Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1872-01-16 / 11. szám
KOLOZSVÁR, JAN. 15. 1872. A román sajtó. Azt mondja egy jeles írónk, hogy a sajtó a világ tüdője, s ha szabad ezen hasonlatokat részletezve alkalmazni, elmondhatjuk azt is, hogy a sajtó a nemzet tüdője. E tüdő egyes nemzeteknél egészséges, a sajtó magas czéljainak megfelelőleg működik; másoknál beteg, midőn a sajtó nem a közjólét előmozdítására használtatik. Rousseau mondja a hangról valahol, hogy az ember három féle hanggal bír, ugyanis, a beszélő, éneklő és kifejező (patheticus) hanggal, ezen utóbbi a szenvedélyek kifejezésére szolgál; e hang nehéz sebet képez a román nemzet tüdején, melyet a nemzet meggyógyítani nem képes, vagy nem akar. Nem valljuk a Stoa tanát, mely a szenvedélyeket merőben száműzni akarja, azokat a bárgyuság csalhatatlan jeleinek tekintvén; de ellenkezőleg meg vagyunk győződve arról, hogy szenvedélyek nélkül az emberi nem még most is bölcsőkorát élné, hogy azok képezik az élet valódi alapelvét, mi nélkül nagy még még soha sem nyert életet; meg vagyunk győződve arról — a bölcsészek és történetírók bármint vélekedjenek is — hogy a szenvedélyek élesztik és edzik a tevékenységet, bátorítunk és dicső tettekre bevitnek, hogy csak nemes szenvedélylyel akarva érthetjük a czélt, melyet magunk elébe tűztünk. A román sajtóban nyilatkozó szenvedélyek nem ily természetűek, azok, a pusztulás, a rombolás előjelei, sötét éjjen a léget áthasító baglyok huhogásai, melyeknek hallatára az elfogult lélek rémdolgokat jósol; szárnyaikkal csattogtató hollók, melyekről következtetjük, hogy alattuk holttetemek hevernek. A fajgyűlölet szenvedélyes hangja, mely a román sajtóban főszerepet visz, annyira kifejlődött, hogy előtte minden egyéb háttérbe szorul, minden kérdés másodranguvá törpül előtte, egy czél van kitűzve, melyet elérni erősen szenvedélyesen akar, gyűlöletessé tenni a magyar nevet az utódok előtt mindörökre. A mily szentségtelen a czél, oly szentségieknek eszközei. Mindazon résznak, mi a román nemzetre, saját hibája, vagy a sors befolyása folytán háramlott, annak oka nem más, mint a magyar; minden tettnek, legyen az jó vagy rész, mely a magyar részről nyilvánul a román néppel szemben, czélja az volt, hogy a román nemzetet az élők sorából kitörölje; a magyar részről saját nyelve és irodalma művelése czéljából tett intézkedések, a román nemzet nyelve és irodalma megfojtására irányozvák; a jogai épségben fentartása miatt magyar részéről hallatott hang, a román jogok megsértése, megtagadásáért szólamlott meg; minden tett, mozdulat, hang, mely magyar részről ered a román nép ellen van intézve; sőt a magyar nemzet agyában lévő gondolatokat is kiburkássza; ezen agyban oly gondolatokat fedez fel, melyeknek testté válása a román nemzet sírjával azonos. Ezek a szentségtelen bujtogató eszközök legfőbbjei. Nagy seb ez a román nemzet tüdején, és nagy felelősséggel tartoznak az utódok előtt azok, kik e fekélyt előidézték, mert napnál világosabb, hogy szemeik előtt nem a román nemzet boldogsága lebegett, a személyes ambitió volt az, melyet minden áron kielégíteni óhajtottak. Mert az, aki jól felfogta a románok érdekeit, aki szívből akarja azoknak felvirágzását, ilyenekre nem vetemedhetik. Gyűlöletessé tenni a magyar nevet az utódok előtt annyi, mint felgyújtani saját szalmás házunkat azért, hogy a láng a szomszéd cserepes épületébe kapjon. Mint vélekednek az illetők a jövendőről? Azt hiszik, hogy a magyar elhagyja hazáját s a románok gyűlölete elől menekülni fog." vagy talán a