Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-09-26 / 220. szám
VH évfolyam. Ugén évre Félém Egy negyedre jp Egy hónapra 16 ft. —kr. 48 - r ■ * » » 1 , 60 , 220. síim. Kolozsvárit, péntek szeptember 26. 1873. rS ELŐFIZETÉSI feltételek. 2,1 p5 POLITIKAI NAPILAP. t?r SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában. Kiadó thivata.1. A lyeeum nyomda „központi irodájáéban, főtér, gróff Teleki Domokos-ház. _______ ^ ötMörhlíh HIRDETÉSI dijak---------------utttör hasábolott sor ára Gkr. Minden hirdetés után Etn kr. bélyegilleték. Nagyhirdetéseknél ? ___ kedvezmények. p5 ------------------------— NYILTTÉR lmonként, vagy annak helye SG br. Reclamok : . Mrft bérbe soronként 1 II. -------------------------------------ff KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 95. A cholera-árvák érdekében. (M) A csapások között, melyek hazánkat legközelebbről sújtották, kétségtelenül első helyet foglal el a járvány, mely sok százezer magyar honpolgárnak élta ki életét. A nyomor, mely a járvány nyomaiban jelentkezik, mely ezrekre menő elhagyott árvák könyeiben fájdalmas kifejezést nyer, hazánk lelkes hölgyei és honpolgárai lelkes buzgósága által enyhülni fog, s a sok ezer árva kényei szárítva lesznek. Nem tudjuk eléggé olvasó közönségünk ügyelmébe ajánlani az ez irányban kiadott következő felszólítást: Az orsz. „Magyar gazdasszonyok egylete“ és orsz. „Kisdedvédő egyesület,“ — előre látván azon fenyegető veszélyt, mely az országban uralgott járvány áldozatai és a több vidéken mutatkozó éhínség következtében, legkivált az árván maradt, még munkaképtelen gyermekek százait fenyegeti; áthatva azon fájdalom érzetétől, mely sokszoros csapástól sújtott nemzetünknek fogyását, hanyatlását, még ez után is szomorú kilátásba helyezi: azon emberi és hazafias elhatározásra jutott, hogy jótékony feladataihoz képest és tehetsége arányában, ezen szerencsétlen árvákat fölkarolja, mind szellemileg, mind anyagilag megmentve adja vissza a társadalomnak. E czélból — a csecsemőket a bölcsöde egyletek és helyi könyörület kegyeletére hagyván föl, azonkívül, hogy az ország fővárosában a 3- 7 éves fővárosi és vidéki árvák számára oly gyermekmenhelyeket szándékozik berendezni, melyekben az ilykorú gyermekek, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül lakást, étkezést és czélszerű nevelést nyerjenek, egyszersmind oda törekszik hatni, hogy az ország nagyobb és ínségtől kevésbé sújtott városaiban is hasonló czélú intézkedések létesíttessenek. Ez azonban, tekintve a szerencsétlen árvák föltehető nagy számát és a feladat nagyságát, oly vállalat, melyet a két jótékony egyesület csakis a nemzet tehetősebb és emberien érző polgárainak segítségével képes teljesíteni. Addig is tehát, míg az árvák fölvételének föltételeit s az erre vonatkozó egyéb utasításokat közrejuttatná, a két e czélra társult egyesület fölszólítja az ország minden nemesen érző polgárnőjét és polgárát és testületét, hogy mindazt, mit e valóban emberies és hazafias czél létesítésére élelmiszerben, fölhasználható ruhaanyagokban, vagy pénzben elszántak, — a szükséghez mért gyorsasággal jövő okt. hó 20-ig az „orsz. magyar gazdaszszonyok egyletének“ elnöke, Damjanics Jánosnéhoz (Pest, Papnövelde utcza 1. szám) beküldeni kegyeskedjenek. Buzdításul — úgy hisszük — nem kell nagy szavakat használnunk. Könnyen elképzelheti mindenki, hogy legkivált azon helyeken, hol a járvány által megfogyasztott munkaerő hiányokhoz a rosz termés csapása is járult, a szerencsétlen árvák kis kezei hasztalan kopogtatnak a lakatlan, vagy épen ínséget szenvedő polgárok ajtain, és akkor alig marad fenn számukra egyéb, mint elveszett szüleik sírjához vánszorogva éhség és hidegtől dermedten meghalni. Azokra, kiket a nyomor e képe, — még pedig épen nem képzeleti — nem indít könyörületre ; kiknek szivét az árvák