Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-01-26 / 21. szám

A M. Polgár v­egyes számai kaphatók a lyceumi nyomda központi irodájában. Délután 3 órakor a lap megjelenik pontosan. KOLOZSVÁR, JAN. 25.1873. Fővárosi levelek. ccLvm. Pest, jan. 23. 1873. Kedves barátom ! Sietek tudósítást küldeni a mai országos ülésről, mely annyiban vált nagy fontosságúvá, hogy a ministerelnök, Horn provo­­káló beszédére végre a szónokok sorába lépett és a kormány jövő pénzügyi politikájáról előképet nyújtott. Szlávy mindenekelőtt megállapíta, hogy ő, bár mint alig néhány hét óta ministerelnök,­­ de mint korábban is kormánytag, az eddigi kiadások­ és beruházásokat illetőleg, a felelősséget társaival együtt elfogadja. Aztán helyteleníti a recriminatiókat, s egy pár példában bemutatta, hogy némely kiadásokat maga az ellenzék is sürgetett, (a­mi egyébiránt semmit sem jelent.) Ezek után azon négy forrásra utalt, melyek­ből a bajok orvoslatát menteni lehetne, és pedig­­ a megtakarításokra. Megtakarí­tást csekély mértékben szerinte is lehet eszközöl­ni, de csak igen nagy óvatossággal. Mert a hon­védelmet leszállítani nem lehet; a közigazgatásból lehet elbocsátani egynehány hivatalnokot, de any­­nyival följebb kell emelni a megmaradónak fi­zetését. — az ország hitelére. Ezt szerinte még tovább is igénybe kell venni, mert például félig kész vasutasokat félben nem hagyhatjuk, s más szellemi és anyagi befektetéseink is vannak, melyek fölfüggesztése épen rosz gazdálkodás lenne. — az államvagyon eladására. De itt is csak az apróbb részletekre szorítkoznék, mert e vagyon értéke évről-évre növekedik, s félő, hogy az elidegenítéssel úgy járnánk, mint sok más ország, hogy sem pénz, sem vagyon nem marad­na. Végre — az adó szaporítására, melyet nem úgy értelmez, hogy például a földadó-kulcs fel­méit­essék, hanem hogy bizonyos adónemek föl­emeltessenek, s hogy a teljesen adómentes, vagy kevésbbé adóztatott tárgyak és tőkék is bevonas­sanak, szóval adóreform útján. Ezután az ígéretek ösvényére lépett át és közel kilátásba helyezte: a büntető codex, a ca­­taster- és adóreform törvények, az erdőtörvény, választási és felsőház átalakítási törvényeket, va­lamint egy rendszeres tervezetet a vas- és kút­hálózatra nézve. Ez utóbbi ígérete alatt Tisza La­joshoz fordult: ugy­e készen van? — kérdé. De ez — úgy tetszik — nem nagyon igenelte. Megígérte Kerkapoly nevében azt is, hogy ez Horn interpellatés következtében e napokban határozott felvilágosítást fog nyújtani a bankkér­désről. Ezt ugyancsak várjuk. Beszéde végén egy mulatságos tévedés for­dult elő, mert Móricz Pált és Schwarcz Gyulát azzal vádolta, hogy a jelen kormányt ide­iglenesnek nevezték. ő — úgymond — ő felsége kinevezésében az ideiglenes szót nem találja. És jön „nagy derültség.