románok lesznek annyira izgatva, hogy e hazát kénytelenek lesznek ide hagyni? Nem bírom felfogni, de a román sajtó állapota felette elszomorít. Oly átok ez egy nemzet szellemén, mely csirájában megfojtja a jót, a virágzót elhervasztja s töviseket termeszt. Nekünk a magyarokkal szemben, testvérséget kellene kürtölnünk minden felé, hogy a mult időkre fátyol vonassák s egy szebb jövő közös biztosítékát nyerjük. — Mi pedig gyülölséget kürtölünk! — Nekünk meg kellene először arról győződni, hogy a magyar örökös laktársul rendeltetett a végzet által a románok mellé— s ezen meggyőződés folytán úgy kellene intézni lépéseinket, hogy az örökös laktársak között az egyetértés soha meg ne zavartassák. — Mi pedig folytonosan békét háborítunk, nyugtalankodunk, még a kákán is bogot keresünk! Minket át kellene hogy hasson alsó népünk anyagi és szellemi nyomára, azon segithi volna legfőbb feladatunk. — De nem úgy, mi egy képzelt ellenség ellen küzdünk, mint Don Quixotte, a magyarizmus, a magyar nemzet intenziói ellen— fakardunkkal hadarunk a levegőben s a mellettünk álló szegény nép testén ejtünk sebeket, s e nép jajgatását nem halljuk. Meddig tart ez igy? — Ezen állapot megváltoztatásának feladata egy uj nemzedék kezébe van letéve; ez lesz hivatva a békét, a szeretetet gyökeresen visszaállítani akkor, midőn a szenvedélyes fajgyűlöleti hangok hangoztatók, e nemzetiségi párttusákat felidézték, már élni nem fogunk. A kor nincs messze, — egy nemzet életében egy életkor nem sok — adja isten hogy a román és magyar nemzet az átmenet idejét minden megázkodtatás nélkül élje át, hogy a testvériség hajlala kellő időben hasadozzon. Moldovan Gergely TÁRCZA: Dumas életéből. Hiába halt meg a fecsegők királya, hiába halt meg egy korban, mely óriási módon rendíti meg a társadalmat — halála csak episod volt, mely a testet visszaadá az anyaföldnek, emlékezetét ellenben átadá az emberiségnek, mely oly sokat, oly szívesen mulatott Dumas szellemével. Egy élet, mely a kalandok hosszú sorát képezi s még sem tűnt le nyomtalanul, mert eredményeivel nemzedékeknek, millióknak szerzett élvezetes órákat, még episodjaiban is érdekes, s hogy ezeknek sem vége, sem hossza, hogy ezekkel a napi sajtó még most is előszeretettel foglalkozik, ezt bizonyítja a párisi „Figaro“, mely néhány fris vonást közöl Dumas életéből. Adjuk. Aki a vén Dumast egész sajátosságában akarta megismerni, jót cselekedett, ha evésnél kereste fel: itt virágzott a fecsegő barátai körében. Az intimusok úgy jöttek hozzá, mint egy restauratióba. Az asztal rendesen öt-hat meghívottra volt terítve, de azért megjelent egy tucat is. A ház ura nem is bajlódott felöltözéssel; minthogy ebéd idejéig szivarozva dolgozgatott, rendesen a legnagyobb negligében jelent meg azon módon papucsosan. Begombolatlan ingben leginkább hódolt a fecsegés ösztönének. Egy-egy történelmi név, mely véletlenül felhozatott, rendesen kiinduló pontja lett a voltaképeni előadásnak. Dumas elolvasta a régi krónikákat, s amit elolvasott, az kitörülhetlenül be volt vésve csodálatos emlékezetébe; a legcsekélyebb történelmi esemény ajkain regénynyé fejlődött. Dumas megtestesülése volt a franczia espritnek, mindig kész a támadásra, s találó viszonzásra. Midőn először ebédelt fiánál, abban a hotelben, a melyet ez Mellesvilleben fogadott, s melynek udvarán három fa igyekezett kertet csinálni, azt mondta: „nyisd ki az ebédlő ablakát, hogy kerted levegőt kaphasson.“ Rendesen minden embert tegezett, kivételt csak a színházi jegyáruló, Porcher képeze, ki ezért Dumasra igen neheztelt. „Dumas úr — mond egyszer Porcher — nagy szolgálatra kérném önt.