Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-11-22 / 268. szám

, «k­t P­r M ■' s­ — lehet azon országgyűlés tagja, a­melyben a létező pártok egyikéhez sem csatlakozhato­k. Mert a Ghyczy-párt, egyedül is, maga egy egész hadsereg. A kérdésre tehát, volt-e oka Ghyczynek épen most kilépni a pártból, jelentése taglalá­sa után is, csak nemmel felelhetek, miután azon okról, melyet a kósza hit emleget, melynek valósulását azonban csak örömmel üdvözölnénk, szólni most indokolhatónak nem tartom. Megjegyezve még, hogy Ghyczy azt elmondja ugyan jelentésében, mit nem tart teendőnek, de egy szót nem szól arról, mit kellene tenni a párt­nak s mi szerepet szándékszik­­ maga játszani a közel­jövőben s megemlítve, hogy mint láttuk, még arról sem világosit fel egészen, tavaly szeptemberi nyilatkozatát fenntartja-e a maga teljességében, vagy már azon is talál változtatni valót, bezárom úgy is hosszú észrevételeimet,azon óhajtással, hogy láthassuk tisztelt volt vezérünket mielőbb, ha nem előttünk, legalább mellettünk a parlament küzdel­meiben, s azon meggyőződésem nyilvánításával, hogy ő ellenünk küzdeni nem fog. Meghoztam, Szerkesztő barátom­­ lapod ol­vasóinak, a jelen megvilágosítása, a jövő biztosí­tása érdekében a lehető legnagyobb áldozatot, mi­dőn e jelentés bonczolgatására, s Ghyczy lépésé­nek bírálására vállalkoztam. Remény­em, sem ol­vasóközönséged, sem maga az én mélyen tisztelt barátom, nem fogják ezen tisztán egyéni nézete­imnek honfiúi kötelességemből folyó őszinte elmon­dását szerénytelenségnek tekinteni, én pedig, míg hallgatással mellőzöm ez­úttal a szélbal felé hú­­zódottak czifra, kongó állításait, csak dicsőségem­nek tartom, hogy e fájdalmas vitában kis gyikle - főmet Ghyczy szablyájához érinthetem, a melytől nyerendő csorbák is örök diszévé válnak az övé­hez hasonlítva, oly igen gyenge fegyveremnek. Tisza László. LEVELEZÉS. Háromszék, 1873. november 10-én. (Vége.) Ugyancsak a kebli ügyek tárgyalásánál a bi­zottság figyelmét lekötötte árvaszéki ülnök An­tal Zsigmond munkálata; ez azután nem is tarto­­zik a mindennapiak közé.Jugyan­is még az 1857—58 dik években a Kovásznán és Baróthon volt cs. k. járásbíróságok összesített árvapénztárakat létesí­tettek. • Baróthon már akkor kezdetét vévén a a szabályellenes kezelés, — midőn az 1861-ik év­­ben a cs. k. hivatalok feloszlatása bekövetkesett, senkinek még eszébe sem jutott, hogy ezen egé­ssen külön alapon s rendeleteken nyugvó kezelést akár folytassa, akár véglegesen megszüntesse, ha­nem maradt minden in statu quo, avval a kü­lönb­­séggel, hogy sok adós 16 év óta még kamatot sem fizetett, hogy legtöbb árva már nagykorú lett s hasztalan sürgeti kielégítését, — s hogy, a kik kielégitve is lettek, — vagy többet vagy keveseb­bet kaptak — elég az hozzá, a h­aos tetőpontját érte, midőn Antal Zsigmond önként ajánlkozott ezen pénztáraknak kitisztítására, s dicséretére le­gyen mondva, a feladatot úgy oldotta­ meg, hogy világosság lett ott, a­hol a pénztárnokkal együtt mindenki csak úgy a sötétben tapogatódzott. An­tal Zsigmond megmutatta, mit végezhet egy lel­­kiismeretes szorgalmatos tisztviselő s méltán ki­érdemelte a bizottág által egyhangúlag megszava­zott elismerését. Az iskolaügyek tárgyalásával