Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1872-05-30 / 122. szám
KOLOZSVÁR, MÁJUS 29. 1872. Egy iparos levelei polgártársaihoz. Ne engedjük Amutatni magunkat. Egy igaz jó szavam van az ország polgáraihoz. Ha valakinek, úgy nekem bizonyára kétszeres okom van jól megfontolni azt a tanácsot, a mit adni akarok. Nagyobb felelősséggel tartozom szavaimért, mint mások, mert a nyilvánosság elé léptem, egész életemet, egész munkásságomat azoknak szentelem, kikhez most szólok, s igy megvárhatják tőlem, hogy szavaim őszinték legyenek. És bizonyosan azok is lesznek. Azok, kik kényelmes palotákból osztják a népnek a jó szót, azok nem ismerik annak életét, bajait, nem tudják, hogy a mostoha idők mennyi sebet vertek rajta. Én közöttetek nőttem fel polgártársaim, első ifjúságomtól fáradságos munkával kerestem mindennapi kenyeremet, osztoztam örömötökben, de ismerem szenvedésteket is. Mesterember, iparos vagyok, aki nemcsak az újságokból olvasom, hogy mi történik polgártársaimmal, hanem közöttük élek, velük dolgozom s osztom meg kenyeremet. Nem vagyok jövevény, ki idegen országból került ide, hogy szívja véreteket, hanem itt születtem ezen a földön, melyet Magyarországnak neveznek, és itt szereztem meg magamnak ezt a tisztességes nevet: polgár és iparos. Eljött az idő, hogy megtörjem hallgatásomat, mert látom, hogy mindennap újabbnál újabb veszedelem fenyegeti a munkás népet. Mert látom, hogy akik rendelkezni akarnak jogaival, azok amit ők, akik törvényt akarnak szabni elébe, azok sokszor bitorlók, roszabbak, mint az idegenek voltak, s a polgárságot csak vakeszköznek tekintik, hogy czéljaikat érjék el velök, s midőn elérték, reá sem ismernek többé. Szájukban a haza-, a közügy-, a szabadságról csak úgy hemzseg a sok szép beszéd, de titokban kezük ott keresgél a polgár ember zsebében, s kész kifosztani utolsó filléréből. Egy csomó nagy szájú kortes lót-fut közöttetek, és ugyan mit keresnek? ,,Egy szavazatot“, a te szavazatodat polgártársam, hogy segítsd fel valami jó hivatalba ezt vagy amazt a derék férfiút, ki — amint közeledik a képviselőválasztás — majd felfal, úgy szeret, úgy megbecsül; s ha a te szavazatoddal feljutott testre, akár az ördögök nagyapja e 1 y i h e t t ő 1 e, b iz o n y m o n- 1dom nem ismer reád többé! Szólanom kell hozzátok, mert látom, hogy mindennap port hintenek szemeitek közé, kizsákmányolják jószívűségedet , s ha éltek már vele, kinevetnek. Egy csomó pharizeus leselkedik közöttetek, lesi a szátokba betevő falatot, s ki lopja szemeiteket fényes nappal, mert értenek az ámítás mesterségéhez. Ébredjetek kedves polgártársaim! Virrad már nekünk is valahára !! ! Használjuk jussainkat mi magunk, s ne ijedjünk meg az árnyékunktól. Tudom, hogy fenyegetnek, — de csak szóbeszéd az, aki a törvényt tiszteli, aki nem vét ellene, az oltalmat is nyer alatta, s hiába lesz minden ijesztgetés. Egy kurta jó szóra tehát atyámnal! Ha nem mondok igazat, dobjátok el azt a néhány lapot, — ha pedig azt tapasztaljátok, hogy igaz szavam van, véssétek szivetekbe, érez, ismeri terheinket, tudja milyen keservessé lett a megélhetés módja, s igy nem kíván több terhet rakni vállainkra mint a mennyit elbírunk. Add meg az Istennek a mi az Istené, a királynak a mi a királyé! Megfizetünk becsülettel minden felé, — de midőn teljesítettük