Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-23 / 243. szám

föld nem fogja méltányolni őket, hanem egye­nesen megveti, mint kik önmaguk , legszen­tebb kötelességeik ellen vétettek. Legyen közöttünk pártoskodás, küzdje­nek az elvek egymással szemben, de midőn kívülről támadnak meg s leveszik rólunk az utolsó becsületet is, gyalázat, hogy az ebbeli törekvéseket gyámolitjuk s nem iparkodunk határozottan visszautasítani. A felnevezett német lapnak említett czik­­két egész örömmel tünteti fel Babesiu lapja s rámondja : Látjátok magyarok, milyenek vagy­tok, s milyen a ti államotok. Sajnálatos dolog, hogy a politikát a ro­mán népnél jobbára azok folytatják, kik arra nem hivatottak. E körülmény sok szomorú ol­dallal bir magára a román népre, társnemze­tiségekre s hazánkra nézve. Mert ezen urak soha sem tudnak azon magaslatra emelkedni, honnan biztosan meg­tudható, mi szabad és mi nem szabad ; med­dig vezérelhetik az embert pártérdekek és hol, mely kérdésekben nem lehetnek pártérdekek. Az ilyen politikusok nagyon természetesen többet ártanak mint használnak. Nem mondhatjuk azt, hogy az ilynemű közlemények terjesztését a józan gondolko­zásnak nem veszik megbotránkozással s nem mondjuk azt, hogy a nemzetiségi sajtó ebbeli törekvése támaszt nyerne a népnél. Hisz, ha a sajtót ez támogatná, a fáradalmak hosszú sora következnék be. A dolog nem úgy áll. A com­pheusokat erre — mint fentebb említve volt — a ma­gyar iránt táplált ellenszenv s néhol gyűlölet vezeti, vagy a nemzetiségi dölyfösség. Bármi vezérelje őket ezekre, bűnösök, mert kezet fogva hazánk ellenségeivel, ha­zánk érdekei ellen működnek. Jó volna meg­tanulni már egyszer, hogy párt vagy nemzeti­ségi szempontból meddig lehet haladni, hogy ne legyünk öngyilkosok a legbűnösebb módon. Moldován Gergely. Egyébiránt csak a kormány gyávaságát árulja el, hogy nem tud érvényt szerezni határoza­tainak. Politikai körökben két nevezetes tárgy van szőnyegen, s ez képezi most főkép a vita tárgyát Egyik a vasúti összekapcsolás hazánkkal, a másik a vaskapus szabályozás. A „vörösek” mindkettőből politikai tőkét akarnak csinálni, s egész az unalomig viszik a tárgy fejtegetését. Az elsőt illetőleg, szünet nélkül hirdetik azo­kat a veszélyeket, melyek Romániára láramlanak mind stratégiai, mind nemzetgazdászati tekintet­ben a vasútnak hazánkkali összekapcsoltatása ese­tében, s ez alkalmat ad egyszersmind a Rumunus­nak, hogy az osztrák-magyar külügyi politikát fejtegesse, melyek refram­e-je mindig oda megy ki, hogy Andrásynak fáj a foga Romániára. Ezért támogatja mondja a Rum.* mindeddig a török portát, hogy ne­hogy kiszalassza keze közül a szép konczot, már t. i. Romániát, ezért igyekezett minden áron elfojtani Romániában és Szerbiában a nép önállóságra való törekvését, hogy majd, mi­kor a rá nézve kedvező idő elérkezik, a hal­dokló Törökországnak egy kegyelemdöfést adjon, és Dunamelléki birtokait elkaparítsa, így festi falra az ördögöt a romániai ellen­zéki sajtó, bölcs jövendőbe­ látással. A­mi a török portának a vaskapus szabályo­zást, illetőleg­ az osztrák-magyar monarchiával folytatott szerződéseit­ illeti, ebben Románia ha­talmi (?) állásának megsértését látják a vörösek, hanem a hivatalos lap megjegyezvén, hogy elébb járjanak végére a dolognak s csak azután beszél­jenek — felvilágosításul közli, hogy az osztrák­magyar monarchia előre tudatta a romániai kor­mányat, hogy a hely tanulmányozására biztosokat küld, s így a kormány tudtával történtek a dolgok. Csakugyan a hivatalos lapból olvashatni a vasúti összeköttetésekre nézve, hogy : „ az ellen­zék machinatioi folytán tavaly mebukott vasúti tervezet, a közelebbi kamarai gyűlésekben tárgyal­tatni fog ismét.