Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-10-23 / 243. szám
SD M SD O 3 M SD CD CD C/Coorsi JD" E . SD SD SD O CD SD" KOLOZSVÁR, OKT. 22. 1872. A tote mindent elnyeléssel fenyeget! (Eiraejuttatások az eisenachi komgressus alkalmából.) HL . Francziaországban a kormány, az igaz, hogy nem tisztán erkölcsi motívumokból, a munkásoknak minden módon igyekezett dolgot adni; a Szajna melléki caesar törekedett a régi római cae- ► sarok mondatai: „panemet circenses“ valósítani, azt oda módosítva, hogy jól fizetett munkát adott a nép■ nek, melynek árából az mind a kenyeret bőven ■ megszerezheté, mind a nyilvános mulatságokban a maga módja szerint részt vehetett, törekedett az " imperatorok e mondatát valósítni, annak machiavellistiicus értelme szerint, így a politikai, de a mellett a sociáis forradalmat is kikerülő jó darab ideig, s Páris is, de Frankhon főbb városai is szépültek ennek folytán, s az ország minden részében monumentális épületek keletkeztek. Hazánkban, hála isten, még nem igen tarthatunk a sociális forradalomtól, legalább a kéziparból élő néprétegek egyátalában nem mutatnak kommunistikus hajlamokat; hogy a legalsóbb néprétegek mindent szétromboló és mindent nivellírozni akaró forradalomban törtek ki, arra hazánk történetében csak egy néhány példa van: ilyen az 1524-ki porlázadás, a Hora és Kloska-féle lázadás, s az 1848- diki nemzetiségi harczok, miknek szintén megvolt a maguk kommunistikus hátterük. De ezeket is tekintve, látjuk, hogy a nép kebeléből a mozgalom jóformán csakis az elsőnél indult ki akkor is, nemes volt a mozgalom feje, vezére; a másodiknak is nagyobbára nemzetiségi ábrándok elérése volt a czélja, a vezetők, igaz ugyan, itt nem állottak a tulajdonképi nép körén kívül; a harmadik pedig mesterségesen lett felgerjesztve, s a felkeltett nemzetiségek tulajdonképen idegen czélok elérésére használtattak fel, s hogy ez utóbbi alkalommal úgy, mint az előbbinél, romboló, s társadalombontó hajlamok kielégítésére is rés nyilt, azon az ilyen mozgalmak természeténél fogva nem lehet csodálkozni. De mindez alkalmakkor az iparos osztály, beleszámítva az egyszerű közmunkásokat is, ha nem is állott általában az ellentáborban, de legalább semleges maradt. Hazánkban az iparos osztály egész 48-ig, sőt mondhatni a legújabb időkig, a szabad konkurrenczia törvényesítéséig, már a keblében divatozó czéhrendszernél fogva is, nagyobbára konservatív volt. S az is marad vala, ha legújabb időkben, a féktelen versengés lábrakapásával, nem lettek volna mesterségesen, s a helyzetet kiaknázni tudó népámítók által a legszélsőbb oppozíczió táborába csapásra kényszerítve. Még nincsenek mind ott, még igen sokan küzdenek az áramlat ellen, a magyar emberben benn lakó, s vele született egészséges és józan elménél , természetes jogérzetnél fogva. Tegyen a kormány is valamit a részben hogy az áramlatnak, mely kívülről hozzánk is elhatolt, s melynek hullámai hazánk főbb városaiban magasra kezdenek nőni, némi gát vettessék Foglalja el munkásainkat a közmunkáknál, vasutak, hidak, stb. építésénél, a főváros szépítésénél, s ne használjon mindig, többnyire azon frivolokból, hogy népünk rest stb. idegeneket. Foglalja el a munkásokat, már szegénységünkhöz és körülményeinkhez képest s ne engedje azokat könyörtelenül át a tőke vas markába. De térjünk vissza az eisenachi kongressushoz. Hogy mily pártállást foglalnak el a gyülekezés előidézői a munkás kérdésben, azt Schmoller, hallei tanár (kinek szavait múlt czikkünkben is idézők) a következőleg praecttirozta : „Megengedik, hogy a munkások ma már egy kissé jobban öltözködnek és táplálkoznak, hogy talán ma már nem halnak meg oly sok ezeren lassú éhenhalás következtében, mint a letelt évszázadokban. De ez számukra gyönge vigasz, ők elsősorban