Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-19 / 238. szám

V-­lik értő yam. Elefi­eteai feltételek . Évre....................... frt — kr. Félévre . • • • • » — „ Negyedévre .... 4 B — B Havonként ... 1 „ ftO „ A nyilttér 4-szer hasábozott sor­­ra 20 sorig 26 kr., 20 soron felül 20 kr. M .gjolanik mind a nap­­nep utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Mnostornicza­-Ja L.­­Bányai ház alatt. 238-ik szint rOilTIKAI NAPILAP. Kolozsvárii, csö­rte október 19­­87. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó­hivatal, Fiók kiadó hivatalok: Tordán: Ketezer és Harmathnál. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamoaujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit : Stein J. és Demjén L­­M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, OCTOBER 18. Fővárosi levelek. XCIII. Pest, oct. 15. 1871. Kedves barátom! Leveleim huzamosabb kima­radását annak tulajdonítsd, hogy betegségemből va­lamennyire magamhoz térve, siettem beváltani vá­lasztóimnak adott azon ígéretemet, hogy mint már négy ízben tevém, az országgyűlés utóbbi folyamá­ról értesítendem őket. Nem tudom hasonló-e az országban mindenütt az érdekeltség és kíváncsiság az országgyűlésen le­folyt közdolgok iránt, de annyi igaz, hogy engemet, derék érdemes választóim, bár nagyobb részük jó módú földmives, folytonosan sürgettek a lemenetelre s mindannyiszor igen nagy érdekeltséggel hallgat­tak. Ha máshol is így lenne, a képviselő nagy hi­bát követ el, ha az iránta megválasztása által nyil­vánult bizalomért legalább ezen csekély viszonzás­sal nem érzi magát elkötelezettnek. Naponként hall­juk a közöny iránti panaszt, de kérdés: várjon nem nagy részben függ e tőlünk, hogy ezen közönyt megszüntessük, s polgártársainkat az ország közér­dekei iránt érdekeltségre­ szoktassuk? Hisz ime most is oly közérdekű törvények lépnek életbe, melyektől a polgároknak jövő megma­radásuk, biztonságuk és legbensőbb életérdekeik füg­genek. Értjük a vármegye szervezetére és községre vonatkozó törvényeket. És várjon kinek kötelessége, ha nem a képviselőnek? Őt egy bizalmas láncz for­rasztja össze választóival, mely nemcsak a választá­si művelet különben sem mindenkor épületes em­lékezetéből kell hogy álljon, hanem egy folytonos bizalmi összeköttetésből, melyből mindkét fél lelke­sedést és érdekeltséget merítsen. Ha ez például a jelen, vagy ehhez hasonló törvényjavaslatoknál nem történik meg, igen köny­­nyen bekövetkezhetik, hogy mind a megyei bizottsá­gok alakítása, mind a községek minden ügye a vi­­rilis választók kezébe esik, kik azoknak oly meg­oldást adhatnak, melyet az illető szegényebb polgá­rok hosszasan fognak megkeserülni. Nem tudom, pártunk elvei miként nyertek máshol erőben, de az értelmes népnél folyton erő­södés mutatkozik. Különösen a főrendiház által viszszavetett úrbéri törvényjavaslatok, a regálék, do­hány monopólium azok, melyeknek rendezését átido­­mítását sürgetik; ezekhez csak még a vadászati törvény járul, melyet azon sok visszaélés végett sürgetnek, melyeket uradalmi tisztviselők követnek el a szegény földmives vadászon még akkor is, ha saját földjén találják vadászni. Különben a hidegláz, mint csaknem egész al­só részében hazánknak s mint hallom nálatok Erdély­ben iszonyú módon dühöng s egész helységekben alig van ember, a kit meg nem próbált. Mig én