Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-08-02 / 175. szám

KOLOZSVÁR, AUGUST. 1. 1872. Fővárosi levelek. CLXXXVII. Pest, juli. 29. 1872. Kedves barátom ! Engedd meg, hogy e soro­kat ne hozzád, hanem egy régi jó barátom és pá­lyatársamhoz, Gyarmathy Somához, intézzem, ki­nek hivatalos működéséről lapod egyik közelebbi száma igen különös híreket hoz. Legyenek tehát e sorok neki szentelve. Kedves barátom ! Évek előtt gyakran érint­keztünk együtt, s örömmel mondhatom, gyakran voltunk egyenlő véleményben, még politikai dol­gok fölött is. Nem tagadom, hogy most mindketten tojások között tánczolunk. Te kevésbé, mint én, neked szabad, sőt kell a pártok fölött lebegni, én párt­iró vagyok ugyan, de mint író, kettőt igye­keztem megóvni, melyek megóvása nem volt cse­kély feladat: a lehető legnagyobb tárgyilagosságot és a tiszteséges hangot; szóval, minden tollvoná­somban azt akartam föltüntetni, a mi lelkemben él is, hogy t. i. előbb vagyok hazafi és magyar, s csak másodsorban pártférfiu. Ily álláspontról — a tisztán hazafiasról — intézem hozzád e sorokat is. Megdöbbenve olvasom a hírt, hogy rendele­tedre Dénezs János főügyészt befogták­­ ázítás gyanújából; sőt hogy Gyergyóban Boér An­tal baloldali képviselő ellen is megindult a nyo­mozás. Ha e tények valók, szabad legyen téged, a magas állású „független“ hivatalnokot, két körül­ményre figyelmeztetnem. Először, hogy ez a szó ,­­ á z i t­á s, a poli­tikában annyira ruganyos fogalom, hogy én a te elfogatási rendeleted szövegéből is vállalkozom a l­á­z­i­t­á­s deductiojára; azt pedig merőben és ha­tározottan állítom, hogy Horváth Boldizsáron, Pulszkyn, sőt Deák Ferenczen elkezdve, a régi lázitásról való fogalmak szerint, én minden jobboldali képviselőt befogatok és tudom is indokolni; természetesen, még inkább az ellen­zékieket. Beszél valaki a közös ügyek ellen, s az azokra fizetett évi összeget nagynak találja, lázit az adó­fizetés ellen; meggyőződése, hogy a dohánymono­­póliumot el kell törölni, lázit a meglevő törvény ellen; beszél az állam- és egyház­vagyon elkülön­­zéséről, lázit a papság ellen ; beszél a hadsereg leszállításáról, lázit a katonaság, sőt egy kis esz­­me­társítás útján, maga a legfőbb hadúr ellen ; be­szél az úrbéri remanentiák eltörléséről, lázit a volt földesúri osztály ellen; megírja egy újságíró, hogy egy és más helyütt, a kinevezett királyi bíróság tagjai, saját igazságszolgáltató markukból kivájták a bort és pecsenyét a választóknak, hogy jobbra a ne balra szavazzanak; lázit az igazságszolgálta­tás ellen, íme, egyik megjegyzésem. A másik egy szíves kérésem : tekintsd meg Kölesei 1832—33-ik évi leveleit, vagy Wesselényi, Lovasy perét, s mondd meg: nem nagyobb lázi­­tás-e azon megtámadott kifejezésekhez képest ő felsége a királynak 69-ki trónbeszéde ? Mert 69- ben ő felsége liberálisabb álláspontot foglal el, mint 32-ben Wesselényi. Nagyon óvatosnak kell alkotmányos ország­ban, s épen választások ideje alatt, ügyésznek és bírónak, ha ugyan nem kortes, hanem valódi bíró akar lenni, a befogatásokkal és ítéletekkel. Nem tagadom, én is hallottam elég oly be­szédet, melyért