Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-09-12 / 208. szám

Lajos ő nagy méltósága 500­­rt. adománya is, mely ígéretét május 23-ikán XVI-dik közleményem­ben hálás örömmel jeleztem vala, a melyről Fogarasi Mihály, erdélyrészi rom. kath. püspök ur ő nagy­méltósága által május 24-iki, gróf Mikó ő nagy­méltósága által pedig marosujvári kastélyában jú­lius 5-én kelt szives levele által előre értesültem s én a tekintélyes összeget gyümölcsözésre el is helyeztem. Ily nagy nevű s tekintélyű férfiak oly meleg érdeklődése egy tény iránt, s az örömhír annyi oldalról való lelkesedett és siető közlése, már ma­gában mutatja, hogy itt csaknem eseményszerű dologról van szó. Hajtott végre a fennkölt érzésű , áldozatokban kifogyhatlan főpap már ehez ha­sonló számos szép, sőt nagyszerűbb mévet is, a­mi iránt hona és nemzete most és minden időben tisztelettel fog viseltetni. De ez előtt is meg­kell hajolnunk, mert az valóban megérdemli. A magyar művelődés érdekében akkora mérvűek oly nagy eredményűek ezen áldozatok, hogy az egész nemzetnek éreznie kell, s egykor művelődé­sünk történet­irója lesz hivatva és kötelezve arra, hogy ez érdemeket az elismerés és méltányolás meleg ecsetvonásival igtassa a halhatatlanság köny­­­vébe, nemzeti történetünkbe. Én mint a székely­nemzet történet megirása eszméjének indítványo­zója, csak egyszerűen, de tiszta egyenes szívből jövő köszönetet mondok érsek ő nagyméltóságának itt az ország színe előtt — nemzeti műveltségünk és tudományügyünk e nagy kérdése iránt oly fé­nyes tettel tanúsított nemes érdeklődéséért s kívá­nok ő nagy méltóságának hosszas életet, példátlan sok és nagy áldozatai méltánylására nemzete szi­vébe fogékonyságot és igazságérzetet, zárszóal ama szép költői szavakat idézvén : Ragyogó merész volt pályafutásod, későn — dicsőn legyen majd—majd távozásod. Marosszékről bár­kitől, bár minő tu­dósítást a gyűjtések erdeményéről tisztelettel ké­rek, azon székből, még, mint olyanból, sem egy sor, sem semmi áldozat nem jutott hozzám. En­ged­­i ő­­ Török Kálmán urat szintén ivem beküldésé­re tisztelettel kérem. Pestről Szabó Ágoston V éves , Kassai Ákos 1 éves, Baczoni Mátyás 1 éves orvosnövendék, Kiss Gergely II­od éves techniius, Molnár Károly másodéves tanár­je­lölt, Nagy Kálmán másodéves jogász és Benke István negyed­éves reform- theológus urakat, tisz­telt barátaimat kérem fel a gyűjtési eredmények velem siető közlésére, hogy az értekezlet napját kitűzhessem. Általában a­kik gyűjtöttek s pénze­ket fogadtak el, bizalmasan kérem azoknak hoz­zám juttatására, hogy a szépen kezdett és folyta­tott mű, nemesen, szépen végződjék be. Takarék­pénztárba tettem egészen uj ado­mányt 244 frtot és 39 krt, korábbi kisebb befize­tett ígéreteket 30 frt. 90 krt, betettem az érseki 500 frt. nagyszerű adományt együtt, 775 frtot 39 krt. Ma már ott levő 5152 frttal 17 kral. együtt lett 5927 frtat 46 krt. Vége lévén az első félév­nek, hozzá számítottam a kamatot, a­mi tett 48­ frt 54 krt, vagy­is együtt: 5976 frtot. Fizetetlen van 15 frt. 36 kr. mit a betett összeghez adva, az egész székely pályadij-alap ima tesz ötezer kilen­cz száz kilenczven egy forintot 36 krt. Úgy barátaink száma .