Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-09-26 / 220. szám

VH évfolyam. Ugén évre Félém Egy negyedre jp Egy hónapra 16 ft. —­kr. 48 - r ■ * » » 1 , 60 , 220. síim. Kolozsvárit, péntek szeptember 26. 1873. rS ELŐFIZETÉSI feltételek. 2,1 p5 POLITIKAI NAPILAP. t?r SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában. Kiadó thivata.1. A lyeeum­ nyomda „központi irodájáéban, főtér, gr­óff Teleki Domokos-ház. _______ ^ ötMörhlíh­­ HIRDETÉSI dijak---------------­utttör hasábolott sor ára Gkr. Minden hirdetés után Etn kr. bélyegilleték. Nagyhirdetéseknél ? ___ kedvezmények. p5 ------------------------— NYILTTÉR lmonként, vagy annak helye SG br. Reclamok : . Mrft bérbe soronként 1 II. -------------------------------------ff KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 95. A cholera-árvák érdekében. (M) A csapások között, melyek hazán­kat legközelebbről sújtották, kétségtelenül első helyet foglal el a járvány, mely sok százezer magyar honpolgárnak élta ki életét. A nyomor, mely a járvány nyomaiban jelentkezik, mely ezrekre menő elhagyott árvák könyeiben fájdalmas kifejezést nyer, hazánk lelkes hölgyei és honpolgárai lelkes buzgósága által enyhülni fog, s a sok ezer árva kényei szárítva lesznek. Nem tudjuk eléggé olvasó közönségünk ügyelmébe ajánlani az ez irányban kiadott következő felszólítást: Az orsz. „Magyar gazdasszonyok egylete“ és orsz. „Kisdedvédő egyesület,“ — előre lát­ván azon fenyegető veszélyt, mely az ország­ban uralgott járvány áldozatai és a több vi­déken mutatkozó éhínség következtében, leg­kivált az árván maradt, még munkaképtelen gyermekek százait fenyegeti; áthatva azon fáj­dalom érzetétől, mely sokszoros csapástól súj­tott nemzetünknek fogyását, hanyatlását, még ez után is szomorú kilátásba helyezi: azon emberi és hazafias elhatározásra jutott, hogy jótékony feladataihoz képest és tehetsége ará­nyában, ezen szerencsétlen árvákat fölkarolja,­­ mind szellemileg, mind anyagilag­ megment­ve adja vissza a társadalomnak. E czélból — a csecsemőket a bölcsöde egyletek és helyi könyörület kegyeletére hagy­ván föl, azonkívül, hogy az ország fővárosá­ban a 3- 7 éves fővárosi és vidéki árvák számára oly gyermekmenhelyeket szándékozik berendezni, melyekben az ilykorú gyermekek, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül la­kást, étkezést és czélszerű nevelést nyerjenek, egyszersmind oda törekszik hatni, hogy az ország nagyobb és ínségtől kevésbé sújtott városaiban is hasonló czélú intézkedések léte­­síttessenek. Ez azonban, tekintve a szerencsétlen ár­vák föltehető nagy számát és a feladat nagy­ságát, oly vállalat, melyet a két jótékony egye­sület csakis a nemzet tehetősebb és emberien érző polgárainak segítségével képes teljesíteni. Addig is tehát, míg az árvák fölvételé­nek föltételeit s az erre vonatkozó egyéb uta­sításokat közrejuttatná, a két e czélra társult egyesület fölszólítja az ország minden neme­sen érző polgárnőjét és polgárát és testületét, hogy mind­azt, mit e valóban emberies és hazafias czél létesítésére élelmi­szerben, föl­használható ruhaanyagokban, vagy pénzben elszántak, — a szükséghez mért gyorsasággal jövő okt. hó 20-ig az „orsz. magyar gazdasz­­szonyok egyletének“ elnöke, Damjanics Já­­nosnéhoz (Pest, Papnövelde­ utcza 1. szám) be­küldeni kegyeskedjenek. Buzdításul — úgy hisszük — nem kell nagy szavakat használnunk. Könnyen elképzelheti mindenki, hogy leg­kivált azon helyeken, hol a járvány által meg­­fogyasztott munkaerő hiányokhoz a rosz ter­més csapása is járult, a szerencsétlen árvák kis kezei hasztalan kopogtatnak a lakatlan, vagy épen ínséget szenvedő polgárok ajtain, és akkor alig marad fenn számukra egyéb, mint elveszett szüleik sírjához vánszorogva éhség és hidegtől dermedten meghalni. Azokra, kiket a nyomor e képe, — még pedig épen nem képzeleti — nem indít kö­­nyörületre ; kiknek szivét az árvák