Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-10-22 / 242. szám
n*5 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égési évre ................................ 16 ft, — kr. Félém ..................................8 „ — „ Egy negyedre..........................4 „ — , Egy hónapra .........................1 „ 60 „ ?n rfi POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A l.ceumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „koipostlirodAláMban, főtér, gr. Teleki Domokos-bál. HIRDETÉSI DIJAK kutatór haalkotott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél . Jedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye , kr. Reelamek, hliffinérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, OCTOBER 21. Fővárosi levelek. CCCLI. Pest, oct. 18. 1875. Kedves barátom ! A kormány által elkövetett nagy hibáknak és gyöngeségeknek szomorú utókövetkezései mind jobban reá nőnek e szegény ország nyakára. A magyar bankügy halogatásából, melyet Lónyai állítása szerint már az ő minisztersége alatt meg lehetett volna tenni, származott az, hogy a bécsi pénzbukás Magyarországot is oly mélyen sujta és fedezetlenül találta; a határőrvidéki kérdés késő és erélytelen megoldásából, a velünk ellenséges elemek „intra dominium“ hagyásából vontuk a mai szép eredményt, hogy az alvidék csaknem a nyílt lázadás útjáravan terelve; az egyház-állami kérdésekben tanusított élhetetlenség miatt az ultramontanismus emelte föl fenyegető szarvait; sőt újabban a külügyi politikánk is tévútra látszik térni, amenynyiben a bosniai kérdésben közös consulunk ügyetlensége egy mesterségesen előkészített keresztyénüldözési jelenet által zsákutczába jutott. Fölléptünk ott, mint szláv pártolók az egykor irántunk magyarok iránt annyi barátságot tanusitott török portával szemben, melyet a mi diplomatáink ügyetlensége már úgy is elhidegitett irántunk s helyettünk a maszka álbarátság karjaiba vetett. Most idejárul ír"]'! a bukaresti heczcz; itt is jó lesz a betegemberen egyet rúgni, hisz a bukaresti kormány már úgyis számtalan jelét adta éveken keresztül irántunk buzgó forró barátságának. Ilyenek voltak: a mappakészítés, melynekRomániájában Debreczen is beleesett ; a magyar hajók kérdése, a bűntettesek kiadásának ügye s végül a vasúti csatlakozások kérdései. E napokban vajúdik az új kölcsön ügye, melyre nézve épen most vesszük azt a hírt, hogy Weningernek ez iránt Berlinben tett kísérletei meghiúsultak ; most pedig, mint mondjuk a Rotschild-féle csoport londoni consortiumának hangulatától függ, ha lesz-e a dologból valami vagy nem ? Erről eszembe jut, amit a londoni pénzvilágnak a magyar hitel érdekében való jól hangolására nézve egy, illetőleg több ismerősömtől hallottam. „Fides penes auctorem“, de a dolgot így adják elő: Mikor az escompte-bank alakításáról volt szó, Angliából ajánlat tétetett volna az iránt, hogy odavaló pénzemberek igenis hajlandók lennének azon bank megalkotásához a kellő pénzerőt kiteremteni. Erre a magyar pénzügyér azt a kérdést tette volna, hogy képes lenne-e a consortium egy év alatt 100 millió forintot rendelkezésére bocsátani az escompte banknak. A megbízott igenlőleg felelt. Erre azonban a pénzügyér biztosítékot kívánt volna a