Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-01-14 / 10. szám

KOLOZSVÁR. JAN. 13.1873. ] Chisleh­urst h­alottja. A halál censori Vörös-crétája sok nagyravá­gyó tervet keresztül húzott már, sok magas rop­ta vágynak szabott véghatárt. A franczia excsá­­szár III-ik Napoleon halálának is körülbelül ide szálliták alá a közelebbi évek eseményei európai jelentőségét. Azon pillanatban, a mint szemeit végleg be­hunyta, Chislehurst nagy részben megszűnt az ál­lamfondorlatok szövőszéke lenni; a gyámtalan özvegyet és bíborban született ifjonczot sok nagy­ravágyó fogja szárnyszegett óhajtásaival együtt oda hagyni s az a férfiú nevét, ki csak pár év előtt s pár évtizeden át Európa sorsát csaknem absolut hatalommal kormányozta, s a politika végleg átadja a históriának. A történelem komoly múzsája pedig nem fog oly könnyen pálczát törni ez ember múltja fölött mint ezt a csakis sikernek hódoló politika tette vele, mely évtizedeken keresztül hajlongott a szerencsés vezér és caesár előtt s a mint csillag­zata Sedánnál végleg letűnt, hallani sem akart róla s megtagadta egész múltját, minden érdemét. Ez ítélet túl szigoru és igazságtalan volt. III-ik Napoleon gonoszul, a szabadság zász­lója és polgártársainak véres tetemei fölött emelke­dett hatalomra; ott erőszakkal és csinyakkal tár­­ta fel magát; szerepét egy Caesár fényével és egy Caesár szégyenletes bukásával játsza le, de kettőt nem lehet tagadni, — egyiket, hogy buktáig ál­landóan nagy nemzeti politikát követett s hogy a nemzetek szabadságának az 1849 után beállott ál­talános reactió ellen végre is ő volt a védpajzsa. Europa, a miveit Europa neki köszönhette, hogy az orosz hatalom, annak minden barbár és szolgai függelékével, Kelet-Europát el nem önte a sebastopoli háború Európa összes műveltségét hálára kötelezte a franczia és angol fegyverek iránt. Igaz, a győzelem nem volt teljes, s lehet épen ő miatta nem,­­ de nem volt-e előtte a 812-ks hadjárat és Moszkva füstölgő romjainak intő képe? Olaszország szintén neki köszönhette egye­sülését és függetlenségét. Nem áll ugyan erkölcsi tekintetben a franczia beavatkozás s Garibaldi vál­lalkozása egy magaslaton, — de valljuk meg, hogy mégis amaz volt a legdöntőbb, — mely nélkül a leglelkesültebb erőfeszítések s hazafias áldozatok kárba vesztek volna. Az ő fellépése s az olasz hadjárat esélyei adtak új irányt az osztrák politikának is, mely ezek nélkül nehezen vett volna az előbbivel ellen­kező irányzatot. A szabadság emberei elítélhették s el is ítélték III Napóleont, de a franczia nem ítélhette s joggal nem ítélheti el. Épen ebben fekszik a Napóleonok varázsa, s kérdés, nem támad-e ez föl még harmadizben is. A bel és külpolitikában utolsó izéig franczia volt. Ismerte nemzetét gyarlóságaival és erényei­vel együtt; és bár a Caesarismus iránt legkisebb porczikánkban sem érzünk rokonszenves hajlamo­kat, be kell vallanunk, hogy III-ik Napóleon Fran­­cziaország szellemi és anyagi emelésére többet tett egy pár évtized alatt, mint elődeinek csaknem öszszesége; iparát, kereskedelmét,külső tekintélyét félelmes magaslatra emelte; sőt akkor is nemze­te geniussának hódolt, miből a szerencsétlen utol­­só háborúját megkezdette. Csak ne hagyjuk em­lékünkből a későbbi események által kitálalni