Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-08-02 / 176. szám

beli turkománokra esik. 2 A hadisarc­ teljes meg­fizetéséig az orosz hadsereg a következő megerő­sített helyeket fogja tartani megszállva : a) Sura­­h­ánt az Amu-Darja jobb partján a folyamon le­endő átkelési joggal, b) Kung­­ad városát, mely az Amu bal partján fekszik. 3. Az orosz hadsereg élel­mezése az egész megszállás ideje alatt a chivaiak terhére esik. 4 A halálbüntetés a chivai c­ánság­­ban véglegesen eltöröltetik. 5. Chiva a d­án kor­mányzata alatt független állam marad. 6. A c­­án­­ság természetes határát az Amu-Darja folyam ké­­pezendi, s ennek jobb partján fekvő összes chivai földterületek Buhhara birtokába mennek át, mint kárpótlás azon jó szolgálatokért, melyeket ez a jelen hadjárat alatt az oroszoknak tett­ végtére­l. Az orosz megszálló hadsereg Chivának fővárosá­ból folyó évi augustus 15—27-én vonul ki. A „Go­­los“ ez alkalommal azon megjegyzést teszi, hogy ezen hiteles forrásból eredő hitek még hivatalos megerősítésekre várnak. A jury tagjai Budapesten. A nemzetközi kiállítás surorai egészen el voltak ragadtatva budapesti fogadtatásuk által Lapunk szűk tere nem engedi, hogy a fogadtatás­ról, az ünnepélyekről egyenkint megemlékezzünk s igy csak pár jelentékenyebb momentumra kel szorítkoznunk. A Margitszigeti reggelin mondott pohár kö­szöntések között leghizelgőbb volt ránk nézve dr. Caminhoa brazíliai tanáré, a­ki megtett ben­nünket a világ első nemzetévé s bárha nem vo­t tudomása a mi „ Extra Hungáriám - féle köz­mondásunkról, egész pontossággal s mi több: hit­tel mondta el, hogy csak itt van az élet. Aztán a nemzetek közötti testvérisülést élteté. „Önök ezt ez alkalomkor megvalósították — szólt a ma­gyarokhoz fordulva — s ezért mi önöknek forró köszönetet mondunk. Caminhon oly lelkesítőleg beszélt, hogy két három városi képviselő is körülfogta, és egy, szí­ve nagy örömében összecsókolta. Ilyesmi különben egyátalában nem tartozott a ritkaságok közé, s lehetne megnevezni elég idegent, kik honfitársa­inkkal összeölelkezve ni­m­csak örök barátság), fogadtak, hanem mégis ígérték, hogy még sokszor meglátogatják a szép magyar fővárost. Az idegen journalisták egy lugasban mulat­tak. Hallani sem akartak más nótáról, mint a magyarról. Egy-egy népdalt tízszer is meg­­újráztattak. A japáni „Éljennel“ végezte a maga toasztját, megjegyzendő, hogy ez volt az első alkalom, a­mikor a japánok saját nyelvükön szólaltak meg. Spanyol, franczia, japán, angol kívánta a „Rákó­­czy * t s a hajót — már induló félben lévén meg kellett állítani, mert a vendégsereg negyed­­szer ^art^^^a^a^SZeózatott^- A bra­­ziliai es­­1‘tag, ki margitszigeti felköszöntésével oly népszerű lett, a legnagyobb figyelemnek tár­gya volt; mindenki siet vele megismerkedni és névjegyet cserélni, csakhogy már délelőtt kifogyott belőlük, úgy elkapkodták. A spanyolok úgy el voltak bájolva az előzé­kenység­i lelkesültség által, hogy Romernek egy igen szép ajánlatot tettek. Elismeréséül és viszon­yod marquis, családja utolsó sarjadéka s komoran tekintett ki a gyönyörű vidékre. Körülbé