megbízottól egy pár milliónyi cauzió letételéig. Az angol biztos azt is megígérte s még azon — vagy másnap a telegrammot elhozta, melyben az angol bank tudatja, hogy a pár milliónyi biztosíték a Rafael-ház — a londoni első bankház részéről-e van téve. A miniszter erre utasítá az illetőt, hogy másod vagy harmadnap reggeli 10 órára jöjjön el a dolgot eligazitni, de az eset úgy hozta magával, hogy a pénzügyér úr ugyan aznap reggelén Bécsbe utazott s megkötötte az alkut azzal a Bank-Verein-féle Consortiummal,amelyet a „Krach“ pár hét múlva úgy megsimított, hogy szavát beváltani nem volt többé hatalmában. Vájjon ez letette volna-e a cautiót? — Ez eljárás természetesen jól hangulhatta a londoni piaczot Magyarország hitele érdekében, így mesélték ezt nekem. De én nem hiszem. P. Szathmáry Károly. — Az igazságügyi törvényjavaslatok fölött az igazságügyminiszter úr által célból összehívott szakférfiak időszakonként folytatják tanácskozásaikat s a legközelebbi tanácskozás határnapja e hó 20-ra tűzetett ki Tárgya ennek: a fizetési redeletekről szóló törvényjavaslat, mely a Németországban honos rendeleti eljárást behozni , azt határozott összegről szóló , különben sommás peres eljárás alá tartozó keresetekre kiterjeszteni czélozza, bírói illetőségül a járásbíróságot jelölvén ki. Tárgya továbbá: a kisebb bagatelperekről szóló törvényjavaslat, mely a fennálló törvény szerint sommás eljárás alá tartozó ügyekre terjed ki, amennyiben azok értéke 26 forintot meg nem halad. A birói illetőség a járásbíróság. Az eljárás közvetlenségre és szóbeliségre van alapiik. Érdemleges ítéletek ellen bizonyos eseteken csak semmiségi panasz engedtetik, de fölebbezés nem. Föllebezésnek csak bizonyos közbenszóló végzések ellen adatik hely. Végre tárgya leend a polgári perrendtartásról szóló 1868. 54. t. sz. m 6 d 0 s itász. Kiterjed a bírói illetőségre, a szavatosságra, a sommás eljárás gyökeres átalakítására, a kézbesítésre, a felebbvitelre, a hagyatéki eljárásra , átalában a perrendtartásnak mindazon szakaszaira, melyeket a gyakorlati élet egy vagy más irányban hiányosoknak bizonyított be. A törvényjavaslat mellett terjedelmes indokolás fekszik. A pesti és kolozsvári egyetemek sebészi kórodáiban fennálló műtőintézetekre vonatkozólag a közoktatási miniszter közelebb szabályzatot tett közzé. E szerint az intézetekben a kóroda sebészeti tanárai tartják az előadásokat, a növendékek rendesek és rendkívüliekre oszlanak a szerint, a mint növendékeknek ösztöndíj élvezete mellett megválasztatnak, vagy ösztöndíj nélkül felvétetnek. Pályázhat június 1-től 16-ig minden magyar állami illetőségű orvostudor; a pályázók június 15-től július 1-ig a boncztanból felvételi vizsgát tesznek s próbaműtétet végeznek. A rendes növendékek a tanártestület által választatnak meg egy évre, de az alkalmazás két-három évre meghosszabbítható az intézet főnöke ajánlatára, vagy a tanártestület javaslata folytán. A növendékek, kiknek számát a szabályzat a pesti egyetemnél egyelőre 8, a kolozsvárinál 4-ben állapítja meg, működésüket október 1-jején kezdik meg s az iskolai szünidő alatt is kötelesek működni, • a tanév végén vizsgálatot tesznek, melynek sikerétől függ újra kineveztetésük. Az ösztöndíjak havi részletekben adatnak ki s a tanfolyam végeztével oklevelet nyaznek. tárcza. Adatok a 15-ik számú (előbb Kossuth- majd Hunyadi- később Mátyás-) huszárezred alakulása s forradalmi történetéhez. IIAtABELEKTŐL. (Folytatás.) XXXVII. .Közlöny* Budapest, pénteken decs. 15. 