Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-10-18 / 239. szám

Román lapok, szemléje. (M G.) Br. Sennyey beszéde, az „Albinénak“ több vezérczikkre nyújt alkalmat. October 13-ai számában párhuzamban hozza Sennyeit, Lónyay és Andrássyval. Sennyei „régi konservativ,“ Andrássy és Lónyay „régi liberálisok,“ az 1848-ki forrada­lom emberei, öt éven innen pedig valóságos reac­­tionáriusok. Sennyei tisztán beszél, megmondja, hogy az 1867-ki egyezkedés Austriával a magyar hegemonia conserválása végett köttetett Andrássy és Lónyay tagadja, mintha e pac­um­ complotot képezne a nemzetiségekkel szemben. Sennyei óhaj­tana egy önálló magyar hadserget s e tekintetben az ellenzékkel fog kezet. Andrássy és társa e te­kintetben tekervényes utakon jár, áraizni akarván úgy a Lajthántúliakat, mint innen a magyarokat, és igy tovább. Szóval Sennyei báró és társai nem liberálisak és nem is akarja, hogy annak tekintsék. Ígéri azonban, hogy a haladás útját egyengetni fogja s a tisztelet és becsület utáin fog haladni, a világ pe­dig tudja, hogy ebben fekszik erejük ; mig a mos­tani liberálisok felől, kik a hatalom palózán álla­nak, a világ meggyőződött, hogy mind csak hazug­ságokkal járnak s­imítás­i mesterségük. Az Albina a­nélkül, hogy magáévá tenné a Sennyey által kifejtett program­mot, nagyon örven­dene, ha a mai kormány helyébe a Sennyei féle emberek lépnének. A Pátria egyik számában a román inteligen­­tiát hordja le, hogy ez a népnevelés előmozdításá­ra nem törekedik ; a cultura terén egyátalában elő­re mozogni nem akar, innen van aztán az, hogy a román nép­műveltség tekintetében Magyarország nemzetiségei között utolsó helyen áll. A „Telegra­­fulu Román“ igaztalanoknak találja a Pátria vád­jait; a műveletlenség főbb okait inkább a kormány helytelen intézkedéseiben találja. A Patria ezzel szemben megújítja vádjait s bebizonyítja, hogy a kolozsvári egyetem kérdésénél a román érdekek védelmezésére egyetlen román ember sem kelt fel s egy általában kellő lépések e tekintetben a románság részéről nem tétettek. Úgy van biz a­ s e vád leginkább Olteanu püspököt illeti, ki a kormánnyal jó viszonyban lé­vén inkább tehetett volna valami jót s közbenjá­rása több eredméyt mutathatott volna fel, mint a Babesiué ! Ámde Olteanut mit érdekli a román cultura előmozdítása, — Olteanu ráér holmi kor­tes pásztor-levelek szerkesztésére, hogy a népet megmenthesse az ellenzék elől, — de nem kivánja megmenteni e népet a sötétségtől, mely lelki sze­meit be­fogja. Ha ez igy ib van, ám legyen, ki­ Országgyűlés. Pest, Október 15-én. Bitó István elnök az ülést 10 és 1/2 órakor megnyitván Széll Kálmán az utolsó ülés jegyző­könyvét felolvassa, az észrevétel nélkül hitelesítte­tik. A rendiház jegyzője áthozza a főrendek által a tegnapi ülésben tárgyalt és elfogadott Győr-Sop­­ron-Ebenfurti,­­ a Sopron-Pozsony-Lundenburg- Vágvölgyi, és a Vojtek német boksáni vasutakról szóló törvényjavaslatokat az ide vonatkozó jegyző­könyvi kivonattal együtt. Az üzenet felolvastatik, melyben egyszersmind jelentik a főrendek, hogy a h­orvát ügyben kiküldendő regnicolaris bizottságba a maguk részéről négy tagot választottak. Utóbbi üzenet tudomásul vétetik A törvényjavaslatok a legfelsőbb szentesítés alá fognak terjesztetni ; mi­után pedig a szentesítés még napközben meg fog történni, elnök a képviselőházat ma