­Négyezernégy­­százhetven­három! Jakab Elek: Tanü­gy. Értesítés Kolozsvárt!, a belvárosi Fröbel­­intézetben az 1873—4 tanév kezdetével megnyitandó „gyermekkerti nevelőnö­­képezde“ iránt. A kolozsvári belvárosi Fröbel-intézet igazg. választmánya az intézeti szabályok második pont­jában czélul tűzi ki ezen intézetet „gyermekkerti­tán ama könyvhez vonzotta ; úgy tetszett neki, mintha ebben egy kincs rejlenék, melyet minden áron birtokába kell kerítenie, melytől szerencséje, hírneve, halhatatlansága függ. A masetro is babo­nás volt,­­ az ifjú fenyegetése, hogy addig a köny­vet oda nem adja, míg Rozina igen szavát nem birja, egészen elszomorító, s csak még makacsabbá és kíváncsibbá téve. E dilemmából azonban kivergődni épen nem volt könnyű dolog, egyenes után semmire sem le­hetett menni, azt átlátta már. .Hagyjon békét, senior — szólt Rozina duz­zogva, midőn a maestro megkisérte őt kissé fel­vidítani. — Most a verandát kell letakarítanom.* * * .És San Tomasot — elexpediálni, ugyebár ?“ „Úgy van ! A hét letelt — nem akarom, hogy továbbra is itt álljon ablakom előtt; nem akarok tovább gúny tárgya lenni.. Akkor hirtelen egy gondolat villant át Ros­sini agyán, egy gondolat, mely méltó volt babonás, de geniális természetéhez. Ha a szentek nem akarnak jó szántukból jót tenni, kényszeríteni kell őket, gondolá magá­ban, s gyorsan odalépett a haragos szépséghez. .Helyesen teszi, ha eltávolitja onnan azt a csaló szentet — suga fülébe fontos képpel, — de hogy Anittához vitte a kérőt, a helyett, hogy kegyed­hez hozta volna, ez boszút kíván ! Tudja mit? Vegye a szobrot s zúzza szét!“ Szétzúzni ?“ — kiáltott föl Rozina ijedten. ”,Igen ! Ha nem akart segíteni, ám vegye büntetését ! Látja ott Figarót ? — téve hozzá hal­kan , — az csak azért leskelődik most itt, hogy nevelőnőket­ (gyermekkertésznőket) képző intézet­tel egybekapcsolni. Ilyen intézetre nálunk kiváló szükség van. A gyermekkertek hazánkban gyorsan szaporodnak, az erdélyi részekben létező városok is élénk te­vékenységet fejtenek ki ily intézetek létesítése czéljából. Fröbel Frigyes természetszerű, a mo­dern paedagogia követelményeinek megfelelő fej­lesztő rendszere ma már úgy a jelesebb paedago­­gok, valamint minden müveit ember által nem­csak a legmelegebben üdvözöltetik, de ezen rend­szernek a kisdedóvodákban, népiskolákban és csa­­ládi körökben meghonosítását a közügyek legjele­sebb bajnokai tették feladatukká. A müveit szü­lők, kivált oly helyeken, hol gyermekkertek nem léteznek, égnek a vágytól, oly nevelőnőket alkal­mazhatni családi körükbe gyermekeik mellé, kik Fröbel nevelési rendszerét, úgy, a mint azt Frö­bel észszerűen gondosodó követői a kor követel­ményeihez idomították, ismerik s e téren gyakor­lati képzettséggel bírnak.*) A Fröbel-féle gyer­mekkerteknek á átalában Fröbel nevelési rendsze­rének ezen örvendetes terjedése fölhívja tehát ezen ügy barátait oly intézkedések tételére, melyeknek üdvös eredménye leend, hogy hazánkban a meg­nyitott és megnyitandó gyermekkertek, valamint a műveit családok nem kényteleníttetnek a jövőben külföldről hozatni Fröbel rendszerével ismeretes nevelőnőket. Másfelől szükségessé teszi a gyermekkerti­­nevelőnő-képezde megnyitását azon óhajtás telje­sülése is, hogy a művelt, de szegényebb sorsú hölgyek