az illetőt, mint ügyész, befogat­tam volna, de nem bűnvádi után, hanem rendőri­leg, mint őrültet. A lázítás fő kritériuma, ha az rögtöni föllé­pést, illetőleg bűntényt eredményez, vagy szán­dékol eredményezni. De hisz, te mindezt jól tudod. Nem is a te tájékozásodra írom e sorokat, csakhogy alkalmam legyen kérni téged: ne teremtsünk saját honfitár­sainkból olcsó politikai mártyrokat, mert ez igen könnyű; de a hazának később igen drága lehet. S különösen ne légy te az első, kinek nevét a történelem följegyzi. Isten veled ! P. Szathmári Károly. TARCZA. L'HOMME-FEM­­ME. (Duma* legújabb mű­ve.­ A ., F i g a r o “ - b ó 1. Páris, jul. 27. DumaH tils, legújabb műve élénken foglalkoz­tatja a közvéleményt. A czim, elválasztva annak mindkét részét, teljes és tökéletes értelemmel bir, de Összetéve ha nem is érthetetlen, mindenesetre symbolicus. A név egészen uj, pedig van annak históriája, de nagyon, nagyon régi. Aristophanes a szerelemről értekezvén, el­meséli, hogy az Istenek, midőn a két nemet terem­tették az emberi nem szaporítása és fenntartása czéljából, egy harmadiknak is adtak életet, mely­ben mind a két nemből meg volt valami. Sokrates tanítványa így írja le a teremtésnek a harmadik typusát: „Alakja telt és gömbölyű, négy kézzel és négy lábbal biz; arcza szintén kettős; az egyik elöl, a másik hátul van; a nyak és koponya kö­zös. Négy füle és két neme van.“ Ez az „androgyne“, mint azt Aristophanes nevezi. Nem ment, nem járt, hímem gurult, mint a hólabda, jobbra, balra, előre , hátra. Négy kéz lábon hömpölygőn idestova. Gyorsasága, mint mesélik, irtózatos volt, ha höm­pölyögni kezdett, s ennek tudatában egyszer azon gondolatra vetemedett, hogy felguruljon az Olym­­pusra, s elfoglalja az istenek birodalmát és trón­ját. A halhatatlan istenek megijedvén s fenyegetve látván magukat palotájukban, tanácskozni kezde­nek , hogy lehetne megakadályozni e „ mozgal­mat.“ ? Urváry Lajos képviselő urnak. Oláhfalu, jul. 30. 1872. Az ön nevében sokat ígért Lázár Mihály fő­ispán. A legfőbb­­volt az, mi megnyugtatta lelkün­ket, hogy a kath. öt pontot elfogadja. Mi elenged­jük a meg nem adott két fürdő­házat, a két fe­hér bikát; de soha, soha az igaz katholikusságot. S ha ön — mint a tisztelendő úrtól értesültünk — vonakodik aláírni a lelkünk nevességét tartal­mazó öt pontot: vagy mondjon le a csalással szer­zett képviselőségről, vagy nyilatkozzék lapjában, hogy szándékozik aláírni a nevezett kath. prog­­rammot, mi megnyugtat minket. Az elöljáróság áruba bocsáthatta polgári becsületünk, s azt tűr­hetjük, azonban lelkünk üdvösségét sem Urváry­­nak, sem Deáknak, sem Kossuthnak el nem adjuk, mert helyettünk bizon egyik se menjen a menyor­szágba. Több oláh­falvi választó. Levelezések. Marosvásárhely, jul. 29-év, 1872. Ma újból egy zajos, mondhatni izgatott köz­gyűlése volt ezen városi képviselő bizottmánynak. Ugyan­is a­mit a Deákpártiak a múlt csü­törtökön nem tudtak keresztül vinni, azt ma hal­latlan jog és törvénytiprással megtették midőn 20 tag indítványára a jogérvényesen választott közp.