Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-10-19 / 240. szám
CD CD GO GO ISI ps. PJ CD CD in CD SD 5T 3 CD KOLOZSVÁR, OKT. 18. 1872. A tőke mindent elnyeléssel fenyeget! (Elmefuttatások az eisenachi socialista kongressus alkalmából) If* Kolozsvár, okt. 15. Czikkiró figyelemmel kisérte a munkásmozgalmak lefolyását a lajtántuli tartományokban; figyelemmel kisérő — már amennyire hírlapok és brochure-ök útján lehet — az ennyire rettegett International működései és gyülésezéseit. Tudja jól, hogy nemrégiben a három császár találkozásával egyidejűleg Hangában Németalföldön szintén egy international congressus tartatott, tudja azt is, hogy mik és mily módon tárgyaltattak ez utóbbi gyűlés helyén. Hanem mindezekre nem óhajt kiterjeszkedni. Itt csak azon kongressusról kíván szólani, melyet német tudományos férfiak (tanárok, tudósok) tartottak nemrégiben (oct. 8.) Eisenachban Thüringiában a czélból, hogy mint nem közvetlenül érdeklett felek, olyanok kik a munkások körén kívül állanak, a social kérdést, annak megoldását vagy az ez iránybani megnyugtatását a kedélyeknek, e feladatot a munkások köréből kiemelve, minden művelt ember humánus missiójává tegyék. Oly helyen gyűltek egybe ezen u. n. tanszéki socialisták, mely távol esik azon küzdelmektől, mikben mindenki csak a maga hasznára törekszik, történjék bár az a mások kárával vagy pusztulásával. Ezen szellemi mozgalom oka abban keresendő , hogy a jelen idők szomorú és elkomorító sociális állapotai „reactiot idéztek elő azon nemzetgazdászati elméletek ellen, melyek a szabad konkurentián alapulva a kisebb tőkepénzest s főleg a kézi vagy szellemi munkája után élet védteleit adták át a tőke túlhatalmának.“ A nagy Németországban nemcsak a munkások látták át, hogy ez így van, hanem újabb irányzatú nemzetgazdák, történészek és jogászok is beismerék annak szükségét , hogy az állam az önzés ezen féktelen dühöngésének, a munkás, a bérlő, egyszóval az idegen tőkepénztől függők kiaknáztatásának — már egyszer, végre valahára gátat vessen. Nevezett újabb irányú nemzetgazdák említett véleménynyilvánulásai, a „manchester-iskola“ követői közt borzasztó lármát keltettek. Mit törődnek ezek a felebaráti szeretettel, az erkölcstannal! Gondolnak is ezek a munkással, a bérlőkkel — ezek számukra nem léteznek. Dogmájuk a szabad verseny. Hogy saját kedves énjükről egyedáruk, szabadalmak és kiváltságok megszerzése által gondoskodnak — ezen ki merne csodálkozni ?! Hisz ezt könnyen meg lehet érteni, mert ezen kivételek a tőkét illetik, de esztelenség volna ily kivételes állapotokat a tőkepénznélküli javára követelni. — Nos tehát oly erős és mélyen gyökerezett azon szükség érzése, miszerint társadalmunk bajai alaposan átvizsgáltassanak, oly szembeszökő annak belátása, mikép az államhatalom hivatva van, védő kezét a gyönge fölött kiterjeszteni, hogy Németország majdnem valamennyi tekintélyesebb tudósa Eisenachba gyűlt a reformmunka megkezdésére, s mi több, e helyre minden pártszínezet nélkül gyűlnek egybe a férfiak. A politika megszűnt az egyesülés vagy elkülönzés egyik tényezője lenni. Egyesülésre vezetett annak belátása, hogy a társadalom újjászervezése és reformálása elhalaszthatatlan szükséggé vált. Igaz ugyan, hogy a vélemények a határt illetőleg, meddig e téren haladni lehet erősen szétágaztak, de kezdetnek elég már az, hogy az alapeszmében t. i. a társadalom újjászervezése és reformálása szükségének érzetében, mindnyájan egyetértettek. Az első lökés a mozgalomra megadatott; nemsokára más férfiak fogják átvenni a vezetést. A kongressus határozatai valóban igen mérsékelten ütöttek ki s nehezen fognak azon különnemű várakozásoknak megfelelni, miket azok iránt tápláltak. Nem a hozott