Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1872-05-28 / 120. szám
KOLOZSVÁR, MÁJUS 27. 1872. írták összes választókat. (LVB ) A Kolozsvárit megalakult választói összeirt bizottságok bevégezték munkálatukat. A központi választmány közzéteszi hirdetményileg, hogy az összeirt választók névsora f. hó 28-, 29- és 30-ik napjain a városház 4-ik számú termében közszemlére kitéve fog tartatni, mely alkalommal mindaz, ki az összeiró választmány által a tizedekben a választók közé való bejegyzéstől elmozdittatott, valamint az is, ki másnak bejegyzése ellen észrevételt tenni kiván, az összeírásnak e tekintetben való megigazításáért a központi választmányhoz folyamodhatik. Ez mind szép dolog, s ez mind a rendjén van, csak egy nincs a rendjén, csak egy vitetett végre minden lelkiismeret és a törvény világos szavaira való tekintet nélkül, hogy a tisztán kormánypárti férfiakból alakult öszszeíró bizottságok az összeírások megejtésénél önkényüleg jártak el, a törvény világos szavait „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes“ szempontokból magyarázták meg. Tudjuk azt, hogy jelenleg a kormánypárt által előidézett botrányok korszakát éljük; e botrányok országosak lévén, belenyugszunk s átadjuk a factorokat az utókor itélőszékének; de midőn a polgár e factorok által legszentebb jogától elég lelkiismeretlenül, erőszakkal fosztatik meg, fellázad mégis lelkiismeretünk, bámulunk mégis a kormánypártiak erkölcsi romlottságán, mely gyűlölettel tölti be a polgár lelkét polgártársa irányában. Az 1848-ki választási törvény szerint választó mindaz, a ki évi 100 frt (v. 105 frt) biztos jövedelme után adót fizet és ezt hitelt érdemlőleg, tehát adókönyvecskével bebizonyítani képes. A törvény itt a szellemi tőkét is benfoglalja; az eddigi gyakorlat a szellemi tőke után adófizetőket a választási jog gyakorlatától el nem zárta, ezeket minden időben felruházta a szavazati joggal. De a mi mamelukjaink nem azért eszik ingyen a kenyeret, hogy a főmuftinak szolgálatot ne tegyenek, e törvényczikk — tág lelkiismeretük mellett — hosszú kezet engedett nekik, a kormánypárton álló szellemi munkásokat szavazati joggal ruházták fel, az ellenzékieket pedig kivétel nélkül attól megfosztotta, ha ezek 300— 600 frt után is fizettek eddig jövedelmi adót, ha ezt adókönyvecskével hitelt érdemlőleg be is bizonyították. Ha mindazon visszaéléseket, melyek az öszszeíró bizottságok által elkövettettek, felsorolni akarnék, e lap nyolcz hasábja elégtelen lenne. S a központi bizottmány most hallatlan impertinentiával hirdetményileg közzéteszi, hogy mindazok, kik a választási jogtól megfosztottak, hát reclamáljanak. De hát hová reclamáljanak? Hisz önök uraim suttyomban megalakították a központi bizottmányt 13 próbás kormánypárti férfiakból, talán e mamelukok az ellenzéki választókon elkövetett jogtalanságokon segítni fognak? Nem! mert ide mindenek előtt lelkiismeret, az igazság érzete kívántatnék meg, ami e mamelukokban teljesen hiányzik! De azért felkérjük a választási jogtól megfosztott ellenzéki tagokat, hogy e hó 28-, 29- és 30-ik napjain mindenáron reclamáljanak, tegyék meg még e polgári kötelességüket, ha sikertelen lesz a jogos felszólamlás, hadd legyen egygyel több folt e dicsőséges urak lelkiismeretén, ez ugyan nekünk nem vigasztalás, bennünket csak az fog vigasztalni, hogy minden követ megmozdítottunk jogaink megszerzéséért, de azok tőlünk erőszakkal vétettek el. 6.