Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1872-10-23 / 243. szám

SD M SD O 3 M SD CD CD C/C­oo­rsi JD" E . SD SD SD O CD SD" KOLOZSVÁR, OKT. 22. 1872. A tote mindent elnyeléssel fenyeget! (Eiraejuttatások az eisenachi komgressus alkalmából.) HL . Francziaországban a kormány, az igaz, hogy nem tisztán erkölcsi motívumokból, a mun­kásoknak minden módon igyekezett dolgot adni; a Szajna melléki caesar törekedett a régi római cae- ► sarok mondatai: „panemet circenses“ valósítani, azt oda módosítva, hogy jól fizetett munkát adott a nép­■ nek, melynek árából az mind a kenyeret bőven ■ megszerezheté, mind a nyilvános mulatságokban a maga módja szerint részt vehetett, törekedett az " imperatorok e mondatát valósítni, annak machia­­­vellistiicus értelme szerint, így a politikai, de a mellett a sociáis forradalmat is kikerü­lő jó darab ideig, s Páris is, de Frankhon főbb városai­­ is szépültek ennek folytán, s az ország minden ré­szében monumentális épületek keletkeztek. Ha­zánkban, hála isten, még nem igen tarthatunk a sociális forradalomtól, legalább a kéziparból élő néprétegek egyátalában nem mutatnak komm­unis­­tikus hajlamokat; hogy a legalsóbb néprétegek mindent szétromboló és mindent nivellírozni akaró forradalomban törtek ki, arra hazánk történetében csak egy néhány példa van: ilyen az 1524-ki por­lázadás, a Hora és Kloska-féle lázadás, s az 1848- diki nemzetiségi harczok, miknek szintén megvolt a maguk kommunistikus hátterük. De ezeket is tekintve, látjuk, hogy a nép kebeléből a mozgalom jóformán csakis az elsőnél indult ki akkor is, ne­mes volt a mozgalom feje, vezére; a másodiknak is nagyobbára nemzetiségi ábrándok elérése volt a czélja, a vezetők, igaz ugyan, itt nem állottak a tulajdonképi nép körén kívül; a harmadik pedig mesterségesen lett felgerjesztve, s a felkeltett nem­zetiségek tulajdonképen idegen czélok elérésére használtattak fel, s hogy ez utóbbi alkalommal úgy, mint az előbbinél, romboló, s társadalom­bontó hajlamok kielégítésére is rés nyilt, azon az ilyen mozgalmak természeténél fogva nem lehet csodál­kozni. De mindez alkalmakkor az iparos osztály, beleszámítva az egyszerű közmunkásokat is, ha nem is állott általában az ellentáborban, de legalább semleges maradt. Hazánkban az iparos osztály egész 48-ig, sőt mondhatni a legújabb időkig, a szabad konkurrenczia törvényesítéséig, már a keb­lében divatozó czéhrendszernél fogva is, nagyob­bára konservatív volt. S az is marad vala, ha leg­újabb időkben, a féktelen versengés lábrakapásá­­val, nem lettek volna mesterségesen, s a helyzetet kiaknázni tudó népámítók által a legszélsőbb op­­pozíczió táborába csapásra kényszerítve. Még nincsenek mind ott, még igen sokan küzdenek az áramlat ellen, a magyar emberben benn lakó, s vele született egészséges és józan el­ménél , természetes jogérzetnél fogva. Tegyen a kormány is valamit a részben hogy az áramlat­nak, mely kívülről hozzánk is elhatolt, s melynek hullámai hazánk főbb városaiban magasra kezde­nek nőni, némi gát vettessék Foglalja el munká­sainkat a közmunkáknál, vasutak, hidak, stb. épí­tésénél, a főváros szépítésénél, s ne használjon mindig, többnyire azon frivol­okból, hogy