Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1872-05-28 / 120. szám

KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. 1872. írták össze­s választókat. (LVB ) A Kolozsvárit megalakult választói összeirt bizottságok bevégezték munkálatukat. A központi választmány közzéteszi hirdetményileg, hogy az összeirt választók névsora f. hó 28-, 29- és 30-ik napjain a városház 4-ik számú termében közszemlére kitéve fog tartatni, mely alkalommal mindaz, ki az összeiró választmány által a tize­dekben a választók közé való bejegyzéstől elmoz­­dittatott, valamint az is, ki másnak bejegyzése el­len észrevételt tenni kiván, az összeírásnak e te­kintetben való megigazításáért a központi választ­mányhoz folyamodhatik. Ez mind szép dolog, s ez mind a rendjén van, csak egy nincs a rendjén, csak egy vitetett végre minden lelkiismeret és a törvény világos szavaira való tekintet nélkül, hogy a tisztán kormánypárti férfiakból alakult ösz­­szeíró bizottságok az összeírások meg­ejtésénél önkényüleg jártak el, a tör­vény világos szavait „ha akarom vem­hes, ha akarom nem vemhes“ szempon­tokból magyarázták meg. Tudjuk azt, hogy jelenleg a kormánypárt ál­tal előidézett botrányok korszakát éljük; e botrá­nyok országosak lévén, belenyugszunk s átadjuk a factorokat az utókor itélőszékének; de midőn a polgár e factorok által legszentebb jogától elég lelkiismeretlenül, erőszakkal fosztatik meg, fellá­zad mégis lelkiismeretünk, bámulunk mégis a kor­mánypártiak erkölcsi romlottságán, mely gyűlölet­tel tölti be a polgár lelkét polgártársa irányában. Az 1848-ki választási törvény szerint vá­lasztó mindaz, a ki évi 100 frt (v. 105 frt) biztos jövedelme után adót fizet és ezt hitelt érdemlőleg, tehát adókönyvecskével bebizonyítani képes. A törvény itt a szellemi tőkét is benfoglalja; az eddigi gyakorlat a szellemi tőke után adófize­tőket a választási jog gyakorlatától el nem zárta, ezeket minden időben felruházta a szavazati joggal. De a mi mamelukjaink nem azért eszik in­gyen a kenyeret, hogy a főmuftinak szolgálatot ne tegyenek, e törvényczikk — tág lelkiismeretük mellett — hosszú kezet engedett nekik, a kor­mánypárton álló szellemi munkásokat szava­zati joggal ruházták fel, az ellenzékieket pedig kivétel nélkül attól megfosztotta, ha ezek 300— 600 frt után is fizettek eddig jövedelmi adót, ha ezt adókönyvecskével hitelt érdemlőleg be is bizo­nyították. Ha mindazon visszaéléseket, melyek az ösz­­szeíró bizottságok által elkövettettek, felsorolni akarnék, e lap nyolcz hasábja elégtelen lenne. S a központi bizottmány most hallatlan impertinen­­tiával hirdetményileg közzéteszi, hogy mindazok, kik a választási jogtól megfosztottak, hát recla­­máljanak. De hát hová reclamáljanak? Hisz önök uraim suttyomban megalakították a központi bi­zottmányt 13 próbás kormánypárti férfiakból, ta­lán e mamelukok az ellenzéki választókon elköve­tett jogtalanságokon segítni fognak? Nem! mert ide mindenek előtt lelkiismeret, az igazság érzete kívántatnék meg, a­mi e mamelukokban teljesen hiányzik! De azért felkérjük a választási jogtól meg­fosztott ellenzéki tagokat, hogy e hó 28-, 29- és 30-ik napjain mindenáron reclamáljanak, tegyék meg még e polgári kötelességüket, ha sikerte­len lesz a jogos felszólamlás, hadd legyen egy­­gyel több folt e dicsőséges urak lelkiismeretén, ez ugyan nekünk nem vigasztalás, bennünket csak az fog vigasztalni, hogy minden követ megmozdí­tottunk jogaink megszerzéséért, de azok tőlünk erőszakkal vétettek el. 6.