“ Móricz, Schwarcz szót kérnek. Móricz állítja, hogy ő csak „e­p­h­e­­mert” mondott, s ezt fenn is tartja; de Schwarcz nagy tűzbe jött, s hivatkozik, hogy épen ellenke­zőt mondott. Ama kifejezést Zsedényire utalja. TÁRCZA. Hogyan tanulnak az angolok? Az angol iskoláknak sokkal roszabb hírök van, mint a minek valóban, de hogy valóban mégis csak roszak, a felett alig lehet kételkedni. Nem csak a népiskolákban, de a gymnasiumok legnagyobb ré­szében is mindennapi dolog, hogy 100—300 gyer­mek van egy nagy teremben elhelyezve s hogy ezek mindegyike utánmondás és könyvnélkülözés által tanul meg mindent s hogy végre vasárnapi és ismétlő iskoláikban a valláson kívül semmiről sem hallanak. Minő lehet itt a módszer! Elmon­dok egy pár példát. London egyik hírnevesebb gymnasiumát láto­gattam meg egy reggel. A középkorú akadémikus igazgató igen szívesen fogadott s hosszú szabály­­szerű tógáját s deákos süvegét feltéve, bevezetett a nagy osztályterembe, hol már vagy 80 gyermek zsibongott. A legfelső osztályt kivéve, melyet a vizsgára előkészítés végett egy külön szobában szoktak tanítani, mindenik osztály egy pelyhetlen ajkú ifjú egyedüli vezetése alatt állott. Az igazga­tóval a külön classe roomba mentünk, hol mintegy harmincz 16—17 éves ifjú volt. Kíváncsian vártam a tanítást. Az ifjak a tanár intésére körbe állot­tak a padok elé, kezökbe vették Schmith átaláno­­san használt angol történelmét s mindenik egy­­egy pontot olvasott belőle. A tanár olykor-olykor egy-egy idegen szónak angol jelentését mondta meg röviden s azon felül azt, ki a kiejtésben (az angol kiejtés tudvalevőleg igen nehéz) valamit hibázott egygyel lejebb állíttatta. Különben semmit sem szólt s a fejezet olvasása után kimondta, hogy ezt már most meg kell tanulni. Ennyiből é­s csakis ennyiből állott a hazai történelem tanítása, mely tantárgy tudvalevőleg a legérdekesebb megjegyzé­sekre s magyarázatra adhat alkalmat. Második óra volt a szépirás. Minő gúnynak tekintené azt bárki Zsedényi pedig csak mosolygott, neki a nyelve bi­­csaklott volt igy el. Szlávy kellemes, udvarias szónok; egy an­gol szűrőn átszűrt magyar parlamentár; de be­széde tartalma a jobboldalon sem elégített ki min­denkit. 1­0 .. . U­. . P. Szathm­áry Károly: Tisza biztositó- és jelzálogbank. Kolozsvár, 24-ik január 1873. Előttünk fekszik a Tisza biztositó- és jelzá­logbank jelzálog üzletére vonatkozó alapszabály, mely a m. k. kereskedelmi ministerium 16807/1872 számával lett jóváhagyva. Anélkül, hogy annak ez­úttal teljes ismertető részletezésébe kívánnánk bocsátkozni, általánosságban ki kell mondanunk azon kedvező véleményünket, miszerint valóban lát­szik, hogy ezen szabályok összeállítóinak tanulmá­nyozásával és átérzésével az általános igényeknek, kívánalmaknak sikerült ezen üzletágnak a biztosí­tással való egybekötése által egy oly intézetet hoz­ni létre, mely életre való, mely áldásos műkö­désének eredményeit igen rövid időn, igen fénye­sen fogja felmutatni. Általában látszik ezen szabá­lyokon egészben átviláglani, hogy az intézet fősúlyt a földmivelő osztály támogatására fektet, elsősor­ban a földreívelők alsóbb, szegényebb osztályát kí­vánja felsegíteni, olcsó pénzhez juttatni. A társulat következő üzletekre van jogosítva: 1. Jelzálog kölcsönöket ad ingatlan javakra, ide értve házakat és telkeket is, hosszabb vagy rö­­videbb időre olyképen, hogy ezen kölcsönök visz­­szafizetése vagy egyszerre, vagy meghatározott részletekben vagy végre évi járadékokban köte­tik ki 2. Bevált vagy átvesz engedmény, vagy felül­kebelezés mellett jelzálogilag már biztosított köve­­teléseketl 3. Hitelez városi, kerületi vagy falusi közsé­geknek, mennyiben ezek kölcsönvételre jogosítva vannak vagy törvényhatóságaiktól az erre szüksé­ges engedményt megnyerték. Ezen kölcsönök jel­­zálogi biztosítás nélkül is engedélyezhetők, ha csak kamata és tőketörlesztései rendszeres községi pót­adó és kivetés útján biztosíttatik. 