népünk rest stb. idegeneket. Foglalja el a munkásokat, már szegénységünkhöz és körülményeinkhez képest s ne engedje azokat könyörtelenül át a tőke vas markába. De térjünk vissza az eisenachi kongressus­­hoz. Hogy mily pártállást foglalnak el a gyüleke­zés előidézői a munkás kérdésben, azt Schmolle­r, hallei tanár (kinek szavait múlt czikkünkben is idézők) a következőleg praecttirozta : „Megengedik, hogy a munkások ma már egy kissé jobban öltözködnek és táplálkoznak, hogy talán ma már nem halnak meg oly sok ezeren lassú éhenhalás következtében, mint a letelt évszázadok­ban. De ez számukra gyönge vigasz, ők első­sor­ban azt kérdik : váljon azon életviszonyok, melyek között ma a legtöbb munkás él, azok erkölcsi és gazdasági előhaladását lehetségessé, valószínűvé teszik-e ?E kérdésre, tekintettel a legtöbb munkás helyzetére, tagadó választ kénytelenek adni. E he­lyett látják és tapasztalják, hogy a munkai osztá­lyok a birtokló és mivelt osztályokkal, mind mere­vebb és merevebb ellentétbe jőnek, s e mellett úgy vélekednek, úgy látják, hogy nem a két osztály vagyoni (gazdasági) helyzetét illetőleg mutatkozó ellentét a veszélyesebb, hanem az erkölcsi állapo­tokat, művelődést, a nézeteket s az ideálokat (mik felé a kis osztály törekszik) illetőleg, a két társa­dalmi réteg között mutatkozó tátongó űr a veszé­lyesebb. Emlékeznek a történelemből arra, hogy minden magasabb műveltség, mint a görögöké, a rómaiaké s más nemzeteké, hasonló ellentétek mi­att, sociális néposztályok közti harczok és forra­dalm­ak miatt, s a miatt mentek tönkre, mert a fensőbb és alanti osztályok közt engesztelést nem bírtak eszközölni, hogy a magas kultúrállapotok ez okok miatt tönkre mentek. Habár még csak a meszsze távolban, de hasonló veszélyeknek látják az említett, az eisenachi gyűlést szervezett férfiak, az európai kultúrát kitéve, ha nem sikerül a tör­vény előtti egyenlőség, az általános iskola- és had­kötelezettség alapján, úgy­szintén azon reformok segélyével, miben a jelenkor dolgozik, ha nem sikerül „az alsóbb nép­osztályokat oda emelni, oda művelni, hogy kiengesz­­telődjenek, hogy összhangzatosan és békében illeszkedjenek be a társada­lom és az állam keretébe.“ SD CD" SD" CD" CD CD CD CD SD n­­ ­­arcza. Képek Paris 1871-ki forradalmából. Ugrón (tábortól. A hét napos utczaharcz Parisban. 1871. május 21—28. (Vége) Csütörtökön a balparton az égő Magazin aux vins és orleansi pályaudvar után az úgy­nevezett Butte aux lailles vivatott, mely a boulevard d' Italie völgyétől ötezernyi sereg is ide referált nagy tüzérségi erővel Gambou com­mune-tag vezérlete alatt vitézül védetett, nem egyszer támadó lövészvonalat is küldvén a Cissey hadosztálya ellen. Segély érkezése, a telepeknek a sceauxi pályaudvarban való fel-­r­asa és két napos makacs, igen vérengző T az égő Goblinnel elvetetett. Mivel erődöket fov­afvil Bicétre és So,z ról leszállítva megtámadta«3’­­S az0,,,az a val későbben, Cailles et 3 , ** I,arórá‘ délután megadásra kényszíritette­ ^ parton helyre volt állítva a rend ^ ’ Csütörtökön, 25-én St m t teljes ené­lve sok ágyú- és golyószóróval mint­egy negyede lehetett a montmirtrei zív inánynak. Porte St. Denist és St M­ütl nagy nehezen hatalmukba kerítették, nehezen mert ezek tüze a színház elé állított ágyúi,­..1’ val keresztezték egymást. Két napos viadul Pest, oct. 19. 