Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-10-10 / 232. szám

•Ak hogy méltóságod megengedendő hogy a megyei í­v tejt intézésénél ne legyünk kénytelenek mint a falon kívüliek: a várat vagy támadni, vagy bebo­­csátatást kérni. Szabadjon nekünk is védni azon falakt, mely falak talán mi nekünk is drága érde­keket kölienek. Méltóságos főispán úr! hiszem hogy méltósá­god osztja nézeteimet, hiszem ezt bizton, mondhat­nám tudom, mert ismerem becsületes jóakaratát. Ezen reményben bizton merem ígérni hogy méltó­ságod engem, minket, ellenei sorában látni nem fog, megtámadni nem leszünk. Ha talán országos kér­dések eldöntésében, országos pártok mérkőzésében kell időről időre megpróbálkoznunk, mi felvesszük a kardot és a becsületes párbaj szabályai szerint üdvözölve az­­ellenfélt m­egvivjuk a harczot, győ­zünk vagy legyőzetünk, azért a viadal után szíve­sen nyújtjuk ismét a békejobbot és szívesen fo­gunk a munkához, dolgozni a köznek ismét a szű­­kebb hazában, a megyében. — Fogadj a méltóságod ismételten legőszintébb üdvözletünk tiszteletteljes kifejezését. Országgyűlés, Pest, Október 7-én. A mai ülés érdekes volt. Ez mostanság új­ság. Kerkapoly válaszolt Helfy úz Interpellatiojára, kifejté miben áll Lévay drága szolgálata. Igaza le­het. De hát ez adatok miért nem foglaltak helyet ama semmit mondó communicquéban, melylyel a kormány a híreket elhallgattatni akarta? Hisz ez­zel is sok mendemonda meg lett volna akadályozva Ez nekik használ legkevesebbet. Lónyay beszélt a felirati vitában. Mondott semmit és mégis sokat beszélt. Szónoklata rész, mozdulatai feszesek, előadása oly vontatott, oly szellemtelen, hogy hallgatni valóságos kin. Hanem beszédéből megtudtuk azt, hogy a bankkérdést meg­oldani okvetlenül az osztrák tartományokkal j­egyes­­ség, tehát az osztrák bank által kell. És megtud­tuk azt, hogy a hadseregben nem keres erkölcsi rugókat és lelkesedést, csak fegyelmet. Mire elle­nében Sennyei Pál szükségesnek tarta épen Ghy­­czy mellett tüntetni és az erkölcsi faktorokat hangsúlyozni. Lenyés a nap hőse. Finom diplomata, nem tipeg-topog mint Lónyay, nem taszigálja trónját, mint Kerkápoly, nem kiált mint Tóth Vilmos, ha­nem szónokol. Beszédére elkészül. Ez nálunk rit­kaság , mert nálunk rögtönöznek legtöbben. Az­zal kínozzák a házat, hogy lássa mennyire készü­letlenek. Egy kissé imponáló hangja van, de mér­séklettel és sok objectivitással beszél. Elismerte a közjogi alapot — ennek örült a jobboldal, pedig hát ezen remélli ő is érvényesíteni, szerinte „con­servativ“ eszméit. De a mostani pártállást két ha­zai áramlat természetszerű kifolyásának tartja, mit megváltoztatni nem kell. Ez annyira diplomatikus kifejezés, hogy megítélni sem lehet. Elismerte a választási visszaéléseket, a kormány „határtalan“ befolyását a választásokra, a vesztegetéseket , és felhívta a pártokat, hogy alkossanak jó választási törvényeket. Sőt a mostani közigazgatási rendszert rosz­­nak tartá, kívánja egy egészséges „közigazgatási politika“ kifejtését: mikor ezt az eszmét kimondá, Tóth Vilmos úgy bámult rá, mintha kérdezné: hát az uni ? intendatura szoros felügyelet alatt tovább kül­di őket. Holnap újból Versaillesban­ leszek. Re­ményiem jegyet kapok, s ha valami