a terem falain ősei időrongálta képei függtek, derék társaság, melynek bűnei őt sújtják. E fegyveres, pánczélos lovagok, bársonyos, mo­solygó arczú seigneurök, e vadászöltönyű chevali­­erek vigan élték át életüket, nem gondolva az utódokra. Connetable Gaspard a vérengzőtől kezd­ve ki­borzasztó kegyetlenkedései által érdemelte ti ..rip épen hízelgő melléknevet, egészen le Gas­pard a peculánsig, ki agyonlőtte magát, mind e falak közt élték át fiatalságukat, itt dorbézoltak, viaskodt? , vadásztak Nem igy Roland. A napsütötte barna, magas férfi, kinek ha­lántékát mély seb ékesitő, hanyag állásban állt az ablaknál, mély gondolatokba merülve, keresztbeve­tett karokkal. Vajyon hová tekintett? Talán ama gyenge füstoszlopokat követte tekintetével, me­lyek a Puysieux-udvar­ kéményeiből szállák fel Ez a ház tíz év óta folyton zajos, fényes ünnepélyek színhelye. A Thorigny-kastélyban az utolsó nagy ünnepély ezelőtt negyven évvel volt. Kalandos, viharos ifjúsága emlékei vonultak el lelke előtt. Látta halott atyját a ravatalon és öröksége szél­kapkodását a hitelezők serege által. Ezután visszagondolt a jezsuita­ oskolában, a kol­légiumban, s a kiskorú király házi csapatai közt mint zászlóvivő töltött éveire. Szomorú napok vol­tak azok­ra nézve, mikor mint fiatal tisztnek nem volt egyebe havidijjánál s nem volt tere bátorsá­gának. De erre szebb napok következtek be A Koromandebe induló tengernagyi hajón látta ma­gát, tele reménynyel, bizalommal egy jobb jövő iránt. A marquis keserűen mosolygott, mikor eszébe jutottak ifjúsága büszke illúziói. Tizenhárom évet töltött Indiában, ott volt La Bourdonnais Madras elleni expedciójában, ké­sőbb Dupleix alatt az angolok ellen harczolt, az aacheni béke után beléelegyedett a bennszülött fe­jedelmek viszályaiba az arcot! nábob méltóságért, úgy harczott Muzuffii­­ung s Chunda Sahib­érdo­zásául a fogadtatású«!.. ..eszek — úgy mondák — a madridi múzeumnak egyik legnagyobb nevezetes­­ségét, Lajos királyunk gyönyörű nyergét a pesti múzeum számára megszerezni, ha mi elfogadjuk. Két bécsi ember beszélgetését vette szárny­ra a hír. A párbeszéd a következő alakban kering a vendégek között: — Herrst was wer mer jetzt machen VWieu muss do auch herausrückeu. — Na freili, aber was soll mer den thun. Dasselbe kanu mer doch unmeglich machen. _ Und wenn mer auch was zusammenstel­len, das sympathische treffen wir bald nit. — Az Europa szállodában tartott bucsulakoma fényesen sikerült. A díszterem pazar fénynyel volt berendezve. A­mint a Rákóczy-induló m­egrendült, kitört a frenetikus taps és brávó, tűzvérű spa­nyolok, francziák, amerikaiak fejüket tenyerük közé szok­ták, s úgy énekelték utánna a melódiát az asztal mellett. Az utánna következő Marseillaise már égi­­háborút keltett, melyet csak a Rule Britannia méltóságosan impozáns hangjai csillapíthattak le. Hanem azért az angolok veszettül tapsoltak s Angliában talán bolondnak tartanák az ily jó kedvet, nálunk azonban ez aránylag komoly és méltóságos aktus volt a többihez képest. A­kik személyesen nem ismerték egymást, mint legjobb barátok mosolyogtak