határozatokban van az említett gyülekezet becse, hanem azon kezdeményezésében, melyre az alkalom a szellemi mozgalom vezetői által megragadtatott a végből, hogy a szegényebb néposztályok súlyos szenvedései tekintetbe vétessenek, s hogy továbbá azon módok és eszközök vitattassanak meg, melyek által azon segíteni lehet. Óhajtanék, hogy az Esserichból kiindult kezdeményezés hazánkban is viszhangra találjon;tudjuk, hogy erre sokan azt fogják mondani, hisz csak a „sociális kérdésekről“ van szó, a munkásokról, a testileg és szellemileg elsatnyult országokról! Erre feleletül idézzük azt mit Schmoler tanár megnyitó és bevezető beszédében mondott: „Ama mély szakadás, mely társadalmi állapotainkba mutatkozik, ama küzdelem, mely ma a vállalkozót és munkást, a birtokló és nem birtokló osztályokat egymástól elválasztja, egy sociális forradalom most még csak a távolról fenyegető, de eléggé világosan mutatkozó veszélye — mindezen tények már bizonyos számú évek óta szélesebb körben is kételyt támasztottak az iránt, vájjon ama, a napi piacon korlátlanul uralgó nemzetgazdasági elvek (doktrínák), melyek a nemzetgazdászati kongressuson kifejezést nyertek, mindig megfogják e uralmukat tartani; kérdésessé vált még továbbá az is, vájjon az iparszabadság behozatalával, vájjon az egész középkori ipartörvénykezés eltávolításával a tökély azon foka a nemzetgazdászati állapotokban elfog-e érezni, melyet amaz irány szenvedélyes előharczosai megjósoltak. TÁRCZA. Képek Paris 1871-ki forradalmából. Ugrón Gábortól. A hét napos utczaharcz Parisban. 1871. május 21—28. Május 21-én, vasárnap öt óra után törtek a versaillesi hadsereg harcosai Párisba. Az eset oly váratlan volt, hogy sokan az óhajtott újság valóságában kétkedtünk. A csapatok elözönölvén a rést, négy részre oszlottak. Egy csapat a jobb, másik a balparton nyomult gyorsan a város belseje felé, míg a más kettő az överőd mentén lepte meg a majd semmi ellentállást ki nem fejtő nemzetőröket. Viradatra a jobb parton a boulevardok emelkedett pontjai Batignollesig és a Trocadéra, Arc de Triomphe, a Champes es L'ysées-ig el volt foglalva. Hétfőn egész nap olyt ezen a vonalon a csata és a bal- 1 a^§no^est vívta meg, mig a közés 1 x 011 ?^a5^0bou nyert tért. Ezen nap hói°ként az. volt hogy Montmartre I' a • aZ överőd felöl is megtámadható Ion. A jobbparton Ladmirault tábornok vezényelt. A balparton Cissey vezénylete alatt hétfőn Veaugirard és Montrouge egészen elfoglaltattak, a parton pedig a külügyérség palotája vézetett el. Az éjszakák gyönyörűek voltak, a hold fénye kedvesen pótolta a meg nem gyújtott gázt és mégsem árulta el a csapatok mozditAt erdélyi gazdaegylet, mint az erdélyi központi világkiállítási bizottság gazd. szakosztálya a következő felhívást tette közzé: lisztért hazafi! Az 1873 évi bécsi kiállításnak hazánkra nézve fontos voltát hosszasan fejtegetnünk valóban felesleges lenne. Különösen szembeszökő a fontosság azon ujónlatait. A nemzetőrök, kiknek az elbúvók miatt igen leapadt a számuk, ernyedetlenül dolgoztak a torlaszokon. Most nem lehetött látni a régi hagyományos két emelet magas torlaszokat, inkább Gaillard tudományát utánozták, melynek mintái a Vendôme-tért körítették. A torlaszok mögött mindig kevés ember volt, úgy, hogy nagy erőt nem is fejthettek ki, csak néhol ágyú és golyószóró, mivel részint elveszítették a váratlan esély után az överődre, s a Champes Marsra felállított ágyúikat, részint ezek a mögöttük levő torlaszokon tétlen tátották szájukat. A császári kormány széles utczákat vágott, mi katonai tekintetből igen előnyösnek mutatkozott egy zendülés esetén, mely ágyukkal nem rendelkezik. Nem igy volt most. A torlaszok és ágyuk nagy előnyt adtak a nemzetőröknek. A sereg előbb