érdekest észlelek, vagy újságot megtudok, rögtön meg fogom írni. Kissé nehéz dolog, mert a kérde­­zősködés gyanús mesterség Versaillesban, a halgatás, vagy a felkelők szidalmazása szívesen halgattatik, sőt még feleletre is méltattatik. A versaillesi sereg számát 00 ezer körül mondják. *­­ Paris, 1871. ápril 4. A posta főigazgatója tudatja, hogy hol­nap megnyílik a közlekedés. Reményem van holnap a párisi postán küldeni levelem. Nem tudom 31-től mindennap irt leveleim vették e; különböző utón bocsátottam azokat szárnyra; p. o. ma Choisy-le-roiban voltam a tegnapról keltezett feltétele végett. Ma Neuilly felől csendes. A Clamart Meudon vonalán foly a barez, hol kifáradtan elcsendesedve, hol uj erőre kapottan felriadva. A nemzetőrök a versaillesi utat akarják ki­erőszakolni. Ez irányban három út vezet. Egyik Plessis-Picquet, Villacoublay és Petit- Montreuilen át. Ezen át Châtillontól délnek tér Bicetrenél megszögelvén Versaillesnak ha­lad. S bár mértanilag leghosszabb, stratégiailag legrövidebb, mert természeti akadályoktól ment; csak Versaillestől egy pár kilométerre húzódik erdőn át. A Commune katonái ezt elhanya­golták, s a más kettőt fogadták el. Az utóbbi levelemben leírtam a Clamarti 71­0 ölnyi erdőn, s a meudoni kastély erődí­tésétől tíz0 ölre, terülő vonalat, tehát ennek ágyúi és golyószórói teljes lökörében visz el az út. A harmadik Chaville-Montreuilnak menő út is erdő közt vonul el, és át muszáj kelni a sevresi hídon, mely 500 öl hosszú. U. G. H­IRHARANG, Kolozsvárit, Október 9. — Egy jó hir A bécsi világkiállí­tásnak ügye, mint megbízható forrásból értesü­lünk, végre Erdélyben is kedvező fordulatot vett, s alapos reményünk lehet, hogy a magyar vidékek, s itt különösen a székely székek, a világtárlaton méltóan lesznek képviselve, úgy, hogy már a ver­senyt szász polgártársainkkal nyugton elfogadhat­juk. A kiállításra eddig jelentkezettek száma az OOO-at már meghaladja. Kiváló rész esik ezekből Kolozsvár és Maros-Vásárhely városokra, s a szé­kekből különösen Csik- és Udvarhelyszékekre, a háromszéki eredmények még nincsenek tudva, bár alapos reményünk van hinni, hogy a többiek mö­gött ezek sem maradnak hátra ; a városok közül meg kell még említenünk Tordát és Kézdi-Vásár­­helyt, melyek szintén elismerésre méltó ügybuz­galmat fejtettek ki, Sepsi-Sz.­Györgyről a tudósí­tások még útban vannak. A bejelentések milyen­ségét illetőleg, először is a nyers termelés kiállít­­mányait kell megemlítenünk, melyek a gazdasági egyleteink által kifejtett buzgalom következtében nagy számmal és fényeseknek ígérkeznek­. Úgy a gabona, vetemények és erdei termékekben, mint különösen az állatok kiállításában is a legkedve­zőbb eredményeket várhatjuk. Boraink bemutatá­sát az erdélyi pincze-egylet vállalta magára, a­melynek vezetése alá összes borkiállításunk ter­veztetik soroltatni, mi a siker kilátásait bizonyára csakis emelheti. Az erdélyi iparnak méltó képvi­selete az iparosaink által ez irányban kifejtett ál­dozatkészség után immár biztosítottnak mondható, hasonló kedvező reménynyel lehetünk az u­n. szé­kely házi ipart illetőleg is. E részben egy eredeti székely háznak felállítása szándékoltatik a világ­­kiállításon, melyben a házi iparnak összes termé­kei