kötelességünket, megfizettük az adót, — hisz ezt egyik párt sem tagadja el józan észszel — hagyjanak legalább akkor nyugton, s ne kívánják, hogy ráadásul még meggyőződéseinket is odaadjuk. Engedjék a polgár és mesterembernek hogy ember is legyen, s ne hurczolják orránál fogva, ne csorbítsák jussait minden lépten nyomon, a törvényt mérjék egyformán szegény és gazdagnak, s a főhivatalnok, főispán, vicispán, szolgabiró, hulló, ma más felén a városi főispánok, polgármesterek, tanácsnokok és más elöljárók ne vegyék űzőbe azokat kik nem tartoznak ahoz a párthoz, mely őket a semmiből teremtette, ne fenyegessék hogy kiveszik a kenyeret a szájából, s koldusbotra juttatják, tiszta csupa atyafiságos szeretetből. Ismerek akárhányat iparos társaim közül, aki nem meri megmondani, hogy testestől lelkestől balololdali, mert fél, hogy tisztviselője boszut áll rajta! íme ide jutott már a magyar saját hazájában ! És kik merészük ezt tenni, ki merészli fenyegetni a munkást saját odvában ? Talán valami jött-ment idegen ? — Dehogy! Az a tisztviselő legtöbbször, kit éppen a polgárság szavazata emelt arra helyre, honnét most fenyegetődzik! Nyissuk fel szemeinket polgártársak, követeljük jogainkat, s ne tűrjük, hogy méltatlankodjanak velünk. A törvényt nem egy pártnak csinálják, — ámbár sokan éppen ezt szeretnék — hanem egyformán minden alkotmányos polgárnak, nem jobboldalinak, se nem baloldalinak választották a tisztviselőt, hanem, hogy rang-, vallás-, nemzetiség-, álláskülönbség nélkül szolgáltasson igazságot. Amelyik ezt nem bírja megtenni, az roszabb a Hadi-világ legnyomorultabb bez ir körénél, — mert attól nem várhattuk, hogy kíméljen, de ez magyar, saját vérünk, s igy kétszeresen hibás. Melyik párt kell tehát az iparos polgárnak ? Az, mely szembeszáll az ilyen elfajult, saját zsírjában fűlő haddal, s orrára ver, ha keze zsebünkben keres akkor is, midőn semmi jussa hozzá. A mi védelmezőnk, a mi erős pajzsunk mindig a balpárt volt, ehhez kell tehát egy szív- és egy lélekkel csatlakoznunk! Megfontolva adom kedves polgártársaim ezt a tanácsot nektek. Igáz-toz tartó, terhes családi ember vagyok magam is, ki szeretem megőrizni gyermekeim feje felett a békét, ki szeretem a rendet; de aki gyűlölöm azt a rabszolga- és emberkereskedő hadat, mely na kikunyerálja szavazatomat, s esztendő múlva abban töri már a fejét, hogy tudhatna megfosztani polgári jogaimtól. Tisztelet a kivételeknek, de vajmi kevesen vannak, kik előtt levesszük kalapunkat, mert tudjuk, hogy lelkük és közök egyformán tiszta, s hatalmukat nem saját érdekükbe, hanem a szó nemes értelmében a haza javára, az emberiség boldogítására használják fel. Ha képviselőt kell választani, adjuk szavazatainkat olyannak, ki a nép barátja, s ne tegyünk senki lába alá lajtorját, hogy ezt vagy amazt a hivatalt rajta elérhesse. Ne azért adjuk valakire a szavazatunkat, mert az nagy úr, mert elöljáróink így parancsolják, ezt javasolják, hanem válaszszunk olyant, ki értelmes ember, kiben bízunk, ki elég bátorsággal bír megmondani az igazat ott, ahol kell, aki nemcsak akkor ismer és ereszkedik le hozzánk, midőn szüksége van reánk, hanem akkor is, midőn választóinak érdekeit kell védelmezne. A vitákért kC" "ck“"k "“"Parti Up. Ha van ilyen iparos emberünk, két kézzel segítsük be az ország házába, mint teszik ezt társaink