számára nemcsak tisztességes, de hivatá­suknak leginkább megfelelő munkakör tartassák készen. Ezrekre megy hazánkban azon jó családok­ból származott leányok száma, kik nem tudják mihez kezdjenek, hogy ne kényteleníttessenek szü­leik kenyerére, vagy a sokszor annyira panaszos kegyelem-kenyérre szorulni. Az állam által létesí­tett négy tanítónő-képezde csak keveseknek nyújt alkalmat arra, hogy a nőket kiválóan megillető életpályák egyikén, a tanítónői pályán jobb jövőt találjanak; ezen képezdékben nagy az igény, hos­­szú a tanfolyam s ha végre a tanítvány megnyer­te a tanítónői oklevelet, a jó ég tudja, meddig kell állomásra várakoznia, mert — fájdalom — mi valószínűleg sokáig jutunk el oda, hogy legalább a leányiskolákban nő­ tanítók alkalmazásának szük­ségességét belássuk. Ellenben a gyermekkerteket s átalában a kisebb gyermekek nevelését józan gondolkodású ember csak­is nők kezébe helyzen­­di, mert azzal már minden műveit egyén tisztában van, hogy a hat éves koron aluli gyermek neve­lését célszerűen csak a nők intézhetik, kik erre a természet által hivatvák. Végre szükséges ily képezde azon műveit nők számára is, kik nem szándékoznak ugyan a nevelőnő pályán ex professo működni, de a kik tudják azt, hogy a nőnek van egy dicső, minde­neknél dicsőbb hivatása s ez: saját gyermekeit r\iA— 1.x., \ XI novalni ^ 1 ♦) A kolozsvári Fröbel-intézet igazgatójához számos levelek érkeznek alkalmas nevelőnők aján­lása végett. A külföldi gyermekkertésznő képezdék tanítványait messze földre, a többek közt hazánk­ba is, aránylag jelentékeny évi­ díj mellett szer­ződtetik. A gothai képezdéből, például, a múlt év­ben végzett 64 tanítvány mindenike el lett he­lyezve nyomban a képesítési vizsga letétele után. Ezek közül többen előkelő úri­házakhoz, teljes el­látáson kívül, 400—500 tallér évi fizetéssel szer­ződtettek. *) A némethoni gyermekkertésznő-képezdék­­be számos művest és vagyonos szülök csak azért járatják felnőtt leányaikat, hogy ezek itt a kis gyer­mekek nevelés­módjával megismerkedve, egykor „jó anyák“ legyenek. Ez olyan luxus, a­mely előtt tisztelettel kell meghajolni. ————————————|gM|—^— majd elmondhassa az egész világnak, mint hódolt kegyed az utolsó perczig San Tomasonak, s da­czára ennek . . . Tudja mit? Vágja azt a szobrot a gazsi fejéhez !“ „Igen, igen, önnek igaza van,“ — felelt Ro­zina indulatosan. — Gúnyolódást nem tűrök ! Hadd törjön ezer darabba ez átkozott szobor, mely nekem csak bajt és szenvedést okozott!“ „Megvan ! — szólt magában Rossini öröm­mel. — Várj csak, ördög­ös szentje, majd kény- szeríteni foglak én, hogy librettómhoz segíts !“ — És gyorsan követve Rozinát, ki a szobrot már el­vette helyéről, fülébe súgta: „Ha hármat szám­lálok, dobja csak egyenesen oda a szobrot, s igye­kezzék Figarót jól találni, hogy annál dühösebb legyen !“ Rozina helybenhagyólag intett. Rossini hal­kan számlált: egy-kettő. — Ismét megnyitotta ajkait, Rozina azt hitte, hogy a végzetes „három“ jön, s jól czélozva, a szobrot Figarónak hajtja, ki épen e perezben Ros­sini szolitására felüté fejét, s San Tomaso gypsönt­­vényét épen arczába kapta. Hangos kiáltással ugrott fel Figaro; Rozina ijedten a házba rohant, s Rossini oldalait fogta ne­­vettében. „Mi az ördögöt jelentsen ez már megint?