Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1872-01-16 / 11. szám

KOLOZSVÁR, JAN. 15. 1872. A román sajtó. Azt mondja egy jeles írónk, hogy a sajtó a világ tüdője, s ha szabad ezen hasonlatokat rész­letezve alkalmazni, elmondhatjuk azt is, hogy a sajtó a nemzet tüdője. E tüdő egyes nemzeteknél egészséges, a sajtó magas czéljainak megfelelőleg működik; másoknál beteg, midőn a sajtó nem a közjólét előmozdításá­ra használtatik. Rousseau mondja a hangról valahol, hogy az ember három féle hanggal bír, ugyan­is, a beszé­lő, éneklő és kifejező (patheticus) hanggal, ezen utóbbi a szenvedélyek kifejezésére szolgál; e hang nehéz sebet képez a román nemzet tüdején, melyet a nemzet meggyógyítani nem képes, vagy nem akar. Nem valljuk a Stoa tanát, mely a szenvedé­lyeket merőben száműzni akarja, azokat a bárgyu­­ság csalhatatlan jeleinek tekintvén; de ellenkezőleg meg vagyunk győződve arról, hogy szenvedélyek nélkül az emberi nem még most is bölcsőkorát élné, hogy azok képezik az élet valódi alapelvét, mi nélkül nagy még még soha sem nyert életet; meg vagyunk győződve arról — a bölcsészek és tör­ténetírók bármint vélekedjenek is — hogy a szen­vedélyek élesztik és edzik a tevékenységet, báto­rítunk és dicső tettekre bevitnek, hogy csak nemes szenvedélylyel akarva érthetjük a czélt, me­lyet magunk elébe tűztünk. A román sajtóban nyilatkozó szenvedélyek nem ily természetűek, azok, a pusztulás, a rombo­lás előjelei, sötét éjjen a léget áthasító baglyok huhogásai, melyeknek hallatára az elfogult lélek rémdolgokat jósol; szárnyaikkal csattogtató hollók, melyekről következtetjük, hogy alattuk holttete­mek hevernek. A fajgyűlölet szenvedélyes hangja, mely a ro­mán sajtóban főszerepet visz, annyira kifejlődött, hogy előtte minden egyéb háttérbe szorul, minden kérdés másodranguvá törpül előtte, egy czél van kitűzve, melyet elérni erősen szenvedélyesen akar, gyűlöletessé tenni a magyar nevet az utódok előtt mindörökre. A mily szentségtelen a czél, oly szentségie­knek eszközei. Mindazon résznak, mi a román nemzetre, saját hibája, vagy a sors befolyása folytán háram­lott, annak oka nem más, mint a magyar; minden tettnek, legyen az jó vagy rész, mely a magyar részről nyilvánul a román néppel szemben, czélja az volt, hogy a román nemzetet az élők sorából kitörölje; a magyar részről saját nyelve és irodal­ma művelése czéljából tett intézkedések, a román nemzet nyelve és irodalma megfojtására irányoz­­vák; a jogai épségben fentartása miatt magyar részéről hallatott hang, a román jogok megsértése, megtagadásáért szólamlott meg; minden tett, moz­dulat, hang, mely magyar részről ered a román nép ellen van intézve; sőt a magyar nemzet agyá­ban lévő gondolatokat is kiburkássza; ezen agy­ban oly gondolatokat fedez fel, melyeknek testté válása a román nemzet sírjával azonos. Ezek a szentségtelen bujtogató eszközök leg­főbbjei. Nagy seb ez a román nemzet tüdején, és nagy felelősséggel tartoznak az utódok előtt azok, kik e fekélyt előidézték, mert napnál világosabb, hogy szemeik előtt nem a román nemzet boldog­sága lebegett, a személyes ambitió volt az, melyet minden áron kielégíteni óhajtottak. Mert az, a­ki jól felfogta a románok érde­keit, a­ki szívből akarja azoknak felvirágzását, ilyenekre nem vetemedhetik. Gyűlöletessé tenni a magyar nevet az utódok előtt annyi, mint felgyúj­tani saját szalmás házunkat azért, h­o­g­y a láng a szomszéd cserepes épületébe kap­j­o­n. Mint vélekednek az illetők a jövendőről? Azt hiszik, hogy a magyar elhagyja hazáját s a románok gyűlölete elől menekülni fog." vagy ta­lán a