Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-22 / 242. szám

n*5 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égési évre ................................ 16 ft, — kr. Félém .­­.................................8 „ — „ Egy negyedre..........................4 „ — , Egy hónapra .........................1 „ 60 „ ?n rfi POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A l.ceumi nyomdába­n. Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „koipostlirodAláM­ban, főtér, gr. Teleki Domokos-bál. HIRDETÉSI DIJAK k­utatór haalkotott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. N­agy hirdetéseknél . J­edvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye , kr. Reelamek, hliffinérbe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, OCTOBER 21. Fővárosi levelek. CCCLI. Pest, oct. 18. 1875. Kedves barátom ! A kormány által el­követett nagy hibáknak és gyöngeségeknek szomorú utókövetkezései mind jobban reá nő­nek e szegény ország nyakára. A magyar bankügy halogatásából, me­lyet Lónyai állítása szerint már az ő minisz­tersége alatt meg lehetett volna tenni, szár­mazott az, hogy a bécsi pénzbukás Magyar­­országot is oly mélyen sujta és fedezetlenül találta; a határőrvidéki kérdés késő és erély­telen megoldásából, a velünk ellenséges ele­mek „intra dominium“ hagyásából vontuk a mai szép eredményt, hogy az alvidék csak­nem a nyílt lázadás útjára­­van terelve; az egyház-állami kérdésekben tanusított élhetet­lenség miatt az ultramontanismus emelte föl fenyegető szarvait; sőt újabban a külügyi po­litikánk is tévútra látszik térni,­­ a­meny­nyiben a bosniai kérdésben közös consulunk ügyetlensége egy mesterségesen előkészített keresztyénüldözési jelenet által zsákutczába ju­tott. Fölléptünk ott, mint szláv­ pártolók az egykor irántunk magyarok iránt annyi barát­ságot tanusitott török portával szemben, me­lyet a mi diplomatáink ügyetlensége már úgy is elhidegitett irántunk s helyettünk a masz­ka álbarátság karjaiba vetett. Most idejárul ír"]'! a bukaresti heczcz; itt is jó lesz a beteg­emberen egyet rúgni,­­ hisz a bukaresti kor­mány már úgyis számtalan jelét adta éveken keresztül irántunk buzgó forró barátságának. Ilyenek voltak: a mappakészítés, melynek­­Romániájában Debreczen is beleesett ; a ma­gyar hajók kérdése, a bűntettesek kiadásának ügye s végül a vasúti csatlakozások kérdései. E napokban vajúdik az új kölcsön ügye, melyre nézve épen most vesszük azt a hírt, hogy Weningernek ez iránt Berlinben tett kí­sérletei meghiúsultak ; most pedig, mint mond­juk a Rotschild-féle csoport londoni consor­­tiumának hangulatától függ, ha lesz-e a do­logból valami vagy nem ? Erről eszembe jut, a­mit a londoni pénz­világnak a magyar hitel érdekében való jól hangolására nézve egy, illetőleg több ismerő­sömtől hallottam. „Fides penes auctorem“, de a dolgot így adják elő: Mikor az escompte-bank alakításáról volt szó,­­ Angliából ajánlat tétetett volna az iránt, hogy odavaló pénzemberek igenis haj­landók lennének azon bank megalkotásához a kellő pénzerőt kiteremteni. Erre a magyar pénzügyér azt a kérdést tette volna, hogy ké­pes lenne-e a consortium egy év alatt 100 millió forintot rendelkezésére bocsátani az es­­compte banknak. A megbízott igenlőleg felelt. Erre azonban a pénzügyér