—1872. sz. kapt. v. Hirdetmény. A közelebbi országgyűlésre e város részéről küldendő képviselők megválasztásához a jogosult választók összeírása a város összes tizedeiben vég­­bemenvén, s a törvényes 14 napig ugyanott a fel­szólamlások tekintetéből kitéve állván, ezennel köztudatra hozatik, hogy a központi választmány határozata következtében a választók mindezen összeirásainak egy példánya az 1848-iki pozsonyi V-ik törvényczikk 18-ik czikkelye értelmében 1. év május 28-, 29- és 30-ik (kedd, szerda és csü­törtök) egymásután következő három napjain a városház községi, emelet 4. számú, termében min­denki általi megtekinthetés végett közszemlére még ... v.e fog tartatni, mely alkalommal a fennidézett 19'ik czikkelye szerint az, ki az esz­közé­oirtika, f­el a tizedekben a riasztók is, ki másnak rejtvüLelm0síttatott’ ValamniUt aZ kíván, az összekrW 8® *leu észrevételt tenni saért a középponti , tetbem megigaziti­­a 20-ik czikkely érteC/b?anyhoz folyamodhatik, tetés végett magát az ki bejegyez­előtt sem jelentette, e végett tobbé^8^ egyike választmányhoz nem járulhat. * a középponti Az orsz. képviselőválasztás köznd­o­mánya Kolozsvár­, 1872. május 21- diké, üléséből. E lett Tekintsünk vissza május 12-re. Toboszló, 1872. máj. 22. Napok telének el a m.-vásárhelyi baloldali gyűlés után — az eltelt napok nem képesek az akkori eseményt a hazafi kebelből kitörölni. A május 12-iki esemény sötétebb vonásokat hagyott emlékünkben, hogy sem azt pár hét eltörölhetné — erősebb benyomást okozott, hogy sem ily ha­mar feledni lehetne--------minél távolabb viszi ez eseményt tőlünk a villany ereje — annál na­gyobb árnyékot vet vissza hazánkra — alkotmá­nyunkra. Ki hitte volna, hogy e nap, melynek egyik nevezetes czélja vala hazánk különböző ajkú pol­gárainak testvéri jobbot nyújtani — testvér, test­vér elleni lázitásnak szomorú napja leend. Ki hitte volna, hogy e nap, melynek feltűné­se a polgári jog szabad gyakorlatának innepét hirdeté, elhagytával a polgári joggyakorlat szemte­len megtámadását hagyja vissza maga után. Ki hitte volna, hogy e nap emléke fájda­lommal illesse pártkülömbség nélkül minden igaz hazafi keblét. Fájdalom! mit nem hihetünk, az már ma szo­morú valóság! E nap után, megdöbbenve kérdjük egymás­tól — hol van az alkotmány szentsége? hol a vélemény szabadság? hol van a polgári jog sza­bad gyakorlatnak biztosítéka?? s felsóhajtunk — így mi lesz hazánkból!? mi nemzetünkből!? E kérdések sötétebbé válnak, látva, hogy ez esemény, azok szeme láttára történt, kiknek hiva­talos kötelességök lesz vala a köz­csend és rend felett őrködni — sötétebbek e kérdések, ha lát­juk, hogy azok, kiknek a nép politikai eljárásának józan irányt kellene adni — résztvettek azon la­komán, melynek italába a testvérgyűlölet mérge volt keverve. E kérdések aggasztóbbak ha látjuk, hogy az ellenpárt orgánumai, s némely tagjai