—1872. sz. kapt. v. Hirdetmény. A közelebbi országgyűlésre e város részéről küldendő képviselők megválasztásához a jogosult választók összeírása a város összes tizedeiben végbemenvén, s a törvényes 14 napig ugyanott a felszólamlások tekintetéből kitéve állván, ezennel köztudatra hozatik, hogy a központi választmány határozata következtében a választók mindezen összeirásainak egy példánya az 1848-iki pozsonyi V-ik törvényczikk 18-ik czikkelye értelmében 1. év május 28-, 29- és 30-ik (kedd, szerda és csütörtök) egymásután következő három napjain a városház községi, emelet 4. számú, termében mindenki általi megtekinthetés végett közszemlére még ... v.e fog tartatni, mely alkalommal a fennidézett 19'ik czikkelye szerint az, ki az eszközéoirtika, fel a tizedekben a riasztók is, ki másnak rejtvüLelm0síttatott’ ValamniUt aZ kíván, az összekrW 8® *leu észrevételt tenni saért a középponti , tetbem megigazitia 20-ik czikkely érteC/b?anyhoz folyamodhatik, tetés végett magát az ki bejegyezelőtt sem jelentette, e végett tobbé^8^ egyike választmányhoz nem járulhat. * a középponti Az orsz. képviselőválasztás közndománya Kolozsvár, 1872. május 21- diké, üléséből. E lett Tekintsünk vissza május 12-re. Toboszló, 1872. máj. 22. Napok telének el a m.-vásárhelyi baloldali gyűlés után — az eltelt napok nem képesek az akkori eseményt a hazafi kebelből kitörölni. A május 12-iki esemény sötétebb vonásokat hagyott emlékünkben, hogy sem azt pár hét eltörölhetné — erősebb benyomást okozott, hogy sem ily hamar feledni lehetne--------minél távolabb viszi ez eseményt tőlünk a villany ereje — annál nagyobb árnyékot vet vissza hazánkra — alkotmányunkra. Ki hitte volna, hogy e nap, melynek egyik nevezetes czélja vala hazánk különböző ajkú polgárainak testvéri jobbot nyújtani — testvér, testvér elleni lázitásnak szomorú napja leend. Ki hitte volna, hogy e nap, melynek feltűnése a polgári jog szabad gyakorlatának innepét hirdeté, elhagytával a polgári joggyakorlat szemtelen megtámadását hagyja vissza maga után. Ki hitte volna, hogy e nap emléke fájdalommal illesse pártkülömbség nélkül minden igaz hazafi keblét. Fájdalom! mit nem hihetünk, az már ma szomorú valóság! E nap után, megdöbbenve kérdjük egymástól — hol van az alkotmány szentsége? hol a vélemény szabadság? hol van a polgári jog szabad gyakorlatnak biztosítéka?? s felsóhajtunk — így mi lesz hazánkból!? mi nemzetünkből!? E kérdések sötétebbé válnak, látva, hogy ez esemény, azok szeme láttára történt, kiknek hivatalos kötelességök lesz vala a közcsend és rend felett őrködni — sötétebbek e kérdések, ha látjuk, hogy azok, kiknek a nép politikai eljárásának józan irányt kellene adni — résztvettek azon lakomán, melynek italába a testvérgyűlölet mérge volt keverve. E kérdések aggasztóbbak ha látjuk, hogy az ellenpárt orgánumai, s némely tagjai ferdítésekhez folyamodnak, mentegetni a tényt — melyet mi nem pártnak de egyes párttagok részakaratának tulajdonítunk, mind addig mig e bűnnek takargatása, a párt bűnrészessége felől meg nem győzend. Mi nem állunk az igazságszolgáltatás szabad keze elé, nem hozzuk kétség alá a tettesek feletti büntetés kiszabását--------e tényért büntetetést kér a közbéke — az állam biztonsága — a polgári jog sértetlensége--------büntetést várunk mi is főkép azokra — kik a népet e célra felhasználták — s hogy a büntetés el nem marad szeretjük hinni — de bámuljuk, hogy azon tisztviselők ellen, kik a botrányra felhasznált nép között a helyszínén jelen voltak — s kiknek a helyett, hogy futásba keressék testük vagy lelkük védelmét — kötelességök lesz vala a csendzavaró népet rendre inteni kitörését megakadályozni — ezen kötelesség mulasztásért, törvény adta hatalmánál fogva — (a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény 53. § a e. pontja értelmében) a főkirálybiró úr vizsgálatot nem rendelt, s ha talán rendelt az idézett törvény szerént a vizsgálat tartamára fel nem függesztette hivataluktól — jeléül, hogy van valaki a ki a közrend és csend, s a tisztviselők felett őrködik — e titokszerű hallgatás, a felizgatott kedélyeket nem hogy megnyugtatná, sőt az aggodalmat fokozza--------vagy tán nem hatott elő méltóságához a közmegbotránkozás — ha ez el nem hatott — elhatott tudom a támadás színhelyén jelen volt közeli rokonainak szava — s még inkább sógora N. D.