azt kérdik : váljon azon életviszonyok, melyek között ma a legtöbb munkás él, azok erkölcsi és gazdasági előhaladását lehetségessé, valószínűvé teszik-e ?E kérdésre, tekintettel a legtöbb munkás helyzetére, tagadó választ kénytelenek adni. E helyett látják és tapasztalják, hogy a munkai osztályok a birtokló és mivelt osztályokkal, mind merevebb és merevebb ellentétbe jőnek, s e mellett úgy vélekednek, úgy látják, hogy nem a két osztály vagyoni (gazdasági) helyzetét illetőleg mutatkozó ellentét a veszélyesebb, hanem az erkölcsi állapotokat, művelődést, a nézeteket s az ideálokat (mik felé a kis osztály törekszik) illetőleg, a két társadalmi réteg között mutatkozó tátongó űr a veszélyesebb. Emlékeznek a történelemből arra, hogy minden magasabb műveltség, mint a görögöké, a rómaiaké s más nemzeteké, hasonló ellentétek miatt, sociális néposztályok közti harczok és forradalmak miatt, s a miatt mentek tönkre, mert a fensőbb és alanti osztályok közt engesztelést nem bírtak eszközölni, hogy a magas kultúrállapotok ez okok miatt tönkre mentek. Habár még csak a meszsze távolban, de hasonló veszélyeknek látják az említett, az eisenachi gyűlést szervezett férfiak, az európai kultúrát kitéve, ha nem sikerül a törvény előtti egyenlőség, az általános iskola- és hadkötelezettség alapján, úgyszintén azon reformok segélyével, miben a jelenkor dolgozik, ha nem sikerül „az alsóbb néposztályokat oda emelni, oda művelni, hogy kiengesztelődjenek, hogy összhangzatosan és békében illeszkedjenek be a társadalom és az állam keretébe.“ SD CD" SD" CD" CD CD CD CD SD n arcza. Képek Paris 1871-ki forradalmából. Ugrón (tábortól. A hét napos utczaharcz Parisban. 1871. május 21—28. (Vége) Csütörtökön a balparton az égő Magazin aux vins és orleansi pályaudvar után az úgynevezett Butte aux lailles vivatott, mely a boulevard d' Italie völgyétől ötezernyi sereg is ide referált nagy tüzérségi erővel Gambou commune-tag vezérlete alatt vitézül védetett, nem egyszer támadó lövészvonalat is küldvén a Cissey hadosztálya ellen. Segély érkezése, a telepeknek a sceauxi pályaudvarban való fel-rasa és két napos makacs, igen vérengző T az égő Goblinnel elvetetett. Mivel erődöket fovafvil Bicétre és So,z ról leszállítva megtámadta«3’S az0,,,az a val későbben, Cailles et 3 , ** I,arórá‘ délután megadásra kényszíritette ^ parton helyre volt állítva a rend ^ ’ Csütörtökön, 25-én St m t teljes enélve sok ágyú- és golyószóróval mintegy negyede lehetett a montmirtrei zív inánynak. Porte St. Denist és St Mütl nagy nehezen hatalmukba kerítették, nehezen mert ezek tüze a színház elé állított ágyúi,..1’ val keresztezték egymást. Két napos viadul Pest, oct. 19. 1872. Kedves barátom! Azok, kik azon kellemes álmodozásban ringatták magukat, hogy az 1867-ki egyezkedés oly alapot képez, mely szabadelvű Irányban tovább fejthető; sőt azok is, kik azt hitték, hogy e kiegyezés oly iiffekta alapot képez, melyen alácsuszás nélkül meg lehet állni, keserűen csalódtak. A közelebbi napok ugyancsak fényes, vagy fénytelen tanúságai a fentebbi állításnak. A delegátiók, ez „életképes“ intézmény, életképességének az által adják tanújeleit, hogy a katonai ambitiók és aspiratiók által felsarkolt költség- és véradó emeléseknek lesznek egyik előzékeny színhelyévé, gyermekes könnyelműséggel szavazva meg az ország nevében oly fölemeléseket, melyekhez az ország közvéleménye csakis rosszulását, adhatja. Más oldalon folynak a miniszteri tanácskozások a bankkérdésben, mely Andrássy és Lónyai sokszoros biztatásaik daczára, kik többször kinyilatkoztatták, hogy „egy vagy több magyar bank alakítása előtt is semmi jogi akadály nem létezik“ most oda lyukad ki, hogy a közös hadsereg, közös vámügy stb. egy közös bank lételét is maguk után vonják , hát csak