Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-11-22 / 268. szám
, «kt Pr M ■' s — lehet azon országgyűlés tagja, amelyben a létező pártok egyikéhez sem csatlakozhatok. Mert a Ghyczy-párt, egyedül is, maga egy egész hadsereg. A kérdésre tehát, volt-e oka Ghyczynek épen most kilépni a pártból, jelentése taglalása után is, csak nemmel felelhetek, miután azon okról, melyet a kósza hit emleget, melynek valósulását azonban csak örömmel üdvözölnénk, szólni most indokolhatónak nem tartom. Megjegyezve még, hogy Ghyczy azt elmondja ugyan jelentésében, mit nem tart teendőnek, de egy szót nem szól arról, mit kellene tenni a pártnak s mi szerepet szándékszik maga játszani a közeljövőben s megemlítve, hogy mint láttuk, még arról sem világosit fel egészen, tavaly szeptemberi nyilatkozatát fenntartja-e a maga teljességében, vagy már azon is talál változtatni valót, bezárom úgy is hosszú észrevételeimet,azon óhajtással, hogy láthassuk tisztelt volt vezérünket mielőbb, ha nem előttünk, legalább mellettünk a parlament küzdelmeiben, s azon meggyőződésem nyilvánításával, hogy ő ellenünk küzdeni nem fog. Meghoztam, Szerkesztő barátom lapod olvasóinak, a jelen megvilágosítása, a jövő biztosítása érdekében a lehető legnagyobb áldozatot, midőn e jelentés bonczolgatására, s Ghyczy lépésének bírálására vállalkoztam. Reményem, sem olvasóközönséged, sem maga az én mélyen tisztelt barátom, nem fogják ezen tisztán egyéni nézeteimnek honfiúi kötelességemből folyó őszinte elmondását szerénytelenségnek tekinteni, én pedig, míg hallgatással mellőzöm ezúttal a szélbal felé húzódottak czifra, kongó állításait, csak dicsőségemnek tartom, hogy e fájdalmas vitában kis gyikle - főmet Ghyczy szablyájához érinthetem, a melytől nyerendő csorbák is örök diszévé válnak az övéhez hasonlítva, oly igen gyenge fegyveremnek. Tisza László. LEVELEZÉS. Háromszék, 1873. november 10-én. (Vége.) Ugyancsak a kebli ügyek tárgyalásánál a bizottság figyelmét lekötötte árvaszéki ülnök Antal Zsigmond munkálata; ez azután nem is tartozik a mindennapiak közé.Jugyanis még az 1857—58 dik években a Kovásznán és Baróthon volt cs. k. járásbíróságok összesített árvapénztárakat létesítettek. • Baróthon már akkor kezdetét vévén a a szabályellenes kezelés, — midőn az 1861-ik évben a cs. k. hivatalok feloszlatása bekövetkesett, senkinek még eszébe sem jutott, hogy ezen egéssen külön alapon s rendeleteken nyugvó kezelést akár folytassa, akár véglegesen megszüntesse, hanem maradt minden in statu quo, avval a különbséggel, hogy sok adós 16 év óta még kamatot sem fizetett, hogy legtöbb árva már nagykorú lett s hasztalan sürgeti kielégítését, — s hogy, a kik kielégitve is lettek, — vagy többet vagy kevesebbet kaptak — elég az hozzá, a haos tetőpontját érte, midőn Antal Zsigmond önként ajánlkozott ezen pénztáraknak kitisztítására, s dicséretére legyen mondva, a feladatot úgy oldotta meg, hogy világosság lett ott, ahol a pénztárnokkal együtt mindenki csak úgy a sötétben tapogatódzott. Antal Zsigmond megmutatta, mit végezhet egy lelkiismeretes szorgalmatos tisztviselő s méltán kiérdemelte a bizottág által egyhangúlag megszavazott elismerését. Az iskolaügyek tárgyalásával kapcsolatosan igen életre való indítványt tett főjegyző Horváth László, mely sem többet nem kevesebbet nem ezélve, mint a nem életrevaló s valóságos nyűgként reánk nehezedő itteni felebbi népiskoláktól, rém, hogy a kapitány szintén fekszik, s mozdulatlan maradt. — A földön feküdtem tehát, közvetlen egy tengeri bokor alatt, midőn fejemet felemelve, óriás testtömegeket láttam fölöttünk elhaladni. A vér megfagyott ereimben. A tömegben rögtön felismertem a czápákat. Timoreak voltak azok, a legfélelmesebb faja a czápáknak, óriás farkakkal és üveges szemekkel: orruk körül egy sereg lyuk van, melyből phosphorescale nedvet izzadtak ki. Óriás