1872. Kedves barátom! Azok, kik azon kellemes álmodozásban ringatták magukat, hogy az 1867-ki egyezkedés oly alapot képez, mely szabadelvű Irány­ban tovább fejthető; sőt azok is, kik azt hitték, hogy e kiegyezés oly iiffekta alapot képez, melyen alácsuszás nélkül meg lehet állni, keserűen csalódtak. A közelebbi napok ugyancsak fényes, vagy fénytelen tanúságai a fentebbi állításnak. A delegátiók, ez „életképes“ intézmény, élet­­képességének az által adják tanújeleit, hogy a kato­nai ambitiók és aspiratiók által felsarkolt költség- és véradó emeléseknek lesznek egyik előzékeny szín­helyévé, gyermekes könnyelműséggel szavazva meg az ország nevében oly fölemeléseket, melyekhez az ország közvéleménye csakis rosszulását, adhatja. Más oldalon folynak a miniszteri tanácskozások a bankkérdésben, mely Andrássy és Lónyai sokszo­ros biztatásaik daczára, kik többször kinyilatkoz­tatták, hogy „egy vagy több magyar bank alakítása előtt is semmi jogi akadály nem létezik“ most oda lyukad ki, hogy a közös hadsereg, közös vám­ügy stb. egy közös bank lételét is maguk után vonják , hát csak add be a derekadot szegény ma­gyar, s köszönd meg, ha az osztrák nemzeti bank, adósságai egy tetemes részének elvállalása mellett, egy fiók bankot állit számodra s a szemedet talán egy kis magyar feliratu váltójegygyel kiszúrva, a nyereséget zsebre teszi. A delegátiókban egyik nap egy hatalmas osztrák tengerészet milliókba kerülő hajóit szavaz­zák meg, állítólag azon veszedelem ellen, mely a dalmát partokat fenyegetheti. Mintha bizony e után a felgyújtott Porte St. Martin színház­zal csütörtök estére lett csak itt végezve A lakosok ezalatt a pinezékbe menekültek, s nem egy helyt gyújtottak a Chaumont csúcs petro­­leumos lövetei. Éjjel, péntek reggelre, a lángba borított Magasine Itennisből kivonulva, a Prince Eugéne és Faubourg du Temple boulevardok torlaszain álltak a nemzetőrök, hátukkal a csatornára támaszkodván. P­énteken, 26-án, a felkelők északkeletnek szorítva, Père Lachaise temetőt, Chaumont csú­csot és Bellevillet, Villettet és St. Antoinet bírták, a­­ franczia és porosz vassorok közé­­­­oltak szorítva. Itt kezdődik a harmadik fel­vonása véres drámánknak. Eddig követtük főbb vonásai és mozzanataiban a sereg mű­ködését, mely az egyes kerületek elkülönzésé­ben és bevételében jellemzőtlen. Vinoy mint tudjuk, az ostrom alatt a tar­­alokot vezényelte, azonban a nem remélt be­­törés folytán a harcz teljes közepébe jutott. A városházának elfoglalása után az első vo­­nalba parancsoltat, és Douay visszamarad pi­hentetni öt napig folyton harczoló csapatait. S míg V moy az egész vonal arczán támad, Cissey a ba partról nyomul elő. Lacretelle osztálya az állatkert, Bocher dandára a Bercy hídon .Paut dandára a Napoleon-hídon erőszakolják ki az átmenetet, az orleansi pályaudvarba fel­állított tüzérség segélyével. Csütörtökön éjjel meggyújtották az Arsenalt, és eltorlaszolták a gyúlékony anyagokkal meghordott Castiliei alagutat. A Verge osztálya a Bastille hatal­mas torlaszoktól védett