Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-03-28 / 72. szám

A M. Polgár“ egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan a­mint hallottam, hogy hivatalos crime'lenne'a magyar kereskedelmi és leszámítoló bank ügyére vonatkozik. Minden félreértések elkerülése czéljából megjegyzem, hogy én ezen bankot, ha a legjobb alakban is jöhet létre, a magyar jegybank helyet­tesítőjéül nem tekinthetem. Megjegyzem azt is, hogy az iránt, hogy lét­rejöttét oly alakban, a­mint terveztetik, kívánjam és helyeseljem-e, csak akkor fogok nyilatkozhatni, ha a feltételek, a­melyek alatt, és a feladatok, a­melyek czéljából felállíttatni szándékoltatik, előt­tem részletesen ismeretesek lesznek. De most fel kívánok szólalni az ezen bank létesítése szándéka folytán felmerült körülmények tekintetéből. Minden oldalról­­ lehet mondani jól értesülni szokott for­rásokból elterjedt azon hír napok óta és meg nem c­áfoltatott, hogy egyike azon pénzintézeteknek, a­mely ez irányban a magyar kormánynyal szerző­dési viszonyba lépett, aláírását visszavonta, vagy legalább annak visszavonása iránt lépéseket tett. Hason­lag s épen igy jól értesülni szokott forrá­sokból is elterjedt azon hír, hogy ezen visszavonás oka ebben rejlik, mert az osztr. pénzügyminiszter azon pénzintézetet-a bécsi bank-egyletet-megfenye­­gette, hogy ha Magyarországon segédkezet nyújt ily­escompt-bank felfutásához, részvényei a bécsi börzéről ki fognak tiltatni, s az escompt-bank rész­vényeinek a tőzsdén leendő jegyzése sem fog megengedtetni. Nem lehet ezen hírt, minthogy megc­áfolva nincs, ignorálni, sőt annyival több hitelt kell neki tulajdonítani, mert ismerve a szóban levő pénzin­tézet szolidságát, fel sem is tehető, hogy aláírásá­nak visszavonni akarásával saját hitelén nagy sé­relmet akarjon elkövetni, ha csak arra külső és igen erős nyomás nem kényszeríti. (Felkiáltások balfelől: igazi) Én te­hát azt, midőn egy miniszter lép fel ily ellenségesen egy más állam érdekeivel szem­ben, oly dolognak tekintem, mely oly államok közt, a­melyek között nem létezik azon kapocs, a­mely fejedelmünk közösségénél fogva létezik közöttünk, a legélesebb jegyzék­váltásokra legalább is diplo­­matiai, de meglehet, hogy még másféle harczra is vezethet. (Igazi igazi balfelől) A mi viszonyaink között pedig oly eljárásnak tartom azt, ha az előttünk ismeretes kapcsolatban levő államok egyikének minisztere, mint ilyen, el­­lenségesen lép fel a másik állam érdekeivel szemben, a­mely vétséget tartalmaz magában nemcsak a másik állam, de maga a közös fejedelem ellen is. (Igaz, igaz, úgy van, élénk helyeslés) mert nem egyéb eredménye, mint a közös trón legbiztosabb támaszának, az azalatt élő nemzetek egymás iránti rokonszen­vének és jó­indulatának ellenséges indu­lattá változtatása. (Élénk helyeslés.) Ily körülmények közt, t. hát, azt tartom, hogy a kormánynak és a törvényhozásnak egyiránt erélyes határozott állást kell elfoglalnia. (Élénk helyeslés) Oly fontosnak tartom e dolgot, hogy részem­ről nem hiszem, hogy legyen e házban vagy e házon kívül a ciazában valaki, aki a jó hazafi ne­vére igényt tart, a­ki, ha a kormány e tekintetben erélyesen az ország méltóságának és jogainak megfelelőleg jár el, bármi legyen is véleményem más tettei irányában, a kormányt a legerélye­sebben támogatni kész nem volna. (Élénk helyes­lések.) De viszont nem hiszem, hogy lehetne e