délután 2 óra­kor tartandó ülésre meghívja. NEMZETI SZÍNHÁZ. (2) Okt. 15-én „Evangelium és Családélet“ Louvestre és Borgeois drámája. Egészszen régi szabású mű, sok érdekes részlettel, de sok gyön­gével is. A darabnak nincsen egyetlen jelenete sem, mely hangosan nem beszélne a szerzők azon törekvéséről, hogy minden áron hatást akar­tak előidézni, még a legnagyobb lélektani alap­igazságok feláldozása árán is. Volt idő, midőn az ilyen művek roppant hatást csináltak­­ a „vasár­napi közönség“ előtt, ma már e daraboknak azon­ban nincsen egyéb értékük, mint egy pár hálás szerep, melyben megmérkőzhetnek erő és tehet­ségeikkel a társulat jobb tagjai. Stifelius hálás alakját Kovács sok bensőséggel, szép felfogással adta. Fodorné asszony (Lina) ma nem volt olyan hangulatban, hogy szerepét ki bírta volna emelni azon színvonalra, hol a tanulmányozás észrevehető. Szentgyörgyi a nyers erdészből kerek alakot csinált csak egy jelenetében engedett meg magának, egy olyan komikus mozdulatot, mely hatásra volt szá­­mítva, s éppen ezért mondott csütörtököt. Rafael grófnak a temetőben midőn ezt mondja „még lát­juk egymást !“ olyan hang és plastikát váltott, melyben több volt a paródia, mint a férfias kihí­vás. Mátrai kitűnő (Jorg). Krasznai ne restelje valamelyik pályatársától oktatást venni, hogyan kell arczát szerepeihez idomítani. Egy idétlen szakál, egy helytelen bajusz olyan ferde alakot mutat gázvilágítás mellett, hogy ha még jól ját­szik is a színész, még akkor is nevetséges lesz. Okt. 16. „A váróteremben“ Müller után magyarította Szerdahelyi. Némethy Irma (Margit), Kovács (Cse­gei) lelkiismeretesen elkövettek mindent, hogy e kis dombot kiemeljék semmiségéből. Ezt követte „Szép Galat­hea". A czímszerepet Medgya­­szai Ilka aszszonytól már sokkal sikerültebben láttuk. Ma nem volt hangjánál. Marczell pompás Mydas, s originális alak. Dékány Róza (Ganymed) elég csinosan kezelte szerepét. A kisaszszonynak közelebbről lesz egy-két mondanivalónk. Figyel­meztetni fogjuk olyan dolgokra, melyek a budai szinpadon lehet, hogy figyelmen kivül szoktak ma­radni, de nállunk még nem. H­IRHABAN­G. Kolozsvárit, Október 16. — A városi képviselőtestület tegnapi közgyűlésének egyik főtárgyát képzé, (a miért az nevezetessé is váland városunk történelmében.) egy képviselő, tiszt. Szász Domokos úr indítványa, ez indítvány a következőleg hangzik. Tekintetbe vé­ve, hogy alkotmányos életünk vívmányai sorában kiváló helyet foglal el a kolozsvári m. kir. tud. egyetem felállítása; tekintetbe vé­ve, hogy e nagy fontosságú esemény országos je­­lentősége mellett első­sorban szeretett városunkat érdeklő, mert olybá tekinthetjük, mint jelentékeny tényezőjét városunk szellemi és anyagi felvirágzá­sának: indítványozom, m­ondja ki a nemes város képviselete, hogy a koronás király, a magyar kor­mány és országos törvényhozás iránti hálájának s egy ,régó­ta táplált kő óhaja telje­sít a s e feletti örömének külsőké­pen is kifejezést adandó, a kolozs­vári m. kir. tud. egyetem megnyitása alkalmából hála- és örömünnepet szentel s ez elhatározásának végrehajtására, il­letőleg az ünnepszentelés módozatainak megálla­pítására a kivitelére a h. polgármester elnöklete alatt egy 20 tagú bizottságot küld ki. Az indít­ványt a közgyűlés több tagok hozzászólása után elfogadta Filep István azon módosításával, hogy ez alkalomból