a tulajdonképent Magyarország szé­lén híveimet kerestem föl, közel szomszédomban, Horvátországban, egy véres tragédiát játszottak le. Néhány kalandor, köztük az 1848-iki eseményekből ismeretes Kvaternik, kihez egy 15000 írttal meg­szökött postatiszt csatlakozott, állítólag a határőr­ségi erdők miatti sérelem érzetből, de a valóságban nem egyéb, mint fanatizált nemzeti düh és haza­árulási hajlamokból, nyílt fölkelést kísérlettek meg, s az akkor történik, midőn az anyaország budgete miattok egy általuk teljességgel nem törleszthető magassági arányig emelkedik! No de tapasztalhatták és pedig rögtön, hogy nem vak többé az osztrák kormány sem, hogy üd­vét egyik fele bénitásában keresse. A kiküldött tá­bornok hamar elbánt velük; utolsó sürgönye a ve­zérek elestéről s a lázadó nép szétveretéséről elfo­­­gatásáról szól, s a horvát sajtó is, mely eddig ■épen nem menthető föl az izgatás vádja alól, ma már kezd józanabb hangot hallatni. Ideje is lesz, mert a magyar türelemnek is van határa s majd igaz nevén nevezi azt a barátságot s az oly test­véreket kik hála és elismerés helyett honárulással fizetnek. Uj „Erdélyi Múzeum.“ Az a bor. Motto: In vino veritas! Van egy régi ismerősünk, a­ki mellékesen mondva tanár is pomológus is, borász is. Qualificatiójára nézve csak annyi jellemzőt mondunk, a­mennyi éppen elég. az aestheticát tárgyalva azt kérdé Domine X- től: magyarázza meg nekem a szép fogalmát? mi a szép? Domine X bölcsen hallgat. Nos nem tudja? elmondom hát! X uram az utczán megyen, találkozik Lengenádfalvi k.­asszony­nyal. Mit mond hozzá? „Jaj be szép“! Ugye? ne lássa, ez az aes­­theticának a foglalatja.] Domine Y! mi a sympathia és az antipathia ? Dominus Y. hallgat. Majd megmondom én! Az ur találkozik én ve­lem, mit gondol ilyenkor? „Oh beh kedves ember ez a professor uram!“ ugye ? lássa, ez sympathia. Aztán találkozik Péter Pál — nem bánom akár püspökkel, s azt mondja magában: „oh mily kiállha­­tatlan ember!“ ez az anthipathia! Itt a tanár. A pomologus — a beszterczei szilváról azt mond­ja, hogy Reine Claude, a szercsika almáról, hogy „Ventre Saint Gris!“ Máskülönben volt két valóságos szamara: Equus a­dnus Linné; — az egyiket „Praxis“, a másikat „Theoriának“ keresztelte. De már a borász, ez már „altroque.“ Bajusza, a szürkécske, vérszipó módra felfelé görbült, mert a kostoló pohár szája szűk. Ajkai oly csókszerűen csucsorodnak kifelé, s az a koczkás nyakkendő csak úgy van észrehúzva, hogy az „Ádám csutkája“ csiklandozódjék nyelés alkal­mával. A háznak hátrafelé, a hasnak előre való dom­­borodása, az „ivópositura“ fogalmához közel jár. Az a szimatolás, mely magasan kezdődik, hogy a zamat tejfelét elkapja — a szem lezáródik s az a hegyes, orbánhajnalos orr lassan leereszkedik a pohár mélységes mélységébe — leírhatatlan, lerajzolha­­tatlan. Ah! és az a borkóstolás, mily remeke ez a tempónak!