4. Saját zálogleveleire és kötvényeire leszá­mítolás vagy kézi zálogbavétel útján előlegeket adhat.Jogosítva van a társulat továbbá: a. ) kamatozó pénztár­jegyek kiállítása mel­lett pénzt felvenni, mely pénztárjegyeknek legalább 100 frt. o. értről és bizonyos névre kell szólalnok ; b. ) a pesti és bécsi tőzsdén hivatalosan jegy­zett, úgy vidéki értékpapírokra is előlegeket adni; c. ) bel és külföldi váltókat leszámítolni; d. ) oly társulatokat alapítani, melyek útján földjavítások, mindennemű építkezések és forgalmi beruházások eszközlése czéloztatik. Legkisebb, jelzálogra adható kölcsön 200 frt. o. é.-ben. Az intézet, mint értesülve vagyunk ezen üz­letágait már a legközelebbi napokban megkezdendő T.­L Országgyűlés, Pest, jan. 24-én.­­ A tegnapi névsor-olvasásnak csakhamar kettős következménye jön: az egyik, hogy ma jó­kor érkeztek meg a képviselő urak, s a tanácsko­zásnak legalább első fele meglehetősen^teljes^bár^ még csak hazánkban is , ha valaki szükségesnek tartaná érettségre készülő ifjaknak szépírást taní­tani ! A tanár azonban szorgalmasan körüljárt a padokban, megigazitgatta a toll­s kar tartását, egy pár javítást tett az írásban is barátságos hajczi­­bálások mellett. ... így folyik le az élet a leg­több gymnasiumban. A vasárnapi iskolákban — az angol nevelés ezen csodaszerben ápolt kegyenezében, mely mil­liókat hoz mozgásba s egész irodalmat idézett elő — egy alkalommal magam is részt vettem. Körül­­belől 8 gyermek volt körülöttem s olvasta a bib­lia egy tetszés szerinti fejezetét. Az első pontnál már oly kifejezésre akadtunk, a melyet nézetem szerint a gyermeknek nem lehetett megérteni. Ma­gyarázni kedtem s kérdést tevek a gyermekhez. A gyermek feltárt szemekkel adta tudtomra, hogy „ez nem szokás“ s a többi gyermek sietett párt­ját fogni. Nem sokára oda ért a zajra a felügyelő lelkész is s kimondotta, hogy biz itt az én köte­lességem egyedül abban áll, hogy az olvasást meg­hallgassam s a kiejtést korrigáljam. S ez igy van még a szabadelvű unitáriusoknál is. Mindenik fél a konkolytól, melyet ezen ártatlan gyermekekben el lehetne hinteni. Íme ezek elég sötét példák s pedig mondha­tom, nem a legsötétebbek. De hiszen — kérdi az olvasó — az angol nép a legmiveltebb nemzetek közé tartozik, iro­dalma a legnagyobb s a görögöket kivéve nem volt még soha egyetlen egy nemzet is, melynek tudo­mánya s szépirodalma oly sok s oly nagy eredeti szellemeket mutatott volna fel ! Hogy történhetik meg ez ily előkészítés mellett." Nem csak ez, még több. Angliában minden ember olvas vagy olvas­tat s a nép ítélete s felfogása oly józan értelem­re mutat, minővel jelenleg csak a zsidók és chi­­naiak dicsekedhetnek. (Vége köv.) György Aladár­ előtt folyt; a második — egészen váratlan — hogy a reformpárt egyik tagja, K. Podmaniczky Frigyes a képviselők egy részének hanyagságát indokul használta arra, hogy határozati javaslatot adjon be, mi iránt? Talán, hogy az elmaradók büntet­­tessenek? Nem,­­ hanem hogy valamennyi meg­­fosztassék napidíjától, a szorgalmas ép úgy, mint