kapcsolatosan igen életre való indítványt tett főjegyző Horváth László, mely sem többet nem kevesebbet nem ezé­­lve, mint a nem életrevaló s valóságos nyűg­ként reánk nehezedő itteni fele­bbi népiskoláktól, rém, hogy a kapitány szintén fekszik, s mozdu­latlan maradt. — A földön feküdtem tehát, közvetlen egy ten­geri bokor alatt, midőn fejemet felemelve, óriás testtömegeket láttam fölöttünk elhaladni. A vér megfagyott ereimben. A tömegben rögtön felismertem a czápákat. Timoreak voltak azok, a legfélelmesebb faja a czápáknak, óriás far­kakkal és üveges szemekkel: orruk körül egy se­reg lyuk van, melyből phosphorescale nedvet iz­­zadtak ki. Óriás állatok ezek, melyek iszonyú áll­­kapctáikkal összemorzsolják az embert. Nem tu­dom, Conseil nem feledte e el e pillanatban osz­tályozásukat ; ami engem illet, nem épen tudomá­­nyos érdekkel vizsgáltam ezüst fehér hasukat, és óriási fogsorokkal ellátott széles szájukat. — Szerencsére, e vérszopó állatok rosszul lát­nak. Elhaladtak felettünk, a­nélkül, hogy észre vettek volna, pedig úszószárnyaik csaknem érin­tettek bennünket, s igy szabadultunk meg, csudá­latos kép oly veszélyből, mely mivel sem kissebb a tigrissel való véletlen találkozásnál. — Félóra múlva megérkeztük a „Nautilus“-hoz. A külső ajtó nyitva maradt. Nemo kapitány becsuk­ta azt maga után Aztán egy rugót nyomott meg. Hallottam, hogy a „Nautilus“ szivatyúi működni kezdenek, éreztem, hogy a víz fogyni kezd körü­löttem, s pár percz alatt kiürítve lett a szoba, a belső kamra ajtaja most megnyílt, s mi az öltöző szobába léptünk. Itt levették rólunk a buvár-öltönyöket, s ki­merülve a fáradságtól, szobámba vonszoltam ma­gam, s üres gyomorral csakhamar Morpheus kar­jai között pihentem. (Folyt. köv.) megszabadulni és tanügyünket, még pedig a fele­kezeti iskolák igazgatóságaival egyetértve „egye­­sitett erővel v úgy és akként rendezni, hogy legyen nekünk­, ha már kettő nem lehetne, legalább egy életrevaló, a jeleni kor igényeinek megfelelő Gym­­nasiumunk vagy Reáltanodánk.­­ A bizottság egy több tagból álló küldöttséget nevezett ki ke­beléből, melynek feladata lenne, ezen minden te­kintetben üdvös és nagy horderejű, de egyszer­smind sürgős kérdést egy megfelelő tervezettel megvédeni , vajha a felekezeti iskolák vezetői megértenék a kor intő szavát­­ és a törvényható­sági bizottság őszinte jó akaratát ! Egyik szolgabiró Dimény Ferenci ellen a gr. főispán fegyelmi vizsgálatot rendelt volt el, most a vizsgálat eredménye felolvastatott, s a bizottság a tiszti ügyész véleményének meghallgatása után az illető szolgabirót titkos szavazással a vád alól egyhangúlag felmentette. Ezután a más törvényhatóságok átiratainak alkalmából több rendbeli feliratot határozott a bi­­sottság az országgyűléshez, jelesen: „Az egyház és állam közti viszonyoknak Deák Ferencz programmbeszéde értelmében leendő ren­dezése iránt — üdvözölvén egyúttal magát Deák Ferenczet is e téren, egy közvetlen hozzá intézett átiratban. „Az önálló magyar jegybank fölállítása tár­gyában, „A megyék területének czélszerű szabályo­zása tárgyában, „A tűzkár elleni biztosításnak országos alap­ra fektetése iránt,* b­érgyilkossággal gyanúsított, a tett elkövetése után egy óra letelte előtt a közigazgatási közegek által