a híres „a Berlini“ fölkiáltásokat Páris utczáin, me­lyek lelkesedését bizony nem lehetett a Caesárnak is mondva csináltatni. E tekintetekben a történelem igazságot fog neki szolgáltatni,­­ bár­mennyire sötétíti el je­lenben a balvégzet a tagadhataanul fényes előzmé­nyeket. A politikai és bölcselmi morál pálczát tör­het a chislehurshi halott ravatalánál, de már a szabadság emberei is kétkedve tehetik ezt, mert annyi tagadhatlan, hogy ő a szabadság útját nem egy nemzet számára készité elő, még bukása ál­­­tal is használt ez irányban, midőn ezélzata ellen ugyan­­ a nagy német nemzetet egyesité. Meglehet, hogy III-ik Napóleonnal végleg sírba száll a Napóleon név, mint dynasticus hata­lom neve, de Francziaország nehezen juthat oly állapotba, hogy emlékeiben viszsza viszsza ne tér­jen hozzá; a világ­történelemben pedig egyre job­­ban el fognak mosódni az ember gyarlóságai s a jövő kor az elhunytat az általa előidézett esemé­nyek előterén ál nem fogja igen kicsinynek tekinteni. Az inga is akkor mutatja meg a valódi (függélyes) irányt, mikor tugaui megszűnt. Ham­m bármiként engesztelődjék ki a törté­nelem iránta, mint politikai tényező iránt a pozi­tív és negatív eredm­ények kedvéért, két szót nem törölhet le III-ik Napokon sírjáról, s e két szó: polgárvér, esküszegési P. Szathm­ári Károly, napi gyász fog felvétetni — Szent-Pétervár. A trónörökös javulása kedvezőleg halad. A ma reg­gel kiadott orvosi jelentés constatálja a felüdülés beálltát. — Páris, jan. 11. A „Journal Officiels“ közli Courcellesnek franczia követte kineveztetését a szent­székhez. — A bal közép által Christophle választatott elnökké, mire Périer párthiveivel el­távozott; ennélfogva a bal közép szétbomlása tény­­nyé vált. — Azt állítják, hogy az első albizott­ságban egyetértés jött létre Thiersnek a nemzetgyű­lésben való jelenléte és ennek felfüggesztő vétója iránt.­­ London, jan. 11 Oroszországnak Közép- Ázsiában tett hódításaira vonatkozólag megjegyzi a „Times"*: Angolország addig fog tartózkodni a beavatkozásoktól, aőig a szabatosan kijelölt ha­tárok át nem lépetnek, ellen esetben casus belli fogna beállni, minthogy Angolország el van határozva. Afghanistán függetlenségét megóvni Madridból 7-ről érkezett tudósítások szerint a cubai rabszolgatulajdonosok egy bizottmánya a belügyminiszternek táviratilag ismét kijelenté, hogy a rabszolgaságnak Porto-Ricóban való eltörlése megsérti a gyarmati törvényt, s hogy e rendsza­bály híte mind Porto-Ricóban, mind Gubában ag­godalmat és bizalmatlanságot idézett elő. London, jan. 11. Napóleon holttestének felbonczolása a ha­lál okául a vérkeringés szünetelését tünteti ki, s ezt a beteg alkata általános minőségének kell tu­lajdonítani. Bonaparte bibornokot Clilehurstba várják. Az angol királynő sajátkezű iratot küldött Eugenie császárnéhoz. Milánó, jan 11. A lapok aláírást nyitottak Milánóban emelendő Napoleon emlékszoborra. A M. Polgár“ egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan Legújabb távira­tok. Bécs, jan. 11. Az „Oesterr. Corr.