a hanyag, a szegény azonképen, mint a gazdag. A napirendre térve a ház, Horn Ede foly­tatta tegnap félben hagyott beszédét, érdekes és tanulságos módon, melynek végén ő is pénzügyi programmelőadására hiván fel a kormányt. Szlávy miniszterelnök felállt s hosszabb beszédében vé­delmezte a kormányt és pártja eddigi politikáját, s egyet-mást a jövőre tartozó szándékairól is el­mondott, a bankkérdés iránti felvilágosítást azon­ban a pénzügyminiszternek tartván fenn. Beszéde végén igen mulatságos intermezzo fejlődött ki. Ugyanis, azt hívén, hogy Móricz Pál és Schwarz Gyula minapi beszédeikben ideiglenesnek nevezték volt a mostani kormányt, erre nézve meglehetős sikerült megjegyzéseket ten a miniszterelnök, mi­re előbb ugy­an Móricz Pál, azután Scwarcz Gyula szavaik helyreigazítása végett emeltek szót. A 48-as pártnak volt tagja, mostani ellen­zéki reformer, Schwarcz Gyula úr igen keserve­sen panaszkodott a­miatt, hogy őt azon kormány elnöke, mely iránt ő annyi jóakaratot tanúsított, oly kevés figyelemre méltatta, hogy még csak nem is hallgatta meg, mit mond. Mert hát ő, t. i. az ellenzéki reformer, távol attól, hogy ideiglenesnek nevezte volna a mostani kormányt, ellenkezőleg: a kormány megszilárdítására intette beszédében a pártokat, a­miért is őt egy napilap, nem tudom mivel — gondolom hazaárulással vádolta. Szlávy ekkor megnyugtatva visszavette a kormányt meg­szilárdítani óhajtó ellenzéki képviselő úr ellen mondott szavait. Mi nem tudjuk melyik napilap vádolta a képviselő urat hazaárulással, mi részünkről csak ellenzékiségét vontuk kétségbe, de ha kell, tanú­képen is készek vagyunk föllépni Schwarcz Gyula úr ártatlansága mellett a miniszterelnök méltatlan vádjai ellenében. Mert csakugyan saját füleinkkel hallottuk, hogy ő, az ellenzéki képviselő, a kor­mány megszilárdítása mellett szónokolt. Svigh­old. — A franczia alkotmány­bizottság hír sze­rint levelet kapott Thierstől, melyben égetően szük­ségesnek jelenti ki, hogy a bizottság minél előbb megállapodásra jusson. A bizottság erre rögtön ülést tartott s elhatározta, hogy ma tartandó rendkívüli ülésébe még egyszer meghívja a köztársaság elnö­két. Napóleon herczeg kiutasítása ügyében, mely­nek a napokban kellett volna elintéztetni, Thiers kijelentette, hogy a belügyér ezen lépéséért ő vá­­lalja magára a felelősséget. E szerint alig remél­heti a herczeg, hogy a nemzetgyűlés kedvező ha­tározatot hoz reá nézve, mit pedig az excsászár halála után valószínűleg kétszeresen remélt. A há­rom mill­iárd kölcsönt az aláírók bámulatos gyor­­sasasággal fizetik be. Több mint 1500 millió jára­dék, melyek mintegy 600000 czimet, köztük 150,­ 000 drb 5 frankost, képviselnek,­­ már teljesen be van fizetve. A végleges nyugták kiszolgáltatá­sára egy külön hivatalt kellett felállítani, mely na­ponkint hat-nyolcz ezer nyugtát áll itt ki. A befi­zetett összeg eddig két milliárd 400,000 frankra A Panjab mostani lakossága szokásai s erkölcseik. A Panjab, vagy ötfolyamu ország India leg­­éjszakibb részét képezi, s lakossága mai napig nagyrészt csatokból, egy erős, nyers néptörzsből áll. Az ötfolyamu országban a dsatok a legjobb földmivelők s többnyire a sikhek vallásfelekezetét követik, és már a régi saneritokmányok szerint is, ők voltak