már letartóztatva volt, a kellő rendőri intézkedé­sek pedig a maga rendjén megtétettek. Forró Ferenci, alispán. „II. Rákóczy Ferencz fejedelem hamvainan hazaszállítása tárgyában. „Melleztem­ s visszautasítani kérte a bizottság Segesvár város és szék által a magyar nyelv állami használata ellen beadott feliratot. — Végre a bizottság a főjegyző indítványa foly­tán országunk fővárosának, a nemzetközi kiállítás jury-tagjainak magyar szokás szerinti megven­dégeléséért köszönetet szavazván, meghatározta ezt szives üdvözletének megküldése mellett egyúttal külön átiratban is tudatni. A második napon felvett jegyzőkönyv hitele­sítésével a bizottság Újvárosi Ferencz és Kün­le József b. tagokat bízván meg, a gr. főispán szi­­vélyes búcsút mondván, a gyűlést bezárta. — Meg sem kellene talán említenem, hanem még is megemlitem — mert hiszen minket nem erősen zaklatott meg a d­olura, hogy a bizottsági tagok pártkülömbség nélkül mindkét nap igen jól találták magokat a gr. főispán vendégszerető asztalánál. 1—1­ 8.­Sz-Györgyön, 1873. nov. 14. Tisztáit szerkesztő ur ! Több hazai lapokban s azok közt becses lapjában is jelent meg egy aláírás nélküli tudósítás S.-Sztivánból, melyben az ottan mult hó 21-én eszve néhai Szentiványi Gá­boron elkövetett orgyilkosság körülményei lettek leírva,­­ melyben Háromszék közigazgatása úgy tüntetett fel, mintha ezen szomorú bűntényről a közigazgatási közegek tudomást se vettek volna. Meggyőződvén ezen cikk tartalmából, hogy a bekövetkezendő képviselő közgyűlésben interpel­lálni fognak,— szinte vártam annak megtételét — ebben nem is csalatkoztam, mert interpellate in­téztetek hozzám, hogy várjon ez alkalommal a közigazgatási közegek kötelességüket mennyiben teljesítették, a­mire is felvilágosításomat annyi­ban, a­mennyiben szükségesnek véltem, megtettem, mely felvilágosításom, illetőleg feleletem a törvény­­hatósági bizottmány által tudomásul vétetett, — kötelességemnek érzem azonban, azt a felhozott csikk állításaira vonatkozólag a nyilvánosság terén is megtenni, miért is ezen soraimnak becses lap­jában leendő kiadását kérem. Az orgyilkosság múlt hó 21-én öszvéli 8—9 óra közt történvén meg, a községi elöljáróság föl­­szólítása folytán már egy óra letelte előtt megje­lent a csendőrség a tett színhelyén, és gyanúsított Lukács Ferenczet azonnal le is tartóztatta. 22-én kora reggel jelentését az elöljáróság úgy a kir. törvényszék, valamint alispán és szolgabirói hiva­talhoz is megtette. Én e napon ép hivatalos körútban Kézdi­­szék fölső járásában — 23-án pedig az Orbai já­rásban voltam — , csak e nap östvéjén tértem hivatalom helyére vissza, az illető szolgabiró pe­dig katonai ügyben szinte kerületében távol járt, de máskülönben is, miután a kir. törvényszéktől a vizsgáló bíróság 22-én a színhelyén már a reg­geli órákban megjelent, nem volt a közigazgatás­nak más teendője, mint rendőri tekintetből a szük­séges lépéseket megtenni, mit is el nem mulasz­tottam, intézkedvén 6202 iktatói szám alatt úgy az illető szolgabíróhoz az iránt, hogy a közrend­­őri szabályokat Szentiván községében a legszigo­rúbban megtartassa, a községi tizedesek és éjjeli őrökét kötelességük pontos teljesítésére rászorít­sa, az éjszaki tivornyázás vagy kóborlást