összpontosíttassanak. Kiváló súly jön fektetve a különböző népviseletek bemutatására is, és az ezeknek beszerzésére vállalkozott egyes uraknak hazafias ajánlatai folytán e részben is érdekes gyűjteményre tarthatunk számot. A bejelentési eredmények érdekes­ részleteit közölni, mihelyt a végleges jegyzékbe betekinthetünk el nem mulasz­­tandjuk. Az abrudbányai képviselőválasztás october 2 2-án folyt le a következő eredménnyel. Pogány Károly (kormánypárti) 187 szavazatot, Hegedüs Sándor (ellenzéki) fel-et, Zsigmondy Vilmos 95-töt nyert. Ezek szerint átalános többség nem jöhetvén létre Hegedűs Sándor és Pogány Károly között új választás lesz november 12-én. Semmi kétségünk, hogy az új választásnál az abrudbányaiak a derék és kitűnő szorgalmú Hegedűst fogják meg­választani a kormánynak egy alárendelt hivatalno­kával szemben. Valóban szégyen és gyalázat volna, hogy Abrudbánya választó­polgárai nyakára felsőbb parancsok folytán erőszakoljanak képviselőt. Hege­dűs Sándor, ki évek óta Magyarország egyik leg­tekintélyesebb politikai napi­lapjának fő munka­társa, minden tekintetben utolérhetetlen magasság­ban áll Pogány ur felett, ki ha kedves tatája a főispán ur bokros érdemeit is kölcsön kéri, még akkor sem fogja az abrudbányaiakkal elfeledtetni, hogy nekiek legelső sorban független férfi­úra van szükségük, ki a képviselői állást nem lépcsőnek tekinti, egyik hivatalból a másik elérhetésére, hanem komoly Tegnap ezen rosszul választott két utób­bi vonal eredménytelen raegtámogatására pa­­zaroltatott az erő. Est­e és éjjel a sehogysem fegyelmezett csapatok visszatértek a városba, úgy hogy a kora hajnalban támadó versaille­­siaknak könnyen sikerült elfoglalni azon elő­nyös pontot, hol a meudoni út átmetszi a vas­utat, mi most m­egnehezít minden arcztámadást, Meudonra­ könnyen sikerült hatalmunkba ke­ríteni a lanyhán védett Clamart, és Mantin de Pierre magaslatára felállítani egy üteget ;köny­­nyen sikerült vissza­venni a chatiloni fensikot, melyet tegnap est­e, egy napos harc után el­veszítettek volt. A párisiak a chatiloni fensikkal szemben egy mély árokba húzzák meg magukat Ranvier ezredes megkísérti Iszy erőd mögött, egy csa­taoszlop összealkotását. Nyolcz órakor le is száll öt zászlóallyal, a clam­arti erdőnek. Az ellen rövid tüze szétszórja őket, s rendetlen cso­portokban térün­k vissza, Issy mögé. Mondjuk egy néhány foglyot is veszítettek. Ez alatt sok­kal szerencsésebb volt a 101 zászlóalj; ez egy mitrailleuset foglalt az erdőben, melyiket nagy diadalmi zajjal kisér egy századra a vá­rosba. A 121-ik gyalázatosan megtizedeltetett mondjuk 200 emberen felül veszített. Egy má­sik két, három ezer erősből álló csapat Moulen- Sagnetelt foglalja el, daczára a Moulinde pierből záporként omló golyóknak. Tizenegy óra után minden vonalon meg­kezdődött a visszavonulás az erődök mögé. Ezután csak tüzérharct vivatott, Vanves és Issy oly élénken tüzeltek, hogy egészen füst jellegtől voltak takarva. Az említettem 121- ik zászlóalj délután hajóval tért vissza a vá­rosba. Öt órakor újból megélénkül az ágyudör­­gés. Cluseret mondják—a vezénylő tábornok­nak, munkája kiván lenni választói érde­keinek. Kijön tehát Hegedűs Sándor, Abrudbá­nya és Verespatak ellenzéki