állatok ezek, melyek iszonyú állkapctáikkal összemorzsolják az embert. Nem tudom, Conseil nem feledte e el e pillanatban osztályozásukat ; ami engem illet, nem épen tudományos érdekkel vizsgáltam ezüst fehér hasukat, és óriási fogsorokkal ellátott széles szájukat. — Szerencsére, e vérszopó állatok rosszul látnak. Elhaladtak felettünk, anélkül, hogy észre vettek volna, pedig úszószárnyaik csaknem érintettek bennünket, s igy szabadultunk meg, csudálatos kép oly veszélyből, mely mivel sem kissebb a tigrissel való véletlen találkozásnál. — Félóra múlva megérkeztük a „Nautilus“-hoz. A külső ajtó nyitva maradt. Nemo kapitány becsukta azt maga után Aztán egy rugót nyomott meg. Hallottam, hogy a „Nautilus“ szivatyúi működni kezdenek, éreztem, hogy a víz fogyni kezd körülöttem, s pár percz alatt kiürítve lett a szoba, a belső kamra ajtaja most megnyílt, s mi az öltöző szobába léptünk. Itt levették rólunk a buvár-öltönyöket, s kimerülve a fáradságtól, szobámba vonszoltam magam, s üres gyomorral csakhamar Morpheus karjai között pihentem. (Folyt. köv.) megszabadulni és tanügyünket, még pedig a felekezeti iskolák igazgatóságaival egyetértve „egyesitett erővel v úgy és akként rendezni, hogy legyen nekünk, ha már kettő nem lehetne, legalább egy életrevaló, a jeleni kor igényeinek megfelelő Gymnasiumunk vagy Reáltanodánk. A bizottság egy több tagból álló küldöttséget nevezett ki kebeléből, melynek feladata lenne, ezen minden tekintetben üdvös és nagy horderejű, de egyszersmind sürgős kérdést egy megfelelő tervezettel megvédeni , vajha a felekezeti iskolák vezetői megértenék a kor intő szavát és a törvényhatósági bizottság őszinte jó akaratát ! Egyik szolgabiró Dimény Ferenci ellen a gr. főispán fegyelmi vizsgálatot rendelt volt el, most a vizsgálat eredménye felolvastatott, s a bizottság a tiszti ügyész véleményének meghallgatása után az illető szolgabirót titkos szavazással a vád alól egyhangúlag felmentette. Ezután a más törvényhatóságok átiratainak alkalmából több rendbeli feliratot határozott a bisottság az országgyűléshez, jelesen: „Az egyház és állam közti viszonyoknak Deák Ferencz programmbeszéde értelmében leendő rendezése iránt — üdvözölvén egyúttal magát Deák Ferenczet is e téren, egy közvetlen hozzá intézett átiratban. „Az önálló magyar jegybank fölállítása tárgyában, „A megyék területének czélszerű szabályozása tárgyában, „A tűzkár elleni biztosításnak országos alapra fektetése iránt,* bérgyilkossággal gyanúsított, a tett elkövetése után egy óra letelte előtt a közigazgatási közegek által már letartóztatva volt, a kellő rendőri intézkedések pedig a maga rendjén megtétettek. Forró Ferenci, alispán. „II. Rákóczy Ferencz fejedelem hamvainan hazaszállítása tárgyában. „Melleztem s visszautasítani kérte a bizottság Segesvár város és szék által a magyar nyelv állami használata ellen beadott feliratot. — Végre a bizottság a főjegyző indítványa folytán országunk fővárosának, a nemzetközi kiállítás jury-tagjainak magyar szokás szerinti megvendégeléséért köszönetet szavazván, meghatározta ezt szives üdvözletének megküldése mellett egyúttal külön átiratban is tudatni. A második napon felvett jegyzőkönyv hitelesítésével a bizottság Újvárosi Ferencz és Künle József b. tagokat bízván meg, a gr. főispán szivélyes búcsút mondván, a gyűlést bezárta. — Meg sem kellene talán említenem, hanem még is megemlitem — mert hiszen minket nem erősen zaklatott meg a dolura, hogy a bizottsági tagok pártkülömbség nélkül mindkét nap igen jól találták magokat a gr. főispán vendégszerető asztalánál. 1—1 8.Sz-Györgyön, 1873. nov. 14. Tisztáit szerkesztő ur ! Több hazai lapokban s azok közt becses lapjában is jelent meg egy aláírás nélküli tudósítás S.