“ Tessék! mond Dumas. „Óhajtanám, hogy korom legnagyobb férfia perre szólítana.“ Jól van! barátom Porcher adj kölcsön ötven aranyat! Nevezetes egy szava, melyet egy sollicitator Tudomásom szerint a szepsi-szent-györgyi árucsarnok megnyitása jövő őszszel, szeptember halála alkalmával mondott ;§ aláírást nyitottak a temetkezési költségek fedezésére s Dumashoz fordultak : „Csak harmincz frank hiányzik még.“ — „S harmincz frank egy sollicitatorért ? Itt van kilenczven, de temessenek el mindjárt hármat.“ E fajta embereket nem szerette, mert egész éven át bajt okoztak neki. Bizonyos Ancelin mindig sarkához tapadt, úgy, hogy Dumas a végén úgy bánt vele, mint egy barátjával. Egy napon ismét beköszönt Ancelin: „Itt volnál hát ismét, pajtás! fogadom, hogy ismét el akarsz fogatni. Utasítsd embereidet, hogy kövessenek minket, rendelkezésedre állok.“ Ancelin karját fogva, hozzátéve: „Egy idő óta nagyon gyakran fogatsz el, s már nincs örömem a kocsizásban, ha nincs kifogásod, hát menjünk egyszer gyalog.“ Aki akkor mindkettőt látta, azt hihette, hogy a legjobb barátok. Elmentek egy színházigazgatóhoz és egy lapszerkesztőhöz, kiknek Dumas egy darabot vagy czikket ígért, s kik azután rendesen kimentették. Számtalanszor jelent meg ilyen formán Millaudnál! Mihelyt adóssága törlesztve volt, ismét neki állott a pazarlásnak, mintha zsebében milliók lettek volna. Egy napon Millaud ismét kifizette a sollicitatort, mire Dumas visszahívta s Millaudhoz fordulva azt mondta: „Adjál az emberek számára öt aranyat s ird be számlámba.“ Öt arany ide, tíz arany oda, s azonfelül kirepült a bankó még az ablakon is. Ily gazdálkodásnál természetes, hogy az öreg folytonos ostromnak volt kitéve. Egy napon ismét fillér nélkül találta magát. Bekopogtatott tehát Porcher barátjánál: „Nincs pénz nálam, adj kölcsön öt aranyat.“ Alig hogy zsebre tette a pénzt, megpillantott egy üveget, tele apró uborkával: „Oh mily szép uborka!“ mond Dumas a szakértő hangjával. — „Megkínálhatom vele?“ kérdi Porcher. — Dumas elfogadta az ajándékot s egy szolgáló leány által levitette szekeréhez, ott keresgélt zsebeiben s oda adta a leánynak az öt aranyat, melyet az imént Porchertől kölcsön vett. (6.) Sehniutziges Geschäft. Lapunk olvasói előtt ismeretes azon „Schmutziges Geschäft“, melyről közelebbről az országházban volt szó Újegyházszék képviselőjének dicsőségére. Ez az ur — Simonis úr — egy hivatalt vállalt el a szász földön, azon feltétel alatt, hogy ottani kötelességeinek teljesithetése végett — országgyűlési helyéből lemond. Jónak látta azonban nem tartani így szavát, hanem megkisérte annak kijátszását. Otthon maradt ugyanis, mert hát a szászok szemmel tartják fizetett hivatalnokaik működését, ide pedig felrándult pár napra, hogy felvegye napidíjait és szálláspénzét, mert hát a képviselőház nem tartja szemmel tagjai jelenlétének folytonosságát s csak becsületérzetükre számit, midőn megvárja tőlük, hogy ne fizettessék meg kötelességeik elhanyagolását is. A turpisság azonban kisült a lapok által s épületes párbeszéd tárgya jön a mai ülésben, hol Somssich elnök úr — általános helyeslés közt — felelt a Lázár képviselő által hozzá intézett kérdésekre, az elnöki feleletből élesen tűnvén ki az ilyen simonia feletti elundorodás. Valóban bámulatos, hogy ilyen pellengérre állíttatásnak kész kitenni magát némely ember, ha néhány száz forinthoz juthat vállalkozása által. Indítvány székely kézműipar-kiállításra. A tűzoltóegyletek szervezete. Hivatkozva az e tárgyban közlöttekre, jelenleg a tűzoltó egyletek mikénti szervezéséről akarunk tüzetesebben szólani. E fejtegetéssel csak irányt akarunk jelölni a gondolkozó főknek s meg vagyunk győződve, hogy közepes szervező szellem is megalkothatja tervét, ha számba veszi a tételeket, melyeket elmondandók vagyunk.’ Első feltételei egy tűzoltó testületnek a napjai körül fog megtörténni. Én a megnyitási ünnepélyt igen üdvösnek tartanám egy székely kézműipar kiállítással összekötni. Rendezzünk kivlltást abból, ami van, hogy legyen meg az, ami nincs. Ezáltal alkalom nyílnék a szorgalom, ügyesség és munka megjutalmazására, elismerésére, mi a minden téren üdvösnek bizonyult nemes versenyt keltené fel. Hogy erre égető szükség van nálunk, azon józan gondolkozású ember egy percig sem kételkedik, mert az oly világos, és jótékony következményeiben oly bizonyos, hogy hosszasan indokolni nem volna más, mint e részben mindenkinek százszor átérzett gondolatát ismételni. Ebben a kezdeményezésre legilletékesebbnek találom a sepsiszt.-györgyvárosi tanácsot. Vegye kezébe e város polgármestere az ügyet, s az eszmét felkarolva, változtassa testté az igét. A jutalmakat adakozás utján gondolnám előteremteni. Én, szerény tárczámhoz képest, mihelyt a kiállítást rendező bizottság az eszme elfogadásáról értesít, azonnal küldök két aranyat. A többit a városokra, képviselőkre, főispánokra és egyes buzgó honfitársaimra bízom. Erős hitem, hogy a székelyföld szebb jövőjének sarkpontja az ipar. Jertek, emeljük! (A Hon.) Politikai vegyes hírek. Horvátország. A horvát országgyűlés megnyitása, mely már küszöbön áll, öszhangzó hírek szerint 15-dikén, hétfőn bekövetkezett, ez foglalkoztatja jelenleg a politikai köröket. Egy távirati értesítés szerint a zágrábi országgyűlésben Erdődy gróf fogja fölolvasni a megnyitó kir. leiratot. Még nem tudjuk, van-e ennek mélyebb jelentősége, vagy a bán helyett csak azért nyitja meg Erdődy az országgyűlést, mert a bán a megnyitásra nem érkezhetik Zágrábba. A horvát országgyűlést megnyitó leirattal együtt a horvát memorandumok is közzé fognak tétetni. A leiratra a zágrábi országgyűlés fölirattal fog felelni, melyben a horvát országgyűlés elő fogja adni óhaját az iránt, hogy a magyar országgyűlés a korona részéről regnicoláris bizottság kiküldésére szólíttassék föl, mely a horvát országgyűlés hasonló bizottságával tárgyalásokba bocsájtkozzék. Ezen tárgyalások eredménye azután a két országgyűlés elé terjesztetnék. A kiegyezést czélzó alkudozások vázlatát holnap megérintjük. * Németország, Németország és Brazila között conflictus volt készülőben, melyre az nyújtott okot, hogy több német alattvaló pár hóval ezelőtt sértő bánásmódban részesült Rio-Janeiróban. Mint most Berlinből jelentik, e conflictus szerencsés véget ért. A kieli kikötőben már több pánczélos hajót is szereltetett föl Németország, tekintettel egy netaláni brazíliai expeditió eshetőségére. E fölszerelés természetesen abban marad most. * Angolország: Angliában meetingek vannak napirenden. A liverpooli conservativ munkásegyesületben Berry tegnapelőtt hosszú támadó beszédet tartott a kormány ellen. Roszalta egyúttal Scott Russel terveit a munkásosztály helyzetének javítását illetőleg, azonban helyeselte az Irhonnal szemben követett kormánypolitikát.