képviselő jelöltje ! & Csath­ Kálmán minister! fogalmazó, a minister titkárrá neveztetett ki. Benedek Gyula minden áron fogarasi képviselő akar lenni, a románok azonban nem so­kat akarnak az egész dologból tudni. Benedek úr tehát tyúkkal kalácscsal jár utánunk. — A pes­ti lapokban olvassuk: „A szeben-fogaras-brassói és a fogaras-héviz-kőhalmi gőzmozdonyú vaspálya kiépítése tervét. Benedek Gyula és társai a köz­lekedési ministériumhoz benyújtották. Ezen vas­pálya, az Olt völgyén haladva össze fogja kötni a keleti vasút szebeni szárnyvonalát a brassói vonallal. Mint halljuk, ezen pályák kiépítési enge­délye ki fog adatni, csak aztán lássanak is hozzá“ íme egy kis lépvessző,­­- majd meg látjuk reá szállnak­­ a román atyafiak, — vagy kezet fog­va a magyar ellenzékkel, ennek jeleseiből kérnek fel egyet. — Bárói czim adományozás, ő felsége a király Papp Vazul László v. b. titkos tanácsos s a legf. magyar kir. törvényszék elnökét mint a II. osztályú vas­korona rend tulajdonosát a rend tör­vényeinek értelmében bárói rangra kegyeskedett emelni. Egyéb baj nem érte Papp Vazul urat. — A határörvidéki erdőségek eladási szerződése, husz napi tanácskozás után, a magyar földhitelintézet, anglo-hungaria bank, frankó-ma­gyar bank és ifj. Pollák Bernát képviselői által aláíratott. A 3.330.000 frt. biztosíték és az első részlet, 2.775,000 frt. ezüstben letétetett.­­ A magyar tudományos akadémia el­ső ülését ma tartotta a szünidők után. Az ülések sorát ezúttal a nyelvtudományi osztály nyitá meg. Értekezett Szénássy Sándor lev. tag: az oscus igeragozásról és az oscus feliratokról (Szék­foglaló.) Utána Fogara­ssy János r. tag B­a­ 1­i­n­t Gábor keleti utazó újabban hozzá jutott le­veleiről tett jelentést. Az osztályülést összes ülés előzte meg, melyben több részben fontos ügy tár­gyaltatott. Az A h­áromszéki széki bizottmány egyik közelebbről tartott ülésében elhatárzó P­a­u­­­e­r miniszter úrhoz a szék iskolai ügyei iránt tanúsí­tott meleg részvétéért üdvözlő és hálafeliratot in­tézni . Bittó volt igazságügyministerhez hála adresset két törvényszéknek a szék területén tör­tént felállításáért, s Trefort jelenlegi közokta­tás ügyeihez üdvözlő feliratot meneszteni. Három­szék tehát túltesz a lojalitásban a többi erdélyrészi törvény­hatóságokon; váljon ki lehet az, kinek kezdeményezésére a szabadságért és önállóságért oly sokat küzdött szék, ily gomba módra termeli a feliratokat?! Mi ebben R. L. tanker, felügyelő áldásdúl és eredményteljes működésének nyilvá­­nulását látjuk. Soká éltesse őt az ur isten, mert „küzdelem közt szép az élet és a nélkül mit sem ért mottóját, annál inkább fogja valósíthatni.­­ A nagy-szebeni vasúti indóházat, ama rendőri és műszaki vizsgáló bizottság, mely a kis­­kapus-szebeni vonalon a próbamenetet megtevő, f. hó 5-én részletes vizsgálatnak veté alá, s annak végeztével a vizsgáló bizottság vezetője Loveczky in kir. osztálytanácsos teljes elismerését fejezé ki a vállalkozónak Slein József urnak az építmény soliditása fölött.