-Sztivánból, melyben az ottan mult hó 21-én eszve néhai Szentiványi Gáboron elkövetett orgyilkosság körülményei lettek leírva, melyben Háromszék közigazgatása úgy tüntetett fel, mintha ezen szomorú bűntényről a közigazgatási közegek tudomást se vettek volna. Meggyőződvén ezen cikk tartalmából, hogy a bekövetkezendő képviselő közgyűlésben interpellálni fognak,— szinte vártam annak megtételét — ebben nem is csalatkoztam, mert interpellate intéztetek hozzám, hogy várjon ez alkalommal a közigazgatási közegek kötelességüket mennyiben teljesítették, amire is felvilágosításomat annyiban, amennyiben szükségesnek véltem, megtettem, mely felvilágosításom, illetőleg feleletem a törvényhatósági bizottmány által tudomásul vétetett, — kötelességemnek érzem azonban, azt a felhozott csikk állításaira vonatkozólag a nyilvánosság terén is megtenni, miért is ezen soraimnak becses lapjában leendő kiadását kérem. Az orgyilkosság múlt hó 21-én öszvéli 8—9 óra közt történvén meg, a községi elöljáróság fölszólítása folytán már egy óra letelte előtt megjelent a csendőrség a tett színhelyén, és gyanúsított Lukács Ferenczet azonnal le is tartóztatta. 22-én kora reggel jelentését az elöljáróság úgy a kir. törvényszék, valamint alispán és szolgabirói hivatalhoz is megtette. Én e napon ép hivatalos körútban Kézdiszék fölső járásában — 23-án pedig az Orbai járásban voltam — , csak e nap östvéjén tértem hivatalom helyére vissza, az illető szolgabiró pedig katonai ügyben szinte kerületében távol járt, de máskülönben is, miután a kir. törvényszéktől a vizsgáló bíróság 22-én a színhelyén már a reggeli órákban megjelent, nem volt a közigazgatásnak más teendője, mint rendőri tekintetből a szükséges lépéseket megtenni, mit is el nem mulasztottam, intézkedvén 6202 iktatói szám alatt úgy az illető szolgabíróhoz az iránt, hogy a közrendőri szabályokat Szentiván községében a legszigorúbban megtartassa, a községi tizedesek és éjjeli őrökét kötelességük pontos teljesítésére rászorítsa, az éjszaki tivornyázás vagy kóborlást ellenőrizze, valamint ugyanazon szám alatt az illető csendőrparancsnoksághoz is, hogy Szentiván községében minden éjjel őrjáratokat tétessen, a netalán gyanús egyéneket letartóztassa és észleleteiről hozzám időnként jelentést tegyen. A tisztelt olvasó közönségre bízom tehát a fennírtak alapján megbírálni, hogy elől érintett névtelen tudósítónak mennyiben van igaza a közigeestást hanyagsággal vádolni akkor, midőn az külföldi politikai szemle. Kolozsvár, nov. 20-án. (v) A Changarnier-bizottság republikánus többségének javaslata, melyet Laboulaye gyönyörű beszéd kíséretében a nemzetgyűlés szombati ülésében olvasott föl, így hangzik : 1. Sz. Mac-Mahon tábornagynak, mint a köztársaság elnökének hatalmai a legközelebbi törvényhozás összeülése napjától számítva öt évi időtartamra kiterjesztettek. 2. E hatalmak addig, míg az alkotmányozó törvényekről határozat hozatik, a jelen korlátok közt kezeltetnek. 3. sz. Az 1. czikk határozata helyet foglaland az organicus törvényekben s csak akkor birand alkotmányos erővel, midőn ezen törvényekre nézve határozat hozatott. 4. E törvény kihirdetésétől számítva három nap alatt az osztályok harminca tagú bizottságot választanak, mely a május 19-én és 21-én előterjesztett alkotmányos törvények tárgyalásához fog kezdeni. A nemzetgyűlésnek ugyancsak szombati ülésében Mac-Mahon egy üzenete olvastatott föl, melyben visszautasítja azon eszmét, hogy a hatalom meghoszabbításáról szóló törvény az alkotmányozó törvényekkel összeköttetésbe hozassák, s egyszersmind kijelenti, hogy a hatalomnak két évre leendő kiterjesztésébe is beleegyezik. Felolvastatván az üzenet, az ülésértekezlet tartása végett félbeszakíttatott. A folytatólagos ülésben Laboulaye közli, hogy a bizottság Mac- Mahon üzenete alkalmából meg akarja tudni a miniszterek nézeteit, hogy a kibékülés megkönnyíttessék; ezután az ülés bezáratott. A bizottsági ülésben a miniszterek