­­ Az a leskelődő kacsingatás, midőn az az ap­rócska szem a bőrszínét nézi! És az a próba korty! A fej hátradől, a szem­golyók befelé fordulnak — mint egy inspirált szent­nél, nehogy a látás az ízet megzavarja — oh és a száj! az orc­ák! amaz kicsucsorodik, emezek behor­padnak, amaz ismét lelapul, emezek kidomborodnak, a nyelv köpül s még a fogak odvába is belekergeti a nedvet. Ekkor jön a gyöngéd nyelés, a nyelésre egy leírhatatlan csámcsogva- csattogó működése az ajak­nak s nyelvnek — aztán, ha jó volt a bor, aztán kö­vetkezik az országosan ismeretes: he he he he he! aztán az a vállütögetés, a melylyel emberünk a ter­mesztőt lovaggá avatja. Éppen most volt körúton, avatgatta a lovago­kat a gazdasági kiállításokon — jól élt ingyen bor­ral — s e perczben bizonyosan ott áll „­ Excellen­­tiája“ ágyánál (belső ember, tehát hozzájuthat az „ingnyujtás“ a magasztos szerencséjében) s referál — he he he he! „A fránya egye meg azt a tintás lelkét öcsém ! Eltalált !“ Lássa drága professor, most én mondom: he he he he! — se mellé még néhány oly dolgot, a­melyről még nem is hallott beszélni, pedig szorosan a borászatba tartoznak: nem is árulom készpénzért, mint Korizmics úr borászati titkát, mely — senki­nek sem kell. Oh dehogy ! Megmondom én ingyen s szívesen is. De most már igazán neki állok annak a czím­­ben ígért­­ bornak. Ha abban a szerencsében részesülünk, hogy egy bortermesztő végig kalauzol pinczéjén utoljára elvezet egy titkos fülkébe, hogy legrégibb borát megkóstol­­tassa velünk. Ezt a bort aztán természetesen a borok koronájának kell vallanunk, különben megesnek raj­tunk, hogy gazdánk a borismerés tudományát merő­ben megtagadná tőlünk. Ez már úgy van. És ha megtörténik, hogy valami építkezés al­kalmával, valamely zárdarom pinczéjében egy rég elfelejtett, száz év óta heverő, rozsdás abroncsú, kor­hadó dongájú hordóra akadnak, világgá fut hire, s a folyadék minden cseppje színarany becsben részesül. A palaczkon aztán ott áll az évszám s utánra sem kell nézni az árjegyzéknek, mert természetes, hogy tárczánkon nagyot nyúznak.­­Anglia borkereskedéseiben, a kirakatokban akárhányszor szemlélhetünk palaczkokat, melyek a penész pókháló s korhadó növényrészek vastag réte­gével borítvák, míg a melléjök tűzött felirat azt mondja: „Twenty years bottled!“ Mellékesen mond­va, e borítékot pár hét alatt mesterségesen is elő­állíthatni. Egy szóval az „a bor“ mindenütt keresett és szívesen fizetett czikk s a fogyasztók az ósággal ösz­­vekötik a kitűnőség fogalmát; igen a legnagyobb II ''■■■'■■............IIIII———­ része azt hiszi, hogy e két tulajdonság a legszoro­sabb öszrefüggésben áll. A kereskedő a közönség igényeihez alkalmazkodik a vége pedig legtöbbször: „Mundus vult decipi, ergo decipiatur!“ Nem csak laicásoknál, hanem akárhány ter­mesztőnél is az a hit uralkodik, hogy minden bor évről évre javul; azt az embert, a ki az ellenkezőt állítaná, azt kikaczagják. Hát csakugyan igaz lenne az, hogy a bor foly­tonosan javul s a midőn a szobaczuczus éveit eléri „orvosság“, midőn a canoni korba lép „életelixir“ lesz belőle ? Nem ! még pedig vegyészeti és nem­zetgazdasági szempontból nem! „In vino veritas“ ez egy igaz mondás, a bor maga mondja meg nekünk, mikor érte el jóságának netovábbját, tehát kellő korát, világos nyelven szól hozzánk, az orr, az iz nyelvén, feltéve, hogy nem hódolunk az előítéletnek, mely szerint az ó és a jó együtt járnak. Hát ha az ilyen ó ficzkónak a vegyész is nekiáll s a számok ellenálhatatlan logikájával lerántja róla a nimbust, kimutatja, hogy a századok során nem hogy nyert volna, hanem elvesztő legja­vát egykori tulajdonainak! A­mi a bort borrá, a legnemesebb itallá teszi, az a zamat (Bouquet), az a sajátságos, véghetetlen finom illat, mely a bornak kizárólagos tulajdona. Ez az illatt egy mai napig