­­ A vn­tel. vasut igazgató tanácsának a napokban tartott ülésében határozatba ment, mikép­p csapatok élelmezése ma rendesebb volt. Az ambulanczák szabályosan és élénken köz­lekedtek. A kórházakban már eddig több mint 1500 sebesültet számítanak, kik jobbára ne­héz sebesültek, mivel a könnyű­k haza kívánják­­szállítatni magukat. Flourensről az a hír, hogy elesett. Béke a nyughatatlan lélek poraira! Mint említettem, a nemzetőrség a takti­kai egység, a zászlóaljon kívül nincs semmi­féle hadászati testbe osztva. Mi lehetetleníti a vezényletet, mert emberfölötti erő kellene ahoz, hogy ugyan­azon időben 50 zászlóalj főnök­nek kü­ldhessen a vezér parancsot. Az újabb három napi tapasztalás után belátták ezt a commune hadászai is, és ezután arrondismen­­tok szerint légiót fognak a zászlóaljak ké­pezni. Az offenzív harcban való elbukás után a defensivára készülnek. A commune a Rajnai kis pánczél sajkákat újból mozgásba akarja hozni, legalább a tengerészeket toborza erre a czélra. A „compagnie de marche“-ok felállítása s abba 17—35 évig a polgárok besorozása elrendeltetett Cluseret által, ki ezen estre hatkor kiragasztott plakáton, mint hadügymi­­niszterséggel megbízott legelőször jelentkezik. A boulevard italienen sétálók közül nagy­tömegűen és több helyütt csoportosulnak egyes nemzetőrök közül, kik vagy egy harci esetet mesélnek el, vagy a vezérek árulásáról, s kép­telenségről panaszosodnak. Az ilyen esti ki­­lenczórai időben itt sétáló arszlányok és cocotte­­ok helyben mégis vitatják, a hallottakat. Míg az öreg urak a „Jolr“ második esti kiadását kapcsolják, s azt kíváncsian némely kirakat lámpáján is olvassák, a kolozsvári és brassói állomásokon gépgyári mű­helyeket, állítanak fel.­­ A­ közigazgatási hivatalnokok Nagy­szebenben f. hó 1-én nem kapták ki fizetésüket, mivel az álladalmi javadalmi alapból való kifizette­­tésükre utalvány nem érkezett. — Nagyszebenben és környékén, úgy mint nálunk, mult vasárnap gyönyörű szép őszi idő ural­gott. A lakosság ezt fel is használá és ezerenkint tódult ki a szabadba ; hidat léghajókat bocsátottak fel, szóval kiki a maga módja szerint igyekezett a szép időt élvezni. Revanche, h­ackb­indernek van egy csin­talan fia, ki a bécsi katonai iskolában tanul, s ki a legközelebbi vizsgálat alkalmával megbukott Az apa következő levelet írja fiának: „Gonosz fiú! Mennyi szeretettel és gonddal viseltettem irányod­ban, és te azt a gyalázatot követed el rajtam, hogy megbukó!.“ stb. A fiú zsebre rakta a levelet Az apa nem sokára egy vígjátékot ír: „Diploma­tische Leiden“, s a vígjáték múlt szombaton meg­bukik. A fiú leül, és kr apjának : „Gonosz apa! Mennyi gonddal és szeretettel viseltettem irányod­ban, és te azt a gyalázatot követed el rajtam, hogy megbukol.“ Az apa bizonyosan jóizót neve­tett a revanche-on. — Az „Albina“ panaszkodik a felett, hogy hogy a kolozsvári egyetemre vonatkozó tör­vény­javaslat megvitatásánál a 18 román kép­viselő közül egyetlen egy sem emelt szót a román érdekekért. Az „Alb“ azt várta s azt hitte, hogy a román képviselők ezen, a román nemzetre néz­ve oly fontos kérdésből pártkérdést csinálni nem fognak, hanem együttesen fognak harczolni a román tanszék felállítása érdekében. Csalatkozott. S mi lett az eredmény, az, hogy a fennforgó törvény­­javaslat keresztül ment és elfogadtatott úgy, a­hogy, a román kívánalmak ignorálásával, számban nem vételével. Az „Albinénak“ talán tudomására jutott, hogy