* Francziaország ról, hogy a 15-ös bizottság egész teljességében elvetette a javaslatot, s elhatározta egy új javaslat kidolgozását. A közoktatásügyi reform kérdése tehát következetesen elodáztatik Francziaországban. Francziaországból, mint egyáltalán a külföldről, kevés érdekes hír fekszik előttünk. Tegnap szóltunk az ellenszenvről, mely a nemzetgyűlésben Jus Simon közoktatásügyi törvényjavaslata iránt uralkodik, ma már azt jelenti az „ördmentő eszközök kéznél tartása; a viznek gyors megszerzése; a megmentett tárgyak biztosítása. A munkálatok felosztása, mely itt fontolóra veendő következő: 1- er. Olyanok a melyekhez csak jó akarat és egészséges erő igényeltetik. 2- ér. Olyanok, a melyekhez tökéletes szakértés és sokoldalú gyakorlati ügyesség szükséges, minélkül a legjobban berendezett szerkezet is haszonnélküli, holott tökéletes szakértelem mellett a kivitel a legsikeresebb. Az elsőnek teljesítésére mindenki alkalmas, aki a szükséges testi erővel rendelkezik, holott a másodikhoz egy jól begyakorlott egylet szükséges, mely katonai fegyelemmel működik, ily szervezés elkerülhetően szükséges, ha az előforduló eseteknél, biztosan és sikeresen akarunk működni. Az első és fő feltétel a valóságos tűzoltó egyleteknél az engedelmesség és szolgálatkézség ez a két tulajdonság az, mely által a katonaság csodálatra méltó erőt fejthet ki, és ez mindenütt szükséges, ahol egy csapat ember, ha különböző irányban is, de tervszerűen egy czélra törekszik. hogy pedig egy különböző elemekből összeállított testületet, a működésben egy fő által lehesen vezényelni, szükséges lesz a beosztás. Minden tűzoltó egylet feloszlik: 1) Tized. 2) Csapat. 3) Századokra. Minden tized áll 8 emberből. Négy tized telöít egy csapatot, és négy csapat egy századot. Egy csapat négy tizede felosztatik: három Tized a fecskendőhez, egy tized a mászó és mentő szolgálatra. Az első három tized vezényeltetik az első és második fecskendőmester, a negyedik tized a mászó mester által. Minden csapatnak van egy fő tűzmestere, ki a csapatot vezényli; az egész századnak pedig van egy főparancsnoka ki az egész felett rendelkezik. Minden négy kerekű nagy fecskendő nyolcz ember, és minden két kerekű kis fecskendő négy ember által kezeltetik. A fecskendő emberei felosztatnak a munkálat szerint a) fecskendőmester b) szivattyúsok c) tömlő - vezető d) ácsokra. A fecskendőmester, mind parancsnoka a tizednek, köteles a fecskendő minden részeit ismerni, hogy a bekövetkezhető akadályokat azonnal felismerhesse, és azokon, ha lehet, rögtön segítsen A fecskendőkkel köteles úgy bánni, hogy° azok könnyen ne romolhassanak. A szivatyús kötelessége a fecskendőket. Jászai Mari asszony legközelebbi jutalomjátéka szép közönség előtt folyt le. A jutatalmazottat a közönség a kitüntetés minden jeleivel fogadta. „Roma leánya“ ma estve mégis érdemelte a koszorúkat. Az első felvonás egy kissé bágyadtabban haladt, de később fölmelegedett szerepe fénypontjai alatt, s néhány jelenetet igazán meglepő szépen játszott végig. Ilyen jelenete volt midőn elájul Brennus mellett. Pompásan sikerült! Ez külön megérdemelt egy koszorút. A jutalmazottat barátai és tisztelői az első felvonás vízzel ellátni, segíti a tömlőket fel és lecsavarni, és segíti a fecskendőmestert az ő munkálatában. A tömlővezető azon egyén, ki az ellenséget egyenesen megtámadja, mint hogy ő a vízsugárt az égő pontra vezeti. Az ács, ki azért van fejszével fegyverkezve, hogy a tömlővezetőnek segítségére legyen, és ennek utat törjön, szükség esetében pedig házrészeket lerontson. Az egyes mentők nincsenek különösen beosztva hanem működnek együttesen, mint hogy az ő feladatuk az, hogy kivüről a fedelekre mászva embert és tárgyat a tűz által veszélyeztetett felső emeletekből megmentsenek. Ily összeállítás