kijelentették, hogy nincs szándékuk holmi dictatúra felét javasolni, hogy" ők is sürgőseknek tartják az alkotmánytörvényeket, de bizalmatlansági szavazatnak tekintenék, ha a hatalom meghosszabbítása nem szavaztatnék meg előbb. A nemzetgyűlés következő , tegnapelőtti ülésében Laboulaye azt mondta, hogy a tizenötös bizottság a miniszterek kijelentése folytán minden kilátást a kiegyezésre eltűntnek lát, de mindamellett megmarad előbbi határozatainál. Bertault, Prax Paris, Jules Simon a hatalom meghosszabbítása ellen küzdöttek, Castellane támogatta azt, Chespelong felolvassa a monarchisták egy kijelentését, mely azt mondja, hogy ők támogatják ugyan Mac-Mahon kormányának megalapítását, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a monarchia Francziaország természetes kormánya. Eddig terjednek tudósításaink ez érdekes ügyről, melynek végeldöntését mindenki feszülten várja. A nancy-i püspök egy pásztor levele miatt, mely a népet arra szólítja fel, hogy Elszász Lothringia és Francziaország újraegyesítéséért imádkozzék, a német kormány panaszt emelt a párisi kabinetnél. Válasz még nem adatott, de az valószínűleg megnyugtató lesz. Spanyolországban nov. 7-én vivatott egyike a legnagyobb csatáknak, melyek a republikánusok és carlisták közt eddig történtek. A csata Monte-Jurra mellett volt s összesen mintegy 40,000 ember vett benne részt. Győztesek a köztársaságiak lettek. A spanyol lapok rendkívül is hatottak a kubai lázadók magatartása miatt. Azt, az egyesült államok, mint mondják, titokban segélyezi a felkelőket, mert ha ez nem történne, a forradalom, melyet (a spanyolok szerint) amerikai amisiáriusok keltettek, már régen le volna verve. Ami főleg a spanyol sajtót kihozza sodrából, az a cubai felkelők következő kiáltványa, melyet köslönyük, az „Independencia* közöl: „Cubaiak — tűzeti Ha követséget javasolnak nektek a corteabe — tüzet! Ha tartományi jogokkal biztatnak — tüzet! Ha szövetséges állam republikáról akarnak kecsegtetni — tűzett Ne engedjétek magatokat rászedetni Castelar által, ő nektek a népek radikális souverainitásáról beszélt — és hazudott, ő kecsegtető színben tüntette fel a jövő testvéries és általános köztársaságát, különböző hangnemekben énekelte el a népik függetlenségét és felszabadítását — és hazudott. Cubaiak — tüzet!“gj „tüzes“ programmal biró párttal bizony bajos lesz a spanyol köztársaságnak pactálni, kivált miután a „tűz“ az Egyesült Államok részéről is tápláltatik. A spanyol kormánynak nem marad egyéb hátra, mint a tüsét tűzzel viszonozni. A ,Virginius“-ügy miatt szes, egyesült államokban nagy felháborodás uralkodik. A követendő eljárás, mint említők, a congressus határozatától tétetett függővé s Anglia, a „Times* szerint Amerikával fog tartani. Az előjelekből ítélve harczra kerül a dolog. Az oroszországi tatárok nem igen hajlandók az általános hadkötelezettséget viselni, s ifjaik, nevezetesen Krímből, idegen útlevelek, sőt még útlevelek nélkül is tömegesen Törökországba szöknek. Hír szerint ilynemű szökevények száma közel már 7000-re rúg, mely körül islény, minthogy már a tauriai félszigetet a legutóbbi orosz török háború után körülbelül kétszázezer tatár hagyta el, komoly aggodalmakat kelt az orosz lapokban a ezeknek nézete szerint, ha szigorú rendszabályok életbe nem léptetnek, várható, hogy Krímben nemsokára kézi munkahiány miatt a földművelés és iparüzlet lehetetlenné válik. ______ Balla Gergely (az ál-Weselényij bün pö re. Nagyvárad, nov. 16 (Folytatás.) A mintegy félóráig tartó szünet után felolvastatik Bor Eszter debreczeni lakosnak s vádlott egykori kedvesének egy levele, melyet Nemes Kálmán debreczeni ügyvédhez intézett, s melyben Bor Eszter azt adja elő, hogy nála egy asszony jelentkezett, ki állítá, hogy Bálla László, vádlott születésére vonatkozólag fontos felfedezéseket tudna tenni. A törvényszék