* Egyszersmind abbeli meggyőző­dését fejezi ki, hogy ugyan azon terv, mely tavaly 3 szó többséggel elvettetett, az idén nagy több­séggel fogadtatik el. A tudóstársaság következő jutalmakat tűz­te ki az idén : 1.­­10.000 frank a Zappa-alapítványból egy „román szókötéstanért 1876-ra. 2. ) 120 frt. a Zappa alapítványból, húsz sor műfordításért latin vagy görög classicusokból, 1874-re. 3. ) 1844 frt. Odobesku alapítványából a dákok eredetének históriájáért, 1874-re. 4. ) 4000 frt. Románia akármely két megyé­jének földtani abroszáért, 1875-re. 5. ) 2000 frt a Prahova és Dimbovitza me­gyékben levő petroleumforrások és kőszénbányák nemzetgazdásati, föld és vegytani leírásáért, 1876-re. 6. ) 1600 frt, vegytani elemzésekért, 1876-re. Ez utóbbi három jutalom a Feru-alapít­ványból. 7. ) 1500 frt, a román nyelv leszármaztatá­sáért, 1874-re a Zappa alapítványból. A jutalmak, az aránylag legjobb müveknek mindig kiadatnak.— Úgy hiszem ez azon tér, a hol találkozunk, s azon it, melyen haladva biztosabban czélhoz érnek a románok mint a folytonos nemzeti gyű­lölködés és türelmetlenkedésekkel. I. I. U. i. Kilátásunk van a „levelezési lap*-ok­nak szélesebb körre való kiterjesztésére. Legalább a fejedelem megbízta Lahovari közlekedési főigaz- Bukuresti levél. (Eredeti tudósítás.) Bukarest, okt. 18. 1878. Pár héttel ezelőtt jeleztem volt, hogy papi körökben egy reformeszme pendáll volt meg a halottak eltemetését illetőleg. Ugyanis eddig az a szokás divatozott, hogy a halottat előbb fedetlen koporsóban körül hordozták a város utczáin s csak azután vitték a temetőbe . Ez idei zsinaton került felszinre e kérdés, a kormány sietett is a végrehajtással, a­mennyiben a kultusz­miniszter egy rendeletet adott ki, hogy többé nem szabad fe­­detlen koporsóban szállítani a halottakat. Hanem úgy látszik könnyebb a parancs, mint a végre­hajtás. A rendelet kiadása után láttunk egy néhány födött koporsóval való temetést, de­ lassanként kezdenek visszatérni a régi szokáshoz. Hiába! A román nemzet külsőségek után kapkod, s befödött koporsóval nem lehet fitogtatni azon drága éksze­reket, melyekkel a halottakat szokták felcziczo­­mázni; habár igen gyakran a szomszédból kérték is kölcsön azon ékszereket, melyekkel a hátrama­radottak akartak tündökölni, mert a simái gondo­san leszedték a halottról minden ilyen értékes tár­gyat. Tehát egyesek hiúsága áll a haladás útjába Debreczen, ápril 19-én 1849. Mészáros Lázár, ideigl. hadügyminiszter. LV. „Közlöny“ Debreczen, kedd, ápril 24. 1849. 87. szám. A. 10496. sz. ______ A. 16. huszár-ezredhez. Alszázadásokul: Papp, Székely, ezredbeli fő­hadnagyok. Főhadnagyokul­:Bartha Gergely, Kovács László ezr. hadnagyok. Alhadnagyokul: Forrd Kiről,. Er.„t„é„,i. Heves Gábor, ezredbeli őrmesterek. Debreczen, április 20-án 1849. Mészáros Lázár, ideigl. hadügyminiaster. LVII. „Közlöny“ Debreczen, szerda, május 9 1849. 100. sz. 1 A. h. 12678. Thoroczkai Pál vadász-ezredbeli had­nagy rangja megtartásával a Mátyás 15-ik ha­­tár-ezredhez áttétetik. Debreczen, május hó 7. 