1848. 188. szám. Nemzeti gyűlés dec. 13. Berzenczey László hosszas beszédben számol a kormánytól egy lovas-csapat szervezésére kapott 150,000 irtokról, melyekből 1200 ifjút állított fel, 1000 lovat szerzett össze és 600 legényt szerelt fel. .Már most méltóztassanak kiszámlálni, hogy kerül ez ki a 150 ezerből. Mondják, hogy még 200 ezer forintot küldöttek. Lehet, hogy K. Vay ő excjának küldötték, én nem láttam. Miután Kossuth Lajos miniszter úr lemondott miniszterségéről, én senkitől semmit nem kaptam, senki nem segített. Ahogy elmentem a szabad lovas csapatot alkotni, Kossuth Lajos neve botránykozást szült, s elmentem Kolozsvárra és ott azt mondották, hogy Kossuth respublicát akar, azért kíván magának tulajdon sereget teremteni. Mindezt azon nagy conferentiában határozták el Kolozsvárt, mely délutáni 2 órától éjfélig tartott, melyben elhatározták, hogy már romba van döntve a magyar nemzet.“ _ _ .Én elmentem, a székelyföldre és Kolozsvárt egy őrnagy és egy kapitány kineveztetvén a Mátyás-huszárokhoz, kaptam 80 lovat, sereg nem volt, csak egy néhány legény.* _ _ _ _ XXXVIII. .Közlöny* Debreczen, vasárnapján. 14. 1849. l-ső szám. A. s. A 8-ik huszárezredhez kineveztetnek . Főszázadosokul: Sánta Lajos, a 15-ik huszárezredtől . — _ _ _ _ _ _ Hadnagyokul: Boér Bálint 16, huszárezredbeli őrmester. — _ __ __ __ __ __ __ Folyó évi jan. 1 napjától számítandó rang és illetménnyel. Mészáros Lázár, hadügyminiszter. XXXIX. 1289- 3998. Rang és illetmény. Előléptetési ajánlat. A 16. huszár-ezredhez századosul: 1848. decz. 11-től Mayer Adolf, ezredbeli főhadnagy. Főhadnagyokul: 1848. decz. 11-től Szentgyörgyi József, Jékey László, Szentmaréi István, ezredbeli alhadnagyok. Alhadnagyokul: 1848. decs. 1-től Kinizsi István, Benedikti Albert, Eszterházy Kálmán, Balter Frigyes, Bánfy Farkas, ezredbeli őrmesterek; Antal László székely huszár-ezredbeli altiszt. XL. ,Közlöny* Debreczen, kedden jan. 16. 1849. 2. sz. A. s. 86 .. Az első magyar vasas ezredhez. Főhadnagyul: báró Józsika Géza, 15. huszárezredbeli hadnagy. XLI. .Közlöny* Debreczen, szerdán jan. 17. 1849. 3 szám. A. S. — — — — A 8-ik huszárezredtől a Mátyás-huszárokhoz áttétetik. Hadnagyul: Boér Bálint. Rang- és illetménynyel jan. l-től, 1849. Vetter, tábornok. XLII. »Közlöny* Debreczen, szombat, jan. 20. 1849. 9 szám. A. s. 719. — — — — — — — A 15. Mátyás-huszár ezreddel. őrnagyul: Sánta Lajos, 8-ik huszár-ezredbeli százados. Folyó hó ján. l-től számítandó rang- és illetménynyel. Debreczen, január 17-én, 1849. Mészáros Lázár hadügyminiszter. F. p. 674. 2-ed századosul: Daczó Pál, ezredbeli főhadnagy. Január 1-től sz. XLIII. „Közlöny* Debreczen, péntek jan. 26. 1849. 11. szám. Belföld. (38. lapon). „Székely táborozás* czimü czikket átveszi az alább ide mellékelt „Honvéd“ czimü lap *) számából. XLIV „Közlöny* Debreczen, szombat jan. 27 1849. 12. szám. Belföld, Torda, jan. 15. — — — — Közli azt a levelet, mi a „Honvéd* **) számában jött ki. XLV. ^Közlöny Debreczen, vasárnap febr 4. 