“ úgy ér­znl, hogy ő felsége parancsára Napóleonért 12 Belföld. A királyföld szervezéséről és az államrendőrségről szóló törvényjavaslatokkal a co­­dificáló bizottság elkészült. A belügyminiszer leg­közelebb elő fogja terjeszteni a miniszertanácsnak. A fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslat még mindig munkában van. A horvát viszonyokra vonatkozólag néhány nap előtt merült föl azon eszme, hogy ideiglenesen egy nem horvát államférfi neveztes­sék ki a horvát kormány élére. Ez eszme a „döntő körökben“ élénk viszhangra talált és kormánypárti lapok szerint, a kormány is magáévá tette. Az il­lető az országgyűlés fölhatalmazása alapján, hor­vát ministerként venné át a horvátországi kor­mány vezetését. Valent, quantum vaiere potest. Az 54 milliós kölcsön tárgyában a „N. fr. Presse“ azt írja, hogy a kibocsátás 81-es árfolyammal a Rafael­sons ház által Londonban még január 20-ka előtt megtörténik. A 80 milliós kölcsön­ árkelete 84. Pauler és Pejacsevich miniszterek közvetítése folytán a horvát törvényhatóságok a tartományi kormány részéről a magyar nyelven fogalmazott kérvények elintézésére szólíttattak fel, és úgy meghagyatott a magyar törvényhatóságok­nak is a horvát nyelven írottak elintézése. Napóleon végnapjai. A kőzurási műtétről, melynek Napóleon csá­szár alávetette magát, és mely, mint a tegnap éj­jel érkezett sürgönyökből látható, az excsászár ha­lálával végződött, a következő részletek közöltél­nek : A műtét január 2-án d. u. 2 órakor Victoria királyné orvosai: Gull és Paget urak, és Corvi­­sart császári orvos jelenlétében történt, és dr. Thompson Henrik által néhány percz alatt hajta­tott végre. A császár chloroformizálva volt; a ke­­zurás szerencsésen végbement, és a beteg utána nem kapott lábat, mit oly szerencsés körülmény­nek tekintettek, hogy 2—3 hét alatt a betegnek fölépülését remélték. Dr. Thombson, miután a csá­szárt megvizsgálta, hihetetlenek tartotta, hogy az Sedánnál öt óra hoszszat lovon ülhetett; az­nap, mondá az orvos, a császárnak iszonyú fájdalmakat kellett szenvednie. A műtétet követett napokat a beteg nagy nyugtalanság közt töltöte, és habár a jan. 5 én kiadott bulletin szerint állapota általá­ban kielégítő volt, a roppant fájdalmas betegség és a kezelés nehézségei nagy aggodalmat keltet­tek. A császárnál két bajos körülményt kellett te­kintetbe venni, tudniillik, hogy a kő, az orvosi jelentés szerint, igen nagy volt és hogy a beteg­ség legaláb­bár hat év óta rongálta belszerveze­­tét, valamint, hogy a császár már előhaladt kor­ban volt, mely kevés reményt engedett az iránt, hogy ereje kibírja a műtétet. Másrészt az ered­ményre nézve biztatólag hatottak azon férfiak ne­vei, kiknek sebészeti tapasztalatai és ügyessége világhírrel bír, és kikhez tudományra hasonlók rit­kán állották körül egy beteg ágyát. A jún. - án végrehajtott kuzurás eleinte nagy könnyebbülést idézett elő a beteg állapotában, utóbb azonban oly tünetek mutatkoztak, melyek a kőrészecskék ter­mészetes uton való eltávolítását fölötte megnehe­­zíték. A prostata ugyanis, mely a betegnél néhány év előtt veszélyes módon jelentkezett, újabban me­gint aggasztó módon nyilvánította hatását. Ennek folytán újab műtét vált szükségessé, mely f. hó 6- án végre 1s hajtatott. Ez utóbbi műtétről következőleg szól az an­gol lapok szerint az orvosi jelentés: „Chislehurst jan. 6. d. u. 2 órakor. A császár a chloroform ha­tása alatt ma délben állotta ki a második kőzúrá­si műtétet. A nehézségek