jól megágyúzta a torlaszt, kitűnő, s a felkelés ideje alatt úton a kormány által titokban végrehajtott felvételek után készült helyrajza és régi rendőrkémei, csendőrei segélyével, Paksnak a védelmi vonalát vagy torlaszt megkerülte, körülvette és azután rohanta meg csak. Az ágyúzásnál következőleg jártak el: a torlasz által uralt utczát átmetsző és a sorhad hatalmában levő utczában megtöltötték az ágyút, aztán gyorsan előtolták, czélozók, lőttek és visszahúzódtak. A lövet szűk utczáknál néha tömgolyó, legnagyobbrészt gránát, a terek és széles utak megvívásánál kartácsszelenczékből állott. Ha a torlasz megingattatok, ha a körülvevés számtani pontossággal végrehajtatott : előre ! A gyalogság óvatosan, egyenként a falhoz simulva csúszik előre, egy sarokba vagy ajtófülkébe megvonja magát és tüzel a barikádra, hogy annak védőit távol tartsa. Ez hosszabb és rövidebb ideig így foly, míg a felkelők a torlaszt elhagyják, ekkor óvatosan előre nyomulnak, s a nemzeti lobogót felfűzik. Legtöbb esetben van egy hátramaradt felkelő, ki a zászlótartóra lő több-kevesebb sikerrel. Szerdára (24) viradóra a balparton Cissey a Rue de Bac-ig, s innen estére a boulevard St. Michéng nyomult elő, előbb külön a Szajna és a Montparnasse felől bekerítvén a Ste Sulpice téren fekvő VI. kerület mairiejét, s ennek egy órakor történt elfoglalása után, hasonló operatióval a Pantheon foglaltatik el, hol Raul Rigault főbelövetik, ezt azonban a Luxembourg-palota megszállása és a lőportorony felrobbantása előzte meg. A jobbparton szerdán reggelre Montmartre volt meghódítva gyenge védelem után. Itt három sebet kapván Dombrowszki, egy pár órával később a városházán meghalt. Ludmirault az északi pályaudvart foglalta el, s innen a nyugati ellen vonulván, a városház vedernek oldalába indult. A part felől Douay a luilleriákat, Vincy a place Vendôme-ot szerzi meg. Mac-Mahon az iparpalotába teszi ar nnH CUnchaut a nagy boulevardok laját KüV 1 a többi tábora°kok mozdu-A megszabadított G, 9, 52-ik kerület ablakai megtelnek nemzeti lobogókkal, s a lakosoknak lehetséges lesz szobájukat elhagyni, élelmiszereket keresni, friss kenyérről gondoskodni, mit napokóta nélkülöztek. Ezek mind csekély vigasztalásul szolgálnak, midőn a Tuilleriák és a Palais Royal lángban állnak, melyeket a nemzetőrök felgyújtottak, előbb petróleummal a falat behintvén, s lőporos, töltényes kötegeket szórván szét, így gyujtatott fel a Rue royale, Rue de Rivoli sat. több háza. E látványok a nemzetőrök és gyújtogatók ellen a vad szenvedély tapsát szerzik meg a sorhad fiainak, kik ezeket minden kihallgatás, ítélet nélkül, a legkisebb gyanú vagy árulkodásra főbelövetik. A kivégzettek indokítják minden sarkát az utczáknak. Szerdán estvére három oldalról volt a lángban úszó Hotel-de-Villé szorongatva. A Szajna felöl Cissey a szigetet elfoglalván Banneu, s a tengerészek a commune által elhagyt pánczél naszádokról ostromoltak. A Rue ie Tivoli felől, a chatelet tér barikádjain valegjikedtek. Hétkor a Lyrique-színházból a lány felcsapott. A harmadik oldalról St. Eustache felől verték. A harcz lépésről-lépésre vivatott a mind inkább sürüdő nemzetőr-sorok ellen- Az égések fénye bevilágította az éjszakát. A nemzetőrség chateau d’ laui állása bár hét széles utczáról ostromoltatok — nagy ellenállást fejtett ki egész éjen át. Clinchaut és Douay a boulevard St. Denis, St. Martin, a Conservatoir les arts et metiers, Turbigo-utczán, s a Temple-negyeden nyomultak ellene ezen állásnak, mely Belleville kulcsának tekintetett mindkét fél által. Ez alatt Ladmirault Villette és Chapelle városrészek ellen működött,igegy a városházát elfoglalván, a Bastille-tér és St. Antoine ellen operált. (Vége köv) Távirati tudósítások. Bécs, okt. 17. A magyar kormány előtt tervek feküsznek a „N. fr. Pr.