terére, a Farou és A fogarasi dolgok­­kezdenek már előtérbe lépni a Gazetta hasábjain. Tudjuk azt, hogy Foga­­ras­ vidékének románsága passivitást mondott ki, s így a képviselőválasztást megejteni nem akarja. Az országgyűlésen azon körülmény, hogy Fogaras­­vidéke az országházban képviselve nincs, rész­vért csinált s a miniszer a fogarasi főkapitányt oda utasította, hogy a választási munkálatokat vigye keresztül. A Gazetta ezen rendelkezést törvényte­lennek tartja, mert lm a választók a követválasz­tás jogáról önként lemondottak , ezt pedig egy közgyűlésen mondották ki ünnepélyesen, s nincs az a hatalom, mely a választókat választásra s il­letőleg szavazásra birja, avagy kénszerítse . A vá­lasztási jog illeti azon polgárokat, kik a törvény­ben megirt kellékekkel vannak e czélra f felruház­­va, s miután e jog, az egyes választók tulajdonjo­gát képezi, a választók szavazataikkal, mint bár­mely más jószágukkal szabadon rendelkezhetnek, e tekintetben, úgy az egyesnek mint szintén az egész választó­kerületnek is önelhatározási jo­ga van. A Gazetta szerint — ha a minister bir azon hatalommal, hogy a választási adtust egy-egy vá­lasztó­kerületben keresztül erőszakolja, jobb lesz, ha a képviselőket egyúttal ki is nevezi, mert eo­­ipso már kinevezési joggal is bírhat akkor. Csodálkozik a fennírt lap a felett, hogy az országgyűlési képviselők közül egy sem birt annyi Brunt dandár Faubourg St. Antoinera vetil magukat, távolabbi czélul a place du Trône­­tekintvén. A nemzetőrök a vincennesi és lyoni vas­útvonalat foglalják el, s innen kifizetvén, fel­gyújtják a lyoni pályaudvart. A Bastille-tért szívósan védik, előbb az ablakokból lövöldözőket házról-h­ázra kell ki­verni, s még azután is állnak a torlaszok De vésztek bizonyos és közelednek a jobbró­­l, balról is előtörő csapatok, kik Chateau d' Eau elfoglalása után északról és keletre St. Antoineból fogták közre. A téren 150 el­esett és 300 febelőtt nemzetőrnél több feküdt még másnap is. Minden fegyverrel kezében elfogott, vagy a kinek keze lőporfilszes és m­ás jelekből látható, hogy részt vett, minden ítélet, irgalom nélkül kivégeztetett a legelső hadnagy által. Gyakran azok is, kik mint té­nyezők árultattak be, különösen pedig a maire és más hivatalok személyzetei, kivégeztetek A boszu embertelenségig ment. A place du Trôné gyors elfoglalása után a Boulevard du Prince-Eugéne és Philippe Auguste torlaszai egész pénteken tartják ma­gukat, csak éjjel vétetnek el. Cluseret itt lövetett főbe. S így szombat reggel Charonne­­ról vezették a támadást Père Lachaise ellen. A felkelők ez éren a La Villette raktárait gyújtották fel, melyek fénye bíborral borította a látkör felét. Szombaton, 27-én a Montmartre csúcsá­ról az ezer hétszáz ölnyire emelkedő Chau­­illontot tengerés­z ágyukkal lőtték. A nemzet­ SD 5T Fővárosi levelek.