biztosítékot kívánt volna a megbízottól egy pár milliónyi cauzió letételéig. Az angol biztos azt is megígérte s még azon — vagy másnap a telegrammot elhozta, melyben az angol bank tudatja, hogy a pár milliónyi biztosíték a Rafael-ház — a londo­ni első bank­ház részéről-­­e van téve. A miniszter erre utasítá az illetőt, hogy másod vagy harmadnap reggeli 10 órára jöj­jön el a dolgot eligazitni, de az eset úgy hozta magával, hogy a pénzügyér úr ugyan az­nap reggelén Bécsbe utazott s megkötötte az al­kut azzal a Bank-Verein-féle Consortiummal,a­melyet a „Krach“ pár hét múlva úgy megsi­­mított, hogy szavát beváltani nem volt többé hatalmában. Vájjon ez letette volna-e a cau­­tiót? — Ez eljárás természetesen jól hangulhatta a londoni piaczot Magyarország hitele érde­kében, így mesélték ezt nekem. De én nem hi­szem. P. Szathmáry Károly. — Az igazságügyi törvényjavaslatok fölött az igazságügyminiszter úr által­­ c­élból összehívott szakférfiak időszakonként folytatják ta­­nácskozásaikat s a legközelebbi tanácskozás határ­napja e hó 20-ra tűzetett ki Tárgya ennek: a fizetési redeletek­­r­ő­l szóló törvényjavaslat, mely a Németországban honos rendeleti eljárást behozni , azt határozott összegről szóló , különben sommás peres eljárás alá tartozó keresetekre kiterjeszteni czélozza, bírói illetőségül a járásbíróságot jelölvén ki. Tárgya továbbá: a k­is­eb­b­­ bag­atel­­­perekről szóló törvényjavaslat, mely a fenn­álló törvény szerint sommás eljárás alá tartozó ügyekre terjed ki, a­mennyiben azok értéke 26 forintot meg nem halad. A birói illetőség a járás­bíróság. Az eljárás közvetlenségre és szóbeliségre van alapi­ik. Érdemleges ítéletek ellen bizonyos eseteken csak semmiségi panasz engedtetik, de fölebbezés nem. Föllebezésnek csak bizonyos köz­­benszóló végzések ellen adatik hely. Végre tárgya leend a polgári perrend­tartásról szóló 1868. 54. t. sz. m 6 d 0 s i­­tász. Kiterjed a bírói illetőségre, a szavatosság­ra, a sommás eljárás gyökeres átalakítására, a kézbesítésre, a felebbvitelre, a hagyatéki eljárásra , átalában a perrendtartásnak mindazon szakaszai­ra, melyeket a gyakorlati élet egy vagy más irány­ban hiányosoknak bizonyított be. A törvényjavas­lat mellett terjedelmes indokolás fekszik.­­ A pesti és kolozsvári egyetemek sebészi kórodáiban fennálló műtő­intézetekre vonatkozólag a közoktatási miniszter közelebb sza­bályzatot tett közzé. E szerint az intézetekben a kóroda sebészeti tanárai tartják az előadásokat, a növendékek rendesek és rendkívüliekre oszlanak a szerint, a mint növendékeknek ösztöndíj élvezete mellett megválasztatnak, vagy ösztöndíj nélkül fel­vétetnek. Pályázhat június 1-től 16-ig minden ma­gyar állami illetőségű orvostudor; a pályázók június 15-től július 1-ig a boncztanból felvételi vizsgát tesznek s próba­műtétet végeznek. A ren­des növendékek a tanár­testület által választatnak meg egy évre, de az alkalmazás két-három évre meghosszabbítható az intézet főnöke ajánlatára, vagy a tanártestület javaslata folytán. A növendé­kek, kiknek számát a szabályzat a pesti egyetem­nél egyelőre 8, a kolozsvárinál 4-ben állapítja meg, működésüket október 1-jején kezdik meg s az iskolai szünidő alatt is kötelesek működni, • a tanév végén vizsgálatot tesznek, melynek sikeré­től függ újra kineveztetésük. Az ösztöndíjak havi részletekben adatnak ki s a tanfolyam végeztével oklevelet nyaznek. tárcza. Adatok a 15-ik számú (előbb Kossuth- majd Hunyadi- később Mátyás-) huszárezred alakulása s forradalmi történetéhez. IIAtAB­ELEKTŐL. (Folytatás.) XXXVII. .Közlöny* Budapest, pénteken decs. 15. 