egymásra. Bort töltöttek egymás poharába s ittak a szép Magyar­­országért, bájos spanyol nők, s egy szép szőke svéd grófnő, oly szépen mosolyogtak ! Pajtás és czimbora volt ott mindenki, állam­férfi, tudós, iró, művész, iparos, kereskedő az osztrák kereskedelmi minisztertől le a figyelő s félig vendég reporterig. Eltűnt minden rang és nemzetiségi különbség s minden elkülönítő vonal fölolvadt egy generizáló érzésben a szeretetben és az örömben. Ennek leghűbb kifejezései voltak a felköszön­tők, melyek minden teremben egy képen folytak alul és fönt. Nem tartva meg a sorrendet (mert­­ki lehetett volna mindenütt egyszerre) első helyen említem meg, hogy a bécsi „N. fr Presse“ érdemes képviselője a következőkép kezdte to­asztját : Hölgyek és urak csend és figyelem. Szavamat most komoly dolgokra emelem. A vége természetesen az volt, hogy éljen Ma­gyarország ! Sokáig éljen ! A nagy teremben a rio de janeiroi botanicus tanár, a kitűnő szónok, Caminhoa kezdte meg a felköszöntések sorát, aztán Simon Florent, b. Wert­­heira s Pulszky beszéltek még Itt aztán meg is szakadt a vezérfonal s következtek az epi­zódok. _____D­­­ii u­ muu ixrcuju.-n uikcziózott fran­czia és német nyelven. Francziául a munkásokért, németül a nőkért. Fönt a kis­­teremben a spanyo­lok közt egyszerre csak megjelent az öreg Havas, s mikor meglátják, a vihar nyelvén üdvözlik, kö­rül fogják és hallani akarják. Ő beszélne, de nem tud. Be van rekedve. Halotti csönd lett. Egy re­kedt szónok beszél! Érzékeny búcsút mondott egy szellemdús rövid beszédben, mely után áta­­lános összeölelkezés következett. kében mint egy oroszlán, a nélkül, hogy nem je­lentéktelen harczi szerepléséért véres sebek s mér­sékelt ragadmány-osztaléknál egyebet nyert volna. Kedvetlenül tért vissza hazájába s itt ősei birtokából ötszáz boldogi területet s a kastélyt visz­szavásárolta. Most mérsékelt jövedelméből élt s többnyire kastélyában tartózkodott, csak nehány téli hónapra rándult le Bloisba egy rokkant indiai bajtárs barátjához. A marquis visszatértekor birtokos szomszé­dai köreikbe igyekeztek vonni őt, azonban Roland minden meghívást udvariasan visszautasított. Puy­­sieux úrnőjére különösen haragudott, mert ennek elhalt férje volt az, ki a marquisatot szétdarabolta s saját nagy hasznára kizsákmányolta. Roland te­hát a fiatal özvegygyel szemben kiválólag hidegen viselte magát, s minden meghívását makacsul visz­­szautasitá. Nem is sejtette, hogy mennyi bűt okoz ezáltal a szép úrnőnek, ki szomorúságát vig hangú­lat alá igyekezett rejteni. Nem tudta, hogy minő benyomást tön szivére, mikor egyszer Puysieuxon átlovagolni látta. Ő maga madame Elminyt nem ismerte meg. Mit ő azonban nem tudott, s mit madame Elminy is csak komornájával közölt bizalmasan, az már régen nem volt titok az összes puysieuxi cse­lédség előtt, és a ravasz Lafleur is, ki kevésbé embergyűlölő mint ura, mindenütt megfordult egy kicsit, már régen tisztában volt az okokkal, me­lyek a gazdag szomszédnőt folyton újabb cselekre ösztönözték, hogy az önfejű marquist hálójába ke­­rítse. Ezért Lafleur igen jól tudta, hogy küldetése