románok lesznek annyira izgatva, hogy e hazát kénytelenek lesznek ide hagyni? Nem bí­rom felfogni, de a román sajtó állapota felette elszomorít. Oly átok ez egy nemzet szellemén, mely csirájában megfojtja a jót, a virágzót elher­­vasztja s töviseket termeszt. Nekünk a magyarokkal szemben, test­vér­­séget kellene kürtölnünk minden felé, hogy a mult időkre fátyol vonassák s egy szebb jövő közös biztosítékát nyerjük. — Mi pedig gyülölséget kürtölünk! — Nekünk meg kellene először arról győződni, hogy a magyar örökös laktársul rendel­tetett a végzet által a románok mellé— s ezen meggyőződés folytán úgy kellene intézni lépésein­ket, hogy az örökös laktársak között az egyetér­tés soha meg ne zavartassák. — Mi pedig folyto­nosan békét háborítunk, nyugtalankodunk, még a kákán is bogot keresünk! Minket át kellene hogy hasson alsó népünk anyagi és szellemi nyomára, azon segithi volna legfőbb feladatunk. — De nem úgy, mi egy képzelt ellenség ellen küzdünk, mint Don Quixotte, a magyarizmus, a magyar nemzet intenziói ellen— fakardunkkal hadarunk a leve­gőben s a mellettünk álló szegény nép testén ej­tünk sebeket, s e nép jajgatását nem halljuk. Meddig tart ez igy? — Ezen állapot meg­változtatásának feladata egy uj nemzedék kezébe van letéve; ez lesz hivatva a békét, a szeretetet gyökeresen visszaállítani akkor, midőn a szenve­délyes fajgyűlöleti hangok hangoztatók, e nemze­tiségi párttusákat felidézték, már élni nem fogunk. A kor nincs messze, — egy nemzet életében egy életkor nem sok — adja isten hogy a román és magyar nemzet az átmenet idejét minden meg­­ázkodtatás nélkül élje át, hogy a testvériség haj­­lala kellő időben hasadozzon. Moldovan Gergely TÁRCZA: Dumas életéből. Hiába halt meg a fecsegők királya, hiába halt meg egy korban, mely óriási módon rendíti meg a társadalmat — halála csak episod volt, mely a testet visszaadá az anyaföldnek, emléke­zetét ellenben átadá az emberiségnek, mely oly sokat, oly szívesen mulatott Dumas szellemével. Egy élet, mely a kalandok hosszú sorát képezi s még sem tűnt le nyomtalanul, mert eredményeivel nemzedékeknek, millióknak szerzett élvezetes órá­kat, még episodjaiban is érdekes, s hogy ezeknek sem vége, sem hossza, hogy ezekkel a napi sajtó még most is előszeretettel foglalkozik, ezt bizonyítja a párisi „Figaro“, mely néhány fris vonást közöl Dumas életéből. Adjuk. A­ki a vén Dumast egész sajátosságában akarta megismerni, jót cselekedett, ha evésnél ke­reste fel: itt virágzott a fecsegő barátai körében. Az intimusok úgy jöttek hozzá, mint egy restau­­ratióba. Az asztal rendesen öt-hat meghívottra volt terítve, de azért megjelent egy tuc­at is. A ház ura nem is bajlódott felöltözéssel; minthogy ebéd idejéig szivarozva dolgozgatott, rendesen a legnagyobb negligében jelent meg azon módon pa­­pucsosan. Begombolatlan ingben leginkább hódolt a fecsegés ösztönének. Egy-egy történelmi név, mely véletlenül felhozatott, rendesen kiinduló pontja lett a voltaképeni előadásnak. Dumas elolvasta a régi krónikákat, s a­mit elolvasott, az kitörülhet­­lenül be volt vésve csodálatos emlékezetébe; a legcsekélyebb történelmi esemény ajkain regénynyé fejlődött. Dumas megtestesülése volt a franczia espritnek, mindig kész a támadásra, s találó vi­szonzásra. Midőn először ebédelt fiánál, abban a hotelben, a melyet ez Mellesvilleben fogadott, s melynek udvarán három fa igyekezett kertet csi­nálni, azt mondta: „nyisd ki az ebédlő ablakát, hogy kerted levegőt kaphasson.“ Rendesen minden embert tegezett, kivételt csak a színházi jegyáruló, Porcher képeze, ki ezért Dumasra igen neheztelt. „Dumas úr — mond egy­szer Porcher — nagy szolgálatra kérném önt.