szükséges a tűzoltó egyleteknél. Az egyletek nagysága, továbbá száma a különböző szerkezeteknek, alkalmazható minden város és község népessége, és a házak számához. Az öltözetek, szerkezetek, és az egylet gyakorlata mindenütt egyenlő kell hogy legyen. Az egyletek ereje minden városban körülbelől ilyen formán osztandó be. ... ,A.1ín|.a m|nt° szerkezetet, valamint a mentő terulot illeti, ezek megszerzése a legkisebb községnél is elkerülhetően szükséges. vasból készült vízhordóval 1 kisebb fecskendő 2 kerekű franczia 1 nagy szerkocsi 16 emberre, minden mentő szerszámmal 1 kisebb szerkocsi 8 emberre, minden mentő szerszámmal 1 tömlő szerkocsi 100 él tömlő csővel 1 vászonkád viznek, vasalva összehajtható 1 kis szerkocsi 2 kerekű. Tömlők, patikai szerek, kötő eszközök, srofok, és minden apróságokat tartalmazva Egy ember felszerelése. 1 teli nadrág és felső .... 16 frt 5 tufkri -I- »»■••• 6 “ 1 bor csákó........... g 1 „ sapka ., 1 széles öv (Gurten) aczél rugóval és " csákánynyal ...... 15 v » » 1000 30( 80( 60( 240 21' 100-tól 200-tól 400-tól 800-tól 1200 „ 1600 „ 200 400 800 1200 1600 2000v n 2 3 1 2 3 csapat 2 3 4 6 7 6 ” 1 « » . OJ fejd » u ® d _ N m 1 század 8 * Olaszország. Az olasz kormány közlönye, az'„Italie“ határozottan kikel Bismarck azon terve ellen, hogy a franczia nyelv a diplomácziából száműzessék. Irodalom és művészet. Biehner Alma kisasszony általunk kijelentetni kéri, hogy az eltávozása felől hozott hírek merőben alaptalanok. Örvendünk e hírnek színházunk érdekében. * Marosvásárhelytt „Hargita“ czím alatt Veszély Károly szerkesztése mellett hetilap indult meg. Az első mutatványszám fényes bizonysága annak, hogy mekkora calamitás az ha a plébániában politizálni kezdenek! — Mi akar e lap lenni nem tudjuk, — de hogy sem Vásárhelynek, sem a Székelyföldnek szüksége nincsen az ilyen fajta lapra — ez azt hisszük — rövid idő alatt be lesz bizonyítva. A plébános úr lásson hívei s egyházi teendői után, — vagy olyan kevés dolga van a mvásárhelyi népes eclezsiában, hogy az ilyen tréfákra is jut idő ? — Ne adóztassa Veszély ur híveit ilyen után, — vagy szerkeszszen számukra olyan lapot, mely legalább irodalmi színvonalon van. A „Hargita“ első száma predikatiónak igen tréfás, a tréfának igen predikatiós. Vagy ez is egyike akar lenni azon szent lapoknak, melyet a pozsonyi casinoból Viola úr javasol, hogy korteskedjék az ultramontánok érdekében a közeledő választások alatt? * Udvarhely czim alatt politikai és nemzetgazdasági lap indult meg Sz.Udvarhelytt. Úgy látszik a Deák-párt szolgálatába lesz. Ennek legalább van lapformája, elég változatos tartalmú, s am a környék speciális érdekeinek jó szolgálatokat tehet. Ami a politikai részét illeti, azt hiszszük nem bontja meg az Európai egyensúlyt czikkeivel, s sem Bismarck, sem Gorcsakoffnak nem fog gondokat szerezni. Ára egy évre 4 frt. it A „jó hazafiak“ szerzője mint a pesti lapok Írják Balázs Sándor. Eleven ügyes darabnak mondják. * A „Budapesti Közlöny“ valahányszor Kovács Gyuláról van szó, soha sem állhatja meg, hogy reá ne üssön egyet hivatalos dorongjával. Vájjon mit vélhetett neki? És vájjon ki az a bősz kritikus, Szigligeti, Gyulai, vagy talán Szilágyi Sándor volna? — Ez utóbbit komolyabb embernek tartjuk sem hogy ilyen nevetségességig vigye az üldözést. — Egyszer azt írta a lap Kovácsról hogy meg sem tud állani a színpadon olyan gyenge színész. És hra ez a mi bárgyú közönségünk mégis szentül hiszi, hogy van a pesti színháznál legalább egy tuczett olyan, kik Kovács mellett nem tudnak megállani .