Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-08-02 / 175. szám
KOLOZSVÁR, AUGUST. 1. 1872. Fővárosi levelek. CLXXXVII. Pest, juli. 29. 1872. Kedves barátom ! Engedd meg, hogy e sorokat ne hozzád, hanem egy régi jó barátom és pályatársamhoz, Gyarmathy Somához, intézzem, kinek hivatalos működéséről lapod egyik közelebbi száma igen különös híreket hoz. Legyenek tehát e sorok neki szentelve. Kedves barátom ! Évek előtt gyakran érintkeztünk együtt, s örömmel mondhatom, gyakran voltunk egyenlő véleményben, még politikai dolgok fölött is. Nem tagadom, hogy most mindketten tojások között tánczolunk. Te kevésbé, mint én, neked szabad, sőt kell a pártok fölött lebegni, én pártiró vagyok ugyan, de mint író, kettőt igyekeztem megóvni, melyek megóvása nem volt csekély feladat: a lehető legnagyobb tárgyilagosságot és a tiszteséges hangot; szóval, minden tollvonásomban azt akartam föltüntetni, a mi lelkemben él is, hogy t. i. előbb vagyok hazafi és magyar, s csak másodsorban pártférfiu. Ily álláspontról — a tisztán hazafiasról — intézem hozzád e sorokat is. Megdöbbenve olvasom a hírt, hogy rendeletedre Dénezs János főügyészt befogták ázítás gyanújából; sőt hogy Gyergyóban Boér Antal baloldali képviselő ellen is megindult a nyomozás. Ha e tények valók, szabad legyen téged, a magas állású „független“ hivatalnokot, két körülményre figyelmeztetnem. Először, hogy ez a szó , á z i tá s, a politikában annyira ruganyos fogalom, hogy én a te elfogatási rendeleted szövegéből is vállalkozom a lázitás deductiojára; azt pedig merőben és határozottan állítom, hogy Horváth Boldizsáron, Pulszkyn, sőt Deák Ferenczen elkezdve, a régi lázitásról való fogalmak szerint, én minden jobboldali képviselőt befogatok és tudom is indokolni; természetesen, még inkább az ellenzékieket. Beszél valaki a közös ügyek ellen, s az azokra fizetett évi összeget nagynak találja, lázit az adófizetés ellen; meggyőződése, hogy a dohánymonopóliumot el kell törölni, lázit a meglevő törvény ellen; beszél az állam- és egyházvagyon elkülönzéséről, lázit a papság ellen ; beszél a hadsereg leszállításáról, lázit a katonaság, sőt egy kis eszmetársítás útján, maga a legfőbb hadúr ellen ; beszél az úrbéri remanentiák eltörléséről, lázit a volt földesúri osztály ellen; megírja egy újságíró, hogy egy és más helyütt, a kinevezett királyi bíróság tagjai, saját igazságszolgáltató markukból kivájták a bort és pecsenyét a választóknak, hogy jobbra a ne balra szavazzanak; lázit az igazságszolgáltatás ellen, íme, egyik megjegyzésem. A másik egy szíves kérésem : tekintsd meg Kölesei 1832—33-ik évi leveleit, vagy Wesselényi, Lovasy perét, s mondd meg: nem nagyobb lázitás-e azon megtámadott kifejezésekhez képest ő felsége a királynak 69-ki trónbeszéde ? Mert 69- ben ő felsége liberálisabb álláspontot foglal el, mint 32-ben Wesselényi. Nagyon óvatosnak kell alkotmányos országban, s épen választások ideje alatt, ügyésznek és bírónak, ha ugyan nem kortes, hanem valódi bíró akar lenni, a befogatásokkal és ítéletekkel. Nem tagadom, én is hallottam elég oly beszédet, melyért az illetőt, mint ügyész, befogattam volna, de nem bűnvádi után, hanem rendőrileg, mint őrültet. A lázítás fő kritériuma, ha az rögtöni föllépést, illetőleg bűntényt eredményez, vagy szándékol eredményezni. De hisz, te mindezt jól tudod. Nem is a te tájékozásodra írom e sorokat, csakhogy alkalmam legyen kérni téged: ne teremtsünk saját honfitársainkból olcsó politikai mártyrokat, mert ez igen könnyű; de a hazának később igen drága lehet. S különösen ne légy te az első, kinek nevét a történelem följegyzi. Isten veled ! P. Szathmári Károly. TARCZA. L'HOMME-FEMME. (Duma* legújabb műve. A ., F i g a r o “ - b ó 