erdő te­kintete, összetett kérő kezei, nyomorúság saj­tolta könnyei és átható könyörülései meg nem indítanak, mi az erkölcsi kényszer minden fegyverével is hasztalanul kisértenek meg ha­tnak gyakorolni. Kit nemzete napról-napra rohamosabb pusztulása, a gyámoltalan árvák fajjai, nyo­mora meg nem indítanak, ahhoz e sorok nin­csenek intézve. Szomorú lenne, hogy ha ezek száma ha­zánkban nem a sokkal kisebb mennyiséget ké­pezné. Mi e szerint a nemzet tehetőségei nagy többségéhez fordulunk s ezeket kérjük az em­beriség és hazánk, nemzetünk nevében, ne en­gedjék, hogy hangunk eredménytelenül elhaló szózat legyen a pusztában ! Damjanics Jánosáé, B. Sennyey Pálné, az orsz. magyar gazdász- az orsz. kisdedvédő szonyok egyletének egylet elnöke, elnöke. Várady Gábor, P. S­zathm­áry Károly, Sztupa György, az országos kisded­védő az orsz. magyar egylet titkára, gazdasszonyegylet titkára. Az egyházi megyéknek szokásos őszi gyűléseik alkalmára az idén szóba hozatott, hogy a klérus határozott állást foglaljon Deák Ferencz egyházi program­jával szemben. Az egri érseki megye papsága erre nézve már megállapodott, s egy nyilatkozatot bocsátott ki, melyben határozot­tan Deák programmja ellen izgat, s protestál a liberálisoknak azon taktikájuk ellen, melylyel az alsó papság érdekeit a felső papságétól különvá­lasztják. TARCZA. m muM (All The Year Round.) I. A nép, (Folytatás.) A nép tudatlan, mi azonban nem az ő hibá­­a. Az alsóbb néposztályokból igen kevesen tud­nak olvasni és írni, miért is nyilvános írnokokat és levélírókat lehet látni a szabad ég alatt felál­lított asztalaik mellett ülve, kiket egy-egy tömeg földmives és iparos környez, mondáivá, mit kife­jezni akarnak Sőt a papi osztály sem bir oly mi­­veltséggel, milyet tőle méltán megvárhatnánk, s néha igen mulattató még latinossága is, így Ró­ma közelében Murino nevű kisded helység egyik templomának külsején egy márvány lapba bevésve olvasható: „Orate pro animalius defuntorum.“ Sőt igen kevés római képes még az olasz nyelvet is helyesen írni. Egy a középosztályhoz tartozó tekintélyes egyéniségtől itt nyugtatvány vagy levél számos helyesírási sőt nyelvtani hibákban bővelkedik, ő babonás és hiszékeny, mely utóbbi fogyatkozás az előbbinek természetes következménye szokott len­ni. Ez nem is lehet máskép, miután csaknem a legutóbbi időig theocratianak nevezhető uralom alatt a nagyszámú papság felügyelete alatt élt. Azért minden évben elviszi lovait Szt. Antal temp­lomához, hogy azok imák közt m megáldatván, szen­telt vízzel meghintessenek, és megadóztassa ma­gát. Egy másik templomban egy fekete követ őriz­nek, melyben két vagy három mélyedés látható, s azt állítják, hogy ezek a gonosz lélek ujjainak nyomai, midőn azt az ablakon bedobta, hogy egy szent dominikánus szerzetest megsemmisítsen. Mind­ezen azonban nem csodálkozhatunk oly országban, melynek uralkodója az istenséggel egy rangra emel­te magát, s hol a pápa egy hidat építtetett ily fölirattal: „Providentia Pii Sexli,“ „VI. Pius gond­viselése által egy rendőri épület fölött pedig ez áll : „Posto Militare ai due Santi,“ „katonai űrál­lomás a két Szentnél.* Ez­en nép tétlen, s ezen tétlensége bebizonyítja a közmondás igazságát, hogy rest népek többet fáradnak, minthogy rest­sége okozza, hogy oly találékony a zavargások előidézésében, melyek ezen ország fősajátságai kö­zé tartoznak. Hogy vizet nyerjen a nélkül, hogy ide-oda kelljen futkosnia, ablakából az udvaron levő forráshoz vagy kúthoz egy sodronyt vezet, melynek mentében egy edény zsinór segítségé­vel mozgatható; a kompok úgy vannak egy hosz­­szú kötélhez erősítve, hogy minden fáradság nél­kül a vízáramlat által hajtatnak az ellenkező partra. Szeret játszani a hosszas papi uralom alatt elsza­porodott számos sorsjátékon­, s ezt új nyerője, Vic­tor Emmanuel is megengedi neki, ha már ily köny­­nyü módon remél gazdaggá lehetni. örvendünk, hogy