erdő tekintete, összetett kérő kezei, nyomorúság sajtolta könnyei és átható könyörülései meg nem indítanak, mi az erkölcsi kényszer minden fegyverével is hasztalanul kisértenek meg hatnak gyakorolni. Kit nemzete napról-napra rohamosabb pusztulása, a gyámoltalan árvák fajjai, nyomora meg nem indítanak, ahhoz e sorok nincsenek intézve. Szomorú lenne, hogy ha ezek száma hazánkban nem a sokkal kisebb mennyiséget képezné. Mi e szerint a nemzet tehetőségei nagy többségéhez fordulunk s ezeket kérjük az emberiség és hazánk, nemzetünk nevében, ne engedjék, hogy hangunk eredménytelenül elhaló szózat legyen a pusztában ! Damjanics Jánosáé, B. Sennyey Pálné, az orsz. magyar gazdász- az orsz. kisdedvédő szonyok egyletének egylet elnöke, elnöke. Várady Gábor, P. Szathmáry Károly, Sztupa György, az országos kisdedvédő az orsz. magyar egylet titkára, gazdasszonyegylet titkára. Az egyházi megyéknek szokásos őszi gyűléseik alkalmára az idén szóba hozatott, hogy a klérus határozott állást foglaljon Deák Ferencz egyházi programjával szemben. Az egri érseki megye papsága erre nézve már megállapodott, s egy nyilatkozatot bocsátott ki, melyben határozottan Deák programmja ellen izgat, s protestál a liberálisoknak azon taktikájuk ellen, melylyel az alsó papság érdekeit a felső papságétól különválasztják. TARCZA. m muM (All The Year Round.) I. A nép, (Folytatás.) A nép tudatlan, mi azonban nem az ő hibáa. Az alsóbb néposztályokból igen kevesen tudnak olvasni és írni, miért is nyilvános írnokokat és levélírókat lehet látni a szabad ég alatt felállított asztalaik mellett ülve, kiket egy-egy tömeg földmives és iparos környez, mondáivá, mit kifejezni akarnak Sőt a papi osztály sem bir oly miveltséggel, milyet tőle méltán megvárhatnánk, s néha igen mulattató még latinossága is, így Róma közelében Murino nevű kisded helység egyik templomának külsején egy márvány lapba bevésve olvasható: „Orate pro animalius defuntorum.“ Sőt igen kevés római képes még az olasz nyelvet is helyesen írni. Egy a középosztályhoz tartozó tekintélyes egyéniségtől itt nyugtatvány vagy levél számos helyesírási sőt nyelvtani hibákban bővelkedik, ő babonás és hiszékeny, mely utóbbi fogyatkozás az előbbinek természetes következménye szokott lenni. Ez nem is lehet máskép, miután csaknem a legutóbbi időig theocratianak nevezhető uralom alatt a nagyszámú papság felügyelete alatt élt. Azért minden évben elviszi lovait Szt. Antal templomához, hogy azok imák közt m megáldatván, szentelt vízzel meghintessenek, és megadóztassa magát. Egy másik templomban egy fekete követ őriznek, melyben két vagy három mélyedés látható, s azt állítják, hogy ezek a gonosz lélek ujjainak nyomai, midőn azt az ablakon bedobta, hogy egy szent dominikánus szerzetest megsemmisítsen. Mindezen azonban nem csodálkozhatunk oly országban, melynek uralkodója az istenséggel egy rangra emelte magát, s hol a pápa egy hidat építtetett ily fölirattal: „Providentia Pii Sexli,“ „VI. Pius gondviselése által egy rendőri épület fölött pedig ez áll : „Posto Militare ai due Santi,“ „katonai űrállomás a két Szentnél.* Ezen nép tétlen, s ezen tétlensége bebizonyítja a közmondás igazságát, hogy rest népek többet fáradnak, minthogy restsége okozza, hogy oly találékony a zavargások előidézésében, melyek ezen ország fősajátságai közé tartoznak. Hogy vizet nyerjen a nélkül, hogy ide-oda kelljen futkosnia, ablakából az udvaron levő forráshoz vagy kúthoz egy sodronyt vezet, melynek mentében egy edény zsinór segítségével mozgatható; a kompok úgy vannak egy hoszszú kötélhez erősítve, hogy minden fáradság nélkül a vízáramlat által hajtatnak az ellenkező partra. Szeret játszani a hosszas papi uralom alatt elszaporodott számos sorsjátékon, s ezt új nyerője, Victor Emmanuel is megengedi neki, ha már ily könynyü módon remél gazdaggá lehetni. örvendünk, hogy