­eexvi. terméketlen parttartományokra vágynék valaki a mintha Ausztria-Magyarország, mely mint szára­­zi hatalom már is oly roppant sérget tart, hivatva lenne arra, hogy egyúttal tengeri hatalommá is nöjje ki magát s mi­előtt külső ellenség szétrob­­banthatná, saját magát robbantsa szét egy pénz­ügyi explosio által. Íme tehát még csak reményünk sem kezd többé mutatkozni, hogy azon iszonyú deficitből, mely évről évre kétszeres arányban mutatkozik, valaha kibontakozzunk. Költünk, üres hiúságnak engedve, oly hadse­regre, mely még a közös lobogót sem viseli, hanem­ az egykor Giesammt-monarchiáét és miért is ne, lassanként úgy is benne leszünk már a régi Gesammt-monarchiában, ha a jó Isten valami más után másképen nem gondoskodik rólunk. A szabadelvű szó, mely egy Éber, Wahrm­ann ajkairól emelkedik, nem támogatva hangzik el, egy volt osztrák hadnagyocska, a fiatal Pulszky, Porosz­­országra hivatkozik, mely hadereje kifejtésének köszönhette fényes győzedelm­eit. Mintha a mi monarchiánk és Poroszország, illetőleg a nagy német nemzet helyzete és fölada­ta azonos volna s mintha Poroszország nem tan­ügyét, nem pénzügyét szedte volna rendbe előbb, mielőtt hóditás­okról gondolkozott. Rendben van-e a m­i tanügyünk; kedvező helyzetben van-e pénzügyünk s végre szabad-e Austria Magyarországnak hódításokra gondolnia ". Ezekre minden józan ember leveletet adhat. Tanügyeink szervezésének még csak kezde­tén állunk; financziánk­­épen a nagyhatalmi béka­pöffeszkedés miatt folytonos hanyatlásban ; pénzünk semmi nagyobb anyagi vagy szellemi reform ke­resztülvitelére nincs, s végre örüljünk, ha a monar­chia statusquoját fenntarthatjuk , sőt nem is állana érdekünkben akármely irányban is a terjeszkedés. E szerint Pulszky Ágost talán jó szolgálatot tesz azon hadsereg ambitióinak, mely őt kardbojttal látta el, de igen roszul kardoskodik hazája érde­kei mellett. Az osztrák hadnagy szólt belőle s nem­ a magyar képviselő. P. Szath­mári Károly: Román lapok, szemléje, bátorsággal arra nézve, hogy a fogarasi ügyre vo­natkozó adtók előterjesztését kérve azokból az ügy állására nézve biztosabb tudomásra tett volna szert; a meggyőződött volna egyúttal m­od­i­,hogy a mi­niszter eljárása helytelen, és törvénytelen volt. A Gazetta beszél a maga javára, de az ügy egészen másképpen áll Igaz, hogy a fogarasvidéki románság Metián vezérlete alatt passivitást mondott ki — de már a románok között is számos olyan választó volt kik a passivitást nem helyeselték s a választás m­eg­ejtését sürgették.. A fogarasvidéki magyarság pedig e confe­­rentián egy­általában nem vett részt, s igy a pas­­sivitást kimondó határozat legfeljebb azoknak cse­lekményeit korlátozhatja, kik azt kimondották, de nem kötheti azokat, kik a passivitást ellenezték vagy a tanácskozásban részt nem vettek. Egy választót sem lehet megfosztani a válasz­­­tási jog gyakorlatától — ám maradjanak a romá­nok — kik a passivitást kimondották — passives­­taknak, de a többieket nem lehetett elzárni a vá­lasztástól ha ezek hárman vagy négyen lennének is Ugyan csak a Gazettából arról is értesülünk hogy a balázsfalvi érsekség tulajdonát képező er­dők a legnagyobb pusztításokat szenvednek. Gai­­bel erdő inspector — úgy látszik — az érsekség erdői felött szabadon és függetlenül rendelkezik s mint gyermekei mondani szokták: „apám a kicsi püspök“.