ismeretlen vegyprocessus eredménye, képződik pedig az első években. Mind­az a­mit a zamatról mint testről tudunk csak annyi, hogy a legzamatosabb borban is véghetetlen kis mennyiségben (ajsúly egy huszonnégyezred része) létezik, a borban­­a levegő behatása következtében képződik, és a legnagyobb mértékben illő. Ezt a zamatot nem szabad összevetni az úgy­nevezett „borszaggal“, a­mely a legroszabb borban is megvan s az „Oenanth-Aether“-től, mely igen nehezen illő, ered. El kell hogy fogadjuk, miszerint a zamat keletkezése, következménye a levegő savany és a bor bizonyos részei között létesülő vegyíték összeköttetésének, tehát oxydatio; ez folytonosan ha­lad egy bizonyos pontig, a­melyen túl a zamat fokozása megszűnik. Mikor következik be ez az időpont? „Nem tu­dom“ így felel a becsületes vegyész, „itt szürkül a V-Theoria“ s érvénybe lép az arany „Praxis!“ He he he! a tanár urnál mind a kettő szür­ke! hehehe! Nem marad más mód, mint az, hogy a termesztő gondosan tanulmányozva­ bora, mondhatni egyéni tulajdonságait, meghatározhassa az időpontot, a­melyben a zamat a legmagasabb fokot elérte, mert e pont sok mindenfélétől függ: a szesz és savany tartalmától, a pincze hőmérsékétől, a hordók nagy­ságától s valószínűleg még sok más körülménytől. Ha a kellő pont el van érve, s ha borunkat (azaz hatezer száz­harminczhárom forint tiz krajczár.) Levonva ezen kiadási összeget a be­vételi összegből, azaz . . . 6404 frt 61 krból a kiadási összeget.......................6133 „ 10 krt a pénztármaradvány 271 frt 51 kr, azaz kétszáz hetvenegy forint és ötvenegy krajczár, mely összegből a helybeli takarékpénztárba lévén el­helyezve 218 frt 50 kr, a tulajdonképeni péztárkész­ 53 frt 1 kr (ötvenhárom forint és egy kr), mely összeg hiány nélkül meg is találtatott a pénztárban. Ezen minden pontjában helyesnek és az illető könyvekkel és számiratokkal összhangzónak talált zárszámadás alapján dr. Szőts Emil pénztárnok és háznagy urat 1870/71. évi számadása alól felmen­­tendőnek nyilvánítjuk. Köszönetét mondván egyszer­smind hivatalában, nevezetesen a részvénydíjak fel­hajtása körül kifejtett erélyessége, szorgalma és pon­tossága, melyről élénk tanúságot tesznek példás rend­ben vezetett könyvei és jegyzetei. Számvizsgálói tisztünkkel összefüggőnek tartjuk a­­ közgyűlésnek a „Kolozsvári Kör“ első 3 évi ciklusának lejártával, annak vagyoni állásáról is alá­zatos jelentésünket megtenni. Ugyanis köztudomású dolog, hogy a „K. Kör“ 1000 (ezer) forint passivummal kezdi meg működé­sét, melyet a kezdetleges beiktatási és beruházási költségek idéztek elő. A­­ választmány akkoron azon reményben volt, hogy ezen tartozásunkat a­z évi ciklusban részletenként ki fogjuk egyenlíthetni; azon­ban a legjobb akarat és igyekezet mellett sem lehe­tett a rendes betétesekből annyit e czélra elszakítani, a­mennyi annak teljes kiegyenlítésére m megkivánta­­tott, a részletenkénti törlesztés utján mindazonáltal sikerült majdnem felére leszállítani, ésannyira, hogy jelenleg tartozásunk 600 (hatszáz) forintot teszen, mely tartozással szemben a „Kör“ activ vagyonát, t. i.