ellenő­rizze, valamint ugyanazon szám alatt az illető csendőrparancsnoksághoz is, hogy Szentiván köz­ségében minden éjjel őrjáratokat tétessen, a ne­talán gyanús egyéneket letartóztassa és észleletei­ről hozzám időnként jelentést tegyen. A tisztelt olvasó közönségre bízom tehát a fennírtak alapján megbírálni, hogy elől érintett névtelen tudósítónak mennyiben van igaza a köz­­igeestást hanyagsággal vádolni akkor, midőn az külföldi politikai szemle. Kolozsvár, nov. 20-án. (v) A Changarnier-bizottság re­publikánus többségének javaslata, melyet Labou­­laye gyönyörű beszéd kíséretében a nemzetgyűlés szombati ülésében olvasott föl, így hangzik : 1. Sz. Mac-Mahon tábornagynak, mint a köz­társaság elnökének hatalmai a legközelebbi tör­vényhozás összeülése napjától számítva öt évi idő­tartamra kiterjesztettek. 2. E hatalmak addig, míg az alkotmányozó törvényekről határozat hozatik, a jelen korlátok közt kezeltetnek. 3. sz. Az 1. czikk határozata helyet fogla­­land az organicus törvényekben s csak akkor bi­­rand alkotmányos erővel, midőn ezen törvényekre nézve határozat hozatott. 4. E törvény kihirdetésétől számítva három nap alatt az osztályok harminca tagú bizottságot választanak, mely a május 19-én és 21-én előter­jesztett alkotmányos törvények tárgyalásához fog kezdeni. A nemzetgyűlésnek ugyancsak szombati ülé­sében Mac-Mahon egy üzenete olvastatott föl, mely­ben visszautasítja azon eszmét, hogy a hatalom meghoszabbításáról szóló törvény az alkotmá­­nyozó törvényekkel összeköttetésbe hozassák, s egyszersmind kijelenti, hogy a h­a­talomnak k­ét évre leendő kiterjesztésébe is be­­le­e­g­y­ez­i­k. Felolvastatván az üzenet, az ülés­értekezlet tartása végett félbeszakíttatott. A folytatólagos ülésben Laboulaye közli, hogy a bizottság Mac- Mahon üzenete alkalmából meg akarja tudni a mi­niszterek nézeteit, hogy a kibékülés megkönnyít­­tessék; ezután az ülés bezáratott. A bizottsági ülésben a miniszterek kijelentették, hogy nincs szándékuk holmi dictatúra felét ja­­vasolni, hogy" ők is sürgőseknek tartják az alkotmány­törvényeket, de bizalmatlansági szavazatnak te­­kintenék, ha a ha­tal­om meghosszab­bítása nem szavaztatnék meg előbb. A nemzetgyűlés következő , tegnapelőtti ülésében Laboulaye azt mondta, hogy a tizenötös bizottság a miniszterek kijelentése folytán min­­den kilátást a kiegyezésre eltűntnek lát, de mind­amellett megmarad előbbi határozatainál. Bertault, Prax Paris, Jules Simon a hatalom meghosszabbítása ellen küzdöttek, Castellane tá­mogatta azt, Chespel­ong felolvassa a monarchis­­ták egy kijelentését, mely azt mondja, hogy ők támogatják ugyan Mac-Mahon kormányának meg­alapítását, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a monarchia Francziaország termé­szetes kormánya. Eddig terjednek tudósításaink ez érdekes ügyről, melynek végeldöntését mindenki feszülten várja. A nancy-i püspök egy pásztor levele miatt, mely a népet arra szólítja fel, hogy Elszász Loth­­ringia és Francziaország újraegyesítéséért imád­kozzék, a német kormány panaszt emelt a pá­risi kabinetnél. Válasz még nem adatott, de az­ valószínűleg megnyugtató lesz. Spanyolországban nov. 7-én viva­­tott egyike a legnagyobb csatáknak, melyek a republikánusok és carlisták közt eddig történtek. A