Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-08-02 / 176. szám
beli turkománokra esik. 2 A hadisarc teljes megfizetéséig az orosz hadsereg a következő megerősített helyeket fogja tartani megszállva : a) Surahánt az Amu-Darja jobb partján a folyamon leendő átkelési joggal, b) Kungad városát, mely az Amu bal partján fekszik. 3. Az orosz hadsereg élelmezése az egész megszállás ideje alatt a chivaiak terhére esik. 4 A halálbüntetés a chivai cánságban véglegesen eltöröltetik. 5. Chiva a dán kormányzata alatt független állam marad. 6. A cánság természetes határát az Amu-Darja folyam képezendi, s ennek jobb partján fekvő összes chivai földterületek Buhhara birtokába mennek át, mint kárpótlás azon jó szolgálatokért, melyeket ez a jelen hadjárat alatt az oroszoknak tett végtérel. Az orosz megszálló hadsereg Chivának fővárosából folyó évi augustus 15—27-én vonul ki. A „Golos“ ez alkalommal azon megjegyzést teszi, hogy ezen hiteles forrásból eredő hitek még hivatalos megerősítésekre várnak. A jury tagjai Budapesten. A nemzetközi kiállítás surorai egészen el voltak ragadtatva budapesti fogadtatásuk által Lapunk szűk tere nem engedi, hogy a fogadtatásról, az ünnepélyekről egyenkint megemlékezzünk s igy csak pár jelentékenyebb momentumra kel szorítkoznunk. A Margitszigeti reggelin mondott pohár köszöntések között leghizelgőbb volt ránk nézve dr. Caminhoa brazíliai tanáré, aki megtett bennünket a világ első nemzetévé s bárha nem vot tudomása a mi „ Extra Hungáriám - féle közmondásunkról, egész pontossággal s mi több: hittel mondta el, hogy csak itt van az élet. Aztán a nemzetek közötti testvérisülést élteté. „Önök ezt ez alkalomkor megvalósították — szólt a magyarokhoz fordulva — s ezért mi önöknek forró köszönetet mondunk. Caminhon oly lelkesítőleg beszélt, hogy két három városi képviselő is körülfogta, és egy, szíve nagy örömében összecsókolta. Ilyesmi különben egyátalában nem tartozott a ritkaságok közé, s lehetne megnevezni elég idegent, kik honfitársainkkal összeölelkezve nimcsak örök barátság), fogadtak, hanem mégis ígérték, hogy még sokszor meglátogatják a szép magyar fővárost. Az idegen journalisták egy lugasban mulattak. Hallani sem akartak más nótáról, mint a magyarról. Egy-egy népdalt tízszer is megújráztattak. A japáni „Éljennel“ végezte a maga toasztját, megjegyzendő, hogy ez volt az első alkalom, amikor a japánok saját nyelvükön szólaltak meg. Spanyol, franczia, japán, angol kívánta a „Rákóczy * t s a hajót — már induló félben lévén meg kellett állítani, mert a vendégsereg negyedszer ^art^^^a^a^SZeózatott^- A braziliai es1‘tag, ki margitszigeti felköszöntésével oly népszerű lett, a legnagyobb figyelemnek tárgya volt; mindenki siet vele megismerkedni és névjegyet cserélni, csakhogy már délelőtt kifogyott belőlük, úgy elkapkodták. A spanyolok úgy el voltak bájolva az előzékenységi lelkesültség által, hogy Romernek egy igen szép ajánlatot tettek. Elismeréséül és viszonyod marquis, családja utolsó sarjadéka s komoran tekintett ki a gyönyörű vidékre. Körülbé a terem falain ősei időrongálta képei függtek, derék társaság, melynek bűnei őt sújtják. E fegyveres, pánczélos lovagok, bársonyos, mosolygó arczú seigneurök, e vadászöltönyű chevalierek vigan élték át életüket, nem gondolva az utódokra. Connetable Gaspard a vérengzőtől kezdve kiborzasztó kegyetlenkedései által érdemelte ti ..rip épen hízelgő melléknevet, egészen le Gaspard a peculánsig, ki agyonlőtte magát, mind e falak közt élték át fiatalságukat, itt dorbézoltak, viaskodt? , vadásztak Nem igy Roland. A napsütötte barna, magas férfi, kinek halántékát mély seb ékesitő, hanyag állásban állt az ablaknál, mély