­ bútorait és ingóságait vetve a mérlegbe, hatá­rozottan meghaladhatónak tekinthető a „Kör“ actív rovata. Megjegyzendő még, miszerint azon körül­ménynél fogva, hogy a „K. Kör“ házbérét lejárati­­lag fizeti, ez újonnan kezdeti évét a múlt év házbére terheli. Miután az eddigi aláírások eredményében a „tv! Kör“ fönnállása már­is fényesen biztosíttatott, mely a mindinkább szaporodó és növekvő pártolás által hovatovább szilárdabb alapot nyerend. — utóbbi, va­lamint fennebb említett tartozás törlesztésére minden a kitűnőség e pontján meg akarjuk tartani, akkor oly edényekbe tartozik, a melyekben a bor a savany behatása és az elpárolgás elől el van zárva, az az: a palac­kba Mert a savanynak eddig fejlesztő hatása e ponton túl éppen ellenkezőre fordul: az oxydátió haladásával csökkenti s végre megsemmisíti a zamatot. Nem egy bornál történt meg, hogy a kellőnél csak egyszer is többször lehúzva zamatját elveszti. Ha tehát azt a bort, a­melynek zamatja ki­fejlődött, továbbra is hevertetjük, a túlságos oxydázió következtében zamatja enyészik, az elpárolgás folyto­nos utántöltést vagy kisebb kötésekbe való lehúzást követel mi — az idő, anyag s igy pénz­veszteséget nem is számítva — az oxydatiót előmozdítja, termé­szetesen a zamat rovására. Hasonlítsunk össze egy igen régi bort, egy négy öt éves, ugyanazon a helyen termett borral a vegyi alkatrészekre nézve, azt fogjuk találni, hogy az ó bornak sokkal sötétebb aranyszíne van, egye­dül azon oknál fogva, mert az évek során minden csersav az oxydátió révén átment a sötét színezetű testecsekbe, a­melyek a bor színét képezik; a szesz tartalom pedig elpárolgás folytán csökkent. (Bronner vegyész 1783-ki borban talált 67a70, 1811-kiben 77176 az ugyanazon vidéken termett 1854 és 1856-ks rész évek korában 970 százalék szeszt hatá­rozott meg). A legrégibb korban a finom zamatnak nyoma sem maradt, de megmaradt a nehezen illő oenanth­aether, valamint a savany tartalom is a folytonos elpárolgás következtében nagyobbodott. Tehát: valamivel szebb szín, több savany, de keve­sebb szesz és zamat, ezek tulajdonai annak a legré­gibb, legnemesebb bornak, az „életelixirnek“, melyet hihetetlen összegekkel fizetnek. Az a hirdetés: ennyi s ennyi év óta a palaczkban, merő humbug, mert a palaczkban az egészséges bor nem változik többé, ha nem egészséges, akkor tökéletesen elromlik. Vegyük szemügyre a tényeket, s beláthatjuk, hogy nemzetgazdasági szempontból a bort sokáig hevertetni hibás eljárás, hibás egy oly productumra időt és pénzt pazarolni, mely idővel tulajdonságai­ból veszt. Azok az összegek, a melyek ily módon elvonulnak a forgalomból, óriásiak. Igyunk tehát! ne tartsuk a bort utódaink szá­mára ! Igyák meg azok a kik a gerezdet képződni látták. És Korizmics? No ez hordóban küldte a bort Londonba midőn zamatja ki volt fejlődve. London­ban ’ lehúzták, a superoxydatió bekövetkezett s a zamat elillott. Máskor pedig kevésbé fejlett bort küldött s a londoni lehúzás kifejté a zamatot s lett elismerés. Itt a titok ingyen. Hehehe! még­is arany a „Praxis!“ Ahasverus. Táviratok a külföldről. Bécs, okt. 16. Lónyay ma ide érkezett, And­­rásyt pedig estére várják. Beust, Kuhn és Lónyay ma azon állás fölött tanácskoztak, melyet a közös minisz­térium a cseh követelésekkel szemben elfoglalandó lesz. Bécs, okt. 16. A miniszterkrcsisről szállongó hírek minden alapot nélkülöznek s börzespekulátiók gyártmányai. Hohenwart és Beust teljes bizalomban állanak a koronánál, mely elismeri, hogy a közelebb egybeülendő reichsratnak szükségképen revisió alá kell venni az alkotmányt, a jog és az igazság