­­választmányból az előbbi 8 összeiró­ tagot mandá­tumától megfosztván, helyükbe úgy az időközben önként kilépett 4 tag helyébe másokat, valamint ezeken fel­ül még 8 taggal szaporítást követeltek, és mind­ezt az ellenzék indokolt c­áfolatai daczá­ra 2 szavazattöbbséggel megnyerték. Valóban ily erőltetett eljárások megdöbben­tik a józanul gondolkozó hazafit, és aggodalomba ejtik mindazokat, kik a Parliamentarismus, alkot­mány és szabadság iránt érdekelve lévén, hazánk szellemi és anyagi elhaladását mind­ezektől fel­tételezik, s ha látják, hogy az erkölcstelenség és vesztegetés karöltve a hatalommal oly mérvben fejlődik, bizony bizony elérkezettnek hiszik az időt gyökeres orvoslásra, mielőtt a nemzet a gyá­va enyészetnek elébe vitetnék. Csodálatos alkotmány­fogalom, és törvényis­meret kell ahoz, midőn a belügyérnek az össze­írást megsemmitő rendelete túlbuzgólag és illeték­telenül oda zsákmányoltatik ki, hogy annak alap­ján a közpó vál. hatásköréből ezen ügy a közgyű­léshez ragadtatik, melynek csekély többsége elég bátorsággal birt egy oly hatalmat gyakorolni, me­lyet még a miniszter sem kísérlett meg tenni, ki csak is hibásnak vélt munkálatokat, de nem az összeíró küldöttséget semmizette meg. Bővebb részletezésbe ezúttal nem bocsátko­zunk, hogy a hullámzó kedélyeket még inkább tie Villámmal sújtani a szörnyet nem akarták az istenek. Nem volt méltó reá. Végre Jupiternek támadt egy okos gondolat­­ta, melyet egyhangúlag elfogadtak az olym­pusi is­tenek. Elhatározták kétfelé választani a szörnyet, mert ha ez megtörténik, így okoskodtak az iste­nek, a férfi nem fog gondolni másra, minthogy felkeresse „élete párját“, az asszony, hogy vele ismét egy­esül­jün. így azután a férfi az asszony, az asszony a férfi után szaladván, békét fognak hagyni az isteneknek. A szétválasztás csakugyan megtörtént, s azonnal kezdetét vette a zavar, mely tart napjainkban is. Androgynénak két elválasztott része még ma is keresi egymást, hogy ismét egyesüljenek. Néha­­néha csakugyan úgy látszik, hogy megtalálták egy­mást, s az egyesülés megtörténik az egyház és társadalom színe előtt. De ez mindössze is illusio. A két nem sohasem egyesül, soha sem fogja fel­találni egymást, s innen származik a legtöbb ki­csapongó szerelem és szerencsétlen házasság. Az igazság a földön, bármit is tegyünk a valóságnak és fictiónak sajátságos vegyüléke lesz mindig. A fenebbi mesében rejlő nagy igazság, szintén valóság és fictio, mely a társadalom egy problémáját képezi; e társadalmi probléma meg­fejtése alkotja a l’Homm­e Femme alapját. Azt, mit Jupiter erőszakkal választott szét phisikailag, Dumas egyesíteni akarja erkölcsileg. E sikerrel koronázott kísérlettől függ szerinte a társadalmi élet üdve, melynek alapja a család bol­dogsága és nyugalma. Az egységet, az ászhangza­­tot tünteti fel a L’Homme-Femme a családi és társadalmi boldogság feltételeként. Nem egyéb e regény, mint Androgyne mesé­jének az erkölcsi életre alkalmazott magyarázata ; pogány hitrege a keresztény mezben, anélkül azon­ban, hogy az elvesztené eredeti, anyagias jelentő­ségét és értelmét. Dumas fils regényeiben el szokta mondani mindazt, a­mit szükségesnek tart elmondani, s el­mondja úgy, a­hogy az