gondolatokba merülve, keresztbevetett karokkal. Vajyon hová tekintett? Talán ama gyenge füstoszlopokat követte tekintetével, melyek a Puysieux-udvar kéményeiből szállák fel Ez a ház tíz év óta folyton zajos, fényes ünnepélyek színhelye. A Thorigny-kastélyban az utolsó nagy ünnepély ezelőtt negyven évvel volt. Kalandos, viharos ifjúsága emlékei vonultak el lelke előtt. Látta halott atyját a ravatalon és öröksége szélkapkodását a hitelezők serege által. Ezután visszagondolt a jezsuita oskolában, a kollégiumban, s a kiskorú király házi csapatai közt mint zászlóvivő töltött éveire. Szomorú napok voltak azokra nézve, mikor mint fiatal tisztnek nem volt egyebe havidijjánál s nem volt tere bátorságának. De erre szebb napok következtek be A Koromandebe induló tengernagyi hajón látta magát, tele reménynyel, bizalommal egy jobb jövő iránt. A marquis keserűen mosolygott, mikor eszébe jutottak ifjúsága büszke illúziói. Tizenhárom évet töltött Indiában, ott volt La Bourdonnais Madras elleni expedciójában, később Dupleix alatt az angolok ellen harczolt, az aacheni béke után beléelegyedett a bennszülött fejedelmek viszályaiba az arcot! nábob méltóságért, úgy harczott Muzuffiiung s Chunda Sahibérdozásául a fogadtatású«!.. ..eszek — úgy mondák — a madridi múzeumnak egyik legnagyobb nevezetességét, Lajos királyunk gyönyörű nyergét a pesti múzeum számára megszerezni, ha mi elfogadjuk. Két bécsi ember beszélgetését vette szárnyra a hír. A párbeszéd a következő alakban kering a vendégek között: — Herrst was wer mer jetzt machen VWieu muss do auch herausrückeu. — Na freili, aber was soll mer den thun. Dasselbe kanu mer doch unmeglich machen. _ Und wenn mer auch was zusammenstellen, das sympathische treffen wir bald nit. — Az Europa szállodában tartott bucsulakoma fényesen sikerült. A díszterem pazar fénynyel volt berendezve. Amint a Rákóczy-induló megrendült, kitört a frenetikus taps és brávó, tűzvérű spanyolok, francziák, amerikaiak fejüket tenyerük közé szokták, s úgy énekelték utánna a melódiát az asztal mellett. Az utánna következő Marseillaise már égiháborút keltett, melyet csak a Rule Britannia méltóságosan impozáns hangjai csillapíthattak le. Hanem azért az angolok veszettül tapsoltak s Angliában talán bolondnak tartanák az ily jó kedvet, nálunk azonban ez aránylag komoly és méltóságos aktus volt a többihez képest. Akik személyesen nem ismerték egymást, mint legjobb barátok mosolyogtak egymásra. Bort töltöttek egymás poharába s ittak a szép Magyarországért, bájos spanyol nők, s egy szép szőke svéd grófnő, oly szépen mosolyogtak ! Pajtás és czimbora volt ott mindenki, államférfi, tudós, iró, művész, iparos, kereskedő az osztrák kereskedelmi minisztertől le a figyelő s félig vendég reporterig. Eltűnt minden rang és nemzetiségi különbség s minden elkülönítő vonal fölolvadt egy generizáló érzésben a szeretetben és az örömben. Ennek leghűbb kifejezései voltak a felköszöntők, melyek minden teremben egy képen folytak alul és fönt. Nem tartva meg a sorrendet (mertki lehetett volna mindenütt egyszerre) első helyen említem meg, hogy a bécsi „N. fr Presse“ érdemes képviselője a következőkép kezdte toasztját : Hölgyek és urak csend és figyelem. Szavamat most komoly dolgokra emelem. A vége természetesen az volt, hogy éljen Magyarország ! Sokáig éljen ! A nagy teremben a rio de janeiroi botanicus tanár, a kitűnő szónok, Caminhoa kezdte meg a felköszöntések sorát, aztán Simon Florent, b. Wertheira s Pulszky beszéltek még Itt aztán meg is szakadt a vezérfonal s következtek az epizódok. _____Dii u muu ixrcuju.