emlékérem is vezettessék. Mi részünk­ről az egész nemes kebelből eredt indítványt el­­hamarkodottnak véljük, s a czélra nézve mi általa el­éretni óhajtat­k ártalmasnak ; mert igy ha Kolozs­vár város egy maga ünnepli meg a nemzeti jelen­tőséggel biró tényt, daczára annak, hogy emlékér­met is veret az ünnepély kicsinyessé váland, s nem lesz egyéb, egy a tanárok tiszteletére rendezett díszebédnél, miután sem a kom­­ány nem lesz kép­viselve, sem a vármegyék és munic­ipiumok. Meg­pendítetni hallók, hogy a megnyitási ünnepély a jövő évre halasztassék, a­mikor már maga az új egyetem is a kezdetlegességből és rendezetlenség­ből némileg kiemelkedett, s mi helyeseljük ez eszmét, mert ekkor legalább sikerülend ez ü ünne­­pélyt valóban nagyszerűvé tenné.­­ Hozzáadjuk még a városi képviselőtes­tület tegnapi üléséről tett jelentésünkhöz hogy ab­ban az ebadó behozatala is el lett határoz­va, és pedig az 1873 ik év elejétől kezdve. Aa kü­­lönböző eb-adónemek lesznek: luxus és ölebek után évenkint 6 írt; vadászkutyák után 4 írt s közönséges ebek után 2 írt. — Továbbá határoz­tatok még a városi törvényszék megszüntetése folytán hivatalból kimaradt városi tisztviselők sor­sát illetőleg, ezek 11-en vannak, kik közül 2 nyug­díjaztatok, s 9 végkielégítést nyert. A 32-ik közlemény az árvaházra történt adakozásokról. Főispán mlgs. Pogány György ur által eszközölt gyűjtés, alsó Fehérmegye területén 500 frtos alapítványt tett. Mitgs Barcsai Ákos. Ala­pítók 100 írttal. Dr. Kemény Istvánné, Mlgs. Fo­­garasy Antal összeg 200 fr. Részvényesek 2 fr. évi díjjal. Im­reh Ferencz, Bogdán Lajos, Finna István Dr. Magyari Károly, Dr. Donogány Jakab, Mh­gs. Pogány György, összsen 12 forint. Főispán Dr. Bánffy Dániel által eszközölt gyűjtés Doboka me­gye területén. Ajándékul adott összegekből 4 fr. 10 . Főispán Mlgs. Torma Károly ur által eszközölt gyűjtés belső Szolnokmegye területén. Részvénye­sek 2 fr. évi díjjal. Mlgs. Szarvadi Pál, Molnár Sán­dor, évi összeg 4 fr. Ajándékok. Mlgs. Torma Ká­roly egy darab 100 frtos földtehermetesitési köt­vényt. A megye területén begyült összegből 15.­­ A 31 - ik közleményben Kis és Nagy Rápolt közsé­gek az ajándékozók közé voltak bevezetve holott évi részvényt írtak alá. Fogadják a nemesszivü adakozók az árvák nevében hálás köszönetünket. Kolozsvár 1872. oct. 16-kán. Br. Bornemisza Ig­­náczné elnök, Szász Domokosné titkár. — A porta uj követe a bécsi udvarnál, Aaris bey az ottani diplomatiai körökben nem is­meretlen egyéniség. Aarisi bey Bécsben végzé első tanulmányait, akkor midőn atyja Schekibb basa mint török követ a nevezett városban tartózkodott Aarisi bey tanulmányait Konstantinápolyban fejezé be, s aztán dragomán lett Utóbbi időben adlatusa volt a török külügyministernek. — A magyarországi szabad­kőmivesek ál­talános közgyűlése 1. évi november hó 24-ére hiva­tott egybe Pestre. — Az alsó-ház elnöke Bittó István ur ’ okt. 14-én téve le a király kezébe az esküt mint cs. kir. val. belső titkos tanácsos. Ez Thiersnek jó étvágya van. A minap a Seine projekt által adott ebéd alkalmával a Li­­xenburg-palotában, a franczia köztársaság elnöke úgy evett mint kettő, s egész estéiig társalgód körülbelül 300 emberrel. Az elnök Párisban nép­szerű, a minap egy brouse-os férfi „hosszú élvet és nyílt kedélyt“ kivánt neki. — Hunfalvy Jánost hazánk egyik kiváló