ferdítések­hez folyamodnak, mentegetni a tényt — melyet mi nem pártnak de egyes párttagok részakaratá­­nak tulajdonítunk, mind addig mig e bűnnek ta­­kargatása, a párt bűnrészessége felől meg nem győzend. Mi nem állunk az igazságszolgáltatás sza­bad keze elé, nem hozzuk kétség alá a tettesek feletti büntetés kiszabását--------e tényért bü­nte­tetést kér a közbéke — az állam biztonsága — a polgári jog sértetlensége--------büntetést várunk mi is főkép azokra — kik a népet e célra fel­használták — s hogy a büntetés el nem marad szeretjük hinni — de bámuljuk, hogy azon tiszt­viselők ellen, kik a botrányra felhasznált nép kö­zött a hely­színén jelen voltak — s kiknek a helyett, hogy futásba keressék testük vagy lelkük védelmét — kötelességök lesz vala a csendzavaró népet rendre inteni kitörését megakadályozni — ezen kötelesség mulasztásért, törvény adta hatal­mánál fogva — (a köztörvényhatóságok rendezé­séről szóló törvény 53. § a e. pontja értelmében) a fő­királybiró úr vizsgálatot nem rendelt, s ha talán rendelt az idézett törvény szerént a vizsgá­lat tartamára fel nem függesztette hivataluktól — jeléül, hogy van valaki a ki a közrend és csend, s a tisztviselők felett őrködik — e titokszerű­ hall­gatás, a felizgatott kedélyeket nem hogy meg­nyugtatná, sőt az aggodalmat fokozza--------vagy tán nem hatott el­ő méltóságához a köz­megbot­ránkozás — ha ez el nem hatott — elhatott tu­dom a támadás színhelyén jelen volt közeli roko­nainak szava — s még inkább sógora N. D.-nek, a tényálladékról meghamisitatlan tapasztalatból merített sajgó panasza — még­is némaság-------­e néma mozdulatlanság bizon nem kelt tisztele­tet — mi tisztviselőink érdemét az ily esetekben várt része hajlatlan szigorban keressük, mi elvár­juk a fő­királybiró úr erélyes fellépését, mi kí­vánjuk a nyilvánosságot, különben sajnos kéte­lyek támadhatnának. Addig is míg a tettesek elleni eljárás felől ítélhetnénk, vonjunk jövőre tanulságot e szomorú esetből. Mi elítéltük régen a politikai éretségét két­ségbe vonó etetést itatást, mi ezen eszközben polgári joggyakorlatunk eltörlésére c­élzó merény­letet láttunk, mi ezzel megbecstelenítve hittük közéletünket, a május 12-iki esemény is azt mu­tatja, hogy hazánknak nemzetünknek nem lehet­nek nagyobb ellenségei mint azok, kik a polgári jogot terített asztalok körül gyűjtött néppel kí­vánják gyakoroltatni, nincsenek nagyobb ellenei hazánknak mind­azok, a­kik a polgárok keb­lébe, a politikai meggyőződést, tele kancsókból csepegtetik be, vagy ha érdekük úgy kívánja, tele pohárral oltják el, bebizonyító ez esemény, hogy alig van törvényhozásunknak nagyobb mulasztása, mint ennek meg nem gátlása, e szomorú tapasz­talat remélnünk engedi, hogy a jövő törvényhozás politikai fejlődésünk e nagy akadályát el fogja há­rítani. De míg e reményünk valósulhat, bízunk a nép józan eszében, s hiszszük, hogy ez eseten okulva őrizkedni fog az oly tanácsok követésétől melyeknek helyessége, legföbbkép, a neki nyúj­tott, testvérgyűlölséggel mérgezett pohárba van, mi hiszszük, hogy a most gondolatlanul félreve­zetett nép, jövőben nem fogja ily eljárással egye­sek érdekéért most is m­egszorított jogait kockáz­tatni, mi