1849. Klapka György, helyettes hadügyminiszter. (Folyt, kő?.) HUSZEZER MERTFOLD A TENGER ALATT­­£TTjyiMBsa után francsiából. HATODIK JT­CJB1Z3CT. Egy ismeretlen czethal faj. (Folytatás.) Ekkor nem tudom miként, a szörnyeteg ju­tott eszembe, ... De a hang ? Rég volt az, mi­dőn Jónás egy czethal gyomrába bújt. Conseil folytonosan maga előtt tolt engem : olykor felemelte fejét és egyet kiáltott, mire min­dig közelebbről jött a válasz. Erőm végkép elfogyott, ujjaim szétnyíltak, tenyerem nem szolgáltatott töb­bé támpontot, görcsösen felnyitott szájam telni kezdett sós vízzel. Még egyszer fölemeltem feje­met, aztán sülyedtem a. .­­ . Közvetlen erre valamely kemény testbe ütöd­­tem. Megkapaszkodtam. Aztán éreztem, hogy fel­­vonszoltak, de közvetlenül erre teljesen el is vesz­tem eszméletemet. Csak azt tudtam, hogy erőteljesen dörzsölték testemet, midőn magamhoz tértem, felnyitottam szemeimet. . . . „Conseil !“ — kiáltám. „A nagyságos ur csöngetett?* — válaszolt a bü ficzkó. A lehanyatló hold végsugaránál egy arczot •éhé"? u"8’ tölém Ez arce nem a Con­A Tordán felállítandó árvaház ja­vára újabban adakoztak. T. ez. Kovács Lajosáé ulnö­­vén alapi­tó tag lett 100 írttal Vélics Györgyné. Részvényesek lettek évenként 2 írttal. Feren­­czy Sándor, ifjabb Horváthi Józsefné, Dulló János­áé és Blaha Jánosné. Egyszer mindenkorra adakoztak Kovács La­josáé­­­ert. Fűzi Sámuel 20 krt. Moldvai Ivánné 40 krt, Nagy György 50 krt, Marik József 20 krt, Gegesi Sámuel 1 frt, Mezei Sándor 60 krt, Teleg­­di Károlyné 60 krt, özv. Mészáros Gáborné 20 krt, Ifj. Barra Ferencz 20 krt, Ifj. Gegesiné 30 krt., Gazda János 1 frt, Egy valaki 30 krt, Lutsch Sámuel 1 frt 60 krt, Blosz Mihály 1 frt, Klug Istvánné 20 krt, Böjthe Mózes 40 krt, Nagy Mik­lósné 1 frt, Tárkányi Solt 30 krt, Barra Gábor 30 krt, Nagy Imréné 2 frt, Nemes Miklósné 1 frt, Dénár János 1 frt, Miksa Elek 6 frt, Csutak La­­josné 1 frt, Kúti Benőné 2 fr, Szentkirályi 1 frt, Korodi Imréné 1 frt, Lénárd Imréné 1 frt, Szabó Mária gyűjtése növendékeitől 6 frt 22 kr. Fűzi Sándor 1 arany Tiszt Györgyné iskolája 3 frt. „Ned Lands“ — szólék meglepetve. „Igen, uram, testestől lelkestől, és pedig folyvást azzal foglalkozva, hogy a kétezer dollárt megnyerje.* „Ön is a tengerbe esett ?* „Úgy van, tanár úr, de több szerencsém volt, és rögtön egy úszó szigeten találtam magam * .Egy szigeten ?« Mt4niV*W W^“bb“ •*«». « óriás Narral „Beszéljen világosabban Ned.* „Most már tudom azt is, miért nem aebnai tette meg szigonyom. 80ces“' „Miért, Ned ?• csalva”*Mert a bC8tra Rczell#P°kb61 T*n összeková- Szükséges, hogy itt összeszedjem gondolata­iLí hoey ít: A szigonyász végszavai egész tnpt.„j i idfatsk elő agyamban. Villámgyorssá felugrottam“ viaagálni kezdtem az alattunk levő táró..! Lí végteleom meggyőződtem, hogy acaélkeméoTs&ü és nem hustömegből áll az eDyaegU, leheteU, uL'ttadoo 2? “** bí‘Fí““‘Il* S csuszok! , tekepö,békák ■ * térl*ki lyába sorozhattam azt. ^ all,gatorok 08Ztá­sima DveoU? & feketéB tömeg’ me,yen állottam "7 J.]Lé* Dem p,kke,yeB- Ha czizmám sarká­­obbantottam, érezhangot adott ah kz m.ly «10.ziaatl.uuek toa.