a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom külön tanszékkel bir, s így koraiak még panaszai, annál is inkább, mert az egyetem végle­ges szervezése még nem következett be. — Hálanyilatkozat. Boldogult férjem Ma­yer Lajos a „Victoria“ biztosító társaságnál f. év július 23-án biztosította életét, a kérlelhetlen ha­lál azonban ezután csakhamar f. hó 3-án már ki­ragadta a családapát, s szerető férjet, szerettei karjai közül; alig értesült erről nevezett társaság rögtön megtette intézkedéseit, és a férjem által biztosított összeget­ minden levonás nélkül már folyó hó 7-én kezemhez szolgáltatta. Az ily humá­nus eljárás dicséretre nem szorul, azonban köte­lességemnek tartom e nemes és hazánkban e pél­da nélküli üdvös társaságnak őszinte szívből eredő köszünetemet nyilvánítani, s egyúttal minden hon­polgárnak, családapának az életbiztosítás üdvös vol­tát s e czélra a „Victoria“ biztositó-társaságot ajánlani. Kell Kolozsvárit 1­872 October 8-án őzv Mayer Lajosné, Váradi Róza. Távirati tudósitás a bécsi tőzsdéről. (October 8-án 1872 ) 5% metalliques 0545. — metalliques máj. és nov. eső kamattal 7050. — nemzeti kölcsön 7070. 1860-diki államkölcsön 102,— Bankrészvé­nyek 880. Hitelrészvények 3276, London 109,— Ezüst 10785, Cs. kir. arany 525,· Naponleondor 875. Úrbéri kötvények. Magyarországi 7925,­ Te­mesvári 79,— Erdélyi 7750, Horváti 84.—. K­özönség köréből. NYILATKOZAT. A „M. Polgár“ 228-ik számának „Szász sa­­jtok szemléje“ czímű rovatában egy ,a „Krönst. Zig“ sept 28-ki számában megjelent, s a szász­iskolákról a „Nemere“ hasábjain közlött állítást czá­­foló vezérczikkről lévén szó, a rovat vezetője által többek­ közt ez mondatik: „Mi úgy tudjuk, hogy az említett megjegyzés (t. i. a melyre a Krnt. Ztg. c­áfolata vonatkozik :) egy czikksorozatból van vé­ve, melyet Szabó End­re a koloza-dobokame­­gyei néptanítók egyletének . . . jegyzője tett köz­zé az erdélyi prot. közlönyben stb.“ Ezen állítás ellenében nem mellőzhetem a következőket tudo­­mására hozni, az olvasó közönségnek s a neheztelő „Krnst. Zig­“nak. Tudom, hogy az „Erdélyi prot. közlöny“ hasábain „paedagógiai levelek“ czímen je­lent meg egy czikksorozat, mely többek közt az erdélyi szász iskolákkal is foglalkozik, csak hogy ezen czikk alatt nem az én igénytelen nevem, ha­nem „Peregrinus“ álnév áll. Mivel pedig én a„ Pe­regrinus“ nevet sem praedicatum gyanánt, sem ed­dig kibocsátott irodalmi műveim signálására nem használtam, nem tudom mi alapon állíthatja bár­ki, hogy ama czikket én írtam. Egyéb a szász iskolákra vonatkozó, nevem alatt álló közlemény az említett lapban nem jelenvén meg, tisztelettel kérem szász honfitársainkat (kiknek a nevelés, oktatás terén szerzett érdemeiket mindenkor szí­vesen elismerem), hogy amaz állításból származó neheztelésük villámait árva teremről elfordítni szí­veskedjenek. Kolozsvárit, oct. 6-án 1872. Szabó Endre. *) Az e rovatban megjelenő czikkekért, a szerkesztő­ség csakis a sajtóhatóság irányában vállal felelősséget. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: K . PAPP MIKLÓS. Kérjük az előfizetéseket megújítani okt. dec.-re 4. írtai. A „M.P.“ 1873. nagy naptára a legkitűnőbb tiszti czimtárral az előfizetéssel egyszerre megrendelhető s írtai.

Next