hiszszük, hogy jövőben utálattal fog el­fordulni azoktól, kik tiszta keblét testvér gyű­­­­letre kezét testvér elleni fölemelésre izgatják s nem fog letelepedni azon csáb asztalok me­g, hol a lélekvásárlók nyújtott pohara mellett, elő­deink hírnevét, utódai jövőjét, polgári becsületté diszlő jogát költheti el. Hiszszük, hogy a rosszakaratuak által egy pillanatban félrevezetett székelyek a nemzeti be­csület, s testvéri együttérzés sugallatától, meghat­va visszatértek önérzetükhöz, s nem fogják kö­vetni azokat kik őket elég hazafiatlanok valanak e nemtelen útra vezetni, s meggondolják, hogy a legbecsesebb kincs a nép jog, ily módon a meg­­gyalázása veszélyt hoz hazánkra, nemzetünkre. Mi ezen hitünkben az esemény feletti fájda­lommal de teljes bizalommal fordulunk, aljas czél­­ra felhasznált testvéreinkhez, de utálattal megve­téssel nézzük azokat kik a becsületes nép jóhi­szeműségét vétkesen felhasználni nem undorodtak, reájuk hárítjuk azon gyalázatot, mely ez esemény miatt a székely nép fényes múltját, hazafi jelle­mét, politikai érettségét csak egy pillanatra is el­­homályositá. Bűnhődjenek ők világ s ön lelkük előtt. Okuljunk a múlton, köszörüljük ki e csorbát nemzetünk szép nevéről. El a pohárral f­el a terített asztallal azon szent oltártól, melyen alkotmányunknak, polgári jogunknak, szabadságunknak tiszta szívből, józan észből, merített szavazatával kell áldozni. Űzzük el magunktól a kígyót, mely minket vétek teljes falattal kínál, ne vesztessük el drága hazánkat, mint el­veszté az első pár ember pa­radicsomát egy nyalánk falatért — — — gon­doljuk meg számolnunk kell őseink vagyonáról utódaink előtt! Ürítsük ki fenékig, ha a szol úgy hozná, ha­­zánk, nemzetünk, keserű poharát, de utasítsuk viszsza azon kínált kelyhet, nyújtott étket, mely­nek minden falatában ott van a polgári bű­n, s melynek ízlelése homályt von szemünkre, s leté­­rni azon útról melyen haladunk kell, hogy hazánk erős, a nép boldog, királyunk hatalmas, nemze­tünk becsült legyen. El el a pohárral! közelit a nemzeti nagy in­­nep! józanok legyünk! testben és lélekben, igy béke lesz közöttünk, s a népek tisztelete veszi körül a székely nevét. Bereczky Sándor: Ébredj Csikszék. C­sikszék, 1872. május 20. A „M. Polgár“ egyik közelebbi számában azt olvasom, hogy Mikó Bálint kormánypárti követje­löltünk nem képviselőnek való. Az igazság érdekében azonban ki kell nyilat­koztatnom, hogy Mikó Bálint bizony képviselőnek való, mert sokkal jobban tud írni, olvasni, mint Slenter Géza s ha ez jó lehetett képviselőnek, — persze kormánypártinak, miért ne volna tehát Mikó Bálint is arra való ? De M. Bálintnak speciális érdeme is van, az t. i., hogy méltóságos urfi. Itt Csikban ugyanis a szervezések alkalmá­val a nemesség — már mint a méltóságosság — rövidet húzott s a paraszt rend kerekedett felül. Minthogy pedig tudvalevőképen a méltóságos czím­­nek nagyobb jogosultsága van a hivatalokhoz, mint annak a paraszt­képességnek, tehát világos, hogy Csikón nagy sérelem ejtetett. Ennek jóvátétele végett kell hát M. Bálint­nak képviselővé lenni. S ha netalán még­sem lenne meg, annak bizony ismét azok a paraszt­válasz­tók lennének az okai, s korántsem méltóságos Sándor László és Mihály, sem méltóságos Lázár Dénes és Domokos, sem méltóságos Antalfi Károly, Geréb Kálmán és Nagy Lajos urak, kik igazán eleget fáradoznak a méltóságos Mikó Bálint úr ér­­dek­ében. Egy választó. S.