sokkal nagyobbak vol­tak, mint első alkalommal, de az eredmény nagy horderejű. Nagy szenvedés volt egybe kötve a szer­vezeti zavar egy bizonyos fokával, de állapota álta­lában jó. Fölemlítjük e helyütt a „Presso“ azon párisi táviratát is, mely szerint Napóleon halálának hi­tére, melyet Roucer vitt meg a nemzetgyűlésbe, a bonapartista­ párt tagjai elhagy­ták a gyűlés­termet „Hon“ NEMZETI SZÍNHÁZ. (I. Gy.) Szombaton, január 11-kén „Tündér ujjak“. Színmű 5 felvonásban, írták Seribe és Le­­gouve, fordította Feleki Az egész előadáson valami szokatlan bád­­ggadtság volt észlelhető, sőt még bizonyos sze­­repnemtudások is zavarák a játék ser­e­nd­űségét. Boér Emma k­ a Helén szerepében nem játszott oly bensőséggel, mennyit vártunk volna. Kovács Gyulát (Tristán) is láttuk már több hévvel és szenvedéllyel alakítni a szerelmes szerepekben. Halmi Kerbian Richardot nem bízta meg egészen. A dadogás nagyon egyenlőtlenül volt beszédeit észrevehető, s így nem hatott a természetesség varázsával. Szerepe alapvonásait azonban, a nyílt­­szívűséget, melegséget elég jól eltalálta. De hát hiába ! Boldogult Szerdahelyiek kitűnőbb alkotá­sait sírjába vitte, s azokkal megpróbálkozni nem kis feladat. Fodorné Mennville marquisnét, Prielle Kornélia e kitűnő szerepét, határozottan elejtette. Tökéletesen hiányzott nála a finomság, elegancia, a­mit pedig egy marquisnétől csak mégis megvár­hatnánk. Egyszerűen nevetséges volt, a­nélkül, hogy a comicumnak csak egy vonását is láthattuk volna. Dezsőné Berny asszony szerepére — bár igen kicsinyesnek látszik is az — igen gyenge volt. Legtöbb élénkséget s könnyedséget fejtett ki Eich­­ner Anna kisaszszony,a­ki Berthában a naiv gyer­­metegséget szépen emelte ki, s egészen felfrissí­­tőleg hatott játékával. Szentgyörgyi (Lesneven gróf), Philippovicsné (Lesneven grófné), Krasznai (Penn Marr herczeg) úgy, a­hogy, megálltak. Philippo­­vicsnét azonban figyelmeztetjük, hogy beszédében több figyelmet fordítson a jó magyarságra. Kö­zönség szép számmal. Va­s­á­r­n­a­p, január 12-kén „A nagyapó” Eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta Szigligeti. Zenéjét Bognár Ignácz. Eléggé sikerült előadás Szentgyörgyi (Peterdi, a nagyapó) kitünőleg alakí­tott, teljesen kiérdemelve a nagyszámú közönség megelégedését. Medgyaszai Ilka csinos és kedves Zsuzsi volt, s dalai is szépen sikerültek, különö­sen az utolsót gyönyörűen éneklő. Óhajtandó volna, hogy minél többször lépjen fel népszínművekben. Szilágyi (Nagy Jancsi, mendikáns) jó kedvvel játszott. Dekán Róza fürge szobalány volt s csinosan éne­kelt. Dezső és Philippovicsné (Böjti és Bojtiné) jól megálltak. Krasznai a hazudozó Esztárit talp­raesetten szereti vonásokkal személyessté. Berényi (Gyula) elég igyekezettel, de gyenge hanggal éne­kelt. Mátrai, Utasi csekély szerepét jól játszta, de az ablakom­ kiugrásával szerencsétlenül járt. Óhajt­juk, hogy csak ilyen botlásokat tegyen a színpa­­don, ha ugyan nem járt veszélylyel. Ki kell emel­­nünk Némethi Gizát és Kendit, kik a nevelőnő és magoramester szerepében jó comicamot tüntettek ki. Kissé talán erősen színeztek, de hát a túlzás a­ársadalom ez osztályánál nagyon is előforduló és gy természetesnek nevezhető. H­IRHARANG, Kolozsvártt, Január 13. & Kérjük a „Magyar