Angol-, Franczia-, Svájcz- és Poroszországban. Az értelmi tőkét mindig meg kell becsülni, s elébe kell állítani a nyers tőkének. Ha nincsen ilyen iparosunk, keressünk mást az értelmiség között. Nekem mindegy gróf-e vagy földmíves, szegény-e vagy gazdag, csak azt tudjam felőle, hogy tetőtől talpig független ember, hogy nem függ semmiféle hatalomtól, hogy nem bocsátja áruba meggyőződését soha, semmi árért, senkinek. Legyen szabadelvű, tetteinek a józan ész szabja a határt és nem a hatalom, szivét a hazaszeretet dobogtassa és ne a pénz szomj, ne azért vágyakozzék képviselőnek, hogy Pesten lopja a napot és az ország pénzét, hanem hogy dolgozzék, mert az igazi képviselőnek van ám elég tere a munkához. És hogy ha e tulajdonságokat nem látjuk benne, ne adjuk szavazatunkat reá, ha mindjárt a magas mennyországból lenne is ajánlva. Ne engedjünk rést a családi politikának, hanem segítsük diadalra a józan elveket. C íme polgártársak, ezek az én őszinte jó tanácsaim. Most már tudjátok kit keressetek, kire adjátok szavazataitokat. Előre tehát a zászlóval, sorakozzunk a b al párthoz, melynek zászlóját olyan két igaz hazafi tartja, mint Ghiczy és Tisza Kálmán. Mocsoktalan tiszta kezek! Áldja meg az Isten őket mind a két kezével, s adjon erőt nekik, hogy a magyart végre és valahára szabaddá tegyék saját hazájába ! Egy halpárti iparos. II. Melyik párt kell az iparos polgárnak? Erre a kérdésre nagyon könnyű a felelet: az a párt kell nekünk, mely legtöbször védelmezi jussainkat, mely legolcsóbban akar igazságot szolgáltatni, és gyorsan is hajtatja azt végre, az a párt, mely legtöbb biztosítékot nyújt, hogy leveszik kezeinkről végre azt a békét, mely húsz év alatt csak tágítva volt, de sebez még ma is. Az a párt kell nekünk, mely meg tudja kímélni azt a keserves és véres verejtékünkből összegyűjtött adót az ország pénztárába, s nem fecsérli vesztegetésekre, nem dobja nyugpénzül azoknak kik nemrégiben valóságos hóhéraik voltak a magyarnak. Az a párt kell nekünk, mely ha véradót kíván, nem viteti idegen országba gyermekeinket, nem taníttat gyűlölni saját fajtáját, mely a katonában tovább neveli a polgárt, s nem teszi lelki nyomorékká, mire visszaadja öreg szüleinek. Az a párt kell nekünk, mely r «10 n k Hl. Válaszunk-e iparost képviselőnek? leg““H'^,,„Star[Sta|6 hogy hararji k(jelelte›10 képviselőnek, he&l“'1 keresztü' "’ölelgesse a X* 0tt k oraággyülésen, hanem az, 2 " “ ''“kő idejében lun* hűljön 'iparos ] Znia ! ° °^hoz’ 8 a nagy horderejű j/ , kérdések, mint a vám, vasút, ha^ Mr.^dok vitatásához a,allos Tisza Kálmán válasza Kossuth Lajos levelére. I Kossuthnak e napokban megjelent levelére nem nyilatkoztam volna, ha a „Ilon“ egyenesen arra nem utal, hogy fogok válaszolni. Nehogy hallgatásom félremagyaráztassék — nyilatkozom tehát röviden, de nem azért így sem, hogy Kossuthtal polemizáljak. Ez nincs és nem lehet szándékomban, mert tudom, hogy a polemizálás természetében van, miszerint könnyen válhatik élessé, bántóvá akaratlanul is, már pedig nekem meggyőződésem, hogy annak, ki az 1948-ik év vívmányait kellően becsüli s ezekhez ragaszkodik. Kossuthról — legyenek bár nézetei az övéitől sokban eltérők, nem szabad másképen mint a tisztelet hangján szólani. Különben is régi s a történelem által bizonyított igazság az, hogy a legnagyobb lángész sem képes