benne megfogamzik. Ha vérmérséklete e tekintetben heves és türelmetlen is, színműírói érzéke megtanítja őt arra, hogy csak az számíthat hatásra, ki czéljait s az eredményt kezdettől fogva lehetőleg eltitkolja. Soha nem té­veszti szem elöl a czélt, ha még oly rejtek uta­kon halad feléje, s e rejtek utakon felhasznál min­dent, mi czélja elérésére szükséges; nem kíméli az erkölcsöt, s szereti, ha kell, a botrányt. Sőt erre nyíltan figyelmeztetni is szokta olvasóit. „Ha nem tetszik, ne kövessetek utaimon...............de utánam fogtok jöni mégis!“ És mi történik ? A legerkölcsösebb embereket megnyeri e nyílt­ság, mely az ügyességnek leghasználhatóbb eszkö­ze, s közelebbről tekintve a dolgot meggyőződnek róla végre, hogy sokkal roszabb a hite, mint lehet a kár, melyet Dumas izmodora okozhatna. „Vigyázz magadra! — Így szól a szerző mert furcsa dolgokat fogok elmesélni, melyek il­letlennek sőt erkölcstelennek fognak feltűnni sokak előtt. Mindamellett­ kell, hogy ily dolgokat is meg­mondjon valaki, ám legyek hát én, ki erre vállal­kozik, hisz már szokva vagyok hozzá, hogy meg­rójanak érte, íme, az első hadmozdulat. A szerző már most tűzbe vezetheti a rendelkezésére álló erőket és eszközöket a maga módja szerint, nem is késik vele. Az asszonyokat jellemezvén, három osztályba sorozza őket: a vesztaszüzek, kik a lépcső lég­ierő; a matrónák, kik a középen, s a kéjhölgyek, kik a legalsó fokán állanak ; s egy más helyütt ugyanezen felosztással találkozunk, csak hogy igt nevezi őket: a templom, tűzhely és az utcza höl­gyei. Ha jól emlékszünk, egy görög bölcs, aligha­nem Phocylides, a nőnemet négy típusra viszi visz­sza, ezek : a kutya, a méh, a disznó és a ló. Lát­ható, hogy Dumas fils sokkal előzékenyebb a net iránt a régi görögöknél. A társadalom bűne szerző szerint, mely nola* akaratlan, mégis az előre meggondolt cselekvényt“­' minden következményével bir, — az, hogy ide­l őrködik szigorúan, hogy e három osztály elkülö­­nözve maradjon, sőt ellenkezőleg lehetővé teszi, hogy a templom asszonyai anyákká, hitvesek,­sut kéjeneznőkké válhassanak, s viszont hogy a hitvi'' társ és anya eszményei méltóságára képesittesse­­nek olyan nők, kik arra valók, hogy a harmadik osztály asszonyait szaporítsák. A félreismert erőszakolt hivatásból származó gyűlöltség és megvetés — az egyik az égből ha­nyatlik le a földre, a másik a föld szentjéből föl­emelkedik az égbe vagy a házi tűzhelyhez, erő­szakot követvén el természetén — hozza létre sze­rinte azon erkölcsi rendetlenséget és zavart, mely­­ben létezünk. És e zavar juttatja felszínre azon elemeket, melyek egyesülnek azért, hogy a házi tűzhely szentségét, a család becsületét tünkretegyék-Ki ne ismerné el, hogy a felosztás, mely az asszony természeti ösztöneit veszi alapul, m­egle­­pőleg elmés, s hogy az tisztán látó és eszélyes megfigyelésnek és tapasztalásnak lehet eredménye- S ha ily elmés és igazolt felosztás elég volna arra, hogy a társadalom minden bajai elenyésznek, Dn­­­inal jogosan dicsekedhetnék azzal, hogy a társa­dalmat megjavította. De fájdalom, a lélek orvosai­nak tudománya épp oly kevéssé képes boszorkányt zaklassuk, és miután az ellenzék ezen törvényte­len és illetéktelen határozat ellen tiltakozása mel­lett folyamodást jelentett be, azon remény táplál, hogy a belügyér elég erélylyel bizánd ily jogköré­be avatkozást megsemmisíteni, és a törvény által biztosított közp. vál. eddigi személyzetét érintet­lenül megtartani. Egy képviselő. Egy miniszter kineveztetése képviselőnek Sz.