“ kiáltott fel végre ijedtségéből némileg magához térve Figaro, kissé kellemetlenül érintett fejét va­­kargatva. Rossini al­ azt jelenti’ kedves barátom — szólt V- 870letet tartva nevetésében, — hogy 8 F,8Wo eBz ostoba bolond, ki látva vak s K­­ül­földi vegyes hírek (v) Matejko János a hires lengyel festő a krakkói műtanoda ideiglenes igazgatójává nevez­tetett ki. (v) A cholera Olaszországban sem csekély mérvben szedte áldozatait, de a legújabb tudósí­tások szerint most mindenfelé szünefélben van. (v) Spitzeder Adél semmiségi panaszát a müncheni felebbezési törvényszék elveti, s ennek folytán az esküdtszék három évi börtönfogságra szóló ítélete jogerőre fog emelkedni. (v) Az egyiptomi alkirály mint a „Gior­­nale delle Colonie” egy Adenben 22-én kelt le­vél alapján jelenti, gőzöst bocsátott el 500 kato­nával, hogy az egyiptomi határt a Berberségig terjesszék ki. Ugyane czélból még több katona is fog kiküldetni. Ugyanazon lap szerint a gameni új török kormányzó végképen elfojtotta a lázadást és Hodejdaban a rabszolgaság megszüntetését prok­lamálta. (v) A szerb miniszterválságról keringő hírek teljesen alaptalanok. (v) Tömeges hajótörés. Halifaxból jelen­tik, hogy Arkchatnál szept. 9-én 56 hajó­törést szenvedett és számos emberélet veszett el. (v) Milan szerb fejedelem szept. 7-én Párisba érkezett" . Az Olaszországban a legutóbbi időkben aggasztóan szaporodó bukások közepette a keres­kedelmi miniszter közrendeletileg felhívta a ke­reskedelmi kamarákat, hogy a börze­műveletekre és a váltóügynökökre vonatkozó törvények szi­gorú megtartására ügyeljenek, és az ellene vétőket a bíróságoknak jelentsék fel. — A „Giorne d’Col” jelenti egy Adenből aug. 22-éről kelt levelében, hogy a khedir egy gőzöst 500 katonával küldött ki az egyptomi határoknak a Berberségig kiterjesz­tése végett. Ugyane czélból legközelebb még több csapat fog elindulni. Ugyan e lap szerint az új yemeni török kormányzó teljesen elnyomta a láz­­zadást és Kodejdában kihirdette a a rabszolgaság megszüntetését.­­ A porosz vasutakon történő nagy szá­mú szerencsétlenségnek a porosz keresk.­minis­­tériumot arra indították, hogy e bajon kitelhető­­leg segíteni igyekezzék. Azon indok, mely akkor felhozatott, midőn a vasutak a háború által annyi­ra igénybe vétettek, hogy a forgalmi eszközök megromlottak, ma már nem áll, mert jelenleg is épen úgy, mint akkor számos vasúti baleset tör­ténik, pedig az okozott károk rég pótoltattak. A minisztérium ennélfogva valmennyi vasuttársulat igazgatóit egy értekezletre hívta meg októberre, mely alkalommal e baj orvoslásának módja fog megbeszéltetni. — A román fejedelmet, ki augustus 28-án délelőtt külön vonattal érkezett Brassóba, a com­munitás az indóháznál megvendégelte. A 20 sze­mélyre való dejeunerért az állomási vendéglős — mint értesültünk — 900 frtnyi számlát presen­­tált. A villásreggeli nagyon fejedelmi lehetett. Egészségére szolgáljon a nemes communitásnak ! — A román nemzeti szellem hanyat­lik, amint azt az „Albina“-nak Babesiu Vincze úr panaszolja írja ugyanis, hogy midőn 5 év előtt először járt Románia fővárosában, örömmel tapasz­talta a román nyelv általánosságát sőt kizárólagos­ságát — mindamellett, hogy ott akkor is