1. Páris, jul. 27. DumaH tils, legújabb műve élénken foglalkoztatja a közvéleményt. A czim, elválasztva annak mindkét részét, teljes és tökéletes értelemmel bir, de Összetéve ha nem is érthetetlen, mindenesetre symbolicus. A név egészen uj, pedig van annak históriája, de nagyon, nagyon régi. Aristophanes a szerelemről értekezvén, elmeséli, hogy az Istenek, midőn a két nemet teremtették az emberi nem szaporítása és fenntartása czéljából, egy harmadiknak is adtak életet, melyben mind a két nemből meg volt valami. Sokrates tanítványa így írja le a teremtésnek a harmadik typusát: „Alakja telt és gömbölyű, négy kézzel és négy lábbal biz; arcza szintén kettős; az egyik elöl, a másik hátul van; a nyak és koponya közös. Négy füle és két neme van.“ Ez az „androgyne“, mint azt Aristophanes nevezi. Nem ment, nem járt, hímem gurult, mint a hólabda, jobbra, balra, előre , hátra. Négy kéz lábon hömpölygőn idestova. Gyorsasága, mint mesélik, irtózatos volt, ha hömpölyögni kezdett, s ennek tudatában egyszer azon gondolatra vetemedett, hogy felguruljon az Olympusra, s elfoglalja az istenek birodalmát és trónját. A halhatatlan istenek megijedvén s fenyegetve látván magukat palotájukban, tanácskozni kezdenek , hogy lehetne megakadályozni e „ mozgalmat.“ ? Urváry Lajos képviselő urnak. Oláhfalu, jul. 30. 1872. Az ön nevében sokat ígért Lázár Mihály főispán. A legfőbbvolt az, mi megnyugtatta lelkünket, hogy a kath. öt pontot elfogadja. Mi elengedjük a meg nem adott két fürdőházat, a két fehér bikát; de soha, soha az igaz katholikusságot. S ha ön — mint a tisztelendő úrtól értesültünk — vonakodik aláírni a lelkünk nevességét tartalmazó öt pontot: vagy mondjon le a csalással szerzett képviselőségről, vagy nyilatkozzék lapjában, hogy szándékozik aláírni a nevezett kath. programmot, mi megnyugtat minket. Az elöljáróság áruba bocsáthatta polgári becsületünk, s azt tűrhetjük, azonban lelkünk üdvösségét sem Urvárynak, sem Deáknak, sem Kossuthnak el nem adjuk, mert helyettünk bizon egyik se menjen a menyországba. Több oláhfalvi választó. Levelezések. Marosvásárhely, jul. 29-év, 1872. Ma újból egy zajos, mondhatni izgatott közgyűlése volt ezen városi képviselő bizottmánynak. Ugyanis amit a Deákpártiak a múlt csütörtökön nem tudtak keresztül vinni, azt ma hallatlan jog és törvénytiprással megtették midőn 20 tag indítványára a jogérvényesen választott közp.választmányból az előbbi 8 összeiró tagot mandátumától megfosztván, helyükbe úgy az időközben önként kilépett 4 tag helyébe másokat, valamint ezeken felül még 8 taggal szaporítást követeltek, és mindezt az ellenzék indokolt cáfolatai daczára 2 szavazattöbbséggel megnyerték. Valóban ily erőltetett eljárások megdöbbentik a józanul gondolkozó hazafit, és aggodalomba ejtik mindazokat, kik a Parliamentarismus, alkotmány és szabadság iránt érdekelve lévén, hazánk szellemi és anyagi elhaladását mindezektől feltételezik, s ha látják, hogy az erkölcstelenség és vesztegetés karöltve a hatalommal oly mérvben fejlődik, bizony bizony elérkezettnek hiszik az időt gyökeres orvoslásra, mielőtt a nemzet a gyáva enyészetnek elébe vitetnék. Csodálatos alkotmányfogalom, és törvényismeret kell ahoz, midőn a belügyérnek az összeírást megsemmitő rendelete túlbuzgólag és illetéktelenül oda zsákmányoltatik ki, hogy annak alapján a közpó vál. hatásköréből ezen ügy a közgyűléshez ragadtatik, melynek csekély többsége elég bátorsággal birt egy oly hatalmat gyakorolni, melyet még a miniszter sem kísérlett meg tenni, ki csak is hibásnak vélt munkálatokat, de nem az összeíró küldöttséget semmizette meg. Bővebb részletezésbe ezúttal nem bocsátkozunk, hogy a hullámzó kedélyeket még inkább tie Villámmal sújtani a szörnyet