-n uikcziózott franczia és német nyelven. Francziául a munkásokért, németül a nőkért. Fönt a kisteremben a spanyolok közt egyszerre csak megjelent az öreg Havas, s mikor meglátják, a vihar nyelvén üdvözlik, körül fogják és hallani akarják. Ő beszélne, de nem tud. Be van rekedve. Halotti csönd lett. Egy rekedt szónok beszél! Érzékeny búcsút mondott egy szellemdús rövid beszédben, mely után átalános összeölelkezés következett. kében mint egy oroszlán, a nélkül, hogy nem jelentéktelen harczi szerepléséért véres sebek s mérsékelt ragadmány-osztaléknál egyebet nyert volna. Kedvetlenül tért vissza hazájába s itt ősei birtokából ötszáz boldogi területet s a kastélyt viszszavásárolta. Most mérsékelt jövedelméből élt s többnyire kastélyában tartózkodott, csak nehány téli hónapra rándult le Bloisba egy rokkant indiai bajtárs barátjához. A marquis visszatértekor birtokos szomszédai köreikbe igyekeztek vonni őt, azonban Roland minden meghívást udvariasan visszautasított. Puysieux úrnőjére különösen haragudott, mert ennek elhalt férje volt az, ki a marquisatot szétdarabolta s saját nagy hasznára kizsákmányolta. Roland tehát a fiatal özvegygyel szemben kiválólag hidegen viselte magát, s minden meghívását makacsul viszszautasitá. Nem is sejtette, hogy mennyi bűt okoz ezáltal a szép úrnőnek, ki szomorúságát vig hangúlat alá igyekezett rejteni. Nem tudta, hogy minő benyomást tön szivére, mikor egyszer Puysieuxon átlovagolni látta. Ő maga madame Elminyt nem ismerte meg. Mit ő azonban nem tudott, s mit madame Elminy is csak komornájával közölt bizalmasan, az már régen nem volt titok az összes puysieuxi cselédség előtt, és a ravasz Lafleur is, ki kevésbé embergyűlölő mint ura, mindenütt megfordult egy kicsit, már régen tisztában volt az okokkal, melyek a gazdag szomszédnőt folyton újabb cselekre ösztönözték, hogy az önfejű marquist hálójába kerítse. Ezért Lafleur igen jól tudta, hogy küldetése mennyi nehézséggel fog járni, de nem merte urával e nehézségeket közölni. A marquis indulatos ember volt. A hazug hír azonban, mit a szemtelen abbé Infernále hozott felőle forgalomba, multattatta , meghagyta Lafleurnek, hogy minden adandó alkalommal erősítse meg Lafleur, mint már tudjuk, atán késett e meghagyásnak eleget tenni. (Foly. köv.) Egy athlétai termetű brazíliai fölugrott egy székre, letépett egy nemzeti saint kokárdát, s rémítő hadonázás közt eldörgött valamit, amit már előre megéljeneztek. Meg kell még említenünk egy amerikai hírlapíró, Mr. Hammond toasztját, kiről azt mondják, hogy 2000 írtba kerülő táviratban tudatta New- Yorkba a Jury budapesti fogadtatását. Hammond úr német versben toasztozott, melyet a „Hon" így fordított le: Isten veled, te szép Pest, magyarok ! Legyen fényes az ég fölöttetek, Nem csak, kiket vendégül láttatok. Egész világ köszönt im titeket Uraitól kezdve, messze tájakon A föld két sarka, nyűgöt és kelet E szókat zengi millió ajkakon: „Szép Pest, isten veled !” Mi ismerőnk, midőn nagy hősitek El butítanak a szent harcz mezején, Országtok vérzett s mit kitűztetek, Nagy volt a czél, de nagy a hős erény Láttuk Kossuthotok Missourinál. Ti értetek úgy fájtak sziveink , Barátságunk már akkor is fennállt. Atlantitól a Csendes-tengerig. Most elhagyjuk a szép szabad hazát, Hova magyar barátság vezetett, S örülünk, hogy ha összetört a láncz, Melybe a magyar nemzet verve lett. A czigányzene minden toaszt után tust húzott s alig jutott ideje mást is játszani. Este 10 óra körül ütött a bucsuzás ideje, s következett a sok kézszoritás, a névjegyek kicserélése, melyből a legtöbben kifogytak. Az ölelkezés és csókolózás sem volt ritkaság. Az indóházban ismét magyar zene hangzott. Két külön vonat — mind első osztályú kocsikkal — állt készen, s a jury tagjainak négy része 11 órakor már együtt volt. Megjelent gr. Zichy miniszter is, ki folyton francziául beszélt, annak a hanyatló nemzetnek nyelvén, mint a „D. Ztg.