-nek, a tényálladékról meghamisitatlan tapasztalatból merített sajgó panasza — mégis némaság-------e néma mozdulatlanság bizon nem kelt tiszteletet — mi tisztviselőink érdemét az ily esetekben várt része hajlatlan szigorban keressük, mi elvárjuk a főkirálybiró úr erélyes fellépését, mi kívánjuk a nyilvánosságot, különben sajnos kételyek támadhatnának. Addig is míg a tettesek elleni eljárás felől ítélhetnénk, vonjunk jövőre tanulságot e szomorú esetből. Mi elítéltük régen a politikai éretségét kétségbe vonó etetést itatást, mi ezen eszközben polgári joggyakorlatunk eltörlésére célzó merényletet láttunk, mi ezzel megbecstelenítve hittük közéletünket, a május 12-iki esemény is azt mutatja, hogy hazánknak nemzetünknek nem lehetnek nagyobb ellenségei mint azok, kik a polgári jogot terített asztalok körül gyűjtött néppel kívánják gyakoroltatni, nincsenek nagyobb ellenei hazánknak mindazok, akik a polgárok keblébe, a politikai meggyőződést, tele kancsókból csepegtetik be, vagy ha érdekük úgy kívánja, tele pohárral oltják el, bebizonyító ez esemény, hogy alig van törvényhozásunknak nagyobb mulasztása, mint ennek meg nem gátlása, e szomorú tapasztalat remélnünk engedi, hogy a jövő törvényhozás politikai fejlődésünk e nagy akadályát el fogja hárítani. De míg e reményünk valósulhat, bízunk a nép józan eszében, s hiszszük, hogy ez eseten okulva őrizkedni fog az oly tanácsok követésétől melyeknek helyessége, legföbbkép, a neki nyújtott, testvérgyűlölséggel mérgezett pohárba van, mi hiszszük, hogy a most gondolatlanul félrevezetett nép, jövőben nem fogja ily eljárással egyesek érdekéért most is megszorított jogait kockáztatni, mi hiszszük, hogy jövőben utálattal fog elfordulni azoktól, kik tiszta keblét testvér gyűletre kezét testvér elleni fölemelésre izgatják s nem fog letelepedni azon csáb asztalok meg, hol a lélekvásárlók nyújtott pohara mellett, elődeink hírnevét, utódai jövőjét, polgári becsületté diszlő jogát költheti el. Hiszszük, hogy a rosszakaratuak által egy pillanatban félrevezetett székelyek a nemzeti becsület, s testvéri együttérzés sugallatától, meghatva visszatértek önérzetükhöz, s nem fogják követni azokat kik őket elég hazafiatlanok valanak e nemtelen útra vezetni, s meggondolják, hogy a legbecsesebb kincs a nép jog, ily módon a meggyalázása veszélyt hoz hazánkra, nemzetünkre. Mi ezen hitünkben az esemény feletti fájdalommal de teljes bizalommal fordulunk, aljas czélra felhasznált testvéreinkhez, de utálattal megvetéssel nézzük azokat kik a becsületes nép jóhiszeműségét vétkesen felhasználni nem undorodtak, reájuk hárítjuk azon gyalázatot, mely ez esemény miatt a székely nép fényes múltját, hazafi jellemét, politikai érettségét csak egy pillanatra is elhomályositá. Bűnhődjenek ők világ s ön lelkük előtt. Okuljunk a múlton, köszörüljük ki e csorbát nemzetünk szép nevéről. El a pohárral fel a terített asztallal azon szent oltártól, melyen alkotmányunknak, polgári jogunknak, szabadságunknak tiszta szívből, józan észből, merített szavazatával kell áldozni. Űzzük el magunktól a kígyót, mely minket vétek teljes falattal kínál, ne vesztessük el drága hazánkat, mint elveszté az első pár ember paradicsomát egy nyalánk falatért — — — gondoljuk meg számolnunk kell őseink vagyonáról utódaink előtt! Ürítsük ki fenékig, ha a szol úgy hozná, hazánk, nemzetünk, keserű poharát, de utasítsuk viszsza azon kínált kelyhet, nyújtott étket, melynek minden falatában ott van a polgári bűn, s melynek ízlelése homályt von szemünkre, s letérni azon útról melyen