1848. 188. szám. Nemzeti gyűlés dec. 13. Berzenczey László hosszas beszédben számol a kormánytól egy lovas-csapat szervezésére kapott 150,000 irtokról, melyekből 1200 ifjút állított fel, 1000 lovat szerzett össze és 600 legényt sze­relt fel. .Már most méltóztassanak kiszámlálni, hogy kerül ez ki a 150 ezerből. Mondják, hogy még 200 ezer forintot küldöttek. Lehet, hogy K. Vay ő exc­­­jának küldötték, én nem láttam. Miután Kossuth Lajos miniszter úr lemondott miniszterségéről, én senkitől semmit nem kaptam, senki nem segített. A­hogy elmentem a szabad lovas­ csapatot alkotni, Kossuth Lajos neve botránykozást szült, s elmen­tem Kolozsvárra és ott azt mondották, hogy Kos­suth respublicát akar, azért kíván magának tulaj­don sereget teremteni. Mindezt azon nagy confe­­rentiában határozták el Kolozsvárt, mely délutáni 2 órától éjfélig tartott, melyben elhatározták, hogy már romba van döntve a magyar nemzet.“ _ _ .Én elmentem, a székely­földre és Kolozs­várt egy őrnagy és egy kapitány kineveztetvén a Mátyás-huszárokhoz, kaptam 80 lovat, sereg nem volt, csak egy néhány legény.* _ _ _ _ XXXVIII. .Közlöny* Debreczen, vasárnapján. 14. 1849. l-ső szám. A. s. A 8-ik huszárezredhez kineveztetnek . Főszázadosokul: Sánta Lajos, a 15-ik huszárez­redtől . — _ _ _ _ _ _ Hadnagyokul: Boér Bálint 16, huszárezred­beli őrmester. — _ __ __ __ __ __ __ Folyó évi jan. 1 napjától számítandó rang és illetménnyel. Mészáros Lázár, hadügyminiszter. XXXIX. 1289- 3998. Rang és illetmény. Előléptetési ajánlat. A 16. huszár-ezredhez századosul: 1848. decz. 11-től Mayer Adolf, ezredbeli főhadnagy. Főhadnagyokul: 1848. decz. 11-től Szentgyörgyi József, Jé­key László, Szentmaréi István, ezredbeli alhad­nagyok. Alhadnagyokul: 1848. decs. 1­­-től Kinizsi István, Benedikti Albert, Eszterházy Kálmán, Balter Frigyes, Bánfy Farkas, ezredbeli őrmesterek; Antal László szé­kely huszár-ezredbeli altiszt. XL. ,Közlöny* Debreczen, kedden jan. 16. 1849. 2. sz. A. s. 86 .. Az első magyar vasas ezredhez. Főhadnagyul: báró Józsika Géza, 15. huszár­­ezredbeli hadnagy. XLI. .Közlöny* Debreczen, szerdán jan. 17. 1849. 3 szám. A. S.­­ — — — — A 8-ik huszár­ezredtől a Mátyás-huszárokhoz áttétetik. Hadnagyul: Boér Bálint. Rang- és illetménynyel jan. l-től, 1849. Vetter, tábornok. XLII. »Közlöny* Debreczen, szombat, jan. 20. 1849. 9 szám. A. s. 719. — — — — — — — A 15. Mátyás-huszár ezreddel. őrnagyul: Sánta Lajos, 8-ik huszár-ezredbeli szá­zados. Folyó hó ján. l-től számítandó rang- és il­­letménynyel. Debreczen, január 17-én, 1849. Mészáros Lázár hadügyminiszter. F. p. 674. 2-ed századosul: Daczó Pál, ezredbeli főhadnagy. Január 1-től sz. XLIII. „Közlöny* Debreczen, péntek jan. 26. 1849. 11. szá­m. Belföld. (38. lapon). „Székely tábo­rozás* czimü czikket átveszi az alább ide mel­lékelt „Honvéd“ czimü lap *) számából. XLIV „Közlöny* Debreczen, szombat jan. 27 1849. 12. s­z­á­m. Belföld, Torda, jan. 15. — — — — Közli azt a levelet, mi a „Honvéd* **) szá­mában jött ki. XLV. ^Közlöny Debreczen, vasárnap febr 4. 