelölvén az alapot, az állandó választ­mány mozoghatási körét azon túl terjeszkedni nem lehet — a törvény az állandó választmányt csak véleményezési joggal ruházta fel, különben is fize­­­­tésnélküli tiszteletbeli hivatal lévén, mint ilyen, ily sok teendőt reá ruházni nem lehet, akkor e testület folytonos ülésezését igényelvén azonkívül mint testü­letek feleletre vonni cselekvényeiért bajosan, vagy éppen nem is lehetne; a megye hivatal közegei egyenként felelősek magának a bizottmánynak, hogy a bizottmány jogkörét egy más testület is gyako­rija annak teendőibe vágjon absurdum­­volna, mely feslegessé tenné magát a bizottmányt. Ezen indok­o­­k alapján a bizottmány megmaradt a küldöttség­i­tál készített javaslat mellett. fA Szabó Gyula fi . , - -* Táviratok a külföldről. lat jele az elsassi testvérek iránt. — Párisban e hé­ten a halálozás jelentékenyen csökkent 9 827-en hal­tak el mult hét 943 halottjával szemben. Flórencz, sept­ 17. Legközelebb egy kir. ren­delet jelenik meg, mely az olasz-orosz kiszolgálta­­tásti szerződést erősíti meg, Albániából. Az albániai felkelésre vonatkozólag a „Narodni Novine“ a „Csernogoracz“ után September hó 12-tőől a következő részletesebb tudósítást közli. Mehem­ed Ali pasának öt zászlóaljai Scutaribal érkezte után, Smail basa a scutariakat lefegyverezte. Erre vasárnap, aug. hó 13-án a népnek Mehemed­ Ali basa által egy­for­mán olvastatott föl, mely azt tartalmazá, hogy ő felsége a szultán a népnek minden eddigi tévedéseit elnézi, s hogy a kihágóknak megkegyelmez, de az ezentúli kihágásokat nem fogja megengedni. A szul­tán parancsa az, hogy a fegyvert tegyék le és senki se merészkedjék fegyverrel a bazárba lőni. Hétfőn reggel a katonaság az egész várost körülvette, min­den téren négy, egész ötszázig menő katonaság ál­líttatott. E napon a béke nem zavartatott meg, sem a scutariak, sem a hegyi lakosok által. Csun Mula, a hegylakosok egyik zászlóparancs­noka Smail basához rendeltetett, s neki tudtál ada­tott, hogy a szultán a hegyi lakosoktól egyebet nem kíván, csak hogy békében maradjanak, s a basa meg­hagyta neki, hogy ezt a Hotti, Maliszor és a többi törzseknek is megmagyarázza. Csun Mula hazaér­­kezte után a nép összegyülekezett és ő a népnek ki­hirdette a basa parancsát, de a nép azt kiáltá: „áruló vagy, mi fegyvert ragadunk és megütközünk a törö­kökkel“ . Csun Mula válaszoló, hogy ő áruló soha sem lesz és arra inte őket, várjanak, míg az egész Maliszor, Kastrati, Riolu, Grizsu és a többi környék­beli törzsek összegyűlnek, s igy felkészülve ütközze­nek meg a törökökkel, de a nép nem fogadta szavát s ismételve kiáltá: „fegyverre, ütközzünk meg!“ En­nek következtében Csun Mala maga is fölkiáltott: „a ki vitéz, jőjön utánam,“ s azzal Scutarinak in­dultak. A város előtt török csapatok tanyáztak és puskatűzzel fogadták őket, mire a hegyi lakosok meg­futamodtak, körülbelől 400 embert vesztvén el, mert nem voltak ilyen fogadtatásra elkészülve. Azóta köz­tük és a törökök közt halálos gyűlölség uralkodik. Megjegyzendő, hogy az albániai katholkus népség körülbelül 50,000 fegyveres embert számlál, kik mindeddig csak a szultán fölhívására végeztek hadi szolgálatokat, különben pedig majdnem egészen füg­getlenek voltak. ♦ * A „Diritto“ szeptember ha­ti­dikéről Catta­­roból egy tudósítást közöl, mely szerint konstatálva van, hogy külföldi emissariusok a nagyobb befo­lyású öregebb fölkelőket új fölkelés megkísérlésére izgatják. Apróságok a külföldről. A német csapatok kivonulása az Ain, Aube, Cote-d’Or és Jura megyékből foglalkoztatja most legjobban az embereket. A külügyér a kamarának erre vonatkozólag egy Németországgal kötendő szer­ződés tervét terjesztette elő, mely szerint Franczia­­ország az elszászi munkákat illetőleg tenne néhány engedményt, Németország magát azonban a nevezett megyék azonnali kiürítésére és az összes elfoglaló sereg számának 50.000 emberrel való leszállítására kötelezné. A kamara a javaslatot megszavazta és a vita valószínűleg ma fog megtartatni. A német csapatok kivonulása tehát még a második milliárd lefizetése előtt fog történni, és csak négy osztály maradna a Marne, Meurthe, Hautemarne, Vogesek, Ardennek és Meuse megyékben. Nogent-sur-Marne környékén különben az ostromzár még mindig igen szigorúan kezeltetik. A kivonulásra vonatkozólag a Siecle a követ­kezőket írja: A poroszok kivonulnak országunkból és elvi­szik vagyonunkat, de országunkat a világ előtt becstelenítve hagyják el. Lehetne-e hinni, midőn Páris erődéből kivonulnak, nem csak tulajdon hadi­készleteiket viszik el, mi nagyon természetes, de még olyanokat is visznek magukkal, mi nem az övék ? Táblaműveket, ajtókat, vas és ónesöveket és mindent a­mire akadnak. Elég jó számukra és szemeink előtt visznek el mindent, mit tőlünk elvet­tek. Többen kérdezik tőlünk, váljon a szerződés sze­rint szabad-e a poroszoknak így cselekedniök. A felelet egyszerű és rövid nem! * * * A vogesi hadsereg működéséről közelebbről Bordonne, Garibaldi szárnysegéde írt egy művet. Ebben constatálja, hogy e sereg vereségét Gambetta határozatlansága okozta, mert az előnyomulást nem merte elrendelni, és ezért úgy Cambriel tábornok, mint Grévy polgári ügynök lemondottak. Garibaldit védi azon igazságtalan vád ellen, mintha a jezsuitá­kat önkényesen űzte volna ki. Mert ezt a polgári hatóság útján, előleges értesítés és szabad útlevél mellett tette, miután a jezsuiták a szószékről izgat­tak a garibaldisták ellen, és titkon Svájczon át érte­­síték a poroszokat a hadak állásáról. A porosz katonai hatóság a „Progrès de la Côte d’or“-t harmadikszor függeszti föl. És az a különös, hogy mindig a választások előtt. Okot ab­ban talált, hogy a nevezett lap azt írta Vilmos császárról, hogy az osztrák császár testvérét Judás­­csókkal illete. Párisban pedig a rendőrség a „Grelot“ életlapot kobozta el. Vidéken is van egy tucret lap * • •

Next