ház­ban és a hazában ember, a­ki magát a jó hazafi nevére érdemesnek tartja, a­ki, ha a kormány ezen irányban nem tudna elég erélyes és határozott lenni, kötelességének ne ismerné az ország érdekeit és méltóságát kompromittáló kormány irányában a legerélyesebben fellépni. (Élénk felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Ezen nézettől vezettetve, vagyok bátor inter­­pellátiómat felolvasni, a­mely így hangzik. (Ol­vassa az interpellátiót.) Köztudomásra van, hogy a minisztérium Pes­ten magyar kereskedelmi és leszámítoló bankszim alatt egy escompt-bankot akar létesíteni szitve. A british múzeum egy ilyen szekrénykéjén már regetárgy, Romulus és Remus története, és Jeruzsálem ostroma van kivésve. A tükörkereteket közönséges életből vett rajzokkal, vadászatokkal stb. látták el. A sakkfgurák között kiváló érde­kesek az 1831-ben Lewis skót szigeten találtak. Rozmár-fogakból vannak készítve, miből azt kö­vetkeztethetni, hogy skandináv eredetűek.­­ Ele­fántcsont-keresztek nagyon ritkák, alkalmasint a reformatio idején pusztultak el. Végül meg kell jegyeznünk, hogy az elefánt­­csont-faragványok többnyire franczia s csak cse­kély részben angol eredetűek. Mindazon középkori mesterek közül, kiknek műveit ma bámuljuk, csu­pán kettő ismeretes név szerint. Az egyik Lebrael­­lier Jean, ki V. Károly franczia király számára dolgozott, a másik pedig Nikolle Jean. Az elefánt­csont-faragás fénykora a tizennegyedik századra esik, mert a leggyönyörűbb munkák e korból erednek. A south-kesingtoni múzeumnak harmadfél száz ily elefántcsont faragványa van, melyek mind­össze háromszázhatvanezer német márkába kerül­tek. A legmagasabb árt — negyvenkétezer márka — a Soltikov-reliquarium alakjaiért adták. Ezen bank a magyar önálló jegybankot ter­mészetesen semmi esetben sem fogja pótolhatni, s maga az is, hogy a tervezett alakban elfogadható-e, a feltételektől, a­melyek alatt, és a feladattól, a­mely végett felállíttatni szándékoltatik, fog függni. De most nem erről van szó. A legkülönbözőbb és ezek között jól érte­sülve lenni szokott forrásokból átalánosan elterjedt azon hír, hogy egyike a kormánynyal e czélból szerződésre lépett pénzintézeteknek, a bécsi bank­árét, jogilag kötelező aláírását visszavonta, vagy legalább visszavonása iránt lépéseket tett, s pedig tette ezt azért, mert az osztr. császári pénzügy­­miniszter az említett bankegylet részvényeinek a bécsi tőzsdéről kitiltásával és létesíteni szándékolt excompte-bank részvényei jegyeztetése megtagadá­sával fenyegetődzvén, reá nyomást gyakorolt. Ezek folytán kérdem a tisztelt pénzügymi­niszter úrtól: 1. Igaz-e az, hogy a fenntnevezett pénzinté­zet aláírását visszavonta vagy visszavonni akarja, és hogy ennek oka az osztr. cs. pénzügyminiszter által reá gyakorolt nyomás? H. Ha igaz mindez, mit szándékozik tenni a végre, hogy szemben ezen pénzintézettel, a magyar állam méltóságát és szemben az osztrá cs. pénz­ügyminiszter ellenséges föllépésével, Magyarország államiságát, jogait és érdekeit megóvja? Jelesen szándékozik-e erélyesen fellépve, tettekkel igazolni, hogy a magyar állammal szemben elvállalt köte­lezettségekkel büntetlenül játszani nem lehet. (He­lyeslés balfelől) hogy az osztrá cs. pénzügyminisz­ter által hazánk irányában elfoglalt ezen ellensé­ges állás, mely más a fejedelem közössége által össze nem kapcsolt államok között casus belli-nek volna