csata Monte-Jurra mellett volt s összesen min­tegy 40,000 ember vett benne részt. Győztesek a köztársaságiak lettek. A spanyol lapok rendkívül is hatottak a ku­­bai lázadók magatartása miatt. Az­t, az egyesült államok, mint mondják, titokban segélyezi a felke­lőket, mert ha ez nem történne, a forradalom, melyet (a spanyolok szerint) amerikai amisiáriu­­sok keltettek, már régen le volna verve. A­mi fő­leg a spanyol sajtót kihozza sodrából, az a cubai felkelők következő kiáltványa, melyet köslönyük, az „Independencia* közöl: „Cubaiak — tűzeti Ha követséget javasolnak nektek a corteabe — tüzet! Ha tartományi jogokkal biztatnak — tüzet! Ha szövetséges állam republikáról akar­nak kecsegtetni — tűzett Ne engedjétek maga­tokat rászedetni Cast­el­ar által, ő nektek a népek radikális souverainitásáról beszélt — és hazudott, ő kecsegtető színben tüntette fel a jövő testvéries és általános köztársaságát, különböző hangnemekben énekelte el a népik függetlenségét és felszabadítását — és hazudott. Cubaiak — tü­zet!“­gj „tüzes“ programmal biró párttal bizony bajos lesz a spanyol köztársaságnak pactálni, ki­vált miután a „tűz“ az Egyesült Államok részé­ről is tápláltatik. A spanyol kormánynak nem ma­rad egyéb hátra, mint a tüsét tűzzel viszo­nozni. A ,Virginius“-ügy miatt sz­e­­s, e­g­y­e­­sült­ államokban nagy felháborodás uralko­dik. A követendő eljárás, mint említők, a congres­­sus határozatától tétetett függővé s Anglia, a „Times* szerint Amerikával fog tartani. Az elő­jelekből ítélve harczra kerül a dolog. Az oroszországi tatárok nem igen hajlandók az általános hadkötelezettséget vi­­selni, s ifjaik, nevezetesen Krímből, idegen útleve­­lek, sőt még útlevelek nélkül is tömegesen Tö­­rök­országba szöknek. Hír szerint ilynemű szöke­­vények száma közel már 7000-re rúg, mely körül islény, minthogy már a tauriai félszigetet a leg­­utóbbi orosz török háború után körülbelül két­­százezer tatár hagyta el, komoly aggodalmakat kelt az orosz lapokban a ezeknek nézete szerint, ha szigorú rendszabályok életbe nem léptetnek, vár­­ható, hogy Krímben nemsokára kézi munkahiány miatt a földművelés és iparüzlet lehetetlenné válik. ______ Balla Gergely (az ál-Weselényij b­ü­n p­ö r­e. Nagyvárad, nov. 16 (Folytatás.) A mintegy félóráig tartó szünet után felol­­vastatik Bor Eszter debreczeni lakosnak s vádlott egykori kedvesének egy levele, melyet Nemes Kálmán debreczeni ügyvédhez intézett, s melyben Bor Eszter azt adja elő, hogy nála egy asszony jelentkezett, ki állítá, hogy Bálla László, vádlott születésére vonatkozólag fontos felfedezéseket tud­­na tenni. A törvényszék e­levéi alapján rendelte el Bálla László másodszori kihallgatását, mely ki­hallgatásának eredménye az volt, hogy Bállá Lász­ló — állítása szerint — testvérétől, Bállá József­től, úgy ennek nejétől többször hallotta, mikép vádlott nem us ő fiók, hanem egy úri­ember és asszony hozta bossájok. Bevezettetvén tanú Bállá László.­ E. Halasi Gábor itt eskü alatt azt adta elő, hogy öntől, Endrődről egy névtelen levelet kapott, melyben arra szólíttatott fel, hogy ha kihallgat­tatnék, mondja azt, mikép vádlott nála létekor nem volt megsebesítve. Mondja meg őszintén, ön küldötte-e Halasi G.