laktak idegenek, németek, bolgárok, görögök, s mintegy 2000 főre menő magyar-székely szolgaszemélyzet. Most 4—5 év után megbotránkozott, midőn Bu­karestben német, zsidó, bolgár, görög sőt még magyar nyelven is hallott fenhangon beszélni ! En­nek okát abban keresi, hogy 3—5 év óta (tehát a mostani kormány föllépése óta) a román nemzeti szellem hanyatlott. A történelem és a románság mindent meg tud bocsátni, mi 3 év óta történt, hallva süket ! Ha san Tomaso ez intését se veszed számba, fiú — lődd főbe magad !“ „Hogyan? — San Tomaso?“ „Rozina csak haragszik reád, mert olyan csa­­podár vagy, különben szeret, s várja, hogy kérd meg kezét, s San Tomasot is csak azért verte a fejedhez, hogy világosabban tudjad, mit kell tenned ! Hahaha !“ „Lehetséges-e?“ kiáltó Figaro meglepetten. „Bizonyos, érted, bizonyos! Most csípd csak nyakon frissében az öreget, majd sekundálok én. Hej, Bartolo, Bartolo ! „ Tedd magad, mintha meg lennél sebesülve“ — suga oda Figarónak, s aztán ismét hangosan kiáltá: „Hej, Bartolo !“ Az öreg előtipegett. „Itt vagyok, nos Mi tetszik senior !“ „Öreg barátom — szólt Rossini ünnepélyes komolysággal — fölötte sajnálom, hogy vendégsze­­retetét rosszul kell megfizetnem, de nem tehetek másképen, a­mi igaz, az igaz. Én mint vádló állok ön előtt.“ „Mint vádló ?“ „E derék becsületes fiatal ember a nevében, kit leánya az imént csaknem agyonütött.* „Leányom? - Figarót? — rebegő az öreg. r Úgy van. A fejéhez vágta San Tomasot“ — szólt Rossini a földön heverő dirib-darabokra mu­tatva. „Dühében, hogy nem hozott neki vőlegényt — jajgatott Bartolo ; igen, igen, ennek az átkozott babona az oka. (Vége köv.) de a román népszellem fejlődésének gátlását a mi­­vetésének elhanyagolását — soha! (In punkto nemzeti szellem hanyatlása“ bizony tudnánk mi­nt egyet-mást elpanaszolni.) B­écsi hirek: __ Gróf Eszterházy Károly öngyilkos- a Gróf Eszterházy Károly 53 éves, nőtlen, földbirtokos, szombaton délután Bécsben szíven lőt­­te magát. Ez esetről, mely az aristokratia körei­­ben nagy részvétet keltett, a következő részletek közöltéinek : A gróf már több év óta hátgerincz­­bajban szenvedett, mely végre gyógyithatlanná lett; az orvosok tanácsára használt fürdőknek legkissebb hatásuk sem volt, és állapota végre a kétségbee­­sésig fokozá a gróf nyomott kedély hangulatát Nem­rég visszatért gróf Eszterházy a radegundi fürdő­­ből Bécsbe, hol nővérével, egy szintén már éke­sebb hölgygyel az úgynevezett polgári kórházban nagyobb lakást birt. Visszatérése óta került min­den társaságot és feltűnő búskomorságot tanúsított. Szombaton délelőtt elhagya lakását és egy bolt­ban egy revolvert vásárolt. 1 órakor hazatért és bezárkózott szobájába, nemsokára lövést hallottak, és midőn roszazat sejtve felfesziték az ajtót, a pamlag előtt heverve keresztüllőtt szívvel halva találták.