mennyi nehézséggel fog járni, de nem merte urá­val e nehézségeket közölni. A marquis indulatos ember volt. A hazug hír azonban, mit a szemtelen abbé Infernále hozott felőle forgalomba, multattatta , meghagyta Lafleurnek, hogy minden adandó al­kalommal erősítse meg Lafleur, mint már tudjuk, atán késett e meghagyásnak eleget tenni. (Foly. köv.) Egy athlétai termetű brazíliai fölugrott egy székre, letépett egy nemzeti saint kokárdát, s ré­mítő hadonázás közt eldörgött valamit, a­mit már­­ előre megéljeneztek. Meg kell még említenünk egy amerikai hír­lapíró, Mr. Hammond toasztját, kiről azt mondják, hogy 2000 írtba kerülő táviratban tudatta New- Yorkba a Jury budapesti fogadtatását. Hammond úr német versben toasztozott, melyet a „Hon" így fordított le: Isten veled, te szép Pest, magyarok ! Legyen fényes az ég fölöttetek, Nem csak, kiket vendégül láttatok. Egész világ köszönt im titeket Uraitól kezdve, messze tájakon A föld két sarka, nyűgöt és kelet E szókat zengi millió ajkakon: „Szép Pest, isten veled !” Mi ismerőnk, midőn nagy hősitek El butítanak a szent harcz mezején, Országtok vérzett s mit kitűztetek, Nagy volt a czél, de nagy a hős erény Láttuk Kossuthotok Missourinál. Ti értetek úgy fájtak sziveink , Barátságunk már akkor is fennállt. Atlantitól a Csendes-tengerig. Most elhagyjuk a szép szabad hazát, Hova magyar barátság vezetett, S örülünk, hogy h­a összetört a láncz, Melybe a magyar nemzet verve lett. A czigányzene minden toaszt után tust húzott s alig jutott ideje mást is játszani. Este 10 óra körül ütött a bucsuzás ideje, s következett a sok kézszoritás, a névjegyek kicseré­lése, melyből a legtöbben kifogytak. Az ölelkezés és csókolózás sem volt ritkaság. Az indóházban ismét magyar zene hangzott. Két külön vonat — mind első osztályú kocsik­kal — állt készen, s a jury tagjainak négy része 11 órakor már együtt volt. Megjelent gr. Zichy miniszter is, ki folyton francziául beszélt, annak a hanyatló nemzetnek nyelvén, mint a „D. Ztg.“ nevezi. A városi bizottság tagjainak még ha ezer kezök lett volna is, azoknak is nehéz vola elfo­gadni a sok kézszoritást. Kevéssel 11 óra után hangzott az indulás jele, s a zene Rákóczyra gyúj­tott. Midőn a vonat megindult, minden vagyonból hallatszott: „Éljen a magyar! Vive la Hongrie Hurrah ! A nők kendőiket lobogtatták, mígnem az éji sötét elfedett mindent. Még vagy százan maradtak a fővárosban. A székelytörténeti pályadíj-alapról XXII ik közlemény. Miklósvárszéki szolgabiró gyűjtő ivén: Mól­nos József 10 kr, Péterfi József 10 kr, Darkó Im­re 10 kr, Borbáth László 20 kr, Popovics István 20 kr, Borbáth Ferencz 15 kr, Nagy-Ajta köz­ség 2 k­ár,­­ Költő György 50 kr, Bedő Józse 20 kr, Dajko Jajos 20 kr, Szalad János 20 kr ifj. Varga Mihályné Darnóczi Mária 20 kr, Törös Sándor 50 kr, Szász Rozália 10 kr, Kriza Sándor 30 kr, Darnóczi József 20 kr, id. Péterfi Tamás 10 kr, Rosenauer Márton 50 kr, Georg Jartlek 2 frt 40 kr, Incze József 20 kr, ifj Péterfi Tam­ás 20 kr, Szabó István 30 kr, Rinszler Frigyesné Klosz Karolina 20 kr, Gocsmán György 20 kr, özv. Czéh Károlyné 20 kr, özv. Ombodi