nem akarták az istenek. Nem volt méltó reá. Végre Jupiternek támadt egy okos gondolatta, melyet egyhangúlag elfogadtak az olympusi istenek. Elhatározták kétfelé választani a szörnyet, mert ha ez megtörténik, így okoskodtak az istenek, a férfi nem fog gondolni másra, minthogy felkeresse „élete párját“, az asszony, hogy vele ismét egyesüljün. így azután a férfi az asszony, az asszony a férfi után szaladván, békét fognak hagyni az isteneknek. A szétválasztás csakugyan megtörtént, s azonnal kezdetét vette a zavar, mely tart napjainkban is. Androgynénak két elválasztott része még ma is keresi egymást, hogy ismét egyesüljenek. Néhanéha csakugyan úgy látszik, hogy megtalálták egymást, s az egyesülés megtörténik az egyház és társadalom színe előtt. De ez mindössze is illusio. A két nem sohasem egyesül, soha sem fogja feltalálni egymást, s innen származik a legtöbb kicsapongó szerelem és szerencsétlen házasság. Az igazság a földön, bármit is tegyünk a valóságnak és fictiónak sajátságos vegyüléke lesz mindig. A fenebbi mesében rejlő nagy igazság, szintén valóság és fictio, mely a társadalom egy problémáját képezi; e társadalmi probléma megfejtése alkotja a l’Homme Femme alapját. Azt, mit Jupiter erőszakkal választott szét phisikailag, Dumas egyesíteni akarja erkölcsileg. E sikerrel koronázott kísérlettől függ szerinte a társadalmi élet üdve, melynek alapja a család boldogsága és nyugalma. Az egységet, az ászhangzatot tünteti fel a L’Homme-Femme a családi és társadalmi boldogság feltételeként. Nem egyéb e regény, mint Androgyne meséjének az erkölcsi életre alkalmazott magyarázata ; pogány hitrege a keresztény mezben, anélkül azonban, hogy az elvesztené eredeti, anyagias jelentőségét és értelmét. Dumas fils regényeiben el szokta mondani mindazt, amit szükségesnek tart elmondani, s elmondja úgy, ahogy az benne megfogamzik. Ha vérmérséklete e tekintetben heves és türelmetlen is, színműírói érzéke megtanítja őt arra, hogy csak az számíthat hatásra, ki czéljait s az eredményt kezdettől fogva lehetőleg eltitkolja. Soha nem téveszti szem elöl a czélt, ha még oly rejtek utakon halad feléje, s e rejtek utakon felhasznál mindent, mi czélja elérésére szükséges; nem kíméli az erkölcsöt, s szereti, ha kell, a botrányt. Sőt erre nyíltan figyelmeztetni is szokta olvasóit. „Ha nem tetszik, ne kövessetek utaimon...............de utánam fogtok jöni mégis!“ És mi történik ? A legerkölcsösebb embereket megnyeri e nyíltság, mely az ügyességnek leghasználhatóbb eszköze, s közelebbről tekintve a dolgot meggyőződnek róla végre, hogy sokkal roszabb a hite, mint lehet a kár, melyet Dumas izmodora okozhatna. „Vigyázz magadra! — Így szól a szerző mert furcsa dolgokat fogok elmesélni, melyek illetlennek sőt erkölcstelennek fognak feltűnni sokak előtt. Mindamellett kell, hogy ily dolgokat is megmondjon valaki, ám legyek hát én, ki erre vállalkozik, hisz már szokva vagyok hozzá, hogy megrójanak érte, íme, az első hadmozdulat. A szerző már most tűzbe vezetheti a rendelkezésére álló erőket és eszközöket a maga módja szerint, nem is késik vele. Az asszonyokat jellemezvén, három osztályba sorozza őket: a vesztaszüzek, kik a lépcső légierő; a matrónák, kik a középen, s a kéjhölgyek, kik a legalsó fokán állanak ; s egy más helyütt ugyanezen felosztással találkozunk, csak hogy igt nevezi őket: a templom, tűzhely és az utcza hölgyei. Ha jól emlékszünk, egy görög bölcs, alighanem Phocylides, a nőnemet négy típusra viszi viszsza, ezek : a kutya, a méh, a disznó és a ló. Látható, hogy Dumas fils sokkal előzékenyebb a net iránt a régi görögöknél. A társadalom bűne szerző szerint, mely nola* akaratlan, mégis az előre meggondolt cselekvényt“' minden