tekintendő, ha ezért nel­ünk gyors és két­ségtelen elégtétel nem szolgálatik, azon kívül, hogy részünkről az Ausztria és köztünk fennálló vám és kereskedelmi szövetség felbontásának fog tekintetni. (Helyeslés balfelől) esetleg még a quota és államadóssági illetmények megtagadására is vezethet. (Zajos helyeslés balfelől, hosszan tartó mozgás.) Midőn te­hát , ezen interpellációmat a­­ pénzügyminiszter úrnak kiadatni óhajtom, ismét­lem, hogy részemről kötelességemnek fogom is­merni, minden erélyes működést ezen irányban pártolni és támogatni. De másfelől figyelmeztetem a t. házat s figyelmeztetem különösen a t. túlsó oldalt, hogy az 1867-ki kiegyezés óta ez az első nyílt ellenséges fellépés hazánk és érdekei ellen; oly fellépés, a­mely jelzi azt, hogy daczára minden kiegyezésnek, daczára a vám- és kereskedelmi szövetségben épen ily irányban az ország szá­mára biztosított jogoknak, ma is fájdalom, nem­csak egyes körökben, hanem magában az osztrák kormányban létezik az irány. Magyarország önálló államgazdasági és pénzügyi fejlődését minden le­hető módon meggátolni és Magyarországot e te­kintetben osztrák gyarmattá tenni. (Helyeslés a baloldalon ) Figyelmeztetem, hogy ha e tekintetben oly erélyes lépés nem történik, a­mely elvegye kedvüket a további lépésektől, meg fog semmisülni azon előny, a­melyet ez irányban a kiegyezés, mi­képen önök ezt annyira híresztelték, nekünk bizto­sított, és ez­által ennek legnagyobb indoka fog megsemmisíttetni (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: A benyújtott interpellate közöltetni fog a pénzügyminiszterrel. (Zaj balfelől.) kell vala felhasználni, a választmány azonban egy egész évet átugorva, az 1872-iki adólajstromot vet­te fel alapul, mi­által több jogosult kiesett. Még törvényellenesebb volt a választmány azon eljárása, hogy a kiegészítést nem nyilvános ülésben, hanem magányúton állította össze és csak azután hirdetményileg tudatta, hogy a jogigényt tartók 15 nap alatt a bíráló bizottmányhoz folya­modjanak. Ez által a közgyűlés jogköre és a hivatatt törvény 22-ik §-sa mértetett meg, hol világosan áll, hogy: „A választmánya kitűzött és kihirdetett napokon nyilvánosan tartja üléseit, s a megállapí­tott végzéseket indokolt jelentés kíséretében a köz­gyűlésnek m­egerősik,és végett bemutatni köteles.“ Itt tehát a törvényben megszabott nyilvánosság és a másodfokú bíróságként kitűzött közgyűlés telje­sen mellőzve lett. Az itt röviden érintettekből kitűnik, hogy Szamosujvár polgármestere az 1870. 42-ik t. sz. rendelteit szándékosan megsértve, önhatalmilag járt el, s bár ez iránt interpellálva volt, s a köz­gyűléshez határozati javaslat is terjesztetett be, mégis a polgármester urat a törvény és a közgyű­lés hatáskörének tiszteletben tartására nem tud­ták rábirni; a sérelmesek felszólítására és a lábbal tiport törvény nevében bátor vagyok az igen t. belügyér úrhoz a következő kérdezvényt intézni Kérdezvény a magy. kir. belüg­y­­minister úrhoz. Van e tudomása arról, hogy Szamos-Ujvár polgármestere a jelen évi virlisek kiegészítését az 1870 évi XLII­­. sz. rendeleteinek mellőzésével és a törvény nyílt kijátszásával hajtotta végre. Mert a tavaly választott, s azon év végével működését bevégzett igazoló választmány vitte vég­be a műveletet, mely már azért sem lehet érvé­nyes, mivel azon választmány elévültsége mellett három oly taggal bír, kik a