alapján, a mint az a tart. gyűlések feliratainak nagyobb részében ala­posan ki van fejtve. — Ez értelemben fog hangzani a korona válasza a cseh feliratra is. — Magyarország miniszterelnöke legkevésbé sem tesz kifogást a kie­gyezési mű korrekt valósítása ellen. Berlin okt. 16. A birodalmi gyűlés megnyi­tásakor a várpalotáról uj császári zászló lengett. A koronaherczeg, Frigyes­ Károly hg., Károly és Adal­bert hgek jelen voltak a megnyitáson. — Az Auszt­riával szemben fennálló barátságos viszonyról szóló pas­­sust élénk tetszés kisérte. München, okt. 16. A bajor hadsereg újévtől kezdve a porosz hadseregben használt f­okozati jelek­hez hasonlókat kap. Páris, okt 15 A hiv. lap mai kimutatása sze­rint 2860 megyetanácsos volt választandó, tudósítás Malfcia* r**ta*K­­ITIH 'IMH ■— I min titimet*«.'« fi xasar«2u.-j» X.VI. érkezett be eddig 1850 esetről, mely számból 94 bo­­napartista, 194 legitimista, 201 radikális, a többi kormánypárti. A számvizsgáló bizottság jelentése a „Kolozsvár Kör“ vagyoni állásáról. Tisztelt közgyűlés! A „Kolozsvári Kör“ választmánya kebléből ál­landó számvizsgáló bizottság kedves kötelességének tesz eleget, a­midőn alább az következőkben jelentést tesz a lefolyt egyleti év pénzügyéről, alapul vévén fel az erre­ vonatkozó számadásokat és okmányo­kat, a­melyek az adott utasítás értelmében időnként véghezvitt számvizsgálat alkalmával mindannyiszor a legjobb rendben találtattak. Ugyanis a „Kolozsvári Kör“ pénztárnoka dr­ Szőts Emil ur által vezetett könyvek, valamint az ide mellékelt zárszámadás szerint 1870 október 1-től 1871 sept. 30-ig lejárt évben következők voltak: A) Bevételek: 1. Pénztári maradvány áthozatal 1870 September 30-ról .... 2 frt 81 kr. ehez járult 2. Részvénydij-jövedelem és pedig a) az 1-ső félévben: 293 rendes tagtól . 1465 frt. 19 uj tagtól a 7 frt 133 „ 1 » n i­ 12 „ 12 „ 2 rend. „ hátralék 10 „ 1 előre 5 foglalkozó tagoktól 202 „ 50 kr. 1827 frt 60kr. b) A 2-ik félévben: 305 r. tagtól 1525 frt. 10 uj „ a 7 irt 70 „ 3 * „ „ 12 „ 36 „ 1 n » Új év előre 5 „ 2 „ „ hátralék 10 „ foglalkozó tagoktól 119 „ 1765 frt. 3592 frt 50 kr. 3. Háznagyi pénztárba befolyt jövedelem 1- ső félévben . 1258 frt 30 kr. 2- ik „ . 880 „ 40 „ 2138 frt 70 kr. 4. Tánczvigalmi jövedelem . . . 300 „ 5. Adakozások : a) tükörre 45 frt b) gázvilágitásra 218 „ 50 k. 263 „ 50 „ 6. Tekeposztó-szakasztásért kártérítés 60 „ 7. Elárusított lapokért bevézetett . 31 „ 10 „ 8. 4 havi szobabér....................................16 „ összes bevétel: . 6404 frt 61 kr (azaz hatezer négyszáz négy forint és hatvanegy kr.) Ezen bevétellel szemben következők: B) a kiadások: 1. Házbér......................................... 420 frt 2. Tisztviselők illetménye: a) háznagy . . . 320 frt. b) titkár .... 100 „ 420 „ 3. Szolgaszemélyzet fizetése . . . 730 „ 4. Világitásra: a) gyertya 258 f. 10 k. b) petrol. 442 „6­­/2 » 5. Kártyára........................................ 6. Lapok- és folyóiratokra . . . 7. Beruházás és igazítás (festés stb) 8. Fűtés............................................. 9. Tekeasztalok és labdák nyitása . 10. Adósságtörlesztésre .... 11. Kamatfizetésre............................ 12. Vegyes kiadások....................... Összes kiadás: 700 „ 74 kr. 667 „ 50 „ 604 „ 30 „ 520 „ 6 „ 322 „ 217 „ 10 „ 100 „ 49 „ 30 „ 452 „ 10 „ 6133 frt 10 kr

Next