“ nevezi. A városi bizottság tagjainak még ha ezer kezök lett volna is, azoknak is nehéz vola elfogadni a sok kézszoritást. Kevéssel 11 óra után hangzott az indulás jele, s a zene Rákóczyra gyújtott. Midőn a vonat megindult, minden vagyonból hallatszott: „Éljen a magyar! Vive la Hongrie Hurrah ! A nők kendőiket lobogtatták, mígnem az éji sötét elfedett mindent. Még vagy százan maradtak a fővárosban. A székelytörténeti pályadíj-alapról XXII ik közlemény. Miklósvárszéki szolgabiró gyűjtő ivén: Mólnos József 10 kr, Péterfi József 10 kr, Darkó Imre 10 kr, Borbáth László 20 kr, Popovics István 20 kr, Borbáth Ferencz 15 kr, Nagy-Ajta község 2 kár, Költő György 50 kr, Bedő Józse 20 kr, Dajko Jajos 20 kr, Szalad János 20 kr ifj. Varga Mihályné Darnóczi Mária 20 kr, Törös Sándor 50 kr, Szász Rozália 10 kr, Kriza Sándor 30 kr, Darnóczi József 20 kr, id. Péterfi Tamás 10 kr, Rosenauer Márton 50 kr, Georg Jartlek 2 frt 40 kr, Incze József 20 kr, ifj Péterfi Tamás 20 kr, Szabó István 30 kr, Rinszler Frigyesné Klosz Karolina 20 kr, Gocsmán György 20 kr, özv. Czéh Károlyné 20 kr, özv. Ombodi Lajosné 20 kr, özv. Jóra Józsefné 1 frt, Pozna Mihályné 10 kr, Pózna Dávid 10 kr, Benedek István 20 kr, Zatloveczky József 2 frt, Kovács Elek 20 kr, Kisgyörgy Sámuel 20 kr, Kis György József 20 kr, Szabó Nelli 1 frt, ifj. Szebeni Dávid 50 kr, Darnóczi Józsefné 10 kr, ifj. Bálint István 20 kr Kovács Józsefnő 20 kr, Peter Rens 20 kr, Mihály János 20 kr, Kórodi István 20 kr, Pozna György 20 kr, Simon György 10 kr, Bocz Lajos 10 kr, Szentpáli Dénes 30 kr, Bihari József 20 kr, Németh Sámuel 20 kr Gergely Ferencz 1 stot, Darkó Pál 15 kr, Dombi Mihály 10 kr, Péter József 15 kr, Babocskai József 15 kr, Szebeni Miklós 20 kr, Deák Mózes 20 kr, Babocskai István 15 kr, özvegy Benedek József 1é 1 frt, Péter József 20 kr, Jocke Etek 40 kr, Serbán János 20 kr, Molnár György 10 kr i, Varga Mihályné Pál Kata 20 kr, Téglás József 40 kr, Albertti Áron 20 kr, Bartha András 20 kr id Bartha György 20 kr, Német János 30 kr,’ id' Németh József 15 kr, Ferencz István 40 kr Itétyi János 10 kr, Péterfi L Áron 20 kr, Péterfi L Aronné 20 kr, Fekete József 10 kr, Darkó István 20 kr, Simon György 15 kr, Bartha András 10 kr, idő. Dézsi Áron 10 kr, Dézsi Juliána lo kr, Dézsi Mihály 10 kr, Lengyel Antal 40 kr Ferencz Istváné 50 kr, id. Ferencz György lo kr Médei Józsefné 20 kr, Médei István lo kr Ferencz Anna 30 kr, Péterli Sándorné 50 kr , gyürgy Dávid 20 kr, Oláh József 1 frt nangh Károly 20 kr, Goldstein József 20 kr Szabó pr .0 k, Péteri L Aronoé Bocs be,,, H. Nuce, 1O kr, Kisgytörg, se n,„e| Kisgyörgy József lo kr Bihari kW / ’ Ősik, Áron 5 kr Péterli m u “?“* 20 kr' István 20 kr, ptterli H„r 10 kr' Gr*l,ílt se, io kr, M Km' se*. ", Mó-Áron 16 kr, S*"IUd 10 kr' Kereke, (Vége következik.) A Kolozsvári színtársulat Marosvásárhelyt. Julius 22. 1873. (Vége.) 22. : A „közügyeket“ ismételték. A „regény vége“ felvonásos vígjáték mellett, mely ez alkalommal került először színre, s melyet Szépfaludi Ferencz irt; sikerült pillanatok vannak ugyan benne, de mégis unalmasnak találták. S. Dobozi Lina (Stephanie) E. Kovács Gy.-né (Arabella) E. Kovács Gy. (Y.) mindent megtettek a darab fontartására , de igyekezetek aligha kárba nem veszett, Krasznai, Kendiné is lelkiismeretesen betolták helyöket 23. Örökség hajhászok vigj. 3 felv. A gyéren gyűlt közönség felségesen mulatott. Szakadatlan nevetés közt folyt le a nem új tárgyú, de eleven kidolgozású, s tarka alakokkal mulattató vígjáték. E Kovács Gy. (Fülöp) teljes jó kedvében és elemében ritka sikerrel kedélyeskedett Szentgyörgyi (Plumet) kitűnő volt. E Kovács Gy.