— Az érsekség mintegy II erdővel bír s ma jobbára levágatvák, a „Carbunariu“ egyedül volt képes a régibb időben fával ellátni az érseki udvart s balázsfalvi intézeteket, úgy a püspöki malmokat is — ma már egy iskola fűtésére nem szolgáltat elegendő fát, mert a „Carbanariu“ jó fájából más helytt egész piaczokat látnak el. A Gazetta felszólítja az érseket egy kissé keményebb bánásmódra, különösen egy bizottság kiküldését sürgeti az ügyállás megvizsgálása végett. (uig-­ Ili H HABAN(i. Kolozsvárit, Október 22 &) A következő érdekes tudósítást vesz­­szük Beszterczéről o­kóber 18-áról keltezve: Xán­­tus János ur, az ethnographiai kiállítás érdekében kiküldött miniszteri biztos ma reggel gr. Bethlen Sándorral Naszódról ide is megérkezett. Mint ér­tesülünk Xántus ur Naszódon az egész román in­­telligentia által igen szíves fogadásban részesült, s a gyűjtemények Naszódról mind számra, mind mi­nőségre több, mint kielégítők, a főkapitány sze­mélyesen vette kezébe a gyűjtemények összeszer­­zését, melyek november elején már Pesten lesznek, s sokan bámulni fognak, hogy hazánk ezen legtá­­volibb s igen gyér népességű zuga, mily meglepően szép házi iparral lép fel a világtárlatra. A mi vá­rosunkat illeti, itten is igen szívesen fogadtuk X. urat s Dr. Haupt Gotfried a beszterczevidéki Gaz­dasági egylet elnöke magára vállalta a házi ipari czikkek beszerzését, s biztosak vagyunk, miként az ő vezetése alatt néhány rövid nap múlva a gyűjte­mény együtt is lesz. Vidékünkről azonban nem igen lehet feltűnőbb gyűjteményt összeállítani, mert először ilynemű iparban meglehetős szegények va­gyunk, de X. úr különben is csak olyan népipari czikkeket fogad el, melyek a szebeni — már öszve­­szerzett — gyűjtemény czikkeitől eltérők, s tudvale­vőleg a mi házi iparunk csaknem azonos a szebe­­nivel. Na­gy-Somkutról írják, hogy ott kö­zelebbről érdekes zeneestélyt rendeztek gr. Teleky Géza indítványára gróf Teleki Eduárdnál a söm­örök Páriát ágyazták úgy vaktába, a nagy boulevardok felett csak úgy pattogott a golyó és sok járó­kelőt megsebzett. Mondják, hogy petróleum lövetek is szórattak innen, megle­het, hanem az bizonyosabb, hogy nagyobb égés nem volt következménye. Különben is a rémület oly hiszékenyekké tette a kedélyeket, hogy mindenkiben gyujto­­gatót látott és őrizkedett mindenkitől. A versaillesi hadsereg minden ereje szombaton ezen pontokra volt dobva s egyen­ként elkülönítvén őket a nap folytán elfoglal­ták a Pérela­chaise temetőt, hol minden sirka mögött egy fegyver villogott s a kapu erősen el volt torlaszolva s az emelkedett részek el­­árkolt erődöt alkottak. Mindkét fel­e Sen so­­kat veszített. Estvére a Chaumont csúcs és Viliette megadták magukat. A foglyok valami öt ezeren Versaillesba kisértettek, előbb a főnökök, mint commune tagok, tisztek főbe lö­vettek. Egész éjszaka és vasárnap délután háro­mig Belleville a 100,000-nyi sereg ellen vité­zül tartotta magát, de elfogyván a lőkészlet, miután az utolsót ágyúsokból kövezettel kilőt­ték, megadták magukat négyezer ötszázan. Az erődök a Montm­artre-csúcs után hármat-hár­­mat lőttek örömükben, hogy a felkelés legyő­­zetett. Legyőzetett két napos folytonos harcz után Ejtetett 20,000 fogoly, elesett nemzetőr legfeljebb háromezer, sorkatona 7, 8 azaz. Fő­­belövetett 8—10 ezer. Elveszett az országra nézve körül­belül e hét nap alatt egy milliárd emberérték.

Next