-György, 1872. jul. 25. Kovásznán „egeret szült a hegy“ mondják. Dehogy. —Itt történt az alkotmányos események legérdekesebb csodája. Július hó 24-én Tisza mi­nister 4 század katonaság hallatára kineveztetett országos képviselőnek ! A június hó 30-án félbeszakított választás folytatása végett öszehívott választók gyéren szállingoztak. A mandarin tanács félve az ered­mény felett s aggódva vájjon a baloldal com­pheu­­sai nem akarják e kijátszani, s vájjon nem szinlik-e csak a visszavonulást, hogy majd tömegesen álljon az urna mellé, igazat adandó azon állításnak, hogy itt Tiszát hivatalos ámítással hitegették, s hogy a nép közérzülete a baloldalra szit. Aggódva és re­mény közt küldé hivatalos futárait pénzzel, fenye­getéssel, hogy jöjjenek. A nép gyűlt, de lassan és nem szavazni, hanem a történendők felett bámulni. Az eső esett. A hivatali sereg inge fázott, keble fagyott. A nagyur , illetőleg urak, Lázár és Kálnoky grf. főispánok mérgelődtek, duzzogtak. Három század gyalogság egy escadron lovas­ság zárt sorokban, csatára készen foglalta el a vá­lasztó helyiséget. Mikes grf. nem volt ott. Pedig ő vagy lövetett volna, vagy a válasz­tók után küldi a katonaságot. Hogy mer nem en­gedelmeskedni ! Már 11 óra és semmi biztos jel A türelem fogyni kezd, s azon községek vá­lasztói, kik idejekorán nem értesülhettek az ellen­zék azon határozatáról, hogy a törvénytelen válasz­tásban részt nem vesz, vegyülve a pénzen szedett (ezt bizonyítjuk) jobboldaliakkal követelték a vá­lasztást. Midőn a szolgabirák jelenték, hogy a válasz­tókat tartani nem lehet, előáll az ujonan kisze­melt választató elnök s az ég utenydörgésének ha­ragos szava közt megnyitja a választást. A jobb­oldal bizalmi férfiakat ajánl. És ekkor jön Dr. Szentkereszty — Kün­le József társaikkal jelentni a merőben új comissionak, hogy az ellenzék, a tör­téntek folytáni események után—jóllehet magának a töbséget biztosíthatná--de a töménytelennek ismert választás folytatásába bele nem ereszkedik; a választás ellen óvást teszen; uj választást sürget s tiltakozását beadván visszavonul. Meghökkent a bátor sereg, írástudó és tu­datlan egyaránt. Quid nunc? Ha az ellenzék álta­lában részt nem vészen és küldöttei által sem jelenti ki akaratát ily alakban mint, tévé, azon esetre a főmufti­s tagjai a cliquenek tisztába jöttek vala, mert ezen esetre volt nektek, mindig rendelkezés alatti emberük, s ezekből könnyen állítottak volna ők fel baloldalt, bizalmi férfit, s reá fogják, hogy részt vettünk, beleegyeztü­nk, de gyalázatos kisebb­ségben maradtunk. Ebből kisütik aztán azt is: íme itt a bizonyság, hogy a múltkor a baloldal azért rokonczátlankodott mert kisebbségben volt. Ezt különben könnyű lett volna megejteni, m­ert maga a választ, biz. elnök