ék la, „akugy.u uraé lemezekből volt össze­illesztve. (v) A ném­et császár mult vasárnap ismé­telten meglátogatta a kiállítást, megtekintő az an­gol porczellán, üveg és bronz­ kiállítást és ott te­temes vásárlásokat tett. A német osztályban zajo­san üdvözöltetett. Este fél 5 órakor a német csá­szár Schweinitz német nagykövethez ebédre ment, hol a badeni nagyherczeg és nagyherczegné, vala­mint az osztrák és a német kiséretek voltak je­­len. Este a Schönbrunni várszínház előadásán, ké­sőbb a vacsoránál jelent meg. (v) Nagy hadiszemle tartatott vasárnap Vilmos császár tiszteletére a Schmelzen, ő felsége vezénylete mellett, mely fényesen ütött ki. A kivonult katonaság száma 84.000-nél több volt, 88 ágyúval. Elláthatlan néző tömeg, valamennyi katonai attaché, számos idegen tiszt, továbbá az austriai korona­­örökös, a főherczegek, a Lipót bajor bg, a badeni hg. és bgné valának jelen a diszelgésen. A nézők tömege mindkét uralkodót igen élénken üdvözli. A csapatok megtekintése a német néphymnus hang­jai mellett ment végbe; erre következett a csa­patok elléptetése. Végül a lovasság eszközölt né­hány fényes manővert. A császár holnap, Csütör­tökön, utazik el Bécsből. Semmi kétség többé. Azon szörnyeteg, ama természeti csuda, mely fölött az egész tudományos világ hasztalan törte fejét, mely a földteke mind­két felén a tengerészek képzelődését mesésen fel­izgatta, e csuda — most már bevallanom kellett — még csudálatosabb lett az által, hogy az em­beri kéz művének bizonyult be. A legmeseszerűbb állat fölfedezése sem ejt­hetett volna nagyobb zavarba engem. Ha a terem­tő kezéből valami csudálatos dolog kerül ki, ez egészen egyszerű. De hogy valami, mit lehetetlen­nek tartunk, emberi kezek által készítve rögtön előt­tünk terem, az a legszilárdabb agyat is megren­­dítni képes. Tovább pedig egy perczig sem kétkedhettem. Egy óriási halhoz hasonlított. Ned egészen hatá­rozottan vélekedett e tekintetben, s én és Conseil csak osztozhattunk véleményében. „De ez esetben* — mondom — „kétségtelen, hogy mozgató gépet és legénységet is kell tar­talmaznia.“ „Ez világos* ”— válaszolt a szigonyász —­­,és daczára annak, három óra alatt, mióta hátán vagyok, a legkissebb életjelt sem adta.* „A jármű nem mozog ?* „Nem, Arronsxur. Csupán a habok által en­gedi ringatni magát.* „Pedig rendkivülli gyorsasággal bír. És mi­után e gyorsaság eszközléséhez gépezetre van szüksége, ezt pedig csak gépész vezetheti, tehát azt következtetem, hogy mentve vagyunk.“ (Folytatása köv.) aatót hogy e tárgyban Ausztria-Magyarországgal valamint Német- és Török­országgal, úgy Schweicz és Egyiptommal szerződéseket kössön. Zágon, 1873. oct. 14. Kgi­ levél Bakczi Ferenci barátomhoz a há­­romszéki leánydivaház'ügyében. (Vége.) Itt egy arra nevelt, arra választott, s arra hivatással biró lelkiismeretes árvaanyának vagy atyának hű igazlelkü felügyelete alatt szeretet s gonddal ápolt gyermek, nem rongálásnak kitett cseléd az árva : itt a részére jutott segélyt szi­gorún felügyelt számítással csak rá lehet fordítni, annak javát ő élvezi: itt nincs, ki árvaságát fel­hányván, szivét keserítené, ellenkezőleg közös sors­ban lévén, szeretetre szokik szivök,s már az által nagy mértékben biztosítják magoknak a jövőt, és végre itt alapos s figyelmesen felügyelt nevelésben részesülnek, mely képesekké teszi őket arra, hogy becsületjüket drága kincsként őrizzék, kenyerüket megkeresni s megérdemelni tudják s igyekezzenek s az életet maguknak jóvá tegyék. Igen természetes, hogy a közös árvaházi gon­dozás is lehet czéltalan és rosz, ha nincs ki an­nak irányt adjon, vezesse, felügyelje, s a gyerme­keknek sorsát igazi szerető