-Sz.-György, 1872 május 21. Ma Sepsi-Szt.-György kettős öröm ünnepet ült. Fogarasy Mihály erdélyi püspök főpásztori körútja összetalálkozott Bakcsi Ferencz Háromszék alsó választó kerülete baloldali képviselőjelöltünk diadalmenetével. Hatvan kocsinál több kisérte jelöltünket Angyalosról a különben is ünnepi szint öltött vá­rosba Az egyház telt padjai megürültek s a hiva­­ta­ltos kirendelt tisztelgők, hívek, ezédek, zászlóik­ká együtt szegődtek a 2000 választónál több tag­ból álló pont­ párt menetéhez. fontolj­a.P°lgárÍ J~okhozi ragaszkodás, annak on­aga győzött a vallási érzületnek nevezett lel S°*Sf? fdett- Mégis na Il­entü­nk tiszte­­ltallók ? képviselője elé! Künle udvarán holly kill"?8-18 a nagy hatásu ^«grammot. Mint­­utalrm, ^ elnyomatbai‘ is megjelenik, elolvasására .. a netalan kiváncsit. Jellemzésére annyit után (V! kJ0? ÖS baloldali kiábrándult e beszéd hil„, ‘ gilokkal, öldöklő szerekkel felfegyverkezett !“muk­r8at6r”ak­raJ20ltali k­' uc “• »*. ?"ra fel5ltUllk amit4s,lk mjL, "‘!do" fcJ0kre olvasta » bű­nlajstromot,­­ a haza, a nemzet ellen elkövettek, elnö­­­­k’ s a lelkesedésben kitörő nép esküt tön­­ten szabad ege alatt a baloldal tolmácsolt elveit követni amaz önérdek hajhásiakkal szemben! Hiszek a félrevezetve tartott székely nép józanságában, reményt meritek a ma nyilvánult önzetlen lelkesedésből,­hogy­ megértette a különb­séget, a czélt, mely minket a kormánypárt uszály­hordóivá törpült jobboldaltól, mert ma tényleg Deákpárt nem létezik, — elválaszt. Háromszék specziális érdekei is megkíván­ják, hogy kibontakozzék a helyzetből, melybe a lélekvásárlás, az elvtelen hitszegés ama mesterei sodorták. Máig Háromszéken elvről, szó sem lehetett. A személyes érdeknek alárendeltség oda vezetett, hogy a hatalmat kezébe kerített clique nyomásá­val szemben, kifejlett a kaszt érzület. De ezen álta­luk táplált s fejlesztett kaszt, belátta érdek azo­nosságát és már ma tudja, hogy létezésének oka, alapja nincs; de tudja azt is, hogy megszűnése a ma vele szembe alakult clique megbuktatásával egyidejűleg érhető el! Egyfelől ezért is kell Bakcsi Ferencz körül csoportosulnunk. Akarjuk valaha tettlegesen is élvezni az egyenlőség malasztját! Vitályos pap, Künte hivatkozva a múltra óva int a hitegetés, vesztegetés, hivatallal ámítás veszé­lyeire. Ki megcsalta önmagát s meggyőződésével ellenkezőleg, eszközül adta szavazatát: ne méltat­lankodjék, ha viszont csalatik. A példa mutatja: Háromszék kilenczvennél többet tevő köz­ségében 300 nál több egyénnek igértetett meg a köz és községi jegyzőség a jobboldal érdekében teendő szolgálat jutalmául. A hivatali hatalommal visszaélés ezen aljas neme ellen midőn hangosan tiltakozunk ; figyel­meztetjük a választókat, hogy eme megvásárolt árulelkeket arról lehet felismerni ha ők a jobb­oldal részére verbunkolnak ; de minthogy ők ma­gukat eladák, ne menjen vele a piaczra, hanem mint idegen portékát hagyja ott s tegye szolgálat községében