-hoz ezen lövelét? —T. Nem tudok róla semmit. — E. De Halasinak alapos gyanúja van, hogy ön küldötte? T. Halasit nem is igen ismerem, azt sem tudom, hol lakik. — E. Nem kapott ön Balla Gergelytől levelet a börtön­ből? — T. Soha. — E. Hogyan van az, hogy a vizsgáló biró előtt történt első kihallgattatása al­kalmával vádlott azületéséről nem emlité meg azon adatokat, melyeket itt felfedezett ? — T. Mert e tárgyban nem intéztetett hozzám kérdés. — E. Ismeri-e Bőr Esztert? — T. Ismerem. — E. Mi­kor beszélt vele ? — T. Most legközelebb is, Debreczenben. — E. Mit beszélt önnel ekkor Bőr Eszter? — T. Semmi különöst; csak kérdezőskö­dött Bálla Gergely sorsáról. — E. Mikor találko­zott ön Bőr Eszterrel először? — T. Csak Bálla el­­fogatása után. — E. Hogy s mi okból kereste föl ön akkor Bőr Esztert? — T. Hallottam, hogy Bala Bőr Eszterrel élt s minthogy a dolog érdekelt, azt hittem, megtudok tőle valamit a fogoly sorsá­ról. — E.­­ mit beszélt ön ekkor Bor Eszternek ? — T. Csak azt m­ondta ki, hogy biz, a meglehet, miszerint Vesselényi. — E. Mit mondott önnek Bor Eszter? — T. Említé, hogy Gergely neki is többször nyilatkozott, mikép ő Vesselényi fia. — E. Él még az ön felesége ? — T. Igen. — E. Hogy néz ki? — T. Alacsony termetű. — E. Volt-e önnek felesége valamikor Bőr Eszternél ? — T. Volt többször. — E. Ön, vagy pedig a neje találkozott előbb Bőr Eszter? — T. Feleségem találkozott előbb, de hogy mennyi idő múlva ta­lálkoztam én Bőr Eszterrel nem találkozása után, azt nem tudom. Megjelenik — mint tanú — Nemes Kálmán, debreczeni ügyvéd, 41 éves, szép, férfias alak. Elnök: ön ügyvédje, megbízottja volt Bal­la Gergelynek a Wesselényi-örökösök ellen inté­zett perében? Tanú. Igen. Elnök. Adja elő a körülményeket, melyek között ön e pert föl­vállalta. T­é­n­y: Balla Gergely, kit akkor az egész környék úgy ismert, mint Balsági-Wesselényi Lász­lót, hozzám jött s kért, hogy miután Nagy Ger­den tokaji, majd Imre Gábor debreczeni ügyvéd pere viteléről lemondottak, vállaljam el. Én azt mondom: Nem igen van kedvem oly pert­­ vinni, melyet más indított meg. De ő nagyon kért s mi­után a debreczeni kerületi tábla pertárában a per­iratokat megtekintem, ügyét igazságosnak láttam s keresztülvitelét magamra vállaltam. Működésem eredménye tudva van a ték. törvényszék előtt , igy az ügyre vonatkozólag többet szükségtelen mondanom. Elnök: Kapott e ön Bullától a per vitelé­re vonatkozólag valami utasításokat ? T. Semmit Én csak az előző osziratok s az okmányok nyo­mán működtem. — E. Mástól sem kapott utasí­tást? — T. Nem. — E. Nem volt-e ön Nagy Ger­­donval, vagy ifjabb Mándi Péterrel valami össze­köttetésben ? J. Soha! — Ki. Nem tűnt önnek föl a keresetlevél különössége ? T. De igen, sőt a felett rászólásomat is fejeztem ki Balla G.nek s mon­dám neki, hogy ily keresetlevelet soha nem láttam , hisz a keresetlevél száraz, lapidaris sültjén szokott íratni. E. — mit mondott erre önnek Bállá? — T. Hogy a keresetlevelet Nagy Gerzson ügy­véd késziti , nem is tudja,­ miért kellett azt oly czifrán csinálni. — E. Mennyi jutalmat ígért Bál­lá, ha a pert megnyeri ? T. Csak azt mondta, hogy lovagiasan meg fog jutalmazni. Később­ azonban, midőn a kerületi tábla előtt a pert megnyertam s az ítélet csak a pót­eskütől tétetett függővé.

Next