­­ Több hátrahagyott levél nem hagy semmi kétséget tettének indoka iránt: a beteg véget akart vetni elviselhetlenné vált kínjainak. (v) Circumspectus trónkövetelő. Cham­­bord gróf egy Bécs városa tulajdonát képező erdő vadászjogát veszi hat évre haszonbérbe, miből ar­ra következtetni, hogy az istenfélő grófnak való­színűleg nincs sok reménye még ahoz, hogy mie­lőbb áttegye lakását Francziaországba, mert kü­lönben nem fizetné a drága haszonbért. Míg el­foglalhatná atyái trónját, addig más gscheft után néz, s ezt csak okosan teszi. HÍRHARANG, Kolozsvárit, September 11. — Tisztelettel felkérjük a helybeli­­. előfizetőinket, hogy mind hátralékai­kat, mind pedig előfizetéseiket kiadó hi­vatalunknál (főtér gr. Teleky ház) mi­nél előbb megtenni szíveskedjenek, hogy új lapkihordónk annál pontosabban jár­hasson el küldetésében. Kolozsvárt, aug. 6. 1873. A „Magyar Polgár“ kiadóhivatala. Vikol Poli kisasszonyt e hó 30-án vezeti oltár elé Óvári Ke­lemen egyetemi ta­nár. Az esküvő a kegyes-rendiek templomában, d. u. 5 órakor fog megtartatni. Szívünkből sok szerencsét és áldást kívánunk e frigyre, mely társas köreinknek egyik kedves alakját fogja bol­doggá tenni egy szép jövőjű, szorgalmas ifjú egye­temi tanárral. Dácia legújabb térképét ajánljuk az oktatásügyminiszer figyelmébe. Bukarestben nem­régiben egy térkép jelent meg, mely „Charta te­ritoriului romane, care a foszt cunoscuta mai na­inte sub numile Dacia“*) czim alatt jelent meg, s úgy látszik a román tanárok hűségesen használ­ják is az erdélyi részekben, legalább arról tanús­kodik az az eset, hogy az eféle térképekből gyak­­ran érkezik küldemény Bukarestből Naszód, Brassó, Balázsfalva s az ország más vidékeire. Dácia per­sze a Tiszáig terjed s a tözsgyökeres magyar Deb­­reczenből Debrece­n i u, Szegedből Szeged i u. lett. Van e tudomása a térképek használatáról Pál Sán­dor urnak ? — és a magyar közoktatásügyi minis­ter gondoskodik é váljon arról, hogy az ilyen ro­mániai specialitások ne válhassanak ártalmasakká. gr Eisenber Lipótról, Kinek óriási pőrét évek óta gombolyítják, de még ma is csak a vizs­gálat stádiumában van, a pesti lapok a követke­zőket írják : Igazságszolgáltatási regény. A legfőbb szélőszéknél Vadnay Lajos ülnök ma a következő esetet referálta. Kolozsvártt, Eisenberg Lipót ot­tani nagykereskedő csalás és sikkasztás vádja alá esett, s még 1868-ban, nehogy megszökjék, vagy a vizsgálatot meghiúsítsa, letartóztattatok Ok er­re az volt, hogy nevezett nagykereskedő az ams­­terdami szindikátus által megbizatott az úrbéri kárpótlások összevásárolásával, és pedig oly mó­don, hogy a társulat alapszabályainak értelmében minden 100 forintra előlegesen 50 forintot fizes­sen vásár fejében. Eisenberg azonban ezzel ellen­tétben, hol többet hol kevesebbet fizetett, mi ál­tal a társulatnak, a mint azok állítják, majd egy millió forintnyi kárt okozott. A számadások sem voltak eléggé világosak, és igy Eisenberget mint sikkasztót bűnvádi pörbe fogták. — Ez az első befogatás dátuma. — Mikor később a vizsgáló bí­ró az esetet a megyei törvényszéknek előadta, a bíróság azon véleményben volt, hogy Eisenberg nem szöknék meg, s a vizsgálat eredményére sem­mi befolyással nem bírhatna, tehát rögtöni szabad lábra helyezését indítványozta. — így jog­y elő­ször szabad. — De a megyei tiszti ügyész fölleb­­bezett ezen határozat ellen, s ezt bejelentette a *) A czimben lehet, hogy nyelvészeti tekin­tetben barbarizmust követtünk el, — de a czim igy belévén küldve, minden betűért nem állhatunk jól. E czimnek magyar fordítása ez • A r­o­m­á­­nok je Idézek térképe, m­e.­­ég«JoMol» név alatt Volt ismeretes. S­z­e­r­k.

Next