képtelenné az által, hogy ne válaszsza meg. Az ilyenek megérdemlik! Ki idegennek adta el magát miénk nem lehet. Lélekvásárolt egyén hű szolgálatot nem tehet! Dr. Cseh Károly statistikai kimutatásokkal érvelt a közös ügyek eddigi rendezés módjának, minket terhelő voltát. Több jeles szónoklat, inkább az észhez, világosstá fel a baloldal czéljairól, a hivatali sereg által ellenünk lázított népet. A hatás nagyszerű, mert ellenfeleink övékéi­hez hasonló ámító beszédeket vártak tőlünk is, lefegyverezve, lesütött fejjel vonultak vissza az igazság meggyőző erejének hatása elől. Különösen, mert Bakcsitól a történtek után, epés kifakadás, vérmes szemrehányás s megérdem­lőt megrovásokra számítottak: a lefülelt ellenpárt tagjai mérgelődve hagyták el a helyet, hol mint tevők, békés szellem s nem a megtorlás, hanem a múlt hibái jóvátétele iránti nézetek fejtettek ki! Sokan az ellenpárt tagjai közül csatlakozta­k a rokonérzelműnek felismert mieinkhez. Mondják, hogy a történtek utáni nagy hatás miatt Székely Gergely vissza akar lépni, de a clique, mely terem­tette, megteremteni igére a nép akaratja ellen is. Miért ne? Ennél nagyobb is sikerült! Hisz léte­zésük alapja is csíny és törvényszegés. Meglátjuk a székely nép az ál „Székely“ vagy a valódi Székelyre fog-e szavazni! I­. Veres Gyula: Szász sítpoli szemléje. A szászok mozgalma gyorsan fejlődik, s gya­kori kezd lenni benne a nem várt mozzanat. Utolsó szemlénkben tárgyaltuk az ifjú szász­párt orgánumának nézetét a szőnyegre került ki­­gyezés műve iránt, ma abban a helyzetben vagyunk, hogy az ó szászok delejtüje,­­a „Wochenblatt“ nézetét tárgyalhatjuk. A hosszas bevezetés elkerülése tekintetéből, s jellem­zendők a békülékenység határozott voltát, rög­tön kimondjuk, hogy a nevezett lap 21 számában a kiegyezés művét könnyítendő, elhagyja eddig mere­ven megőrzött álláspontját, a centralisatiót, s vi­lágosan kimondja, hogy a municipális kérdésben a súly az egyes municipiumokba helye­zendő! Eddig egy öszmunicipium mellett küzdött. Evvel elesett az utolsó válaszfal, mely a szász pártok között létezett, s ha a medgyesi érte­kezlet meg bírja teremteni az egységes program­­mot, akkor a jövő országgyűlés egy tömörült szász képviseletet fog látni, a kormány „divide et im­­pera“ elvének pedig itt is nyaka szakadt. A­ki mélyebben bepillantott a szászpártok küzdelmébe, érdeme szerint ítéli meg a „Wochen­blatt“ concessióját, s nem lehet kétségbe sem a múlt sem a jövő iránt. Akárhogyan kenje fenje a dolgot, a kormány­­párti és cotteria sajtó: a szászpártok kölcsönös concessiói a mellett bizonyítnak, hogy a kormány részéről nagy sérelem esett a szászságon. Lépését és nézeteit egyiránt kifejti és indo­kolja a „Wochenblatt“ s mi azon vagyunk, hogy ezt hiven visszaadva az illetékes körök ítélete alá bocsássuk. Reproducáljuk tehát - - a­meddig lehet ösz­­szevonva a szász lap expositióját. Kiindulási pontját az 1791 -ks 13-ik törvény­czikk az unióról szóló törvény értelmében szolgál­tatja, mely mai napig is érvényben áll, s mely azt rendeli, hogy „úgy a törvényeken és szerző­déseken alapuló jogai valamint az e territóriumon lakó külömböző nemzetiségek egyenjogúsítása te-

Next