“ szerint, melyeknek alapján némely vasutak kamatbiztositási tartama 15—20 évre korlátoltatnék. A kérdés kedvező elintézése várható. Bécs 17. A dalmatiai olasz párt hír szerint elhatározta, hogy a tartománygyűlés közelebbi ülésszakának megkezdésével követelni fogja, miszerint Dalmátia a magyar koronához csatoltassék vissza, ebben látván egyedüli óvszert a szláv túlsúly ellen. Bécs okt. 17. A magyar kormány az új Presse szerint megkérdezte a magyar keleti vasutat, hajlandó e a Vulkán szoroson átmenő román összekötő vasutak kiépítését magyar és román területen kezébe venni. Ez ügyben a közelebb tartandó igazgatótanács ülés határoz. Berlin okt. 17. A „Spen. Ztg.u Iliili, hogy az abyssiniai császár felkérte a berlini, londoni, bécsi és pétervári kabineteket, hogy a közte és Egyptom közt fenforgó viszályban interveniáljanak. Világkiállítási Ügy. - x kétségtelenül helyes nemzetgazdasa, mely szerint :11«*? fu- nem »«im *** h0W ***'? Siók kiválóbb kiállitatásaikkal szerepe - egye, kiállítok k ,y azokon a nemzeti erőknek eszhangzatos működése folytán, valamely nyerőknek e jelezett irányú együttműködése a kérnek mintegy zálogát képezi s hogy a megoldandó feladatból, úgy a kormánynak, mint az egyes termetőknek is kijut a maguk része. De ha az esőtől az ily kiállítások alkalmából felmerülő költségeknek — nevezetesen a szállítási és szorosan vett tárlati költségeknek — fedezése méltán és jogosan várható , úgy a kiállítási tárgyaknak szolgáltatása az utóbbiakra nézve úgy szólván hazafias kötelesség. Miután alapos okunk van hinni, hogy a magas kormány a feladatnak őt illető részét elvállalva az említett költségeket az esetben, ha ezáltal a Királyhágón inneni Magyarországnak is a világkiállításon méltó képviseletét biztosíthatja, készséggel fedezendi — azt hisszük, teljes bizalommal fordulhatunk. hazánkfia buzgalmához azon keréssel, hogy a jövő 1873 évi bécsi világkiállításon részt venni, illetőleg gazdasági erdészeti, kertészeti, szőlészeti, sajő terményeiből mindazt, mi vidéke termelési viszonyainak reproducálására szolgálhat, legkésőbb f. 1872 év November hó 20-áig az erdélyi gazd. egylet titkári hivatalánál bejelenteni, és azután legkésőbb jövő 1873 évi Február hó 1-ére ugyanoda czimezve beküldeni méltóztassék. Azon hazafias buzgalom, melyet t. uraságod hazai közügyeink és érdekeink emelése iránt mindenkor tanúsított, jogosan engedi remélnünk, hogy kérésünket megtagadni most sem fogja, sőt bizton hisszük, hogy t. hazánkfia örömmel fogja megragadni az alkalmat, a köznek egy újabb és következményeiben messze kiható szolgálatot tehetni Midőn még az iránt is megkeresnénk ismert szívességét, miszerint saját bejelentésén kívül a czélba vett kiállításnak vidékén minél több hívet szerezni kegyeskedjék, ügyünket és magunkat szives hajlamába ajánljuk. Kelt Kolozsvárt, 1872 October elején. Erdélyi gazdasági egylet, mint az erdélyi központi világkiállítási bizottság gazdasági szakosztálya. A nagy-szeben kis-kapusi szárnyvonal. ” A „Sieb. Wochensghr.“ okt. 9-iki számában „ipar kereskedelem és mezőgazdasági czimű rovatában a nagy-szeben kis-kapusi szárny vasút felöl értekezik. Rövid bevezetés után, melyben értekező a fő szempontokkal foglalkozik, melyből kiindul, igy ír: „Mennyiben felel meg a n. szeben kiskapusi szárnyvonal, a melynél csak az sajnálandó, hogy oly kedvezőtlen terrain-re jutott ahogy első alapjai letevésekor, különbeni berendezése alkalmával, főkép az állomáshelyek alapletevésekor (igy p. Vízakna mellett az állomáshely künn a szabad mezőn rendkivülbien ki van téve mindennemű időjárási stb. befolyásoknak s e mellett nem is fekszik országút mellett, oly