-né, Phlipovicsné, Kendiné, Krasznai, Földényi mind kedvvel és sikerrel működtek SzépHelena. Ismert operette. Az égés/ előadásban az a nevezetesség fordult elő, hogy tenorista hiányában Párist Czakóné énekelte, és jól. Különben semmi újat nem mondhatunk sem az előadó sem az előadásról. 26. Giboyer és fia, Augier Emil híres színműve 5 felvonásban először. E valóban érdekes szkra a magyar földön hiában vár kellő elismerést, jogos méltánylatot. Franczia talajon, franczia légben, frank gondolkozásu emberek és viszonyok számára íratott. Kevés benne az általános emberi. Azok a részek, hol az emberi általános gazlóságok mutatkoznak, gazdag szellemmel vannak rajzolva, s az igazi nagy költőt mutatják. K. Kovács Gy. (Giboyer) Szentgyörgyi (Marechal) Földényi (Miksa) E. Kovács Gy.-né (Pfeffers báróné) S. Dobozi Lim (Fernande) Krasznai (Dituberive) Philip, povies né (Marechalné) elvitázhatlan lelkiismeretességgel játszották érdekes szerepeiket. Különösen jó volt Szentgyörgyi. A közönség — mely az értelmiség színe és javából állott — igen jól mulatott, s nagy figyelemmel nézte a különön darabot Csikszéki LEVELEZÉS. Aljára jul. 30. Beütött a járvány hozzánk is, kíméletlen kezekkel szedi átkos quotáját. Ez nem újság! fogja mondani a t. szerkesztő úr ! Nem bizon ! De ezért ne esssék kétségbe levelem érdekessége mellett, mert — fájdalom — szolgálnom kell olyan uj fajtájú újdonsággal, mely luiudei gyöngéd érzésű emberben az undorodás és méltó megvetés érzetét fogja felkelteni. Azon csodálkozik, legfennebb szánakozik az ember, ha olvassa, hallja, hogy országszerte minő experimentatiokat és babonákat mivel a tudatlan nép a járvány erejének csökkenésére. De mikor azt kell tapasztalnunk, hogy oly ember is, kinek szent hivatása lenne, jó példa és jó tanáccsal járni a nép előtt, s mégis nem csak hogy ezt nem teszi; de sőt boldogult fennhéjázásában híveit a járvány meggátlására hozott intézkedések ellen bujtogatja, készteti, s a közrendészeti rendszabályok lábbal tiprására vezeti -- akkor csakugyan az epe kiömlik, s a vér fellázad az emberben ! így beszél, és tesz alsó-járai mit : lelkész vitézlő Siménfalvi György uram kegyelme. Mindjárt meglátjuk hogyan. Mint mindenütt, úgy itt is megtétettek a járvány tartama alatti óvintézkedések. Derék szólgabiránk Dávid András ur kinevezte az egészségügyi bizottmányt idei 1188 síalatt s a kellő eszközöket rendelkezésekre is bocsátá. S miután a halálozások megdöbbentő mérvben kezdettek szaporodni, járási orvosunk fölkérte a szólgabíró urat, hogy miután a szünet nélküli harangzúgás nemcsak a betegekre hat dromasztólag, de még egészséges embert is megjavatva halottaknak a harangozást tiltsák be, annál is inkább, mert több betege sírva kérte, hogy ne harangozzanak ,mert megszakad a szivök.“ A t. szolgabiró ur a harangozást be is tiltotta, s e tárgybani intézkedését ad ur, 1188 sz. alatt áttette a cholera-bizottmányhoz, s meghagyta, hogy ahoz tartsa magát. A bizottmány a vett rendeletét indozsálva 287. alatt közölte a helyi négy lelkésszel, kik mindnyájan kivéve a szent vitéz urat — a legszívesebben ígérték a rémület csökkentését czélozó emez intézkedéshez tartani magukat. A mi papunk ellenben összegyűjti presbitériumát, s kijelenteti, hogy ők bizon nem ismernek sem szolgabirót, sem semminemű bizottmányt, s csak azért is harangoznak. Sic. Hozzá is fogtak, s vágták 29-en egész dokuinra, mire a bizottmány a harangozót írásban sllegité és az azonnali abban nem hagyás esetére 10 Zrt. pénzbírsággal rótta meg.