az ország első lakosai. Egészen soha sem vették fel az indiai kasztrendszert, hanem mindig előnyt adtak a szabadabb életnek, s ezért a többi körüllakó indusok bizonyos megvetéssel tisztátalanoknak és barbároknak tekintették őket, mivel a már egyszer szentesített törvényeknek nem akarták alávetni magukat. Később a hindu­­ismus természetesen az ötfolyamú országban is érvényre emelkedett, s ezzel a kaszt- rendszer is, még­pedig, mint adatok bizonyítják, délnyugat­ról, a tökéletesen brahman országokból. A Pan­­jabban lakó brahmanok tíz nemzetségre oszlanak. Az első ötöt, a sarsutokat, kankubajukat, gauro­­kat, utkalokat, maitkilokat együtt panj gauroknak nevezik; a többi öt, a tajlangok, maharastrák, eljárok, karnatakok, drabarok pauj drabaroknak neveztetnek. A dsatokon, kiknek főszékhelyük a Manjbá­­ban, Ravi és Sad­ud között van, brahmanokon, khatrik, vaisk és sudrakon kívül még számos más néptörzs lakja a Panjabot. Az éjszaki Himalaya előhavasaiban a gujarok laknak, mely alkalmasint régi, áriái törzs, de részletes és közelebbi adatok, ennek történetéhez nincsenek. A felső Indusnál Kalabagig a gakkarok, gujarok, avanok laknak, kik mindnyájan rokon törzsei a dsatoknak de az islamot vették fel, s ennek folytán afghanokkal s más muhamedánokkal sokféleképen összeelegyedtek úgy hogy nincs többé tiszta vérük. A déli Panjab rónáin különféle törzsek laknak, mint a janok, bhatok, sialok, ka ralok, kathik stb. kik azonban csaknem­­ Kolozsvárit. Január 25. — Pályázati hirdetés. A kolozsvári m. kir. egyetem bölcsészeti kara részéről a nm. val­lás és közoktatásügyi miniszter ur f. évi jan. 9-én 344. sz. a kelt leirata értelmében köztudomásúl adatik, hogy az egyetemben az ujabb­ angol, fran­­czia nyelvek tanítása végett alkalmas tanítókra van szükség; ennélfogva az ily állomások s a velek esetleg, a nm. minisztériumtól járandó jutalomdi­jak elnyerése végett az ajánlkozni kívánók folya­modásaikat bizonyítványokkal felszerelten f. é. feb. 20 dikáig a kolozsvári egyetem bölcs. karához in­tézve, alulirthoz juttassák el. Kolozsvárit jan. 23- 1873. Imre Sándor bölcs. k. e. i-­ dekán. — Szerdahelyi Kálmán emlékére. Szi­ves készséggel közöljük e hozzánk küldött soro­kat , ajánlván azokat olvasóink figyelmébe : „Élni akaró nemzet nem felejti elhunyt jeleseit. Ha ki­­dültek soraikból, emléküket megörökiteni törekszik. Szerdahelyi Kálmán egyike volt a jeleseknek, kik lelkök lángját, szivök melegét, egész életüket a nemzetnek szentelték. Egyike volt azoknak, a kik­nek nevét a magyar művelődés és művészet tör­ténelmének megirója az elsők között emlitendi föl. Nincs hazánknak nevezetesebb városa, hol ne ra­gyogtak volna művészetének sugarai s széles ez országban, a hol csak megfordult, sokáig meg fog maradni kedves emléke mindazok kebelében, a kik művészetében gyönyörködtek. Barátainak, tisztelő­inek száma nagy ez országban s midőn a fővá­rosban, a nemzeti színház kebeléből, melynek 18 kivétel nélkül mohamedánokká lettek, és csak régi hagyományképen tartották meg törzsnevüket. Minthogy a mohamedánok, úgy mint a keresztyé­nek, maguk közt házasodnak, a törzskülönbségek lassanként elenyésznek, s csak néhány vidéki, a nagyobb közlekedéstől elzárt nemzetségek tartják meg jellegüket, így