szívvel fogván fel, jö­vőjüket biztosítani lelki feladatának és nyugalmá­nak tartsa. Ám s arra valók a nemes servű miveit felvilágosult lelkű emberek, hogy az ilyen nehéz kötelességek elől ne álljanak félre, hanem vegyék fel s teljesítsék hiven azokat. Ha minden közös árvaház mellett a megfelelő vidék lelkesebb fiai és leányai igazi keresztyéni szellemmel kezet fog­va csatlakoznának az ott nevelendő árvák sorsá­nak biztosítására, bizonyosan minden árvaház oly édes anya lenne, mely gyermekeivel dicseked­hetnék. Mi­lű gonddal álljuk a miénket körül s biz­tos és tiszta ismeretével annak, hogy ez a mód, melyet mi magunk elébe vettünk, minden bizony­nyal jobb, mint az, melyet te ajánlassz, lankadat­lan kitartással megyünk a választott után előre. Baráti bizalommal hívlak, jer te is kezünkbe, lelke­sülj velünk, lelkesíts mellettünk, s közös buzgósággal munkálkodva, állítsunk a megkezdett alapon Három­széknek egy olyan árvaházat, mely minden itteni szegény árvát befogad szerető ölébe, felnevel­én gonddal, s úgy ad ki az életnek, hogy akárhol áll meg, becsületére fog válni a jó anyának. Légy szívesen üdvözölve 111 Demeter Sámuel. Adakozási közlemény. T. ez. Silling Józsefné úrnő ivén adakoztak egyszer mindenkorra: Fogarassi Mihály püspök 6 exellentiája 10 frt, Hegyesi Józsefné 20 krt, Dánéné 50 krt, Elekes Károly 1 frt, Duducz Mi­hály 1 frt, Csíki Kristóf 1 frt, Mihelyses Zsigm­ond 1 frt, Hermeli Ida 1 frt, Megus Károly 1 frt, Szent­­péteri János Újvárról 1 frt, Orbonas Gyuláné 1 frt, Orbonás Samu 1 frt, Grünn József 2 frt, Fis­­cher Vilmosné 2 frt, Blastes 1 frt Römer József­­né 1 frt, Jubó 1 frt, Jánosi István 2 frt, Újvári Sándor Gy. 1 frt, ez összeg az eddig kötöttek­kel együtt teszen alapítványban 2960 frt. Részvényekben 466 frt. Egyszer mindenkorra 1115 frt 48 kr össze­sen 4630 frt 48 kr. Fogadják a nemez szivü adakozók köszöne­­tünket az árvák nevében. Tordán oct. 17-én 1873. Puhl Ignáczné Csongvay Domokosáé, elnök, titkár. K­ülföldi vegyes Bírák. (v) Bazaille kihallgatása mult vasárnap bevégeztetett. A tanúkihallgatás, mely kétségkívül több érdekest fog nyújtani, hétfőn kezdetett. — A khivai expeditió végeredményét e napokban tudatta egy szentpétervári távirat. E sze­rint az Amu-Darja jobbpartján fekvő egész terü­let a Deltával együtt, Arai tavától le a folyam legnyugatibb ágáig Oroszországba kebeleztetett, s az új tartomány kormányzójául Ivanov tüzér­ségi ezredes neveztetett ki. Ennyi a jelentés. Az annektált terület a szorosabb értelemben vett egész Turánt magában foglalja; hosszúsága a régi határtól Taskendtől nyugatra az újig Kurja Ur­­genstől nyugatra körülbelöl 90 mértföld; 70 mér­földre azonban sivatag esik; — szélessége éjszak­tól délnek; a Darja balpartjától az Amu-Darja jobbpartjáig majdnem azonos s csak itt-ott szűkül össze 40—50 mértföldre. Eszerint az Araltó egész környéke orosz terület lesz, s az orosz határ dél­felé, amint mondani szokás,szépen ki van kerekít­ve. Orenburgtől Taskendig most vasutat is ter­veznek. Kétfejű kígyó. A hamburgi állatkert jelenleg nevezetes ritkaság: egy kétfejű kigyó bir­tokában van. A fiatal, még alig 16 centiméternyi kigyó vipera példány s Ratzeburg környékén fo­gatott. A fejek hossza 2 centiméter s mindenik külön nyakkal bir, úgy, hogy egyik a másik nél­kül mozoghat. Kétségkívül érdekes a természet­búvárokra nézve. B­écsi hírek

Next