a hiányok sorozatán túles­tünk s örömmel fordulunk kiválólag jobb tulajdo­nai előtolásához, mit csak felhozhatunk. A mai -római a szó legteljesebb értelmében ájtatos, jó fiú és jó szülő. Vallásos érzelmei őszinték és ko­molyak, nem közönyös vagy hanyag a vallás irá­nyában, melyben növekedett. Estve naplenyugta után, midőn a templomok harangjai megszólalnak, számos, leginkább földmives egyént láthatni, kik az utczán vagy köztereken levevén kalapjaikat, szemeiket ég felé emelve, vagy a földre sülyesztve, egy vagy két csendes imát mondanak el, s azután közvetlenül folytatják munkájukat vagy beszélge­tésüket. Ezen önkéntes esti ájtatosságok, melyekkel gyakrabban találkozunk délen, fogalmat nyújtanak nekünk az Olaszországban divó mély vallásos ér­zelemről. A nápolyi öbölben voltunk, midőn egy öt vagy hat evező által hajtott csolnakon a so­­rentini parton felfelé eveztünk. Az est csendes és nyugodt volt, a csendes szellő is lassanként ha­nyatlott, míg naplenyugtával egészen megszűnt. A mint a 8 óra elérkezett, a parton levő templomok és kolostorok harangjai szólaltak meg, midőn hajó népségünk, mely egy pillanattal előbb tréfálózva hosszú makarónit s egyebet evett, azonnal félre­tették evezőiket s megkezdték esti másokat. A kor­mányos előimádkozott, a többiek pedig feleltek. Két vagy három percz múlva ezen egyszerű isten­­tiszteletnek vége volt, a csalnak ismét tovább sik­lott, az életek még jobban pattogtak körülöttünk, s folytattuk utunkat Castellamare felé. A római adakozó, és pedig nemcsak helyze­te, vagy vérmérsékleténél fogva, hanem elvből,­­ az alamizsnaadást vallási gyakorlatnak tartja. Ha Ma reggel 8 óra tájban a „Praterstern“ szo­katlanul megélénkült, kocsik százai és gyalogosok ezrei tartottak ismét a Prater főfasora felé, mely minden irányban el volt zárva. A főfasor volt ugyan­is kitűzve a nemzetközi kocsiverseny színhelyéül. A verseny kezdete 9 órára volt kitűzve, de az csak 9 után negyed órával kezdetett meg. Először egylovasok futtattak. Versenyezhe­tett bármely országból származó ló, két vagy négy kerekű kocsival. Nagyon természetes, hogy min­den tulajdonos az előbbenit s e nemben is a leg­könnyebb kocsit választotta. A futtatás ügetésben s idő szerint történt, még pedig akként, hogy a versenyző az összekötő vasút hídjától, tehát a fő fasor végétől a főfasor másik végéig hajtatott , onnét visszafordulva ismét a kiindulási ponthoz tért vissza. Ez itt 28­4 angol mértföld, vagyis 2345 bécsi él. K­ét dij volt kitűzve: 4000 fo­rint és tiszteletdíj, 1600 forint, 800 forint, 400 forint és 200 forint. a pénz szétosztatik, nem tekintve a valódi érdem­re és jogos igényekre, egy osztálya a gonosztevők­nek bátoríttatik fel, kik a koldulást hivatásszerűvé teszik. Bármi legyen az eredmény, mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy a római adakozó,­­ Ró­mában minden nyomorban és betegségben sínylődő remélheti, hogy segélyeztetni fog. A Capitolban bezárt foglyok e tekintetben a pápai uralom alatt irigylésre méltóknak látszottak, oly bőven részesül­tek honfitársaik jótékonyságában. Ezek mindig, de különösen vasár- és ünnepnapokon igen hangosan koldultak vasrácscsal ellátott ablakaik mögött, a­mit az átmenők egy hosszú rúdról zsinóron lefüg­gő vászonzsákba raktak, elfogadhatták ; ezen esz­közt ők úgy kezelték, mint mi a halászó rudat. Ezen után bűntársaik könnyen juttathattak a ben­­levők kezébe késeket, köteleket s más ilyest, a nélkül, hogy a rendőrség ennek lehetőségét felfog­ta volna, legalább mi intézkedést sem tett annak megakadályozására. A pápák e szerint mindent megtettek, hogy egyeseket bőkezűségre serkentse­nek társaik irányában. Mielőtt a tizedes pénzrend­szer elfogadtatott, a félpaplikon különféle felírások figyelmeztették birtokosaikat, hogy azokat nem fel­halmozni, hanem elajándékozni kell, például • »^a te et habitur.