bizottságnak nem tag­jai ; de különben is ezen törvénytelen választmány­nak egész eljárása törvénybe ütköző volt, mert munkálatának alapjául egy egész év megszökésé­vel az 1372 iki adólajstromot vette fel, minek következtében több jogosult lett kijátszódva. Legérzékenyebb törvénysértés azonban ma­gában az eljárásban foglaltatik, mert a virilisek kiegészítése minden előleges értesítés nélkül, a nyilvánosság kizárásával­­csak magán utón hajtatott végre ; az ily módon megállított névsor csak azután lett hirdetményileg közzé téve, azon ismét tör­vénybe ütköző megjegyzéssel, hogy a reclamálók 15 nap alatt az állandó bizottsághoz folyamodjanak, holott a XLII t­­ez. 22 §-a ez ügyben a közgyű­lést tette illetékessé Oly eljárások ezek, melyek nem csak a tör­vényt sértik, hanem oly bonyodalmat idéztek elő, melyből alkotmányos úton kibontakozni alig lehet, miután a képviselő testület és a közgyűlés meg van fosztva a módoktól, hogy magát törvényesen kiegészíthesse és határozatképessé tegye. Kérdem tehát az igen­t. belügyér urat, hogy van-e ezekről tudomása és ha van szándékozik-e 1- ször a törvénysértő polgármestert rendre utasítani, törvénytiszteletre inteni s hatalmaskodá­­sáért megbüntetni? 2- szor Szándékozik-e a törvénytelen alapon törvénytelen­ közeg által végrehajtott műveletét a vi­rilisek kiegészítésének megsemmisíteni ? és 3 szór Mi módon hiszi elérni azt, hogy a vi­rilisek névsorának szabályszerű kiegészítésével Sza­mos-Ujvár város fennakadt közigazgatása törvényes és alkotmányos utón. a. jeleni bonyodalomból ki­bontakozást nyerhessen, krajczárt szedni be a tudományos műveltség elő­mozdítása tekintetéből; az évenként begyűlt ösz­­szeget az elhagyott árvák felsegélésére volna for­dítandó, kik minden segélyt nélkülöznek. E három pontból áll a 6. javaslata E javaslat nem új. E javaslattal állott elő Vajda Sámuel, szamosfalvi birtokos úr, az erdélyi román nép és irodalom művelő társulat Szamos­­újvárt tartott közgyűlésén. Az igaz hogy ő nem a kormány iránti gyűlöletből indult ki, sem a ma­gyarelleni védharc­ból , hanem egyszerűen szük­ségét érezte, minden nagy garral hangoztatott ha­zafiságunk mellett is, azon egy krnyezárra, melyet minden román ember szívesen oda adna évenként, s így az összes románságtól szép összeg gyűlne egybe román közműveltségi czélokra. Vajdát akkor nem halgatták ki, dr. Pap Lászlónak voltak legnagyobb aggodalmai e tekin­tetben, s ime, a mit akkor a báró ur ő exelentiája magas fellépése folytán mosolyogva vettek, ma Bi­­ritiu ur tekintélyes lapja saját eszméjeként ad elő s buzdítja honfitársait az eszme megtestesítésére. Az eszme nem rész, kell hogy a román te­­gyen is már valamit a saját érdekében, a szünte­len f lamentatio kenyeret nem ad. Orbán Balázs interpellálja a belügyminiszterhez, a szamosújyári polgármester visszaéléseivel szemben­ — A képviselőből már 17. 19-ki ülésében. — Te hát! az igen tisztelt belügyminister úrhoz vagyok bátor egy kérdezvényt intézni. Nagyon saj­nálom, hogy nem lehet szerencsém hozzá , de mi­után a tárgy nagyon sürgős, kénytelen vagyok azt most megtenni. A kérdezvényt nem azért intézem, mint ha felelőssé akarnám tenni egy nem minisz­tersége alatt, s alkalmasint tudtán kívül történt törvénysértésért, hanem inkább azért, hogy figyel­mét fölhívjam az erdélyrészi visszásságokra, hol a törvény felibe helyezkedésragályossá lett, hogy ha an­nak­ját