sok hiba csúszott be, hogy mennyiben felel meg a felnt nevezett szárnyvonal a bevezetésbe felfejtett követelményeknek, szemben a magyar keleti vasút fővonalaival, azt a meglevő tényekből ítélhetni meg a legkönnyebben. E szárnyvonal központja (II. Szeben) kétség kivül fő góczpontja a déli erdélyi hegyvidéknek legalábbb tiz óra járásnyi területben; e hegyvidékből egy fő és hét méhék szorosát vezet be a szomszédos délkeletre fekvő és természeti kincsekben gazdag Romániába. E szárnyvonal továbá elmozdithatatlan czélpontja Szeben- és Kőhalom székeknek, Szerdahely, Medgyes- és Nagy Sinkszékek nagy részének, úgy szintén Alsó-és Felső fehérmegyének s Fogaras vidéknek. Mily termékeny völgyeket mutat ez egész terület, melyben egy város, öt valóságos mezőváros, több igenépes és iparűző falu s 100-nál több helység fekszike terület melyben a hegységek közvetlen aljában három gyári hely fekszik, s e kívül egy gazdagsó bánya fürdőivel kínálkozik. E terület összességessége 200.000 lakón felül tehető, s azt az ország második legnagyobb folyóján, az Oltón kívül, tizenkét gyors hegyi patak folyja keresztül. Azon kívül az említett központon 7 jó karban tartott s a szélrózsa minden irányából jövő országút találkozik. A n. szebeni szárnyvonal kitűnő anyag kamaráivá válhat a magyar keleti vasút meglehetősan és anyagban (fa kőszén stb) legszegényebb részével. De átnevezett szárnyvonal fő előnye abban áll hogy a jövőben az Erdélyből (s a távolabbi északról és északkeletről) a Duna melleti tartományok-"ba, a balkányi félszigetbe s a kiválóbb pontasi kikötőkhöz s Konstantinápolyba vezető sinutban öszszekötő kapcsul fog szolgálhatni. Így ezen kettős szárnyvasut feladata lesz Európa keleti részében, az Olt partján kivezető hegyszorosi vasút segélyével a vasúti közlekedést közvetítni. Ami az ezen szárnyvasút kerületében lakó népességet illeti, arról joggal el lehet mondani, hogy az a mi értelmi kifejlettségét s ipari ügy mezőgazdasági tevékenységét illeti, a többi ez országrészben lakó nemzettársak háta mögött nem áll. (Folyt. köv.) Erdélyi protestáns egyetem a XVIII-ik században. (Felolv. az akad. oct. 14. osztály ülésében.) (Vége) Az udvari kanczellária felterjesztése a protestánsok ellenis idegenséget, sőt részakaratot világosan eláruló módon mindazon okokat s körülményeket elősorolta, mik a királynét üdvös szándékában megerősítsék, s azon egyetem felállításának szükségéről még inkább meggyőzzék. Bandi és Somlyai udvari tanácsosok voltak főkép azok, kik a kormány, valamint a római katholikus egyház érdekét az ügygyel kapcsolatba hozva, hathatósan vitatták és sürgették, a protestáns ifjak külföldre járása káros voltának tekintetéből, azt megtiltani, vagy legalább minden kitelhető módon nehezítni, mely ezért természetesen számukra egy jól rendezett egyetem lényegesen előmozdítaná. E kettős nyilatkozat szerint, mit az udvari kanczellária is magáévá tett: a hazába az eretnekséget külföldről a szászok hozták be, az később is folyvást táplálékot nyert, minek az oda kijáró ifjak által az országban veszélyes elveknek elterjesztését kell tulajdonitni, s nem lehet csodálkozni, ha azok közt találtattak oly szemtelenek, kik alaptalan s méltatlan panaszukkal, mintha a protestánsok jogaikban megszorítást szenvednének, idegen országokban ily súlyos vádakat hintegetnek. Szükség azért a törvény által a kimenetelre adott engedelmet szabályozni, főkép azt megkülömböztetni a korlátlan szabadságtól, s azon vágytól, mit inkább csak viszketegségnek lehet tartani, általában a külföldre járást csak úgy, és azon esetben szabadutni fel, hogy az a fejedelem szolgálatának javára, s az ország hasznára váljék, valamint a szent római katholikus vallás sérelmeinek elházi