következményével bir, — az, hogy idel őrködik szigorúan, hogy e három osztály elkülönözve maradjon, sőt ellenkezőleg lehetővé teszi, hogy a templom asszonyai anyákká, hitvesek,sut kéjeneznőkké válhassanak, s viszont hogy a hitvi'' társ és anya eszményei méltóságára képesittessenek olyan nők, kik arra valók, hogy a harmadik osztály asszonyait szaporítsák. A félreismert erőszakolt hivatásból származó gyűlöltség és megvetés — az egyik az égből hanyatlik le a földre, a másik a föld szentjéből fölemelkedik az égbe vagy a házi tűzhelyhez, erőszakot követvén el természetén — hozza létre szerinte azon erkölcsi rendetlenséget és zavart, melyben létezünk. És e zavar juttatja felszínre azon elemeket, melyek egyesülnek azért, hogy a házi tűzhely szentségét, a család becsületét tünkretegyék-Ki ne ismerné el, hogy a felosztás, mely az asszony természeti ösztöneit veszi alapul, meglepőleg elmés, s hogy az tisztán látó és eszélyes megfigyelésnek és tapasztalásnak lehet eredménye- S ha ily elmés és igazolt felosztás elég volna arra, hogy a társadalom minden bajai elenyésznek, Dninal jogosan dicsekedhetnék azzal, hogy a társadalmat megjavította. De fájdalom, a lélek orvosainak tudománya épp oly kevéssé képes boszorkányt zaklassuk, és miután az ellenzék ezen törvénytelen és illetéktelen határozat ellen tiltakozása mellett folyamodást jelentett be, azon remény táplál, hogy a belügyér elég erélylyel bizánd ily jogkörébe avatkozást megsemmisíteni, és a törvény által biztosított közp. vál. eddigi személyzetét érintetlenül megtartani. Egy képviselő. Egy miniszter kineveztetése képviselőnek Sz.-György, 1872. jul. 25. Kovásznán „egeret szült a hegy“ mondják. Dehogy. —Itt történt az alkotmányos események legérdekesebb csodája. Július hó 24-én Tisza minister 4 század katonaság hallatára kineveztetett országos képviselőnek ! A június hó 30-án félbeszakított választás folytatása végett öszehívott választók gyéren szállingoztak. A mandarin tanács félve az eredmény felett s aggódva vájjon a baloldal compheusai nem akarják e kijátszani, s vájjon nem szinlik-e csak a visszavonulást, hogy majd tömegesen álljon az urna mellé, igazat adandó azon állításnak, hogy itt Tiszát hivatalos ámítással hitegették, s hogy a nép közérzülete a baloldalra szit. Aggódva és remény közt küldé hivatalos futárait pénzzel, fenyegetéssel, hogy jöjjenek. A nép gyűlt, de lassan és nem szavazni, hanem a történendők felett bámulni. Az eső esett. A hivatali sereg inge fázott, keble fagyott. A nagyur , illetőleg urak, Lázár és Kálnoky grf. főispánok mérgelődtek, duzzogtak. Három század gyalogság egy escadron lovasság zárt sorokban, csatára készen foglalta el a választó helyiséget. Mikes grf. nem volt ott. Pedig ő vagy lövetett volna, vagy a választók után küldi a katonaságot. Hogy mer nem engedelmeskedni ! Már 11 óra és semmi biztos jel A türelem fogyni kezd, s azon községek választói, kik idejekorán nem értesülhettek az ellenzék azon határozatáról, hogy a törvénytelen választásban részt nem vesz, vegyülve a pénzen szedett (ezt bizonyítjuk) jobboldaliakkal követelték a választást. Midőn a szolgabirák jelenték, hogy a választókat tartani nem lehet, előáll az ujonan kiszemelt választató elnök s az ég utenydörgésének haragos szava közt megnyitja a választást. A jobboldal bizalmi férfiakat ajánl. És ekkor jön Dr. Szentkereszty — Künle József társaikkal jelentni a merőben új comissionak, hogy az ellenzék, a történtek folytáni események után—jóllehet magának a töbséget biztosíthatná--de a töménytelennek ismert választás folytatásába bele nem ereszkedik; a választás ellen óvást teszen; uj választást sürget s tiltakozását beadván visszavonul. Meghökkent a bátor sereg, írástudó és