nem vettetik, s ha a kormány továbbra is elnézéssel lesz a törvénynek néha tudatlanság, de legtöbb esetben rosz akaratú kijátszása iránt, ak­kor félnünk lehet, hogy a hivatalnoki anarchia ot­tan egy másik veszélyesebb anarchiát fog előidéz­ni, a­melynek következményei kiszámíthatlanok. E kérdezvény Szamosújvár városa polgármes­terére vonatkozik, ki a virilesek kiegészítésénél a legnagyobb önkénynyel járt el, mert e műveletet a tavalyi igazoló választmánynyal hajtotta végre, melynek már múlt év végével leköszönni, s egy újnak alakítása iránt a polgármester úrnak még az év letelte előtt intézkednie kellett volna; de mivel ezt nem tette, jelenleg Szamosújvárnak nin­csen igazoló választmánya, mert ha nem a polgá­ri, hanem a szervezkedési évet vesszük is, a múlt év februárjába egy évre választott testület jelen év márcziusában törvényes ad­ást végre nem hajt­hat, de előidézett e mulasztás egy másik anomá­liát ; azt, hogy az igazoló választmánynak 3 oly tagja van, kik a bizottságnak nem tagjai, mi egye­nesen az 1870 —42-ik­o­sába ütközik. E mellett a létjoggal, törvényes alappal nem biró választ­mány a virilisek kiegészítését egészen szabályelle­nesen hajtotta végre, mert egy ministeri rendelet értelmében a szervezkedéskor az 1870-iki adólajs­trom vetetvén kiindulási pontul, most az 1371-ikit R­omán lapszemle. (M­T ) A Gazeta Transilvaniei újabb hangon régi fájdalmainak ad kifejezést. A román nép dicsőítésére szánt bevezető so­rok után a magyar kormányt támadja meg, mely nem ismer más czélokat, csak azt, hogy a magyart nagggyá tegye, a többi nemzetiségek holtestén emel­kedik. A román nép nevelésére és oktatására a kor­mány mit sem tesz, sőt azt a kevesset is meg­vonja tőle, a­miben minden többi nemzetiség ré­szesül. Ily szomorú körülmények között nem tehet-e nép egyebet, mint segítsen önmagán, ő maga emelje magát, törekedjék magasbra, munkálkodjék testi lelki erővel, hogy azt magának megszerez­hesse, a­mit mások tőle megvontak. Mert ha ez így megy, a román nép a legszo­­morubb helyzetbe jutand, oda t. i. honnan nincs kiszabadulás. Tehát, hogy lehetne a közbajon segíteni ? A Gazeta 3 pontban formulázza javaslatát. Az 1-ső pont tartalma szerint: Alakítassék minden községben egylet, kör vagy más philandro­­picus intézmény, melynek czélja volna­ a község lakóinak, a műveltségben való előmenetelét elősegí­teni, egy szóval, lehetségessé tétessék, hogy a leg­utolsó község is a korral haladhasson. A 2-dik pont­ értelmében, azon egylet tagjai télen hetenként háromszor est­e, nyáron egyszer vasárnap délután összejönnének, az értelmesbek felolvasásokat tartanának, a közműveltség előmoz­dítására ; hírlapokat járatnának, tudomást szerzendő az ország a világban lefolyó eseményekről stb., s egyes kérdések felett. A 3-dik pont szerint, az egylet kötelezve lesz: egy évben a község minden tagjától egy-egy Tisza biztosító és jelzálog-bank. Kolozsvár, 24-ik márczius 1873. A jelzálog-bankok hazánkban épen úgy, mint Európa-szerte a földérték , illetőleg a földjövedék emelése tekintetéből létesültek s faladatuknak az­által feleltek meg, hogy hasznos beruházások esz­közlése által lehetővé tették a földingatlanok bel­­terjesebb mivelését, illetőleg azon több termelést melyet a kor előrehaladott igényei, a magasra emelkedett munkabér s a vasúti hálózatok kiépí­tése által tetemesen hatványozott kivitel elodáz­hatatlan