“ Tessék! mond Dumas. „Óhajtanám, hogy korom legnagyobb férfia per­re szólítana.“ Jól van! ba­rátom Porcher adj kölcsön ötven aranyat! Nevezetes egy szava, melyet egy sollicitator Tudomásom szerint a szepsi-szent-györgyi áru­csarnok megnyitása jövő őszszel, szeptember halála alkalmával mondott ;§ aláírást nyitottak a temetkezési költségek fedezésére s Dumashoz for­dultak : „Csak harmincz frank hiányzik még.“ — „S harmincz frank egy sollicitatorért ? Itt van ki­­lenczven, de temessenek el mindjárt hármat.“ E fajta embereket nem szerette, mert egész éven át bajt okoztak neki. Bizonyos Ancelin min­dig sarkához tapadt, úgy, hogy Dumas a végén úgy bánt vele, mint egy barátjával. Egy napon ismét beköszönt Ancelin: „Itt volnál hát ismét, pajtás! fogadom, hogy ismét el akarsz fogatni. Utasítsd embereidet, hogy kövessenek minket, rendelkezésedre állok.“ Ancelin karját fogva, hoz­­zátéve: „Egy idő óta nagyon gyakran fogatsz el, s már nincs örömem a kocsizásban, ha nincs ki­fogásod, hát menjünk egyszer gyalog.“ A­ki akkor mindkettőt látta, azt hihette, hogy a legjobb ba­rátok. Elmentek egy színházigazgatóhoz és egy lap­szerkesztőhöz, kiknek Dumas egy darabot vagy czikket ígért, s kik azután rendesen kimentették. Számtalanszor jelent meg ilyen formán Millaudnál! Mihelyt adóssága törlesztve volt, ismét neki állott a pazarlásnak, mintha zsebében milliók lettek volna. Egy napon Millaud ismét kifizette a solli­­citatort, mire Dumas visszahívta s Millaud­­hoz fordulva azt mondta: „Adjál az emberek szá­mára öt aranyat s ird be számlámba.“ Öt arany ide, tíz arany oda, s azonfelül kirepült a bankó még az ablakon is. Ily gazdálkodásnál természe­tes, hogy az öreg folytonos ostromnak volt kitéve. Egy napon ismét fillér nélkül találta magát. Be­kopogtatott tehát Porcher barátjánál: „Nincs pénz nálam, adj kölcsön öt aranyat.“ Alig hogy zsebre tette a pénzt, megpillantott egy üveget, tele apró uborkával: „Oh mily szép uborka!“ mond Dumas a szakértő hangjával. — „Megkínálhatom vele?“ kérdi Porcher. — Dumas elfogadta az ajándékot s egy szolgáló leány által levitette szekeréhez, ott keresgélt zsebeiben s oda adta a leánynak az öt aranyat, melyet az imént Porch­ertől kölcsön vett. (6.) Sehniutziges Geschäft. Lapunk olvasói előtt ismeretes azon „Schmu­tziges Geschäft“, melyről közelebbről az ország­házban volt szó Újegyházszék képviselőjének di­csőségére. Ez az ur — Simonis úr — egy hi­vatalt vállalt el a szász földön, azon feltétel alatt, hogy ottani kötelességeinek teljesithetése végett — országgyűlési helyéből lemond. Jónak látta azon­ban nem tartani í­gy szavát, hanem megkisérte annak kijátszását. Otthon maradt ugyanis, mert hát a szászok szem­mel tartják fizetett hivatalno­kaik működését, ide pedig felrándult pár napra, hogy felvegye napidíjait és szálláspénzét, mert hát a képviselőház nem tartja szemmel tagjai jelenlé­tének folytonosságát s csak becsületérzetükre szá­mit, midőn megvárja tőlük, hogy ne fizettessék meg kötelességeik elhanyagolását is. A turpisság azonban kisült a lapok által s épületes párbeszéd tárgya jön a mai ülésben, hol Somssich elnök úr — általános helyeslés közt — felelt a Lázár kép­viselő által hozzá intézett kérdésekre, az elnöki feleletből élesen tűnvén ki az ilyen simonia feletti elundorodás. Valóban bámulatos, hogy ilyen pel­lengérre állíttatásnak kész kitenni magát némely ember, ha néhány száz forinthoz juthat vállalko­zása által. Indítvány székely kézműipar-kiállításra. A tűzoltóegyletek szervezete. Hivatkozva az e tárgyban közlöttekre, jelen­leg a tűzoltó egyletek mikénti szervezéséről aka­runk tüzetesebben szólani. E fejtegetéssel csak irányt akarunk jelölni a gondolkozó főknek s meg vagyunk győződve, hogy közepes szervező szellem is megalkothatja tervét, ha számba veszi a tétele­ket, melyeket elmondandók vagyunk.’ Első feltételei egy tűzoltó testületnek­ a napjai körül fog megtörténni. Én a megnyitási ün­­nepélyt igen üdvösnek tartanám egy székely kéz­műipar kiállítással összekötni. Rendezzünk kivlltást abból, a­mi van, hogy legyen meg az, a­mi nincs. Ez­által alkalom nyílnék a szorgalom, ügyesség és munka megjutalmazására, elismerésére, mi a min­den téren üdvösnek bizonyult nemes versenyt kel­tené fel. Hogy erre égető szükség van nálunk, azon józan gondolkozású ember egy perc­ig sem kétel­kedik, mert az oly világos, és jótékony következ­ményeiben oly bizonyos, hogy hosszasan indokolni nem volna más, mint e részben mindenkinek száz­szor átérzett gondolatát ismételni. Ebben a kezde­ményezésre legilletékesebbnek találom a sepsi­­szt.-györgyvárosi tanácsot. Vegye kezébe e város polgármestere az ügyet, s az eszmét felkarolva, vál­toztassa testté az igét. A jutalmakat adakozás utján gondolnám előteremteni. Én, szerény tár­­czámhoz képest, mihelyt a kiállítást rendező bizott­ság az eszme elfogadásáról értesít, azonnal küldök két aranyat. A többit a városokra, képviselők­re, főispánokra és egyes buzgó honfitársaimra bí­zom. Erős hitem, hogy a székelyföld szebb jövőjé­nek sarkpontja az ipar. Jertek, emeljük! (A Hon.) Politikai vegyes hírek. Horvátország. A horvát országgyűlés megnyitása, mely már küszöbön áll, öszh­angzó hírek szerint 15-dikén, hétfőn bekövetkezett, ez foglalkoztatja jelenleg a politikai köröket. Egy távirati értesítés szerint a zágrábi országgyűlésben Erdődy gróf fogja fölol­vasni a megnyitó kir. leiratot. Még nem tudjuk, van-e ennek mélyebb jelentősége, vagy a bán he­lyett csak azért nyitja meg Erdődy az országgyű­lést, mert a bán a megnyitásra nem érkezhetik Zágrábba.­­ A horvát országgyűlést megnyitó leirattal együtt a horvát memorandumok is közzé fognak tétetni. A leiratra a zágrábi országgyűlés fölirat­tal fog felelni, melyben a horvát országgyűlés elő fogja adni óhaját az iránt, hogy a magyar ország­gyűlés a korona részéről regnicoláris bizottság ki­küldésére szólíttassék föl, mely a horvát ország­gyűlés hasonló bizottságával tárgyalásokba bocsájt­­kozzék. Ezen tárgyalások eredménye azután a két országgyűlés elé terjesztetnék. A kiegyezést czél­­zó alkudozások vázlatát holnap megérintjük. * Németország, Németország és Brazila között conflictus volt készülőben, melyre az nyújtott okot, hogy több német alattvaló pár hóval ezelőtt sértő bánásmód­ban részesült Rio-Janeiróban. Mint most Berlinből jelentik, e conflictus szerencsés véget ért. A kieli kikötőben már több pánczélos hajót is szerelte­tett föl Németország, tekintettel egy netaláni brazíliai expeditió eshetőségére. E fölszerelés ter­mészetesen abban marad most. * Angolország: Angliában meetingek vannak napirenden. A liverpooli conservativ munkásegyesületben Berry tegnapelőtt hosszú támadó beszédet tartott a kor­mány ellen. Roszalta egyúttal Scott Russel terveit a munkásosztály helyzetének javítását illetőleg, azonban helyeselte az Irhonnal szemben követett kormánypolitikát.