1849. 19. sz. *) Számát nem tudom, én írtam és küldöt­tem be. J. E. **) Ezt sem tudom constatálni, hiányos pél­dányomból. J. E. Egy pár szó a kivándorláshoz.*) Romania Pitest, 1873. oct. 13. (Vége.) De ti — kik könnyelműen hitelt adtok az első szónak — ti persze csak azt nézitek, hogy ez vagy amaz pár aranynyal haza állott, százszor nagyítva verte fel a hir falatokat, melyben az olyan pénzt tán csak hírből ismeritek ; ti nem látjátok azokat az útféli féreg-rágta hallottakat, melyek mint a könnyelműség áldozatjai büshödté­k) A „Kelet* t. szerkesztőségét tisztelettel kérem, szíveskedjék e czikket, ha közérdekűnek találja, becses lapjába felvenni, tessék a levegőt. Ah! hiszen azok nem beszélhet­nek , a halottak csendes emberek,­­ még csak fejfájuk sem riaszthat vissza, mert hiszen jeltelen sírban fekslsznek azok,­­ ha itt-ott az eke mélyen szánt alá, egy-egy koponyát vet föl, melyről még nem hullott le egészen az emberiség külső bélye­ge. Ti nem látjátok azokat a kórházi nyomorult hazafi­társai­tokat, kik a halál küszöbén siratják könnyelműen elkövetett hibájokat. Jól meggondoljátok — ti, kik az Örvénybe akartok ugrani —jól megondoljátok mit cselekedtek, midőn vándorbotot vesztek kezstökbe, hogy Ro­mániába jöjjetek. Ön­ javatokért mondom. És az­tán a hon? Hát azt érdemli töltetek az édes anyáhon, mely­­szült, táplált és nevelt,“ hogy egy kis vész idején megfussatok, hogy a szerencsétlen­ségben hűtlenek legyetek hozzá? .A rosz társaságok megvesszegetik az erköl­csöt.* Pogány író állította fel e tételt, de ke­resztyén szív sem súghatott volna mélyebb igaz­ságot. És ilyen társaságra nem nehéz találni Ro­mániában. Csak úgy botlik bele az ember minden utcza szögleten, s mint mágnes a tűt — vonja magával tovább tovább. — Az első lépést megteszed ,ba­rátságból* — aztán a többi ’»könnyen jó. Egyik rész a másiknak szülő forrása. Kezdetben csak egy kis folt látszik ujjad hegyén ; fel se veszed, pedig a legveszedelmesebb sült, sőt valami jótevő vissketegség fogja el testedet. Lassanként terjed tovább-tovább, mind nagyobb meg nagyobb tért foglal el, ma csak egy parányival többet mint teg­nap,­­ észre se veszed, hogy gyógyszerről gondos­kodnál. Utoljára szivedig hatol, mikor már min­den késő, így lesztek erkölcsi halottakká, szive­tekből a jobb érzés kihal, elfelejtitek a hazát, s igazán bujdosókká lesztek a földön. Ne takaródzatok az önzésszülte cosmopoli­­tismus köpenyébe. Megért-e a világ arra, hogy cosmopolitává legyen ? nem, mert arra a népnek magas fokú miveltsége kívántatik meg, s ez az idő még messze-messze van. Addig hát legyünk hazafiak, s mentsük meg azt, a­míg még meg­menthető. És itt ismét egy pontot kell jeleznem. Románia majd minden városa telve van, 10—14 éves gyermekkel. Hogy jöttek ezek ide ? kérdi az olvasó. Megmondom. Különösen Háromszék és Csikszékiek Romá­niával határos helységeiben vannak embertelen üzérek, aljas emberkufárok, kik szép ígéretekkel, s egy pic fénylő ezüst pénzzel elbolonditják a kis gyermek fejét — s gyakran a szülők minden tudta nélkül behozzák Romániába. Itt aztán a szó teljes értelmében eladják őket 3—4—5 aranyért. Megtörténik némelykor, hogy a szülők tudtával van ez emberkereskedés, kik rendesen szegény

Next