Polgár” t. előfi­zető közönségét, méltóztassanak a megrendelések­kel nem késni, hogy a lapot a maga idejében küld­­hessük meg. Lapunk kiadó hivatalának a későn érkező megrendelések mindig megnehezítik felada­tát, s a leggyakrabban teljes számú példányokkal nem szolgálhat. Az előfizetési ár marad a régi, évnegyedre 4 frt, félévre 8 frt, egész évre 16 frt Azon t. előfizetők, kik a „Magyar Polgár“ mellett a „Jónás Lapjá“-t is óhajtják megren­delni, egy és ugyanazon postautalványnyal tehetik. A „Jónás lapjáénak az ára évnegyedre 1. frt. 50 kr. félévre 2 frt. 50 kr., egész évre 5 frt. A “Magyar Polgár nagy naptára“ az erdélyi ré­szek egyetlen hiteles tiszti sz im­­tárával 1 forinton szintén megrendelhető kiadó hivatalunkban. (Főtér, gr. Teleki Domokos ház.) — A leleményes jótékony nőegylet uj, kedélyes mulatsággal lepi meg közönségünket f. hó 16-án rendezendő báljával. A jótékony nőegy­­let, valamint az árvaházi egylet gyakran fordul­nak a közönség áldozatkészségéhez, de meg kell vallanunk, hogy annál kellemesebb módon, jobb czélra lehetetlen adakoznunk, mint midőn alkalom nyílik arra, hogy magunknak egy kellemes estét szerezzünk egy fényes, mivelt társaság körében, s egyszersmind szenvedő embertársaink könnyeit töröljük le s az elhagyott árvának kenyeret nyit­­sunk. Mátray Ernő ellen Gr. Haller Ferencz által indított sajtó perben, az esküdszéki végtár­gyalás február 10-én délelőtt 9 órakor fog megtar­tatni, a Bánffy-házban. jfj A kolozsi vasút­vonalon nem­régiben nagy szerencsétlenség történt. E vonal most lévén építés alatt, a munkálatok nehezen folynak a sok természeti akadály miatt. A roppant költséggel emelt híd összeomlását már említettük régen. A zol­­ta­i híd újra épült, s most közelebbről újra ösz­­szeomlott, s romjai alá 15 munkást temetett. Ket­tőt kiástak, — de 13 hulla még most is ott van. Nem tudjuk mennyi igaz e hírből, — minket igy tudósítottak. A kik közelebbi részleteket ismernek, kérjük tudassák lapunkkal. 4fr A kolozsvári takarék­pénztár 1872 deczember havában 305,494 frt. 12 kr. forgalmat csinált. Deczember végén pénztári maradványa 46639 frt 87 kr volt. Fogarasi rendes levelezőnktől Bruszt Ignácz úr részére a következő választ vettük: Fogaras 1873 Januárius 10-én. Bruszt Ignátz tör­vényszéki biró azon fenyegetésével szemben, hogy ba­jnok meg nem írják neki, ki merészelt ellene írni a Polgárban, hát ő rögtön sajtó pert fog önök ellen indítani — azon tudósítással szolgálok Bruszt Ignácz úr megnyugtatására, miként az igazságügy­miniszter­­ exellenitásához ellene éppen abban az értelemben, a­hogy az a kérdéses czikkekben meg volt írva, 20 tanú fogarasi választó hiteles aláírá­sával panaszlevél menesztetett. Ha az igazságügy­­minis­zter úr ő exellenitása ellene a fegyelmi vizs­gálatot elrendelendi, szép alkalma leend bebizonyí­tani, kinek van igaza. Különben a választást megsemmisítése tárgyában az országházhoz be­nyújtott kérvényhez is — ezen Bruszt arra vonat­kozó factumokról. — hiteles bizonyítványok van­nak mellékelve. Dixi. 4? Második kimutatás és nyilvános nyug­ta a kolozsvári kereskedelmi és ipar­kamara által a bécsi világkiállításra felküldendő kolozsvári ipa­rosok úti költségeik fedezetére tett adakozásokról. A kolozsvári iparos egylet 50 