teljes alapossággal ítélni meg hazájában a helyzetet, ha attól hosszú éveken át távol élt. Ez esetben pedig tévesztőleg hatott még Irányi Dániel úr azon levele is, mely a nagy száműzöttet a szóban levő nyilatkozat tételére hívta, így megleli magyarázatát az egész. Az itthoniakhoz szólok tehát, hogy értsük meg egymást és hulljon le igenis a hályog azoknak szeméről, kik a dolgokat csak felületesen ismerik. Azt mondják, hogy Debreczenben szenvedélyesen támadtam meg a szélsőbalt vagy 48-as pártot. Midőn valaki egy párt intenzióit nemcsak nem gyanúsítja, de sőt tiltakozik azoknak más oldalról jövő gyanúsitasása ellen is; midőn valaki nyilvánítja, hogy sokszor működött közre azon párttal a múltban, és alkalmasint sokszor fog azzal közreműködni a jövendőben is, akkor szenvedély nyilatkozatában bizonynyal nem lehet. Nyilatkozatom — egész tárgyilagossággal -bizonyos tényekről, azért, mert meggyőződésem, hogy amely országban határozott pártok vannak, a képviselőjelöltnek kötelessége megmondani, hogy melyik párthoz fog tartozni, miért fog ahoz tartozni és miért nem csatlakozik a többi pártok valamelyikéhez ? Nyilatkoztam ez irányban a jobbolldalal szemben, és nyilatkoztam a szélsőballal szemben is. Mert 1867 óta soha sem ingadozott meggyőződésem, hogy azon évi XII. t. sz. megváltoztatására törekedni kell, de csakis alkotmányos, békés után. Nyilatkoztam, mert meggyőződésem, hogy ha nem is veszne el a haza azért, ám ismét a jobboldal találna többségre jutni, mégis nagyon óhajtandó, hogy oly párt jöjjön többségbe, mely hazánk államiságának föltételeit megszerezni s belviszonyait szabadelvű irányban fejleszteni elhatározva legyen s feladatul tiszze ki. Ezen kettős meggyőződésemnél fogva helytelenítenem kellett minden oly eljárást, amely ,az alkotmányos változtatást nehezíti s a jobból többségben maradását elősegíti. Maros-Vásárhely, május 27. 1872. Polgármester Borosnyai Pál elnöki önkényének egy szép példáját mutatta be, a mai városi közgyűlésen, a mikor is több társak között Lázár Ádáma és 21 elvtársai által beadatván a következő Indítvány: „tekintve, hogy az országgyűlési népképviselők választása Marosvásárhely sz. kir. városában eddig elő az 1848-ik törvények értelmében titkos szavazással történt, tekintve, hogy az 1872/75-ki országgyűlési választások tekintetéből előmunkálatokra nézve a belügyér úr által 1872 ápril 16-án kiadott utasítás 30, 31. pontjai szerint szintén a titkos szavazat útjáni választás értendő, tekintve, hogy azon utasítás 4-ik pontja szerint a közgyűlés teendői közé csakis a választókerületek alakítása tartozik, úgy a középponti választmány megválasztása, mely utóbbinak hatáskörébe az egész választási ügynek végrehajtása és vezérlete soroztatott; tekintve, hogy az idei május 6-án megtartott közgyűlésen egy idő előtt fölvett e tárgybeli indítványunk elfogadása által a fennálló törvény és miniszteri rendelet nyilván megsértetett, midőn azon indítvány a szab. rend. 15. §. ellenére a tárgy alapelvéhez és lényegéhez szólhatás nélkül bocsáttatott szavazás alá akkor, midőn többen azon hitben és meggyőződésben voltak, hogy előbb csakis azon indítvány föl- vagy nem vétele fölött fognak szavazni, míg az érdemleges tárgyalás és határozat azután fog következni; tekintve végre, hogy a városunkon eddig is törvényesen gyakorolt titkos