add be a derekadot szegény magyar, s köszönd meg, ha az osztrák nemzeti bank, adósságai egy tetemes részének elvállalása mellett, egy fiók bankot állit számodra s a szemedet talán egy kis magyar feliratu váltójegygyel kiszúrva, a nyereséget zsebre teszi. A delegátiókban egyik nap egy hatalmas osztrák tengerészet milliókba kerülő hajóit szavazzák meg, állítólag azon veszedelem ellen, mely a dalmát partokat fenyegetheti. Mintha bizony e után a felgyújtott Porte St. Martin színházzal csütörtök estére lett csak itt végezve A lakosok ezalatt a pinezékbe menekültek, s nem egy helyt gyújtottak a Chaumont csúcs petroleumos lövetei. Éjjel, péntek reggelre, a lángba borított Magasine Itennisből kivonulva, a Prince Eugéne és Faubourg du Temple boulevardok torlaszain álltak a nemzetőrök, hátukkal a csatornára támaszkodván. Pénteken, 26-án, a felkelők északkeletnek szorítva, Père Lachaise temetőt, Chaumont csúcsot és Bellevillet, Villettet és St. Antoinet bírták, a franczia és porosz vassorok közéoltak szorítva. Itt kezdődik a harmadik felvonása véres drámánknak. Eddig követtük főbb vonásai és mozzanataiban a sereg működését, mely az egyes kerületek elkülönzésében és bevételében jellemzőtlen. Vinoy mint tudjuk, az ostrom alatt a taralokot vezényelte, azonban a nem remélt betörés folytán a harcz teljes közepébe jutott. A városházának elfoglalása után az első vonalba parancsoltat, és Douay visszamarad pihentetni öt napig folyton harczoló csapatait. S míg V moy az egész vonal arczán támad, Cissey a ba partról nyomul elő. Lacretelle osztálya az állatkert, Bocher dandára a Bercy hídon .Paut dandára a Napoleon-hídon erőszakolják ki az átmenetet, az orleansi pályaudvarba felállított tüzérség segélyével. Csütörtökön éjjel meggyújtották az Arsenalt, és eltorlaszolták a gyúlékony anyagokkal meghordott Castiliei alagutat. A Verge osztálya a Bastille hatalmas torlaszoktól védett terére, a Farou és A fogarasi dolgokkezdenek már előtérbe lépni a Gazetta hasábjain. Tudjuk azt, hogy Fogaras vidékének románsága passivitást mondott ki, s így a képviselőválasztást megejteni nem akarja. Az országgyűlésen azon körülmény, hogy Fogarasvidéke az országházban képviselve nincs, részvért csinált s a miniszer a fogarasi főkapitányt oda utasította, hogy a választási munkálatokat vigye keresztül. A Gazetta ezen rendelkezést törvénytelennek tartja, mert lm a választók a követválasztás jogáról önként lemondottak , ezt pedig egy közgyűlésen mondották ki ünnepélyesen, s nincs az a hatalom, mely a választókat választásra s illetőleg szavazásra birja, avagy kénszerítse . A választási jog illeti azon polgárokat, kik a törvényben megirt kellékekkel vannak e czélra f felruházva, s miután e jog, az egyes választók tulajdonjogát képezi, a választók szavazataikkal, mint bármely más jószágukkal szabadon rendelkezhetnek, e tekintetben, úgy az egyesnek mint szintén az egész választókerületnek is önelhatározási joga van. A Gazetta szerint — ha a minister bir azon hatalommal, hogy a választási adtust egy-egy választókerületben keresztül erőszakolja, jobb lesz, ha a képviselőket egyúttal ki is nevezi, mert eoipso már kinevezési joggal is bírhat akkor. Csodálkozik a fennírt lap a felett, hogy az országgyűlési képviselők közül egy sem birt annyi Brunt dandár Faubourg St. Antoinera vetil magukat, távolabbi czélul a place du Trônetekintvén. A nemzetőrök a vincennesi és lyoni vasútvonalat foglalják el, s innen kifizetvén, felgyújtják a lyoni pályaudvart. A Bastille-tért szívósan védik, előbb az ablakokból lövöldözőket házról-házra kell kiverni, s még azután is állnak a torlaszok De vésztek bizonyos és közelednek a jobbról, balról is előtörő csapatok, kik Chateau d' Eau elfoglalása után északról és keletre St. Antoineból fogták