szükséggé emeltek. A földjövedék emelését czélzó beruházások csak akkor felelnek meg rendeltetésüknek, ha azok oly olcsó tőkével eszközöltetnek, melyeknek kamata arányban áll a földjövedék emelkedésével. Azon tőkék, melyeket a földbirtokos osztály takarék­pénztáraktól, bankoktól, vagy épen magáno­soktól nagy ügygyel-bajjal szerezhet, a mesés nagysá­gú kamatokban nem csak a földjövedelmet elnyelik, hanem magát az ingatlan birtokot, mint tőkét támadják meg, s néhány év alatt felemésztik. A jelzálog­bankok vannak hivatva arra, hogy a birtokosokat hasznos beruházásokra képesítsék, a­nélkül, hogy azok által az ingatlan mint tőke meg lenne támadva, vagy annak teljes jövedelme igénybe vétetnék. Ezek azon intézetek, melyek hi­vatva vannak áldást hozó tényezőként szerepelni a földérték, a földjövedék emelésére és pedig az ingatlanokra a legkedvezőbb feltételek mellett nyúj­tott törlesztési kölcsönök által. A „Tisza“ mint jelzálogbank főleg a kisbir­tokos földmivelők felé fordítja az itt elmondott tekintetekben figyelmét s első­sorban azon kisebb földbirtokok hasznos beruházását akarja 200 írttól felfelé emelkedő törlesztési kölcsönök nyújtása által lehetővé tenni, melyek az eddigi földhitelintézetek által tervszerűen ki voltak zárva a földhitel ál­dásaiból. Mint ilyen még eddig egyetlen intézet a ma­gyar korona területén, de különösen szűkebb kis Erdély-részi hazánkban épen egyetlen első, mely kiterjedettebb mértékben kivan apró, de mondhat­nék általában — kölcsönöket folyósítani. Daczára a pénzviszonyok kedvezőtlen voltá­nak, daczára, hogy más nagy és már régibb jelzá­log-bankok kölcsön-üzletüket majdnem teljesen beszüntették, a „Tisza“ üzletét most nyitotta meg. . A közönségtől függ most ezen beruházások megszerzése által felhasználni az alkalmat, hogy a nyújtott segélyt igénybe vegye. Az intézet hisszük elmulasztani nem fogja minden erejét oda fordítani, hogy a már oly rég ígért és várt olcsó kölcsönök folyósítása gyorsan eszközöltessék. T. 7 L­evelezés. Nagy-Kend 1873 márcz. 18-án. Ezelőtt pár évvel történt azon nagy szeren­csétlenség, hogy Küküllőmegyében fekvő Bún helységét egy iszonyatom vitái a szó teljes értelmében nagyobb részt elmosta, több száz emberi lélek eset áldozatul az elemek iszonyú ki­csapongásainak, és ezen szerencsétlenség után a legnagyobb szorgalom alig kezdette helyre hozni a gazdasági és házi élet rendjét, egy újabb borzasz­tó szerencsétlenség sújtotta a fennőtt község lakos­­sait, — ugyan­is folyó év február 10-én véletlen esetből származott tűzvész elhamvasztá Bűnön 18 családnak minden vagyonát, úgy, hogy ki voltak té­ve mindnyájan a legnagyobb nyomornak, s ak­kor a midőn a kárt szenvedett 13 családtól a helyrepotlás minden reménye messze távol állott mint nemes és nagylelkű ember barát Báni föld­birtokos dr. Szentkereszty Zsigmond úr tudva azt, hogy a­ki hamar segít, kétszer segít, 13 minden segély nélküli családot élelemmel és lakással, 5-öt élelemmel azonnal ellátott, — és hogy jövőre is a kárt szenvedett 18 családnak eddigi jólléte bizto­sítva legyen, saját áldozatkézségét még azzal is tetézte, hogy mivelt lelkű leánya br. Szenkereszty Anna­­ nagysága, és nemes szivü fia br. Szenke­reszty Béla közreműküdésekkel Segesvárt egy ered­ményes hangversenyt létesített, mely alkalommal mind a 18 kárt szenvedett család javára 400 frt o. e. bevétel lett a legszebb eredmény.

Next