Bodor Zsigmond úr pe­dig mint baloldali viselte magát, az ellenzék ala­kulásakor, mint bizalmas férfi egy igen fontos jkvi kötelezést aláirt, dr. Szent kereszti mellett ugyan­ezen Tisza miniszter elleni corteskedest. Sőt a hi­­_______________n___________ zottság egy része a cliquenek egy pár tagja, ilik a Thornak annak idejében sőt a koncz elnyerés" idejéig baloskodtak, most mint mindég, engedve a felsőbb politikának szívesen visszatértek volna Hogy ne az ügyért? Jelszavuk: a czél az eszkö­zt megszentelni. Áttérni és megfordulni mesterségük Ubi bene, ibi pátria. De hogy számításukat ennyire kijátszó ai furfangos prókátor, mit tegyenek? Tanácsot kértek a nagy mester, a­­ városok hét nyelvű főispánjá­tól, hisz úgy is ő akar Kálnoki helyébe lépni, ké­szitse ő a jövőjét előre! És jön. Az ellenzék óvása elfogadtatik, szo­rul szóra jövre...............s tovább eme" óvás annyit teszen drága atyafiak, hogy mivel az ellenzék úgy is megelégelte a történteket , r.,. ánk bízott mindent , ők beleegyeztek a félbeszakí­tás előtti eredménybe, s mint hogy most egy­á­lasztójuk sem akar jelen lenni, nektek nincs töv szavazatok is. Ennélfogva mivel akkor Tisza volt a többség, ben övé a mandátum. Okos . . ! helyes . . . ! Az elnök kiáll és a felálitott négy század katonaság kivont kardja telipuskája közt „ezennel kinevezem Tisza minisz­tert Kézdi, Orbai szék képviselőjének.“ Az­á­romszor dördült s a nagy eső szakadni kezdett így csufságon mérgelődni s a gyalázatot lemosni magának az égnek kellett. Hát a nép ? ment enni, inni, s követelni az elmaradt „Lehnungot.“ De szitkozódott ám, hogy ily ok nélkü­l hurczolják, hisz ez náluk nélkül­e megtörténhetett volna. A kommissio oszlik, a katonaság marad. „Was ist geschehen?„ kérdi egyik katona tiszt társától. „Na nichts besonderes“! feddi a másik: az a­7 ember s köztük ama szakálatlan urfi kinevező a minisztert orsz. gr. deputatus-nak. De hát megyen ez? Igen is. Ez a modern alkotmányos usus, a parlamentáris többség biztosítására. Mi vagyunk erei az alkotmányosságnak jól van jól, de nekünk választásról beszéltek megjelenik sok ezer ember, egyik ezt, másik azt akarja,­­ minket azért rendeltek ide, hogy mega­kadályozzuk mindazokat, a­kik nem a miniszert akarják. Világért sem szabatosabban azért, hogy őr­ködjünk a felett hogy ő­t szabadon választhassák. Egy cseh fiú közbeszól. Nálunk nem így me­gyén. Azt hiszem felel egy öreg strázsamester. Ná­latok német kormány van, és nem is vagytok annyira hozzá­szokva az alkotmányos élet gyakor­latához, de itt magyar kormány van, mely nagyon sérti az alkotmányosság mesterfogásait * * + Ezen eljárás ellen természetesen fel fog az ellenzék folyamodni. Hírlik, hogy a miniszter le fogja mondani ezen mandátumról. S igy meg lenne mentve min­den formalitás. Az ellenzék ezt sem fogja elfogadni. Mint­hogy ily mandátum nem illet meg senkit, arról jogosan le sem mondhatni. Mi a választás megsemmitését és új válasz­tás kiírását kérjük. Ekkor megválik, kinek volt igaza. A clique suttog, morog, eszeveszetten jár kel Mi örülünk. Eddig ők nevettek rajtunk, most mi neveljük őket. Bizalouik­

Next