közre. A téren 150 elesett és 300 febelőtt nemzetőrnél több feküdt még másnap is. Minden fegyverrel kezében elfogott, vagy a kinek keze lőporfilszes és más jelekből látható, hogy részt vett, minden ítélet, irgalom nélkül kivégeztetett a legelső hadnagy által. Gyakran azok is, kik mint tényezők árultattak be, különösen pedig a maire és más hivatalok személyzetei, kivégeztetek A boszu embertelenségig ment. A place du Trôné gyors elfoglalása után a Boulevard du Prince-Eugéne és Philippe Auguste torlaszai egész pénteken tartják magukat, csak éjjel vétetnek el. Cluseret itt lövetett főbe. S így szombat reggel Charonneról vezették a támadást Père Lachaise ellen. A felkelők ez éren a La Villette raktárait gyújtották fel, melyek fénye bíborral borította a látkör felét. Szombaton, 27-én a Montmartre csúcsáról az ezer hétszáz ölnyire emelkedő Chauillontot tengerész ágyukkal lőtték. A nemzet SD 5T Fővárosi levelek.eexvi. terméketlen parttartományokra vágynék valaki a mintha Ausztria-Magyarország, mely mint szárazi hatalom már is oly roppant sérget tart, hivatva lenne arra, hogy egyúttal tengeri hatalommá is nöjje ki magát s mielőtt külső ellenség szétrobbanthatná, saját magát robbantsa szét egy pénzügyi explosio által. Íme tehát még csak reményünk sem kezd többé mutatkozni, hogy azon iszonyú deficitből, mely évről évre kétszeres arányban mutatkozik, valaha kibontakozzunk. Költünk, üres hiúságnak engedve, oly hadseregre, mely még a közös lobogót sem viseli, hanem az egykor Giesammt-monarchiáét és miért is ne, lassanként úgy is benne leszünk már a régi Gesammt-monarchiában, ha a jó Isten valami más után másképen nem gondoskodik rólunk. A szabadelvű szó, mely egy Éber, Wahrmann ajkairól emelkedik, nem támogatva hangzik el, egy volt osztrák hadnagyocska, a fiatal Pulszky, Poroszországra hivatkozik, mely hadereje kifejtésének köszönhette fényes győzedelmeit. Mintha a mi monarchiánk és Poroszország, illetőleg a nagy német nemzet helyzete és föladata azonos volna s mintha Poroszország nem tanügyét, nem pénzügyét szedte volna rendbe előbb, mielőtt hóditásokról gondolkozott. Rendben van-e a mi tanügyünk; kedvező helyzetben van-e pénzügyünk s végre szabad-e Austria Magyarországnak hódításokra gondolnia ". Ezekre minden józan ember leveletet adhat. Tanügyeink szervezésének még csak kezdetén állunk; financziánképen a nagyhatalmi békapöffeszkedés miatt folytonos hanyatlásban ; pénzünk semmi nagyobb anyagi vagy szellemi reform keresztülvitelére nincs, s végre örüljünk, ha a monarchia statusquoját fenntarthatjuk , sőt nem is állana érdekünkben akármely irányban is a terjeszkedés. E szerint Pulszky Ágost talán jó szolgálatot tesz azon hadsereg ambitióinak, mely őt kardbojttal látta el, de igen roszul kardoskodik hazája érdekei mellett. Az osztrák hadnagy szólt belőle s nem a magyar képviselő. P. Szathmári Károly: Román lapok, szemléje, bátorsággal arra nézve, hogy a fogarasi ügyre vonatkozó adtók előterjesztését kérve azokból az ügy állására nézve biztosabb tudomásra tett volna szert; a meggyőződött volna egyúttal modi,hogy a miniszter eljárása helytelen, és törvénytelen volt. A Gazetta beszél a maga javára, de az ügy egészen másképpen áll Igaz, hogy a fogarasvidéki románság Metián vezérlete alatt passivitást mondott ki — de már a románok között is számos olyan választó volt kik a passivitást nem helyeselték s a választás megejtését sürgették.. A fogarasvidéki magyarság pedig e conferentián egyáltalában nem vett részt, s igy a passivitást kimondó határozat legfeljebb azoknak cselekményeit korlátozhatja, kik azt kimondották, de nem kötheti azokat, kik a passivitást ellenezték vagy a tanácskozásban részt nem vettek. Egy választót sem lehet megfosztani a választási jog gyakorlatától — ám maradjanak a románok — kik a passivitást kimondották — passivestaknak, de a többieket nem lehetett elzárni a választástól ha ezek hárman vagy négyen lennének is Ugyan csak a Gazettából arról is értesülünk hogy a balázsfalvi érsekség tulajdonát képező erdők a legnagyobb pusztításokat szenvednek. Gaibel erdő inspector — úgy látszik — az érsekség erdői felött szabadon és függetlenül rendelkezik s mint gyermekei mondani szokták: „apám a kicsi püspök“.