* Francziaország­­ ról, hogy a 15-ös bizottság egész teljességében elvetette a javaslatot, s elhatározta egy új javas­lat kidolgozását. A közoktatásügyi reform kérdése tehát következetesen elodáztatik Francziaországban. Francziaországból, mint egyáltalán a kül­földről, kevés érdekes hír fekszik előttünk. Teg­nap szóltunk az ellenszenvről, mely a nemzetgyű­lésben Ju­­s Simon közoktatásügyi törvényjavas­lata iránt uralkodik, ma már azt jelenti az „örd­mentő eszközök kéznél tartása; a viznek gyors megszerzése; a megmentett tárgyak biztosítása. A munkálatok felosztása, mely itt fontolóra veendő következő: 1- er. Olyanok a melyekhez csak jó akarat és egészséges erő igényeltetik. 2- ér. Olyanok, a melyekhez tökéletes szak­értés és sokoldalú gyakorlati ügyesség szükséges, minélkül a legjobban berendezett szerkezet is haszonnélküli, holott tökéletes szakértelem mellett a kivitel a legsikeresebb. Az elsőnek teljesítésére mindenki alkalmas, a­ki a szükséges testi erővel rendelkezik, holott a másodikhoz egy jól begyakorlott egylet szükséges, mely katonai fegyelemmel működik, ily szervezés elkerülhetően szükséges, ha az előforduló esetek­nél, biztosan és sikeresen akarunk működni. Az első és fő feltétel a valóságos tűzoltó egyleteknél az engedelmesség és szolgálatkézség ez a két tulajdonság az, mely által a katonaság csodá­latra méltó erőt fejthet ki, és ez mindenütt szük­séges, a­hol egy csapat ember, ha különböző irány­ban is, de tervszerűen egy czélra törekszik. hogy pedig egy különböző elemekből össze­állított testületet, a működésben egy fő által lehes­­en vezényelni, szükséges lesz a beosztás. Minden tűzoltó egylet feloszlik: 1) Tized. 2) Csapat. 3) Századokra. Minden tized áll 8 emberből. Négy tized te­l­öít egy csapatot, és négy csapat egy századot. Egy csapat négy tizede felosztatik: három Tized a fecskendőhez, egy tized a mászó és mentő szol­gálatra. Az első három tized vezényeltetik az első és második fecskendőmester, a negyedik tized a mászó mester által. Minden csapatnak van egy fő tűzmestere, ki a csapatot vezényli; az egész század­nak pedig van egy főparancsnoka ki az egész felett rendelkezik. Minden négy kerekű nagy fecskendő nyolcz ember, és minden két kerekű kis fecskendő négy ember által kezeltetik. A fecskendő emberei felosztatnak a munkálat szerint a) fecskendőmester b) szivattyúsok c) tömlő - vezető d) ácsokra. A fecsk­endő­mest­er, mind parancsnoka a tizednek, köteles a fecskendő minden részeit is­merni, hogy a bekövetkezhető akadályokat azonnal felismerhesse, és azokon, ha lehet, rögtön segítsen A fecskendőkkel köteles úgy bánni, hogy° azok könnyen ne romolhassanak. A szivatyús kötelessége a fecskendőket­­. Jászai Mari asszony legközelebbi ju­talomjátéka szép közönség előtt folyt le. A juta­­talmazottat a közönség a kitüntetés minden jelei­vel fogadta. „Roma leánya“ ma estve mégis érde­melte a koszorúkat. Az első felvonás egy kissé bágyadtabban haladt,­­ de később fölmelegedett szerepe fénypontjai alatt, s néhány jelenetet iga­zán meglepő szépen játszott végig. Ilyen jelenete volt midőn elájul Brennus mellett. Pompásan si­került! Ez külön megérdemelt egy koszorút. A jutalmazottat barátai és tisztelői az első felvonás vízzel ellátni, segíti a tömlőket fel és le­csavarni, és segíti a fecskendőmestert az ő munkálatában. A tömlővezető azon egyén, ki az ellenséget egyenesen megtámadja, mint hogy ő a vízsugárt az égő pontra vezeti. Az ács, ki azért van fejszével fegyverkezve, hogy a tömlővezetőnek segítségére legyen, és ennek utat törjön, szükség esetében pedig házrészeket lerontson. Az egyes mentők nincsenek különösen be­osztva hanem működnek együttesen, mint hogy az ő feladatuk az, hogy kivüről a fedelekre mászva embert és tárgyat a tűz által veszélyeztetett felső emeletekből megmentsenek. Ily összeállítás szükséges a tűzoltó