tudósát s benne Magyarországot is, említendő ki­tüntetés érte az által, hogy neve a legújabb föld­rajzi munkálatoknál meg lön örökítve, nevére ke­­reszteltetvén az északi tenger egyik öble­ Ezen tengeröböl Nowaja Semlja éjszaki partján, az észa­ki szélesség 76, 15 p. és a (Greenwichtől számí­tott) keleti hosszúságnak közel 64-dik foka között fekszik. Petermann az általa kiadott„ Geographische Mitteilungen“ 10 füzetében közli, szöveggel együtt ezen új térképet, melynek egy példányát Hunfalvy­­nak is megküldte. A küldeményhez igen szívélyes levél volt csatolva, melyben Petermann írja, hogy “kellemes kötelességnek ismerte Hunfalvinak, a földrajzi tudomány körül nagy érdemeket szerzett férfinak nevét térképbe bejegyezni.“ Európa újabb tér­képein tehát ott fog diszleni ezentúl a „Hunfalvy­­ban“ tanúságot teendő arról, hogy az általános tudomány előbbrevitelében hazánkfiai által szerzett érdemeket a külföld tudományos világa meg tudja becsülni.­­ A nagy érdemeket szerzett román népnevelő „Lázár Györgyről“ czímzett román taní­­tó egylet központi bizottsága e hó 26, 27 és 28-ik napjaira Fogaras városába tanácskozásra hívja meg az erdélyi román néptanítókat. A tanácskozás tár­gya előttünk ismeretlen; óhajtanak azonban, hogy az ne száraz, haszontalan disputa legyen, ilyen alkalmakkor pedig ez bőviben terem, hanem legyen a román cultura előmozdítására c­élzó hasznos intézkedések és módok megvitatása és alkalmazása. — A Jank Avram szelleme még folyton kísérli a román journalistikát. A folytonos magasz­talás, kifogyhatatlan affectált enthusiasm levében feleresztve, nem nyeri meg az olvasót Janku nagy­ságának, hanem a nagyság lealacsonyítására esz­köz gyanánt szolgál. Ha elhagyott volt, testileg, lelkileg összetörve hunyt el — a román journa­­listika helyesen cselekednék, ha fátyolt boritna a múltakra —• pihenni engedné őt, mert minden része Janku nyomorának súlyos vádakat képez a román nemzettel szemben, s e vád első­sorban a rom­án journalistikát sújtja, mely a közvéleményt képviselve, akkor sem ránk nyomorát, sem annak nagyságát fel nem említette. Engedjük hát nyugod­ni a nyomorban hagyottat, ki úgy is szomoru korszakban szerepelvén, csak fájdalmas emlékekkel birkál. 3. E törvény a Compilata III. R. 9-dik ez­­ál­tal lényeges módosítást szenvedett. Annak erejé­nél fog'« »a tanulásra, peregrinálásra mehetés“ egyáltalában megengedtetett, azt a fejedelmek sem tilthatták meg, kik, ha az útlevél kiadását megta­gadnák, vagy csak halasztanák, az illetők a nél­kül is szabadon elmehessenek; sőt a czikk végén kimondatott, „hogy ki e végzés ellen cselekednék annak eltörlését kívánná, — — — „a jövendő világon Istentől átkozott legyen, e világon pedig becsülete vesztett.“ Mária Therézia királyné alatt az 1752-ik esztendőben kelt első új törvényczikk — novella­­ris articulus — a külföldre utazást fejedelmi en­gedély nélkül is felszabadító, s annál fogva „az uralkodó tekintélyére s örökös jogára nézve sérel­mes és botrányos“ országos végzést eltörölte, s a gubernium kötelességévé tette, a kimenni akarók állapotának s helyzetének arra alkalmas férfiak által végére járni, valamint elöljáróik bizonyításá­ból is képességük s a dologból a közönségre há­ruló haszon felöl meggyőződést szerezni, é s az ilyen tanulók kormányszéki útlevelet kapván, azt az udvarnál mutassák elé, s ott