Lajosné 20 kr, özv. Jóra Józsefné 1 frt, Pozna Mihályné 10 kr, Póz­na Dávid 10 kr, Benedek István 20 kr, Zatlovecz­­ky József 2 frt, Kovács Elek 20 kr, Kisgyörgy Sámuel 20 kr, Kis György József 20 kr, Szabó Nelli 1 frt, ifj. Szebeni Dávid 50 kr, Darnóczi Jó­­zsefné 10 kr, ifj. Bálint István 20 kr Kovács Józsefnő 20 kr, Peter Rens 20 kr, Mihály János 20 kr, Kó­rodi István 20 kr, Pozna György 20 kr, Simon G­yörgy 10 kr, Bocz Lajos 10 kr, Szentpáli Dénes 30 kr, Bihari József 20 kr, Németh Sámuel 20 kr Gergely Ferencz 1 stot, Darkó Pál 15 kr, Dombi Mihály 10 kr, Péter József 15 kr, Babocskai Jó­zsef 15 kr, Szebeni Miklós 20 kr, Deák Mózes 20 kr, Babocskai István 15 kr, özvegy Benedek József 1é 1 frt, Péter József 20 kr, Jocke Etek 40 kr, Serbán János 20 kr, Molnár György 10 kr i, Varga Mihályné Pál Kata 20 kr, Téglás József 40 kr, Albertti Áron 20 kr, Bartha András 20 kr id Bartha György 20 kr, Német János 30 kr,’ id' Németh József 15 kr, Ferencz István 40 kr Ité­­tyi János 10 kr, Péterfi L Áron 20 kr, Péterfi L Aronné 20 kr, Fekete József 10 kr, Darkó Ist­ván 20 kr, Simon György 15 kr, Bartha András 10 kr, idő. Dézsi Áron 10 kr, Dézsi Juliána lo kr, Dézsi Mihály 10 kr, Lengyel Antal 40 kr Fe­rencz Istváné 50 kr, id. Ferencz György lo kr Médei Józsefné 20 kr, Médei István lo kr Fe­­rencz Anna 30 kr, Péterli Sándorné 50 kr , gyürgy Dávid 20 kr, Oláh József 1 frt nangh Károly 20 kr, Goldstein József 20 kr Szabó pr .0 k, Péteri­ L Aronoé Bocs be,,, H. Nuce, 1O kr, Kisgytörg, se n,„e| Kisgyörgy József lo kr Bihari kW / ’ Ősik, Áron 5 kr Péterli m u “?“* 20 kr' István 20 kr, ptterli H„r­ 10 kr' Gr*l,ílt se, io kr, M Km' se*. ", Mó-Áron 16 kr, S*"IUd 10 kr' Kereke, (Vége következik.) A Kolozsvári színtársulat Marosvásárhelyt. Julius 22. 1873. (Vége.) 22. : A „közü­gyeket“ ismételték. A „re­gény vége“­ felvonásos vígjáték mellett, mely ez alkalommal került először színre, s melyet Szépfaludi Ferencz irt; sikerült pillana­tok vannak ugyan benne, de mégis unalmasnak ta­­lálták. S. Dobozi Lina (Stephanie) E. Ko­­v­ác­s G­y.-n­é (Arabella) E. K­o­v­á­c­s G­y. (Y.) mindent megtettek a darab fontar­tására , de igye­kezetek aligha kárba nem veszett, Krasznai, K­e­n­d­i­n­é is lelkiismeretesen betolták helyöket 23. Örökség hajhászok vigj. 3 felv. A gyéren gyűlt közönség felségesen mulatott. Sza­kadatlan nevetés közt folyt le a nem új tárgyú, de eleven kidolgozású, s tarka alakokkal mulattató víg­játék. E Kovács Gy. (Fülöp) teljes jó kedvé­­ben és elemében ritka sikerrel kedélyeskedett S­z­e­n­tgy­ö­r­gy­i (Plumet) kitűnő volt. E K­o­v­á­c­s G­y.-n­é, Phlipovicsné, Kendi­né, Krasznai, Földé­n­y­i mind kedvvel és si­kerrel működtek SzépHelena. Ismert operette. Az égés/ előadásban az a nevezetesség fordult elő, hogy te­norista hiányában P­á­r­i­s­t Czakóné énekelte, és jól. Különben semmi újat nem mondhatunk sem az előadó sem az előadásról. 