a hiányok sorozatán túlestünk s örömmel fordulunk kiválólag jobb tulajdonai előtolásához, mit csak felhozhatunk. A mai -római a szó legteljesebb értelmében ájtatos, jó fiú és jó szülő. Vallásos érzelmei őszinték és komolyak, nem közönyös vagy hanyag a vallás irányában, melyben növekedett. Estve naplenyugta után, midőn a templomok harangjai megszólalnak, számos, leginkább földmives egyént láthatni, kik az utczán vagy köztereken levevén kalapjaikat, szemeiket ég felé emelve, vagy a földre sülyesztve, egy vagy két csendes imát mondanak el, s azután közvetlenül folytatják munkájukat vagy beszélgetésüket. Ezen önkéntes esti ájtatosságok, melyekkel gyakrabban találkozunk délen, fogalmat nyújtanak nekünk az Olaszországban divó mély vallásos érzelemről. A nápolyi öbölben voltunk, midőn egy öt vagy hat evező által hajtott csolnakon a sorentini parton felfelé eveztünk. Az est csendes és nyugodt volt, a csendes szellő is lassanként hanyatlott, míg naplenyugtával egészen megszűnt. A mint a 8 óra elérkezett, a parton levő templomok és kolostorok harangjai szólaltak meg, midőn hajó népségünk, mely egy pillanattal előbb tréfálózva hosszú makarónit s egyebet evett, azonnal félretették evezőiket s megkezdték esti másokat. A kormányos előimádkozott, a többiek pedig feleltek. Két vagy három percz múlva ezen egyszerű istentiszteletnek vége volt, a csalnak ismét tovább siklott, az életek még jobban pattogtak körülöttünk, s folytattuk utunkat Castellamare felé. A római adakozó, és pedig nemcsak helyzete, vagy vérmérsékleténél fogva, hanem elvből, az alamizsnaadást vallási gyakorlatnak tartja. Ha Ma reggel 8 óra tájban a „Praterstern“ szokatlanul megélénkült, kocsik százai és gyalogosok ezrei tartottak ismét a Prater főfasora felé, mely minden irányban el volt zárva. A főfasor volt ugyanis kitűzve a nemzetközi kocsiverseny színhelyéül. A verseny kezdete 9 órára volt kitűzve, de az csak 9 után negyed órával kezdetett meg. Először egylovasok futtattak. Versenyezhetett bármely országból származó ló, két vagy négy kerekű kocsival. Nagyon természetes, hogy minden tulajdonos az előbbenit s e nemben is a legkönnyebb kocsit választotta. A futtatás ügetésben s idő szerint történt, még pedig akként, hogy a versenyző az összekötő vasút hídjától, tehát a fő fasor végétől a főfasor másik végéig hajtatott , onnét visszafordulva ismét a kiindulási ponthoz tért vissza. Ez itt 284 angol mértföld, vagyis 2345 bécsi él. Két dij volt kitűzve: 4000 forint és tiszteletdíj, 1600 forint, 800 forint, 400 forint és 200 forint. a pénz szétosztatik, nem tekintve a valódi érdemre és jogos igényekre, egy osztálya a gonosztevőknek bátoríttatik fel, kik a koldulást hivatásszerűvé teszik. Bármi legyen az eredmény, mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy a római adakozó, Rómában minden nyomorban és betegségben sínylődő remélheti, hogy segélyeztetni fog. A Capitolban bezárt foglyok e tekintetben a pápai uralom alatt irigylésre méltóknak látszottak, oly bőven részesültek honfitársaik jótékonyságában. Ezek mindig, de különösen vasár- és ünnepnapokon igen hangosan koldultak vasrácscsal ellátott ablakaik mögött, amit az átmenők egy hosszú rúdról zsinóron lefüggő vászonzsákba raktak, elfogadhatták ; ezen eszközt ők úgy kezelték, mint mi a halászó rudat. Ezen után bűntársaik könnyen juttathattak a benlevők kezébe késeket, köteleket s más ilyest, a nélkül, hogy a rendőrség ennek lehetőségét felfogta volna, legalább mi intézkedést sem tett annak megakadályozására. A pápák e szerint mindent megtettek, hogy egyeseket bőkezűségre serkentsenek társaik irányában. Mielőtt a tizedes pénzrendszer elfogadtatott, a félpaplikon különféle felírások figyelmeztették birtokosaikat, hogy azokat nem felhalmozni, hanem elajándékozni kell, például • »^a te et habitur.