van ez a sikhekkel is. Ezek tősgyökere ugyan csatokból áll, de miután utolsó gurujuk Govind Singh a tulajdonképeni kaszt-kü­lönbségeket eltörölte, mindenféle elemeket felvettek magukba. Csak sajátságos viseletük, a hosszú haj és szakái gyermekkoruktól kezdve nem szabad nyiratniok magukat) makacs, harczias magatartá­suk, valami sajátságost kölcsönöz nekik, de tiszta vérrel már ők sem dicsekedhetnek többé. A Kangra-völgyban néhány rajput ház (több­nyire kis rajuk vagy főnökök) tartotta fönn ma­gát, melyek a más törzsekkel házasságokat leg­nagyobb óvakodással kerülték és máig is kerülik. De számuk olyan kicsiny, hogy alig vehetők szám­ba. A sikh-fejedelmek és főnökök csaknem kivétel nélkül rajputoknak tartják magukat, pedig mind dsatok, mi közelebbről is legalaposabban bebizo­­nyíttatott. Szóljunk már most valamit az egyes vallás­felekezetek családi és vallási szokásairól. A mo­hamedánok szokásai csaknem mindenütt egyformák, a korán képezi mindennek alapját. Indiában két­ségkívül sokat vettek fel a régi hindu és helyi szo­kásokból, sőt a közönséges mohamedán oly tudat­ta, hogy ritkán tartja magát, ha csak társadalmi­lag is, többnek a pogánynál, kivéve a kalimah (rövid mohamedán hitvallás) elmondását, csaknem egy fokon áll a­­közönséges hinduval, csak ruhája különbözteti meg külsőleg ettől. Többnejűséget rit­kán találhatni a szegényebb sorsuaknál, mivel ez olyen luxus, melyet a szegény nem engedhet meg magának, azonban a gazdagabbak közt ez napiren­den van. Az előkelőbbek nejeit ritkán láthatni nyil­­­­vános helyeken, s ilyenkor is csak sűrü fátyollal, megy, noha szabályszerüleg csak 1,240 milliónail kellett volna eddig befolynia. A Sella olasz pénzügyér közelebb terjesztett a kamara elé az 1872. évi országos pénzügye­lés eredményét. A bevétel tesz 1,296 millió lirit, azaz egy millióval többet, mint előirányozva vele a kiadás ellenben 1,367 millió, mi az ország ko­o­moly pénzügyi helyzetével szemben még kielégít­­eredménynek mondható annyival is inkább, mjDt° hogy az előirányzatban 181 millióval több van felvéve. A spanyol karlisták ellen Mori­­­nes tk. erélyesen lépett fel az éjszaki megyékben s Cataloniában, hol már otthon képzelte magát don Carlos, mindinkább terjed a szabadelvű győ­e­lem a lakosság között, a nép fegyverkezik m­in­­denfelé a rablóbandák ellen s a kormány hat mil­­lió reált kér a kortestől a népfelkelés szervezésé­­re. Ezzel szemben egyes helyeken annál kegyetle­­nebbü­l dühöngnek don Carlos rablói s Barcellona és Saragossa közt naponkint megszakítják a vas­­úti közlekedést. Santa­ Cruz lelkész, a karlutik egyik rablófőnöke, tegnapelőtt felgyújtotta Herca­­niban a vasúti indóházat, Suvalovgr­ londoni küldetésé­ről az orosz lapok még mindig hallgatnak. Ezen hallgatás ismeretes régi taktikájuk. Valahányszor Európában egy fontosabb, Oroszországot közelebb­­ről érdeklő esemény fordul elő, az orosz lapok vagy önkényt, vagy felsőbb utasítás következtében­­s ez utóbbi feltevés az orosz sajtóviszonyoknál fogva nem igen alaptalan, — előbb az európai sajtót hagyják beszélni, s csak akkor, midőn már ennek véleményét kipuhatolták, kezdenek a tárgy­­ról értekezni. így lesz az alkalmasint gróf Suva­­low megbízását illetőleg is. ----------— S h­irharang.

Next