írásban kötelez­zék magukat, hogy csupán barátságos tartományok­ba fognak kimenni, s kik e reversalis ellen cse­lekednének, a törvényben a hűtlenségre kiszabott büntetéssel lakóljának. Mily fontos államügynek tekintették, miért törvénybe is iktatták Mária Therézia alatt a pro­testáns ifjaknak külföldön tanulását, azt e törvény­­czikkből ma is méltó bámulással lehet látni Mária Therézia királyné parancsa következ­tében , az erdélyi udvari kanczellária az egyetem ügyében 1761-ben november 3-án körülményes tu­dósítást tett. A nevezett udvari kanczellária elnöke, s ud­vari kanczellár gróf Bethlen Gábor, mint Doboka­­megye főispánja. 1751-ben katholizált, s annak ju­talmául Bécsben erdélyi udvari kanczelláriai taná­csos lett, négy év múlva pedig 1755-ben erdélyi udvari kanczellárrá kineveztetett. E főhivatalában tiz évig igen buzgó, tevékeny eszköze volt az ud­varnak, s azon politikának, mely a hazai törvé­nyek mellőzését, sőt tapodását maga feladatává tette, a szabadságot igy elnyomta, s végre a je­zsuitáknak túlnyomó befolyásra jutásával, a hazai jogviszonyok s államélet igen szomorú képét mu­tató absolutistmusra vezetett, valamint teljesen be­­végzett egyházi és politikai reác­iót alapított meg. Ez állítás igazságát egyebek közt, az erdélyi egye­tem felállítását elrendelő legfelsőbb kézirat is bizo­nyítja, s azt sajátszerűleg illustrálja. Az udvari kanczellár oldala mellett álló négy udvari tanácsos hasonlag katholikus volt, t. i. Bandi Ferencz, Soralyai Albert, Vesz György és Pelser József; ez utolsó az előtt az alsó ausztriai gubernium tanácsosa, 1761-ben udvari tanácsosi czimmel és ranggal az erdélyi udvari kanczellári­­ához áttétetett. Meg kell azt itt emlitni, hogy 1727-ben kelt s három év múlva, 1730-ban megerősített legfel­sőbb végzés erejénél fogva a reformátusok minden udvari hivatalból kizárva voltak, ennek folytán 1727-től fogva, Mária Theréziának 1780-ban no­vember végén történt haláláig, s így 53 év alatt az erdélyi udvari kanczelláriánál alkalmazást egy református sem nyert. Gróf Bethlen Gábor a felállítandó erdélyi szony szomszédom egyik kezével és zsebken­dőjével orrát fogta be, azonban nem szű­nt meg a commune ellen szónokolni, ha az orr befogott, hangos, dunnyogós szónoklás lehet. Bátorságát bámultam, míg a körerődön kívül le nem szállt. Akár nem vagyunk párisiak, ezért merünk hát beszélni. Nem szabad felednem St. Denis baziliká­ját. Ez a francziák székes­fehérvári egyháza Itt van a királyok sírja és a történelmi em­lékek annyi évszázados gyűjteményei. A kö­zépkori művészet valóságos tárházára találni ott. A templomba csak a porosz helyparancs­nok különös engedelmével juthatni be, ezt azonban szívesen adják. A bombázás vagy két helyt betörte a mennyezetet. Oldalt csak egy ponton ütött be, de ezen egy is Szt. Dénes­nek a főoltár mellett levő szobrát fejezte le. A toronyban egy porosz tisztet találtam, ki Asmiéres és Montmartre felé távcsövezett. Csakhamar megismerkedtünk. Mint magyar­hoz igen szives volt, mi annál szebb volt tő­le, mert 1866-ból Csáky Tivadart is híréből ismer­te Barátságossága egészen addig ment, hogy meghívott magához. Egy „hotel melleté“­­ben­ kényelmesen volt elszállásolva. Beszélte, hogy St. Denis lakói örvendenek ittlétüknek, mivel különben a harcz színhelyévé lettek vol­na. A színház is nem egészen rom, a