elevéi alapján rendelte el Bálla László másodszori kihallgatását, mely kihallgatásának eredménye az volt, hogy Bállá László — állítása szerint — testvérétől, Bállá Józseftől, úgy ennek nejétől többször hallotta, mikép vádlott nem us ő fiók, hanem egy úriember és asszony hozta bossájok. Bevezettetvén tanú Bállá László. E. Halasi Gábor itt eskü alatt azt adta elő, hogy öntől, Endrődről egy névtelen levelet kapott, melyben arra szólíttatott fel, hogy ha kihallgattatnék, mondja azt, mikép vádlott nála létekor nem volt megsebesítve. Mondja meg őszintén, ön küldötte-e Halasi G.-hoz ezen lövelét? —T. Nem tudok róla semmit. — E. De Halasinak alapos gyanúja van, hogy ön küldötte? T. Halasit nem is igen ismerem, azt sem tudom, hol lakik. — E. Nem kapott ön Balla Gergelytől levelet a börtönből? — T. Soha. — E. Hogyan van az, hogy a vizsgáló biró előtt történt első kihallgattatása alkalmával vádlott azületéséről nem emlité meg azon adatokat, melyeket itt felfedezett ? — T. Mert e tárgyban nem intéztetett hozzám kérdés. — E. Ismeri-e Bőr Esztert? — T. Ismerem. — E. Mikor beszélt vele ? — T. Most legközelebb is, Debreczenben. — E. Mit beszélt önnel ekkor Bőr Eszter? — T. Semmi különöst; csak kérdezősködött Bálla Gergely sorsáról. — E. Mikor találkozott ön Bőr Eszterrel először? — T. Csak Bálla elfogatása után. — E. Hogy s mi okból kereste föl ön akkor Bőr Esztert? — T. Hallottam, hogy Bala Bőr Eszterrel élt s minthogy a dolog érdekelt, azt hittem, megtudok tőle valamit a fogoly sorsáról. — E. mit beszélt ön ekkor Bor Eszternek ? — T. Csak azt mondta ki, hogy biz, a meglehet, miszerint Vesselényi. — E. Mit mondott önnek Bor Eszter? — T. Említé, hogy Gergely neki is többször nyilatkozott, mikép ő Vesselényi fia. — E. Él még az ön felesége ? — T. Igen. — E. Hogy néz ki? — T. Alacsony termetű. — E. Volt-e önnek felesége valamikor Bőr Eszternél ? — T. Volt többször. — E. Ön, vagy pedig a neje találkozott előbb Bőr Eszter? — T. Feleségem találkozott előbb, de hogy mennyi idő múlva találkoztam én Bőr Eszterrel nem találkozása után, azt nem tudom. Megjelenik — mint tanú — Nemes Kálmán, debreczeni ügyvéd, 41 éves, szép, férfias alak. Elnök: ön ügyvédje, megbízottja volt Balla Gergelynek a Wesselényi-örökösök ellen intézett perében? Tanú. Igen. Elnök. Adja elő a körülményeket, melyek között ön e pert fölvállalta. Tény: Balla Gergely, kit akkor az egész környék úgy ismert, mint Balsági-Wesselényi Lászlót, hozzám jött s kért, hogy miután Nagy Gerden tokaji, majd Imre Gábor debreczeni ügyvéd pere viteléről lemondottak, vállaljam el. Én azt mondom: Nem igen van kedvem oly pert vinni, melyet más indított meg. De ő nagyon kért s miután a debreczeni kerületi tábla pertárában a periratokat megtekintem, ügyét igazságosnak láttam s keresztülvitelét magamra vállaltam. Működésem eredménye tudva van a ték. törvényszék előtt , igy az ügyre vonatkozólag többet szükségtelen mondanom. Elnök: Kapott e ön Bullától a per vitelére vonatkozólag valami utasításokat ? T. Semmit Én csak az előző osziratok s az okmányok nyomán működtem. — E. Mástól sem kapott utasítást? — T. Nem. — E. Nem volt-e ön Nagy Gerdonval, vagy ifjabb Mándi Péterrel valami összeköttetésben ? J. Soha! — Ki. Nem tűnt önnek föl a keresetlevél különössége ? T. De igen, sőt a felett rászólásomat is fejeztem ki Balla G.nek s mondám neki, hogy ily keresetlevelet soha nem láttam , hisz a keresetlevél száraz, lapidaris sültjén szokott íratni. E. — mit mondott erre önnek Bállá? — T. Hogy a keresetlevelet Nagy Gerzson ügyvéd késziti , nem is tudja, miért kellett azt oly czifrán csinálni. — E. Mennyi jutalmat ígért Bállá, ha a pert megnyeri ? T. Csak azt mondta, hogy lovagiasan meg fog jutalmazni. Később azonban, midőn a kerületi tábla előtt a pert megnyertam s az ítélet csak a póteskütől tétetett függővé.