haladunk kell, hogy hazánk erős, a nép boldog, királyunk hatalmas, nemzetünk becsült legyen. El el a pohárral! közelit a nemzeti nagy innep! józanok legyünk! testben és lélekben, igy béke lesz közöttünk, s a népek tisztelete veszi körül a székely nevét. Bereczky Sándor: Ébredj Csikszék. Csikszék, 1872. május 20. A „M. Polgár“ egyik közelebbi számában azt olvasom, hogy Mikó Bálint kormánypárti követjelöltünk nem képviselőnek való. Az igazság érdekében azonban ki kell nyilatkoztatnom, hogy Mikó Bálint bizony képviselőnek való, mert sokkal jobban tud írni, olvasni, mint Slenter Géza s ha ez jó lehetett képviselőnek, — persze kormánypártinak, miért ne volna tehát Mikó Bálint is arra való ? De M. Bálintnak speciális érdeme is van, az t. i., hogy méltóságos urfi. Itt Csikban ugyanis a szervezések alkalmával a nemesség — már mint a méltóságosság — rövidet húzott s a paraszt rend kerekedett felül. Minthogy pedig tudvalevőképen a méltóságos czímnek nagyobb jogosultsága van a hivatalokhoz, mint annak a parasztképességnek, tehát világos, hogy Csikón nagy sérelem ejtetett. Ennek jóvátétele végett kell hát M. Bálintnak képviselővé lenni. S ha netalán mégsem lenne meg, annak bizony ismét azok a parasztválasztók lennének az okai, s korántsem méltóságos Sándor László és Mihály, sem méltóságos Lázár Dénes és Domokos, sem méltóságos Antalfi Károly, Geréb Kálmán és Nagy Lajos urak, kik igazán eleget fáradoznak a méltóságos Mikó Bálint úr érdekében. Egy választó. S.-Sz.-György, 1872 május 21. Ma Sepsi-Szt.-György kettős öröm ünnepet ült. Fogarasy Mihály erdélyi püspök főpásztori körútja összetalálkozott Bakcsi Ferencz Háromszék alsó választó kerülete baloldali képviselőjelöltünk diadalmenetével. Hatvan kocsinál több kisérte jelöltünket Angyalosról a különben is ünnepi szint öltött városba Az egyház telt padjai megürültek s a hivataltos kirendelt tisztelgők, hívek, ezédek, zászlóikká együtt szegődtek a 2000 választónál több tagból álló pont párt menetéhez. fontolja.P°lgárÍ J~okhozi ragaszkodás, annak onaga győzött a vallási érzületnek nevezett lel S°*Sf? fdett- Mégis na Ilentünk tiszteltallók ? képviselője elé! Künle udvarán holly kill"?8-18 a nagy hatásu ^«grammot. Mintutalrm, ^ elnyomatbai‘ is megjelenik, elolvasására .. a netalan kiváncsit. Jellemzésére annyit után (V! kJ0? ÖS baloldali kiábrándult e beszéd hil„, ‘ gilokkal, öldöklő szerekkel felfegyverkezett !“mukr8at6r”akraJ20ltali k' uc “• »*. ?"ra fel5ltUllk amit4s,lk mjL, "‘!do" fcJ0kre olvasta » bűnlajstromot, a haza, a nemzet ellen elkövettek, elnök’ s a lelkesedésben kitörő nép esküt tönten szabad ege alatt a baloldal tolmácsolt elveit követni amaz önérdek hajhásiakkal szemben! Hiszek a félrevezetve tartott székely nép józanságában, reményt meritek a ma nyilvánult önzetlen lelkesedésből,hogy megértette a különbséget, a czélt, mely minket a kormánypárt uszályhordóivá törpült jobboldaltól, mert ma tényleg Deákpárt nem létezik, — elválaszt. Háromszék specziális érdekei is megkívánják, hogy kibontakozzék a helyzetből, melybe a lélekvásárlás, az elvtelen hitszegés ama mesterei sodorták. Máig Háromszéken elvről, szó sem lehetett. A személyes érdeknek alárendeltség oda vezetett, hogy a hatalmat kezébe kerített clique nyomásával szemben, kifejlett a kaszt érzület. De ezen általuk táplált s fejlesztett kaszt, belátta érdek azonosságát és már ma tudja, hogy létezésének oka, alapja nincs; de tudja azt is, hogy megszűnése a ma vele szembe alakult clique megbuktatásával egyidejűleg érhető el! Egyfelől ezért is kell Bakcsi Ferencz körül csoportosulnunk. Akarjuk valaha tettlegesen is élvezni az egyenlőség malasztját! Vitályos pap, Künte hivatkozva a múltra óva int a hitegetés, vesztegetés, hivatallal ámítás veszélyeire. Ki megcsalta