26. G­i­boy­er és fia, Augier Emil híres színműve 5 felvonásban először. E valóban ér­dekes szk­ra a magyar földön hiában vár kellő el­ismerést, jogos méltánylatot. Franczia talajon, fran­czia légben, frank gondolkozásu emberek és viszo­nyok számára íratott. Kevés benne az általános emberi. Azok a részek, hol az emberi általános g­azlóságok mutatkoznak, gazdag szellemmel van­nak rajzolva, s az igazi nagy költőt mutatják. K. Kovács Gy. (Giboyer) Szentgyörgyi (Marechal) Földényi (Miksa) E. Kovács G­y.-n­é (Pfeffers báróné) S. Dobozi Lim (Fernande) K­r­a­s­z­n­a­i (Dituberive) Philip, po­vies né (Marechalné) el­vitázhat­lan lelkiisme­retességgel játszották érdekes szerepeiket. Külö­­nösen jó volt Szentgyörgyi. A közönség — mely az értelmiség színe és javából állott — igen jól mulatott, s nagy figyelemmel nézte a különön darabot Csikszéki LEVELEZÉS. Aljára jul. 30. Beütött a járvány hozzánk is,­­ kíméletlen kezekkel szedi átkos quotáját. Ez nem újság! fogja mondani a t. szer­kesztő úr ! Nem bizon ! De ezért ne esssék kétségbe levelem érde­kessége mellett, mert — fájdalom — szolgálnom kell olyan uj fajtájú újdonsággal, mely luiude­i gyöngéd érzésű emberben az undorodás és méltó megvetés érzetét fogja felkelteni. Azon csodálkozik, legfennebb szánakozik az ember, ha olvassa, hallja, hogy országszerte mi­nő experimentatiokat és babonákat mivel a tu­datlan nép a járvány erejének csökkenésére. De mikor azt kell tapasztalnunk, hogy oly ember is, kinek szent hivatása lenne, jó példa és jó tanác­­csal járni a nép előtt, s még­is nem csak hogy ezt nem teszi; de sőt boldogult fennhéjázásában híveit a járvány meggátlására hozott intézkedések ellen bujtogatja, készteti, s a közrendészeti rend­szabályok lábbal tiprására vezeti -- akkor csak­ugyan az epe kiömlik, s a vér fellázad az em­berben ! így beszél, és tesz alsó-járai m­it : lelkész vitézlő Siménfalvi György uram­­ kegyelme. Mindjárt meglátjuk hogyan. Mint mindenütt, úgy itt is megtétettek a jár­vány tartama alatti óvintézkedések. Derék szólgabiránk Dávid András ur kine­vezte az egészségügyi bizottmányt idei 1188 sí­­alatt s a kellő eszközöket rendelkezésekre is bo­csát­á. S miután a halálozások megdöbbentő mérv­ben kezdettek szaporodni, járási orvosunk fölkér­te a szólgabíró urat, hogy miután a szünet nél­küli harangzúgás nemcsak a betegekre hat dro­­masztólag, de még egészséges embert is megjavatv­a halottaknak a harangozást tiltsák be, an­nál is inkább, mert több betege sírva kérte, hogy ne harangozzanak ,mert megszakad a szivök.“ A t. szolgabiró ur a harangozást be is til­totta, s e tárgybani intézkedését ad ur, 1188 sz. alatt áttette a ch­olera-bizottmányhoz, s meghagyta, hogy ahoz tartsa magát. A bizottmány a vett rendeletét indozsálva 2­87. alatt közölte a helyi négy lelkésszel, kik mind­nyájan kivéve a szent vitéz urat — a legszí­vesebben ígérték a rémület csökkentését czélozó emez intézkedéshez tartani magukat. A mi papunk ellenben összegyűjti presbitéri­umát, s kijelenteti, hogy ők bizon nem ismernek sem szolgabirót, sem semminemű bizottmányt, s csak azért is harangoznak. Sic. Hozzá is fogtak, s vágták 29-en egész do­ku­inr­a, m­ire a bizottmány a harangozót írásban sllegité és az azonnali abban nem hagyás esetére 10 Zrt. pénzbírsággal rótta meg.

Next