szavazás jelenleg is a törvényhozás további intézkedéséig mint czélszerű annál inkább fenntartandó, mivel attól tarthatni, hogy a követválasztási eljárás illetéktelen változtatása által valamely párt a nyilvános szavazásnál elcsábítás, megvesztegetés, vagy elrettentés, nyomás által a szabad választásra befolyást gyakorolhatván, ezáltal sok polgár legjobb meggyőződése elleni szavazásra, vagy minden utó következmények kikerülhetése végett a szavazástól teljesen visszatartózkodásra kényszeríttethetnék; ugyanazért indítványozzuk , mondja ki a közgyűlés határozatilag, hogy a jelen követválasztásnál, a fennálló törvényes gyakorlat és miniszteri rendelet értelmében a titkos szavazás fenntartatik, és ezen irányban a középponti választmány a május 6-ki törvénytelen határozat mellőzésével értesítendő.“ Mielőtt az tárgyaltathatott volna, az elnök azon okból utasította önhatalmilag vissza, mivel a nyílt szavazat iránt f. h. -án hozott határozatkönyve még nem lévén hitelesítve, ezen új önálló indítványnak tárgya nem lenne, de különben is egy előbbi határozat ily könnyen meg nem változtatható, ha csak a közgyűlés ebből játékot nem űz, mit pedig ő annál kevésbé engedhet meg, mivel azon széket nem azért foglalta el, hogy ily eljárásoknak tért nyisson, sőt inkább kötelessége az ily merényleteket visszautasítani és igy a közgyűlést katonaviselt hangon eloszlatván, helyéről fölkelt és párthiveivel együtt diadallal eltávozott. Mire az indítványozók ezen sem a törvény sem a szabályrendeletek által nem igazolható zsarnokoskodás ellen tiltakozva, fenntartak panaszjogukat a belügyminiszterhez esetleg a hongyűléshez felvihetni, és a kirívó erőszaknak engedve igazuk érzetében csenddel eloszlottak. Alkotmányos kormány! hol késel az égi homályban? reméljük ily törvénytelen eljárást csaknem fogsz elnézni, vagy talán azon nézetet engeded hitelre találni, hogy a választások jelmóoiiban nem árt a polgárok türelnét progialni , és a szabadság s jogérzetet büntetlenül k,vákma..... i ...áeoif ellen mielőbb gyökeres nyoltatus, ha ily eljárások cm» . DJ intézkedést nem találunk, akkor .. terven, és önkény körüli fogalmaink tisztáz»« lesznek, & ismerni fogjuk a szelet, mely ''limitát sújt, de áldani nem fogjuk. Titkos gyülésezés. Aranyosszék, 1872. máj. 26. Ma tarta meg az itteni kormánypárt esküvőjét. — Történt vala pedig az a képen, hogy a ► Már pedig csakis a jobboldal malmára hajtja a vizet minden eljárás, mely egyfelől megingatja a baloldal iránti bizodalmát az alkotmányos változtatás egyik legfőbb tényezőjében és — másfelől — megingatja sokakban a hitet, miszerint az ellenzék csak békés, alkotmányos úton akar haladni. Én — nemzetünk érdekében — azon bizalmat nem csökkenteni, hanem gyarapítani s ezen hitet nem elenyesztetni, hanem megszilárdítani igyekszem, mert magam is, egész telkemből, osztozom azon átalános és mély gyökeret vert meggyőződésben, miszerint a hazát semmi zavargás esélyeinek kitenni nem szabad, s minden elemételt a választások által nyilvánuló nemzeti akarat törvényhozó terén kell elintézni, az idő és körülmények szerint. Ami a bihari dolgot illeti, még együtt volt az országgyűlés, midőn — hogy többet ne említsek — Félegyházán, II.Böszörményben, Szolnokon és Bárándon megindult a 48-asok agitatiója, minden balközépi képviselő ellen. (Vége köv.)