önmagát s meggyőződésével ellenkezőleg, eszközül adta szavazatát: ne méltatlankodjék, ha viszont csalatik. A példa mutatja: Háromszék kilenczvennél többet tevő községében 300 nál több egyénnek igértetett meg a köz és községi jegyzőség a jobboldal érdekében teendő szolgálat jutalmául. A hivatali hatalommal visszaélés ezen aljas neme ellen midőn hangosan tiltakozunk ; figyelmeztetjük a választókat, hogy eme megvásárolt árulelkeket arról lehet felismerni ha ők a jobboldal részére verbunkolnak ; de minthogy ők magukat eladák, ne menjen vele a piaczra, hanem mint idegen portékát hagyja ott s tegye szolgálat községében képtelenné az által, hogy ne válaszsza meg. Az ilyenek megérdemlik! Ki idegennek adta el magát miénk nem lehet. Lélekvásárolt egyén hű szolgálatot nem tehet! Dr. Cseh Károly statistikai kimutatásokkal érvelt a közös ügyek eddigi rendezés módjának, minket terhelő voltát. Több jeles szónoklat, inkább az észhez, világosstá fel a baloldal czéljairól, a hivatali sereg által ellenünk lázított népet. A hatás nagyszerű, mert ellenfeleink övékéihez hasonló ámító beszédeket vártak tőlünk is, lefegyverezve, lesütött fejjel vonultak vissza az igazság meggyőző erejének hatása elől. Különösen, mert Bakcsitól a történtek után, epés kifakadás, vérmes szemrehányás s megérdemlőt megrovásokra számítottak: a lefülelt ellenpárt tagjai mérgelődve hagyták el a helyet, hol mint tevők, békés szellem s nem a megtorlás, hanem a múlt hibái jóvátétele iránti nézetek fejtettek ki! Sokan az ellenpárt tagjai közül csatlakoztak a rokonérzelműnek felismert mieinkhez. Mondják, hogy a történtek utáni nagy hatás miatt Székely Gergely vissza akar lépni, de a clique, mely teremtette, megteremteni igére a nép akaratja ellen is. Miért ne? Ennél nagyobb is sikerült! Hisz létezésük alapja is csíny és törvényszegés. Meglátjuk a székely nép az ál „Székely“ vagy a valódi Székelyre fog-e szavazni! I. Veres Gyula: Szász sítpoli szemléje. A szászok mozgalma gyorsan fejlődik, s gyakori kezd lenni benne a nem várt mozzanat. Utolsó szemlénkben tárgyaltuk az ifjú szászpárt orgánumának nézetét a szőnyegre került kigyezés műve iránt, ma abban a helyzetben vagyunk, hogy az ó szászok delejtüje,a „Wochenblatt“ nézetét tárgyalhatjuk. A hosszas bevezetés elkerülése tekintetéből, s jellemzendők a békülékenység határozott voltát, rögtön kimondjuk, hogy a nevezett lap 21 számában a kiegyezés művét könnyítendő, elhagyja eddig mereven megőrzött álláspontját, a centralisatiót, s világosan kimondja, hogy a municipális kérdésben a súly az egyes municipiumokba helyezendő! Eddig egy öszmunicipium mellett küzdött. Evvel elesett az utolsó válaszfal, mely a szász pártok között létezett, s ha a medgyesi értekezlet meg bírja teremteni az egységes programmot, akkor a jövő országgyűlés egy tömörült szász képviseletet fog látni, a kormány „divide et impera“ elvének pedig itt is nyaka szakadt. Aki mélyebben bepillantott a szászpártok küzdelmébe, érdeme szerint ítéli meg a „Wochenblatt“ concessióját, s nem lehet kétségbe sem a múlt sem a jövő iránt. Akárhogyan kenje fenje a dolgot, a kormánypárti és cotteria sajtó: a szászpártok kölcsönös concessiói a mellett bizonyítnak, hogy a kormány részéről nagy sérelem esett a szászságon. Lépését és nézeteit egyiránt kifejti és indokolja a „Wochenblatt“ s mi azon vagyunk, hogy ezt hiven visszaadva az illetékes körök ítélete alá bocsássuk. Reproducáljuk tehát - - ameddig lehet öszszevonva a szász lap expositióját. Kiindulási pontját az 1791 -ks 13-ik törvényczikk az unióról szóló törvény értelmében szolgáltatja, mely mai napig is érvényben áll, s mely azt rendeli, hogy „úgy a törvényeken és szerződéseken alapuló jogai valamint az e territóriumon lakó külömböző nemzetiségek egyenjogúsítása te-