— Az érsekség mintegy II erdővel bír s ma jobbára levágatvák, a „Carbunariu“ egyedül volt képes a régibb időben fával ellátni az érseki udvart s balázsfalvi intézeteket, úgy a püspöki malmokat is — ma már egy iskola fűtésére nem szolgáltat elegendő fát, mert a „Carbanariu“ jó fájából más helytt egész piaczokat látnak el. A Gazetta felszólítja az érseket egy kissé keményebb bánásmódra, különösen egy bizottság kiküldését sürgeti az ügyállás megvizsgálása végett. (uig- Ili H HABAN(i. Kolozsvárit, Október 22 &) A következő érdekes tudósítást veszszük Beszterczéről okóber 18-áról keltezve: Xántus János ur, az ethnographiai kiállítás érdekében kiküldött miniszteri biztos ma reggel gr. Bethlen Sándorral Naszódról ide is megérkezett. Mint értesülünk Xántus ur Naszódon az egész román intelligentia által igen szíves fogadásban részesült, s a gyűjtemények Naszódról mind számra, mind minőségre több, mint kielégítők, a főkapitány személyesen vette kezébe a gyűjtemények összeszerzését, melyek november elején már Pesten lesznek, s sokan bámulni fognak, hogy hazánk ezen legtávolibb s igen gyér népességű zuga, mily meglepően szép házi iparral lép fel a világtárlatra. A mi városunkat illeti, itten is igen szívesen fogadtuk X. urat s Dr. Haupt Gotfried a beszterczevidéki Gazdasági egylet elnöke magára vállalta a házi ipari czikkek beszerzését, s biztosak vagyunk, miként az ő vezetése alatt néhány rövid nap múlva a gyűjtemény együtt is lesz. Vidékünkről azonban nem igen lehet feltűnőbb gyűjteményt összeállítani, mert először ilynemű iparban meglehetős szegények vagyunk, de X. úr különben is csak olyan népipari czikkeket fogad el, melyek a szebeni — már öszveszerzett — gyűjtemény czikkeitől eltérők, s tudvalevőleg a mi házi iparunk csaknem azonos a szebenivel. Nagy-Somkutról írják, hogy ott közelebbről érdekes zeneestélyt rendeztek gr. Teleky Géza indítványára gróf Teleki Eduárdnál a sömörök Páriát ágyazták úgy vaktába, a nagy boulevardok felett csak úgy pattogott a golyó és sok járókelőt megsebzett. Mondják, hogy petróleum lövetek is szórattak innen, meglehet, hanem az bizonyosabb, hogy nagyobb égés nem volt következménye. Különben is a rémület oly hiszékenyekké tette a kedélyeket, hogy mindenkiben gyujtogatót látott és őrizkedett mindenkitől. A versaillesi hadsereg minden ereje szombaton ezen pontokra volt dobva s egyenként elkülönítvén őket a nap folytán elfoglalták a Pérelachaise temetőt, hol minden sirka mögött egy fegyver villogott s a kapu erősen el volt torlaszolva s az emelkedett részek elárkolt erődöt alkottak. Mindkét fele Sen sokat veszített. Estvére a Chaumont csúcs és Viliette megadták magukat. A foglyok valami öt ezeren Versaillesba kisértettek, előbb a főnökök, mint commune tagok, tisztek főbe lövettek. Egész éjszaka és vasárnap délután háromig Belleville a 100,000-nyi sereg ellen vitézül tartotta magát, de elfogyván a lőkészlet, miután az utolsót ágyúsokból kövezettel kilőtték, megadták magukat négyezer ötszázan. Az erődök a Montmartre-csúcs után hármat-hármat lőttek örömükben, hogy a felkelés legyőzetett. Legyőzetett két napos folytonos harcz után Ejtetett 20,000 fogoly, elesett nemzetőr legfeljebb háromezer, sorkatona 7, 8 azaz. Főbelövetett 8—10 ezer. Elveszett az országra nézve körülbelül e hét nap alatt egy milliárd emberérték.