1849. 19. sz. *) Számát nem tudom, én írtam és küldöttem be. J. E. **) Ezt sem tudom constatálni, hiányos példányomból. J. E. Egy pár szó a kivándorláshoz.*) Romania Pitest, 1873. oct. 13. (Vége.) De ti — kik könnyelműen hitelt adtok az első szónak — ti persze csak azt nézitek, hogy ez vagy amaz pár aranynyal haza állott, százszor nagyítva verte fel a hir falatokat, melyben az olyan pénzt tán csak hírből ismeritek ; ti nem látjátok azokat az útféli féreg-rágta hallottakat, melyek mint a könnyelműség áldozatjai büshödték) A „Kelet* t. szerkesztőségét tisztelettel kérem, szíveskedjék e czikket, ha közérdekűnek találja, becses lapjába felvenni, tessék a levegőt. Ah! hiszen azok nem beszélhetnek , a halottak csendes emberek, még csak fejfájuk sem riaszthat vissza, mert hiszen jeltelen sírban fekslsznek azok, ha itt-ott az eke mélyen szánt alá, egy-egy koponyát vet föl, melyről még nem hullott le egészen az emberiség külső bélyege. Ti nem látjátok azokat a kórházi nyomorult hazafitársaitokat, kik a halál küszöbén siratják könnyelműen elkövetett hibájokat. Jól meggondoljátok — ti, kik az Örvénybe akartok ugrani —jól megondoljátok mit cselekedtek, midőn vándorbotot vesztek kezstökbe, hogy Romániába jöjjetek. Ön javatokért mondom. És aztán a hon? Hát azt érdemli töltetek az édes anyáhon, melyszült, táplált és nevelt,“ hogy egy kis vész idején megfussatok, hogy a szerencsétlenségben hűtlenek legyetek hozzá? .A rosz társaságok megvesszegetik az erkölcsöt.* Pogány író állította fel e tételt, de keresztyén szív sem súghatott volna mélyebb igazságot. És ilyen társaságra nem nehéz találni Romániában. Csak úgy botlik bele az ember minden utcza szögleten, s mint mágnes a tűt — vonja magával tovább tovább. — Az első lépést megteszed ,barátságból* — aztán a többi ’»könnyen jó. Egyik rész a másiknak szülő forrása. Kezdetben csak egy kis folt látszik ujjad hegyén ; fel se veszed, pedig a legveszedelmesebb sült, sőt valami jótevő vissketegség fogja el testedet. Lassanként terjed tovább-tovább, mind nagyobb meg nagyobb tért foglal el, ma csak egy parányival többet mint tegnap, észre se veszed, hogy gyógyszerről gondoskodnál. Utoljára szivedig hatol, mikor már minden késő, így lesztek erkölcsi halottakká, szivetekből a jobb érzés kihal, elfelejtitek a hazát, s igazán bujdosókká lesztek a földön. Ne takaródzatok az önzésszülte cosmopolitismus köpenyébe. Megért-e a világ arra, hogy cosmopolitává legyen ? nem, mert arra a népnek magas fokú miveltsége kívántatik meg, s ez az idő még messze-messze van. Addig hát legyünk hazafiak, s mentsük meg azt, amíg még megmenthető. És itt ismét egy pontot kell jeleznem. Románia majd minden városa telve van, 10—14 éves gyermekkel. Hogy jöttek ezek ide ? kérdi az olvasó. Megmondom. Különösen Háromszék és Csikszékiek Romániával határos helységeiben vannak embertelen üzérek, aljas emberkufárok, kik szép ígéretekkel, s egy pic fénylő ezüst pénzzel elbolonditják a kis gyermek fejét — s gyakran a szülők minden tudta nélkül behozzák Romániába. Itt aztán a szó teljes értelmében eladják őket 3—4—5 aranyért. Megtörténik némelykor, hogy a szülők tudtával van ez emberkereskedés, kik rendesen szegény