tudatlan egyaránt. Quid nunc? Ha az ellenzék általában részt nem vészen és küldöttei által sem jelenti ki akaratát ily alakban mint, tévé, azon esetre a főmuftis tagjai a cliquenek tisztába jöttek vala, mert ezen esetre volt nektek, mindig rendelkezés alatti emberük, s ezekből könnyen állítottak volna ők fel baloldalt, bizalmi férfit, s reá fogják, hogy részt vettünk, beleegyeztünk, de gyalázatos kisebbségben maradtunk. Ebből kisütik aztán azt is: íme itt a bizonyság, hogy a múltkor a baloldal azért rokonczátlankodott mert kisebbségben volt. Ezt különben könnyű lett volna megejteni, mert maga a választ, biz. elnök Bodor Zsigmond úr pedig mint baloldali viselte magát, az ellenzék alakulásakor, mint bizalmas férfi egy igen fontos jkvi kötelezést aláirt, dr. Szent kereszti mellett ugyanezen Tisza miniszter elleni corteskedest. Sőt a hi_______________n___________ zottság egy része a cliquenek egy pár tagja, ilik a Thornak annak idejében sőt a koncz elnyerés" idejéig baloskodtak, most mint mindég, engedve a felsőbb politikának szívesen visszatértek volna Hogy ne az ügyért? Jelszavuk: a czél az eszközt megszentelni. Áttérni és megfordulni mesterségük Ubi bene, ibi pátria. De hogy számításukat ennyire kijátszó ai furfangos prókátor, mit tegyenek? Tanácsot kértek a nagy mester, a városok hét nyelvű főispánjától, hisz úgy is ő akar Kálnoki helyébe lépni, készitse ő a jövőjét előre! És jön. Az ellenzék óvása elfogadtatik, szorul szóra jövre...............s tovább eme" óvás annyit teszen drága atyafiak, hogy mivel az ellenzék úgy is megelégelte a történteket , r.,. ánk bízott mindent , ők beleegyeztek a félbeszakítás előtti eredménybe, s mint hogy most egyálasztójuk sem akar jelen lenni, nektek nincs töv szavazatok is. Ennélfogva mivel akkor Tisza volt a többség, ben övé a mandátum. Okos . . ! helyes . . . ! Az elnök kiáll és a felálitott négy század katonaság kivont kardja telipuskája közt „ezennel kinevezem Tisza minisztert Kézdi, Orbai szék képviselőjének.“ Azáromszor dördült s a nagy eső szakadni kezdett így csufságon mérgelődni s a gyalázatot lemosni magának az égnek kellett. Hát a nép ? ment enni, inni, s követelni az elmaradt „Lehnungot.“ De szitkozódott ám, hogy ily ok nélkül hurczolják, hisz ez náluk nélküle megtörténhetett volna. A kommissio oszlik, a katonaság marad. „Was ist geschehen?„ kérdi egyik katona tiszt társától. „Na nichts besonderes“! feddi a másik: az a7 ember s köztük ama szakálatlan urfi kinevező a minisztert orsz. gr. deputatus-nak. De hát megyen ez? Igen is. Ez a modern alkotmányos usus, a parlamentáris többség biztosítására. Mi vagyunk erei az alkotmányosságnak jól van jól, de nekünk választásról beszéltek megjelenik sok ezer ember, egyik ezt, másik azt akarja, minket azért rendeltek ide, hogy megakadályozzuk mindazokat, akik nem a miniszert akarják. Világért sem szabatosabban azért, hogy őrködjünk a felett hogy őt szabadon választhassák. Egy cseh fiú közbeszól. Nálunk nem így megyén. Azt hiszem felel egy öreg strázsamester. Nálatok német kormány van, és nem is vagytok annyira hozzászokva az alkotmányos élet gyakorlatához, de itt magyar kormány van, mely nagyon sérti az alkotmányosság mesterfogásait * * + Ezen eljárás ellen természetesen fel fog az ellenzék folyamodni. Hírlik, hogy a miniszter le fogja mondani ezen mandátumról. S igy meg lenne mentve minden formalitás. Az ellenzék ezt sem fogja elfogadni. Minthogy ily mandátum nem illet meg senkit, arról jogosan le sem mondhatni. Mi a választás megsemmitését és új választás kiírását kérjük. Ekkor megválik, kinek volt igaza. A clique suttog, morog, eszeveszetten jár kel Mi örülünk. Eddig ők nevettek rajtunk, most mi neveljük őket. Bizalouik