“ „adjatok és adatik nektek,“ „Egeno Opes“, „Segíts a szUkölködön“, mamim*, „Nyujls a szükölködnek «««kjf* j „Auxiliatu de sancto,“ „Segítség a szenttől ily 8 hasonló köriratok voltak a pénzeken azon czélból, hogy kik tehetik, segítsenek embertársaikon. A római mértékletes, és mit sem veszteget A keleti vasút ügyében. Mint a „Schönb. Börsen und Handels Bericht“ írja, az amsterdami börzebizottság a Pesten székelő németalföldi consulatus útján a magyar keleti vasút júliusi szelvényének ki nem fizetése miatt a magyar pénzügyminiszterhez fordult, kitől a következő feleletet nyerte : „A németalföldi főconsulatus útján hozzám intézett megkeresésre válaszolólag van szerencsém a következő felvilágosításokkal szolgálni: A magyar kormány, illetőleg törvényhozás részéről a keleti vasúttársulatnak adott engedélyokmánynak az állami kamatbiztosítékra vonatkozó része így hangzik : „Valamennyi vasútvonalért, a vasút megnyitásától kezdve a concessio egész tartamára, az állam a szerződésben kikötött állami felügyelet épen tartása mellett mértföldenként minden esztendőben átlag 46750 írt o. é. jövedelmet biztosít, és e mellett a kormány által megállapítandó törlesztési terv alapján a kiadott tőke kifizetésére, mely évenkint^GUC trtt^merít*s?be^ forfeszAfsf°TufiW1íu fejében, és pedig olyképen, hogy ha az évi tiszta jövedelem mértföldenként a fennemlített biztosított összeget és törlesztési hányadot nem fedezné, a hiányzó összeg az állam által lesz pótolandó.* Ezen szöveg szerint az államra azon kötelezettség háramlik, hogy a társulatnak minden teljesen kiépített s a forgalomnak tényleg átadatott mértföldért 46750 ftot, s illetőleg az évi törlesztési részlettel 47350 ftot köteles fizetni, mely kötelezettségének az állam nem csak hogy ez ideig pontosan eleget tett, hanem jövőre is eleget fog tenni. A pálya kiépítéséhez szükséges pénz beszerzése, valamint az időközi kamatok fedezésére szükséges pénz megszerzése a társulat kötelessége. Hasonlóképen az engedményesek kötelessége az engedmény megszerzése alkalmával megítélni azt, váljon azon összeg, melynek alapján az állami kamatbiztosíték mértföldenként kiszámíttatik, a fennforgó viszonyok között a pálya kiépítésére és az időközi kamatok kifizetésére elégséges-e, vagy sem ? Az én egyéni meggyőződésem szerint az előirányzott összeg lehetőleg előnyös pénzbeszerzési mód és czélszerű kezelés mellett teljesen elégséges lett volna. De bármiként legyen is a dolog, e körülmény, amint a fentebb közölt törvény szövegéből kiderült, semmiféle befolyással nincs sem az öszszegre, sem pedig az időre, melyet és melyben az államnak fizetnie kell. Másrészt pedig tény az, hogy a társulat a pálya bevégzése czéljából kényszerítve érezte magát a részvényeseket nagyobb mérvű adóssággal terhelni, hogy így egyrészről saját kötelességeinek eleget tehessen, másrészről pedig, hogy az állam által biztosított kamatjövedelmet valamennyi vonalok után élvezhesse. A múlt esztendőben tartott rendkívüli közgyűlés elé terjesztett jelentésből eléggé kiderülnek azon okok, melyek a társulatot arra kényszerítték, hogy a pálya bevégzése czéljából a 30 milliónyi részvénytőkét egy 21 milliónyi adóssággal szaporítsa. Tekintve ezen adósság nagy voltát, a társulat folyó évi június 28-án tartott közgyűlése azt határozta, hogy a júliusi szelvény kifizetése felfüggesztessék. Magától értetik, hogy a törvényszerűleg megállapított biztosítási összeg a forgalomnak átadott vonalak hosszának arányában a társulat saját bevételeire való tekintettel pontosan fog az állam által kifizettetni. Ezen felvilágosításhoz még csak azt jegyzem meg, hogy a magyar kormány ezen sajnos ügyet folyton a legnagyobb figyelemmel kíséri, és hogy a magyar törvényhozás elnapolása előtt a keleti vasút ügyét az őszi ülésszak napirendjére Kerkápoly, m. k. Nemzetközi kocsiverseny, Bécs, szept. 22.