“ „adjatok és adatik nektek,“ „Egeno Opes“, „Segíts a szUkölködön“, mamim*, „Nyujls a szükölködnek «««kjf* j „Auxiliatu de sancto,“ „Segítség a szenttől ily 8 hasonló köriratok voltak a pénzeken azon czél­ból, hogy kik tehetik, segítsenek embertársaikon. A római mértékletes, és mit sem veszteget A keleti vasút ügyében. Mint a „Schönb. Börsen und Handels Be­richt“ írja, az amsterdami börze­bizottság a Pes­ten székelő németalföldi consulatus útján a ma­gyar keleti vasút júliusi szelvényének ki nem fi­zetése miatt a magyar pénzügyminiszterhez for­dult, kitől a következő feleletet nyerte : „A németalföldi főconsulatus útján hozzám intézett megkeresésre válaszolólag van szerencsém a következő felvilágosításokkal szolgálni: A magyar kormány, illetőleg törvényhozás részéről a keleti vasúttársulatnak adott engedély­­okmánynak az állami kamatbiztosítékra vonatkozó része így hangzik : „Valamennyi vasútvonalért, a vasút megnyi­tásától kezdve a concessio egész tartamára, az ál­lam a szerződésben kikötött állami felügyelet épen tartása mellett mértföldenként minden esztendő­ben átlag 46750 írt o. é. jövedelmet biztosít, és e mellett a kormány által megállapítandó törlesz­tési terv alapján a kiadott tőke kifizetésére, mely évenkint^GUC trtt^merít*s?be^ forfeszAfsf°TufiW1íu fejében, és pedig olyképen, hogy ha az évi tisz­ta jövedelem mértföldenként a fennemlített biztosí­tott összeget és törlesztési hányadot nem fedez­né, a hiányzó összeg az állam által lesz pótolandó.* Ezen szöveg szerint az államra azon köte­lezettség háramlik, hogy a társulatnak minden teljesen kiépített s a forgalomnak tényleg átada­tott mértföldért 46750 ftot, s illetőleg az évi tör­lesztési részlettel 47350 ftot köteles fizetni, mely kötelezettségének az állam nem csak hogy ez ide­ig pontosan eleget tett, hanem jövőre is eleget fog tenni. A pálya kiépítéséhez szükséges pénz beszer­zése, valamint az időközi kamatok fedezésére szük­séges pénz megszerzése a társulat kötelessége. Hasonlóképen az engedményesek kötelessége az engedmény megszerzése alkalmával megítélni azt, váljon azon összeg, melynek alapján az álla­mi kamatbiztosíték mértföldenként kiszámíttatik, a fennforgó viszonyok között a pálya kiépítésére és az időközi kamatok kifizetésére elégséges-e, vagy sem ? Az én egyéni meggyőződésem szerint az elő­irányzott összeg lehetőleg előnyös pénzbeszerzési mód és czélszerű kezelés mellett teljesen elégséges lett volna. De bármiként legyen is a dolog, e körül­­mény, a­mint a fentebb közölt törvény szövegéből kiderült, semmiféle befolyással nincs sem az ösz­­szegre, sem pedig az időre, melyet és melyben az államnak fizetnie kell. Másrészt pedig tény az, hogy a társulat a pálya bevégzése czéljából kénysze­rítve érezte magát a részvényeseket nagyobb mérvű adóssággal terhelni, hogy így egyrészről saját kötelességeinek eleget tehessen, másrész­­ről pedig, hogy az állam által biztosított kamat­­jövedelmet valamennyi vonalok után élvezhesse. A múlt esztendőben tartott rendkívüli közgyűlés elé terjesztett jelentésből eléggé kiderülnek azon okok, melyek a társulatot arra kényszerí­tték­, hogy a pálya bevégzése czéljából a 30 milliónyi részvénytőkét egy 21 milliónyi adóssággal sza­porítsa. Tekintve ezen adósság nagy voltát, a társu­lat folyó évi június 28-án tartott közgyűlése azt határozta, hogy a júliusi szelvény kifizetése fel­függesztessék. Magától értetik, hogy a törvényszerű­leg meg­állapított biztosítási összeg a forgalomnak átadott vonalak hosszának arányában a társulat saját be­vételeire való tekintettel pontosan fog az állam ál­tal kifizettetni. Ezen felvilágosításhoz még csak azt jegy­zem meg, hogy a magyar kormány ezen sajnos ügyet folyton a legnagyobb figyelemmel kíséri, és hogy a magyar törvényhozás elnapolása előtt a keleti vasút ügyét az őszi ülésszak napirendjére Kerkápoly, m. k. Nemzetközi kocsiverseny, Bécs, szept. 22.

Next