néphan­­gulat sem ellenséges ; szóval, jól találják ma­gukat. Elbucsuzás előtt felhívott, Írjak valamit emlékkönyvébe, s én a sógornak vizes zsemle teljességéből Vekliné fanyarodó arczjátéka i­­séretében a következő két sort jegyeztem: Que sont dans leurs succés les peuples conquérans ? Des sujets raoins heureul sous des rois plus puissans. (C. Delavigne, Vépres Sic.) egyetemre nézve parancsai tudósításában, a kül­földi akadémiák látogatását megengedő törvények­nek elősorolása után, megjegyzi, hogy bár az 1752- iki artikulus szerint, az abban említett feltételek teljesítése után, az illetőknek az útlevelet ki nem szolgáltatni, alig volt lehetséges, nehogy jogaik megszorításáért a fejedelemnél alkalmatlankodja­nak, még is keresve­ kerestek mindig valami okot, mi által az ifjakat szándékukban hátráltassák, s ily módon őket további tanulásuknak a csász. kir. tartományokban leendő folytatására rábírják. E czél elérése végett 1753-ban kelt rende­letben kimondatott, hogy mindazon világi vagy egyházi egyének, kik az udvar hite, s engedelm­e nélkül a birodalomból kiutaznak, bármi javadalom, vagy hivatal ellnyerésére is számot nem tarthat­nak. Hasonlolag 1755-ben egy a gubernium által kihirdetett királyi leiratban ő felségének azon kü­lönös kedvezménye köztudomásra juttattatok, hogy a hazai nemes ifjak vallás különbség nélkül a bé­csi Theresianum neve alatt ismerős tanintézet, s katonai akadémiába fölvétetnek, hol minden más tudományok mellett a philosophiát, s jogot is ta­nulhatják, valamint alkalmatosságuk lesz, a nemesi gyakorlatok — exercitia militaria — ismeretét, s a jártasságot azokban maguknak megszere­zni. Az ifjaknak oda édesgetése tekintetéből a leczkerend a szükséges költségek és más tudnivalók kimuta­tásával együtt közzé tétetett Mindezeknek azon­ban csekély eredménye lett, miután csupán hét protestáns orvosi növendék maradt tanulásának folytatása végett Bécsben, a protestáns nemesség részéről pedig a mondott intézetbe belépés végett magát senki sem jelentette. Az 1756-dik esztendőben — a hét éves po­rosz háború kitörése után, mind a külföldre uta­zókat fenyegető veszélyek tekintetéből, mind pe­dig más állami okokból — ex aliis rationibus pub­­licis — útlevél az azért folyamodóknak nem ada­tott,­­ három esztendeig, u. m­. 1759-ig kiilorszá­­gi egyetemet látogatni egy ifjú erdélyi sem ment ki. Az utóbb említett esztendőben végre, midőn a három gr. Teleki ő felségének különös kegyelmé­ből a külföldre kibocsáttatott, majd több protes­táns erdélyi ifjak is hasonló engedélyért folyamod­tak, s az udvari kanczelláriának ez ügyben tett felterjesztése folytán ő felsége a törvényben pa­rancsolt óvó-rendszabályok megtartásával s rever­salis mellett a külországba tanulás végett menni akaróknak az útlevelek kiadását megengedte „quod observatis cautionibus in superius citata articulari constitutione praescriptis, studiorum causa pereg­­re proficisci volentibus erga reversales de adeun­­dis amicis provinciis datas, passuales elargiri pos­sint.“ (Vége köv.) Szilágyi Ferencz. Ezen más főpásztorok is cselekednek igy, -- de aztán Olteánu püspök Pátriája ne vádoljon mást azzal, miben ő főhibásként szerepel. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: K. PAPP MIKLÓS. a* ISI CD ISI CD CD* GO CD CD C£3 CD CD ■■ 50 50 CD SI 50 INI CD INI CD CD* GO CD CD CD

Next