egyletek­nél. Az egyletek nagysága, továbbá száma a külön­böző szerkezeteknek, alkalmazható minden város és község népessége, és a házak számához. Az öltözetek, szerkezetek, és az egylet gyakorlata mindenütt egyenlő kell hogy legyen. Az egyletek ereje minden városban körül­be­­lől ilyen formán osztandó be. ... ,­A.1ín|.a m|nt° szerkezetet, valamint a mentő terulot illeti, ezek megszerzése a legkisebb község­nél is elkerülhetően szükséges. vasból készült vízhordóval 1 kisebb fecskendő 2 kerekű franczia 1 nagy szerkocsi 16 emberre, minden mentő szerszámmal 1 kisebb szerkocsi 8 emberre, minden mentő szerszámmal 1 tömlő szerkocsi 100 él tömlő csővel 1 vászon­kád viznek, vasalva összehajtható 1 kis szerkocsi 2 kerekű. Tömlők, patikai szerek, kötő eszközök, srofok, és minden apróságokat tartalmazva Egy ember felszerelése. 1 teli nadrág és felső .... 16 frt 5 t­ufkri -I- »»■••• 6 “ 1 bor csákó........... g 1 „ sapka ., 1 széles öv (Gurten) aczél rugóval és " csákánynyal ...... 15 v » » 1000 30( 80( 60( 240 21' 100-tól 200-tól 400-tól 800-tól 1200 „ 1600 „ 200 400 800 1200 1600 2000v n 2 3 1 2 3 csapat 2 3 4 6 7 6 ” 1 « » . OJ fejd » u ® d­ _ N m 1 század 8 * Olaszország. Az olasz kormány közlönye, az­'„Italie“ ha­tározottan kikel Bismarck azon terve ellen, hogy a franczia nyelv a diplomácziából száműzessék. Irodalom és művészet. Biehner Alma kisasszony általunk ki­­jelentetni kéri, hogy az eltávozása felől hozott hí­rek merőben alaptalanok. Örvendünk e hírnek színházunk érdekében. * Marosvásárhelytt „Hargita“ czím alatt Veszély Károly szerkesztése mellett hetilap in­dult meg. Az első mutatvány­szám fényes bizony­sága annak, hogy mekkora calamitás az ha a plébániában politizálni kezdenek! — Mi akar e lap lenni nem tudjuk, — de hogy sem Vásárhely­nek, sem a Székelyföldnek szüksége nincsen az ilyen fajta lapra — ez azt hisszük — rövid idő alatt be lesz bizonyítva. A plébános úr lásson hívei s egyházi teendői után, — vagy olyan kevés dolga van a m­­vásárhelyi népes eclezsiá­­ban, hogy az ilyen tréfákra is jut idő ? — Ne adóz­tassa Veszély ur híveit ilyen után, — vagy szer­­keszszen számukra olyan lapot, mely legalább iro­dalmi színvonalon van. A „Hargita“ első száma predikatiónak igen tréfás, a tréfának igen predi­­katiós. Vagy ez is egyike akar lenni azon szent lapoknak, melyet a pozsonyi casinoból Viola úr javasol, hogy korteskedjék az ultramontánok érdekében a közeledő választások alatt? * Udvarhely czim alatt politikai és nem­zetgazdasági lap indult meg Sz.­Udvarhelytt. Úgy látszik a Deák-párt szolgálatába lesz. Ennek leg­alább van lapformája, elég változatos tartalmú, s am a környék speciális érdekeinek jó szolgálato­kat tehet. A­mi a politikai részét illeti, azt hisz­­szük nem bontja meg az Európai egyensúlyt czik­­keivel, s sem Bismarck, sem Gorcsakoffnak nem fog gondokat szerezni. Ára egy évre 4 frt. it A „jó hazafiak“ szerzője mint a pesti la­pok Írják Balázs Sándor. Eleven ügyes darabnak mondják. * A „Budapesti Közlöny“ valahányszor Ko­vács Gyuláról van szó, soha sem állhatja meg, hogy reá ne üssön egyet hivatalos dorongjával. Vájjon mit vélhetett neki? És vájjon ki az a bősz kritikus, Szigligeti, Gyulai, vagy talán Szi­lágyi Sándor volna? — Ez utóbbit komolyabb em­bernek tartjuk sem hogy ilyen nevetségességig vi­gye az üldözést. — Egyszer azt írta a lap Ko­vácsról hogy meg sem tud állani a szín­padon olyan gyenge színész. És hra­ ez a mi bárgyú közönségünk mégis szentül hiszi, hogy van a pesti színháznál legalább egy tuczett olyan, kik Kovács mellett nem tudnak megállani­ .

Next