frt. Magyar szabó ezéh 10 frt. Kalapos ezéh 3 frt. Breuer János, Zá­­goni József, Harmati István, Farkas Sámuel, Vég Bálint, egyenként egy frt Rotarides József, Strainz József, Hadadi István, Nagy Sándor, Felházi János Baló Károly 2 frt. Végh József, Hantz Sámuel, egyenként 50 kr. Szabó Márton, Végh Sándor a 20 kr- Egész összeg 73 frt. 90 kr. ehez adva az I-so kimutatás eredményét 103 frt. 10 krt., igy összesen van az iparos egylet kisegítő pénztárába elhelyeztetve 177 frt. Fogadják az adakozók nyil­vánosan is köszönetünket. Kolozsvárt január 11-ik kolozsvári kereskedelmi és iparkamara kiküldött bizottsága. 38-ik közlemény az sárvaházra tör­­tént adakozásokról. Br. Kemény Istvánné ivén Kozma Istvánné szül. Miksa Rozália 4 darab cs. k. aranyat ajándékozott, ösztöndíj alapul a leg­­rendszeretőbb és erkölcsösebb árvák megjutalma­­zására. Alapitó 100 írttal Schütz József, öszszeg 100 forint. Részvényesek 2 forint, évi dijjal. Ré­gem Györgyné 1. részvény. Sigmond Elma 2 részv. évi összeg 6. frt. Ajándékok. Maczedonfy Pap Vincze 5 frt. Gr. Teleki Elekné egy 50 frtos úrbéri papirt. Korbuly Bogdán Irén. Alapítók 100 frttal. Kolozsvári Hitelbank és Zálog­kölcsön tár­sulat Jerdrich Gusztáv, gázgyári tulajdonos összeg 200 frt. Ajándékok Balog Mihály 10 frt. Kézdi- Vásárhelyről. Fejér Lukácsné Czifra Mária 10 frt. özv. Czifra Antalné Vertán Róza 5 frt. özv. Dobál Kristófné Kövér Anna 5 frt. ifj. Dávid Istvánné Czifra Pepi 3 frt. Ficzus Mártonná Dobál Ilona 2 frt. Mihály Józsefné Dobál Thekla 2 frt. Császár Lukácsné Vertán Mari 2 frt. Székely Ivánné In­­cze Sarolta 5 forint. Összeg harminc­négy forint. J­ávai V. Elek 45 frt. Benei Ferencz 5 frt. Ugé Sámuel 5 frt. Összeg 55 frt. Ajándékok a felsze­reléshez. Gr. Bánffy Béla egy süldőt. Gr. Teleki Jánosné egy malaczot. Pap Ferencz egy malaczra 10 frtot. Hutflesz Károly 10 font rizs 10 font zsemlekását 6 font vastag makarónit. Haller Re­­zsőné 12 leveses csészét 1 pléh borsó töröt. Br. Bánffy Dániel 1 zsák törökbuzát, Gyaluból Burján Sándorné 2 lepedő, 2 kendőt, özv. Kónya András­­né 1 párnát, 4 kendőt, Zoványi Györgyné 1 lepe­dőt, idősb­elyefalvi Jánosné 1 lepedőt. Fogadják a nemes szivü adakozók a jó ügy nevében hálás kö­szönetünket. Kolozsvárt, 1873. január 12-ikén Br. Bornemisza Ignáczné, elnök, Szász Domokosné, titkár.­­ Napoleon császár egészségi állapota fe­lől egész f. hó 8-ig kedvező hirek érkeztek ; az ex-császár betegsége azonban f. hó 8-dikán roha­mosan roszra fordult, ugy hogy a halál már teg­­nap bekövetkezett. A harmadik közoperátiót a na­pokban akarták végrehajtani, mely operáczió a ve­szélyesebbek közé tartozik, mivel statisztikai ada­tok szerint minden négy 45-50 év közt levő be­teg közül, ki azon műtétnek magát alávetette eey belehalt. Fiatalabbaknak, vagy kikben szivósabb élet­erő van, a halálozási számarány kedvezőbb s át­lag csak minden hetedik műtét halálos kimenetelű 1- Lipót belga király kétszer állta ki szerencsével­ is,1 1 AZ ex császár kapuiénak roszabbi­tására két tényező folyt be : először a kő rendkí­­vü nagy volt, másodszor már hat év óta pusztí­totta Napóleonnak a magas életkor által úgyis megfogyasztott életerejét.­­Belgrádban f. hó 13-tól kezdve egy új lap indult meg „Buducnost.“ (A jövő) czímen.

Next